Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-12-31

Megjelenne in i ü d e ii j^a_s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkiviili _ szamok is adatnak ki. A lap szeíbmi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓ HIVATALHOZ intézendök. Mitetk'fj levelek, csak iskezektől i'og:tdta.tuak el. Berniéi .tierí keze Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC Hirdetések a lap szániára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN ó-coilegiumi épület. E lőfiz e tés i d íj ak: Egy évre G irt. — Félévre 3 frt Negyed évre í frt 50 krajezái Egy szám ára 15 kr. Hirdetés ek ] hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Pápa város hatóságának, a pápai jótékony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, tüzoltóegyletelmek, a pápai kertészetitársulatnak és több pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Az ó év végén. Ismét lehullott egy levele az idő fájának. e:iy év, az 1882—ik év isméi bucsut ist felénk. A'lunk az idő tengerének, a napok zajló folyamának partján merengve, gondolkodva lelünk, emberi sorsunk mélységes titkai feleli. Hát bizony egy év nem valami hosszú idő, csak egy darabka az örökkévalóság nyúlványából, csak egy szem a végetlen hosszú lánczból. csak egy csepp az évezredek oczeánjából. de n mi számlánkon mégis sokat tesz pgy esztendő, meri maradandó alkotásai melett sok örömöt is elrabol tőlünk, sok szívnek szép reményeit tépi szét. Az ó év végén, az 1882—ik év alkonyán, ílolsó napján vagyunk. Utunk előre visz ugyan ) napon is, meri « vándoroknak megállni nem ;zabad, de azért e napon mégis megállnak nllanatra lábaink s nem előre, hanem hátraWé von valami. Az elmúlt évnek is megvonnak a maga ?mlékeí, küzdelmei, fájdalmai, csalódásai, megvannak halottjai, sirdombjai. Nem mondhatjuk ífvan, hogy kedves emlékekben esészen szeíény lelt volna az eimull év; nem mondhatjuk, íogy a közügyek ollára egészen áldozó papok 3 hivek nélkül maradt volna; nem mondhatjuk, hogy a valláserkölcsi élet, a társadalmi iöztevékenység. a közgazdászat! munkásság, iz ipar és kereskedelem mezeje egészen ko3ár és viráglalan volna: de mégis mi ugy íszleljük, hogy az elmúlt év folyamában nem :sak kedves szigelek virulnak, hanem terméictíen kopár kőszirtek is meredeznek; mi ugy íszleijük, ugy tapasztaljuk, hogy a szilárd tömör alkotások melleit, még mindig nagy számnál vannak a csalódások zátonyai, s az öröm virágos kertjei melleit a temetők sötét utai visznek el. Legyen a kegyelet érzése először is nektek szentelve kedves halottaink. Porolok áldás alatt nyugszik, emléketek szent és áldott előttünk. Kern csak az egyes családoknak, nemzetünknek is vannak halottjai. Arany Jánost a költö-kiráht, a jeles ballada irót s kedves magyaros lyrikusl. ez év rabolta el tőlünk. Ki költészetünk irodalmában oly kitűnő helyet foglalt el; kinek költői termékei, alkotásai nemzeti költészetünk arany kertének virágaiként élni, virulni, ragyogni fognak örökké, a dicső költő nincs többé, aranyos nevének, gyémánt jellemének, fen költ lelkületének csak emléke él már közöltünk. A költő király elment oda, hol nincs halál, elment a szellemek ama ragyogó birodalmába, hol igazság ül a trónuson^ hol nem a születés, de a szellem halalma osztogatja a csillagkoronákat; elment Petőfihez, kinek a haza szivében a mull év folyamán emelt emlékoszlopot a nemzet. Hát Greguss Ágostonról e puritán jeliem s ludós főről, e vallásos tiszta lélekről ne emlékeznénk-e meg? Greguss megmutatta, hogy az igazi tudós egvszersmind vallásos is. sőt valódi tudományosság s igaz vallásosság ikertestvérek, ő monda egyik barátjának: ...oly erősen hiszem az istent, oly végtelenül imádom nagyságát, hogy nem is merek eléje menni nyomorommal s könyörögni, hogy enyhítsen rajta; ö tudja miért leszi; neki nincs szüksége reá, hogy feltárjam elölte sebeiméi s én sem szorulok vigaszlnlásra, az ö kezében ludva magamat.

4

' Pápa városának is vannak a mult évről kedves- emlékei, vannak halottjai. A Bocsorjubileum után. nemsokára Váli Ferencznek, a jeles tanár és neveiésznek halála és temetése következelt. Pápa városa csak magát tisztelte meg, midőn közgyűlésének jegyzökönyvében a jeles férfiúnak örök emlékei állilolt. Váli Ferencz humánus jelleme, nemes lelke elölt tisztelettel kell meghajolnunk. Ö nem csak családjáé, hanem a mienk is volt és volt az ifjúságé, melyet annyira szeretett. Kedves elhunyt tanárom, sőt tanára fiamnak, kellős hála készt megemlékezni e napon rólad, minden szeme szélhulló poralkotmányodnak legyen áldott, kegyeletlel mondja ezt velem minden volt tanítványod. Ne csudáld kedves olvasó ha sötél tájakon hordozom lelkedet, hisz a halál, a sír költészete is sok igaz gyöngyöt rojt magában. De nekünk előre kell mégis mennünk. UU a laza, oll a társadalom, melynek exrr szükséglete telire hiv, s az ó év alkonyán i merengésünkből a tudomány, a közoktatás. közjó, haladás és szabadság oltáraihoz szóiil. Fajunknak életműködési folyamában a mu l évben is megvoltak súlyos küzdelmei, de nekünk ugy tetszik, hogy a magyar társadalomnak küzdésre, férfias munkára képes organismusában még mindig kóranyag dul, s a tespedés rákfenéje tépi a mozgató idegeket Mozgunk, de lassan; haladunk, de csigaléptekkel, nincs közszellem, mely a társadalmi munkásság ezer felé ágazó szálait egy góczponlban egyesilené. De hát mindig igy voll a világi élet, eg;yszer fázott, máskor lánggal égett,— énekli a költő. Hitünk azért szilárd a jövőben s ezzel óhajtunk Pápa városának is boldog uj évet. Pereszlényi János. Körrendelet a járások szolgabirái és a rendezett tanácsú városok polgármesteri hivatalaihoz. Hazánkban — mely kiválóan nyerstermelő ország - népünk fölvirágzása, vagyonosodása első sorban attól függ, hogy mező gazdaságunkat a nyugoti cultnr államok mezőgazdaságának színvonalára emeljük, s kifejlesszük akkép, hogy a gazdálkodás, a föld termő erejének megóvása, sőt gyarapítása mellett, a föld tulajdonosának a lehető legnagyobb jövedelmet adja és képessé tegye arra, hogy törzsvagyonának csökkentése nélkül az állam fejlődésével egyenlő arányban növekedő közterheket elviselhesse. Mezőgazdaságunknak ily irányban való kifejlesztése a mint hivatása az államnak, a rendelkezésére álló hatalom minden eszközével, — ugy elengedhetlen kötelessége az egj'esekriek, és pedig miután egy ember tevékenysége e téren eredményt alig mutathat fel, társulás utján. Az imént körvnnalozott és mindnyájunk által élénken óhajtott czél azonban csak akkor lesz elérhető, ha az állam és egyesek vállvetve közreműködnek annak létesítésére. Az állam a maga részéről ez irányban már nagyszabású működést indított meg-, a vasúti hálávató t jó részben kiépítette, gazdasági és földmh es i*-kólákat, vinczellér képezdéket alapitolt, — sveivevi » culturmérnöki intézményt. — a folyók szabá'yozs*--1n mocsárok levezelésére milliókat áldoz, — u ló — szarvasmarha tenyésztés emelésére állami födö/.ut-i állomások berendezése és tenyész állatok ki'w/t által közrehat és segélyezi mindazon ga'/na-ági eg\leteket, a melyek öt üdvös működés ben iá>n:>g»tj k. E helyen szükségesnek látom felemlíteni, bogegyes gazdasági egyletek az állam részéről igen tekintélyes segélyezésben részesültek és pedig kapott az 1881. évben —hogy csak néhány pél át idézzek, — a barsmegyei gazdasági egylet 4000 ft államsegélyt, 3500 frt. előleget, a békésmegyei gazdasági egylet 1000 frt államsegélyt, a csikmegyei gazdasági egylet 2000 frt államsegélyt, a sopronmegyei gazdasági egylet 3000 frt államsegélyt. — Kapott, a gömörmegyei gazdasági egylet 3 bikát, a pozsonymegyei 5 bikát és közvetítése mellett a községek 62 bikát ingyen, a vasmegyei 10 darab bikát és 2000 frt kölcsönt berui bikák beszerzésére. — Ezen kivül számos gazdasági egylet hasonló adományokat, és segélyeket tenyész állatok díjazására, versenyek, kiállítások rendezésére. Mind olyan dolgok, a melyek azt mutatják, hogy a kormány a gazdasági egyletek működését ott, a hol eredményt, képesek felmutatni, méltányolja és azok működését an}

r

agilag is támogatni tudja. A gazdasági egyletek működésének haszna még egy irányban igen szembeszökő; — ugyanis a legtöbb gazdasági egylet által megköttetett és a veszprémmegyei gazdasági egylet által is a közel jövőben megköttetni fog a szerződés az első magyar általános, esetleg más biztosító társulattal arra nézve, hogy a gazdasági egylet tagjai a rendesnél olcsóbb díjtételek mellett biztosíthassanak. GONDOLATOK — az ó év sírja mellett. — Sötét a sírnak rémes birodalma Ijeszt a csend is — a mi itt tanyáz.... Ölén pihennek évezredek halva S felénk mered a sok halotti váz. A szép Göröghon — mely művészetével Ragyogtatá föl ifjú szellemét, S a büszke Róma győző fegyverével Leszállt a sírba — senkinek se vét. Mily sok halott van itt e sirüregbeu Hol nincsen érzés, nincsen gondolat! A multak árnya mint kisértet lebben, A sziv nem érez, hangot ajk nem ad, Gyász éjjdébe néha hoz világot A múltba járó hű emlékezet.... S ha őt követve nyomdokába járok: Szivem szorul .... fáj a mit érezek. Semiramis a büszke szép királyné Itt hervadóit le. — Cyrus itt pihen, Nem leng kezében harczi zászló többé, Nem gázol a letiprott ezreken. Hellásznak ifjú hőse Persiára Már nem vezethet pusztító hadat, S kinek kicsiny volt a föld nagy határa: E szük helyen most oly nyugton marad. A hős Hannibál, Scipió és Caesar Békén pihennek, mozdulatlanok. Az Istenostor is csak névben él már — Nagy Attilánknak szive nem dobog. A frank vitézség gyászba öltözötten Nagy Károlyáért itt sir, itt zokog .... Velük alusszák hosszú álmokat lenn Socrat, Plató s több szellembajnokok. S kik azt hívék, hogy Istenért csatáznak ßfa láuczra fűznek ember lelkeket S e szent köszöntést: „Békesség e háznak" Feledve szórtak gyújtó üszköket, Kik máglya lángban emberáldozattal Imádták Istent — a ki szer etet! S átkot szereztek érdem helyett azzal: Most mind pihennek .... békés emberek! Egy év viszont leszáll e néma sirba S fölötte ránk uj esztendő derül Mi van felölünk Istenünknél írva Ne kérdjük azt. Ha küzdünk emberül Azért, mi szép s jó: Istenünk kegyelme Velünk lesz akkor s bármily mostoha Leend az tij év — nem leszünk feledve Az Isten őriz — el nem hagy soha! JPap Gábor. A szerelem népdalainkban. Irta- Pap Kálmán.') Nyárban esik, nyárban A derék aratás, Karácsony havában A szerető tartás. Mert hát szomorú dolog a hosszú téli estéken pár nélkül unatkozni; ellenben verő fényes virágos tavaszt varázsol a szerelmes legény elé télviz idején is rózsájának ragyogó szeme, két piros orczája! Természetesen, ebből még sem következik az, hogy a szerelmeskedésnek nyári időben is folytatása ne legyen, vagy hogy akkor is a fiatal szivekben szerelem ne támadjon. Hej, pedig az a szerelem is csak olyan, mint minden más e keserves életben; az is Kinek esik jóra, Kinek esik roszra, Sok szegény anyának Szive fájdalmára. De mi hagyjuk másnak az ily szomorú elmélkedéseket ; lássunk dolgunkhoz, vagyis (habár egy kis illetlenség lesz tőlünk) lessük el a sze relmes szivek titkait, szerelmüknek lefolyását. #> Mutatvány egy ily czim alatt legközelebb megjelenendő füzetből. Lám, még a fiatalok egyikének szivét sem verte békóba a szerelem, azért ráérnek általános kérdéseken törni fejüket. Az a nagy kérdés foglalkoztatja őket, vájjon a legénynek van-e igazabb szive vagy pedig a leánynak ? A legény következőkép vélekedik: Bús az idő, bús vagyok én magam is, Valamennyi szép leány van, mind hamis, Szeretete nem állandó, Mint az idő, változandó A lány is. Ellenben a leányok erősen állítják, hogy Ne higyj annak a legénynek, Ki azt mondja, hogy elveszlek; Mert a legény hitegető, Hej, verje meg a teremtő! Hihetsz annak a leánynak, Ki azt mondja, hogy megvárlak; Mert a leány hü szerető, Hej, áldja meg a teremtő! Majd e komoly értekezési hangot a játszi ingerkedésé váltja fel. A legény bizonyos kicsinylő hetykeséggel dalolja: | Három éli van a sásnak, Hamis lelke a leánynak, Négy éli van, éjhaj! a gyékénynek, Igaz lelke, éjhaj! a legénynek. Hanem ugyancsak megjárta! A lányok csakhamar lehűtik hetvenkedő jókedvét. No, bizony; törődnek is ők a legény magas birálgatásával, mikor — a legény olcsó, Három marék j ocsu, Ijujuh s ejujuh! Három marék i ocsu. Ez se buza oösu, Hanem csak zab ocsu, Ijujuh s ejujuh! Hanem csak zab ocsu. Távol legyen tőlem, hogy a vitába elegyedni akarjak. Meg kell mégis jegyeznem, hogy nem értem s nem is helyeslem a legények vá daskodását. Hiszen a »tiszahati kis lány,« mikor öt a legény oly édesgető szavakkal hivja át a Tiszán, ígéreteit azzal is tetézvén, hogy «magam leszek révészed, tudom, hogy hasznát veszed« — egész kurtán kijelenti: Nem megyek én, nem biz én, A legénytől félek én. Helyesebb és sokkal lovagiasabb is tehát azon legény véleménye, ki azt tartja: Haragszom az olyan szóra, Ki a lányokat szólja; Mert a leány aranyalma. Különben is mire való lenne a versengést egész az elkeseredésig folytatni? Hiszen minden vitatkozási kedv daczára is igaz marad, hogy Kinek szeretője nincsen, Annak egy csepp esze sincsen. Minden ingerkedés mellett is vágyik a sziv szerelemre, s mig pártjára rá nem talált, bizony fölöttébb szükséges öt minduntalan vigasztalni: Ha nincs neki, majd lesz neki, Jó az isten, majd ád neki. Ad, természetes dolog, hogy ád neki, és mikor aztán akadt egy »igaz szivü szeretöje», egészen máskép gondolkodik. A legénynek erős meggyőződése, hogy az a kis lány öt igazán, forrón szereti. Meghalni is kész volna érettem. A leány sem gondolkodik máskép szeretőjéről. Ha barna is, de, de, de Nem ci- ci- cigány, Szeret ö engem igazán. Sőt ha épen szőke is, »nem tót, nem német,« következésképen: »szeret ő engem, mig élek.» Ha pedig már egymást megszerették, csak nem fogják a drága időt tétlenül elpocsékolni 1 Mire valók volnának a legény »gyenge karjai,« ha nem a forró ölelésre? Deszkakapu kerítés, Jól esik az ölelés. Es ha már a leányt megölelte, mért meg ne csókolná ? Egy pár csók még nem a világ; Száradjon el a ki nem ád. A durcás kis leány pedig minek is haragudnék H