Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-03-18

is mennyi államában van ilyen törvény, s ott a .szabadság classikus földjén, nem szegyeitek behozni ezt a »reactionarius« intézkedést. Ott van Vermont állam úgynevezett otthont mentesitö törvénye; Jowa »homes tead« törvénye; Texasé stb. Californiában ily »homestead« (földbirtok mentesség) van családfőre nézve 5000 dollár, magán személyre 1000 dollárértékéig. — Lousianaban 2000 dollárig. Neiv-1 ö/-£-ban 1000 dollárig. Több államban 60-tól 160 acre-ig stb. De nem szükség Amerikáig mennünk, Szerbiában ki van véve a végrehajtás, — illetve árverés alól a földművelő legszükségesebb eszközein stb. kivül még öt hold földje, holdját 1600 • öllel számítva, ki van véve háza s ennek melléképületei egy holdig terjedő háztelekkel együtt. Ezen ingatlanokat a földműves el sem adhatja, még ha akarná is. Romániában is a volt jobbágyok tulajdonává vált földbirtok 3864-től (1864. törvény VII. czikk) számított 30 év alatt sem zálogul le nem köthető, sem el nem adható, kivéve a községnek, vag}- községbeli lakosnak. Semmi sem gátol bennünket, hogy hasonló intézkedésekről ne gondoskodjunk. Erős meggyőződésem, hogy a kérlelhetetlen szükség előbbutóbb kifogja mondani törvényhozásunk által a — földműves birtok feloszthatlanságát és ezen feloszthatailan földbirtok egyrészének, adósságért való el nem árverezhetŐségét! Ma- holnap kikaczagjuk Guesnayt, ki a földbirtokot a gazdagság forrásának nevezte, (»La térre est l'unique source de la richesse«) Oly apró feldarabolása a földbirtoknak, mint az nálunk sok helyütt dívik, a nyomor forrását képezi. S más részről ha Amerika, — munkabíró, szorgalmas népe daczára — akként védi népe jólétét, hogy annak földjét,— bizonyos mértékig,— >-enki által nem engedi elkoboztatni: — Magyarországon ez intézkedés szükségessége még inkább igazolható. De igazolja ezt főleg azon érv is, hogy a óldbirtok bizonyos terjedelme a megélhetésre szükséges eszköze a földművesnek épen ugy, mint zb iparosnak a szerszáma; — s ha ez utóbbi le nem foglalható, el nem árverezhető, méltán joggal kérdhetni: — miért szabad csak a földművesnek elvenni a földjét, s igy mindenét és tenni nyomorulttá, koldussá?! Az államot alkotó népből épen a földműves képezi a status állandósági elemét. Senki nálánál jobban, szívósabban nem ragaszkodik a hazához, melyet ö földjével egyenlővé tesz ! Öröme, bánata, jóléte, jövője ahhoz a kis földbirtokhoz van kötve, mely néki kenyeret ád, s melyet bizony utolsó leheletével is védeni fog, s vele megvédni segíti a hazát ! Ne nézzük hát könnyelmű szemmel a magyar földműves osztályt. Sehol a világon, nem ann3*ira históriai alap ez osztály, mint nálunk. A socialismus cs communismus mindenütt inkább elterjedhet, csak a magyar földművesnél nem. Iparkodjunk hát őket megtartani, megvé- j deni birtokában, mert míg birtoka nélkül igazán j „hasátlau'-'-nak tekinti magát, akihez aztán hiába szól a költő, hogy lenne hü rendületlenül, — addig birtokát ápolva, élvezve, esze, szive — minden csábítással szemben — csak azt súgja neki: ,ftt élned, halnod kell!« FENYVESSY FERENC. i A pápai ev. ref. egyházmegye közgyűlése J (1883. márczius 14.—15.) \ A pápai ev. ref. egyházmegyének fenti napokon Pápán tartott közgyűlése következő közérdekübb határozatokat hozta: 1. Esperesileg bejelentetett, hogy zsinati törvényeink alapján és utasítása szerint, Veszprém és Györmegye területén fekvő egyházaink, e gyűlés idejéig, — mint egyházmegyeileg megrendelve lett— presbyteriumukat nagyobbrészint újra szervezték, s a melyek még nem szervezték, azok utasitattak, hogy rövid idő alatt szervezzék s erről az illető helyre záros határidő alatt jelentést tegyenek. 2. Esperes ur jelentéséből örömmel értesült az egyházmegye arról, hogy e mult 1882-ik évben 16,518 frtig építkeztek gyülekezeteink; és pedig, hogy a főbbeket említsem — Csögién templom és torony javításra 3000 frt, Takácsin a törvénynek megfelelő díszes iskola és tanítói lak újra építésére 3000 frt, Peren templom és torony javítására 2000 frt, Táápon — Győrmegyében — a leégett lelkész- tanítói lak és torony építésére 3060 frt, Ajkán 8 hold földbirtok vételére 700 frt, Nagy-Piriten diszes lelkészlak építésére 3000 frt forditatott és még Kovácsiban új iskola és tanítói lak építésére 800 frt forditatott. Ezeken kivül még Ajka 880 frtot fordított építkezésre. Általában pedig e téren örömmel találkozunk a többi egyházak buzgalmával is. 3. A fenti építkezésen kivül kellemesen lepte meg a hallgatóságot azon jelentés is, hogy a közadakozás 2657 frt erejéig nyilvánult. És pedig nem csak ref. hivek, hanem más egyház buzgó hivei is fényeskednek az adakozók között. U. i. Mezőlakon bold. Nicsinger Sándor ur kegyes özvegye Bősze Katalin urnö ö nagysága szegény árva gyermekek tanulhatására alapított 200 frtot, Dákán gróf Batthyány Lajosné ö mélt. két szegény sorsú árva ref. iskolás gyermek élelmezését, ruházatát és taníttatását magára vállalni kegyeskedett. Kovácsiban gróf Wallis Gyula ö melt. a ref. egyház iskolája építéséhez 12 öl követ — 42 frt, szép mennyiségű épületfát 50 frt értékben, 50 frt készpénzt és 10 frt mész szállítási fuvart, összesen 152 forintot kegyeskedett adományozni. Ugyancsak itt gróf Esterházy Móricz ö méltósága 4 ezer tégla árából 16 forintot és 7 ezer zsindely árából 35 forintot méln tóztatott elengedni. — Táápon O Feisége adománya 200 frt. Ugyanitt országos gyűjtés 1618 forint. Ezeken kivül többen adakoztak hitfeleink közül is. Görzsönyben Pócza Gábor hagyománya 50 frt, Németh Zsuzsanna hagyománya 50 frt és több egvházakban mások is. Mély hálát érez egyházmegyénk kegyes adakozóink irányában és köszönetét siet kifejezni. 4. Két végzett teológus u. m. Seregély Dezső és Csizmadia Lajos (jelenlegi senior) urak bocsátattak ezután vizsgára a lelkészi tudományokból, kik is jeles osztályzatot nyervén, a pápai hitrokon egyházban esperes ur által a lelkészi szent hivatal folytatására kibocsáttattak. 5. Sebestyén János közpénztárnok ur jelenti, hogy a pápai főiskolára s egyéb közczclokra 1166 frt 67 kr folyt be gyülekezeteinktől. 6. A zsinati törvények alapján 3 évre megválasztattak az egyházkerületre küldendő egyházmegyei képviselők is, Horváth Lajos, Barthalos István világiak, cs Szekeres Mihály, Antal Károly egyháziak személy eben. 7. Sok ideig foglalkoztatta közgyűlésünket egyháznál — melyek a annak földmunka váltazon kérdés is

5 hogy 3

1 lelkészi fizetéshez, illetve

1 ságához a kiirt alapon járulni nem akarnak — fentartassa-e a polg. hatóság által elrendelt végrehajtást vagy nem ? A többség igenlöleg határozott. 8. Mezölaki agg tanító jubileuma levén a mult évben, b. Sina alapbőli segélyezésre ajánltatik ez egyházmegye által. 9. Hosszabb ideig foglalkoztatta a közgyűlést a lelkészi minösités kérdése is, illetve a kerületre e tárgyban adandó egyházmegyei vélemény. A bizottságilag kidolgozott s a tárgyalás alapjául szolgált dolgozat alapján a következő határozat hozatott: Negyedrendű egyházba pályázhat mindenki, ki a lelkészi hivatalra képesített. Harmadrendű egyházba pályázhatnak: kik a rendes lelkészek közül 3 évet töltöttek hivatalban; kik 3 évet ugyan még hivatalban nem töltöttek, de kitűnő, vagy jelesen vannak képesítve; azon s. lelkészek, kik papi oklevelükön kivül bizonyítványt mutathatnak fel arról, hogy legalább egy évi tanfolyamot egyetemen töltöttek. Másodrendű egyházakba pályázhatnak azok, kik rendes lelkészi hivatalban már 5 évet szolgáltak; kik rendes szolgálatban még csak 3 évet töltöttek ugyan, de kitűnő vagy jelesen képesittettek és az egyház kül- és belgqndozása körül figyelemre méltó buzgalmat tanúsítottak; és a lelkészi képesítettséggel biró tanárok. — Elsőrendű egyházba pályázhatnak : kik 8 évet rendes szolgálatban eltöltöttek és ügyelmet érdemlő buzgalmat tanúsítottak az egyház kül- és belgondozásában, kik kitűnő vagy jeles képesítettséggel nem birnak ugyan, de az egyházmegye és kerület bárminemű szolgálatában figyelmet érdemlő buzgalmat és ügyességet tanúsítottak; és a theologiai tanárok vagy olyan lelkészek, kik időnként tudományos irodalom terén bizonyos munkásságot tanúsítottak. 10. Megállapittattak a lelkészértekezleti alapszabályok. Közli Szekeres Mihály, egyházmegyei e főjegyző. Fővárosi levél. — Távozhatik, barátom, monda Beatrix az ifjúnak, ki csodálkozva tekintett reá. En itt fogok maradni, csak azt mondja meg, mit kell tenni a beteggel. — Asszonyom, az orvos azt mondta, hogy hagyni kell aludni; ha fölébred egy kanálkával adni kell neki ebből az orvosságból, cs fejét jéggel borogatni.. . cjuye, egészen felolvadt, teve hozzá egy vízzel telt sajtárt szemlélve, melyben nyoma sem volt a jégnek. Hozzon másikat, monda Beatrix; menjen, majd csengetek, ha szükségem lesz önre. Távozott, ö megkönnyebbülve érzé magát; meghatározhatatlan érzelem, az öröm cs félelem vegyülékc, árasztá cl lelket; bármily bűnös volt is, ugy tünt föl előtte, hogy c szobába jőve, hol a veszély és ragály uralkodott, hitvesi jogaiba lépett, s hogy semmi sem űzheti öt el c helyről, hol a halai várhatja őt: de nem volt ment a félelemtől sem, midőn az ágyhoz közelgett, hol az szenvedett, a kit annyira megsértett. Letérdelt cs reszkető kézzel emelte föl a függönyt. Mervilie ur aludt; midőn neje reá merte emelni szemeit, sóhajtott, látva a barázdákat, melyeket a bánat tizenkét éve vont az arcra, melyet sohasem látott máskép, mint jósággal és örömmel telve; a megőszült haj ritka csomókban hűlt a kopasz homlokra, melyen mély redöket vésett egy folyton kinzó kegyetlen gondolat; India napja bronzszint vont az arcra, a vonások erősebbek, az arcjáték komorabb volt, mint egykor. — Mennyit szenvedet!.... hoev me^váitozoUl monda magában Beatrix; ah, mind a ketten megváltoztunk .. . Zajtalanul fölkelt, leeresztette a függönyt és rendezni akarta a szobát, melynek rendetlensége lesújtókig hatott reá. Fölélesztő a tüzet, elkészité az orvosságot, rendbe szedte a széthányt ruhákat és az aszalón hanyagul szétszórt papírokat; a (Tel és Tavasz. — Mit. liov. nt'.kiink a tava-*/.? — A csángók jönnek. — Adakozzunk! — Zichy Mihály itthon. — Magyar sálon Mikízáth mint felolvasó.) Már azt hittük, hogy a Tél generálisnak megfújták a takarodót s ővitézségc beadta a kulcsot; utczáink tavaszí képet nyújtottak; a sétálók tavaszi világos ruhákban tetszelegtek; a napernyők ki bontogatták apró mozgó-sátraikat; s iczi piczi ibolyacsokrok bódittó illattal hirdették: tavasz van! tavasz van! De megboszonkodék vala ennek miatta a ven dörgö-morgó generális s lön sírás-rívás s fogaknak csikorgatása. Már t. i. a böjti szelek vittek vegbe káig érő hó s kilátás szép fehér hiisvétra, ha a már cziusi nap meg nem töri a tél hatalmát s elő nem ! készíti az utat annak a szép tündéi-kisasszonynak, • kinek jövetelére az egész természet már titokban j készülődik, hogy aztán virágokat hintsen útjára s j ünnepi díszben fogadhassa. j Ks ez a szép tündérkisasszony, kinek mosolya j már ránk ragyogott a nap arany sugaraiban, s kit j repeső szívvel várunk, ki volna más, minta — Tavasz? Nein felünk tőled te vén generális, hiába tartod fogva a természetet „fehér seregeddel", hiába dörögsz morogsz, pattogsz s/.él-korbácsáiddal: nem félünk málha között meglátott és észrevett egy kis uti táskát, melyet ö adott férjének; e tárgy az egész ; tőled, mert. tudjuk, hogy meg vannak számláivá nap jaid; a takarodó meg van fújva és zsarnokságodat fölváltja a Tavasz szolid uralma . . . Oh de mást is hoz nekünk nem sokára az a szép ragyogó tündérkisasszony, nem csak mosolygó napsugarakat, nem csak fakadó virágokat; nem csak enyhe levegőt, balzsamos illatot, és csicsergő madarakat. . . . Oh ezeken kivül még egyebet is hoz nekünk; multat felidézte lelkében; emlékezett, hogy egykor e bútor egyik részében egy tárca volt, mely az ö arcképét rejtc magában; férje sohasem vált meg attól... Ott volt-e még? megörizte-c az egykor oly szerelett képet? nyugtalan és kíváncsi tekintettel vizsgálta a nyitott tárcát, az arckép nem volt benne, kis imakönyv foglalta el helyét.. Kezébe vette, azt is megismerte és minő érzettel: egykor az övé volt, anyjától kapta első áldozása napján. Mily ékesszólóan beszéltek 1 a,ni drágább a mi szivünknek a napsugárnál, a vihozzá az elsárgult lapok! Ajkaihoz szorította, könyeivel áztatta, a könyek fátyolától elhomályosított szemei iparkodtak követni a szent betűket; ezeket olvasá: »Nincs nyugalma csontjaimnak bűneim szine miatt. Mert gonoszságaim felülhaladták fejemet, és rám súlyos teherként nehezültek.. . Megsanyargattattam és igen megaláztattam; jajgatók szivem fohászkodása miatt.« E háromezer év előtt irt szavak, mint önlelkéuek furdalásai tűntek föl Beatrix előtt. — Bűnöm nyomasztólag nehezedik reám, monda magában, nem volna számomra többé bocsánat? az, ki ártatlan napjaim ez emlékét megőrizte, nem bocsátana meg nekem? ö oly jó, de annyira megsértettem! Mély sóhaj az ágyhoz hivta öt. Mervilie ur ép fölébredt; Beatrix, félig a függöny mögé rejtőzve, italt nyújt neki: félt első tekintetétől, félt hallani szavát, de csakhamar szomorú megnyugtatást nyert; az álom által félbeszakított önkívület növekvő hevességgel tért vissza Beatrix aggodalommal telve hallgatta a félbeszakított, rohamos, érthetetlen szavakat; a beszédet, melyben az élet tevékenysége küzdeni látszott a halál ölelő k.MJai eile; hallja fiának gyengéd és sürgető hangon elég gyakran ismételt nevét; Móric \ (Folyt, köv.) Mást is hozott nekünk azonban a közeledő tavasz. Haza hozta legnagyobb művészeink egyikét, kinek híre ép ugy bejárta az egész világot, mint Munkácsy Mihály-é. Haza hozta nekünk Zichy Mihályt. Aza'/j hogy mit beszéllek, Zichy Mihályt bizony nein hozta haza; sokkal kisebb, nem, sokkal tehetetlenebb nemzet vagyunk, mintsem hogy nagyjainkat meg tudnók magunknak tartani. Zichy Mihály nem került még:haza, noha neki legtöbb vágya hazája szent.földjén letelepedni. Ő künn bojong Oroszországban, hol Lermontov müveit illusztrálja. A tavasz nekünk az ő müveit hozta haza. Ott. vaunak kiállítva midannyian a sugárúti műcsarnokban. De mindegyik müve. annyira, magán hordja alkotója jellegét hogy bátran mondhatjuk: Zichy Mihály itthon van I Itt látjuk összegyűjtve nagy részét annak, ami az ő nevét a hír szárnyára kapta s a legnagyobb művészek egyikévé avatta föl. Mi persze már csak akkor ismertük el művészetét, miután előbb G a u t i e r Teofil az egekig dicsérte, s az egész világ bámulata kiállította neki a művészi oklevelet. Addig mi nem tudtunk róla semmit. Az igaz, hogy még most sem törődünk vele sokat; különben nem engednők a külföldön bolyongani. Zichy Mihálynak itthon" volna helye! Egyelőre azonban örüljünk annak^ hogy müvei itthon vaunak s romjuk le irántuk a méltó bámulat adóját. Még valami ujat, örvendetesét kell följegyeznünk. Uj, mert még mindeddig nálunk nem volt, s örvendetes, mert társadalmi életünkben jelentékeny szerepet játszhatna; persze csak ugy ha majd teljesen kinövi magát. Az első magyar „salon"-ról van ugyanis szó. Francziaországban, illetőleg Parisban (mert hát Paris == Francziaország) a salonok nagy szerepet, játszanak a társadalmi életben. Az irodalom és művészet, de még a politika erei is itt lüktetnek. Tea mellett, vidám csevegés között, női szemek csillogó mosolyánál sok üdvös dolognak vetették el magvát. Nos hát nálunk is nyílt meg a héten egy ilyen sálon. Vörös Pálné úrhölgy termeiben gyűlt egybe a társadalom sok kitűnősége. És a programm igen élvezetes volt. Gyulai Pál roppant érdekes felolvasást tartott Arany Jánosról: Mikszáth Kálmán egy jóízű novellát olvasott föl: ami legalábbis olyan pikáns dolog mint az ételek között, nem tudom én mi féle fecske-fészek. Mert Mikszáth még soha nyilvánosan föl nem olvasott s az ő palóezos dialectusát s zamatos előadását csak legközelebbi ismerősei élvezhették. — Végül Szász Károly szavalt költeményeket. Az első sálon tehát meg volna. Óhajtjuk, hogy sok utánzóra találjon! Hevesi József. Veszprémből. — 1883. márczius 17-én. Mult csütörtökön a veszprémi kir. törvényszörnyű sirást-rivást s maga a tél generális csikor- j szék testületileg tisztelgett a törvényszék elnöke g.ittaa fo gait, kimutatván a foga fehérét. És lön so- j méltóságos Dr. Laky Kristóf urnái névünnepe al- " ,:,

''

!-'- ' - " ' kalmából, Szónokuk, Vargha Lajos törvényszéki biro, meleg szavakban adott kifejezést azon őszinte tisztelet és szeretetnek, melylyel a törvényszék személyzete a derék elnök iránt méltán viselt-.tik. Ezen alkalomból örömmel jelezzük, hogy ö méltóságát bájos neje szerdán estve, tehát épen névünnepe előestéjén, egy egészséges fiu gyermekkel ajándékozta meg. E hó 13-án a kir. törvényszék büntető osztálya Hempflinger István rédei szíjgyártó bűnügyét tárgyalta, ki a mult évben saját testvérét orozva agyonlőtte azért, hogy maga örökölhesse atyjától a mesterséget; de a tett után annyira megrémült, hogy ugyanazon revolverrel önmagára is háromszor lőtt, hanem nem sikerült gonosz életet kioltani. A büntető törvényszék kötél általi halálra Ítélte; mely itélet ellen felebbezést jelentett be, ezért az ügyiratok a kir itélö-táblához terjesztettek- fel. Czirbusz Géza k. r. helybeli tanár ur ujabb monographiát irt, mely a magyar királyi földrajzi társaság kiadásában Budapesten jelen meg. A néprajzi monográfia tárgya Krassó megyének egyik igen érdekes népe lenne. »A krassovánok. A mű húsvét táján jelen meg néprajzi képekkel illustrálva. Schultheisz Miksa devecseri járásorvos ur, (izraelita hitvallású), a napokban tett egy 100 frtos alapítványt a devecseri róm. kath. felekezeti iskola javára, oly czélból, hogy a töke után befolyandó kamatok évenkint egy szegény sorsú, jó tanuló, s jó erkölcsi magaviseletű flu vagy leánygyermeknek adományoztassanak. A nagylelkű adakozó ezen nemes cselekedete által a mult év folyamán elhunyt kis fia és leánykája emlékét óhajtotta megörökíteni,, miért is az alap »Oszkar és Róza« nevet nyert. Az ipartanodái bizottság e hó 14-én tartott ülésében mégis czélszerünek látta a városi közgyűlést, egy ujabb indokolt jelentésében, megkérni, hogy az ipartanodát a régi városház épületében rendezhessék be. A közgyűlés 19-én fog meg13-án meteor esés volt este %8 és 10 órakor; zöldes szinü világot terjesztett, azután szétpattant. A veszprémi járás földadó szabályozási bizottsága legutóbbi ülésében az elnök indítványára elhatározta, hogy a jelenvoltak, körülbelül 16-án egy napi dijukat a csángók haza telepítésére adományozzák* IVefllO, ragoknál, enyhe levegőnél, balzsamos illatnál, csicsergő madaraknál. Hozni fog nekünk édes testvéreket, kik el voltak tőlünk maradva s messze messze idegenből vágyódtak a mi testvéti ölelésünkre. Ezer s nem sokára talán már húszezer magyarral, józan becsületes, munkás magyarral fog szaporodni e nemzet, mely annyira rászorult fiaira, igazán szerető fiaira. Igen a tavasz nyílása ezer csángó magyart hoz nekünk haza! És ha ezekről! gongoskodva lesz, jön a többi is, hét-ezer, három-ezer, öt-ezer, tiz-ezer husz-ezer.. . Már folyik a megváltás müve. . . Az egész nemzetben megindult a mozgalom .. Telepítsük haza testvéreinket, ami édes testvéreinket, akik elszakadtak tőlünk, á akik visszavágyodnak hozzánk, haza. Es megindultak az adakozások országszerte. És ma-holnap már együtt lesz 20,000 frt. (Ennyi kell, hogy az első ezer embert ellássuk költséggel.) De hol van ínég a többi? Akinek van tehát pár krajezárja, amit mindennapi kenyérből megtakaríthat; akinél akad néhány fillér, mit —- ha nélkülözéssel is — a haza oltárára tehet, le: ne mulassza el a megváltás müvében részt venni, mert bizony mondom nektek ennél nemesebb dolgot nem művelhettek 1... ! Váltsuk még tehát saját édes testvéreinket: adakozzunk !...