Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-08-05

jVIegj elemit minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre oronkint rendkivüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és .kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérméntetlen levelek, csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr: FENYVESSY FERENC DADA! Előfizetési díj k Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések . . . 1 hasábos petitsör térfogait a után B­kr, nyiíttérben 25 krral síámífatnaR. "Bélyeg-díj mindig- külön fiz et endő. -. Felelős szerkesztő :' " HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának és több pápai s p á p a v i d é k i e g y e s ü I e t n e k h i v a t a I o s közlönye. Pápa, 1S83. aug. 3. A hetivásárok kezdenek élénkülni. Sok fáradtság, iparkodás gyümölcsét hozza be a vidék az egyes forgalmi központokba, s bár az idei termés jóval alább áll a múlt évinél; annyi gabona még is csak termett min­denütt - a jégvert vidékeket ide nem szá­mítva — hogy megtelik egg időre a gazdá­nak erszénye. Minden jó gazda aztán úgy okoskodik, hogy minél kevesebb a jövedelem, annál ke­vesebbnek szabad lenni a kiadásnak. A magán gazda nem utánozhatja az államot, melynél előbb a kiadásukat határozzák el a haza böl­csei, s ahhoz mérik a — bevételt. Igaz, hogy az adókat kell e célból felemelni. Hosy magyar gazdáink, — s itt külö­nösen földművelő népünkről beszélek — nem bírnak elég gazdálkodási érzékkel, ezen bajnak oka nézetem szerint, a nagy mérvben elterjedt iszákossága vagy szebb szóval élve: — az áldomások mértéktelen használata. Egyik tudományos folyóiratunk csak e napokban ér­dekes közleményt hoz e tekintetben, felhiván a kormány figyelmét e sajnosán terjedő szen­vedélyre. Ha van valami, úgy ez méltán megér­demli az állam gondoskodását. Hisz a Statis­tik a szerint a tébolydákban felvett férfiak egy negyed részénél a bor oka a tébolynak. Sőt a minket jelenleg nagyban fenyegető cholera is az iszákosságban szenvedők körében pusz­tít leginkább. Innét van, hogy cholera járvány idejében legtöbb halott esik az ünneputáni és a vásárok napjai után következő na­pokr». Nem hiába akarják Oroszországban, hol Moszkva mellett minden 166 férfire egy korcsma esik az Ünnepnapok számát, s Fran­ciaországban a vásári napok számát megke­vesbíteni. Az iszákosság bűnét megszenvedi még az utód is; az idegrendszer ingerlékeny érzékenységét, gyöngeségét a szülőktől örök­lik a gyermekek. Baer kimutatta, hogy a német birodalom 128 fenyítő intézetének 32.837 foglya közül 13 706 iszákos volt. Nem kevésbé érdekes a betegségek, s halálozások statislikája is e te­kintetben. Legszomorúbb azonban azon jelen­ség, hoffY maguk a nök a „szebbik fele a világnak" is nem megvetendő százalékban szerepelnek az iszákosok statistikájában, a csa­ládi élet megmérgezését idézve elő. Nem csoda aztán, ha nemzedékünk e szá­zad elejétől kezdve tetemesen megfogyatko­zott erőben, épségben, mit leginkább bizonyít a katonai állitások, ujonezozások sanyarú eredménye. S ez igy van Német- Francia­országban, Svajczban, Svédországban, hol a katonai szolgálatra alkalmasak száma egy­harmaddal megfogyott. Fontos kérdés tehát, miként lehetne a nép körében erősen felburjánzott iszákosságot korlátozni, hogy ezzel együtt az erkölcste­lenségnek, szegénységnek, a bűnnek is kor­Iát vettessék? Az állam egymagában nem elégséges erre. Hozhatja szekér számra rendőri és köz­egészségügyi törvényeit, — s életbe léptet­heti, (hogy sehol senki meg ne tartsa!) az éjjeli zárórákat is: — a társadalom minden közreműködő közege nélkül nem lesz képes soha az iszákosságot elenyésztetni. Az angliai, amerikai mértékletességi egy­letek sem sokat használtak, mert inkább csak vallási motívumok voltak alapilóik. Skócziában kilencvenhét ilyen egylet bukott meg hiú küz­delem után. Egyetlen egy bölcs, derék férfi, kinek befolyása van a nép bizonyos részére, többet tehet e tekintetben, mint ezer egylet, s ezer törvény. Ott van a fényes példa. Pater Mathew, Irlandban, a negyvenes években, né­hány év alatt közel két millió embert téritett le az iszákosság útjáról. Mathew halála ulán minden visszaesett a régi állapotba. Intő példa ez hazánk lelkészei, tanítóira, kik befolyással birnak népeikre. Felvilágosító beszédeik, rábeszéléseik által sok hatást idéz­hetnek elő. De mindez nem zárja ki, hogy kisebb körben, például az egyes megyékben, ne tétessék figyelem tárgyává, miként lehetne az iszákosság ellen gyökeres és biztos orvos­szert találni?! = A történelmi arcképcsarnok. Kü­lönös figyelmébe ajánljuk megyénk járásai tisz­telt szolgabiráinak, s Veszprém, Pápa t. polgár­mestereinek a történelmi arcképcsarnok érdekében kibocsájtott, s lapunk más helyén olvasható kör­rendeletet. Tudva van, hogy épén megyénk volt e tekintetben a kezdeményező; megyénk irt fel első izben — Fenyvessy Ferenc orsz. képv. indítvá­nyára — az országházhoz, hol a felirat tárgyaltat­ván, pártolólag tétetett át a vallás és közoktatás­ügyi ministerhez. — Trefort minister elismerést ér­demlő nemes buzgalommal fogott a munkához; összehívott egy szűkebb korú bizottságot, s meg­hallgatván annak véleményét,, felhívta' hazánk ösz­szes törvényhatóságait, főurait, nagyobb testü­leteit stb. a segédkezésre. Ily felhívás érkezett megyénk törvényhatóságához is, melynek kifo­lyásául adatott ki az alispáni hivatalból az idé­zett körrendelet. Nem lehet eléggé ajánlanunk megyénk lakói­nak e körendeletet. Olvasóink olvasták azon la­punkban is közlött memorandumot, mely ily történelmi képcsarnok eszméjét, s életrevalóságát behatóan indokolta. Hisszük, hogy azen férfiak, kiknek specialiter e körrendelet szól, nem fognak kímélni semmi fáradságot a nemes cél elérésére. Részünkről figyelemmel fogjuk ez ügy me­tét kisérni s olvasóinkat örömmel értesitendjük szolgabiráink-, s a két testvér város polgármes­tereinek ez irányban kifejtendő buzgalmáról. A házinevelésröl. — Három czikk. — III. Bármily odaadó, önzetlen és okos nevelők­nek tartsuk is magunkat, azt, hogy minden em­beri gyarlóságon kivül állnánk, hinni alig fogjuk. S no, ha ennyit megengedve saját bensőkben körülnézünk, bizonyára fogunk ott több-kevesebb olyast találni, mi szülői gyöngeségnek is be­illik s példának nem való. Igy, legelőbb is, mi­vel csak alig van ember, ki magát jó tulajdo­nokkal bővebben föl ne ruházná, mint ezt más akárki tenné; és viszont, ki saját gyöngéit akár­kinél is enyhébben ne ítélné meg; és végre, a ki a vele érzésben, gondolatban, tettben egyezők irént több-kevesebb elfogultsággal ne vonzódnék: természetes, ha a nevelésben is, és pedig annál inkább fognak érvényesülni eme vonásai, minél közelebb áll szivéhez a gyermek. Innét van, hogy a hol a gyermekben saját gyöngéinket lát­juk, könnyen szemet hunyunk; vagy ha talán szigorú erkölcsbirái volnánk is, ugyanakkor hí­zelgők is vagyunk.. . Megesik továbbá, hogy mások romlása fo­rogván előttünk, értetlen aggódással fogolyként zárjuk el egykorúitól a gyermeket; mig magunk barátainkhoz társaságba járunk. A zár alatt őr­zött gyermek pedig végre is csak idegenek közé kerül, s annál mohóbban veszi föl ezek erkölcseit, minél elszigeteltebben tartottuk azoktól. S több­nyire a leggyöngédebben aggódó szülök tévednek ez útra, jobbnak tartván másokénál saját gyer­meköket, és nem vévén észre, hogy épen igy nevelik az önző, szineskedö és kevély gyermeket, TAfiCZÍ MIKÉNT A PUSZTÁK. . . Miként a puszták délibábja, Mely játszi fénynyel meg jelen: Emlékeim is ugy vonulnak Keresztül néha lelkemen, S regélnek egy aranyvilágról, A melyben minden fény, varázs . . . Ha az élet maga is álom'. A boldogság mi lenne más} Regélnek egy tündérvilágról . . •. Terólad, első szerelem, A melynek lángja oly korán Ki gyúladt már szivemen. Kis reszkető kéz . . . piruló arcz *. . Lágy sóhaj . . . édes suttogás . . . . : Ha az élet maga is álom: A boldogság mi lenne más? Te boldogabb, te szebb idő Te már örökre ellünél! A verőfényes szép napoknak Mostan csupán emléke él . . . Nyíló virág a sírnak ormán Az is . . . az is vigasztalás % Ha az élet maga is álom: A boldogság mi lenne más} S lassan mind távolabb marad Az elveszett, kedves'világ .... Emléke is ké£d elmosódni, Mint kódbetünő délibáb ... Maradj, maradj te játszi fény még!.. Hiába a marasztalás .... Boldogság... szerelem ... reménység. .. 0ak álom ... oh mi lenne más?! ft. Kiss Gyula* LANGY ESŐ UTÁN. . . Langy eső után a május égen Szép szivárvány békeíve kél S szétmosolyg a zöldülő vidéken: Tőle minden újra enyhül, él . . . S mint rövidke, elmúló mosoly Enöhet hagyva hátra: szétoszol. . . Még akkor nem ismerém a könyet A midőn te fellünél nekem, Mint mosolygó, kedves szép szivárvány A tavaszban . . . liszta reggelen . . . Elmulál te is . . . de könyeket Hagyva hátra enyhülés helyett.... K. Kiss Gyula, Fővárosi karczolat. Hurczolkodás. Szent Bamberger. Milyen karaván! Nem lehet más Mint — hurczolkodás! Sátoros kocsik, társzekerek, talyigák, hordár­alkotványok, kézi jármüvek, hordárhátak és cse­léd karok, mind-mind csak ugy görnyedeznek.a tömérdek sok-sok helyet cserélő és kvártély vál­toztató bútor és limlom alatt. Ah a hurczolkodás! Három hurczolkodás felér egy leégéssel tartja a példa szó. Hej bizony keserves egy dolog az a kvár­télyváltoztatás ! Az asztalod megsántul, a szekrényedre, fi­nom pulituros szekrényedre hieroglyphákat kar­czolnak, fauteuilled gobelinjét fölhasítják, íróasz­talod fiókjait fölfeszitik, könyveidet irgalmatlanul szétszedik, összehányják ugy, hogy teljesen meg­bomHk köztük a rend és a szent biblia mellé Zola-»Naná«-ja jut, az ezer és ezer féle apróság u$y összekeveredik^ hogy hetek mulya sem tudsz, köztük rendet csinálni, s hónapok kellenek mig mindennek a helyét megtudod, poharaid meg­csorbulnak, edényed összetörik, a kanapéd tele lesz sárral, porral; ágyneműdből folyton szállong a pihe, mert czihája kifeslett; a nagy inga órát sehogysem birod járásra, mintha az uj légkörben nehezebb volna neki a mozgás; tükröd aranyo­zott czifrasága, az ágyad fournirja lepattogzik, lehull; szép festményeiden sötét, gyanús esik mutatja a nedves sáros csomagoló-kötél nyomát; a báli fehér mellényed csak hónapok múlva ke­rül elő — a szennyes ládából. Stb. stb. Bábeli zűrzavar! Hátha még ezenfelül (mint most is) az cg csatornái megnyílnak s kegyes saúce-szal öntik le azt a tarka sokféleséget. Hogy szétmálik minde­ned, milyen pocsékká lesz drága pénzen, homlo­kod kinos verejtékével, évek hosszán át gyűjtöge­tett, összeszerzett kis holmicskád! Az igaz: három hurczolkodás — egy le­/ ' f eges ! A gazdagoknak csak hagyján! Nem azokat értjük, kik ugy veszik ele­jét a hurczolkodásnak, hogy a Sugárút elején vesznek egy háromeletes házat. Nos ezek kivül esnek e karczolat thémáján és a hurczolkodás keretén. Oh boldogok, övéké az egyhelyen lakás menyországa. Gazdagok alatt értjük azokat, kik házat ugyan nem vehetnek, vagy talán venni nem akar­nak, de azért kibérelnek hat utczai, három ud­vari szobát, fürdő szobát s a. többi kellékeket és különben laknak mint akármelyik háziúr; ezekről mondjuk mi, hogy nekik csak hagyján. Pure et simple zár alá tesznek a hurczol­kodás napjának reggelén mindent ami bezárható és elcsukható, aztán elmennek hazulról s áten­gedik a sok bútort Bamberger, a hurczolko­dás Jupiteré embereinek pártfogásába. Ezek az­tán dicső módon bánnak el mindennel. Olyan ki az életbe lépve, ritkán lesz fogékony a barát­ságra, emberszeretetre s emberi részvétre. Mert csak az egykoruakkal való érintkezés, az ér­zelmek ellentéte és kicserélése mellett tenyész­hetnek az emberi erények s örömek. Jóval-rosz-' szal vegyes maga az élet is, melyet tehát a szükséges mértékben jó előbb ismernünk, mint abba kiléptünk. Némelykor megint épen az által jutunk vi­szás helyzetbe, hogy egész lelkünkkel csüggvén gyermekünk jóvoltán, kisebb tévedéseit is ag­gasztóknak vesszük s aránytalan fegyelmezteté­sekre ragadtatjuk el magunkat'; mig azt számba' venni elfeledjük, hogy a hasonlókat magunknak tán meg-megengedjük. Hiszen sok olyan, a mi a gyermeknek nem való, miért ne volna nekünk szabad? ... A minden csekélységet "megrovó zsémbes szigorúság alatt vagy elfásul, vagy pedig félelemből alattomos, képmutató lesz a gyermek.' Természeti ösztöneit azonban minél inkább nyom­juk, annál kevésbbé tagadja meg s titkos céljai­hoz titkos kibúvókat keres. . . . Máskor ismét, hogy a károst a hasznossal nyomjuk el, a szakadatlan foglalkoztatással re­méljük a gyermek romlatlanságát megóvni; ma­gunk azonban bő időtöltéseket űzvén, példánkkal azt nyerjük, hogy.a gyermek nem fogja a mun­kát komoly kötelességének tekinteni s annak látszatával, s minél keményebben szorítjuk a kelletlenre, annál élénkebben fogja ápolni mula­tozási vágyait, s annál élesebb szemekkel lesni a szülői példákra,— s ezek szerint leszen ö is idő­tékozlóvá, élvezethajhásszá s kötelességfeledővé. S ha már ott is sokat tévedhetünk, hol a szülői aggódó szeretet őrködik a gyermek erköl­csi fejlődése fölött, mennyivel többet ott, hol a jó példa kedveért ugyan meg nem tagadjuk ma gunkat! Hanem aztán nem is a megfontolás, nem a cél és eszközök számbavétele, nem vala­mely állandó házi rend s fegyelem szerint, ha­nem esetröl-esetre a pillanat sugalma szerint, csak mintegy magától megy itt a nevelés mun­kája. Az elvek helyét itt az ingatagság és zilált­ság, a valóét a külszín, a lényegét a mellékes foglalja el. A nagyralátás tüntetései és a sima hajlékonyság ma; holnap pedig az önérdek meg­alázkodása, s a szenvedélyek vad kitörései, —a mint a szülőket épen a pillanat hangolta Mint egészen rendén levőt látja itt anyjában a gyermek a hiúságot, fényűzést, a háziakkal való szívtelen elbánást, — olykor magát a nagyatyát s nagyanyát sem véve ki.. . . Napi rendén hallja óvatosan járnak, sürögnek-forognak a bútorok között, mintha csak a tojástánezot járnák s oly ügyesen rakodnak föl minden apró-cseprő holmit a nagy ponyva sátoros butorszállitó kocsira, hogy akár az Ádám és Éberlingek kirakatkészj­töje is tanulhatna tőlük. Mikor aztán az ilyen kocsi be van rakodva, az özönvíz sem árt neki többé, olyan herme­tice van minden elzárva. A bútorok az uj szálláson épp oly kíméle­tes módon helyeztetnek el: a szobaleány és a gazdasszony rendbe hoz mindent és a tisztelt család, mely az ebédet valamelyik vendéglőben kolté el, este egész nyugodtan foglalja él uj bi­rodalmát annélkül, hogy csak megközelítő fo­galmat szerzett volna a költözés kellemetlensé­geiről. Bezzeg máskép van a szegény emberrel!' Hogy mily állapotban jutnak bútorai az uj szállásra, azt már láttuk. Hogy is lehetne várni kíméletes bánásmódot azoktól a részeges tót napszámosoktól! A szegény ember hurczolkodása 2—3 na­pig is eltart, mert kézben hordat. el mindent s csak nagyobb bútorait rakatja szekérre. És ha nagy nehezen el is jutott eső és zivatar között anélkül, hogy ütközben a hordár­kocsi egyszerűéi többet fölfordult volna, az i uj szállásra, itt kezdetét veszi nála a kellemetlen­ségek ujabb sorozata. • Rendet teremteni ez iszonyú khaószban, ren­det a bábeli zűrzavar között. Az éj már beköszöntött, ki van merülve, fáradva ö is, meg az asszony is. A kis gyermek éhes is, álmos is. Jó volna már lenyugodni mind­nyájunknak! Igen ám, csakhogy az ágyak még szét vannak szedve, a szoba teli van minden­nel s igy össze sem lehet őket állítani. Gondolnak egyet s az édes anya földre veti meg az ágyat. Jó most a megvetett föl­dön a megvetett ágy! 33

Next

/
Thumbnails
Contents