Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-07-08
JVTegj elenilc minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre oronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bernien tétlen levelek, csak isaiert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC Pápa varos Előfizetési díjak Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. h^a^ág á n a k és több pápai s pápavidéki egyesületnek h i v a t a I o s k ö z I ö n y e. Az agrár kérdés. Egy idö óta egész hajsza indiill meg az ugy nevezeit agrár mozgalom ellen. A mi csúfnevel a „szabadelvű"' szolár csak fellud mutatni: — az mind el lelt hangoztatva. A Reactiónnrius, az „ultramonlán/" jelszavaiul esnk ugy dobállak, mint a suhancz gyerköczök a köveket. — De szerencse, hogy a köveket csak a meggondolatlanok — dobállak ! Lehetetlen. más szóval jellemezni az anii agrariusokal! Mert a kit komoly, öntudatos élets ezernyi tapasztalat meg nem lanilolt arra, hogy hazánk legéletrevalóbb, s legfőbb törekvése s boldogulása fekszik az agrárius kérdés józan megoldásában, az politikailag és társadalmilag meggonlallatiúl cselekszik. Az ilyenek parittyája betörhet egy két ablakot, de attól a bátor meg nem ijed sohasem. Legjobban, s legerősebben támadják a kedves anliagrariusok az — „otthont mentesítő" óhajokat. Nincs az az angol, franczia, és német szoba-tudós, kinek könyvét ne czitálnák e nemes eszme ellen. Kár, hogy e jó urak csak a szobaludósok könyveit ismerik s nem olvasgatják azl a könyvet, a mit az — élet irt. Ezt. a könyvel nem czáfolhalja meg semmiféle körmönfont okoskodás , mig az állam a társadalom mindenik osztálya számára biztosit bizonyos megélhetési minimumot: — addig a mezőgazdát, az áilam igazi, őszinte fenlartó magyar elemét pusztulni engedi. A börtön foglyai élelméről busásan gondoskodik az állam Jaj annak a kir. ügyésznek, ki nem gondoskodik a gyilkos élelmének jóságáról. — De a bünleien loldmivelöt éh— halálba kergeti a piócza jeliemii uzsorás. Ileitis a tudiillan. de derék, tisztességes jellemű parasztnak épen ugy kell biztosítani azt a minimumot, mint a börtönbe zárt tudós schvvindlernek. Ennyiben teljesen igazuk van az agráriusok .,otthont" védőinek! Lapunk mult számainak egyikében hivatkoztunk több államra, hol bi/.onyos földterület ki van véve törvényileg az árverés alól. Nem fér eiíy szerény hírlapi czikk igénytelen . keretébe az a sok indokolás, mik ily természetű intézkedésnek hazánkba való felvételét is méltán szilséglik. De azokkal szemben, kik a hazai agrár mozgalmat erönek-erejével a Bismarkt'éle törekvésekre akarják visszavezetni, kénytelenek vagyunk röviden, de annál határozottabban i kijelenteni, (bármely gyenge is szavunk!), hogy a magyar agrárius mozgalom nem egy az idegen államférfiú eszméjével, de egy korszakol alkotni hivatott üdvös kezdeményezés ez, mely kiterjed a Kárpát szerény bérczén s az Adria csekély vizén túl az európai államok legtöbbjére. Hát Jegyen reaclio a mi törekvésünk! Mi nem félünk e kopoll gúnyszótól. Söl büszkén hirdetjük, hogy reactionariusok vagyunk azon agyafúrt eszme ellen, mely a földbirtokot az ingó tökével egy rangba helyezi, s mely a rideg fiskalizmus melleit figyelemre sem méltatja a magyar társadalom azon politikai és erkölcsi jogos kívánalmai, mely a földbirtok állandósítását hazafias érdeknek nyilvánítja. S ám dobálja tovább is a meggondolatlanság a pariltya-kövcket. E kövek nem fogják eltemetni tudni a magyar agráriusok nemes lelkesedését, de a harezra összefogja loborzani azoknak lelkes tömegéi, kiknek tekintélye elöl — szégyen szentre — futnak el majd az ártatlan, köveket dobáló parittyás hősök. -y — tas szakember vagy más egyén oda nyilatkoznék, hogy azok a phyloxera által vannak meglepve, vagy annak kártétele folytán senyvednek, akkor erről a bejáró küldöttség vagy az illető szakértő a földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi ministeriumhoz haladék nélkül távirati értesítést küldjön. Utasítom továbbá a czimet, hogy kiválóan gondoskodjék arról, hogy a határjárások minden községben megtörténjenek, és a határjárásról a jelentések a czimhez augusztushó io-ig beérkezj zenek. Ezen községi jelentések alapján a czim részletes jelentése hozzám augusztus hó 25-ig fölterjesztendö. Veszprém 1883. évi juliushó 6-án. az alispán szabadságon: Kolosscáry József. m. főjegyző. es Körrendelet a járások szolgabiráinak Veszprém és Pápa r. t. városok polgár mestereinek. A földmivelés- ipar és kereskedelemügyi m. kir. Minisztérium 21014/883 sz. a. kelt leiratával a phylloxera vészterjedésének megállapítása czéljából az ország összes szőlőinek megvizsgálását elrendelvén, fölhívom a czimet, hogy: 1. ) A községek elöljáróságait szigorúan utasítsa, hogy juliushó vegéig a községük határában levő összes szőlőket, és szőlőtőkékkel beültetett kerteket egy községi tanácstag, a hegymester és a község egyik-másik értelmesebb szőlőtulajdonosának kíséretében bejárják s a bejárás megtörténtéről valamint arról, vájjon gyanús, beteges tőkék, sárguló vagy satnya levélzettel, és gyengébb, elmaradt venyigehajtásokkal találtattak-e — az illető szolgabírónak legkésőbb augusztushó 10-ig tegyenek írásbeli jelentést. Hol községi phyloxera-bizottságok vannak, ott az elöljáróság a határbejárásról a bizottságot értesíteni és a bejárást a bizottság kiküldötteinek közbejöttével teljesíteni köteles. 2. ) Ha a szőlők bejárása alkalmával talált beteg, vagy gyanús szőlőtőkék megvizsgálása alapján, valamely a phyloxera felismerésében járGondolatok a katonai szellemről annak ápolásáról. Irta Rózsa Bertalan m. k. honvédalezredes. Pápa, a ref. fő tanoda betűivel 1883. Mig a politikai viszontagságok, finauezialis nyomorúságok, s a nemzetiségeknek setét hálátlanságra mutató túlzott követelései szomorú gondolatokkal töltik el szivünket; másrészt újra lélegzünk s édesen ébredünk , ha ifjú irodalmunkra tekintünk, hol ma már a katonai szak is megtalálta avatott munkásait, s nem fáradó olvasóit. — Büszkén tekintünk végig a fényes nevek során, mert látjuk, hogy van már ember, ki tudományával mcgaczélozza a százezrek által villogtatott fegyvert, a nyers erőt, szolgálván a hazát karddal és tollal egyaránt; örömmel gondolunk honvédségünkre, annak derék vezetőire s örömmel emlékezünk meg itt a derék műről is, inéi}' a fentebbi igénytelen czimet viseli. Nincs rend, társadalmi osztálykorunkban, melyet a matcrialismus, az anyagi érdekek hajhászatának hullámai ne érintetnének, megsemmisítéssé felnyegetve a sziv nemesebb érzelmeit, a lélek idcalisabb törekvéseit, melyek nélkül a világokat átalakító hazaszeretet, szabadság eszméiről szólni nem lehet. A hol az anyag minden, ott a haza s annak boldogsága — semmi; a hol anyagért küzdenek, ott csakis a pénz s a vagyonosodás az imádott bálvány. Es ha elszomorító e materialistikus törekréseknek hova tovább nagyobb térfoglalása, valamint elkerülhetleu gyászos következménye — a társadalomban, — még szomorúbb lenne, ha ez elvek egy h dseregben, nevezetesen a honvédség kebelében találnának fogékony talajra, épen a legnemesebb katonai erényeket, minden seregnek élet feltételeit, semmisítve még. Mert a katona, csakis akkor lehet a szó igaz értelmében katona, ha nem kicsinyes önző érdek, hanem mindenkor valami felsőbb czél lebegve szemei előtt, annak megvalósítása képezi tettének rugóit, mi csak ugy történhetik, ha (ll) tisztában van állásával s hivatásával. Hivatása tulajdonképen a háború, szent küzdelem a jogért, igazságért. Azonban korántsem elég vérét, életét bátran koczkára tenni a csatapiaczán. hanem szükség, hogy béke idején áthatva hivatásának szilárd tudatától, igyekezzék megszerezni azor szellemi fegyvereket is, melyek nélkül a legóriásabl seregek is, csak élettelen tömegek, mészárszékre hurczolt szánandó áldozatok. Ma már nem erős kar, hanem a multak tapasztalatain, a tudományok karjait megizmosodott ész dönti el a csatáknak sorsát, mei többé a hadviselés, nem mesterség, nem véletlenscgek halmaza, hanem minden részleteiben előre kiszámított, vas következetességgel keresztül vitt vag;, viendő tények szoros lánczolata, vagyis rendszeresített művészet, tudomány. Mint ilyen kitartó szorga lom, önképzés által sajátítható el, s meg nem bocsát ható tévedés, ha némelyek a szolgálati évek száma' fokozatos előléptetéssel vélik julalmazaudónak, anél kül, hogy tekintettel lennének az előléptetettnek kép zettségére, tehetségeire. Jól mondja azért szerző, jutalmaztassák meg a híven töltött hosszabb szolgálati idő, pótdíjakkal, nyugodalmas alkalmazásokká; stb. de előléptetéssel, ott hol a teljes és minden két ségen kívüli képesség nincsen meg, soha és soha: mert ez által a szolgálat és a haza érdeke, valamin az egésznek tekintélye szenved és csökken! Régeb ben nevetséges dolog lett volna csapattisztnek szak szerűen, tudományokkal foglalkozni, mig az jclenle <• elmulaszthallan kötelesség és a kinek összes tudománya kizárólag csak a szabályzatok pontos bírása körül kulminál, az számot tarthat ugyan a becsüle tes napszámos névre, de a dicső „csapattiszt" neve zetre s fokozatos előléptetésre soha! A lelkes csa paltisztiiek nem elég a nevet viselni, hanem azzkell lennie, amit gyakorlatok, harczászati, hadászat; földrajzi és történelmi tanulmányozások, az az eg\ szóval önképzés által érhet el. Az önképzés melleit azonban nem szabad elfelejtkezni, az első és legközelebbi kötelességről t. i. a legéii3 T ségnek a katonai erények mellett, különösen a rendszeretetben és követ kezetes gondolkodásban való neveléséről, mert „t divó nemzeti seregnek bizonyos értelemben népiskolának is kell lenni!" A győzelmes csaták, nem eg, napnak, hanem hosszú évtizedeknek fárasztó munkái. 1870-ben a fényes tehetségű porosz vezérkar csak ugy haladhatott előre győzelemről győzelemre, miután a derék iskolamesterek, mint előfutárok megte vék kötelességeiket; nem csupán Moltke-é a dicsőség, hanem millióké egészben és egyenként. Békében készítik elő a győzelmet. Senki se higyje tehát, hog" ay. az egyenruha a boldog semmittevésre, gondtala«: szellemi tétlenségre jogosít, sőt ellenkezőleg, roppant nagy a fárasztó munkáknak tere, melyen mig egyTÁRCZA. A hkc&salt mm. Sűrű erdő illatos mélyében Kristályvizü patakcsa csergedez ; Partján a pázsit zöld viráuya közt Kék nefelejts s liliom fesledez: És ha a szellő szokott sétára kél, Hajlik a bokor s rezg a falevél Körülötte minden mozogva él. Mint szerelmesek összehajtanak Szellőcske, virág, levél s a patak: S lelkem feleitök búsan elmereng . . . Minő boldogok ezek ide lenn! Eszembe jubtak a régi álmák És szemeimben a könny megjelen . . . Felkiáltok: — Hűtlen, hol talállak^ Máskor lelkem a hegyre vezérel, Hol zerge s sasok nyirkos tanyáját Jótékonyan szárítja napsugár. Hallom a pásztort kiáltni, s nyáját Látom, mily gondosan terelt be . . . 5" jön piros arczu lány eleibe, Mosoly, öröm villan szemeibe ... 5 mint szerelmesek egybe hajlanak Leány, legény, festői két alak. S lelkem felettök búsan, elmereng: Minő boldogok ezek ide felnit! Eszembe jutnak a régi álmák És szemeimben a könny megjelen . , . Felkiáltok: Hűtlen! hol talállak!? Völgy és hegynek tündér jelenségi Oly széfek, de fájdalmasak nekem; Mert ast látom minden pillanatban Hogy csak hozzám hűtlen a szerelem . , . Virág nem nyílhat már keblem feleit, Napsugár nem adhat hő meleget, Körülöttem minden oly rideg lett. Ifjú volnék, de kétségbe esve Uz a gondolat, és némán lesve Lelkem örökkön örökké mereng: Oh! minő boldog minden lent és fent! Eszembe jutnak a régi álmák És szemeimben a könny megjelen . . . Felkiáltok: — Hűtlen! hol talállak! K. HÍRLAPJAINK ÉS HÍRLAPÍRÓINK. Irta: HEVESI JÓZSEF. v. Komócsy József. A betű munkásainak legfiatalabb tagját szándékozom e k : s czikkben tisztelt olvasóimnak bemutatni. Midőn azt mondom, hogy bemutatni, ez csak olyan szólás mód, mert hát kell-e, szükség-e Komócsyt előbb bemutatni ? Hiszen ismeri öt mindenki, aki csak legkevésbé érdeklődik is a magyar irodalom iránt. Nem is annyira bemutatni akarom én öt, mint inkább egy kis csevegésben megemlékezni róla, kinél kellemesebben alig cseveg valaki. De midőn azt mondom, .hogy ö a betű munkásainak legfiatalabb tagja, ezzel sem követtem el Benrath Gazsiádát; mert bár Komócsy bátyánknak ott ragyog már fején teljes fénynyel a holdvilág, oly fiatal kedélyű ifjú szívű poétája még sincs a magyar irodalomnak, még ha a legeslegifjabb grót Teleki Sándort is közéjük számttjuk, mint a szerelem könyvének jeles költője. Csak tessék elolvasni a szerelem könyvét ha meg akarnak győződni az ö szive fiatalságáról. Nincs az a kőszív, mely meg ne tanulná belőle az ábrándozást. Magam voltam fültanuja, midőn a jeles troubadour egy barátnőjének e szavak kíséretében adta át költeményeit: „Óvakodjék, nehogy fiacskája e könyvet 22 éves kora előtt kezei közé kaparitsa, mert különbéit még megszöktet egy herczegnöt." De hiszen ö még különben is fiatal ember, és még akárhány fiatal leánykának megzavarja a szivecskéjét. A minap épen az utczán találkoztam vele. Megcsípett az ö örökös vigságával és hurczolt fel magához: — Jöjjön el öcsém, hozzám, mutatok majd olyan valamit amit még tudom, hogy nem látott. Én valami szép arczképre gondoltam és vele mentem. Körül is néztem szobájában mikor beléptünk, de semmi rendkívülit nem voltam képes felfedezni. Mikor már aztán tul voltunk a rágyújtáson és egyéb conventionalis dolgokon, Komócsy bátyám kinyit egy ajtót s igy szól: — Nézzen 1 be öcsém, lássa ez egy a XV-ik század izlése szerint bebutorozott szoba! Hát szó a mi szó, az gyönyörű egy szoba massiv bútoraival és stylszerü berendezésével. De legszebb a szobában kétségkívül az, hogy az egész berendezés a „Szerelem könyvének" anyagi jövedelme. — De emeltem is könyvemnek szép oltárt! monda a költő, a pompás mivü ágyra mutatva, mely csakugyan mint egy oltár emelkedik a magasba." Megkoczkáztattam a kérdést . . . áz áldozás iránt, de ö fejét rázva tette ujjait ajkamra. Komócsy különben nemcsak mint költő és szerkesztő örvend tiszteletnek és szeretetnek, hanem a társadalomban is a legkedveltebb egyének egyike. A társaságnak, melyben jelen van, kétségkívül mindig ö a középpontja, annyira tud mulattatni és nevettetni. Toasztjai szikráznak a szellemtől és ha komolyan beszél is mélyen hat a szivekre. Kitűnő számok s a legjobb recitátorokkal felveheti a keztyüt. Komócsy mögött egy tarka életpálya fekszik. Árny és fény váltakoznak egymással, és az a férfiú, kinek nevét most a kárpátoktól az Adriáig emleget : k, s ki a társadalom legelőkelőbb tagjainak barátságával dicsekedhetik, egykoron egy lábbeli készítőnél is dolgozott, míg aztán falusi tanítónak csapott föl s lassanként fokrólfokra emelkedett föl oda, ahol ma van. Mily óriási utat kellett megtennie, hogy erre a polezra felvergödhessék, hogy az irodalom egyik jelese, a Petőfi társaságnak alelnöke , Szolnok - Doboka megye tiszteletbeli főjegyzője s több tantestület tiszteletbeli tagja stb. stb. legyen! Mint paedagogiai iró is jelentékeny sikereket aratott és a paedagogia terén is sok jeleset alkotott. No de hiába nem is kedvelik meg az embert De ö sem marad adós a társadalomnak, s ipar-, kodik neki visszafizetni mindazon jókat melyben ez részesiti. Hogy többet ne említsek, évek hoszszu sora óta nevel föl egy-egy szegény fiút, akí teljes ellátásban részesül házánál. Hát még . . . no de azokról nem szabad szólanom, szavamat kellett rá adnom. Jól mondja róla egy életirója: „Vannak elegen, kik sokat köszönhetnek neki, ö mindent egynek köszönhet csupán. Mint Heinehoz, ö hozzá is eljött végre: . egy jó fiu, szivvel teli, Ki ember módra gondját viseli," s ez a derék, jó fiu nála sem más, mint — jó maga!
