Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-08-03

Mlegj elenilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmenteilen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adattiak vissza. A lapnak szánt, közlemények a lap SZERK. hivatalába (Ó - k o 11 eg ium ép ü l e l) küldendők. Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után ß kr, nyilttérben 25 krajczárrai számitatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdelései[ a lap KIADÚ hivatalába Ire f. f ő i s k 0 l a n y omd áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. TTiiriTiTTTBgrTiVTä Pápa 1884. augusztus 2. Városunk képviselőtestületében e hóban fognak megejtetni a részint kilépés — részint halálozás által megürült heryekre való választások. Távolról sem szabad e választások értékét és jelentőségét kicsinyelnünk! A városi képviselői állás nemcsak tiszteletbeh, de kötelességben is. Annak a tiszteletnek, hogy polgártársaink xárosunk ügyei vitelére közvetlen részvétek jogot adunk valakinek, megfelel ez ügyek gondos vitelének kötelessége. Tisztelet és kötelesség képezi a képviselői állás lényegét, tartalmát. Az első nélkül nem vagy meg választható, a másik nélkül meg nem érdemled a választást. Egyik a másik nélkül nem is képzelhető. Szoros összefüggésben vannak ezek; egymást fedezik, mint az egybevágó háromszögek. Nem fog ártani, ha városunk szavazó polgárai csak azokat tisztelik meg bizalmukkal, kik elég garantiával birnak, hogy e tiszteletnek szükségszerű folyamányát, a kötelességérzést egész terjedelmében birják. Sajnos, hogy eddigelé igen keveset gondoltunk ez állások betöltésével. A „koma" „sógor" czim elegendő volt, hogy a választási urnából a tisztelt czimzett kerüljön ki, mint városi képviselő. Pedig a kik könnyen bekerülnek a legtisztességesebb állásokba, azok k ö n ynyen szokják venni a város legfontosabb ügyeit is. Innét van, hogy városunk képviselő testületének ülései nem birják azt az erkölcsi tekintélyt, mely oly szépen disziti idegen országok városi senatusait. Innét van, hogy a város létérdekében felhangzó jogos követelmények nem találnak viszhangot a t. képviselő urak legtöbbjében, — hogy a képviselő urak a városi hivatalok betöltésénél kevesebb gonddal járuak el, mint ruha szövetük megválasztásánál. Innét van, hogy magában a megválasztott képviselőben — hacsak magával nem hozta a tisztviselő két feltételét: a szorgalmat és a becsületességet — a megválasztás erkölcsi ereje ugyan nem fogja azt benne megteremteni. Már pedig az a tisztviselő, a ki a szorgalom és becsületesség nélkül húzza a fizetést: az bátran azok közé számitható. a kiket lopás miatt őriztet áristomban az állani. Mint a mondola héja a kettős-mondolát úgy kellene, hogy magába foglalja a tisztviselői állás az erény e két gyümölcsét: a szorgalmat és becsületességet, melyet ha egymástól elválasztunk, megsemisitettük magát az állást, miként a kettős mondola szétválasztása is csak magának a mondola héjának feltörésével történhetik. Reméljük városunk polgársága saját érdekében is szives lesz a sorainkban megirtakat főleg a soraink között (!) elgondoltakat megérteni. Érezzük, hogy a közvéleménynek adunk kifejezést, mikor a közelgő választás előtt kérjük a választókat: — jó képviselőket válaszszanak, hogy azok aztán jó tisztviselőket adhassanak városunknak. uh Az ipartestületek alakításáról. Az új ipartörvény egyik legfontosabb alkotására az ipartestületekre akarjuk iparosaink figyelmét ez alkalommal felhivni. A hazai iparosságnak évek hosszú során hangoztatott hö óhaja: az ipartestületek föltétlen létesítése törvény hozásilag nincs elrendelve, de ha tekintetbe veszszük ama körülményt, hogy mily befolyással birnak emez ipartestületek a helj-i és általános ipari viszonyok rendezésére és fejlesztésére: úgy épenséggel nem kételkedünk afelett, hogy iparosaink saját jól felfogott érdekeik szem előtt tartásával a törvény szellemének megfelelöleg önként, saját akaratukból sietve tömörülnek ' az ipartestületek mielőbbi szervezése és teljes megalkotása iránt. Az ipartestület gondoskodik arról, hogy az iparosok és segédek között rendezett viszonyok álljanak fenn, hogy a tanonezok ügye rendeztessék, hogy az iparosok és a tanoncok vagy a segédek között felmerülő súrlódások és vitás kérdések elintézésére békéltető működés biztosíttassék, hogy segélypénztárak létesüljenek, hogy az iparosok anyagi érdekeit szövetkezetek alakítása által előmozdítsa, hogy a hatóságokat az iparügy tekintetében kellőleg tájékoztassa. Az ipartestületeknek a törvény által körvonalozott eme feladataik oly tág értelműek, hogy minden, a törvénybe nem ütköző s az iparosok erdekeit elősegítő alkotás feladatai körébe vonható így p* o. a békéltető bizottság, tanonciskolák, szövetkezetek létesítése, a segédek erkölcsi és nevelési képzésének előmozdítását célzó úgynevezett legény-egyletek alkotása, munka- és szakkiállítások rendezése, hitelegyletek alkotása, ösztöndíjak alapítása. Mindezen elősorolt intézkedések fényesen igazolják, hogy az ipartestületek alakitása mily hathatós eszközül szolgál iparosaink érdekeinek előmozdítására, más részt az igazi testületi szellem megteremtése- és fentartására. Belátták ezt iparosaink maguk is meg a törvény életbe léptetése előtt, azért is az országgyűléshez a kormány által beterjesztett javaslat egyes pontjainak megváltoztatása tárgyában hazánk számos ipartársulata részerői beterjesztett kérvények mindegyike fennen hangoztatta a kötelező ipartestületek létesítésének törvényhozási uton való kimondását. Az iparosok ezen közóhaja ugyan nem valósult meg törvényhozásilag, de hogy tényleg létesüljön, egyedit] és kizárólag maguktól az iparosoktól függ. Meg kell teremteni a kétharmad többséget, úgy ai ipartestület alakítása kimaradhallan. Belátjuk azt, hogy ép a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok kétharmad részének megnyerése kissé terhes feladat. Egy részt, mert sokan vannak, akik ily mozgalmaktól magukat távol szeretik tartani, vannak kik semmi, bár saját javukat célzó újításnak nem barátjai, lesznek, kik egészen semleges szerepet visznek azt hangoztatva mellesleg, hogy ok beleegyeznek mindenbe, pedig ez magábanvéve nem hogy haszonnal nem jár, de sőt az ugy ártalmára szolgál, mert mint a törvény tárgyalásakor a főrendiházban maga az illető szakminiszter által tett felszólalásból kiderül, amely iparosok az ipartestületek alakítása iránt egyáltalában nem nyilat koznak, ugy azok közé fognak számíttatni, akik az ipartestület megalakítását nem kívánják. Hatalmas ellenzésre fog találni az ipartestület szervezése a már létező ipartársulatok részéről, féltvén kétségkívül ez ideig szerzett vagyonukat. Azonban e bajon is segített maga a törvény, mely kimondja, hogy ha oly szakipartársulat olvad egy általános ipartestületbe, melynek külön célokra rendelt vagyona van, az a testület által illető külön iparágat űzők céljaira külön kezelendő. — Nem kell tehát e részben semmitől sem tartamok a már létező szakipartársulatoknak, mert ezek vagyona a testület vagyonától teljesen el lesz választva és külön lesz kezelve. Jelen sorokban csak felhivni akartuk iparosainkat az ipartestületek mielőbbi megalkotására. Saját ügyük előmozdítása kívánja ezt. Szakítsanak a mult hagyományaival, nyújtsanak egymásnak jobbot és egyesülten működjenek közre, hogy eme, kétségkívül üdvösnek Ígérkező ipartestület kebelükben mielőbb létesüljön. — A történelmi képcsarnok. A megyénk által kezdeményezett történelmi arcképcsarnok helyiségének előkészítési munkálatai a várbazár baloldali boltsoraiban már megkezdődtek. E célra tiz bolthelyiséget, melyek eddig egymástól elkülönítve voltak, most a falakba vágott ajtók által összeköttetésbe hoztak. A falak zegzugos voltát, favázak elhelyezésével ellensúlyozzák , melyek azonban még csak próbaképen vannak egy teremben felallitva. A többi termekben a falakat egyengetik és tisztogatják. Az összes munkálatok szeptember első felében készülnek cl annyira, hogy a történelmi arcképcsarnok felállítását benne meglehet kezdeni. (Folytatás.) IIa a kolera valamely helységben fellépett akkor első sorban minden ember legyen mértékletes az evésben, ivásban és mindennemű munkában. Kerülni kell mindent mi emésztési zavarokat vagy hasmenést okoz. A ki a kolerától igen fél, az leghelyesebben cselekszik ha oly helyre megy lakni, hol kolera nincs. A ki oly helyzetben van hogy elmehet a járvány egész tartamára, csak ugy biztos, hogy ha akkor megy már el, midőn az első megbetegedési esetek fordulnak elő. Mint már emiitettük, nagy gondot kell fordítani a tisztaságra, Csak tiszta vizet igyunk, ha ilyent nem kaphatnánk, akkor a vizet előbb meg kell forralni és akkor inni. A főzéshez és mosogatáshoz is czélszerü csak forralt vizet használni. Etelt és italt, mely oly házból ered, hol kolera beteg van, ne használjunk; még kevésbé tanácsos oly szobában enni és inni, hol egy koTARCZA. UNBS& Köszöntlek lelkem tuscul'numa! Bor-ág övezte ormaid tövén. Sebzett szivem ha dúlja fájdalom, Enyhet keresni partidhoz jővén: Alomra hí a hullámzó öböl Hol hableányok tündér serge vár . . . Hol a dús nádas ős regét zizeg, S ezüst hidat épit a holdsugár. Mily csába látvány! nézd meg jöjj ide Ha már Je szállt a csendes néma est, S el szenderült a zajgó Balaton Melyre bibor palástot sző- ereszt: — Miként szerelmet álmodó leány Meg- meg mozdulnak a duzzadt habok, Es szét zilálja göndör fürtéit Melyen átvetve gyöngy füzér ragyog. S a hableányok násza *) tánezra kel. . Füledbe cseng- bong e tündér zene; Merengő lelked rajta el-pihen Mintha egy édes álmát érzehe. Kéjben füröszt az illafos virág, Szerelmet suttog az árnyas berek: S te — öntudatlan álmodoi tovább Mint anyja emlőin a kis gj/erek. -— Itt ölte szárnyat óh! nem egy dalom Abrándaimnak ringó csónakán: Midőn még azt a fényes csillagot Lenem hullván; — enyémnek mondhatám. Reád borult szerelmem szűz ege: Mint csillagos meny hullámid fölött. . Mig— ahl remény im büszke árbocza Villámtól sújtva, össze nem törött. Most mint haldokló hattyú szállok el, Hullámidon ringatni lelkemet . . Légy üdvözölve kedves- szép vidék! Nektárt termő hegy, — dalt zengő liget. E partok gyöngyöző arany borát Vigan emelje a habzó kehely ! . Amelytől — mig csak egy magyar leszen Hazát szeretni dobban a kebel! . *)• A hableányok'násza gyönyörű termeszek tünemény a "Balatonon csendes holdvilágos estén, — de mely csak ritkán szemlélhető egész fenségében; a hold fenyő arany hidat von, melynek szalagján c s e ve g ő h a bo k tündén tánca tükröződj^. SÁRKÁNY ELŐTT. — Egy gavallér fecsegéseibó'l. — Tudjátok-e ki volt az a szép kis hölgy, kinek szerencsém volt köszönhetni? A kis Váry Irén boldog menyasszonya a mi még boldogabb Feri barátunknak. Még ugyan titok az egész de nekem már besúgták, s én elég diseret vagyok nektek itt elcsacsogni. — Ugy-e csinos összeillő pár ? Aztán ha tudnátok, mily érdekes szerelmük története ? Valóságos vígjáték ! Egy délelőtt Ferkóval együtt nézegettük Sárkány kirakatában a fővárosi szépek arcképeit. Többek között egy gyönyörű Makart kép volt kitéve, mely az én kedves Ferkó barátomnak egészen megzavarta az eszét. — Ah mily gyönyörű ! Mily isteni! Mily szép az a junói termet! Azok a szemek! De ki tudná ismételnia zt a sereg felkiáltást! — En magam is elvoltam bájolva a kép által, de tudva, hogy a pesti fényképészek mennyi művészetet fejtenek ki a hizelgésben nem mertem magamat abban a reményben ringatni, hogy a kép eredetije nagyon hasonlítson ez eszményi szépséghez, Hja! tudjátok a mai időben, nem csak a festők, hanem a fotográfusok is idealizálnak! Eközben Ferkó elfeledkezve, hogy hol van, csaknem hangosan beszélte, hogy ő imádja azt a leányt a kié ez a kép, hogy ő mást nem vesz el mint e kép eredetijét stb. stb. Mialatt igy beszélt hátunk megélt elfojtott kacagást hallottam, hátra fordulok és kit látok mint Váryékat, kik sietve fordultak be a Váci utcába. Oh valószínűleg rajtunk kacagott a kis Irén nagysám, gondolám, s utánuk akartam menni (mert mint tudjátok passióm hölgy-ismerőseimet haza kisérni) de Ferkó erővel bevitt Sárkányhoz hol a képet megvette, s tudakozódott, hogy kié? Hamarjában nem tudták megmondani, s én megígértem Ferkónak, hogy én fogom kikutatni, hogy ki is tulajdonképen az ő ideálja. Ekkor elváltunk, s én sétálgatva a Váci-utcán ismét találkoztam Váriékkal, s természetesen hozzájuk csatlakoztam. Szőnyegre került persze az én szerelmes barátom, kinek akaratlanul minden szavát hallották, s kin jóizüt nevettek. Tudja-e szólt Irén, hogy én igen jól ismerem a kép eredetijét? de biztosithatom, hogy az nem ismerné soha (no nem meg mondtam ?) mert az egy csúf teremtés. De kérem ki az? mondja meg. Ugyan hát nem tudja? Igazán nem. Gondolkozzék egy kicsit talán rá jön . . . Nem , . nem képzelhetem ki az . . . No már igazán haragszom, hát annyira hízelegve van, hogy rám nem ismer? Hogyan hát ön volna? ah bocsánat igazán csak most veszem észre a hasonlatosságot . . . de hát hogy is gondolhattam volna rá, mikor nagysád azt mondja, hogy az ezedeti csúnya ? Ugyan hagyja el, most már bókolni akar, inkább igeije meg, hogy barátját bemutatja, — hadd ábránduljon ki, — de előre ne szóljon neki. Dehogy szóltam, inkább minden lépést megtettem, hogy valamikép Kozmától v. Sárkánytól meg ne tudja az ideál kilétét. Másnap elvittem Váryékhoz. Nehéz dolog szerelmes embert társaságba vinni, de én azzal biztattam Ferkét, hogy talán ha sokat forgolódik emberek között megtalálja azt az imádott „ö"-t. A mint látszott igen jól érezte magát s Irénke kedvessége nem volt minden hatás nélkül rá. Igazán pajtás — MONDA visszajövet — ez az Irén pompás leány, s ha nem rajonganék azért a bájos arcképért, még bele is tudnék szeretni! Nemsokára gyakori vendég lett Váryéknál s egy este midőn rólok beszéltünk MONDA: „Te Béla igazán az az Irén igen csinos leány (no hisz azt nekem nem kell mondani) s mi több hasonlít az én eszményképemhez, hidd el hasonlít hozzá (ő hozzá — ah!) S mily elragadóan kedves! Képzeld a múltkor elmondtam neki, hogy nekem van egy ideálom, kit csak arcképről ismerek, s ki hozzá is hasonlít s elpanaszkodtam, hogy sehogysem tudom a bájos arckép eredetijét feltalálni. S ö az. az aranyos kedves Irén megígérte, hogy segíteni fog a kutatásban a mennyire teheti." Kicsinybe mult, hogy felnem hahotáztam erre, de uralkodtam magamon. Azóta ritkán s csak rövid időre találkoztunk, s nem beszélhettem vele erről a dologról, de annyit láttam, hogy addig kutatták az ideáit Irén és Ferkó, mig rá találtak egymásra. Tudja-e már Ferkó vagy nem, HOGY Irén az arckép eredetije azt nem tudom, de remélem, hogy igen, de ha nem is tudná sem lenne többé kíváncsi rá.