Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884
1884-08-10
A kolera. (Vége.) Kétségkívüli, hogy Pápán uralkodó nagy halálozás egyik hathatós oka a rosz viz. Kolera idején a város területéről, minden esőzéskor, számtalan koleracsira jut a vizbe, és sokszor valóságos mérget iszunk. De esőzés nélkül is sok koleracsira lehet a vízben, mert a betegek ruháit a Tapolczában mossák meg és ha a vizsoron lakók közöl valaki kolerabeteg, annak talán nem csak a ruhája érintkezik ivóvizünkkel. A vízvezeték szüksége már annyiszor tárgyaltatott e lapokban, hogy fölösleges azt ismételni. De hát még sok idő fog elmúlni mig Pápának egészséges vize lesz, a kolera pedig már ismét fenyeget. Mit tegyünk hát kolera idején? Már fentebb említettem, hogy legczélszerübb a íözésre és ivásra használandó vizet megforralni. Ha egy negyed óráig forrott akkor palaczkokba töltjük; ezeket bedugaszoljuk és a pinczébe teszszük. Még czélszerübb, ha a járvány egész tartama alatt csakis valami ásványvizet iszunk. De meg kell követelni, hogy nem csak az ur és neje de valamennyi gyermek és cseléd is azt igyék mert csakis igy védelmezheti magát kellően mindenki. Mert mihelyt van a házban egy kolerabeteg, veszélyeztetve van a többi családtag is, még az esetben is, ha a beteget rögtön eltávolítjuk. Itt csakugyan való és igaz, hogy ha embertársainkat megóvjuk a megbetegedéstől, azzal egyszersmind saját magunkat is védelmezzük. Láttuk, hogy sem a talaj sem a viz nem felel meg a közegészség igényeinek, mert mindkettő rothadó állati és növényi hulladékokkal van telítve. Ugyanilyen rosz Pápán a levegő. A levegő az embernek legfontosabb tápláléka. Igen is tápláléka, mert a vért főkép a levegő táplálja, a vér pedig táplálja az egész embert. Pia csak egy pár perezre vonjuk el az embertől, vérétől a levegőt, az menthetlenül meghal. Csak néhányszor eszünk és iszunk egy nap, de a lélegzés soha sem szűnik meg, mig az emberben élet van. Minden egyes belélegzéssel tápanyagot viszünk a tüdőkön át a vérbe, azért nem lesz nehéz belátni, hogy nagy fontossággal bir, milyen levegőt lélegzünk. Első kelléke a levegőnek, hogy tiszta legyen. Minél tisztátalanabb a levegő, annál ártalmasabb, annál előbb megbetegszik az, ki benne lélegzik. Ezen alapelv minden körülmények között áll és igy járványos időben is. Minden belélegzés után következik egy kilélegzés; minden kilélegzés rontja a levegőt. Ha többen vannak egy zárt szobában, ott a sok kilélegzés által a levegő hamar megromlik. Ha oly szobába megyünk hol többen aludtak, orrunk azonnal megérzi a romlott levegőt. Ezen bajon könnyen segíthetünk; ha az ablakot kinyitjuk, azon betódul a friss levegő és a megromlott, kihúzódik. Minél tisztább levegőt szivünk és minél kevesebb ideig vagyunk romlott levegöbeu, annál jobban fogjuk megőrizni egészségünket. Ezen alapszik a szellőztetés fontossága. Az áramlat által a levegő megtisztitatik. Ugyan ily sajátsággal bírnak még az eső; az égiháború és legfökép a növényzet. Tisztátalanitják az az elrontják a levegőt az emberek és állatok kilélegzéseik által, a füst, az ezer és ezerféle por, a tisztátalanság minden neme és még sokféle más. Az épületek annyiban károsak a mennyiben akadályozzák a levegöáramlatot; minél sűrűbbek az épületek, minél kisebbek az udvarok, minél kisebbek a szobák, az ajtók, az ablakok, annál inkább akadályozzák a bennük foglalt levegő megújítását; annál egészségtelenebbek és megfordítva. Szükséges volt, hogy röviden előadjuk a levegő tisztaságának és romlottságának ábécéjét, hogy ezt alkalmazhassuk a pápai viszonyokra. Városunk egy szakadatlan complexust képez, utczáink, egy-kettő kivételével mind szűkek, ily nagy territóriumhoz képest, minőt a város elfoglal, utczáink száma igen igen kevés; piaezunk csak 3 van; ezek is mind kicsinyek és a mellett egy részük be van építve, mi közegészségügyi tekintetben nagy hiba. Mindenki tudja, hogy minél tágasabb tüdőkkel bir valaki annyival szilárdabb és tartósabb az egészsége. Minden várost szinte egy individualitásnak lehet tartani, melynek tüdőit az utczák képezik. Ezen utczákban közlekedik a levegő, az ütczákból látatnak el a házak levegővel. Minél szűkebbek az utczák, annál rosszabb bennük a levegő és megfordítva. Ehhez járul még egy másik baj. Utczáink nem csak szűkek hanem görbék is; a házak majd ki- majd befelé állnak. Alig van 2 ház egymásmelleit, mely egyenes frontot képezne. Minden ilyen sarok egy-egy akadálya a levegöáramlatnak és lerakodó helye a piszoknak, mind a két körülmény káros. Pápa városa házainak építési undora nem felel meg a közegészségügy legprimitívebb igényeinek; mert lakásaink legnagyobb része szük, alacsony, setét, nedves, egy szóval egészségtelen. Nagy szükségünk volna egy építkezési rendszabályra , és utczarendezésre, mert az eddigi »Wirtschaft« e tekintetben, valóságos kigunyolása a közegészség józan szabályainak. Már emiitettük, hogy a növényzet a levegő megjavításának egyik leghathatósabb tényezője, Minden értelmes városi közigazgatás, teljes erejéből oda törekszik, hogy minél több és minél kiterjedettebb növényzetet teremthessen ha lehet a város belsejében vagy legalább a város határán. Feltűnő a nyilvános kertek, sétaterek és az utczákban a fasorok haszna. Minden embernek szüksége van, hogy a napi fáradalmak után vagy közepette, a szobában töltött több órai munka után, a szabadba mehessen, hogy vérét, idegeit, egész testét friss tiszta levegő belélegzése által restaurálja. Még nagyobb szüksége van erre a gyermekeknek. De hova menjen az ember Pápán egy kis tiszta levegőt élvezni? A város szerencsétlen építési módja nem hagyott tért egy nyilvános sétatérnek. Lehetett volna egyet létesíteni a házak szélén az egy pár évvel ezelőtt történt tagositás alkalmával. Történt is e czélra indítvány, de az illetőt a túlnyomó nagy többség majdnem kinevette; elnevezték ábrándozónak, idealistának, ki azt hiszi, hogy Bécsben van és indítványát tekintetbe sem vették, nem ís tárgyalták. De mindinkább ki fog világosodni, hogy Pápa városa tanácsa és képviselő testüiete nem állottak hivatásuk és feladatuk magaslatán, midőn egy ily praktikus indítványt — szűkkeblűén — tekintetbe sem vettek. Azt hozták fel az indítvány ellen, hogy van Pápán egy nagy és pompás várkert, melybe mindenki bemehet. Ez ellen indítványozó hangsúlyozta, hogy a várkert egy privát ember tulajdona, melylyel a birtokos korlátlanul, kénye kedve szerint rendelkezik. Most szabad ugyan mindenkinek bemenni, de ez. megváltozhat. Nem illik egy városhoz e tekintetben egy magánember szívességére szorulni. De mind ezen argumentálás mit sem használt; néhány képviselő kivételével, az indítványt elejtették. Alig mult el 2—3 év, a tények igazat adtak az indítványozónak, a kert a közönség elöl elzáratott és már több év óta nincsen egy helyünk, sem hol egy kis tiszta, üde levegőt szívhatnánk. Az elősorolt hibákból mindenki megfogja tndni mondani hogyan kellene városunk rosz, tisztátalan levegőjét megjavítani. A talaj, viz, és levegő roszaságán kivül van még egy negyedik föok, mely miatt a kolera Pápán mindig erős és ez a nagy szegénység. Ugyanez oka a Pápán folytonosan uralkodó igen nagy halálozásnak. Ezen társadalmi bajt itt csak constatálnunk lehet. Minden a városban lakó embernek, de különösen a városi hatóságnak és képviselőtestületnek kötelessége mindent elkövetni, hogy a város jóléte emelkedjék, mi ha sikerülne, a halálozás is kevesebb volna. Egy további okot találunk azon fatalismusban, mely városunk lakosságának egy nagy részében, erősen ki van fejlődve. Lehet ezeknek beszélni desinfectióról, nem teljesitik, még akkor sem ha az ahhoz szükséges szereket, ingyért kapnák. Hiába prédikálna az ember nekik a tiszta viz előnyeiről. Ha volna tiszta vizük, de száz lépéssel messzebb, mint a tisztátalan, bizonyos, hogy az utóbbit használják. Lehet ezeknek előadást tartani a szellőztetés szükségéről és hasznáról, nincs annak semmi sikere. Nem segít ezen a bajon más, mint az értelmiségi fok emelése. És csakugyan tény, hogy az értelmesebb nemzetek egészségesebbek, erösebbek és gazdagabbak, mig a csekély műveltségű nemzetek, gyengébbek, rövidebb életűek és szegényebbek. Ugyan ez a különbség van művelt lakossággal biró városok és azon városok között, melyeknek lakosai a műveltség csak felületes mátával bírnak. Ezekben előadtuk volna, azon okokat, melyek miatt igen nagy ä halálozás városunkban. Vannak az elösoroltakon kivül még más okok is, de ezek már nem annyira a közegészségre hatnak, hanem inkább egyes személyekre vagy családokra. Már rendes körülmények között sokkal több ember hal meg Pápán az idézett bajoknál fogva; járvány vagy kolera esetén, ezek ugyan ezen okoknál fogva sokkal jobban elterjednek, mint másutt, hol ezen hibák nincsenek vagy kisebbek. Közegészségi tben Pápán ugy tekinteszólva semmi sem történt; mi még a kezdet elején vagyunk. Nagy feladat vár a jövő polgármesterre, városi tanácsra és képviselőtestületre. Kevés pénzzel is sokat lehetne tenni e téren, ha az intéző személyekben meg van az ehhez szükséges képesség, értelem és jóakarat. Sok jó tulajdonságain kivül az is egyik főérdeme ennek a kis Tapolczának, hogy mig nyáron, a legnagyobb caniculai hőségben sem lesz vize melegebb 14—i8°-nál, télen soha be nem fagy, hanem annyival melegebb a téli nap hömérsékénél, hogy gőzölni látszik. E ritka tulajdona miatt valóságos aranybányájává válik minden olyan iparágnak, melynek a vízre akár mint mozdító erőre, akár másfél eképen szüksége van. Pápa alá érve viruló szöllőskerteken keresztül folytatja útját be a városba s a leghosszabb utcza mentén barátságosan keresztül foly minden ház udvarán; harrpadfél öl széles medrében kész fürdőt nyújtva minden üdülni vágyónak. Cseng is a Tapolcza mente egész nyár folytán a fürdő gyermekek vidám kaczajától, s a félénkek és kényes bőrűek sikongatásaitól! Nem kell itt a családanyának fürdői toiletteekröl gondoskodni; lesétál (mert a Tapolcza mente házak udvara mind völgyre hajlik) apró és legapróbb gyermekeivel, házi pongyolájában a jó kis Tapolczához s a sikoltozó kicsinyeket is rendre meg mártogatva a hüs habokban maga kedvtelve hütözik és úszkál a legmélyebb he'yen körülbelül 1 méter mélységű vízben. A ki látja ezt a gyümölcsös és virágos kertek között haladó kis folyócskát, látja milyen kitörő örömmel hallják, ~ iskolai szünnapjaikat Pápán töltő kis unoka öcsém Lóránt fiu és kicsi Sándor, hogy »menjünk fürdeni I« s mint igyekeznek a tavaly már egy kicsit megtanult úszást, az idén még jobban begyakorolni, kis hugájok a piczi Rózsika mint kiáltozza »natszejü! natszejü!« mikor rózsaszirom simaságú parányi lábacskáit bele mártogatja a tova siető habokba, lehetetlen, hogy sokszor azt ne gondolja magában »bizony sokat érő viz ez !! !< De ha kényelmes a kertben kinálkozó fürdő a viz mellett lakóknak, van gondoskodva a távolabb lakók kényelmes fürödhetéséről is: a városban levő malmok egyike mellett szép tágas uszodájuk van a pápaiaknak s ez uszoda délfelöli végén (megjegyzendő, hogy a Tapolcza fölfelé folyik) a szomszédos malom zugója folytonos, nagy hullámokat verve szüntelen mozgásban tartja; mint egy megeleveníti a vizet. Hát még ha a mellett a sok kalapos és kék festő üzlet mellett végig sétálunk az ugy nevezett »tó-parton«! s látjuk ez utóbbiak között özv. Klugené imposáns festő gyárát, melynek a sz. fehérvári kiállításon is kitüntetést nyert készítményei oly kapósak az egész vidéken; akkor ugy érezzük, hogy nem is tudjuk kellően megdicsérni kedves kis vizünket. A város felső végén már egészen a »tós part«-ra épültek a házak s nézik magukat a gyors folyású víztükörben, melyről csak a gondola hiányzik (az egész Tapolczán nem lehet csónakázni, mert minden házbirtokos hidat veret a maga vizére) hogy a lagunákat eszünkbe juttassa; majd ismét kertek közé siet a kis Tapolcza s irigyelnünk kell a sorsát, mikor olyan kis földi paradicsom gyönyörű rózsaligete és szebbnél szebb ritka fajú virágainak képe tükröződik vissza apró habfodraiban, mint azé a kis édené, melynek gyönyörű kilátású sweiezi modorban épült verendáján, a virágok úrnőjének jóságos mosoíyú arczárói, az előttünk elterülő gyönyörű ponorámára fordíthatjuk tekintetünket: a Bakony sűrű erdővel fedett hegyei szegék láthatárunkat; szinte oda képzeljük magunkat a sürü lombú fák alá s képzeletünkben végig haladunk a közel s távolban látszó falvak utczáin is, és a leáldozó nap sugarai mellett mintha hallanánk a hazatérő nyájak kolompját, látnánk a sürgölődő falusi életet . . . Más oldalról az Esterházyak pompás parkja a »varkert« fekszik előttünk. Ebbe a ritka szép parkba is be siklik a kis Tapolcza, hogy a csaknem páratlan szépségű ódon grófi palota is meg nézhesse magát tükrében s csak is azért látszik ott keresztül szaladni, mert lehető legrövidebb uton ki siet ismét; pedig mily gyönyörű helyeket láthatna még ott! én valahányszor felkeresem e ritka szép kert széles utaít, alig tudok megválni la sok századokat látott hatalmas törzsű, gyönyörű lombozatú fák szemlélésétől. Különösen az a föut köt le, melynek végén az öszszeboruló öserdőszerü lombozat alatt, különféle pálmákból összeállított csoportozatban gyönyörködhetik tekintetünk; ennél elragadóbb szépségű helyet a legköltöibb lélek sem képes maga elé teremteni . . . Hát még az a sok fiatal fenyő! s ezek talán még soha sem voltak olyan üdék, mint az idén! nagy, világos zöld hajtásaik balzsamos illattal töltik be a léget s tanúskodnak róla; mily jól érzik magukat, hajló gályáikon a szellő érintésére szelíden ringatva apró kis zöld tobozaikat. Kis Tapolczánk, azonban talán azért siet ugy keresztül a »várkerten*, mert még igen sok dolga van, nem ér rá habjain a hattyú csapatot tovább hintázni! közvetlen a »varkert« szomszédságában tizkerekü malmot hajt s azután éjszaki irányát elhagyva, nyugot felé siet, hogy arra is terjessze áldásait. Egy hibája van csak e kitűnő patakocskának, az t. i. hogy minden évben egy hétig hütelen hozzánk! ugyan is minden pünkösd szombatján elzárják Pápa felé vonuló medrét s egy álló hétig más irányba kényszeritik folyni, hogy ez idő alatt a pápai medret jól ki lehessen tisztogatni. Ilyenkor érzi ám még csak a lakosság, hogy mit bir Tapolczájában, miután az egész városban nincs több 4—5 iható vizű kútnál! Miután pedig emiitett hibáját nem lehet magának felróni, ismerjük el csorbítatlanul érdemeit s örüljünk neki, hogy otthonunkat nem keli elhagynunk si még is a lehető legteljesebb mértékben élvezhetjük a fürdésre való meleg időt, ugy hogy kis Tapolczánkra gondolva reá is illőnek találjuk a b. füredi hideg fürdő homJpk-feliratát. •Lelked szép erejét A sors hullámai edzik E viz testednek Adja az életerőt < — A magyar acenelceclvolőlxiic fl. gyeimébe/ A „Magyar Dal-Album" ciraii egyetemet magyar népdalgyűjtemény V. kötetéből. most jelent meg s I íüzet a 941—960. számú, dallamokkal. A teljes gyűjtemény vagyis a zongorára alkalmazott 1000 magyar népdal ára együttvéve 7 frt 80 kr; 3 Wra (5 füzetre 100 dallammal) 60 kr; egy-egy füzet ára (20 dallammal) 85 kr. — Előfizetések posUutalványon a „Magyar Dal-Album" kiadóhivatalához Gyórba intézendők — MefiSJ eleIlt "»> 01vasó kör ' r szépirodalmi re-" genyfolyóirat 9-ik füzete. Előfizethetni negyedévre 1 frt S0 kr, félévre 8 frt, egész évre 6 frttal Fülöp György szerkesztőnél. (Bpest, Stáció utca 51 sz.) — Tat>or*SZl£.y és Parsolx zeneraökereskedésében megjelent Hoós Jánostól énekhangra zongora kísérettel 14 eredeti népdal, Tompa Mihály költeményeire. Ára i frt 50 kr. — JÓlcal IVtÓl* ujabb regényeiből, melyeknek füzetes kiadását Révai testvérek indították meg, hogy koszorús irónk Örökké szép és mindenkor gyönyörködtető műveit az olvasó közönségnek minden része megszerezhesse, most kaptuk meg a 7—12. terjedő füzeteket. A lőcsei fehér asszony cz. regény az, mely a vállalat első szakaszának tartalmát képezi, és Jókairól szóllva elég annyit mondanunk, hogy a történelem eseménydús lapjairól is csak azon részleteket szedte le, melyeknek épen az ő varázstollára van szükségük, hogy teljes nagyszerűségükben álljanak ellőttünk. Mi nem csak örömmel, de lelkesen a/ánljuk is. — Megjelenik hetenkint egy füzet. (Előfizetési ára egy évre 6 frt, félévre 3 frt,) Az előfizetési pénzeket legcélszerűbb a kiadóhivatalhoz, Révai testvérekhez intezeni (Budapest, váci-utca 11 sz.). — A Hególiyvilág ez idei IV. évfolyamának 34. 40. füzeteit küldöttek be hozzánk Révai testvérek, e kitűnő szépirodalmi vállalat buzgó kiadói. Ötvös Adolfnak „Egy pesti Don Juan" cz. regénye és Robidának „Száz év muha c hatalmas paródiája e füzetekben befejeztetett. Két uj regény ezen fűzetekben veszi kezdetét. Tóth Sándor „A ki senkié sem 1 ' Sárrfy Ignácz „A nő/' c. regényével régidalt énekel szerelemről. A „Regényvilág" előfizetési ára negyedévre 1 frt 95. kr. Rovatvezető: TIPOLB ÖZSÉB. Augusztus 10. — 1840. Aradon nagy kormánytanács melyben Görgey Arthur indítványozza, hogy a magyar koronával az orosz cár kináltassék meg; s bár magát azon vád alól hogy dictátorsugra törekszik, s a polgári kormány ellen izgat, nem tisztázza, mégis az összes magyar seregek föverérévé neveitelik ki. — Kossuth Lajos és Görgey Arthur utolsó találkozása. Augusztus 11 — i849. Noszlopi Gáspár magyar kormánybiztos Veszprémben nagy népgyűlést tart ex uj»ncál[iláj( rendel el. Augusztus 12. — 18Í9. Bem magyar tábornok Szászsebesnél Lüders orosz tábornok által megveretik. Bem t vtrtség után Dévára vonult vissza. — Augusztus iíi.1849 -ben történt a világosi fegyverletétel. Ugyanis Troloff orosz (ábornok és~Görgei Arthur magyar diktátor aug. 12 és 15. közti éjjel abban egyesnek meg, hogy a fegyverletétel Szőllőstől délre történjék E szerint aug. lS-án Rüd ger orosz vezér Hit-Jenőről megindulván, Szőtlős, iforoda és Zaránd vidékét megszállja. — Görgey Arthur hasonlóképen aug. \3-án áélelőtt 10 es 11 óra között megindnl Világosról Szállás felé. Útközben Uj-Pankoíán egy orosz parlamentairrel találkozván, élőszóval még egyszer ismételnie kell, hugy a fegyverletétel komoly szándéka. Erre az úgynevezett malomárkokig együtt lovagolnak, hol Görgey Arthur táborkarával várakozik, mig Rüdiger közeledése tudtára adatik. Görgei Rüdigert üdvözölvén megérkeztekor, átadja neki a magyar sereg csapatainak és hudkészleteinek jegytékét, beleértve a tartalékhadat is. Összesen 11 tábornok volt a seregnél s az egész hadsereg 50,000 emberből s 144 ágyúból állott. Dél után 4 órakor kezdődik a fegyver-lerakás. — Sokan a kétségbeesés dühében fegyvereiket eltörik mások forró könyek közt csókkal illetik a hideg vasat, mig mások szitkozódva kiabálják, hogy vezettessenek ellenségre, de ily gyalázattál kíméljék meg őket Voltak elég számosan kik önmagukat végezek ki. Tisztek és közvitézek zokogva borulnak egymásra s vesznek egymástól szívszaggató bucsut. Némely csapatoknál a közlegénység átkozódva tör ki a tisztek ellen, őket önzésről, árulásról vádolván. Legsiralmasabb voli a huszárokat nézni, kiknek lovaiktól kellet megválniuk. — Augusztus 14. — 1440, Maimban Gutenberg (Ganzfleisch) János a könyvnijomtatást föltalálja. Auguszluus \5. — 1849. A Kmety alatti magyar sereg Ramberg császári parancsoló tust által Lúgostól Pogány estr-4 szorittatik vissza, Augsztus 16. — 1849. Lövenhagen orosz tábornok előtt Almamezőnél az Inczédi vezérletté magyar hadtest fegyverét lerakja. Hivatalos rovat. Hirdetmény. 4336. 1884. Az 1885. évi budapesti általánoa'kiállítás országos bizottságának magyarország állattenyésztőihez intézett, az 1885-ik évben Budapesten tartandó nemzetközi időleges állatkiállitásokban való részvételre vonatkozók felhívása, ezen kiállítás részletes programmj» és szabályzata, valamint az egyes állatfajok szerint kiállított 10 féle bejelentő ív hivatalomban megtekinthető, illetőleg felhasználható, mit a t. gazdaközönséguek azon felhívás mellett hozok tudomására, miszerint ezen kiállításban minél tömegesebben vegyen Teszt, hogy közgazdaságunknak ezen virágzó ága: az állattenyésztés, az országos kiállításon ugy szám, mint minőség szerint méltóan képviselve egyrészt a külföld által megismerve, maga részére a kellő figyelmet és méltánylást kivívhassa, másrészt pedig a külföldnek e téreui kiállításával szemben versenyképessé tétessék. Pápán, 1884. augusztus 3-án. Horváth Lajos szolgabíró.
