Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-07-06

M.e gj elenilt Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkivüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektőlfogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak -vissza. A lapnak szánt közlemények u lap SZERK. hivatalába (Ó-kollégium épület) küldendők. PAPAI LAPOKi Előfizetési dijalv. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt50. krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után ß kr, nyilttérben 25 krajczárrat szávntainak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő^ Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r ef. főiskola n y 0 m d áj aj küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Rendőri állapotaink. Alig találhatni bármely kis falut országunkban, hol a rendőri állapotok oly kezdetlegesek, oly kedvezőtlenek volnának, mint éppen városunkban. A mint az éj sötét szárnyait leereszti a napi munkában kifáradt, pihenni vágyó közönségre, az utczákon elkezdődik az élet, de még minő élet! . . . Egyes kóbor, dünnyögő alakok, orditozó csoportok, szennyes társalgást szövő tömegek zavarják az éj nyugalmát; a főtéren elsurranó, sőt ácsorgó, a bün iszapjában fetrengő szurtos személyek botránkoztatják a néha megkésett tisztességes közönséget, s adnak dolgot a rendőrség nem valami gyors lábainak; virradatkor még fesztelenül szól itt-ott nyilvános helyiségekben a zene, fel-felhangzik a tivornyázók borizü, szaggatott danája, A korán dologra menő munkás buzgó fohásza s a tivornyában kimerült dőzsölök káromkodása, trágár beszéde találkozik a harmatos légkörben, s vájjon melyik nyomja el a másikat, melyik száll fel az igazságos Isten trónjáig áldást kérve vagy boszuért kiáltva ? ! . . . De hát tarthat ez igy tovább is ? — Nem elmélkedett ezen barbár állapotok fölött a város józan közönsége ? Nem vonta le azokból a szükségképi következtetést ? Mindnyájan adózó polgárok vagyunk; legtöbben súlyos vagy idegpusztitó munkával keressük kenyerünket; jogunk van kivánni, ha nappal a család s állam iránti kötelességeink teljesítésében elfáradunk: az éj óráiban kipihenhessük magunkat, niegfogj^atkozott erőinket visszaszerezhessük. Ez a mi jogunk. A társadalmi felügyeletnek, legyen ennek bármi a neve, kötelessége: a polgárok jogélvezetét biztosítani, a megzavart társadalmi rendet helyreáLlitarii. — Alkotmányos országban minden kötelesség joggal jár, s a jog kötelességet involvál. — A mely felügyelet nem képes vagy nem akar kötelességének megfelelni, a mely csak vesz, de nem ad, nem méltó a nagy közönség támogatására. Ez a dolog rendi oldala. Ez is elég fontos, de van ennél sokkal fontosabb is. „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz. Róma ledől s rabigába görbed," mondta az erkölcsiség mély tudatában koszorús költőnk. Az országot, a társadalmat a család képezi, a családot az egyesek alkotják. Jaj azon társadalomnak, melyben a szemérmet arczátlanul, szabadon sértegethetik, melyben a nőiesség ezen „Nebánts-virágát" mocskos nyelvek kigúnyolhatják, piszkos kezek büntetlenül téphetik! Hová meneküljön a család a trágár beszédek mételye elől? Hogyan biztosítsuk gyermekeinket, különösen lányainkat a maró méreg hatása ellen? Hasztalan törekszik a család, hasztalan az iskola az erkölcsiség magvát hinteni a gyenge gyermeki szivbe, ha éjnek idején eljön a gonosz ellenség, s a bűnök burjánzó konkolyát hinti a jó mag közé! G3

T

omlálhatjuk azt, mégis visszamarad egy kettő, mely megrontja az erkölcs tiszta búzáját. Ez a dolog erkölcsi oldala. Végül hátra van az ily fajta tobzódásokból eredő társadalmi baj. Az összes sajtó tele van a társadalmi rendet fenyegető rémalakokkal, milyenek: a socialismus, anarchismus, nihilismus. E rémalakok megteremtője maga a társadalom. A Mammon tisztelői, a zsarnok kormányok, a tehetetlen hatóságok, a szabadon űzött bün, mind meg annyi ápolói e rómalakoknak. Nem bocsátkozunk bővebb fejtegetésbe, csak szük keretünk körében maradunk. Ugyan nem irigyli-e meg a munkája után induló napszámosa a még öreg reggelen is tivorirv"ázók könnyűnek látszó életét? Nem fogamzanak-e meg különös gondolatok gondzavarta agyában ? S nem gondol-e a könnyebb megélhetés bűnös módjára? S aztán! „Above maiori discit arare minor!" . .. Ez a dolog társadalmi oldala, s mind a három szüli a társadalmi romlottságot. S mindezen bajok a meggondolatlan könnyelműség — s a szükséges társadalmi óvszerek hiányának korcs szülöttei. Aztán hol találhat az ember írt e társadalmi betegség ellen? A városi kapitányságnál ? Megkisérlettük. Iía az ember a kapitányságot megkeresi e társadalmi bajok orvoslására, szmte sajnálja az ember, hogy panaszt emelt, hallván a városi kapitány még keservesebb panaszát. Uraim! 400, mond négyszáz korcsma Pápán s 8, szóval nyolez szál téiryleges szolgálatra alkalmazható rendőr! . . . Valóban szomorú képe ez a társadalmi felügyeletnek, a társadalmi rend fentartásának. Felszólalásunk éle tehát oda irányul, hogy végre valahára a korcsmáltatási jogot szabályozni s rendőrségünket szervezni, illetve szaporítani kell. 400 korcsma egy 15000 lelket számláló városra nagyon is jellemző, valamint a 8 szál rendőr is. Rámutattunk a bajra, s a baj orvoslását a városi képviselő testület s tanács bölcs belátásától s a közönség iránt tartozó kötelességérzetétől várjuk. Az aratás. A kortes nóták elhangzottak; a kasza kedves hangja hallatszik mindenfelöl. A nép, melyet lelketlen izgatók, s durva henczegök felakartak zaklatni a választás előtt, — most vállvetve dolgozik, hogy megkereshesse a kenyerét. Belátja, hogy a nagyhangú dob verése a politikában kevesebbet ér a kasza forgatásnál. Önkénytelenül is az aratás az, mi ma minden magyar ember érdekét felkölti. Hogyan fog beválni ? — Ugy halljuk, hogy igen változók a kilátások. Igen kevés megyéje van hazánknak, hol a termés kitűnő volna; az átlag országszerte alig fog többet adni a középtermésnél. A májusi szárazság, majd a roppant sok esö és rákövetkező túl hűvös idö sokat ártottak rozsnak, búzának. Pedig bevetve csak volna elég. A hiteles adatok szerint 4,217.901 kataszter hold van bevetve, a melyből csak 198.831 holdról lehet elmondani, hogy jól áll. Középszerű termés várható 1.460.42S holdról. Egy bizonyos és kivánatos is, hogy a tavalinál nem lesz roszabb a termés. De hát nem az a fökérdés, hanem az, hogy mennyi lesz az, s mi lesz ára a gabonának? E kérdésre csak a többi versenyző országok termési viszonyainak ismeretével felelhetünk. Angliában igen jó termésre van kilátás; a franciák sem panaszkodnak, s igy e két országban nagyon természetesen kevésbé fognak idegen gabonára (tehát. p. o. a miénkre) szorulni. Körülbelül hasonló a helyzet Németország déli államaiban. Középtermése lesz a minket folyton fenyegető Oroszországnak, Romániának stb. Mindebből fájdalom, a nemzetgazdaság szigorú törvényeiből kiindulva, csak azt a következtetést vonhatom, feltéve, hogy a helyzet nem változik, (mi elég szomorú lenne), hogy az árak csökkenni fognak! De azért nem birnám figyelembe ajánlani azon régi, s ma már elkoptatott tanácsot, hogy termelőink siessenek eladni gabnájukat; mert hiszen mai napság sok helyen elég fölösleg marad még az előbbi év termeléseiről. E tanácsot különben ugy is bajos elfogadni annak, kinek eladni „muszáj!" Legtöbbet tesz minden szempontból, ha van kellő időben elegendő forgalmi eszköz; ha olcsók a vasúti tariffák. Reánk nézve azt hisszük, nem kis haszonnal fog járni az új buda-szönyi vasút. Nagyon sajnáljuk, hogy e vasút még ma sincs átadva a közforgalomnak, melynek oka—mint magán úton értesülünk — egy botrányos forma hiba lenne. Adja Isten, hogy kedvező eredményt láthasson fóldmivelö népünk. Társadalmi szempontból is fontos az aratás jó eredménye. A hol vagyont bir szerezni a nép, ott a nép maga neveti és kergeti ki a buza közé konkolyt hintő demagógokat. Hozzon sok áldást a kasza-vágása népünknek, hazánknak! TÁRCZA. A BERLINI TÁRSASÁGBÓL. („La sociélé de Berlin.

11

) A tél elején általános figyelmet kelteit a párisi „Nouvelle Reone"ben levelek alakjában megjelent cikk-sorozat, melyben gróf Vassili név alatt egy mindeddig félnem ismert egyén fiatal barátjával, ki az ottani francia követségnél attaché, Berlint, annak udvarát és az udvarnál szereplőket ismerteti a császári családtól kezdve lefelé. Berlinben nagy volt a megbotránkozás, mert a levelek épen nem hizclgő)eg nyilatkoztak a legmagasabb társaságról, annak viszonyai és szokásairól. A Reone számai elkoboztattak, de csakhamar láthatatlan kezektől osztogatva annál több példányban terjedtek el; mindenki megbotránkozott de mindenki olvasta! Annak idején hazai lapjaink is megemlékeztek röviden c senzátiós Cikkekről, melyek ma már önálló kiadásban kaphatók a könyvpiacon. Csak nem rég kaptam meg eredetiben a füzeteket, és tán nem veszi tőlem tisztelt szerkesztő ur igen nagy szerenytelenségnek, ha a Pápai Lapok néhány számában helyet kerek,*) hogy e munka néhány kiválóbb egyénéről irt jellemző dolgokat lefordíthassam; bízom a tárgy érdekességében, tán elolvastatatik, s igy a fordító merészsége is bocsánatot nyer. • Fiatal barátom!» Megkaptam e hó i-8-ikán kelt levelét, melyben ön velem tudatja, hogy diplomatiaí szolgálatba lépett, és mint attaché a berlini francia követségnél van alkalmazva; mi az elsőt illeti, annak valóban megöTültem és szivemből üdvözlöm önt, de az utóbbi épen nem örvendeztetett meg. Berlin nem szerencsés hely a szereplésre. Igen sok itt a komoly politikai érdek és kevés a mulatság egy fiatal embernek az ön kofában, *) A legnagyobb (mimmel adunk helyet e rendkívül érdekes közleményeknek, Szerk. A társaság nem igen előzékeny az idegenek iránt; a férfiak igen zárkózottak, a nők vagy nagyon tartózkodók, vagy igen is szabadok, a fiatal embereknek nagyobb része ledér. A berliniek sokat táncolnak, a mi önnek nem igen fog tetszeni, de soha nem társalognak, és ez még kevésbé fogja önt elbájolni. Berlin valóban kis város, az ember a megszólásnak jobban ki van téve mint bárhol. A társaságnak rendkívül rosz nyelve van, és kapva kap bármily botrányon. Az olvasmányokkal épen nem foglalkozik, kevés a tanulmánya és semmi érdeke az iránt mi közvetlen nem öt érinti. Nagyon kell a berlini társaságot ismerni, hogy az ember ott el ne tévedjen, vagy nagyon jártasnak lenni a társaság különböző rétegeiben, hogy az ottlét érdekes és tanulságos legyen. — Félek, hogy önnek sem ideje, sem alkalma nem leend azon emberek jellemét tanulmányozni, kikkel ön élni fog. Sajnálkozását fejezi ki, t. barátom, hogy akkor kell elhagynom Berlint, mikor ön idejön és kér, hogy vázoljam azon személyiségeket kikkel találkozni fog; megteszem szon feltétellel, hogy ön mindenek felett diserét leend. A mit irok, azt csak önnek irom, kiválóan az ön okulására és nem meggyőzésére. Az én Ítéletem, megfigyelésem és következtetésem módja semmikép se befolyásolja önt. A CSÁSZÁRI CSALÁD. Vilmos császár kétségkívül a jelenben legnépszerűbb ember népei között; katonai ügyein kivül a legszeretetreméltóbb, a legjóakaróbb ember mindenki iránt, igazán atyai az ö jóságában. Annélkül, hogy valami kiválóan értelmes lenne, oly éles látással bir, hogy rögtön felismeri az egyént, ki neki hasznára válhat, azt emeli és védi minden körülmények között is minden támadásokkal szemben. Legkevésbé sem hiú, ha szükségét látja azonnal kancellárja mögé búvikj és bár sokat szenved az utóbbinak hatalmaskodásai miatt, több mégis benne a méltóság, hogysem a világ által ezt észrevétetni engedné. Határtalan nagyravágyó még felebarátja rovására is. Mindenben többet óhajtana birni mint mennyije van és még ma is vigasztalhatatlan, hogy 1866-ban Szászországot el nem foglalta.— Nagy kitartásához hozzájárul végtelen önzése. A kormányzással többet foglalkozik mint általában hinné az ember. A hadsereg ö benne hatalmas védelmezőt bir, és ez az egyedüli, melyben Bismárknak nem engedi meg a beleszólást. Egészbe véve valódi jósággal, igaz nyíltsággal, kissé korlátolt szellemmel és rendkívüli jó szivveí bir. O egy oly egyéniség, ki a népét maga iránt hódolat és rokonszenvre ösztönzi, és ki majd a nagy uralkodók közt foglal helyet, anélkül, hogy nagy ember lett volna. Auguszta császárné úgynevezett természetes ésszel bir, melyből azonban többet tulajdonit magának mint valóban van. O egy oly személyiség, kinek hő barátjai, szenvedélyes bámulói és elkeseredett rágalmazói voltak. Azoknak, kik neki nagy észt tulajdonítanak nincs igazuk, viszont azoknak sem, kik öt rosznak és ártalmasnak mondják. Nem rosz, de intricus, hamis és affektált. Minden áron szerepet akar játszani, szereti magát főkép a művészet és a tudományos világban jártasnak tartatni és népszerűnek látszani. Titkait komornájával Neundorf kisasszonynyal közli, ez pedig egészen az udvari hölgyek kezében van; ebből származnak azután mindenféle ármánykodások és pletykák, melynek feje mindenkor a császárné. Körülvette magát udvaronc és kegyeltekkel, kik legelőször mondanak roszat pártfogónéjukról. Alapjában véve jó nö, jótékony, de nevetséges, hogy minden áron feltűnni akar. Minden embert untat, elkezdve a császártól le a szolgaseregig. A trónörökös mind e napig nem fejthetett ki valami nagy tevékenységet; ö családapa a szó szoros értelmében. Csak nejének él és imádja gyermekeit, kivéve legidősebb fiát, kinek merész szellemét félti. Huszonöt év óta van oly helyzetben mint egy herceg, ki ma vagy holnap trónra kerülhet és bántó rá nézve azon kétes és alárendelt állás, melyre a császár s Bismárktól utalva van. Ha trónra lép, egész más politikát fog követni mint atyja. Modora hideg minden jósága mellett; egy megbántást sem feled el dacára végtelen jó szivének. A birodalomban igen magas fogalmakkal vannak a hercegről, de annál kisebbekkel a családjában. A trónörökösné általános képzettségű nö. Politikai emlékiratokon dolgozik, levelezésben áll bölcsészekkel, foglalkozik szobrászattal, fest, sonátákat ír, építészeti terveket készít stb. Oly tág ismeretekkel bir, hogy vannak pillanatok, melyekben túlhalmozott eszméi uincsenek öszhangzatban. A nagyvilág nem tetszik neki, söt megveti azt, mert estélyein oly egyének láthatók, kikkel máshol nem szeret találkozni, és kik csak nála érintkeznek a társasággal. Épen nem törekszik arra, hogy a nagyvilági hölgy cimét kiérdemelje, de viszont érzi, némi büszkeséggel fölényét mint hercegnő. Egy csekélység bántja öt, mig ha egy eszme támogatásáról van szó, azt oly határozott kitartással karolja fel, hogy minden akadály felett diadalmaskodik. Őszinte es határozott szabadelvű, és ezt róják fel egyik legnagyobb hibájául. Császárnéval való érintkezései igen gyakoriak, kevésbé azonban a császárral. Férjére szeretete és tudománya folytán, határtalan befolyással bir. Legidősebb fia, Vilmos herceg még csak huszonnégy éves; még nehéz meghatározni, hogy 27