Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-03-18

MegJ eleixilc ni i n d e ii vas á r u a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcz.i 215. szám. Bérmenteíleii levelek, csak is­mert kezektől fogadtatuak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC PAPAI LAPOK Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után & kr, nyilttérben 25 krralszámítatnak Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának éstöbb pápai s pápavidék iegy es ii létnek hivatalos közlönye. Még egyszer az új kataster. A szombathelyi katasteri kerületben, s igy Veszprém megyében is megtörtént a járási földadó bizottságok gyülésezése, mely most kiválóan az osztályba sorozásnál felmerült aránytalanságok, s a minta terekkel meg nem egyező osztályozások kiigazításával foglalko­zott. Általánosan dicsérni hallottuk a megyei járási bizottságok buzgalmát, tapintatos, és részrehajlatlan eljárását, mely szerint minden egyes község alapos panaszát behatóan meg­vizsgálták, s azon, ha az méltányos volt, se­gíteni igyekeztek, csak a devecseri járás nincs megelégedve a bizolllsági működéssel, hol ál­lítólag a legalaposabb, s legindokoltabb pana­szok is egyoldalulag elutasítanak, s már moz­galom indult meg, a járási bízottság mellőzé­sével közvetlenül a kerületi bizottsághoz fölírni, s azt a hiányokra, s egyoldalii eljárásra fi­gyelmeztetni. Nagyon csodáljuk, hogy épen a devecseri járás nem fogta fel feladatát, hol a talaj viszonyok, s helyi körülmények, az elfogu­latlan, s részrehajlatlan bírálónak legtöbb tám­pontot nyújtottak volna a katasleri tervezet­nél felmerült aránytalanságok helyreigazítására. Ha a bajt a kerületi bizottság felül nem vizs­gálja, az egyéni reclamaliok özöne fogja a katasteri igazgatóságot elárasztani, ennek ele­jét veendő, mindenesetre jő lesz reambulasiol kérni a járási bizottság által indokolallanul el­utasított községekre, vagy télelekre, mert egyes községekben panaszolt hibák mellőzése meg­akasztja a szomszédos helyek, s igy az egész megye arányossági kiigazítását. Az új katasler mindnyájunkat érdekel. Hát midőn ezen fentebbi felszólalást egy jó ismerősünktől közöltük, egyúttal nem tartjuk érdektelennek közölni a pápai járás bizottság jegyzőkönyveinek vég záradékát, melyben a bizottság — félre téve a szükkeblüségel — az egész megye érdekében síkra száll : A jegyzőkönyv záradéka így szóll: Midőn a járási földadó bizottság jegyzőkönyvét bezárja, nem teheti ezt a nélkül, hogy újra a tiszta jövödelmi fokozatok magassága ellen fel ne szólaljon, ha bár arra felhiva és feljogosítva ez alkalommal nem is lett; de mivel a mintaterek leírása, és az osz tályba sorozás részletes átvizsgálása nem történhe­tett a nélkül, hogy a tiszta jövedelmek tervezete szeme előtt ne lebegjen, csodálkozását s megütközé­sét fejezi ki azou, hogy azt a pápai járásban oly magasságban megállapítani, s azt bár mivel is indo­kolni lehetséges volt. A pápai becslő járás 45 községének talaja ugyanis tulnyomólag köves, murvás, homokos, vize­nyős — az altalaj pedig legnagyobb részben murva, és kőpad, — termő réteg sekély, — a futó homok a községek nagyobb részében fordul elő — még is a tiszta jövödelmi fokozatok azonosak, vagy magasab­bak azon becslő járásokkal szemben, melyeknek ta­laja televényes agyag, bomag, vagy fekete homok, melyeknél a termő réteg mély, s melyek követ, futó homokot, vagy vizenyősséget egyátalán nem is­mernek. A pápai becslő járás, községei egy katlanban féküdvén, azou sajátszerű, csak nem különleges hely­zetben van, hogy talaj vizét, fakadékjait, 8 a Bakony­ból jövő olvadási, vagy csőzési viz tömeget elvezetni nem képes; mert azon folyók és csatornák, melyek azt magokba fogadnák — különösen a Tapolcza — magasabban feküsznek, folytonosan magas viz állás­sal birnak, s fenék, vagy egyéb vizek levezetésének útját zárják, bizonyítja ezt az is, hogy az átvezetés nagy költséggel és koczkázattal már a Tapolcza folyó medre alatt is megkiséreltctett, s találtatnak birtokok, hol kultur mérnökök által tervezett, s sok ezer fo­rintba került árok hálózat készül a czélból, hogy a szántóföldek hozzá férhelök, s legalább a tavasz végén mivelhetők legyenek; maga a Marczal folyó isi, mely a vidék egy részének viz elvezető csator­nája lenne, a llába által visszanyomatván, magas viz állásánál fogva nem csak mellék vizeit be nem fo­gadja, de igen gyakran kiont, s homokolása által a szomszéd területeket termekctlenili, s igy az egész pápai becslő járásról elmondhatni, mint egykor az alföldről mondta a példabeszéd, hogy az saját zsír­jában, mi ellenben saját talaj vizünkben fúlunk meg. Ez a körülmény, s annak következményei, melyek miatt földjeinket sem rendes időben, sem rendes erő­vel nem munkálhatjuk, továbbá a kártékony ködök, a fárhatlan utak miatt, származó károk, és mulasztások figyelembe vagy épen nem, vagy nem kellő mérték­ben vétettek, mert különben ily mesés magasság a jövödelmi fokozatban nem jött volna elő. De ha sem a rosz talaj viszonyok, sem a vi­zenyősség tekintetében létező különleges állapot, nem hagyatott egészen figyelem nélkül, talán van egy harmadik faktor, mely ezek hatását ellensúlyozza, és ez nem lehet más, mint a piaczi árak magassága, s ezt nem ugyan az összes mezőgazdasági termeivé­nyekre, de a gabonára nézve bizonyos körülírással nem tagadhatjuk, de azt is határozottan állítjuk, hogy nálunk csak akkor vannak magas piaczi arab, midőn a nedves időjárás, és a belvizek miatt termésünk nincs, s nincs mit eladni; midőn közép termésünk van (bő itt egyátalán nem létezik} akkor viszont az árak, mint ez évben is, nem magasabbak, mint azon évek­ben voltak, midőn az első kataster készült. Ezt iga­zolni tudjuk a hivatalos piaczi ár kimutatásokkal, a termést pedig a m. kormányhoz évenként beküldött termelés statistikai adatokkal; de hogyan is vetél­kedhetnék piaezunk a katasteri kerület egyéb fó'pia­czaival t. i. X. Kanizsa, Szombathely, Sopron, és Győr­rel, midőn azok Trieszt, Grácz, és Bécshez közelebb vannak, s midőn szárnyvasutunk a járás nyugoti szé­lén fekvő három állomásra ugy szólván csak átme­neti áru forgalommal bir, s midőn piaczunkról a Győr­Soproni vasút a Rába vidéket, is elvonta. Ezekből tehát meggyőződbetik különösen a nagytekintetületi földadó bizottság, hogy az új ka­tasterben sérelmüuk legfőbb oka a talaj rosz minő­sége, a ncdvességi viszonyok, s az ezekből kifolyó mellék körülmények figyelmen kívül hagyásában, vagy csekély mérvbeni méltatásában — ellenben a forgalmi s piaczi előnyök túlbecsülésében rejlik, s midőn az ötvenes évek végén meg adósságtól ment vidékünk a régi kataster tiszta jövödelmi alapja mellett is csak ugy tarthatta fent magát, hogy a földbirtok legna­gyobb részben jelzálogos kölcsönökkel agyonterhel­tetett, nem tudjuk mi történik velünk, ha ezen új tiszta jövödelmi tervezet állapitatik meg, mely a régi ka­tasterrel összehasonlítva Qásd a helytartó tanács ál­tal 1865-ben kiadott összcállitásQ következő adato­kat szolgáltat: J'ápai becslő járás 1. oszt. vidéke tiszta jövö­dclme 1865-ben 300,000 frt, 1883-ban 471,000 frt. Ií. oszt. vidéke tiszta jövedelme 1865-ben 44,000 frt, 1883-ban 90,000 frt. 1ÍL oszt. vidéke tiszta jöve­delme 1865-ben 104,000 frt, 1883-ban 158,000 írt, ezen kimutatás sok magyarázatra nem szorul. Veszprém megye tiszta jövedelme volt 1865­ben 1.731,000 frt — tervezet szerint 2.901,000 frt, a növekedés 68%. A szombathelyi kataszteri kerület többi négy megyéjének tiszta jövödelmi alapja volt 1865-ben 8,212,000 frt - tervezet szerint lenne 12,254,000 frt, a növekedés 49%, » igy Veszprém megyéé 19%-al nagyobb, mint a többi megyéké; történt ugyan leg­utóbb némi leszállítás, de ez legnagyobb részben áta­lános, s igy az arányt nem változtatja, különben az új összeállítás is csak igazolni fogja azt, bog3 r Vesz­prém megyének nincs előnyére a minden tekintetben gazdagabb Vas, Sopron és Győr megyékkel egy ka­tasteri kerületbe soroltatni, mert a vidékek nem saját viszonyaikban, hanem a szomszéd vidékekkel ará­nyosítva biráltatván, vagy a magas jövödelmi foko­zatnak, vagy az arányosításnak kellett áldozatul esni. Erősen bízunk abban, hogy az ország egyéb katasteri kerületei helyesebb alapból indulva ki, ala­csonyabb, s a valóságnak inkább megfelelő jövödelmi tarifákkal állították össze a tervezetet, s ezek pél­dájára a szombathelyi kerület is alább száll, addig pedig jelen munkálatunkat, mely ugy is a jelenlegi arányosság szigorú megtartásával csak is a legkirí­vóbb hiányokra szorítkozik, ajánljuk a kerületi bi­zottság figyelmébe. TARCZ1 B Ü C S U. Oh ne töröld le drága könnyeid, Hadd, kedves, el, hadd folyjanak, Az elválás édes keserveit Csak enyhíti a könypatak; A melyet a mig bőven önthet, A búra enyhet ád a szem, Könnyezhetsz most, de aztán többet Ne sírj utánnam édesem. Mig karjaimba zárva tartalak, Mind látom ama helyeket, Amott a kis lak, rét, csörgő patak, Távol az ismert kék hegyek, S hol együtt jártunk, róna, völgyet, Ketten, karöltve, édesen .... Könnyezhetsz most, de aztán többet Ne sírj utánnam édesem. Emlékszel c ama szép napra még, Melyén oly boldogok valánk, Te leültél, én eléd térdelék, Es csaknem sírva fakadánk ; S a mig beszéltem megeredt a könnyed Szeretlek súgtad csöndesen .... — Oh könnyezz most, de aztán többet Ne sírj utánnam édesem. Emlékszel-e, oh ne emlékezz mégse, Egy búcsúszót, s megyek tova, Bennünket nent kegyel az ég se, Egymást nem látjuk meg soha­A távolban szentelj nekem egy könnyet, Ki- mifidig rád emlékezem, — Egy szó, egy könny, egy csók, — de többet Né- sírj utánnam édesein. Ervin. BEATRIX. — Életkép. — Bourdon Maliid vlán franciából fordította RAD A ISTVÁN. (Folytatás.) III. Lucián elutazása után nyolc nap múlva Beatrix a városba ment; hárfája megérkezett és annak átszállítására akart felügyelni, mert sze­rette e drága hangszert, mint bizalmasát és ba­rátját. Különben egykoii emlék volt, és habár minden lépést került, mely öt másokkal érintke­zésbe hozhatta, erre mégis vállalkozott; egy szál­lító irodába kellett mennie, mely egy terjedel­mes szálloda részét képezte: sok utas sürgölődött az ügynökök körül, és Beatrix, e sokaságtól meg­rémülve, a szoba egyik kevéssé bevilágított szög­letébe húzódott. Szemei az egymás hegyé rakott zsákokon, málhákon és csomagokon jártak, s ezek közt látta gondosan becsomagolt és egy sarokba elhelyezett hárfáját. De egyszerre egy nagy fekete bőröndön levő felírás ellenálhatatla­nul magára vonta figyelmét. Sárgaréz szegekből egy név volt azon kiverve: Merville Ferenc. El­olvasta és összerezzent; e név férjéé volt, a név, melyet oly sokáig viselt, melyet még most is vi­selt . . . közelebb ment; ugyanaz a név, kézzel irva, ismétlődött egy címlapon. — Megismerte férje írását, megismerte a címlap négy sarkán levő pecsétet; minden bizonytalanság ki volt zárva; férje kétségkívül itt volt egészen közel, s talán nemsokára meg fog jelenni . . . Hideg izzadság fedte arcát, sápadt volt s két kezével bele kellett kapaszkodnia a bőröndbe, hogy le ne roskadjon. — És fiam! monda önmagában, talán két lépésnyire van; mindjárt meglátom. Istenem félek, hogy meghalok ... — Mit kíván, Dangers-né asszonyság? kérdé egy női hang. A szálloda úrnője volt, ki ismerte Beatrixot és nagy szolgálatkészséggel jött feléje. E hang magához térité öt; iparkodott összeszedni erőit, habár remény és félelem dobogtatá szivét, reszke­tőkké tette kezeit s majdnem érthetetlenné szavát. — Haifámért jöttem, hebegé. — Ah! igen, megérkezett, itt van, a legna­gyobb gondot fordítottam reá. . . . — De, de . . . Elakadt hangja, — Valamit akart mondani? — Itt a bőröndön egy nevet látok, melyet ismerek . . . Itt van ez egyén ?. . . — Kicsoda? ah! Merville ur! három napja érkezett a londoni postahajón; azt mondta, hogy egy ideig nálunk! lesz, mig fia megérkezik, a ki még Angolországban van, de a szegény ur . . . — Nos! — No hát, nagyon fáradt volt, midőn meg­érkezett; tegnapelőtt nem tudott fölkelni, főfájása, nagy láza volt, midig roszabbul és roszabbul lett, s most betegen fekszik. — Itt fekszik betegen! — Igen, kedves asszonyság, és nagyon be­teg; az orvos azt mondja, hogy veszélyes láza van, s a szegény ur egészen kimerült; azt mondta, hogy Javából, Batáviából jött; ez gyilkos éghaj­lat az európaiakra nézve; azért az Isten tudja, hogy végződik betegsége. Én egészen el vagyok miatta szomorodva. — Es ki gondoskodik róla! — Egy fiu, egy szobaleány, asszonyom ... Érti ön, ugy-e ? mi megteszszük, a mit tehetünk, de, megvallom, ez sok kívánni valót hagy maga után . . . szálloda csak az egészségeseknek való. — Nincsen ápálója? — Nincs, asszonyom; jelenleg a vörheny uralkodik; minden ápoló, a jó nővérek, mindnyájan el vannak foglalva ... Beatrix gondolkodott, vagy jobban mondva, rohamos indulat tombolt lelke mélyén, Az agrár kérdéshez. Magyarországon semmi sem lehet jogosul­tabb törekvés, mint az — agráriusoké. Mindenüt más szemmel nézhetik a földet, — csak minálunl egy az a — hazávalI Aki tehát a magyar földet, mint ilyent akarja fentartani, s erőssé, biztosssá, tartóss., tenni: — az hazafiúi kötelességet teljesít. Jól lenne ezt megjegyezni azoknak, kik hír lapokban, s beszédekben oly igen szeretnék a egész üdvös agrar-mozgalmat eltussolni. S ár. nevezzék az agráriusok törekvését »reakeziona rius«-nak, — hát én nem törődöm vele. A be tegségnél mit bánom én akárminö ijesztő nev van az orvosságnak, — csak segítsen az! S hogy mezőgazdaságunk, s vele földműveL osztályunk beteg, azt csak a vak nem látja. A mezőgazdasági középosztály — ez a tiszteletet érdemlő s becsülésre méltó derék osztály — fogy erejében; — s a földművelőből az lesz, ami ke; ­detben volt, —• pásztor, ha ugyan ki nem vaudon 1 jobb hazát keresni tul a tengeren. A földművek í lefoglalások, árverések, napirenden ; a földbirtok potom áron árvereztetik el; a birtokos pusztul, :, csak az uzsora üli diadalát. Az unalomig ki van már különben e thérrui merítve. A statisztika szomorú adatait nincs, ki megezáfolja. A kór kiütött a testen, s igy csak elismerés illeti azokat, kik bátor kézzel, nemes szívvel, okos észszel radikális orvosságról gon­doskodni sietnek. Tagadhatlan az, hogy mióta a telkek apró darabokra való osztása akadály nélkül folyik, azóta észlelhető leginkább a magyar földművelő nép fokozatos elszegényedése. S ha csak az iz igazi józan politika, mely a nép jólétének foko­zásában keresi legfőbb sorban az állam erejét, ugy nem szabad idegenkednünk a legerősebb esz­köztől sem, ha az a kivánt czélt eredményezi. Egyrészről a földbirtok eldarabolhatlan­sága, — másrészről az eladósodott földművesnek megvédelmezése életkérdés ma már Magyaror­szágon. Ha kimondaná a törvényhozás, hogy a tc s­keknek bizonyos mértéken felül való felosztása tiltatik, már ez is nagy lendületet, nagy hasz­not eredményezne. Nem a zsellérek, de a.z eladó­sodott apró, kis telkek birtokosai vándorolnak ki. S igy az előbbi intézkedést mulhatlanul ke'', hogy kövesse azon még erösebb, s biztosabb eszköz, mely megvédi birtokában az eladósodott földművest. Az északamerikai uniónak majdnem vala­— Ő itt van, betegen és egyedül! monda önmagában. A szegény urnák nagyon nehéz szolgálni, folytatá a vendéglösné; folyton magán kívül van, nem lát semmit abból, ami körülötte történik ... E szó egyszerre határozatot érlelt meg Beatrixban. — Én ismerem Merville urat, monda, ro­konságban van velem . .. Nem tudtam, hogy itt van; de mivel beteg, szeretném látni s némiltg gondoskodni róla ... — Igazán, feleié a vendéglösné elragadtatva, hogy a felelőség levétetik vállairól, ez pompás .., ön nagyon jó, Dangers-né asszonyság! a kedves ur nem lehetne jobban gondozva, mint ön által.. talán kedves férjének rokona. .. — Nem! feleié Beatrix elpirulva. — Akarja, hogy hozzá vezettessem ? — Kérem. — Narcisse, vezesd az asszonyságot az első emeletre, a 6. számba... — Jöjjön asszonyom, itt a, lépcső ... Beatrix fölment, áthaladt egy folyosón, egy előszobán, a fiu kinyitott egy ajtót: — Itt van, monda. Beatrix férje ágya mellett volt, ellenállhatat­lan sugallat vezérlé oda. IV. Mi sem lehetett szomorúbb; mint ez a be­tegszobává változott, egy napi betllakásra alkal­mas vendéglői szoba, hol nincsen gondoskodva a családi élet kényelmeiről, sem a betegség ideje alatti szükségletekről. A fiu félig aludt a kandalló mellett; egy felfordított kávés csészéből thea csepegett a homokba; az áprilisi nap betűzött az ablakon, melynek fügyönyét nem ereszté le­gondos kéz; fehérnemüek, félig üres üvegek, po­harak és csészék voltak szétszórtan a bútorokon. Az ágy teljesen leeresztett függönyei rejtek ma' gokban a beteget,

Next

/
Thumbnails
Contents