Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-09-24

Fölhívás. A dunántúli ev. ref. egyházkerületnek Szé­kes-Fehérvárott folyó év június havában tartott közgyűlése általános lelkesedéssel elhatározta: hogy a kerület pápai főiskolájában félszázad óta kiváló sikerrel működő, tanári és irodalmi tevé­kenységével kimagasló, a közoktatás terén el­enyészhetlen érdemeket szerzett, fáradhatlan mun­kásságáért s őszinte tiszta jelleméért általánosan tisztelt Bocsor István tanár urnák tanárkodása félszázados évfordulóját az 188 % -ik tanév meg­nyitásakor és igy folyó évi október hó elején ünnepli meg. Mi alólirott tisztelői, illetőleg egykori tanít­ványai az érdemekben megőszült tanárnak, oly valamivel óhajtanok emelni a tervezett örömün­nep magasztosságát, a mi midőn egy részről hűen tolmácsolná iránta táplált tiszteletünket; más részről a megtiszteltnek, mig él, legdíszesebb ko­szorúját képezné, halála után pedig nevét meg­örökítendő érdememlékül szolgálna. E czélra legalkalmasabbnak véltük egy oly alaptöke gyűjtésének kezdeményezését, mely uBocsor-alap* czim alatt a pápai főiskolában te­hetséges szegény tanulók segélyezésére kama­toznék. Azon biztos reményben, hogy Bocsor Ist­ván számos tisztelői, különösen egykori tanítvá­nyai, készek leendenek velünk közreműködni az említett alap létrehozásában: kibocsátjuk gyűjtő iveinket, s kérjük bizalommal mindazokat, kik tiszteletök, tanítványi hálájok jeléül a »Bocsor­alap* gyarapításához járulni kívánnak, szívesked­jenek neveiket, adományaikat, valamint a kö­rükben esetleg gyűjthető adományokat ezen gyűjtő ivre följegyezni, illetőleg följegyeztetni, s a gyűjtött összeget, miről nyilvános számadás fog közzé tétetni, folyó évi december 31-ik nap­jáig Kis Gábor kerületi pénztárnok úrhoz Pápára küldeni. Kelt Rév-Komáromban, augusztus 24-dikén 1882-ik évben. Ballagi Mór, Chernél Ferdinánd, Csonka Ferencz, Jókai Mór, Kis Gábor, Körmendy Sán­dor, László József, Molnár Adám, Pap Gábor, Pázmándy Lajos, Szűcs Kanos, Vályi Lajos, Véghely Dezső. Veszprémből. — szeptember 23-án. Városunkban e hó 18-án országos vásár volt; elég népes volt, de a délutáni eső meg­zavarta s igy csakhamar elszéledtek az árusok és vásárlók. Ugyanaz nap d. u. 4 órakor sötét felhők támadlak városunk felett s elkezdett menydörögni s villámlani; ugy 3 / 4 5 órakor a Je­ruzsálem hegyen Özvegy Reichard Ferenczné há­zába be is csapott a villám; sajátságos utat követett: a ház csúcsán becsapott a padlásba, a padláslyukon ki a házvégi tűzfalon végig fu­tott , útközben a falból nagy köveket kiszakí­tott, az ablakvason végig futott s az ablak alját kicsapta, onnét a földszínen futva a kamrába fu­tott s ott a fal alsó részét lerombolta s végre eltűnt; benn a szobában az özvegy és két gyer­mek volt, de azoknak az ijedségen kivül semmi bajuk sem történt. A házhoz nem tartozó két kis leány megsérült, kik a ház mellett álltak; az egyiknek egész jobb fele megfeketült, a másik­nak ruháját szakgatta meg, más bajuk nem tör­téni, mi csudálatos s nagy szerencse. A ház a nagy eső daczára porrá égett. A tűzoltók nagy tevékenységet fejtettek ki, de a ló és oltószerek hiányában csak száraz kézzel működhettek. Eb­ből látható, hogy tűzoltóink bármily szakava­tottak s áldozatkészek legyenek is a tűzoltás­ban, addig tökéletesen nem felelhetnek meg a czélnak, mig lovakat nem szereznek számukra, mert ily esetben sok időt vesz igénybe mig a városban lovakat keresnek; azt pedig nem kí­vánhatja senki, hogy a tűzoltó-szereket maguk a tűzoltók húzzák a magas hegyre. Azért ajánlatos volna, ha a város legalább 4 lovat szerezne a tűzoltó-egylet részére, melyek mindig készen volnának az ilyen szerencsétlenség alkalmával, mert ilyenkor a rögtöni segély menthetné meg az elharapódzó elemet, a későbbi segély ugy is megérkezik; ezt a már többször előfordult tüz­esetek bizonyítják. A lovak tartása nem sokba kerülne a városnak, ha tekintetbe vesszük, hogy a város utczáin yáron át ugy is fizetett vizhordó­val öntöztetnek s az utczákról a szemetet és té­len át a havat fizetett fuvarosok hordják el. Mindezeket a tűzoltó-egylet lovaival lehetne vé­geztetni s igy a most kiadott költséget a város a lovak tartására fordíthatná. Azért igen aján­latos volna a lovak beszerzése. A városi kapitányság megengedte, hogy a szegény kárvallott özv. Reichardné két héten át segélyt gyűjthet a városban. — Mily babonás a nép! Most azt beszélik városszerte, hogy a vil­lám azért ütött bele abba a házba, s rombolta annyira össze azt, mert az "özvegy asszony igen bűnös, azért látogatta s büntette meg az Is­ten. — A szegény asszony annyira el van kese­redve, hogy szándékozik elhagyni a házát. Mi­kor vetkőzöd ik ki a nép az ilyen babonából ? Említett napon oly felhőszakadás volt, hogy a Séd mellett lakók szobáit elöntötte a viz, ma­gával sodort szobabútorokat, kőfal-kerítéseket, lovakat, sertéseket s a malmokat megrongálta. Állítólag egy gyermeket is magával sodort az ár, de eddig nem bizonyos. Hétfőtől kezdve min­dig esik, dörög cs villámlik. Vége a szüreti szép reménynek, a burgonya is már rothadásnak indult. Színészeink e hó 21-én adták az utolsó da­rabot »Süketnek kell lenni«, »Fipsz a híres nő­szabó«, »Egy kórista panaszain, végül »Krisztus Pilátus elött«. Ezen egy-egy felvonásos színda­rabbal búcsút vesznek Veszprémtől, hol minden iparkodásuk daczára üres ház lett a jutalmuk. A közönség semmi részvétet nem mutatott irántuk. E hó 24-én Vámoson búcsú lesz s ezen al­kalommal szenteltetik fel az újra restaurált tem­plom s az oltárkép, mely sz. Mátét ábrázolja, melyet városunk, büszkesége a derék festő Pápay Viktor gymn. rajztanár festett. E hó 17, 18, és 19-én volt közszemlére kitéve a szt. Ferencziek zárdájában. Az ünnepélyes ténykedést ngos. Tal­lián Lázár apát-kanonok úr végzendi fényes se­gédlet mellett. Zirczen tűzoltó-egylet felállításán fáradoz­nak, s a veszprémi tűzoltó-egylet lett felkérve a tagok betanítására; mint értesülünk a kérelem következtében legkészségesebbeu ajánlkoztak az egylet szakavatott tagjai a betanításra, mik már folyamatban is vannak. Zirczen a járásbirósági telekkönyvi hivatal felállítása az igazs. ügyi minister által engedélyezi tetett s ő méltósága dr. Laky Kristóf törvszéki elnök ur már intézkedik, hogy a szükséges épít­kezések és előmunkálatok minél gyorsabban ha­ladjanak. Városunk egyik polgára, Beukö István s családja igen kedves meglepetésben részesítette gr. Zichy Ferencz ö méltóságát, XIII. Leo pápa ö szentségének titkárát, amennyiben a gróf tá­volléte alatt két gyönyörű pamlagvánkost tétetett a gróf szobájába. A gróf e figyelmet igen szép és elismerő levélben köszönte meg Benkö István­nak és családjának. Nemo. Színház. A heti műsort Gaal József eredeti bohózata : Peleskei nótárius nyitotta meg. A színház zsúfo­lásig megtelt s bár a színlap reklámokban épen nem szűkölködött, hajlandók vagyunk a telt há­zat inkább a darab hírnevének, mint a reklám­nak tulajdonitni, mert ez esetben közönségünk ízlését sokkal roszabb színben kellene feltüntet­nünk, mint az a valóságnak megfelel. A nótárius hagyományos alakját Mikey személyesítette, s a jóízű humorral irt szerepben józan mérsékletet tanúsított, mi megóvta a túlzás veszélyétől. Kiss Ferkó (Baczur Gazsi) tetszetős külső, és sikerült ének által keltett hatást. Oláhné valóságos vas­orrú bába volt, s a többi szereplök is helyesen oldták meg feladatukat. Hétfőn, szeptember 18-án A pálinka. L' Assomoir«és a »Nana« csodás gyorsasággal ter­jedtek el az egész vitágon. A vastag reálismus, mit Zola követ, a rikító színek, miket alakjai szerzésében, alkalmaz lenyűgözik az olvasó figyel­mét s hatásuk nem a szív, sem az ész, hanem az idegekre van irányozva, a hatás tehát közvet­lenebb más műveinknél; de természetesen ez nem annyira a müveit közönségnek, mint inkább az al­sóbb nép rétegeknek szól, s azok javítását eze­lozza. — Bárcsak valamennyi iszákosainkat bete­relhettük volna a színházba ingyenes oktatás­kép, hadd okultak volna ezen valóban irányda­rabon. — A darab kivitele körül Mándokynak elismerésre méltó érdeme van. — A különböző phasisokat, miken a szesz mértéktelen élvezete keresztül hajtja Coupcaut egész a rettenetes ha­lálig, a legnagyobb természetességgel, s szinte megdöbbentő hűséggel alakította. — Beödyné (Gervais) a szerencsétlen munkásnö megható szen­vedéseit ecsetelő szerepében helyes felfogást ta­núsított. Lackó Aranka az álnok, ravasz és ke­gyetlen bosszúálló Virginiet ügyesen játszotta. Beödy (az aranyszájú), Dezséry (jaj a csizmám), továbbá Mikey és Fenyéri (kőművesek) jellemző alakok voltak. Ellinger Ilona (Nana) természetes könnyedséggel játszott. Hevesi elég ügyesen moz­gott Lantan szerepében. Kedden, szeptember 19-én Oláhné Takács Henriette jutalmául: Egy könnyelmű leány, élet­kép , dalokkal. Irta Bittner Alajos; fordította Lászi Vilmos. Tárgya a bécsi népéletböl van me­rítve, humorral irt, hatást keltő jelenetek s nép erkölcsi háttérrel. Abonyiné (Riza) a jószivü és elszánt kis varróleányt, ki legnagyobb becsüle­tessége mellett is üldöztetést szenved, a nélkül, hogy egy percre is kétségeskednék az igazság gyözódelmén, ügyesen személyesítette. A jutal­mazott (Eipeldauerné) igen mulatságos alak volt az ö draganyosával, Mikey nevetséges maszkjá­val a zenedühönc Írnokot, Follinus a könnyelmű szeles és gazdag Sterczlt, ki per jux, becsukatja magát, szokott sikerrel játszották. Közönség bár az eső miatt nem tölte is meg a nézötért, több koszorúval tisztelte meg a jutalmazott derék szí­nésznőt. A szerdai előadás olyan változatos volt, hogy valóságos poutpourí-nak mondható. Midőn a függöny föllebbent, ott állott előttünk Munkácsy halhatatlan alkotása »Krisztus Pilátus előtt* élő alakokkal, "mely kivéve a termet és díszleteit, meglepően hü és sikerült volt. Ezt követte a szellemdus Pailleron egy kis vígjátéka: »A hol mulatnak.* Dezséry (báró) a megcsalatott együ­gyű férjét, ki maga szerez nejének udvarlókat, Beödy a jóakaró erélyes nagybácsit, Beödyné a kacér asszonyt s Follinus a szeretöjelöltet igen sikerülten alakították. Következett Souppe régi jó darabja: »7/-? leány egy férj sem* mely ked­velt zenéjü operettet főleg a II-dik felvonásban előforduló részben improvisált hangverseny tett kiválóan érdekessé; különösen tetszett a Máudo­kyné által előadott olasz dal, Ellinger és Tatay kettős dala, s főleg a magyar menyecske négyes, melyet Konti József karnagy igen ügyesen állí­tott egybe , előadva Mándokyné , Abonyiné, Tatay Eugenia és Dezséryné által Csütörtökön szept. 21-én Mikéi Lajos javára »A pápai két bakter*, vagy egy komoly tréfa a mult farsangon, a színlap szerint »bohozatos nepszinmü« — irta Beödy Gábor. A műfaj ugyan ismeretlen előttünk, de a darab meséje annál is­meretesebb, Különben ugy nevezett alkalmi da­raboktól nem szokás sokat várni s a helyi vo­natkozás előre jelezte a darab ebbeli minőségét. A nagy számú közönség tehát, mely ezúttal megjelent háláját akarta leróni — ügy látszik — a kedélyes órákért, miket a jutalmazott más alka­lommal szerzett. A szereplők különben iparkod­tak kiemelni a darab mulatságos fordulatait s igyekezetok, főleg a jutalmazotlé, a kozjnség tapsait vívta ki, mig a hangverseuy részleteiből bárki is kárpótlást és valódi müélvet merített. Pénteken a „Hófehérke" czimü tündérjáték adatott a gyermekek számára délután 5 órakor. Az eső és az izraeliták ünnepe miatt nem volt tele ház, de láttunk ott vagy száz kis gyerme­ket szülőik kíséretében — A királynét Beödyné, Hófehérkét Kovács Ilka személyesítek helyes felfogás cs szokott hatással. — A kis törpék különösen megnyerték a gyermekek tetszését. Tegnap este Beödyné jutalomjátékául »Ifj. Fromonl és id. Riesler«, cimü színmű került színre Daudet Alfonztól. — A jutalmazott négy ko­szorúval, egy csinos virág csokorral, és a zsinór­padlásról lebocsátott viráglegyezövel tiszteltetett meg. A darab szereplői nagy sikert arattak, — Beödyné (Szidónia) a nagyravágyásból hűtlenné lett ravasznöt és Follinusné (Claire) a megcsalt házastársat kiváló hűséggel személyesítették. — Laczkó Aranka (Desirie) a sánta lábu, de egye­nes lelkű fiatal leányt, ki munkásságát attya el­tartására áldozá, s ki szerelme tárgyának hűt­lenséget megbocsátván, a cselekvényt kedvező megoldásra segité, sikerrel, söt hóditó hatással alakította. — Mándoky (id. Riesler) nagyszerű alakítással mutatta be a ház becsületéért összes vagyonát feláldozó társat, ki nagy lelküségével szégyenité meg azt, ki töle vagyonát és családi boldogságát elrabolta. — Beödy, Follinus, Mikey, Oláhné, Fenyéri és Hevessy jól játszottak. Könyezö tekintete végignézett a nászné­pen, — keresett valakit, úgy fájt neki, hogy az a valaki nem jött el boldogságában osztozni. Úgy szerette volna a kezét megszorítani, meg­köszönni hü ragaszgodását, és biztatni, hogy azért az élet ez uj helyzetében sem feledkezik meg majd, a jó, a hü Tamásról. De Tamás nem volt ott; a jegyváltás óta, a faluban csak ritkán mutatta magát; mint a gép úgy végezte a to­ronyban kötelességét; csak esténként látták a torony tornáczán, akkor is mindig a kék eget, a csillagokat bámulta! Vájjon mit olvashatott ki szegény feje be­lőlük? Elindult a násznép az Isten házába; pisz­tolylövések, muzsikaszó jelezte az indulást; bol­dog arezok, tánezoló, ugrándozó fiatalság követte a boldog párt. Alig értek néhány lépésnyire, midőn a to­rony nagy harangja rémes kongásával vészt jel­zett, — félre verték a harangokat. Rémülés fogta el az egész násznépet; — e borzasztó jel, végzetes jóslat lehet az új há­zasokra nézve; össze vissza futották a falú­nak házsorait, a vésznek, tűznek, sehol semmi nyoma Elhallgattak a harangok — utolsó kongá­suk még most is rémesen viszhangzik a halálra ijedt nép lelkében, — néhányan felrohantak a to­ronyba, és ott a haranglábnál találták a szegény Tamást halva! Meghúzta a harangokat; általuk adta a vi­lágnak tudtára végtelen fájdalmát, azután kime­rülve a kíntól, gyötrelemtől, — összerogyott. Meghasadt a szive .... A menyasszony két nehéz könycseppet törült le á szeméből, és igaz részvéttel felsóhaj­tott: Szegény Tamás! Az uj tens ur küzdelmei. (Nőpiijs raj/..) Mocsáriakon legelső' gazda volt Nemes Nagy .András uram. Tanácsa nélkül sem csőszt, sem egy­házfit nem fogadtak. Voltak ökrei, torony magas ku­zalai, bélesei, volt két szép leánya, csinos jó mjo, cs ö meg sem boldog". Tens ur akart lenni. Mig ipa élt addig az ilyen hóbortok csak benn lappangtuk nem éjien bölcs fejében, de mióta a bölcs meghalt, azóta kiis törnek azok. Tudja ő, hogy megillcli ót, a »00 holdas urat a tens czim inkább mint mást . . Annyi belátása volt Andrásbátyánknak , hogy­ha tens ur akar lenni, mindenek előtt úrrá kell ma­gát maskirozui . . de az a kérdés, hogyan? Van neki egy jegyzőne buga ugyancsak Mocsáriakon, ez a gőgös, kevély teremtés ad neki bőven tanácsot. Mindenek előtt azl a tanácsot ad(a, urasán vi­selkedjék. Es a tanács elfogadtatok. András fölvevő a pantalonl, térdig érő kabátot, ámbár a régi gombos puruszka — mert ezt igen szerette — és a régi ka­lap meghagyatok. Igy kicsípve jelenék meg vasár­nap a templomban az első székben, és a predikalíó alatt lekintgete, hogy nézik-e? Hál hiszen nézni nézték, csodálkoztak is az emberek, de azért bizony nagyobb böcsületel nem adlak , sőt Bödők Péter uram ugy nyilatkozék, hogy Nagy András uram oh an mint. egy köszörűs. Ettől az órától fogva Nagy András uram és a jcg>zőnó tens asszony gyűlölték Bödők uramat, cs a bíróságtól clisütöttők. Igaz, hogy ez Nagy András uramnak 10 akó borába s jegyzőne tens asszonynak néhány rétesébe került, de hát győzlek. Meg kell említenem, hogy a jcgyzó'nő tens asszony — ki leány korában c.-ak ünnep nap ismerte a czipőt — midőn 50 h. teheniélküli birtokát oda igére, Nagy Gergely, káplárból lelt jegyzőnek, határozottan kikötötte, hogy cz csak ugy viheti ót a elölni kész jegyzői lakra, ha a tens ezimet megszerzi. Hogy sikei ült-c c/.cii ma­nőver, azl kikutatni nem voliam képes, ámbár Nagy András ur egyre mondja cselédei előtt a jegyző tens ur, vagy a jegyzőne tens asszony, cs meg a bakter, — kinek ezért—tudomásom szerint— 111:1. den reggel 2 pohár pálinka utalváuyoztatik a tens asszony által. Képzelhető, hogy ily tens hug 11.ellett András ur se lehet rest. O még gazdagabb. Csak egy a baj. Nagy Andrásné asszonyom schogysem akar lens­asszony lenni, neki igy is jó, maradjon mindenki a magáé mellett. Hanem hát nem bánja, férje tegyen a iiiit akar, ő az ur a háznál s az asszony tiszte az engedelmeskedés. Szép, jó, együgyű asszonyka ő. András uramnak se kellett több . . líchajtalolt Háni húgával — a jegyzőne tens asszonnyal — a vá­rosba, cs olt kerek szakállát állán lenyiratía, fciivel így látta ezt a méltóságos gróf ábrázatán, ar.ulán vett talmi aranyból arany gyűrűt, igazi arany áron, ujjára, czipőt, még pedig fclczipó'l lábaira, és nejé­nek s leánykáinak kalapokat, minők a divatból rég kimentek . . . A ki ismeri Moc>iárlakot elképzelheti, hogy épen csök levén — András ur öveivel csak kocsin nulu­lett el templomba, leven a templom azon hely, hol az uj portékákat közszemlére lehetett kitenni. Úgyde az urak feileres kocsin járnak, neki is azt kellett vinni s Lczig a falubeli mindenes azonnal kész volt, hogy illő áron állít egyel. Ez meglévén, a család (uuácsot (artolt. Elha­tároztatott, hogy egyelőre még a tens czim kikiáltása függőben hagyatik, de a lánykák számára a kísasz­szony czim bohozatik, de miként? cz a kérdés. A szolgálókon kell kezdeni, vélekedik a jcgyzó'nő tens asszony — Pravó! helyeslő András ur. Szokása diák­szókat, és pedig helytelenül használni, mint most is. . . l)e ha nem fogadnak szót? . . vőleinőnjezi a szerény házi asszony . . . . . Nem-e?! pattog András ur, mikor én pa­miicsoloni. Ki itt az ur?! Canis tota pater mint a tiszteletes ur mondja. . . De sógor ur igaza vau a sógor asszonynak - vélekedők a kevősbeszedü tens jegyző ur . .. . . . Ejnye milliomadta! fogod bc a szádat fér­jem uram, akkor beszélj ha kérdeznek — rivalt el­képedt férjére a tűzről pattant tens jegyzőne, — de csak a bakter elött — azért is hívjuk be a szolgáló­kat, és a lánykákat. . . Te Panni - kezdi a jegyzőne — elhatá­roz! uk, hogy ezen túl Katiczát és Vilmát kisasszo­nyoknak fogjátok hívni . . . ,.Hi! hí! hi! hát aztán mi lesz érte a fizetés? „Semmi, meg a ráadás — feleié András ur. „Már kövesse meg magát Nagy András uram, én is ludom, mink is tudjuk mi a regula, 40 forint, a li/.eics, ebbe nincs bele tudva a kisasszonyozás, azért külön kell fizetni. „Meg lesz Panni felel a tensavsszony — kup.«z egy konyhakötényt, meg egy karton fejkendőt. Az Erzsi meg egy nyakkendőt, de azután jólviseljétck magatokat. Illő most már, hogy hőseinket bemutassam. And­rás ur jól kihizoll, potrohos, se nem kicsi, se nem nagy polgár. A jegyzőne lensasszony csinos nő, tüzes sze­mekkel, darás derékkal, melyet most nem igen látni, mivel szüntelen éji vagy reggeli öltönyt hordoz, mert egyszer a tiszttartóuén a délelőtti órákban ilyet látott s most azt hiszi hogy egész nap azt kell viselni. A pletyka nyelvek ugyan beszélik, hogy a szép lensasszonynál a hűség ritka madár, c« hogy András urnái egy kerék hiányzik, de hát ez csak pletyka, olyan szép asszonynak, olyan gazdag embernek iri­gye mindég ős mindenütt akad ... Eljött a vasárnap. Az ujonan vett ruhák föl­vételére szánt nap. András ur fólczipőjőt két szol­gáló czipelte fel, a paníaluu kissé rövid, a kabát kissé hosszú, az uj kalap — mert cz is lett — kissé magas s must ugy nézett ki András ur mint egy cseh beamter, leánykái is a 16 eves Katicza ós a 10 eves Vilma uj divat szerint, kalaposán, mellettük csinos nénjök kevélyen ős anyuk szerényen. András ur csak abban nem bizonyos, huzzou-e kezlyüt? ha huz a gyűrű nem látszik, ha nem, akkor a keze lát­szik, utóbb is mint bölcs ember azt találta ki, l>ogy a gyűrűt a keztyü föle húzza . . . Képzelhető, hogy a buzgó, puritán hivők na­gyot néztek, midőn a büszke család épen a szent beszéd tartása alatt jött be helyére zavarólag, csör­tetve. És cz azután igy ment. Mindég előre, de a czim csak nem jött. Az adósság nőtt, de a czim nem .,,«

Next

/
Thumbnails
Contents