Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-08-19

jVtegj elenllt minden vasárnap. ív 5 j Scd i'<á sürgöá közlésekre oroükiut rendkívüli számok is adatnak; ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utczi 215. szám. Uérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: úr. FENYVESSY FERENC apa város PAPAI a n a k es Előfizeté si díjak Egy évre 6 írt. — Félévre 3 irt Kegyed évre 1 Irt 50 fcrajezái. Egy szám ára lő kr. II írd n lések 1 hasábos peíitsor térfogata u(ái. h kr, nyilttérbcu £~> krral számítatn; U í5élycgdíj 111 in<1 ig kiilön fizetőnd<i. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. sag több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos! közlönye. Pápa^ 1883. augusztus 19. IIa vannak a magyar szívnek kötelességei, hogy hálás legyen őseihez, ugy e hála senkit sem illet meg jobban, mint sz. Istvánt, ki mint nemzetünk vezére és első apostoli királya a magyarságot az európai keresztény népek szövetségébe mint önálló s egyenjogú nemzetcsaládot és családtagot felavatta. És ha a hü magyar sziv és hálás keresztény lélek honfiúi kegyeletlel, s áhitallnl rója lo e királyi apostol és apostoli király iránti háláját évről-évre, kell, hogy ez fényesebben, buzgóbban nyilatkozzék mosl, midőn éppen nyolczszáz éve annak, hogy László magyar király Szókes-Fehérvárolt, az akkor szentté avatott István királynak, nemzetünk apostolának, a veszprémi r. k. egyházmegye alapítójának sírját, az ország összes főpapjainak s főrendéinek jelenlétében megnyittatta és áldásloszió jobbját sértetlenül föltalálta, mely sz. jobb azóta a nemzet drága ereklyéjévé lelt. Méltó és igazságos tehát, hogy lapunk olvasóival együtt édes hazánk fénynyel, borúval váltakozó múltja azon dícsöségteljes korszakáról, melynek teremtőjévé István király szentsége, hősiessége, bölcsessége és nagysága áítal lön, hálás lélekkel megemlékezünk, őseink erényein lelkesüljünk, hagyományaikat szentül megőrizzük. —Igen tisztelt olvasóink ! Ezer esztendeje annak, hogy ősi nemzetünk hazát szerzetl magának Europa földjén; s majdnem kilenczszáz éve. hogy e hazát mongol és török dúlások daczára fönlartolta azon nyugoli, keresztény népszövetség segélyével, melynek ö máig is legfiatalabb és a turáni népcsaládból egyetlen tagja. E keresztény frigy elfogadása a magyar nemzet legnagyobb eseménye. A mit karddal kivívott, azt a kereszténység államalkotó erejével óvta meg, annyi század vérzivatarjai közepett. Ki mondhatná meg, hova, merre zülJödtek volna szét a magyar faj romjai azóla. ha kalandozó természetét megtagadva, a keteni műve bízik hivatásában s minden akadály I ványok, ha azon mének, bikák vagy kanok a melyek daczára is küzd folyton Is10n dicsőségéért és ! ''«-«''-eni kiadva lettek, elhullanak, tenyésztésre többé az emberszerelet nagy jövőjéért. És mindaz j lie111 hasv.náUatnaii, eltol a vizsgáló bizottság- által ami hozzá fűződik, mindaz a mi szellemével táplálkozik, — vele él. íme őseinknek századokra kiterjedő s az emberi természet titkaiba avatott mély bölcsesége, melylyel a haza közügyeit s a nemzet önludalál ós eseményeit a vallás szentségével övezek körül, s minden nemesi) polgári és hazalini indulatot a hit malasztjának isteni kútfejéhez vezetlek vissza! Mert érezték és tudták (s az idő igazolta) , hogy m i n (1 e n ami a v a 11 á $ paizsa alatt áll, örökkévaló és sérthetetlen , mint a hitnek, a ker. vallásnak sziklaalapján épült egyház. S tán egy sincs a világ ker. népei közt, melynél a haza eszméjét, a nemzet szokásait ! vaIas

'^

olt |{

éf rendes és egy póttagból, és törvényeit, s múltjának történetét oly fé- | híd{)

*

á

z\ l";««Usá

ff által választott két. 1 nyes dicsköre övedzné a vallásosságnak mint a magyarnál. Nem csoda tehát, hogy ily hagyományos eszme és érzelem irány mellett azon benső erős hit állapodott meg minden tiszta kebelben : hogy nemzeti lét, honszeretet^ alattvalói hűség, törvénytisztelet és a fejedelmi trón legerősebb paizsa a vallás, legbiztosabb vezére: a sz. Istvántól örökölt keresztény szellem.— Ennek ápolása, megőrzéséiül függőit mindenha a nemzet nagysága, ereje, halalma. Egy futó pillantás sz. László, Nagy Lajos és Hunyadiak dicső korára igazolni fogja a mondottakat. — E szollem legyen jövőre is vezérünk! S ha volna valaha idő hogy nemzetünk elakarná hagyni ker. hivatása útját, vezéreld vissza oda ismét oh dicsőüli szellem! Te nagy, te bölcs, le szent István király! M agy el s z a bál vre n d el et a ló, szarvasmarha és sertés tenyésztés előmozdítása érdekében. 1. §. Veszprém vármegye területén csak azon menek, bikák cs kanok használtathatnak nyilvánosan reszténység nagy egységébe be nem lép szl. ! tenyésztésre, melyek a jelen szabályrendelet alapján i nyert födözletési, illetőleg tenyésztési igazolványnyal j birnak. E végből minden tenyésztésre használt mén, István uralkodása alatt? Mert hát csak azon szövetség nyújthat állandóságot a nemzeteknek, a melyet Istennel kötnek a ker. vallás által. S ezen isten-emberi szövetségnek legelső közvetítője a vallás. Önző emberi törekvések és leves koreszmék visszavetik ugYan áldásos működését olykor századokra, de mint örök időknek isbika és kan a szükséghez képest, évenként egyszer azonban minden esetre bizottságilag megvizsgáltatik s a melyek tenyésztésre alkalmasoknak találtatnak, tenyész igazolványnyal elláttatnak cs a veszprém megyei gazdasági egylet által nyilvántartatnak. Ezen vizsgálat alól az állam tulajdonát képező mének, bikák és kanok kivételnek. A tenyész ignzoljogörvényesen ellillaluak, vagy Veszprém megye területéről más megye területére átvitetnek, esetleg eladatnak, a nyilvántartásra hivatott Veszprém megyei gazdasági egylethez beadandók cs megsemmisítendők. g. A vizsgálatot vegyes bizottság teljesiti és pedig: a méneket vizsgáló bizottság elnöke a Veszprém megyei lótenyésztési bizottság elnöke, vagy akadályoztatása esetén helyettese, tagjai pedig a lótenyésztési bizottság által szolgabírói járásonként, választott két rendes cs egy póttag, és a törvényhatósági bizottság állal választolt ugyananynyi tag; a bikák és kanok vizsgálatát a Veszprém megyei gazdasági egylet által szolgabírói járásonként választott elnök elnöklete alatt szintén a gazdasági egylet által gból, és a törvényendes és cry póttagból álló küldöttség teljesíti. A vizsgáló bizottságban a földmivelés- ipar és kereskedelemügyi 111. kir. minisferium esetleges küldöttei szintén bírnak szavazati joggal. 3. §. A remlezelíanácsu városokban létező tenyészmének, bikák cs kanok vizsgálatát azon bizottság teljesiti, a mely bizottság azon járásban működik, melynek területén a rendezett tanácsú város fekszik. 4. §. A tenyészállatok vizsgálata rendszerint tavaszkor, de egyesek kérelmére időközben is és pedig bikákra nézve a helyszínén kanokra és ménekre nézve pedig a vizsgáló bizottság, illetőleg a lótenyésztési bizottság által meghatározott helyeken történik. 5. §. Ha valaki tenyésztésre alkalmazandó mént, bikát vagy kant tenyésztési ^azolvány nyerése czéljából az általános vizsgálation kivül óhajt megvizsgáltatni, ezen szándékát a járási vizsgáló bizottság elnökeinek, vagy a járási szolgabírónak, esetleg rendezett tanácsú város polgármesterének bejelenleni köteles, — mely utóbbi esetben a járási szolgabíró, illetőleg polgármester a vizsgálat helyének idejének kitűzése, és a vizsgálat, megtartása iránt a küldöttség elnökét megkeresi. G. §. A vizsgáló bizottságok határozatainak jogérvényességéhez az elnökön, illetőleg helyettes elnökön kivül két tag jelenléte szükséges. 7. §. A vizsgáló bizottságoknak a vizsgálatoknál, s az általuk elrendelt intézkedések foganatosításánál a járási szolgabirák illetőleg a rendezett tanácsú városok polgármesterei és a 111. állatorvosok segédkezet nyújtani kötelesek. 8. §.-A tenyésztésre alkalmazható mének, bikák és kanok korára nézve a mennyiben azt tőrvény vagy rendeletek nem szabályozzák — a vizsgáló bizottságok határoznak. í). §. A vizsgáló bizottságok az általuk megTARCU HAZAFELE. /. Dobogó kebellel Sietek felétek; Minden jicrcz most nekem Egy hosszú, nagy élet. Szeretnék repülni A légen hejh által, Úgy tele a lelkem Epedő szent vágygyal! Látom már előre Majd miként örülnek, Öröjntől ragyog majd Kö?inye a szemüknek! Még szólni sem tudnak Ajkaik beszéde; Olt ragyog, ott fénylik Szemeik könnyébe! Ismerős vidékek Tűnnek fel előttem; Más minden azóta, Mióta eljöttem. Hejh én is más lettem Az idő rám jár a; Barázdát vont a bú Halovány arczámra! Szeretnék én szállni Repülő madárral, Vagy pedig a fényes, Ragyogó sugárral. Szeretném hallani Már azt a beszédet, Amit majd elcseveg Az a sok jó lélek. Szeretném már látni Az édes anyámat; 'Tudom megviselte Szegényt a búbánat! Istenem, ha rá néz Halovány orczámra; Rá ismer e m aj da u Bujdosó fiára? 1 . . . II. Nagy lesz majd az öröm Titdoni, ha meglátnak, Pirosabb színe lesz Mindjárt a világnak! Majd oda ültetnek Oda a középre , Esengő szavakkal Kérnek a beszédre! S elmondok én mindent Tüviről hegyéig ; Szemükben, hol a bú, Hol öröm köny fénylik! Elmondom, hogy vége, Vége van már régen; Annak a sok búnak, Ami úgy fájt nékem! Elmondom, hogy mint volt, Katona koromba, Hány kemény ellenség Dült bele kardomba! Elmondom majd nékik S örülnek fölötte. Hogy Isten életem Miként megvédette! S fordítom a szavam Azután tréfára, Kis öcsém, kis húgom Neveinek javába! . . . Majd én is mosolygok, Ne tudják szegények; Hogy be.eg itt a szív S haldoklik a lélek! III Majd téged is meglátogatlak Halvány angyal, én kedvesem; S a multat majd veled még egyszer Elsiratom, megkötiyezem, . . . Megkönyezem! . . . Örülsz te is; . . halvány szép orczád Piros lesz, mint volt egykoron; . . . Mikor rám omoltak für tid S megcsókoltál én angyalom, Széf angyalom! . . . S eszünkbe jút, hogy volt valaha Két ábrándos, bohó gyerek; Es mindkettő boldogtalan lett Azért, amért ügy szeretett, Úgy szeretett! Elmegyek én, elmegyek hozzád, Kicsiny kezed elcsókolom; Ah mert szivem most is szeret mé° Oly végtelen, mint egykoron, . . . . . . Mint egykoron! . . . Elmegyek én, elmegyek hozzád, Hajh bár nem csal a sejtelem, Hogy sorsunk lesz ismét búcsúzni Egymástól én szép kedvesem; . . . . . . Én kedvesem! . . . Elmegyek én s megkérlek szépen, Halvány angyal, szép barna lány: Ne higyj te a hazug világnak S kövei, — mint äz — ne dobj reám; . . . . . . Ne dobj reám! . . . (Budapest 1883. jul. 7J Magyar Gyula. A dinnye csősz. Síihifkom F. ulán Et et ke. „Homok, homok, semmi egyéb mint homok! S ez akar az az isten áldotta termékeny {öld lenni?! Valóban az ember a hajdani rómainémet szent tartomány porzótartójába képzelné bele helyezve magát, ha nem volna ezen az istentől elhagyatott homok pusztaságon egyúttal oly égető forróság is mint az-egyenlítő alatt!" Ilyen formán hangzott az a monológ, mely elégedetlen kedély állapotomban beír lem kitört, midön életemben először utaztam be azt a tiszai síkságot, per pedes apostolorum, mely Szegedvizsgált mének, bikák és kanoktól a tenyész igaz-> vanyt, illetőleg födözletési engedélyt belátásuk szei hí 1(i<-'igteuesen, vagy örökre is megtagadhatják, s i.. szükségesnek tartanák állategészségi szempont!' i azoknak tenyészképességüktöl záros határidő al«i' leendő megfosztását (kiherélésél) is elrendelhetik. 10. §. Azon mének, bikák és kanok, niel}?"'* fejletlenek és a sikeres tenyésztéshez szükséges ti,! lálkozási karban erőben (^conditio) és egészségi" r nincsenek, a tenyésztéstói ideiglenesen eltiltandók. > szabálytalan testalkatú s öröklő hibákkal terhelt ni<nek, bikák és kanok, melyek az illető vidék tenyés/,igényeinek meg nem felelő fajuak — örökre eltiltaiu-'i!: a tenyésztéstől. Ily öröklő hibák: a méneknél: l)»v vakság, fekete és szürke hályog, a csont szövet r.u gyobb mérvű kóros elváltozása u. m. nagyobb fo : csont uj képletek, a buta csira, taknyosság, börférí'j: ideg bénaság, bujakór és fulladozás, — a bikáknála fekete és szürke hályog, idült tüdő bajok: tüdöw-, és tüdő gumó, görvélykór, bujakor, nyalánkkor ésárgaság. 11. §. Tcnyészigazolvánnyal el nem látott u neket, bikákat és kanokat tenyésztésre alkalma. • tilos; kivételt csak azon mének, bikák és kanok 1peznek, melyeket magántulajdonosok kizárólag SÍ; anya állataik födözésére használnak. Azon mén bikák és kanok tulajdonosai, kik tenyészigazolvá nélkül másnak ingyen vagy bármi díj fizetés mell" lödöztetnek, a járási szolgabirák, illetőleg a rendezi '

! tanácsú városok polgármesterei által esetről esc; 50 forintig terjedhető iiénzbünetésscl bűntettein -v a mennyiben pedig a tenyésztéstől bizottságilag -ttiltott mének, bikák és kanok használtatnának ing.. vagy díjfizetés mellett más tulajdonos anyaállatain.*!-, födözésére, valamint azon mének, bikák és kan melyeknek tenyészképességüktöl bizottságilag elr.. eleit megfosztása (Viheréltetése} a kitűzött záros !• ..>táiidőn belül nem eszközöltetett, a tulajdonosnak •„ jelen § értelmében leendő megbüntetésén kívül a tajdonos költségere és veszélyére a járási szolgab* •= illetőleg a rendezett tanácsú város polgármesteréi felügyelete alatt tenyészképességüktöl megfosztand-'k 13. §.. Azon kancza, tehén vagy emse luk > donosok, kik tenyész igazolványnyal el nem lá • apa állattal Veszprém megye területén fedeztettek. . járási szolgabíró illetőleg rendezett tanácsú városokban a polgármester által esetről esetre 10 forint lósággal büntettetnek. 13. §. Közlegelőkre, s általában hasonfajn v •• nemű állatokkal együtt, tenyész igazolványnyal nem látott méneket, bikákat és kanokat, különö: pedig egy évet meghaladott mén csikókat, és félévt'i meghaladott bikaborjukat kihajtani esetről esetre kiszabandó 5 frt pénzbüntetés terhe alatt tilos. 14. §. A jelen szabályrendelet alapján kis:-- bott büntetés pénzek közigazgatási uton hajtatnak '-e és a megyei pénztárban, a veszprémi takarékpénztárban elhelyezve gyümölcsözőleg kezeltetnek, s tői Debreczenig végnélküli messzeségben látszik elterülni s hozzá süppedő, homok talajával k(

lségbe ejti azt a szegény utast, a ki elég szerencsétlen volt ide tévedni. Reggel nég3^ órakor indultam el egy n:ajorból, mely N . . . a-tól két mértföldnyire esil-. s déli tizenkét óráig mentem a nélkül, hogy homoknál egyebet láttam volna. A nyolez óuii gyaloglástól elfáradva, mely gyaloglást olyan talajon tettem a hol minden lépésre bokáig sülycdt lábam, kimerülve a majdnem türhetlenné vAt hőségtől, ellenállhatlan vágy fogott el valamiféle szomjuságcsillapitó szert találhatni — s dacza ~? annak, hogy szokva voltam a gyalogláshoz — i merülve mint egy lehullott légy — dűltem a íon\j homokba s ugy jártattam körül tekintetem-.*, azon óhajtással, hogy bár csak a reményét fedezhetném fel valahol egy kis hüs helynek. De semmi! Sehol semmi! — Igaz, hogy a táv;>! ból integetett felém lombos kis erdőhöz hasonló valami; de ezt a hazug képet már jól ismertem. Ez a kép kora reggeltől kezdve folyton csalogatott s a helyett, hogy csillapította volna, még inkább fokozta kínomat, utóbb már majdnem egészen belenyugodtam Tantalusi helj'zetembe, midőn egyszerre egy lovast pillantottam meg, ki lassú lépésben haladt a homok pusztát átmetsző uton, vagy ezer lépésnyi távolságban tőlem. Szívesen kiáltottam volna ez embernek, — ki népies viseletben, ugy mint egy ingben, gatyában, csizmákban volt. öltözve, fején nagy szalma kalappal — ha a távolság nem lett volna oly nagy közöttünk, kiáltás helyett összeszedtem hát végső erőmet s utána törtettem a forró homokban, azon irányban a hol kalapját eltűnni láttam. | Néhány puskalövésnyire mehettem midőn — oh dicső lelet! — egy nagy terjedelmű szántóföldre bukkantam, mely pompás görögdinnyévé beültetve terült el előttem. Alig

; mertem szemeimnek hinni

3 mert majd35