Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-06-27
jVCeésJoioivíi*. in ind CD vasárnap. -v özérdekü süi'gős közlésekre oronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadóhivatal főiskola utczi 215. szám. Üérmentetlen levelek, csak is,»ert kezektől fogúd tatnak el. Laptulajdonos szeikesztŐ: Or. FENYVESSY FERENC • " — _ / ^ Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre i frt 50 krajc-zái. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után & kr, nyiíttérben 25 krral száim'fatna'í. Bélyeg-díj mindig külön fizetendő. Pápa város ha tóság ínak ostUbb'päpai s pápavidőkiegyesUletnek h Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS/ ivatalos közlönye. Láng Lajos, Pápa város orsz. képviselőjének beszámoló beszedi 1 . (Tartatott Pápán 1883. június 24-én.) Tisztelt választók! Engedjék meg mindenekelőtt, hogy iámét köszönetet szavazzak me«válaszlalásomérl ; mert csak igy julhallam azon szerencsés helyzetbe, hogy beszámolhassak önöknek ezen egész, törvényhozási évről, melynek eredményei és sikerei oly fényesen igazolják a szabadelvű párt politákájál ellenfeleivel szemben Mert inióln alkotmányunkat vissza nyertük, csakugyan alig van év, mely a belügyek leren a magyar állam megszilárdulása és a külügyek lerén a monarchia súlya tekintetében oly nevezetes nyomokat hngyoll volna hátra. Midőn ez alkalommal ellenfeleinkről szólok. már az udvariasság is arra késztel, hogy e szó alalt csak a szélső elenzéket értsem; meri a mérsékeli ellenzék igen sok tagja, nem egy nevezéles (örvényünk keletkezésében elismerésre mélló buzgalommal működőit közre. Hogy megnyugvással tekiniheliink a lefolyt törvényhozási éviv. mutatja azon körülmény, hogy az alkotások egész sorozata az ellenzék részéről sem tárnadtalott meg komolyan, és ez annál fonlosabb, mert azok nagyrésze az adózás és katonáskodás terén mozgott, mely különben mindig az ellenzék leghálásabb mezejét szokta képezni. A pénzügyek terén ' életbeléptetett különböző könnyebbítésekről, a hadmentességi díj szabályozásáról, a napszámosok adómentességéről, a kávé fogyasztási adó eltörléséről elég t ez egyszerű utalással megemlékeznem. Mert van e téren két fonlos szerves alkotásunk, a közadók kezeléséről és a pénzügyi bíróságok behozatalairól szóló törvények, melyek nagy és fontos lépéseket jeleznek adóügyünk rendezése, a polgárok megterheltetésériek igazságosabb eloszlása, az adózóknak minden jogtalan zaklatások elleni védelme tekintetében. u<iy hogy ha a lefolyt törvényhozási év csak e kél eredményt tudná felmutatni, már ez által is emlékezetessé válnék ujabb parlamenti törlénelünkben; mert oly intézményeket léptetett életbe, melyek megvalósítása évek óla képezi a nemzeti közvélemény Jegjogosullahb Óhaját. (Tetszés.) Pedig nem kevéssé fonlosak azon eredmények, melyeket a honvédelem terén felmutathatunk. Önök mindnyájan jól tudjak mily régi óhaja az a közvéleménynek, hogy magyar it}aink minél nagyobb számban szerepeljenek a fegyveres erőben. Mert csak eltol várhatjuk, hogy magában a közös hadseregben is a legalsóbb rétegekig meghonosodjék az alkotmányos intézményeink iránti rokonszenv. Egy nagy lépési e téren már meglettünk akkor, mikor a közös katonai akademikoh 120. alapítványi helyet rcndszeresillellüuk magyar ifjak számára. Meg ennél is fonlosabh a Ludovika akadémián rendszeresítendő tanfolyamról szóló törvény; mert ennek következtében azon ifjaink, kik a liszli pályára akarják magukat kiképezni, most már a közös hadsereg kikerülésével egyenesen is a honvédséghez léphetnek be, s igy azon ulolsó gát is leomlott, mely ifjainkat talán visszatarthatta volna attól, hogy erejüket és képességüket a haza oly szolgálatának szenteljék, mely napjainkban még leginkább nélkülözi a hazafias és képzett elemet. E téren tehát ismét a nemzet egy régi közóhaját látjuk megvalósulni. — (Ugy van!) Ehhefc hasonló megnyugvással tekinthetünk azonban ama törvényekre is. melyeket as ellenzék heves támadásai közben tudtunk csak megalkotni. Hogy csak egy-kettőről emlékezünk meg, utalok a csendőrségi intézményre, melynek eredete ugyan, régibb, de melynek csak most közeledünk befejezéséhez. Önök tudni fogják a liazafiallanságnak mennyi vádját, a gúnynak mennyi nyilát, szórta áz ellenzék az intézményre; de mindez nem lántoritolta meg á nemzet közvéleményét annak elismerésében, hogy ez intézmény az ország személy- és vagyonbiztonságának, a rendnek és nyugalomnak egyik legfőbb biztosítékát képezi, ugy hogy hmes- vidék, mely annak meghonosítása ulán a régi állapotokat visszakívánta volna. Ott van a qualifikationális hói indulunk ki, hogy hazánk népessége soktöivény amely kétszeresen fontos, egyrészt kai csekélyebb, anyagilag fejletlenebb és azért, hogy megnehezili az alkalmatlan liszt- fajilag megoszlollabb, sem hogy minden táviselök keresztül eröszakolását és más részt, masz nélkül megtudnánk állani ezen a helyen áldásos tevékenységi kört nyújt azon ifjabb és j hol ezred éves tapasztalás szerint csak erős tepzelt erőknek, melyeket jogtalan befolyások különben tétlenségre kárhoztatlak volna. Olt van a középiskolai törvény, melyet a magyar értelmiség majdnem kivétel nélkül a legnagyobb lelkesedéssel fogadott; mert annak sok más hasznos követelményeitől eltekintve, abban látta a leghathatósabb eszközi az aulonomia köpenye alá .rejtőző, államellenes felekezeti es nemzetiségi üzelmek elfolyiására. (Élénk helyeslés.) S n szélső ellenzék mégis mit lelt? Ellenezte e törvényi, mint annyi mást, s igy akaratlanul bár, de tényleg mégis hazánk esküdt elleneinek. » panszlávoknak és ultra szászoknak malmára hnjlolla a vizel. (Ugy van!) Midön azt látjuk, hogy egy kétségtelenül hazatias ellenzék ily tévedésekre ragadtatja magái, azt csak azzal magyarázhatjuk meg, hogy politikájának alapja és kiindulási pontja is hibás. Mily téves volt a szélső ellenzék magatartása talán ennél is inkább mutálják a külpolitikában elért eredmények. A történelem és földrajzi helyzet egyaránt arra utal bennünket, hogy a kelet és uyugot közvetítői legyünk. S ez nem puszta frázis reális béltartalom nélkül; mert midön e sok áldozallal járó hivatásnak megfelelünk csak igy erősbitjük meg politikai befolyásunkat a keleti szomszéd államokra, csak igy biztosíthatjuk ez államok hazánk lerülelén lakó fajrokonainak hozzánk való ragaszkodását, és csak igy szerezheljek meg azon anyagi és gazdasági előnyöket, a melyeket földrajzi helyzetünk oszlályrészünkkül kijelölt. Önök mindnyájan jól tudhatják, hogy keleti politikánkat mily hevesen támadla meg az ellenzék. Hirdették, hogy e politikával a gyűlölet magvait hintjük el a Balkán félszigeten, hogy a megszállóit tartományok a szakadatlan pénz és véráldozalok melegágyai lesznek, hogy erősbödés helyeit elerőtlenedés fenyegeti monarchiánk európai tekintélyét. És ugyan mi lett mind e fenyegetésekből? Nem akarok utalni arra. mily mértékben halad a viszonyok megszilárdulása e tartományokban; de igen is utalni kívánok arra, hogy azon országban, mely ujabb keleti politánk elölt az orosz és pánszláv propaganda eszköze volt, ma ezen keleti politikánk ulán a legőszintébb törekvés mutatkozik arra, hogy monarchiánk érdekeihez alkalmazkodjék. Csak hónapok elölt történt, hogy a szerb egyháznak nem levén felszentelt püspöke, az uj melropolila felszentelése miaH külföldre kelleti fordulni. Senkinek sem tűnt volna fel, ha Szerbia e végből Oroszországba fordul, mely érte annyi pénz és véráldozatot hozott, s a mely faji és vallási szempontból is a legközelebb áll hozzá. És a szerb király nem az orosz czárhoz, hanem a magyar királyhoz fordult, (Tetszés.) És keleti politikánk hálása nem maradt a Balkán félszigetre korlátolva, monarchiánk és ezzel a magyar állam tekintélye a nyugolon is erősbödött. Olaszország, melyet oly soká a Habsburg dynaslia esküdt ellenségének tartottak, csak az imént csatlakozott monarchiánkhoz. S a politikában még inkább mint a közönséges életben, nem a gyengéknek, hanem az erösehbnek barátságát keresik. S ha valaki még inkább azt hinné, hogy Magyarország ma nem gyakorol az európai eseményekre nagyobb befolyást mint bármikor századok óta, annak csak vissza kell emlékeznie, mily érdeklődéssel kisérte az egész müveit világ az olasz külügy minister mellett a magyar ministerelnök parlamenti nyilatkozatait e tárgyban. — S akár rokonszenvvel, akár ellenszenvvel viseltessék valaki a mai többség vezére iránt, az mégis büszkeséggel tölthet el minden magyar embert, hogy nagy nemzeti fejedelmeink óta nem volt magyar ember, ki a világesemények alakulásában oly sulylyal birt "volna, mint napjainkbnn Andrássy és' Tisza Kálmán. (Kitörő zajos éljenzés.) Es pedig nem annyira személyeiknél fogva, hanem, mert mindenki tudta, hogy mögöttük a magyar nemzet áll. — (Hosszan tarló zajos hélyesíés>) És ebből láthatjuk miben van az eltérés közö ltunk és a szélső ellenzék közölt. Miabállamok tudlak megállani. Mi ép azért örömmel nyújtunk kezet oly szövetségre, mely ha sok lemondással és áldozattal jár is, egyedül biztosítja fenmaradásunknt, s a mi még ennél is fonlosabh, egyedül adja meg azon bizlosilékot, hogy számilag, anyagilag és fajilag erősbödve idővel semmi veszélyektől ne kelljen tartani. A szélső ellenzék ellenben e szövetségnek csak terheit látja, de nem gondol arra, hogy bármi más kombinalióban legfölebb lételünket hizlosithatnók, de nemzetiségünk és fajunk uralmának terjesztéséről lekellene mondanunk (igaz!) Mi abból indulunk ki, hogy minden eszközt meg kell ragadnunk a magyar állam eszme erösbitésére, hogy ennek minden egyéb érdeket alá kell helyeznünk,, s hogy ezt csak úgy érhetjük el. ha követve apáink bölcsességét, meghonosítjuk azon intézményeket, melyek a müveit külföldön életre valóknak bizonyultak, --• de mindig csak ugy és anynyiban, ha azok az állam összetartó erejét növelik a szétfutó tényezőkkel szemben. A szélső ellenzék ellenben ragaszkodik minden régi nemzeti intézményhez, még ha az az állam erejét is zsibbasztja, nem gondolva meg azl, hogy az idők változásával, változik az intézmények hasznos, vagy káros volta is, (Ugy van !) A ö tekintetűk a múlthoz tapad, a mienk merészen a jövőbe tekint, mely egy nagy és erős magyar nemzeti állam biztató képével integet felénk. A szélső ellenzék álláspontjának és politikájának ezen hibáját érzi sok igen jeles képzettségű -fiatal tagja, s e nézeteltérésnek és nem személyi differenliáknak, melyre a politikai pártok éleiében különben sem fektethetünk súlyt, kell tulajdonítani azon löbbször kitörő válságot, melynek a szélső ellenzék körében lanui vagyunk. S ép ezért levédés azl hinni, hogy ez eltérést személyes engedékenységgel vagy elsimiló párt határozatokkal kiegyenlíteni lehelne. A régi sérelmi ellenzék és az ujabb viszonyokhoz alkalmazkodó, parlamenti ellenzék öntudatlan küzdelme az, mely megzsibbaszlja e párt erejét, mely csak az ujabb elemek teljes győzőimével érhet véget. (Igaz!) Hogy az ellenzék eddigi felfogása mint veszt, térben és erőben, legjobban mutatja azon körülmény, hogy a régi jelszavak helyett ujak jönnek forgalomba, a melyekkel szemben természetesen csak akkor fogunk állási foglalhatni, ha azok mostani homályukból és bizonytalanságukból egészen kidomborodva jelentkeznek elöltünk. Bármit hozzon nekünk. e részben a jövő, kell, hogy ezenlul is hívek maradjunk azon politikához, mely a külügyek terén most már vert nyomon és gazdag eredményekkel -szegélyzeit uton haladhat előre; hív kell, hogy maradjunk azon politikához, mely a belügyek lerén védelmébe veszi minden nemzetiség, felekezet és osztály jogos érdekét, de nem engedi, hogy bármelyik is önérdekét az állam érdeke fölé helyezze, mely politika az országot nem tartja oly erősnek, hogy halalma öregbítésénél a nemzet bármely elemét nélkülözhetné, de nem is oly gyöngének, hogy ne kellene megfékeznie mind azokat, kik a nemzet, egyes elemei közöli a viszály és egyenetlenség magvait hintenék el. (Hosszan tartó zajos éljenzés!) Végül a képviselő megemlékezett a város helyi érdekeiről s kimulatta azon előnyöket.; melyekkel a honvédgyalogságnak lovassággal felcserélése jár, mit a választók osztatlan helyesléssel fogadlak. 1 AU 11 Ii) utolsó műve. Alig 192 lapból álló, merített papírra nyomtatott kis könyv jelent meg a napokban. Turgenyeff Iván »prozaban irt költeményei« a Latkóczy Mihály Fordításában. A haldokló költőnek eddig utolsó műve ez; minden darabja egy-egy örökbecsű gyöngyszem, Sokat tapasztalt, sokat tanult, sokat szenvedett hányt-zaklatott elmés fő sorai ezek élt megfigyeléssel, igaz természethü realistikus vonásokban. A kinzó szenvedés elhomályosítja néhrnéha a lángész ragyogását. A bánat kétségb dönti a lelkes hazafit, ki jobb jövőt jósol haz jának, de legutolsó költeményében csak arn ocsúdik ismét, hogy az a jóslás csak hiú áltatá- ! lurgenyeff a jelenleg élő románczirók legkimagaslóbb alakja, született Őreiben i8iS-br. : mint régi nemes 'család sarja. Alig-voft 17 év s már- is elveszte atj'ját, mig édes anyja megéri a hetven esztendőt és 1850-ben hanyatlott a sírb iS28-ban édes anyjával és testvéreivel Moszkváb.. költözik, ott az egyetemen a philologia tanulmányozásával foglalkozik, majd Szent-Pétervánvt tér vissza, befejezi tanulmányait. A belügyminisztériumban hivatalnokoskodik, írja »A vadász naplója«. *) czimü első müvét, mely ol*. lelkesedést, tetszést szül vala, hogy szerzőjét an 1 birta, miszerint az írói pályára lépjen. 1846-ban oda is hagyta-állomását,, a kü! földre tért, itt ismerkedett meg Herzennel nihilista- rajongóval. Ismeretsége, lelkes barátság 1 gyanút keltett a nagy férfiú iránt, 'melyet-mé fokozott az elhunyt Gogoly felett írt 'czíkke, ki ben a renegátot és a meggyőződését visszavon, embert úgy birálta, hogy egyúttal a türhetetlet orosz autókratia is meg volt bélyegezve. Itt kezdődik a nagy nevü iró szomorú sorsa Belső Oroszországba internálták, honnan csal Miklós nagy herczeg személyes közbenjárás? mentette volt ki.. ' Bujdosásra tér, huzämosabt ideig lakik Baden-Badenben, Berlinben,-Parisban. Itt fekszik Via?-dot asszony,, az egykori nagy művésznő hajlékában: betegen, elcsigázott gyönge erőben, Belemarkolt az orosz társadalmi élét fonákságaiba (»Jelenetek az orosz eletbol« és »ujabb jelenetek«) és festette azokat oly természetes hűséggel, merész vonásokkal, hogy nyomban Puskin mellé állította a kritika. Majd tétovázás szállja meg, töprenkedik az orosz középosztály sorsán, megírja » Rudin* (1855) és »A nemes feszek* (1859) cziroü regényeit. Bennük kitárja azt az ajtót, mely az orosz népet a nihilizmus karjaiba döntötte. Az elsőnek hőse tevéken}'-, lángbuzgalmú ember, szívós munkássága daczára sehol pártfogásra nem talál, elbúcsúzik hazájától, Francziaországba tér, küzd idegen eszmékért, s ott vérzik el a torlaszokon a »protekezio és nepotizmus« áldozata. «A nemes fészek»-ben Turgenyeff a zsönge ifjúság lelkéhez szól, ennek buzgalmától várja, meg, hogy hazájára egykoron szebb fény derül. Czikázó villámként, világit a rémes sötétségbe az »Apák és fiuk« czimü regénye. A társadalom fátyolt borit a szánandó múltra, félreveti az ideálokat, teremt ujakat, vérmesebbeket. »Az egykori fogalmak nem állják ki a kritikát,, a tekintély megszűnik, minden előítélet félre szorul, de teremt veszélyes következményeket. A regény hőse Bazarof, ki magát először nevezi ^nihilistának.* Bazarof lett az ifjúságnak ideálja, s ez olvasta nagy buzgósággal Turgenyeff könyvét, s megmutatta azt, hogy kozmopolita rombolásra képes. A költő ezen kétségbeesve, papírra veti azt a lélektani rázkódtatást tükröztető remek munkát a «-FüsU (1867) czimü rajzát. Az egész társadalmat betegnek, korhadtnak nyilvánítja, mindent füstnek s ködnek, nevez s remek müve hősét Litvinot-ot várakozó helyzetre kárhoztatja; benne osztozik enmaga is, mindaddig mig (1876) utolsó regénye «Az ujföld« nem lát napvilágot. Altatja enmagát egy szebb, fényesebb jövő csillogásával. Alcsillám volt az egész, mert az. a remény nem volt őszinte; a mellett szól az a sajgó fájdalom, néma bánat, mely ott röppen el ajakáról »költemenyek prozaban« legutolsó gyöngyében, az «Orosz nyelv» czimü soraiban. A »költemenyek prozaban« czimü cyklust két kötetbe szorította Lelkiismeretes fordítója. Az elsőben az 1878-ban Írottak, a másodikban pedig az 1879—82-ig írt, talált müvek foglaltatnak. Turgenyeff müveiben az orosz társadalmat festi, de utolsó két könyvecskéjében van ö maga: áz üldözött, beteg szegény, s boldogtalan költő! Apróbb novellákat nem írt, azért, e két kötet tartalma valódi specialitás, megbecsülhetlen' szemcsék egy kiaknázott aranybánya fenekén. *) Megjelent magyarul Benedek Aladár „Csöndes óráiban.'" I*»
