Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-05-06

X. évfolyam. aiesjeieixllc ni i n d e fi v a s á r 11 a [>. Közérdekű sürgős közlésekre koroakmt rendkívüli szamok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal í ö i s k o I a u i c /, 19. szám. Pápa, 1883. május 6. 21 s z a m fíéimenteilen levHek. cxalc í>,nert kezektől fogadtatnak t:i. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FEREN PAPAI LAPOK. Előfizetési díjak: Egy évre G írt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajc-zái. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfoga fa után 5 kr, nyilttérben 2-5 krral számífalnak. Bélyeg-díj mindig-küföu íizeíendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH L.AJ™0S. Pápa város hatóságának és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. »nuaaitiiia A honvédség áthelyezése. E lapokban olvastam, hogy a lefolyt héjén több magasrangu honvéd főtiszt városunkban időzött az iü Jevö ujonczsorvány megvizsgálása ^végeit, és mindnyájan legnagyobb megelégedésüket fejezték ki az ujonczok szép, meglepő kiképeztetése felett. Önkénytelenül merült fel a gondolat, miért van, hogy tervezgetik, sül már elhatározták volna a felsőbb, illetékes holósásroknál n helybeli 71. és 72-dik zászlóaljnak Veszprémbe áthelyezését. Ezen reánk nézve nagyon fontos ügyben a városi hatóságnak nem csak most, hanem elébb kellelt volna sokkal erélyesebb lépéseket tenni ennek elhárítására, mivel a városra nézve nem közönyös, ha gyalogságunk áthelyeztetik; de még most is mindent el kell követni, minden követ meg kell mozgatni, hogy e változás be ne álljon. Az áthelyezés fő ér véül azt hozzák föl, miszerint nincs Iölér, mivel N. Tevell többé e czélra ál nem engedik, de miután N. Tevéire is 8 — 10 napra kellett, a czéllövészel végett a legénységet beszállásolni, épp ugy mehetnének ezután Jákóra, hol több elszállásolásra alkalmas hely és jobb, alkalmasabb lőtér is volna mint aa eddigi. A kissé nagyobb távolság nem lehet ok a kifogásra, mivel N. Tevéire is rendesen egy nap volt a kimenetelre, egy pedig a visszajövetelre szánva. Más tekintetben pedig a 13 évi gyakorlat, valamint a legutóbbi megdicsérés megczáfolja azon további állilást, mintha itt a íiyalogsáíot nem lehelne czélszerüen kiképezni. A 71. és 72-dik zászlóalj harczképessége minden máské aljakat, a melyek még annyi födött tereppel sem birnak mint Pápa és vidéke. A kinestár is nagy és fölösleges kiadásoktól mentheti meg budgetjét ha ezen tervével fölhagy; mivel az átköltözés Veszprémbe és a lovasságé Pápára többe jön 5000 forintnál, ez tehát fölösleges kiadás, kidobott pénz. Ezen felül Pápán istállókat kellene építeni, majd födött lovardát, mi legkevesebbet számítva 15000 frtba kerülne és igy összesen mintegy 20.000 frtba jönne az államnak a helybeli 2 zászlóaljnak áthelyezése vagyis a huszároknak idejövetele s'czélszerü elhelyezése. A városi lakianyát a halóság bizonyára "™~"~~-TrMi hajlandó lesz kijavítatni, söl nagyobbítani, mi a régebbi költségvetés szerint 9000 forintba kerülne, ehhez a kincstár járulna 5000 forinttal, a város pedig 4000 frttal. A kincstár ingyen kapná továbbra is a laktanyát, tehát sem hnlópénzl, sem iroda, sem kocsiszinbért nem fizetne, mi évenként 500 forintnál többet tesz ki és igy az állam az 5000 Irtja után 10°/

0 kamatot kapna. A város meg kárpótolva volna az állal, hogy az épületen 9000 forint áru czélszerü javítás történik, tehát a 4000 forintja se vész kárba. De ha kárba vesznék is, még több és nagyobb áldozatoktól se szabad visszariadnunk, mivel hiteles és megbízható adatok szerint a kél zászlóalj eltartása évenként 65—70.000 frtba kerül, ezen pénz pedig városunkban marad. Ide nincs beleszámítva azon összeg, mit a legénység magával hoz vagy a postán kap, mi informálionk szerint szintén mintegy 5000 frlra rug, de ide kell még számítani a mit a tiszt urak egyike, másika még hazulról kap, igy hál keveset mondva, a két zászlóalj Pápának mintegy 80,000 forintot hagy itt, mi egy ily szerény városra nem megvetendő és oly könnyedén el nem engedhető. Ne legyünk török módra fatalisták és ne nyugodjunk bele, hogy gyalogságunkat, melynek egyik zászlóalját városunkbelí, a másikét pedig megyénkbeli véreink egészítik ki, ugy könnyedén áthelyezzék. Nézzük csak a szomszéd Győr városi, honnét tavaly az uj hadbeoszlás folytán elhelyezlek a 19. gyalogezredet, annak tisztképző tanfolyamát, ugy hogy alig maradt 1-2 század. A városi halóság erélyes és buzgó fellépése állal kivitte, n vizsga alkalmával el volt ismerve, deJhogy minden a réginél maradt, söl még az nt hová keliene tenni az alföldi zászló- e^ned zenekarái is megkapják; nézzük továbbá Pécset, mely nem riadt vissza egy sátortábor építésétől, nézzük Sopront, mely drága laktanyát, majdnem egy kis városi épített, vagy Fehérvárt, mely most kezd az építéshez, mindezen felemiitett városok, de még több is készek a katonaságért áldozatot hozni, tudván hogy ezen pénz busásan hozza a kamatot. Tehát újból fáradozni, utána járni, söl áldozni kell és ha az illetékes körök a dolog föntebb elmondott valódi lényálladékáról kellőleg felvilágositalnak, ugy még talán most se lesz későn, — és ki lehelne vinni, hogy honvédőink, — a város és megyebeli gyermekeink a mieink maradnak továbbra is. — n. Megyei rendkívüli közgyűlés, 18S3. május l-én. Az elnöki széket; a távollevő báró Fiáth Ferenc főispán helyett Véghely Dezső alispán foglalta el. A közgyűlés első tárgya volt az új, 1883. évi 15. t. c. értelmében való intézkedés a megyei szervezet megállapítását illetőleg. Kolossváry főjegyző felolvasván a ministeri körrendeletet, elnöklő alispán hivatkozva a kérdés fontosságára, a szervezési szabályrendelet megalkotására, illetőleg a tiszti, segéd és kezelő személyzet létszámának és illetményének megállapítása és az ezzel kapcsolatos kérdésekben való javaslat előterjesztésére,— egy bizottság kiküldetését indítványozza, mely indítvány egyhangúlag elfogadtatván, a küldöttség tagjaiul az alispán elnöklete mellett megválasztattak a veszprémi járásból: Pöschl Károly, dr. Kencssey Pongrácz, dr. Fchérváry József, Rutincr Sándor; a pápai járásból: dr. Fenyvessy Ferenc, Horváth Lajos; — enyingi járásból: id. Purgly Sándor, ifj. Bclák István;— z i r c z i járásból dr. Sárkány Miklós apát, Anyós Tivadar: — devecseri járásból: Ihász Lajos, Pados Lajos megyei bizottsági tagok, ezeken kívül a főjegyző, árvaszéki einöle, tiszti ügyész, főszámvevő, járásbeli szolgabirák és a rendes aljegyzők. Fenyvessy Ferenc orsz. képviselő indítványozza, hogy a rendkívüli közgyűlés utasitsa a megválasztott bizottságot, hogy munkálkodásában a megyének e kérdésben még a mult évben a képviselőházhoz intézett feliratában elfoglalt álláspontját vegye alapul. — Fenyvessy indítványa elfogadtatott. A megyének az előző évben készített és már miniszteri jóváhagyás alatt álló szervezett szabályrendeletében a miniszter leirata folytán azon módositás fogadtatott el, hogy a szolgabíró segédek a szolgabíró, az utbiztosok pedig az alispán meghallgatása mellett fognak a főispán által kineveltetni, — továbbá ezen szabályzatnak a megyei rendőrségről szóló része, a csendörségnek a jövő év elején életbelépte miatt feleslegessé válván, kihagyatni rendeltetett. Az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló törvény rendelkezése értelmében a korcsma hitelre nézve a megyei állandó választmány egy szabályrendeletet készített. A választmány a megye egész területére 5 frtban állapította meg a korcsma hitelt. Ezzel szemben ifj. Bélák István a téli hónapokra 5 frtot, nyári évadra 2 frtot kér megállapittatni. Bélák indítványa mellett Sárkánapát; ellene, s igy a javaslat mellett, az alispán és Fenyvessy Ferenc emeltek szót. A közgyüléi a javaslat mellett nyilatkozott. A javaslat azon intézkedése ellen, mely .1 korcsmárost kötelezi havonkint egy névlajstromban közölni a nála hitelezőket, s ezen lajstrom be nem adását, vagy az azokban foglalt valótlan állításokat szigorú büntetéssel fenyíti — felszólal-: Fenyvessy Ferenc, ki hosszabb beszédben illustrálta a névlajstromnak szerinte célszerütlenségét. s inpraktikus voltát. A tárgyalásban résztvettek: Véghely alispán, Hetesy Dániel, Sárkány apát, Bezerédj Viktor, Balog Károly. A közgyűlés megtartotta az eredeti szöveget. Ezek szerint elfogadtatott a következő szabályrendelet : 1. §. Az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló törvényezikkben nyert fölhatalmazás alapján az egy egyén által igénybe vehető korcsmai hitei nagysága a szeszes italokra nézve Veszprém vármegye területére nézve 5 frtban áüapittatik meg. 2. §. A korcsmai hitelt egy egyén csak egy üzletben veheti igénybe s az, a ki ennek ellenére ké! vagy több üzletben fogyaszt hitelre, esetről esetre iö Írtig terjedhető pénzbüntetéssel vagy annak megfelelő 1 napi elzárással büntetendő. 3. Azon vendéglős, korcsmáros vagy italmérési üzlettulajdonos, a ki az idézett t. cz. és ezer. szabályrendelet kijátszásával egy egyetmek az 1. ban megállapított 5 ft összegen felül hitelez, kihágást követ el és 15 napig terjedhető elzárással és 100 í'tig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. •1. §. Minden vendéglős, korcsmáros vagy itatmérési üzlettulajdonos s általában mindazok, a kik kicsinyben, bor, pálinka, sör vagy egyéb szeszes italok eladásával foglalkoznak, kötelesek a náluk szeszes italokat hitelben fogyasztók, vagy vásárlók névjegyzékét és pedig minden hóra következő hónap 5-'k napjáig járásokban a községi bitóhoz, rendezett tanácsú városokban pedig a rendőr kapitányhoz akkubenyújtani, hogy a névjegyzékben a hitelben fogyaszK; neve, lakása és számszerint az, hogy mennj'i hite'* vett igét)3'be pontosan kitüntetve legyen. 5. §. Azon vendéglős, korcsmáros, valamint italmérési, vagy egyéb szeszes italok elárusitására berendezett üzlet tulajdonosa, aki a 4. §-ban körülirt névjegyzéket az előirt határidőben be nem adja. vagy ha üzletébeu hitel nem vétetett volna igényl»e arról, ugyan a 4. §-ban előirt határidőben jelentést nem tesz: esetről esetre 10 frt pénzbüntetéssel büntetendő. TARCZA. EMLÉK. Erdőn, mezőn nyiló virágok A főidnek ékes gyermeki, Az őszi hervadás — halál Mely őket sirba temeti. S ha felsóhajt a bús természet: Abból lesz szárnyas fergeteg, Mely a főidről tova ragad Lehullt virágot, levelet. Szer-elem, ábránd és remények A szívnek édes gyermeki, Fájó csalódás éliöket Haj! oly rövidre engedi! Lehullnak — mint fa lombozatja; De nincs, ami tova ragadja! Tar galy .. virág összegyülemlék, S a szivén ott marad örökre Elszórtan a sok kínos emlék ... Csatkai Ignácz. Ha délig nem, délután sem.... »JÓ jó csak nevess édes Ilonkám, majd jő idő, majd bekövetkezik oly idő, mikor hitelt adsz szavaimnak, mikor belátod annak való igazságát; csak nevess, nevess! Es Ilonka, a pajzán szőke fürtű gyermek kaczagott, ugrándozott. Majd hirtelen megállt barátnője előtt, bele nézett annak sötét szemeibe, szemlélte szótlan, sokáig az izgatott bibor ajkakat s aztán megfogta a barátnő kezét, fellélegzett; s majd újra elereszté azokat, elforditá fejét — körülnézett. A kertben, közelben senki, a lúgosban csak ketten, az öntudatos fájdalom és az öntudatlan boldogság! Aztán letérdelt a szomorú leány elé, megfogta még egyszer annak láztól égő kezét, bele nézett abba a mély érzelmet sugárzó, tündöklő szemékbe és kérdé.' — Valóban édes Irmám, hát létezik szerelem, és abba lehet a menyet vagy poklot föltalálni még e földön, mint tc állítod ? — hisz ezt a zárdában nem mondták! Oh bár én is éreznék szerelmet", habár mint poklot is, hogy meg érthetném fájdalmadat! Lásd már meghatott szenvedésed, már nem nevetek többet, hisz te szenvedsz, látszik rajtad, oh bár segithetnék rajtad, bár tudnék könnyíteni fájdalmadon !« És Ilonka odaborult Irma térdeire és sírt, sirt keservesen, majd összetette piczi kezeit s egy néma pillantással az égre, kért szerelmet, az ö Istenétől, eddigi szerelmétől. És Isten meghallgatta kérését, mert eltűnt szivéből örökre, helyét egy földi Isten foglalta el, nem képzelt, de létező Isten. Ilonka előbb megijedt, hogy ö már nem térdel többé le esti imáját végezni, az ágya feletti »fölfeszitett« előtt, hanem inkább ablakjához támaszkodik és néz-néz a messzeségbe. Aki szemsugarait, melyek égszin szemeiből kilóveinek, szemmel kisérhetné, az átelleni kastély egy kivilágított ablakjához jutna. * Egy derült reggel Ilonka a szokottnál korábban látogatta meg kedvencz lúgosát, koszorút kötött gyöngyvirág és nefelejtsekböl egyszerre Irma lépett a lúgosba s átölelte. — Jó reggelt kis barátnőm, mi hozott téged ide oly korán s kinek e koszorú ? — kérdé Irma. — Neki kötöm édesem! — Kinek? — Igaz nem is mondtam még hogy őtet — vagyis hogy, hogy is mondjam csak, hogy fogadtam Rolanddal. Egyszerre Irma holt halványan dölt le a gyeppamlagra, de Ilonka ezt nem vette észre, mert rózsa bimbókkai tüzködte meg a már kész koszorút, aztán tovább beszélt: — Kedves Irmám, te ismered Rolandot ugy-e, hogyne, hisz Roland mondta, hogy egy utczában laktok Pestén s mondta, hógy egy vonaton jöttetek ide, tégedet mi, ötet pedig az ifjú gróf várta, kivel Pesten ismerkedett meg, de jó is lesz Pesten lakni! Ugy-e te is szeretnéd, ha én Pesten laknék. Roland holnap haza megy, mert ügyvédi irodát nyit, de a télen el jön hozzánk, ugy-e te is kedvesnek találod? Itt elhallgatott, mert a koszorú tökéletes kész volt és kérdőleg nézett Irmára. S Irma e tekintetre föleszmélt álmaiból: — Igen Ilonka Bánfalvy ur kedves! — S többet nem szólsz róla, te rossz leány, Roland nem kedves, ö imádni való, ö szeret engem és én imádom ötet, e koszorú válaszom, evvel az övé vagyok, ez szerelmem záloga. . . Amily végtelen e koszorú, oly végtelen az én szerelmem! Irma felemelkedett, halvány volt s jég-hideg kezét Ilonka fejére tette. — Légy boldog Ilonkám, ö megérdemli, hogy szeresd és ha igazán boldog leszel: gondolj reám, kit akkor már csak eső és szél látogat. — No persze! —j de itt jön Bánfalvy ur, Isten hozta maga rossz, | nézze épen most akartam e koszorút kutyája! nyakára tenni, hogy önhöz vigye, miként leveleinket szokta, de ha már itt van, tehát ezennel átadom; de nézze Irmánk meg a car halni, nemde kedves Roland mi nem engedjük, mi szomszédok leszünk Irmával Pesten és gyakran meglátogatjuk öt ? Persze, igen kis Ilonkám, aztán férjhez és lesz együtt két boldog pár! ' — Boldog, boldogtalan — ismétlé ílrma, nem hallották, mert suttogtak édes bolMajd Irmához fordult Roland és szólt: - Irma nagysád, miután kegyed az| első, ki tanuja szerelmünknek, kérem jöjjön be velünk a doktior úrhoz és nejéhez — Ilon szüleihez — és miijtasson be minket mint jegyeseket.; Irma öszzerézzent s hidegen nyujtá jobb kezét barátnőjének s a balt Rolandnak és hallgatag vitte őket Roland kérését teljesíteni. — És még Boldog volt afdöre, mert annak kérését teljesítetté, kit oly végtelen szeretett, szenvedélyesen és örökké! Pár hónap után Budapest hatvani utczáján adjuk de ők dogan egy barátommal találkoztam, ki rendkívül sietett egy czél felé, de kötekedő kedvemben levén megállitám: — Hova, hova? — Sietek barátom a szép Bánfalvynét keli színházba kisérnem különben másnak ' adja át helyemet, tudod ö nem igen válogat, rieki mindegy én vagy más! — De hisz van férje ? — Férje, az mellékes, avval csak nem kisérteti magát a színházba, az nem chic! — Avval tova nyargalt. Szegény Irma — sóhajték f

e

l — az ő helyzetében nem mennél te mással. * Négy eseménydús év telt el a kerti találkozás óta, melyben a főváros száján a szép Bánfalvyné neve hangzott, ki fölkapott lett, hogy el feledtessék, ki élt, élt a világnak, hogy aztán önmagának élni is teher legyen neki. Irma szobájában ült és készítette a szebbnél szebb csecsebecsét Roland gyermekének, s a kis Roland oly kedves boldogan játszott Irma néni lábainál. Midőn egyszerre apja nyitott be, ekkor félre tette játékait és apjához futott. — Papa-papa, a mama bálba ment, most Irma néni az én mamám. Az apa megcsókolta gyermekét aztán Irmához fordult e szavakkal: Édes Irma hozzuk helyre a hibát, jövő héten befejezve lesz a válóper, legyen nőm, legyen gyermekem anyja! Irma szemébe hat év óta először jött az első könycsepp, lázasan fogta meg Roland kezét, szemébe nézett s azt monda: — Hat év előtt szerettem önt, ugy mint no soha nem szeretett, hat éve szenvedek az Ön hűtlenségéért; gyermekét felnévelem, derék, becsületes emberré, de neje nem leszek, nem lehetek. A ruhát ki lehet foldani, de abból uj soha sem lesz, én az ujat szeretem, nem pedig amit más eldobott s én csak kifoldoztam. Roland hallgatagon tűrte* Irma szavait, mert ismerte határozott természetét. Margit,