Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-08-05

más emberek, szülök, gyermekek, vagy dolgok megs/ólását és kigunyolását, — mondom — kigunyolását is. Pedig semmi sem áll könnyebb helyen a gyermeknél, mint a gunyolási ösztön, mely erőre kapva korán meghomályositja egyrészt mások jó tulajdonaiba, másrészt saját fogyatkozásaiba elfogulatlan bepillantását. És midőn a tiszteletre méltó személyekből, vagy tárgyakból gúnyt üz, melyek mások előtt, az ő tudtával is, szentek és tiszteletre méltók: lelkéből épen a minden erkölcsi érzés alapját, a kegyelet érzését törli ki. Annál roszabb, ha a szülök, vagy háziak még helyesléssel mosolyogják meg a gyermeknek másokra irányzott megjegyzéseit, élceit, — az elme-él s az életre-való dévajság erejét szeretvén látni abban. Mert csak egy lépés aztán innét, hogy a társalgó vendég szavaiba vágjon, s beszédét, külsejét, magatartását rostálja, s hogy a koldusra, idegenre ebet uszítson, — mind csak élcből ezt is! El nem maradván társas iskolázottságából lassankint az sem, hogy a io—12 éves gyerköcz a ház barátaival poharazzon s a nem mindenkor megszűrt társalgás sikamlásainál meg se hunyorodjék . . . ,,Pajzánság, gyermeki élénkség az egész, nem egyéb!" — igy szoktuk ezeknél nyugtatni magunkat. S valóban káros is lehetne, ha a helyett hogy mérsékeljük s irányozzuk, elnyomni akarnók a gyermek élénkségét. De minden attól függ, mednyi a ki-kicsapó elevenségben az erkölcsi jelenték? Mert a gyermek, ki pajkos elevenkedésböl örömét lelné az ember, vagy állat rnegfélemitésében s bántalmazásában; a ki kedvtelléssel dúlná fel a madárfészkeket; ki az átszúrt bogárnak, féregnek mennél hoszabb vergődésein elmulatozna: ezen nyomon játéktársainak is könynyen fog szándékos károkat és szenvedéseket okozni, s félő, hogy ha nem is példánk, de vezetésünk alatt a szívtelen érzéketlenségre fogja kiképezni magát; idegen lesz lelke minden szelídebb érzéstől s a mások sorsában való emberi részvéttől, s szenvedélyei vele együtt nőve s változatosságban is terjedve, gyermeki ,,pajzánsága és elevensége" mint kegyetlenség, bosszúvágy, káröröm stb. fog eléállani. A jelentkező hajlamok és vágyak körül a nevelésben soha sem lehetünk eléggé gondosak. Mire nézve fontosnak kell még azt is tekintenünk, hogy magokban az ártatlan vágyakban s kedvtöltésekben is az önmérséklet példáját adjuk, nehogy az egyes, bár megengedett vágyak s élvezetek a többiek fölé tolakodva, szenvedélyekké nőjenek, és — miként a hangszer, melyen hamisan vagy szenvedélyesen játszanak, tiszta hangját nem nyeri többé vissza, — a gyermeklélek harmóniáját felzavarják. A hajlamok elhanyagolásával, mint gomba a talajból egy éj alatt, egész váratlanul ütik ki magokat nem ritkán a szenvedélyek is. És mint a források, melyek elfödve, egymástól távol lappangottak, öszszefolyva patakká dagadnak, s ha végre a mélybe gyülemlettek, nem kényszerithetök többé a viszszafolyásra; igy a szenvedélyek is, melyeket kezdetben forrásaiktól könyebben elvezethettünk volna .... De azon kellene már lennem, hogy végezzek mostanra. Csakis egy kérdést tegyek hát még itt azokhoz, kik eszméletlen kényelmökben ringatózva, gyermekeik nevelése körül olyan Az első álom, ott hol az ember még sohasem aludott, teljesedésbe szokott menni. • Ne add uram isten ? Ugyan micsoda szép álma is lehet az embernek, mikor jgy összekuczorodva bóbiskol e szörnyű rendetlenségben. A hajnal hasadása munkára serkenti a szegény, szánalomra méltó hurczolkodókat. Kezdődik a tolás, húzás, kalapálás, porolás, mozgatás, rendezés és rakodás s öreg este van, mikor készen áll az uj hajlék, az uj — otthon. De ki tudja lesz-e majd ez olyan barátságos, olyan kedélyes, olyan csalogató mint a régi volt? Araszt-e majd enyhe meleget a cserépkályha ? nem jár-e be ablakain az őszi szél, a téli hideg? nem lesznek-e nedvesek a falak? fölkeresi-e majd e szobát a barátságos napsugár? milyenek a szomszédok? mert ha házsártosak, akkor vége mindennek: rosz szomszédság török átok! A házbért egyszerre kell-e letenni, vagy fölveszi-e a házi ur részletekben is ? A házi czerberus barátságos-e vagy zsarnok? Ah, mindezekre a kérdésekre szorongva várja a lakó a feleletet; de mig a jövőtől megkapja, serényen lát hozzá az uj lakáson a régi foglalkozáshoz. # Ah én ittalak oh keserűsége a hurczolkodásnak! Szemtől-szembe ismerem kellemetlenségeidet; minden bútorom összetörött, megázott, minden tagom átalhült, megfázott, henteregtem a földön, iendetlen khaosz közepette rakosgattam, rendezgettem, kalapáltam, fúrtam, faragtam egész nap, hogy megteremtsem az otthont és — meg v a n ! Este repeső, vágyó szívvel sietek haza munkámból s otthon már vár reám a kényelmes szoba enyhe világosságával, lakályos kényelmével, egy kedves kis feleség ölelésre tárt karjaival C$ egy piczi kis bébé aranyos mosolyával. Hevesi József, jól£érzik magokat; és mindinkább azokhoz, kik talán nagyon is ez idők gyermekei levén, a családi erkölcsök átalakulásának szükségét nem látják. Azt kérdem hát: akarjuk-e élőnkbe tükrözve látni .gyermekeink jövendő erkölcsi alakját? . . . No hát figyeljük meg csak ezt a kettőt. Elsőben is, hogy saját életpéldánkból azaz gondolkozás-, érzés-, és cselekvés módunkból mi ment át gyermekeinkbe; aztán pedig, hogy a miket tőlünk és általunk vérükbe s természetökbe fölvettek, mint nyilatkoznak meg bennök játékaik s napi foglalkozásaik között — szülőikkel, testvéreikkel s másokkal, és főleg egykorú társaikkalszemben? . . . Meglássuk, itt is ugy fogjuk találni, hogy „amilyen a fa, olyan a gyümölcse." Látni fogjuk talán meg-megvillanni szemeinkben a lappangó szenvedélyek szikráit, melyek már is bevilágítanak a gyermek jövőjébe, sejtetvén előre, melyek fognak e szikrácskák közül egykor — ha majd az élet közéjök fúj — lángokra lobbanni .... És látni fogjuk talán e szikrácskák mellett ott játszadozni a gyermek homlokán mulasztásaink sötét pontjait is Mert valljuk meg, hogy nevelésünkben néha nem kevesebb az, amit mulasztunk, mint a mennyit tévedünk. Lehet , továbbá, hogy elhanyagoltuk a gyöngéd lelkiismeret ápolását, söt egyátalán a lelkiismeretesség fejlesztését. Holott nevelni kell ezt is; mert a lelkiismeret velünk születik ugyan, de biz a nem nő ki magától, mint a fog. Gyakorlásra, megszilárdításra van annak is szüksége, mi hogyha sikerült, legmegbízhatóbb szövetségét fogja benne nyerni a nevelő szülő, mely az ö távollétében is öre marad gyermeke romlatlanságának. Lelkiismeretesség nélkül nincs erkölcsi érzés, annál kevésbé erkölcsi nevelés. S végre — a mi oly fö fontosságú volna — nem fordítunk kellő figyelmet a szülői tekintély megőrzésére s ugyanekkor a gyermeki kegyelet ápolására S meg kell adni, nehéz dolog is ez. A szülői tekintély nimbuszának homálytalan fentartása egyértelmű a szülői erkölcsök és példák feddhetlenségével. Nehéz, — de azért még sem lehet alkura bocsátnunk! Vagy a szülői tekintély az ur a családban, vagy a tiszteletlen fejetlenség telepedik abba. És épen e tekintély s az annak megfelelő gyermeki kegyelet hanyatlása a legjellemzőbb vonása az ujabb nemzedéknek, ugy, hogy nem csak a paedagogiai körökben, hanem minden gondolkodóbb rétegeinkben aggodalommal nézik ma ezen jelenséget. És méltán! Mert a hol a szülői tekintély megrendült, megrendül ott minden más tekintély, mely nélkül pedig maga az emberi nagy család sem állhat fenn rázkodások, söt felbomlás nélkül. örökre szüksége lesz az önmagával harc, ban élő embernek a fensőbb hatalom, a törvény, az örök-igazságok istápolására, hogy el ne tévedjen. Benne és kivüle minden arra mutat, hogy ö a természet királya ugyan, de elbukott királya, kinek földi öröksége a nagyság és — nyomor. Érzi az igazság nemes szépségét, de magát nem birja azt; s birja a boldogság eszméjét és vágyát, de elérni nem képes azt . . . Mit jelentsen hát időnk törpe bölcsészeinek ama kérkedése: „Lejárt a tekintély kora!" Kérdem : ha csakugyan igy volna, ki marad hát még döntő hatalomnak ott, hol a jogról, kötelességről és igazságról van szó? Az ész-e, mely még az akaraton sem ur s mely a tekintély előtt meghajolva magát lealázva érzi . . . Az erkölcsi érzés-e, mely midőn a tekintélyt elveti, elveti annak elmaradhatatlan visszasugárzását, a kegyeletet is. A hol lejárt a tekintély kora, lejárt a kegyeleté is. Csak az egymással harczoló különböző erők egyensúlyozásáról lehet már ott csak szó, melyek azon vannak, hogy fékezzék s megsemmisítsék egymást, nem levén egyéb moraljok annál, hogy: akik törvény alá vetvék, hadat izenjenek azoknak, kik törvényeket hoznak; s a kik nélkülöznek, azoknak, kik jó létet élveznek. . . . Sötét képeket rajzoltam — és mégis oly nehéz abbaszakasztanom azt, mi oly gazdag tanulsággal kinál minden gondolkodó szülőt és nevelöt, s oly beszédessé tesz minden hazafias szivet! Hiszen a magasban és alant, szegény, gazdag, — mindnyájan érezzük ma az élet oly nyomását, melyet csak a rendkívüli idők súlya okozhat. Midőn a romboló eszmék forradalmának egész raja vesz bennünket körül; midőn az egész erkölcsi rend összedülése fenyeget; midőn nem győzzük a törvényt ott is sürgetni és hozni, hol atyáinknál a kölcsönös bizalom, önzetlen emberszeretet s a lelkiismeret pótolta azt. Midőn az igazságnak alig van több joga, mint a tévedésnek; a jognak alig több nyomatéka, mint az önkénynek; s a hatalomnak s büntetésnek alig több ereje mint a romlás árjának. És végre, midőn az oktatás meg van fosztva a neveléstől, a nevelés a jó példától és a példa a tekintélytől s kegyelettől! . . . Fennen dicsekvék egykor Talleyrand köznevelési tervében, hogy megtisztitá azt a kényszer s a tekintély minden bilincsétől. Hat év múlva, mikor a franczia tróanaal együtt a hatalom tekintélye is felforgatva löu: „Még egy lerontani való trónunk yan" — inditványozá Gauthier — „az, melyen a halhatatlanság ül"! S e példa zárja be a többit. Okuljunk belőlük ! Gyermekeink sorsa a mi kezünkben van.. . Sitorényi Jóuef. Körlevél a járások szolgabiráihoz s Veszprém és Pápa r. t. városok polgármestereihez. A tüzrendörség egyik fontosabb feladata, hogy a kéménysepretés gondosan ellenőriztessék. Ezen ellenőrzés teljesen megbízható módozataira nézve szándékozom szabályszerű módon intézkedni. Ezen okból tudni akarom, hogy a várme gyénk területén létező kilencz kéményseprő kerületben működő kéményseprők kötelességszerű teendőiket az 1882. év folyamában minő beosztás mellett, minő munkakörben és minő munkaerővel teljesítették. Tudni kívánom, hogy a kéményseprés megtörténte hogyan ellenőriztetett a községekben s hogyan a két rendezett tanácsú városban ? Ezek hivatalos kijelentése után felhívom tehát a t. czimet, hogy a hatósága alá tartozó minden községre nézve tudja meg, hogy az 1882. évbe?i melyik kéményseprő mester teljesítette a kéményseprést, minden községben hány kémény, vagy kürt tisztogattatott és az illető kéményseprő mester ezen munkákhoz minő erővel rendelkezett? Megtudandó továbbá, hogy a menynyiben egyes községekben vagy kerületben a rendes kéményseprőn kivül más kéményseprő mester is működött, ki volt ez? Megtudandó az is, hogy a vármegyénkben lakozó kéményseprő mesterek más vármegye területén is tisztogattak-e, mely községekben tették ezt? valamint megtudandó az is, hogy más vármegyebeli kéményseprő mesterek vármegyénk területén dolgoztattak-e és hol ? Bejelentendő az is, hogy a kéménysepretés megtörténtét hogyan ellenőrzik a községekben és a községeknek nem volnának-e az ellenőrzésre nézve óhajtásaik, a melyek a gyakorlati kivitelt megkönnyitenék? Mindezen adatokat a mult 1882. évre követelem be s ezen adatokat folyó évi augusztus hó 15-ik napjáig minden bizonynyal elvárom. Ezen körlevelem a két rendezett tanácsú város helyi viszonyaihoz mérten alkalmazandó s az adatok ily értelemben állitandók össze és terjesztendök be. Veszprém, 1883. évi juliushó 26-án. Véghely Dezső'. alispán A történelmi képcsarnok érdekében. KÖRRENDELET a járások szolgabiráinak Veszprém és Pápa r. t. városok polgármestereinek. Az országgyűlés képviselőháza vármegyénk közönségének azon kérvényét, a melyben Budapesten állami támogatás mellett egy történelmi arczképcsarnok fölállítását megpendítette, figyelemre méltónak találta és az eszme létesítésére szükség

es intézkedések megtétele végett a vallás és közoktatásügyi m. kir. ministernek adta ki. A vallás és közoktatásügyi m. kir. minister ezen már jelzett kérvényünk alkalmából és tekintettel arra, hogy hasonló irányban az irók és művészek társasága részéről is tétettek kezdeményező lépések, ez ügy érdekében rendeletet intézett az összes törvényhatóságok. főispánjaihoz. Főispán ur 190/883. sz, a. kelt átiratához képest tehát fölhívom a czimet, hogy a járása területén hatóságok, varosok, községek, intézetek vagy magánosok tulajdonában lévő egyházi, történelmi, irodalmi, művészeti vagy bármely tekintetben hazánkra jelentőséggel biró egyének olajba festett, réz- fa vagy kömetszetü* avagy a graphicai művészet bármely ágában előállított, vagy végre szobrászati kivitelű arczképeit, szobrait vagy síremlékeit, valamint városok, csatatérek, várak festményeit, rajzait, térképeit irassa össze s a jegyzéket a tulajdonos és hely megnevezése mellett 30 nap alatt hozzám küldje be. Végre tekintettel arra, hogy a történelmi arczképcsarnok fölállitásának eszméje a torvényhatóságok közül eisö izben Veszprémmegye által pendittetett meg, elvárom, hogy a törvényhatóság intentiójához hiven ez irányban lehetőleg pontos jelentések fognak hozzám beérkezni. Veszprém, 1883. évi augusztus hó i-én. az alispán szabadságon Kol'ossváry József m. föjegy/.ö. Fürdői levelek. 1. Aussee 1883. július 30. Eljöttünk ide messze fel a szép Salzkammergutba, szivni a fenyves, balzsamos, hegyi levegőt; bámulni a magas hóval fedett égnek meredő hegycsúcsokat; gyönyörködni az ezüst szinü tengerszemek sima vizében; elfelejteni vagy legalább is félre-tenni gondot, bajt, Tisza-Esziárt mindent, szóval idülni! Mintha bizony mindezt közelebb — otthon, — nem kaphattuk volna meg? Mert vájjon enged-e a mi felső magyarországunk elragadó szép vadregényes tája Sálzkaromergut bármelyik festői vidékének? Vagy talán szebbek volnának ezek' az Alpesek a mi szepesi síkságunkból merészen kiemelkedő, teljes magasságukban pompázó, hatalmas Kárpátjaink, Bizonyára nem. És hogy igazságos legyek: Tátra»Füred kényelmeit »az itteni comfort« nem igen múlja felül. Ami pedig a drágaságot illeti, ebben is csupán méltó versenytársa a mi Tátra-Füredünk a steyerek, vagyis mostmár az egész világ Aussee-jának, No de hát csak nem mehet mindenki Tátra-Füredre! hisz úgyis az egész Budapest Tátra-Füreden nyaral.—Pardonn! amióta itt vagyok constatálhatom, hogy az egész •Teréz-város* itt Ausseeben van $ a szomszédos Ichlben pedig a »Lipot-varos« tanyáz. De se baj! Itt annyi a levegő, hogy jut még. nekik is bőven otthon úgyis még ezt is sajnálják maholnap tőlük. Itt a távolban, gyengédebbek vagyunk irántuk s oly jól esik magyar szavukat hallani, ha kissé orrhangu és Vontatott is olykor, —mindegy! — mégis magyar az, és mindég magyarul beszélnek. Persze itt ném kell félníök attól, hogy még ezért is kinevetik őket! — De ha jól esik a magyar szó hallása idegen országban, mennyivel gyönyörködtetöbb még ránk nézve a magyar dal, a magyar zene. És hála az égnek nincs ebben' sem hiányunk. Budapesti népszínházunk egyik kedvelt énekesnője, ki szintén idejött idülni, itt esténként a cursalonban mulattatja olykor, olykor csinos énekével, hálás hazai publikumunkat. Mig oda át Ichlben népszínházunk egy másik csillaga, mely azonban ezután a bécsieknek fog .'ragyogni — énekel hazánk Crösusainak búcsú dalokat és hihetőleg a bécsieknek beköszöntöket. De hát még a pécsi dalárda! Ennek utja diadal ut a merre jár! — Megérkezése ünnep, távozása diadal volt, itt is ugy mint oda át Ichlben. ; Gráczból jöttek ide, honnét a zene világ és a publikum lelkesítő ovatiójtól elragadtatva távoztak. Pedig ezeknek bizalmatlan szivét elébb meg kellett nyerniök; ezt a hideg fogadtatás jelezte, de az első hangverseny után már nagyon is felmelegedtek. Tehát ez fényesen sikerült nekik. A dalárdának egy igen intelligens tagja beszélte ezt nekem. Mert hát különös, de ugyvan, és igen helyesen van, hogy a pécsi dajárda.vándor utazóinak nagy része, a lehetőleg distingváltabb elemekből áll. Van köztük néhány fiatal ügyvéd, hivatalnok, földbirtokos, egy törv. biró., kir. ügyész, szóval előkelő, mivelt emberek. Ezek természetesen saját költségükün utaznak, sőt ahol kell közös erszényeikkél segítik az utazó társaság kevésbé tehetős tagjait. És igy utazik ez az istentől oly áldott torokkal megajándékozott kedélyes társaság Pécsről Kanizsán át Grácz, Aussee, Ischl, Salzburgnak fel a magas Sweizba, hol Luzernben és Zürrichben is hangversenyezni fog. A ki hallotta őket énekelni, az nem félti őket, bár hová menjenek is. Utjokat mindenütt elismerés, lelkesedés, diadal fogja kisérni. Mert hallott-e valaha valaki egy dalárdában, annyi kitűnő, tiszta, egészséges szép csengő férfi hangot?! Nem is szólva tenoristájokról', Hoffer úrról, kinek elragadó szép hangját hallva, Hegyi Aranka k. a., ki- nem csak mint hallgató, hanem mint szives közreműködő is részt vett az itten rendezett jótékonyczélu nagy hangversenyen, önkénytelenül felkiáltott: De szeretném ezt a tenoristát magammal vinni Pestre! Oh boldog Hoffer! és szegény boldogtalan Kápolnai! Az ausseei hangverseny prograrrimja, lehetőleg ügyesen volt össze állítva, magyar és német dalokkal vegyest. A magyar számok közül Thern K. »Dalünnepén» czimü kardala tett legnagyobb hatást. Magyar népdalaink, melyek közül vagy négyet énekeltek, őszintén megvallva, a karéneklés pontos ütemeit nem szívesen tűrik. E korlátok közt olvadékonyságukat vesztik, szaggatottakká válnak, s ez szépségük rovására megy. A hangverseny fénypontját a Stadt Vineta czimü szép dal képezte Alt-tól. Még most is fülemben cseng a bájoló, mélabús dal a pompásan vezényelt karnak tiszta, lágy, érzésteljes, - lassanként elhaló hangú énekével Nachts wenn das Heer der Sterne Zieht Entrauscht den Wogen Vinetás Lied Salve Regina! Gyönyörű volt! égy óriási tapsvihar bizonyította ezt. Még a steyerek is lelkesültek, Már pedig ez nagy dolog! E dal után Hegyi Aranka énekelt igen szépen, .egy olasz dalt, majd' pedig a »Lili« keringőt Bánfi. Sándortól. Később magyar dalokat adott elő, Blaháné dalaiL Ez utóbbiakért is erősen megtapsoltuk öt, de azért nagyon is eszünkbe jutott a mi páratlan « magyar csaloganyunk« a ki most is hiven hazájához otthon Borszéken mulat. — Tegnap és ma czigány zenénk is volt. Csicseri bandája Zalaegerszegről. Tehát nem csak honfitársak, hanem földiek, dunántúliak ! Nagyon szépen játszottak, de ha tán nem is játszottak volna oly szépen, az itteni napontai valóságos macska muzsika után, melyet naponként, délelőtt ugy mint délután kénytelenek vagyunk két két óra hosszat hallgatni, valóságos égi zenének tetszett volna. Hogy kritikám a »Cur-Musik«ra nézve nem túlzott, arra elég legyen annyi, hogy repertoirjának legújabb számai közé ma is a »Karneval von Venedig«, és a »Du hast mich hie geliebt« czimü darabok tartoznak. Hálából az itten időző nagyszámú magyar vendégeknek eltrombitálják naponta a »cseh bogart« és hogy megelégedésüket még 'inkább kiérdemeljék a »zahl kellnert« »Miskó«-nak nevezik. Minden esetre elismerésre méltó kedvezmények, de azért kár ily messzire eljönni, — Sommerfrischire« — fenyves levegőt, magas hegyeket, drága lakást, rosz kosztot — otthon is kaphatunk, de legalább jobb zene és kevesebb eső kiséretében. Ha azonban mégis kedve volna valakinek egy nyarat itten tölteni, az hozzon magával legalább egy fél tuczat esernyőt, bagaria csizmákat és minél több »Regenmantlit«. Búcsúzzék el a lehető legérzékenyebben a napsugártól és csak ugy jöjjön ide fel az örökös felhők közé, Ausseébe! Leneldi Olga.*) *) Eier kösióntt a kedves sarokért. Várva-várjuk fo!u~ tatását, ^erh