Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-10-07

jVXegj eleixilc minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koroakiat rendkívüli szamok is adatna.c ki. szerkesztőség és kiadó hivatal í 6 i s k o 1 a utcz.i 215. s z am. Hérmentetlen levelek, C-<JÍ; is­mert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szeikesztú: Dr. FENYVESSY FERENC <^"hnlf»^^^ J *"^-""'*^^ -J " " 'r~ if-in-r vii-ni-Mi PAP ~ Előfizeté si díjak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Kegyed évre i frt 50 krajízái. Bgy szám ára 15 kr. Hir detések 1 hasábos peíifsor térfogata után h kr, nyílttérijén 25 krral számítatüak. Jiélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő: HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatáságának és tSL b pápa, s pápavítíé'ki egyesöletnek h i v a ! a I 0 s közlönye. Jogos és heiyes-e az 1883-ik évi S. í. c. 8-ik §-ának kívánalma? E lapok folyó évi 39. számában Iletesy Dániel barátom n községi jegyzők s mégin­káhb segédjegyzök érdekében szólalt fel, "mi­f | t "„, az Í8S3. I. t. c. 6-ik §-át, mely a jegyzői vizsga letehetéséhez egyéb kívánalmak melleit egy évi gyakorlatot követel, kivibelet­lennek tartja, egyszcrámind rendszeresített so­ffétljegyzöi állások felállítását sürgeti. Mint­hogy nevezett barátom túl pessimisticus szem­pontból felvett álláspontját nem helyeselhelem : szabad legyen errevonalkozó észrevételeimet elmondani. Előrebocsátom, hogy felszólalásom oka nem a jegyzői állás kicsinylése. Annak erte­két kellően inéllánylom. mert nevezett állás felelte sok leendővel s nagy felelősséggel jár. Továbbá megjegyzem, hogy állításaim nem légből kápollak, hanem közvetlen tapasztalat­ból eredetiek, mert 26 jeíiyzőségel — s ebből 14-et Veszprém megyében — van szerencsém ismerni. Á mi az 1883-ik évi I. I. c. 6. §-át il­leti, mely a jegyzői qnaliíicatiót szabja meg, én azt igen helyesnek, jogosultnak s határo­zottan kivihetőnek állítom. Helyesnek, mert oly fontos állásnál, mint. a jegyzői állás, bizonyos mérvű képzettséget méltán megkívánhatni. A községi jegyzők országos értekezlete nem is íjat, hanem nyolez osztály végzésének szük­ségét mondotta ki arra nézve, hogy valaki jegyzői vizsgára bocsáltalhassók, — és pedig a jegyzői repulalio érdekében. Mino káros volt az az elölt való állapot, mely semmi­nemű quaiificatiot nem kívánt — bizonyítja, hogy minden tanulását megunó, vagy kicsa­pott, vagy üzlettel felhagyott ember segéd­jegyzőnek csapolt fel; s aligha ez utóbbiban nem kell keresni azon felelte sok fegyelmi eset okát, mely a jegyzői kar egyes tagjai ellen oly gyakorta felmerül, s melynek nem ritkán hivataltól való megfosztás a következ­ménye. S hogy az egy évi gyakorlat kivihetet­len volna : tagadom. Veszprém megyében van legalább 30 segédjegyzö. Mert nem áll, houy 400 forint volna a rendes jegyzők íizelése. Tudok helyeket, melyeken a földkonvencio és mellékes felszámításával az 1600 forinlol is túl­haladja. S ha ilyen helyen a jegyző segédet tart, éppen nem lehet rajt csudálkozni. Hisz T Á RG Z A. Ne hidd szivem . . Ne hidd szivem, hogy szebb jövőd nem lehet, Azért, hogy most beborítva az eged. Felsüt újra a remények hajnala, Megvirrad még valaha ! Próba tűzön viszik ál az aranyat, Égő fájdalomban vagy a gyász alatt. De ragyog majd boldogságod csillaga, Megvirrad még valaha! Híved marad az a lányka kebele, Kiért utad csak tövissel van tele. Fényes lesz a szerelmed napsugara, Megvirrad még valaha! Bacsa Béla. ha iö , zse » l és körjegyzők fizetése oly cse- j hogy ugyanannyi segédjegyzö levén, mint a ?s koruk előtt nem kéiy volna, mint Hetesy ur állítja, nem pá- . mennyi jegyző: 40-45 éve lyázuáuak gyakran valamely ilyen állás el- ' juthatnának rendes álláshoz, nyerheléséérl jó nevü, diplomatikus ügyvédek. A jegyzői kar jol felfogott érdeke köve­Azlán mini minden pálya emberei, ugy a jegy- . teli, hogy tagjai legyenek képzettek és jelle­zök közt is vannak, kik elöregednek, kiknek [ mesék. A kérdésben levő törvény pedig ezt ép e miatt segédre van szükségük. Tartanak ; célozza. Bárcsak az e téren elharapódzott kor­hát saját érdekükből, de nem kötelességből. ! teskedés ellen is lépnének fel komolyan. A A törvény segédtartásra senkit sem kölciez- ! jobb jegyzői állomások betöltésénél az etetés hot, jól mondja Helesy ur, de bogy o miatt ' és itatás már annyira megy, hogy tudok jegy­segédjegyzöi állások ne lehessenek, az éppen ! zöL, ki 1800 forint elköltése után jutott hi­nein áll. Ki kötelezheti az ügyvedeket segéd- , valalába, sőt tudok olyat, ki 2500 frtot köl­tarlásra? S mégis, ki ügyvéddé akar lenni 3 '. tölt korteskedési célokra. E megrovandó szo­évi praxist kell felmutatnia. Az ily segédi ál- : kás egyfelől a szegény, de jellemes, képzett lásokal minden életpályán megteremti az élei, « és becsületes emberek elölt elzárja az önál­s hogy nem lehellen gyakornoki bizonyítványt ; lóságra jutbalást, másfelől pedig erkölcsileg szerezni: bizonyítja a gyakorlat, bizonyillja a j megmételyezi az országgyűlési képviselő vá­lényleg működő segédjegyzök nagy száma, a mi a rendes jegyvökévei szemben éppen nem mondható normálisnak. Tehát az, houy Vesz­asztások állal iiyj' is megrontott népet s benne jegyzője iránt való tiszteletet egészen meg­öli. Fültanuja voltam, midőn egy községi jegy­zala nem elég: erkölcsileg kell őket megsem­misíteni, lehetelleniteni. E törekvés kétségkívül javára válik a jegyzői karnak s tekintélye eme­lésére határozottan jótékony befolyással lesz. 6". nivas. Enyhíteni a nyomort, segíteni a szűkölkö­dőkön, letörölni a szenvedők könyeit — ez az emberiségnek legszebb, legmagasztosabb feladata. Elcsüggednének sokan, leroskadnának az iszonyú csapások alatt, ha a nemesen érző társadalom nem sietne könyöradományaival a csapásokat elviselhetővé tenni. Péterd község a beérkezett jelentés szerint nagy részt a lángok martaléka lön. Sokan ma­radtak kenyér, hajlék nélkük s még nagyobb a Az én esernyőm. t-Elégia.) I. Saphir, a híres humorista, már félszázad előtt áhítozott egy olyan esernyő után, melyet nem ő, hanem mely öt fogja vinni. Korunk az­óta nagyot haladt, — van telegráfunk, telefonunk, mikroscopunk és mindenféle villamos istencsu­dánk, de Edison fejéből még nem pattant ki, az a csudálatos esernyő. ( Én a magam részéről szintén esernyő gyű­lölő vagyok. Magyar embernek nincs is szüksége esernyőre. Mert mig a német bőrig, a franczia csontig, a spanyol a velőkig, az arab egész a vesékig ázik, a magyar csak- csuron viz lesz. Egy kis viz pedig meg nem árt. Igaz ugyan, hogy a hurmai kiráiy a czi­werébe is felveszi az ernyőt,"Iévén ö • „a fehér prém megyeben csak két helyen lehetne va- j zövel - a ki pedig képzettségéről ismeretes nagyo, lmlolon ehloboU, allilas, Abban ts té- j valója lett volna. 8 midőn a jegyző ezért meo­vul cikk.ro, hogy a megyén nemismernének lámadia, következőkép felelt: „„«v-e akkor segédjegyzö. gyakorlatot, hisz arról szóló hí- j nem igy beszélt, mikor felkért, ho<> T korlcs­zonyitvauyt ezelőtt is megkívánták a vizsga- I kedjem részére'­zandóktól, holott egyéb lekmlclben semminemű | Ne a jegyzőt állások eröllclclt szapori­ovclelmenyekkel nem_ állottak cid. Merl tu- I lásán törekedjék a jelzői kar, hanem a meg­cok esetet, hogy lalusi elem. iskolát végzett, , hozott kvaliükocionalis törvény alapján ü^yes, de tobb ev. gyakorutlot feJtmtlalö egyént jegy- | gyakorlaülag képzett egvének előállításán. Ne zoi v.zsgara bocsatoltak. En leháL az eddig a tőrvény megszorítása ellen küzdjön, hanem mondót ak alapján a már többször emülett tör- inkább törekedjék azon. hosy a jellemtelen s vcuynci a segedjegyzökre vonatkozó szaka- képzetlen tagokat - kik romlására vannak az szat nemcsak helyesnek, de teljesen kivihető- egésznek - vesse ki kebeléből. 4 kik ellen nek tartom, s csak üdvözölni lehel a törvény- | a törvénynek kortcskedést tilalmazó haláro­hozáat, hogy ennek meghozásává! nem késelt, üdvözölni ép a jegyzöikar érdekében. A mi a retidszeresitjll segégjegyzöségek felállitását illeti, ugy a mint azt líetesy ur javallja, épen nem helyeslem. Az adóvégre­hajtás megátkozott filléreiből akarja a rend­szeresiiell segédjegyzö fizetéséi előteremteni. Ez intézkedéssel , mig egyfelől bizonytalan lenne a segédjegyzö üzetóse, másfelöl gyű­löltté válna állása a nép elölt- Hiszen maguk a jegyzők szabadulni óhajtanak az adóvégre­hajtástól, s mikor nagyon szorul a kapca, a községi elöljáróságok kérik az állami végre­hajtót. Továbbá az ily segédjegyzöi állások rendszeresítésével megteremtenék ezen a té­ren a proletár osztályt. Ugyanis ha mindenütt szerveznék a segédjegyzöi állásokat, mint líe­tesy ur óhajtja, mi lenne az eredmény? Az elefánt ura és 27 ernyő birtokosa." Indiában meg az ernyőt királyi jelvénynek tekintik. Sőt a khi­nai császár előtt ha vadászatra megy 24 ernyőt visznek. Hanem mindez nem imponál nekem. Meg­maradok esernyő-gyűlölőnek. II. De azért a múltkor mégis megdöntötte va­laki ezt az elvemet. Oh az a valaki! . . . . Az igaz, hogy csinos is volt — már t. i. az az esernyő ! — mely után most tizenkét ropogó forintom sir keservcsen. A takarója a legfinomabb coquerin volt sö­tét lilaszinben, olyan fogással, mint a legfinomabb lyoni selyem. A pálezája igazi ébenfa, gyönyö­rűen kifaragva. Hát még a fogantyúja ! Saslábat ábrázolt ezüst körmökkel! Szóval igazán szép darab volt, mely a leg­elkeseredettebb ernyő-gyűlölőt is meghóditott volna. Meg kell vallanom, hogy bizonyos gyerme­kes örömmel fizettem le a 12 irtot és türelmet­lenül lestem mikor lesz már eső ? III. A napokban a 'szerkesztőségben ülök. Ablakomból nagy térre nyilik kilátás és én éppen ezen hordoztam végig tekintetemet. Az ég szürke volt és a sürü köd lassanként kezdett emelkedni. A szél hűvös párákat csap­kodott az ablakhoz, melynek nedves üvegéről kövér cseppek sikamlottak alá. Minden jel oda mutatott, hogy még ma új­ból megerednek az ég csatornái, s én nehezen vártam már e különben nem igen kedveit ven­déget, persze csupán csak az esernyő kedveért. És amint igy tekintetemet a szabad téren jártattam egy gyönyörű virágszáíat pillantottam meg, kinek karcsú derekát nem takarta el iri­csapás a bekövetkező téli időszak miatt. Köte­lességünk azért áldozatot hozni, a romboló tűz­vész által sújtott lakosokat tőlünk telhetőleg istápolni. Kötelessége ez különösen megyénknek, mint a melyhez Péterd község is tartozik. Me­gyénk közönsége különben a szép, jó és nemes cselekedetek terén mindenkor elöljárt s meggyő­ződésem, hogy ezen emberbaráti kötelességének most is szivvel-lélekkel eleget tesz és sietni fog könyöradományaival az áldozat oltárára. Ez a hit, ez a bizalom jogosít fel arra, hogy a károsultakért a megyei közönség áldozat készségét kérjem s községekhez, társulatokhoz, mint egyesekhez illető hatóságaik utján gyűjtői­veket bocsássak ki Felkérem azért a megye összes szolgabiróit, Veszprém és Pápa r. t. városok polgármestereit, hogy ezen gyűjtő iveket hatóságuk területén küldjék szét s a begyülendö könyöradományo­kat, a gyűjtő ivekkel együtt, folyó évi november hó elejéig terjesszék be. Az adományok hiríapilag fognak nyugtáz­tatni. Veszprém, 1S83 évi október hó i-én. Véghely JDezsö\ alispán. Ä pápa keszthelyi vasút ügyében városunk polgármestere a pápa-keszthelyi vasút vállalkozójához, Burnblum James úrhoz ujabban a következő választ intézte: Sietek válaszolni önnek f. é. szeptember 25-ről hozzám intézett becses soraira, melyekben aziránt, hogy az illető megyék mikép és mily alapon fognak a Pápa-keszthelyi vasút építésé­hez hozzájárulni ? magát posta fordultával érte­síttetni kívánja. A megyék, mint közigazgatási hatóságok, a közigazgatásnak szűken kiszabott mellözhetlen költségein kivül más ily czélra fordítható pén­zekkel nem rendelkezvén, ezeknek az utcsinálási napszámok egy részének átengedésén és a ható­sági készséges támogatáson kivül nagyobbszerü segélyére számítani véleményem szerint alig lehet, De az érdeklett községek és egyes birtokosok, különösen pedig a szomszédos Zalamegye azon nagymennyiségű bort termelő vidékének, melyet e vasút átszelni fog, és a mely jelenleg vasútnak teljes hiányával van, városai és földes urai mint részvényesek, ugy hiszem szép összeget fognak aláírni, melynek, mennyiségét azonban határo­zottan megállapítani majd csak akkor lehet, a midőn a végleges engedély kinyerése után a gyen valamely felső öltöny, s kinek göndör fürtéin hamiskásan ült egy kis spanyol kalap. Kebléről piros rózsabimbó kaczérkodott ki­hivólag, mintha csak féltékeny lett volna arra a másik piczi bimbóra, mely ott csábítgatott a leg­szebb fitoska alatt. IV. Az idö kedvezett. A bájos ismeretlen ég felé emelte apró kis kacsóját — oh milyen parányi kezecskék! — s vizsgálni látszók, hogy esik-e már az eső. Ugy látszik egy kövér csepp megmosdatta a kis macskatalpat, mert az én ismeretlenem vi­dám, virgoncz ugrással termett egy kapu alatt avval a nyilván való szándékkal, hogy bevárja •az cső elmultát. Mert pár pillanat múlva az eső már csakugyan süi;ü csöppökben hullott alá. Köszönöm, köszönöm, alkalom istennője, hogy kegyes vagy hozzám! Most az egyszer megragadom az üstöködet. V. Azonban mint isteni sugallat villant meg egy terv. 1 Csöngettem. \ A szerkesztőségi szolga belépett. Elővettem a vadonat új coqnerm-esernyöt •/. alatt mellé csatoltam névjegyemet, jmely lak­czimemmel van ellátva s átadtam a szolgának, hogy kézbesítse a szép ismeretlennek. Az ablakon át dobogó szívvel lestem, mily nagy volt meglepetése, mikor az inas átnyújtja coquerin esernyőmet és mily elégedett mosoly­lyal nézett felém. Aztán piczi kezeivel felbontotta ja csattot, és rythmikus léptekkel lejtett tova, míg én csak­nem felfaltam tekintetemmel szép gazella-ter­metét VI. Azóta három »ap mult el és az én vado­nat új, tizenhárom forintos, ébenfa-nyelü, sasláb­fogóju, lila coquerin esernyőmnek (azért irom le olyan részletesen, hátha valaki ráismerne és illő jutalom mellett visszahozná) se hire, se hamva! Oh ha én most a hurmai király lehetnék I. .. Hevesi József. Szüret. Fölfelé megy borban a gyöngy Jól teszi . . . Vörösmarty, Mintha csak népvándorlás volna, oly hosz­szú felpodgyászolt szekér-kocsisor vonul az or­szágutakon, melyeket számtalan gyalogos, tar­gonczás kis és nagy egyén kísér. A város pedig oly üres oly kihalt; majdnem attól tartunk, hogy ostrom állapotot kaptunk. De szerencsére csak Bachus tart némileg ostrom állapotot, mi min­den esetre kellemesb; bizon nagy úr ö; megha­jol szabályai előtt szegény, gazdag egyaránt!-­De kövessük mi is a vándorlókat, s •.•i." , it<.'n kiérünk a kies szép szöllöhegyre, hol már javá­ban foly a munka, hordókat mosnak, puttonyo­sok jönnek, mennek, öntik a szép mosolygó für­töket közös kádba, hol óh prózai sors í agyon tipratnak, zúzatnak a legszebb, legjobb szőlő fajok. Piszkos lé foly a kádból s öntik onnan hordókba, honnan annak idején mily tisztán ke­rül asztalunkra, milyen isteni nektár lessz belőle, s mennyi féle hatást idéz elő! — Hány művész tevé le a »Bor hatalmát" vásznára — Freskónak ? hány költő énekeié meg már a legrégibb időtől kezdve hatalmas rímekkel a »bort,« mennyi szép bordalt ismerünk a mi nyelvünkön is ? Sőt még egyik híres költőnk, ki maga alig ivott, és mégis mennyi szép eszmével irta le ismét a »bort« »szüretet« »poharazasközben« stb. Nyissuk csak ki »Petöfmket«! s megtaláljuk mindezeket a ked­ves szép verseket. Hogy pedig igaz miként ö maga nem igen ivott, bivonyitá egyik koszorús irónk Jókai Mór, a Petőfi szobor leleplezésének 24

Next

/
Thumbnails
Contents