Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-08-19

gazdasági egylet meghallgatása mellett a törvényhatósági közgyűlés által állattenyésztési czélokra fordíttatnak. 15. §. A mének bikák és kanok vizsgálatára kiküldött bizottságok határozatai ellen, azok kézbesítésétől, illetőleg kihirdetésétől számítandó 8 nap alatt felfolyamodásnak van helye. A felfolyamodás írásban azon szolgabírói, illetőleg rendezett tanácsú városi polgármesteri hivatalnál adandó be, a melynek területén működő vizsgáló bizottság a sérelmesnek talált határozatot hozta. A felfolyamodások a fölebbviteli küldöttség elnökéhez a járási szolgabirák, illetőleg rendezett tanácsú városi polgármesterek által soron kivül elküldendők. 16. §. A járási vizsgáló bizottságok határozatai ellen intézett felebbezések felett a Veszprém megyei gazdasági egylet elnökének vagy e czélra általa írásban felhatalmazott egyleti alelnöknek elnöklete alatt felerészben a törvényhatósági bizottság és fele részben a Veszprém megyei gazdasági egylet által választott 6 rendes és 4 póttagból álló bizottság határoz. Érvényes határozat hozatalra az elnökkel együtt öt tag jelenléte szükséges. 17. §. Két egybehangzó határozat ellen felebbezésnek nincs helye; két különböző határozat ellen pedig annak kézbesítésétől számítandó 8 nap alatt a folebbezés a földmivelés ipar és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz intézendő. A teuyészképességtó'l való megfosztás csak a határozat jogerőre emelkedése után hajtható végre. 18. §. Veszprém vármegye gondoskodik alkalmas födöző mének, bikák és kanokról, és pedig a) a lótenyésztési bizottság utján oda hat, miszerint a községek önállóau vagy csoportosítva állami födöztetési állomásokat állítsanak és tartsanak fönn, — ahol pedig ezen eljárás eredményre nem vezetne, a megye állit föl födöztetésí állomásokat, s a költségek fedezésére a lótenyésztési bizottság által meghatározandó mérsékelt hógatási pótlékot szed; az állomás föntartási költségeiből ez utou nem fedezhető hiány az illető község, vagy ha a lótenyésztési bizottság szükségesnek tartaná, az általa csoportosított, de egymástól két mértfölduél nem távolabbra eső községek és puszták tulajdonosaik közt tenyész lovaik aránya szerint osztatik föl, és közigazgatási uton hajtutik be. bj azon községek, melyek 70—100 darab három évet meghaladott tehénnel birnak — maguk, melyek pedig ily tehén létszámmal nem biruak, csoportosítva minden 70 tehén után egy tenyész igazolványnyal ellátott és minden tenyésztő által hozzáférhető bikát tartani kötelesek, c") Minden ötven anyadisznó után kötelesek a községek egy az égalji éstalajviszonyoknak megfelelő fajú, tenyész igazolvánnyal ellátott kant tartani, d} Ennek könyebb elérése czéljából a megyei gazdasági egylet segédkezet nyújt a községeknek alkalmas tenyészbikák és kanoknak az államtól való megszerzésében és kedvező fizetési feltételek kieszközlésében. — e} Azon községek melyek az a~) és bj pontokban körülirt feltételek mellett tenyészigazolvánnyal ellátott bikák és kanok tartására köteleztetnek, s a bikák és kanok vizsgálatára kiküldött bizottság által meghatározott időn belül maguknak alkalmas bikákat, illetőleg kanokat elfogadni, kellőleg táplálni és gondozni s a megyének az összes költségeket közigazgatási uton történendő végrehajtás terhe alatt megtéríteni kötelesek. — f} A községi tenyész bikák és kanok beszerzésének és gondozásának költségei, a mennyiben azok födözéséről a községben másként godoskodva uem lenne, a tenyészállatok tulajdonosaira érdekeltségük arányában vetendők ki, s közigazgatási uton hajtandók be, — mindazonáltal a hol a bikák vizsgálatára kiküldött bizottság fedeztetési díjak szedését czélszerünek tartja, azt elrendelheti , mely utóbbi esetben a költségeknek csak azon része vethető ki, mely a hágási dijakkal födözve nincsen. — 19. §. A tenyészigazolványnyal ellátott mének tulajdonosai és pedig ugy a községek mint a magánosok a lótenyésztési bizottság által megállapítandó minta szerint naplót vezetni és azt a lótenyésztési bizottságnak évenként bemutatni kötelesek. 20. §. Ezen szabályrendelet u belügyi és földmivelés- ipar és kereskedelemügyi ni. kir. ministerek által leendő jóváhagyás után azonnal éleibe lép, és kellő számú példányokban a járási szolgabiráknak és rendezett tanácsú városok polgármestereinek, a veszprém megyei gazdasági egyletletnek, valamint a lótenyésztési bizottságnak kiadatik. Kolossváry József, m, főjegyző. 34125 sz./II Magyar királyi Belügyminister. Jelen szabályrendeletet, az 1879 évi XL. t. cz 5, g. alapján, ezennel azon megjegyzéssel erősítem meg, hogy a „birság" szó helyett ..pénzbüntetés'' törAényszerü kifejezés értendő. Budapesten 1883 évi juniushó S. A miniszter helyeit: Lukács György s. k. min. tanácsos. Városi közgyűlés, 1883. aug. i8-án. Woíta József polgármester a gyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Fenyvessy Ferencz, Gyurátz Ferencz, dr. Koritschoner Lipót, Misszory Ferencz és Saary Lajos képviselőket nevezi ki. Nagy Boldizsár főjegyző felolvassa a mult ülés jegyzökönyvét, mi tudomásul vétetett. A polgármesteri évi jelentés beterjesztetvén, az állandó választmány véleményéhez képest a „Pápai Lapok"-b^tx közöltetni rendeltetik, hogy azután a jövő közgyűlésen tárgyalható legyen. Olvastatott a törvényhatóságnak azon határozata, melylyel a honvédlaktanya után 1881. év elejétől követelt megtérítés megállapítása iránt intézkedik. A polgármesteri hivatal részéről készített díjfelszámítás szintén tárgyaltatván, annak alapján építési költség czimén a kincstártól követeltetni határoztatott 1368 frt, a katona beszállásolási pótadóból pedig levonandó összeg lesz a város javára évi 4757 frt 54% kr. E követelések az alispáni hivatalhoz oly megjegyzéssel terjesztetnek be, hogy a laktanya csak addig lett szerződésileg a honvédség részére díjtalanul átengedve, mig a katona beszállásolás törvény által szabályoztatik, tehát a megtérítés 1881-tői jogosan követeltetik. A Pápa-keszthelyi vasút előmunkálataira nézve Burnblum Jakab lillei gyáros által nyert engedély azzal vetetik tudomásul, hogy a vállalkozó értesíttessék a felöl, hogy erre nézve már kész előmunkálati tervek állanak rendelkezésre. A város tagbirtokán még egy szobának és konyhának építése elhatároztatván, a kivitellel a városi tanács bizatik meg, oly kijelentéssel, hogy az előállítási költség után a bérlő évi 6% kamatot tartozik fizetni. A városi laktanya kijavítása is szóba hozatván, a közgyűlés az építés elrendelése előtt felterjesztést határozott intéztetni a honvéd parancsnoksághoz , vájjon az építendő laktanya mennyi időn át fog igénybe vétetni, akár a honvédség, akár a közöshadsereg által ? Nehogy a város az építkezésekre hiába költsön. A megyei törvényhatóság a városnak a népbanki könyvecske beváltására vonatkozó határozatát azon feltétel mellett hagyta helyben, hogy az 30 napon át a netání felszólamlások megtehetése czéljából közszemlére kitétessek. — A közgyűlés a szemlére tételt elrendelte. Proszt János volt gyám és alapítványi pénztárnok özvegye segélyért folyamodván, részére 300 frtnyi segély egy éven át havi részletekben kifizetendőül szavaztatik meg. Olvastatott a tüzrendörségi szabályrendelet. Elfogadtatott és 30 napon át közszemlére kitétetni rendeltetik. Szelestey Lajos képviselő fellebbezése — a megtartott tisztválasztó közgyűlés ellen — a törvényhatóság elé terjesztetni rendeltetik. Az ipar iskolára kért 400 frtnyi segélyhelyeit a ministerium csak 300 frtot adván meg, a közgyűlés az állandó választmány véleményéhez képest az ipar iskolai bizottságot oda utasította, hogy a 100 frtnyi hiányt az ipar iskolai igazgató és tanárok díjazásából aránylagosat! vonja be. Olvastatott a megyei közgyűlés határozata, mely szerint a városnak a kisborsosgyöri telken keresztül vidékieknek a közlekedést eltiltó határozata helyben hagyatik ugyan; de a bírságolás joga a várostól elvonatik. — E határozat ellen Szenté János ügyész indítványára — a közgyűlés fellebbezést határozott el. Olvastatott a helybeli iz. hitközség elöljáróságának kérvénye, melyben a felekezeti iskolák javára a városi pótlékból adatni szokott subventió összegének az adó alap szerinti arányosítás czéljából ujabb kiszámítását kéri. Tekintettel arra, hogy az arányszeríati uj felosztás csak pár évvel ezelőtt történt és hogy az ily felosztás felette sok idö és munkába kerül az állandó választmány ez évben a kért uj felosztást mellőztetni indítványozza. Dr. Fenyvessy Ferencz az állandó választmány véleményét azért is pártolja, mert megengedi, hogy az igazság követelménye az uj felosztást indokolná, mert talán ez évben több a zsidóság adója a többi felekezetek tagjai adójának arányában, de a méltányosság nincs a kérvényezők mellett; mert vannak a városnak számos kiadásai, mint a polgári iskola, óvoda, lelencz és betegá;-.olási díjtéritések stb., melyeknél a legnagyobb előnyt a zsidóság élvezi; és különösen hangsúlyozza, hogy a városi képviselőtestület által a felekezetek részére adott subventiónak az a czélja, hogy ezzel a magyar szellemű népoktatás segélyeztessék, mig az izraelitáknál, a jelenlegi rabbi germanismusa és hazafiatlan magatartása folytán, az ellenkező törekvést látja előmozdítva. A közgyűlés dr. Koritschoner Lipót, Steiner Mayer, Gyurátz Ferencz, Kiss László, Osváld Dániel stb. felszóllalása után az állandó választmány véleményét fogadta el. Végül polgármester ur bejelenté, hogy cz évben két-két heti szünidőt kivan igénybe venni, mi helyeslő tudomásul vétetett, továbbá Lantpert Lajos városi jegyzőnek kérelmére szintén egy hónapi szünidőt adott a közgyűlés. Fővárosi levél. (Thaisz jelentése. — A moh. — Az üvegesek, suszterek és pékek. — Sem fiának fortélya.) L'ordre régne á Budapest. Ezt a jelentést (ette tegnap Thaisz Elek fó'kapífánv Tisza Kálmánnak. Budapesten rend uralkodik. Hat estén át dominálhatta az uíczákat a kloakak söpredéke, a mob, melynek lételéről csók most szerezhettünk magunknak tudomást. Lámpa- és ablaküvegek csőrrenése .hirdette, hogy a lebujok kiokádták lakóikat s hogy a mob feles számmal van fővárosunkban képviselve. ; Istenem milyen vad, elzüllött, hitvány alakok kerülték felszínre. Az embernek szeme-szája elállolt e rémek láttára s el nem képzelhette magában, hol veszi oia^át annyi tisztességes ember között; ennyi nyomorult, ennyi kivetendő. Hát bizony megéltük, hogy ez a csőcselék alig pár szaz lépésnyire a rendőrségtől kifosztotta, kirabolta a boltokat és fosztogatni kezdte békés polgárok vagyonát. Nem keressük, hogy milyen jelszó alatt cselekedték, de akár filó, akár antiszemita legyen valaki, szégyenfoltnak tekinti a magyar fővárosra nézve, hogy a csőcselék hat éjjelen át uralkodott a magyar főváros fölött, elleiitállt a rendőrségnek és csaknem összekapott a katonasággal. Azt még csak értjük, ha aza sehonnai naplopó örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy háborítsa a nyugalmat, hogy lopjon, raboljon. Még azt is kitudom magamnak magyarázni, ha az üvege.ssegédek köveket szednek fel az uíczáról s bedobálják az ablakokat. Szegények az ősz közeledtével már nem remélhetnek jégverést, mely mesterségükre hajtaná a vizet, hát maguk látnak hozzá, mondván: segits magadon s Lord be az ablakokat. De még azt sem tartom valami nagyon különös dolognak, ha a suszterinasok csapnak fel a világosság prófétáinak s beverik az ablakokat. Mert hát az apró üvegcserepek is hozzájárulnak a czipöi pa r feI vi rá gzás áh 0z. Hanem egy körülményt sokáig nem voltam képes magamnak kimagyarázni: mit akartak a pékle g é 11 y e k ? Mi hasznuk lehet ezeknek az ablakok beveréstiből? Hiszen emiatt csak nem fog a kifli ára feljebb szállani. Hosszabb fejtörés után rájöttem végre a Kolumbus tojásra; —hogy bizony ezeknek a tisztelt czimü pék uraknak aligha van — sütni valójuk. Azt hiszem ez a leghelyesebb megoldása e szörnyű rejtélynek. Hauciu hát természetesen volt sok komikus oldala is ennek a hat estének, melyek a kardlapozást szörnyen divatba hozták. Így .'eljegyezte a krónika Sem egy utódjáról, dki jelenleg a stáczió-utezában szatócskodik, hogy a kravallok szörnyen ráijesztettek s hogy egész kétségbe volt esve, mikor a fosztogatásról s betörésekről hírt vett. Futott is fel egyenesen a főkapitányhoz, hogy bocsásson neki rendelkezésére legalább egyetlen szál Mihaszna Andrást, mert. ő másképpen tönkre van léve, földön fiiló koldus lesz stb. stb. A főkapitány nem segíthetett a siránkozó szemitán ; redőreire neki szüksége van, ha még annyian volnának is; — azonban megnyugtatta a szatócsot, ho^y csak menjen haza, ne féljen semmit, ha baj lesz, hát majd ott lesznek a rendőrök is. A zsiló azonban tudta, hogy mennyit remélhet a rendőrségtől s egy cseppet sem volt megnyugtatva. Kapta hát magát és a következő fortélyra vetemedett: Vett egy — feszületet cs azt tette ki boltja kirakatába, elrettentő például azoknak, akik a kövek dobálásában találtak p-ssziót. De biz' ez a fortély sem használt, mert másnap reggelre mégis be volt verve valamenyí ablaka. Xo de hál

1 istennek most már tul vagyunk ezen is, a söpredék eltakarodott és — l'ordre régne a Budapest. Hevesi József. nem megfoghatatlannak tetszett, hogy ilyen talajban, a melybe minden nagy megerőltetés nélkül egész könyökig ledughatja az ember a kezét, honnét veszi e pompás ültetvény mindazt a drága nedvet? Ott feküdtek előttem a legpompásabb sötétzöld dinnye példányok, mintha megakarták volna czáfolni az imént terméketlenséggel vádolt talaj elleni kifakadásaimat. Elővettem tollkésemet s már fel is nyitottam, midőn még elég jókor felébredt beunem a civilisált ember jól idomított lelkiismerete. Feltekintve magam előtt láttam a már emiitett pusztai lovas paripáját, a jó állat nagy élvezettel fogyasztott néhány darab dinnyehéjat, s mögötte egy nagy szalmakévét, melynek óriási terjedelmét látva arra a gondolatra jöttem, hogy az tán valami emberi hajlék lehet. Nemcsalódtam, csakugyan kunyhó volt s közelebb menve, lovagomat bejáratánál találtam a földön egész hosszában elnyújtózkodva, ugy hogy testének felsőrésze bent volt a kunyhó árnyékában, védve a nap hevétől, a többi része pedig kint az isten szabad ege alatt, kétségkívül nem a nagy kényelemkeresés miatt feküdt igy, hanem inkább azért, mert az épület kerek alakja nem igen engedett válogatást. Ugylátszott, hogy az ember mélyen alszik, azonban a mint előtte megálltam, oly gyorsan felugrott, hogy a tekegömbölyüségü szalma házacska minden oldalról csak ugy recsegett gyors mozdulatától, s egész becsülettudással kérdezte, hogy ,,mit parancsol a tek. katonatiszt uraság?" Már ismertem a magyar paraszt előszeretetét, hogy nemondjám hódolatát a katonatiszti egyenruha iránt, melyet az ország előkelő emberei hosszabb, vagy rövidebb ideig csaknem mind viseltek, azért nem is csodálkoztam rajta, hogy oly hódolatteljesen lettem köszöntve, leültem a kunyhó árnyékába s aprópénzt véve elő, dinnyét kértem érte emberemtől. A magas, erős termetű, napbarnitotta arczu, ' Stven év körüli egyén, — fekete, magyarosan kipödrött bajuszszal szürkülő apróra nyírt hajjal,— beléptem óta egész figyelmemet lekötötte. ,Kié ez a darab föld?' Kérdezem tőle, közelebb húzódva hozzá, mialatt a kapott dinnye hüssitö nedvét a legnagyobb élvezettel fogyasztottam." „A n . . ai községé" válaszolá. ,Ön a dinnye-csősz ?' „Igen, az vagyok uram ?" ,Az itt termő gyümölcsöt piaezra szállítják?' „Igen, az az csak azt, a mit a közbirtokosok maguk el nem fogyasztanak, azt eladják" ,Derék ! de ha ön mindig oly mélyen alszik mint most idejövetelemkor s hagyja lopni az erremenöket, mint engem is.' Sajátságos ravasz mosoly vonult át beszédemre a kérdezettnek arczán. „Igen rossz pásztor az, a ki álmában is meg nem tudja ismerni, hogy milyen ember közeledik a jószág felé." A válasz, mely azt bizonyította, hogy nem közönséges pásztor emberrel van dolgom, felköltötte iránta érdeklődésemet, s a további beszélgetés még jobban meggyőzött róla, hogy mily sajátságos életnézetei vannak ez embernek, s azontúl ugy rendeztem dolgaimat, hogy déli nyugalomra szánt időm egy részét ez ember szalmakunyhójának árnyékában töltöttem. Gy. Imre a legbölcsebb s egyúttal a legtanulatlanabb ember volt azok között, kiket a világon ismertem. A boldog, (vagy boldogtalan ?) — ítéljenek felette olvasóim — soha sem járt iskolába, nem ismerkedett meg az írás és olvasás mesterségével nem tudott a népiskoláinkban használni szokott egész nagy vastag vallástanból egyebet, mint az „Ur imáját" s a nyolez parancsolatot — a két utolsót. — Gy. Imre szerint — az apja máimagának tartotta meg; ilyen keveset kell az embernek tanulni, ahoz, hogy bölcs legyen! Egy bölcs ?! — természetesen nem újkori tudósaink fogalma, sem a régiek szerinti bölcs; Gy. Imrének fogalma sem volt a bölcsészeti rendszerről, egész bölcsessége abban állt, hogy elepedett tudott lenni. Semmi egyébből?! nem, valóban egyébből nem, s ha ezt valaki kevésnek találja, az menjen el hozzá és tanulja meg tőle, mily bok az hozzá hasonlón cselekedni tudni. — ,Imre, magából püspöknek kellett volna lenni,' mondám neki egy alkalommal, midőn együtt ültünk közös ebédünknél, melynek menüje az én táskámban tartalékban levő falatokból került ki. — „Püspöknek? Tekintetes ur, hogy jött maga erre a gondolatra?" — kérdezc, bodor füstöt fúva a tőlem kapott szivarból, müértöen él vezve annak illatát. ,,De azért elhiszem, mivel a tekintetes ur mondja,— folytatá egyszerűen,— hanem hát egy püspöknek egyebet is kell tudni mint a mit én tudok s mindenek felett még olyan valamit a mit én soha sem tudnék elsajátítani, na de miután már ennyire vagyunk, elmesélem miként történt az, hogy én belőlem csősz lett és nem püspök." Ezt mondva nevetett s a mellett élénk gondolatok tükröződtek vissza különben nem valami nemes vonású arczán, oly fényessé téve azt mint a ragyogó napsugár a sötét erdei mohát. „Apám tiz évig trombitás volt a huszároknál, élete többi részét pedig mint ispán töltötte el a n . . . . ai uraságnál — kezdé elbeszélését. — Három fia volt, kik közül a legöregebb én voltam. Ne gondolja ám mintha nevelésünk valakinek valami nagy gondot szerzett volna, mert amennyire visszaemlékezem, amint akkorák voltunk, hogy szaladni tudtunk, már korán hajnalban kint futkostunk —- mint önkénytes pásztorok — a mezőn versenyt az uraság gulyájával, ménesével, meglovagoltuk nyereg és zabla nélkül a szilaj csikókat, táplálékunk az volt a mit a körülfekvő gyümölcsösök és szöllökben ennivalót találtunk s csak este kerültünk haza, hogy az éjjet a legközelebb elért szénakazalon töltsük el. Igy ment ez napról-napra, annyira, hogy szülőinket csak vasárnap láttuk, midőn megkeilett mosdanunk, tiszta ruhát váltanunk s asztalnál ennünk, mindezek olyan dolgok voltak, amik ezt az istennek szentelt napot előttünk a hét legkellemetlenebb napjává tették. Természetesen az egym.isközötti czivódások sem hiányoztak, hanem azért még sem hagytuk el egymást soha, daczára annak, hogy korunkkal nézeteink mind inkább eltértek egymástól, én voltam a legélhetetlenebb, nem teltem ám semmi rosszat sem, hanem egyáltalában nem tettem semmit. Nem ettem és ittam többet mint amennyi épen mértékletesen elég volt; a mely lovat lovagoltam, nem kergettem annyira, hogy kifáradt vagy magam elfáradtam volna s a nap többi részét árnyékban, vagy napon fekve töltöttem, a szerint a mint az időszak magával hozta, álmodozva vagy alva. Egészen ellentétem volt Gyuri öcsém, a ki ugy látszott csak azért szeretett enni és inni, hogy azt ugy kellett eltulajdonítani; a mit ajándékba nyújtottak neki, az nem ízlett, boldog volt, ha egy figyelmes csőszt valami módon kijátszhatott, vagy egy mérges kutyát becsületre taníthatott,, boldogságában csak ugy ragyogtak a szemei, biztatott bennünket s addig nem nyugodott, mig feltett szándékát ki nem vitte. Legifjabb testvérünk Ferencz volt köztünk a legdobzódóbb, ki az evést és ivást a legnagyobb előszeretettel és rendszeresen űzte, mig a megszerzésével járó fáradságot és veszedelmeket szívesen átengedte másoknak. Mikor már azután mindenen túl voltunk, meglepő volt, hogy mily leleményesen tudta ö a dolgot előadni, ilyenkor egy mérges kutyából egész csapat farkas, egy pásztorból egész tuczat lett és mind ezen hazugság oly mesterségesen volt egybefonva az igazán megtörténttel, hogy gyakran még magunk is azt hittük, hogy az csakugyan, ugy történt amint o állítja s egész megadással hallgattunk akkor is mikor az elbeszélés végén az sült ki, hogy az események, fyöss