Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-12-02

X . ^vfolyam. ]V£ogd©lenilc min de n va sár n a p. Közérdekű sürgős közlésekre jjoronkint rendkívüli számok is adatnak ki. szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szam. Bérinentellen levelek, csak is­mert kezektől fogadtatuak el. Laptulajdonos szerkesztő: ör. FENYVESSY FERENC 50. szám. Pápa, 1883. deczember 2. Előfizető si díjak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczái. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral szamítatuak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. ­1 m 4^ ifrxansxi n i i • 1111 Ii i i uwmy T»rwrwi» Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. _ &-L a _l a r ° 8 H a 1 6 s á 9 ä n a k és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatal o s közlönye. Pápa, 1883. decz. hó 1-én. Az iparlörvénynek annyira sürgetett és r éü óhajtóit revisiójára vonatkozó törvény­javaslat végre valahára elkészült. A 170 sza­kaszból álló javaslat bár nem öleli fel mind­azon kívánalmakat, melyek ezen a téren évek hosszú során át hangoztatva lellek, de a va­lami mégis csak jobb a semminél és hogy ezek által is mit érhetünk el, azt a jövő fogja megmutatni. Egyelőre megnyugodhatunk abban, hogy mégis történt ezen a léren kezdemé­nyezés, mely alkalmat szolgállal arra, hogy az országgyűlés lagjai nézeteiket érvényre is juttathassák. Meglehel tehát, hogy e javas­lat egy szebb és jobb jövőnek nyit majd ulat az ipar terén. A kérdéses törvényjavaslat szerint az engedélyezett ipar osztályába soroltatnak a a következő üzletek: vendéglő és korcsma­nyitás, pálinkamérés, kávéház és kávémérés, zsíbáruskodás; helyszerzés, kéményseprés, sze­mélyszállítás, építési ipar, mérges anyagok és gyógyszerek elárusilása és a kártya-gyártás. Az építési iparűzésnél a szaképzeflség is igazolandó. Az iparűzési bejelentéseknél Bu­desten 10 frl, 10000 lakosnál többet szám­láló városokban 5 frt, egyéb helyeken 1 frt fizetendő a községi pénztárba, ipari czé­lokra. Tanonczok csak írásbeli szerződés mel­leit fogadhalók fel, mely az iparhalóság előtt lesz kötendő. Felszabadítandó tanonezbizonyit­vány csak a 15 éves kor betöltése ulán ál­lítható ki. Minden községben, hol a tanonczok száma meghaladja a 30-at, részükre, külön iskola nyitandó, melyben a tanfolyam 3 évig tart és az iparügyi ministerium felügyeiele alatt áll. A költségek a községek által viselendők, miért is 5 w / 0 pótadó kivetésére jogosultak. A javaslat a segéd és gyári-munkások ré­szére munkakönyvet hoz he. A ssabad iparszövelkezelek meghagyat­nak, de azokba segédmunkások is beléphetnek tiigokul. A városokban az iparosok kérel­mére a kereskedelmi és iparkamarák meghall­gatása mellett ipartársulatok állíthatók fel. Min­deniparos és az ipartársulatnak valamennyi tagja köteles a járulékot fizetni Kereskedők, gyá­rosok és részvénytársulalok azonban az ipar­társulalbn való belépésre nem kényszeríthetők. Első fokú iparhalóságot «ryakorol : közsé­gekben a szolgabíró, törvényhatósági és ren­dezett tanácsú városokban az ipari-tanács, — másodfokban a törvényhatóság ipari tanácsa. Az ipari tanács nálunk a polgármester elnöklete alalt 2 iparosból fog állani. E czélra a választó­képes iparosok 50 ülnököt választanak, kik közül kettő felváltva sorrendben működik. A Il-od fokú ipari tanácsot városunkra nézve az alispán elnöklete alalt 4 iparos gyakorolja, e czélra az illető kereskedelmi és iparkamara 10 és a törvényhalóság közgyűlése szintén lfj ülnököt választ, kik négyesével felváltva működnek. Ezek 5 volnának a törvényjavaslat főbb mozzanatai ; a szakemberek s különösen az iparlársulaloklól függ most már, hogy szak­véleményeikkel, illetve petilioikkal a tárgya­lást oly mederbe tereljék, hogy a hozandó törvény teljesen megfeleljen az ipari érde­keknek. = A november hó 28-án Veszprém­ben tartott megyei értekezleten nagy szá­ban jelentek meg a m. bizottsági tagok. Ä ki­jelölés legnagyobb részben egyhangúlag történt. Kijelöltettek alispánná Véghely Dezső, főjegyzővé Kolossváry József, első aljegyzővé dr. Bezerédy Viktor, másod aljegyzővé dr. Purgly Sándor, ár­vaszéki elnökké Takács Ádám egyhangúlag. — Az árvaszéki ülnöki államásoknái többen han­goztatták Szelestey Lajos nevét, de Eötvös Ká­roly és Barcza Kálmán tiszteletbeli ügyész fel­szóllalására a többség az eddig is alkalmazásban levő Pongrácz Dániel rendes, Koller Sándor és Szélessy Dániel pótülnököket jelölé ki. — A fő­számvevőségre Kiss László Tóth Dániel pápai járási szolgabírót kérte jelöltetni, — e jelölést Barthalos István azzal támogatta, hogy Bódai, mostani főszámvevő, három bízottsági tag előtt határozottan kijelenté, hogy a főszámvevőségtől Tóth Dániel javára vissza lép, s kész más, en­nél kisebb állással is megelégedni, a többség azonban, miután Bódai ur a visszalépést nem személyesen jelentette ki az értekezlet előtt, el­lenben Tóth Dániel ur nevében kijelentetett, hogy ö ezen állásra pályázni nem óhajt, Bódai ur je­löltségét emelte határozattá. Az egyesitett me­gyei pénztárak élére dr. Peczek Gyula eddigi föpénztárnok jelöltetett ki; a kisebbség részéről ajánlatba hozatott Kopácsy Árpád eddigi gyám­pénztárnok is. — A többi állásokra mind egy­hangúlag lőnek kandidálva, u. m. tiszti ügyészül Kenessey Károly, főorvosul dr. Kerényi Károly, árvaszéki jegyzőül: Szeglethy György, gyámi nyilvántartóul Kasenszky János, fökönyvvivöül: Matyók Kálmán, könyvvivökül: Hets Pál és Szőke Ignáez, alszámvevőül Kovács Antal, kul: Becsák Ferecz és Spitzer Mór. tisztviselők kijelölését az értekezlet bízta, ennél fogva a járási értekezlet elnökökül kiküldettek: a veszprémi pácsy Viktor, a pápaiba Békássy K czibe Ányos Tivadar, a devecseribe és az enyingibe id. Purgly Sándor. állatorvoso­— A járási a járásokra megtartására járásba Ko­ároly, a zir­Ihász Lajos = Felhívás a pápai járás niegyebi­zottsági tagjaihoz. Tisztelt megyebizottsági tag Ur! Folyó hó 26-án a megyei tisztikar mi­ként leendő megalakítása tárgyában Veszprém­ben tartott értekezlet alkalmával hangsúlyozva lett azon — korábban is érvényesített — elv, hogy a megye összes bizottsága oly járási tisztviselő­ket kivan választani, kik az illető járás többsé­gének bizalmát birják. Ennek megtudhatása czél­jából szükségesnek látta, minden egyes járásban lakó összes megyebizottsági tagok meghívása mellett, járási értekezletet tartani, hol a járási tisztviselők kijelölése érdemében a bizalom nyil­vánítható legyen. S miután a pápai járásban lakó megyebizottsági tag urak összehívására alulírot­tat bízta meg, tisztelettel felkérem a t. megye­bizottsági tag urat, hogy a fentebb jelzett czél­ból; folyó évi deczember hó 8-ikán délelőtt 10 órakor Pápán a „Griff" vendéglő nagytermében tartandó értekezleten megjelenni szíveskedjék. — Veszprém, 1883. évi november 27-én, hazafi üd­vözlettel: Békássy Károly. A sz.-fehérvári ügyvédi kamara emlékirata. Sz. Fehérvár, 1883. nov. 27. A „Pápai Lapok" egyik novemberi száma szives volt tudomásul venni, hogy a sz. fehérvári ügyvédi kamara a mint értesült a közjegyzőkről szóló „1874. évi 35. t. cz. módosításáról és ki­egészítéséről" czimü törvényjavaslatnak a magas képviselőházhoz történt benyújtásáról, ezt azon­nal beszerezve, ennek tanulmányozására és is­mertetésére a választmány kebeléből Dielerich Szilárd, Farkasdy Dezső' és Vértessy József vál. tagokból álló bizottságot küldött ki, mely csak­hamar jelentette, hogy az említett törvényjavas­lat a közjegyzőket minden alapos indok nélkül, a közérdek rovására oly lmodon dédelgeti, hogy azzal szemben okvetlenül állást kell foglalni. A választmány ennek folytán közgyűlést hirdetett 1883. évi november hó 11-ére, megbizva egy­szersmind a küldöttséget, hogy a tövényjavaslat hiányait s hibáit feltünterő jelentését foglalja a választmány, — s innen a közgyűlés — elé ter­jesztendő emlékirat alakjába. Mind a választmány, mind a szokatlan ér­deklődés mellett megtartott közgyűlés osztatlan tetszéssel és helyesléssel fogadta a küldöttség által megállapított és Dieterich Szilárd által szö­vegezett emlékiratot, — melynek legfőbb ér­deme, hogy daczára annak miként a lefolyt legutóbbi évtized törvényhozási alkotásai egész következetességgel szorították szűkebbre az ügyvédi hatáskört, apasztották folyton az ügy­védek jövedelmét, daczára, hogy az említett törvényjavaslat az ügyvédektől az utolsó falat kenyeret akarja elvonni, mégis nem az ügyvédi önérdek megvédése végett — pedig a létért való küzdelem ma már ezt it tökéletesen igazolná — hanem a közjegyzők dédelgetése végett indoko­latlanul megtámadott közérdek szempontjából tá­madja a törvényjavaslatot, mutatja ki annak hi­báit és fogyatkozásait, jeleli meg az utat módot, melyen a hazánkban még nem mindenütt nép­szerű közjegyzői intézményt kedveltté, keresetté lehetne tenni. Az emlékirat elolvasása, rneggyök minden­kit ezen az emlékirat legfőbb érdemétVjsinertetö állitásom helyességéről. Emlékiratunk lényege öszpontosul azon óhaj­tásban, hogy az ennek okául szolgált törvényja­vaslat 20-ik §-ban körülirt hitelesítési kényszer az amúgy is túlterhelt magyar birtokos közön­ségre ne eröszakoltassék, hogy a közjegyzőség elnyeréséhez közjegyző melletti gyakorlat kimu­tatása az ügyvédektől ne kivántassék, hogy a meghatalmazás általános szabályai alól a köz­jegyzők kiváltságban ne részesittessenek és hogy a közjegyző az általa elvállalt minden ügyben, ennek pontos és haladéktalan ellátásáért fegyelmi eljárás és megtorlás terhe mellett felelőssé tétessék. Legyen szabad végül megemlitenem, hogy pápai t. kartársaink ezen kamarai közgyűléshez indítványnak czimzett terjedelmes munkálattal já­rultak. A kamarai közgyűlés azt örömmel vette tudomásul, mert ezzel t. kartársaink megre/ütjt­ták, hogy a kamara kebelében megindult minden üdvös mozgalom és munkálkodás támogatásukra számithat. Adóztunk is ezért nekik elismeréssel a rendelkezésünkre álló egyedüli módon t. i. fel­szólalásainkban és azon határozatban, hogy fel­hozott indítványaik az évi jelentés összeállításá­nál fognak ügyeimbe vétetni, mert ezúttal törek­vésünk csupán odairányult, hogy a törvényjavas­latnak törvénynyé váltát ha lehet!? megakadá­lyozzuk ! E rövid sorok végén szabadjon azon óha­TÁRCZ1 Csillag hullás, virághervadás. (Történeti beszély.} — Antal Gézától _ (Vége.) III. A nap szép verőfényesen süt a szobába, de a kandallóban mégis lobog a tüz, csakúgy pat­tognak a reá rakott hasábok. — Huzd rá a függönyt az ablakra, bántja szememet az a fényes világosság. A megszólított engedelmeskedék s a szo­bában derengő félhomály terjedt. Az ágyon feküdt az ifjú leány. Félig csu­kott szemeit sötét pillák árnyaiák, hófehér hom­lokán a szenvedés ütött tanyát, hollóhaja alig­látszott vánkosai közül Ki mondja meg szebb volt-e, midőn élettől elevenen piros volté jnost — halvány arcz , szerelemtől csillogtak a me gtfirtfényü szemek s boldogság tanyázott a szomorúság helyén a hom>kon? Óh ha szép Volt akkor, szép most mint egy szenvedő angyal, megdobban szivünk ha rá tekintünk. Mondjam-e, hogy Ocskón vagyunk s az ágyban fekvő nő Vasi Mária? — Trézsi te oly jó vagy hozzám rebegé a beteg, mióta itt vagy már mellettem s még egy békétlen szót se hallottam tőled. — Óh. kisasszony — zokogá a hű cseléd r­hogy tűdnél éri békétlenkedni, mikor magát ápolom. — Tudom én, hogy terhes ez neked, de ne félj nem soká virrasztasz már, § & ajkaké át­szellemült mosoly mutatkozott. Szegény Trézsi mit tehetett jobbat, lebo­rult az ágy elé és sirt keservesen. — »Hiszen Rem hal meg a kjsasszony« fuldokola. — Jobban tudom én azt Trézsi, nern való már nekem a földi élet. Minek ís élnék? s szo­morúan mosolygott, mí örömem volna még az életben, anyámat alig ismertem, szegény jó apám karjaimon halt meg, az volt utolsó szava: légy boldog leányom. A beteg sokáig gondolkozott valamin, ha­avány arcza kezdett kipirulni — óh mily szép volt! — Boldog?lehetek-e én még boldog Trézsi? lásd pedig én oly kevéssel boldog tudnék lerni. Lehetnék csak otthon, megszokott házunkban, kis galambjaim között. Oh hogy szeretett engem egy kis galamb. Szegényke hol lehet most? — Talán másra is gondolt a galambokról, keble zihálni kezde, halk köhögés szakadt fel belőle, arcza mind jobban kipirult, hallgatott, gondola­taiba volt elmerülve. — Te Trézsi! szólt most váratlanul — hol lehet Ádám? S feleletet sem várva tovább foly­ta tá, óh ha ugy egyszer eljönne, te Trézsi azt hiszem a szivem is meghasadna. Mikor a harezba ment én hímeztem a zászlót, azt mondta, ha győznek visszajön, s. azután boldogok leszünk. Pedig ugye Trézsi győznek, hisz annyian imád­koznak, hogy győzzenek, óh én is annyit imád­kozom. S összetette keblén kezeit s ismét imád­kozott, hogy győzzenek, hogy visszatérjen az, ki nélkül élete mit sem ér. Hányszor láttam én Ádámot harczolni, álmaimban, óh mi szép volt. Arcza kipirult, sze­mei villámokat szórtak, csak ugy száguldott az ellenség soraiban s mikor vége volt a hareznak, elfutott az ellen, kitüntetés helyett csak azt kérte, hogy elmehessen; eljött hozzám és csókot kért homlokára. Én adtam neki. Jól tettem-e Trézsi ? r Szegény oseléd semmit sem szólt, de a beteg ugy látszik hallotta a helyeslő választ, mert folytatá: — Te is csak azt mondod: jól tettem. Az­tán meg jött hozzám sebesülten, ruhája össze­tépve; szépen bekötöttem sebeit, ruháit kiigaz­gattam s mikor meggyógyult ugy bocsátottam útra. Jól tettem-e? A láz egészen erőt vett rajta, dúdolgatni kezdett valami dalt, de hirtelen félbeszakítva folytatá: — Máskor meg nagy veszedelemben voltunk. Rajtunk ütöttek a német katonák. Felgyújtották a várost. Mi bereteszeltük ajtónkat, hogy be ne jöhessenek. De meggyuladt házunk, benn ég­tünk volna, akkor jött hirtelen Ádám szép sötét paripán, mentéje csak ugy repült utánna. Kardja villogott; a labanezság szaladt előtte. Én kitártam az ablakot, s ugy kiáltottam neki: Ádám! ne hagyj itt, bennégünk; az egy maga befeszítette az ajtót s engem lovára kapott ugy vitt ki a mezőre. Oh Trézsi ha te láttad volna azt. De hát édesapám hol maradt! végig simított pár­szor homlokán, kérdezgette, hol is maradt édes apám? Egyszerre mosolyogni kezde. Édes apám utánnunk jött, de körülfogták a labanezok, lát­tam, hogy mindjárt levágják, sikoltottam s mu­tattam Ádámnak, az oda vágtatott s megmen­tette apámat. Oh milyen örömben voltunk mind­nyájan, ha láttad volna! ha láttad volna! S a beteg szemeiben felmagasztaltság tün­dökölt, benn volt képzeletének megszokott vilá­gában, a cseléd meg vonaglott az ágynál. — Hát mikor be voltam zárva egy nagy házba. Hideg vasat tettek kezemre, jujh! be hi­deg volt — s rjeszketni kezde magára húzta ta­karóját. — Sokáig voltanj ottbenn, kértem Istent, mindig csakazon imádkoztam, szabaditana meg kinos fogságomból. Egyszer lépteket hallok, oly ismerős lépteket, felülök, hallgatódzom — s csak­ugyan felült ágyában —j mindig közelebb jönek a leptek, megzörren a kilincs, az ajtó kinyilik .... „ . — Ádám! sikolt a leány és élettelenül hull vis -ánkosára. volt tehát a visszatérő hős, ábrándjainak örökös képe, ki eljött, hogy elvigye s boldoggá tegye őt. De mielőtt sötét pej paripájára ültet­hette volna, elvitte a halál oda, hol nincs szen­vedés, hol örök a boldogság. Jávorka térdre veté magát az ágy előtt, s csókjaival halmozta a lehanyatlott kezet, de az nem viszonzá szorításait, hideg volt mint a jég. Rémes sejtelem fogta el Jávorka szivét, fölemel­kedett, arczát a holt ajkaihoz érteté, de nem lehelt az, vonásai nyugodtak maradtak. A nagy öröm megölte. A megérkezett szivét a kin facsarta, de könynyek nem hullottak szeméből, állott szót­lanul, 'gondolat nélkül, nem tudta nézi-e kedves halottjának arczát? pedig szemeit le nem vette róla. Vonásai eltorzultak, mintha kiköltözött volna az élet belőle, arczát halálsápadtság boritá. Sá­padtabb volt, mint az ott nyugovó halott. Soká, soká állt igy, egy hosszú élet kese­rűségeit érezvén egyszerre; végre kezdettek visz­szatérni elszállott gondolatai, felemelte a halott kezeit, keblén összetette, s az ájult cselédnek »Temessétek el« szólt rideg hangon s eltávozott vontatott lépéssel. A falu végén megállt, befordult egy kis házba, itt adtak egymásnak találkozót, megvárta társait. A hó hullani kezdett délután, csúnya för­geteges idö lett, ellentéte a reggeli szép időnek. Jávorka ebben gyönyörködött, kiállt az ajtóba, s engedte, hogy a vihar végig-végig csapja ar­czán a havat, még jól esett neki, hűsitette agyát .... Éjjel felé hallotta a hó csikorgását, tudta, barátai jönnek. Nem is csalódott, mintegy 20-an 25-en lehettek, vezetőjük volt Bornemisza és Be­leznai. jávorka megölelte őket. Szegény Rácz Miska valahol porlik már, az .elhullott, csak hárman maradtak. ^» »i-us-t«—a""!" -ÍSI Tasséi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents