Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-09-08

jVIegj eleu ilt minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkivüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal fő iskola utcza 215. szám. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC PAPAI PÖ Eló'fizeté si díjak Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Páp

a Yáros ha168 á 9 á n

a k és t ö b b pápai s p á p a v i d é k i egyesületnek h Megyei közgyűlés, 1883. szept. 3-án. Veszprém vármegye e hó 4-én tartolt évnegyedes közgyűlése egyike a legérdekesebb, s legfontosabb közgyűléseknek. Egy ujabb intézkedés szerint történi előlegesen jelzett napirend ugyan édes-keveset igért, — egy kis út- hid — leienczdij-ügy volt csak jelezve, mely ügyeknek kevés jelentősége miatt, több biz. lag. lávol is maradt. E körülmény is eléggé mutatja, hogy azon eljárás, hogy ezentúl a napirend eleve közhírré létessék, egymagában véve absolute nem bir vonzó erővel, mert a legtöbb biz. tag azt hiszi, hogy csak azon ügyek fognak a közgyűlésen előfordulni, melyek előre jelezve voltak. Holott a legfontosabb ügyek csak pár nappal, sőt közvetlen a gyűlést megelőzőleg szoknak napirendre kerülni. Mindazonáltal nem ítéljük el, s nem kárhoztatjuk az előleges közhírré telelt. Leghelyesebb lesz ezentúl is egy héttel a közgyűlés elölt a megyei hírlapokban a közgyűlésre addig beérkezett ügyeket, hogy legalább ezeknek biztos tárgyalásáról értesülhessen az érdeklődő megyei közönség. Legutóbbi megyei közgyűlésünk, háromnégy szemponlbói magaslik ki. Első sorban egy országos érdekű ügyben történi erélyes felszólalás ténye miatl. Elismerés illeti meg megyénkel. hogy a közvélemény nyilvánulásában a legelső helyet magának szerezte meg, s bár mit hadarjon össze-vissza holmi Neues Posier Journal vezérczikkében, mely nem szereti, hogy megyénk e kérdésben nyilatkozott. — hisszük, hogy hazánk összes törvényhatóságai — hacsak — adja Isten — nem lesz már felesleges, elfogjákfogadní és pártolni megyénk szép feliratát, s ekkor lisztéit német collegánk megérdemelten sült fel sületlen tanácsával. Veszprém vármegye nem tartozik azok közé, melyek csak nagy országos politikus dolgokkal foglalkoznak. Él e jogával minden alkalommal, de nem azért, hogy aztán a helyi ügyekről megfeledkezzék. Ezt bizonyítja az, hogy a Veszprém városában felállítandó felsőbb gymnasiumi osztályok dotálására 10.000 írt. tökét egyhangúlag megszavazol!. Ezt bizonyítja, hogy a megyeház építésének ügyét behalólag tárgyalva, az iránt érdemleges, helyes határozatokat hozóit. S ezek mellett gondoskodik a megye népének erkölcsi fejlesztéséről is, a mennyiben ugyanezen gyűlésben fogadtatott el azon megyei szabályrendelet-tervezet, mely a korcsmáknak vasár- és ünnepnapokon az ísleni tisztelet alalt zárva tartásáról intézkedik. Sok ily szép ülést kívánunk a jövőben is. Báró Fiáth Ferencz főispán az ülést következő beszéddel nyitotta meg: Mélyen tisztelt megyei bizottság! Fogadják szívesen tiszteletteljes üdvözletemet s legyenek kegyesek, mint mindig, elnöki kötelességeim teljesítésében szokott bölcsességekkel támogatni. S ha ezt ma belsőbben s melegebben kérem, mint máskor, ennek szomorú oka abban rejlik, hogy oly időpontban találkozom ez alkalommal a t. megyei bizottsággal, midőn szomszédságunkban, vagy inkább, fájdalom! szomszédságainkban a társadalmi rend megbomlott; az emberi méltóságot egyetlenül biztosító főelvek: szabadság, testvériség, egyenlőség kigunyoltattak; élő törvényeink lábbal tiportatnak. Jól tudom én, t. megyei bizottság, hogy Veszprém vármegyének értelmes, mivelt közönsége megborzadt a hallottak és történtek fölött; mert Veszprém vármegyének mivelt közönsége tudja azt is, hogy az alkotmányos szabadságnak csak egy egyetlenegy veszélyes ellensége lehet és cz a törvénytelenség. Hisz Veszprém vármegyének hagyományos jellege a törvények tisztelete, és minden alkalommal küzdött törvéuyadta minden fegyverrel a törvényesség érdekében, pedig lefelé ugy, mint fölíclé egyformán ernyedetlen erélylyel. Mert Veszprém vármegye értelmes közöusíge tudja azt is, hogy ha van, a mint csakugyan vannak társadalmi bajaink, ezek erőszakkal meg nem oldhatók; ezek is csak ugy mint más, akár közigazgatási, akár törvénykezési, akár linancziális természetű bajaink, csakis törvényes módon, törvényhozás utján oldhatók meg szerencsésen. Mert végre Veszprém vármegye mivelt közönsége velem együtt mélyen érzi, hogy a magyar államnak sok nyilvános, talán még több alattomban agyarkodó ellensége van, igy mi reánk nézve különlegesen kétszerese végzetes lehetne, ha egykedvű kőzönynycl türnők, mikép saját elhatározásunkból, saját számunkra és javunkra hozott szabadelvű törvényeinket, bárkik s bárhol lábbal tiporják, a magyar állam becsületét és Magyarország államiságát compro mittálják. S itt mélyen tisztelt bizottság, befejezhetném közös aggályunk, fájdalmunk és megbotránkozásunknak nyilvánítását, — közösnek mondom, mert biztoTÁR_CZA. Száraz ágon . . Száraz ágon mintha még Lejigne játszi szellő ; Napfényben csillámlanék Hervadt

s ifjú erdő . . . Mintha tépett lantideg Bűvös hangot adna . . . Hő födött mező felett Nefelejts fakadna Mintha rózsaszínű köd Lengne puszta bérczen . Emléked szivem fölött Ugy lebeg, ah érzem! K. Kis Gyula. Enyészet az úr . . . Enyészet az úr e földön Minden, minden hódol neki: Csak az a vér nem veszhet el, Mely a hazáért ömle ki . . . Annak minden kis cseppjébol Rubintfényű csillag támad S ott tündököl sötéteskék Bársonyán az éjszakának. K. Kis Gyula. H08YAN 18 VOLT «UO Somlai emlék. H. S.-éknck a valódi kölni vis és a többiért cserébe ETELKE Ne mosolyodjatok el rajta, fél Európát rövid pár hét alatt bejárt kedveseim, hogy miután napokig elhallgattam a ti uti tapasztalataitok élénk előadását, bejárva veletek képzeletben mind ama helyeket, melyekről mesétek szól — hozzá evén szokva, hogy magam elé tudjam képzeli)/ mind azon tündérmesébe illő képeket, melyekkel ugy a természet, valamint a művészet és népek ipara, elárasztja a választott tájakat és helyeket — ne mosolyodjatok el rajta mondom, hogy most, midőn tollat veszek kezembe, nem azt jegyzem fel vele: mily elbüvölönek rajzoltátoka Rajna természettől annyi bájjal felruházott partjait, mily nagyszerűnek a Kölni dorn fellegekbe emelkedő óriási alakját, furcsának a bruxelles-i csipkét készítő apáczák vörös fedelű apró házikóinak csoportját, mily isteni nyugalmat adó érzést élveztetek úgy Blankenberghe, valamint Ostende partjain, a tenger sós hullámainak öle • lései után, — hogy az amsterdami kiállítást és a hiedelbergi nagy hordót ne is említsem .... hanem arról próbálok irkálni: milyen szép hely ez a mi kis Somlyónk! s milyen élvezetes napot töltöttünk ott és útközben veletek s végre . . . hogy milyen kedves dolog az olyan kirándulás, melyből estére már itthon lehet az ember .... A jó Sz a bácsiék régen feltették már, hogy ha körünkbe hoz az Isten benneteket kivisznek a Somlyóra, hadd nézzetek körül e hegy lábánál elterülő szép síkságon is, ha már annyi világot láttatok. Felraktak hát most bennünket egy derűs nap kora reggelén kocsikra annyi jó emberünkkel együtt, hogy egész kis karaván lett belölünk s legelőször is elvittek a somlyóvári pompás kastély kertbe. A ki gyakran látja, nem is képzelheti, mily gyönyört nyújt a szemlélőnek az a panoráma, mely az Erdödy grófok somlyóvári kastélya elött^ — pompás százados fákkal benőtt lankás hegyoldalai, csalitjai és a völgyben távolból elő csillanó halas-tavával elterül. Kis karavánunk legelőször is a kert mostau ritkaságát, a virágzó 100 éves agavét sietett felkeresni. Az uradalom főkertésze: a pápai kertészeti kiállításról is előnyösen ismert Jamrich Sándor úr, a legnagyobb előzékenységgel kalauzolt bennünket. san tudom, hogy e megyei bizottságnak minden tagja, felekezeti és politikai pártállás különbsége nélkül ez ügyben velem egyformán gondolkozik, velem azonosan érez; de, mert az e helyen mondottakat Veszprém vármegye összes lakossága nem hallgatja, nem jelesen azon rétegek, melyeknek nem volt alkalmuk maguknak az emberi méltóságot biztosító főelvekről tiszta fogalmat alkotni s igy egyes lelkiismeretlen bujtogatok által könnyen tévútra vezettethetnek, kell, hogy egy kérést intézzek a t. megyei bizottsághoz, mely ebből áll: mindazok, kik a néppel közvetlenül érintkeznek, tisztviselők, hivatalnokok, egyházi, városi, községi elöljárók, jegyzők és néptanító urak hivatalosan, — és Veszprém vármegyének nem hivatalos, független, mivelt közönsége társadalmi befolyásukkal erélyesen oda hatni szíveskedjenek, hogy e megyében a törvényes rend meg ne zavarfassék. Hisz a baj első rendben társadalmi baj, melyet az államhatalomnak megtorolni igen, de megelőzőleg csirájában elfojtani nincs hatalmában, — azért kell, hogy a társadalom saját érdekében ez irányban a végrehajtó hatalomnak segédkezet nyújtson. A

r

ilágositsuk fel népünket, hogy az államhatalomnak elutasithatlan kötelessége törvényeinknek feltétlen tiszteletet szerezni minden áron, esetleg ha kell — bár vérző szivvel — a leghatályosabb, legszigorúbb rendszabályokat alkalmazni, — ezt jogosan követelheti minden egyes adózó polgár, ezt feltétlenül követeli Magyarország államisága, a magyar állam becsülete. „Omnia enim incerta fiunt, dum a legum (rannte receditur," mert képzelhetek rendet szabadság nélkül, átéltünk ilyen epochat, mondhatom szégyenletes szomorú élet volt ez; de szabadságot törvényes rend nélkül képzelni sem tudok, (zajos éljenzés] mert cz lehetetlen; s azért legyen kegyes a t. megyei bizottság kérésemet szívcsen fogadui , megszívlelni azt, s tartsanak meg továbbra is eddig is boldogító bizalmukban; ezzel a gyűlést megnyítolfnak nyilvánítom. (Zajos és tartós éljenzés}. Véghely Dezső alispán jelenti, hogy a belügyministeriumtól vett távirati hivatalos értesítés szerint Stefánia trónörökösné ö fensége tegnap, szept. 2-án reggel föherczegnőt szült. A közgyűlés a szerencsés szülést lelkesedéssel vette örvendetes tudomásul, és ez alkalomból a trónörököspárhoz üdvözlő feliratot intéz, melynek szövege hitelesítésére Anyós László, dr. Kencssey Pongrácz, Ruitner Sándor, Plosszcr István és Horváth Lajos biz. tagok küldettek ki. Dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő s megye biz. tag bővebb indokolással, melyet politikai tartalma miatt mellőznünk kell, a következő indítványt terjeszti elő: Horvátországban, hazánk államiságát jelző ivatalos közlönye. magyar cimer ellen oly nemzetsértö botrányos becstelenségek űzetnek, melyek mig egyrészről Magyarország tekintélyét, s Horvátországra is kötelező magyar birodalmi törvényt mélyen sértik, másrészről a magyar szent korona integritásával szemben nyílt lázadásnak tekinthetők: indítványozza: írjon fel megyénk törvényhatósága az országgyűléshez és kormányhoz a fentírt izgatások szigorú és biztos elnyomása, a magyar czimerpaizsnak tiszteletben tartása és ennek a jövőben való biztosításáért törvényhozási intézkedés érdekében. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadván, a feliratot pártolás végett a társtörvényhatóságoknak is megküldetni határozta. Kolossváry József főjegyző nyomban felolvasta az országgyűléshez és kormányhoz intézendő feliratok szövegét, mi helyesléssel elfogadtatott , és a szép szövegezésért Kolossváry főjegyzőnek elismerés szavaztatott. Az országgyűléshez czimzett felirat következő : Mélyen tisztelt képviselőház ! Horvátország az újabb időben komoly eseményeknek vált szinterévé; — az ország egész területén a magyar állam ellen ellenséges érzelmek vertek gyökeret, sőt lelketlen izgatók befolyása alatt a magyar állam jelképe : a magyar czimer, azon hamis feltevésből, hogy azon a horvát felírás mellett a magyar felírásnak is alkalmazása által a magyar-horvát kiegyezési törvények megsértettek, felizgatott tömegek által Zágrábban és az ország számos községében letépetett és sárbatapostatott. A magyar nemzet ezen sértést, czimerének ezen meggyalázását nem tűrheti el; — és nem nézheti összetett kézzel, hogy ueinzetilétének féltett jelképét, czimerct, mely alatt ezer év előtt a magyar államot megalkotta, — mely alatt nyugot műveltségét és a kereszténységet évszázadokon át sok csapással küzdve, de még több dicsőséggel védelmezte és melyet soha, büntetlenül még fegyveres ellenség sem sérthetett meg, meggyalázza, megcsonkítsa, lábbal tapossa nem is ellenség, hanem szt. István koronája alatt velünk egyesült testvémemzet, mely a múltban védelmét, a jelenben fennállását s azt, hogy neve az európai népcsaládból még nem törültetett ki, egyedül nekünk köszönheti. A legmélyebb megbotránkozással vettünk tudomást a horvátországi zavargásokról s a sértés nagysága által felháborított szenvedélyekre csak azon tudat hat csillapitólag, mely elől nem zárkózhatunk el, hogy megsértett nemzeti becsületünk a sértés nagyságához illő elégtételben fog részesülni. Mélyen érzett bizalommal kérjük tehát a tisztelt képviselőházat, hogy a horvátországi ügyeket A palota déli sarkánál áll a ritka virág, miután hat méternél magasabb csontkeménységü kocsányának a virágházban nincs elég magas helye, ezt a magas virágszárat oly gyorsan növelte a száz éves növény, hogy naponként fél méterrel emelkedett az, — mint a fökertész úr emiitette, — mint ha csak helyre akarná pótolni a száz éves nyugalmát, nem törődve vele, hogy mire teljesen kivirítanak óriási alakjához nem épen illő apró sárga virág csomókból alkotott virág fürtjei, neki magának meg kell halni; az ölnyi hosszú vastag, húsos levelek, már most — a virulás kezdetén — is egymás után fonyadva konyulnak le. Betértünk azután a kiválóan szép palotába is, melynek kivül belül hófehéren márványozott falai, képzelhetetlenül kedves képet alkotnak az épületet körülvevő park sötét zöld keretében. Legérdekesebb osztálya e főúri lakhelynek a gazdag, szépen rendezett könyvtár, a földszint nagyrészét elfoglaló gyönyörű pálmákkal és egyéb levél növényekkel pompázó téli kert és a templom szerű oszlopos előcsarnok, melybe belépve szinte imádkozási vágy ébred az emberben. Ez előcsarnok sok ajtai közül egyik egy kicsi szobába nyilik a palota felügyelőjének, Szabó Ferencznek szobácskája az s azért nem hagyhatom említés nélkül, mert falát lakójának művészien kivitt faragványai (fa rámák s egyéb ily nemű csecsebecsék) díszítik. Nem soká gyönyörködhetünk a palota körül elterülő ékes virágszönyegekben, mert az idő már annyira előrehaladt, hogy mire a hegyre felértünk a körülfekvő falvakból a déli harangszó harmonicus zenéje hatott fel hozzánk. Szives házigazdánk, ki kedves nejével előre kirándult; pompás villás reggelire várt bennünket és sorba Ízleltette ki tudná hány féle korú — ifjabb és öregebb — tüztartalmú borát jóhirü pinczéjének. Reggeli után elindultunk látogatást tenni a csaknem fejünk felett látszó vár-rom, alvó szellemeinél. Ez a látogatás pedig meglehetős fáradságos mulatság, kivált egy augusztusi nap déli óráiban. Volt is mit hallani buzgó kalauzunknak, ki a társaság legtöbb tagjának a szó igazi értelmében „kedves komám uram"-ja, hogy miért nem keresett jobb utat?! hiába volt a szabadkozás, miszerint „csak ezen lehet feljutni, ki a szép kilátásban akar gyönyörködni minek törődik vele, hogy a síkossá száradt füvön; minden két lépés után egyet csúszik visszafelé s néha meg is próbálhatja, hány fokú a bazalt keménysége. A feljutottak azután gyönyörködhettek a hegy körül elterülő sikság csinos falvaiban, a' hosszú olasz jegenye sor mögött fekvő szöllösi park fái közül kilátszó főúri kastélyban s a távol ködében látni vélt Balaton csillogásában. A hegytetőt megjárva tért társaságunk a romokhoz. Elvadult bokrozatok, a lovagtermek közepéből kinőtt vén hársfák, borostyán, vad szöllö és földiszeder egymásba fonódott indái takarják a régi nagyság romiadó emlékét, s mint a hűség valóságos allegóriája, ölelik át és fonják körül a borostyán indái az időtől megfeketült falakat, mintha azt akarnák bizonyítani, hogy az egykor elültetett gyenge növény nem hagyja el helyét, még akkor sem mikor már minden nagyság romban hever. . . . Mikor körül nézünk az évenkint jobban pusztuló romokban, önkénytelenül az jut eszünkbe mennyivel kevesebb igénye lehetett hajdan az embernek mint ma, vajmi kevés kényelmet nyújt hatott az ormatlan falak belső beosztása. Legnagyobb tért foglal el egy az omladék közepéből kiemelkedő ezukorsüveghez hasonló roppant kémény forma torony, mely, mint mondják, lőpor kamara volt valaha. A kut máig is épen áll a vár pinczéjében s ez az egyetlen pincze a Somlyón, mely vizéről híres. Társaságunk előrelátóbb tagjai nem győzték őrizni a gondatlanabbakat és a gyerekeket, hogy meg ne ízleljék,