Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882
1882-09-24
Fölhívás. A dunántúli ev. ref. egyházkerületnek Székes-Fehérvárott folyó év június havában tartott közgyűlése általános lelkesedéssel elhatározta: hogy a kerület pápai főiskolájában félszázad óta kiváló sikerrel működő, tanári és irodalmi tevékenységével kimagasló, a közoktatás terén elenyészhetlen érdemeket szerzett, fáradhatlan munkásságáért s őszinte tiszta jelleméért általánosan tisztelt Bocsor István tanár urnák tanárkodása félszázados évfordulóját az 188 % -ik tanév megnyitásakor és igy folyó évi október hó elején ünnepli meg. Mi alólirott tisztelői, illetőleg egykori tanítványai az érdemekben megőszült tanárnak, oly valamivel óhajtanok emelni a tervezett örömünnep magasztosságát, a mi midőn egy részről hűen tolmácsolná iránta táplált tiszteletünket; más részről a megtiszteltnek, mig él, legdíszesebb koszorúját képezné, halála után pedig nevét megörökítendő érdememlékül szolgálna. E czélra legalkalmasabbnak véltük egy oly alaptöke gyűjtésének kezdeményezését, mely uBocsor-alap* czim alatt a pápai főiskolában tehetséges szegény tanulók segélyezésére kamatoznék. Azon biztos reményben, hogy Bocsor István számos tisztelői, különösen egykori tanítványai, készek leendenek velünk közreműködni az említett alap létrehozásában: kibocsátjuk gyűjtő iveinket, s kérjük bizalommal mindazokat, kik tiszteletök, tanítványi hálájok jeléül a »Bocsoralap* gyarapításához járulni kívánnak, szíveskedjenek neveiket, adományaikat, valamint a körükben esetleg gyűjthető adományokat ezen gyűjtő ivre följegyezni, illetőleg följegyeztetni, s a gyűjtött összeget, miről nyilvános számadás fog közzé tétetni, folyó évi december 31-ik napjáig Kis Gábor kerületi pénztárnok úrhoz Pápára küldeni. Kelt Rév-Komáromban, augusztus 24-dikén 1882-ik évben. Ballagi Mór, Chernél Ferdinánd, Csonka Ferencz, Jókai Mór, Kis Gábor, Körmendy Sándor, László József, Molnár Adám, Pap Gábor, Pázmándy Lajos, Szűcs Kanos, Vályi Lajos, Véghely Dezső. Veszprémből. — szeptember 23-án. Városunkban e hó 18-án országos vásár volt; elég népes volt, de a délutáni eső megzavarta s igy csakhamar elszéledtek az árusok és vásárlók. Ugyanaz nap d. u. 4 órakor sötét felhők támadlak városunk felett s elkezdett menydörögni s villámlani; ugy 3 / 4 5 órakor a Jeruzsálem hegyen Özvegy Reichard Ferenczné házába be is csapott a villám; sajátságos utat követett: a ház csúcsán becsapott a padlásba, a padláslyukon ki a házvégi tűzfalon végig futott , útközben a falból nagy köveket kiszakított, az ablakvason végig futott s az ablak alját kicsapta, onnét a földszínen futva a kamrába futott s ott a fal alsó részét lerombolta s végre eltűnt; benn a szobában az özvegy és két gyermek volt, de azoknak az ijedségen kivül semmi bajuk sem történt. A házhoz nem tartozó két kis leány megsérült, kik a ház mellett álltak; az egyiknek egész jobb fele megfeketült, a másiknak ruháját szakgatta meg, más bajuk nem történi, mi csudálatos s nagy szerencse. A ház a nagy eső daczára porrá égett. A tűzoltók nagy tevékenységet fejtettek ki, de a ló és oltószerek hiányában csak száraz kézzel működhettek. Ebből látható, hogy tűzoltóink bármily szakavatottak s áldozatkészek legyenek is a tűzoltásban, addig tökéletesen nem felelhetnek meg a czélnak, mig lovakat nem szereznek számukra, mert ily esetben sok időt vesz igénybe mig a városban lovakat keresnek; azt pedig nem kívánhatja senki, hogy a tűzoltó-szereket maguk a tűzoltók húzzák a magas hegyre. Azért ajánlatos volna, ha a város legalább 4 lovat szerezne a tűzoltó-egylet részére, melyek mindig készen volnának az ilyen szerencsétlenség alkalmával, mert ilyenkor a rögtöni segély menthetné meg az elharapódzó elemet, a későbbi segély ugy is megérkezik; ezt a már többször előfordult tüzesetek bizonyítják. A lovak tartása nem sokba kerülne a városnak, ha tekintetbe vesszük, hogy a város utczáin yáron át ugy is fizetett vizhordóval öntöztetnek s az utczákról a szemetet és télen át a havat fizetett fuvarosok hordják el. Mindezeket a tűzoltó-egylet lovaival lehetne végeztetni s igy a most kiadott költséget a város a lovak tartására fordíthatná. Azért igen ajánlatos volna a lovak beszerzése. A városi kapitányság megengedte, hogy a szegény kárvallott özv. Reichardné két héten át segélyt gyűjthet a városban. — Mily babonás a nép! Most azt beszélik városszerte, hogy a villám azért ütött bele abba a házba, s rombolta annyira össze azt, mert az "özvegy asszony igen bűnös, azért látogatta s büntette meg az Isten. — A szegény asszony annyira el van keseredve, hogy szándékozik elhagyni a házát. Mikor vetkőzöd ik ki a nép az ilyen babonából ? Említett napon oly felhőszakadás volt, hogy a Séd mellett lakók szobáit elöntötte a viz, magával sodort szobabútorokat, kőfal-kerítéseket, lovakat, sertéseket s a malmokat megrongálta. Állítólag egy gyermeket is magával sodort az ár, de eddig nem bizonyos. Hétfőtől kezdve mindig esik, dörög cs villámlik. Vége a szüreti szép reménynek, a burgonya is már rothadásnak indult. Színészeink e hó 21-én adták az utolsó darabot »Süketnek kell lenni«, »Fipsz a híres nőszabó«, »Egy kórista panaszain, végül »Krisztus Pilátus elött«. Ezen egy-egy felvonásos színdarabbal búcsút vesznek Veszprémtől, hol minden iparkodásuk daczára üres ház lett a jutalmuk. A közönség semmi részvétet nem mutatott irántuk. E hó 24-én Vámoson búcsú lesz s ezen alkalommal szenteltetik fel az újra restaurált templom s az oltárkép, mely sz. Mátét ábrázolja, melyet városunk, büszkesége a derék festő Pápay Viktor gymn. rajztanár festett. E hó 17, 18, és 19-én volt közszemlére kitéve a szt. Ferencziek zárdájában. Az ünnepélyes ténykedést ngos. Tallián Lázár apát-kanonok úr végzendi fényes segédlet mellett. Zirczen tűzoltó-egylet felállításán fáradoznak, s a veszprémi tűzoltó-egylet lett felkérve a tagok betanítására; mint értesülünk a kérelem következtében legkészségesebbeu ajánlkoztak az egylet szakavatott tagjai a betanításra, mik már folyamatban is vannak. Zirczen a járásbirósági telekkönyvi hivatal felállítása az igazs. ügyi minister által engedélyezi tetett s ő méltósága dr. Laky Kristóf törvszéki elnök ur már intézkedik, hogy a szükséges építkezések és előmunkálatok minél gyorsabban haladjanak. Városunk egyik polgára, Beukö István s családja igen kedves meglepetésben részesítette gr. Zichy Ferencz ö méltóságát, XIII. Leo pápa ö szentségének titkárát, amennyiben a gróf távolléte alatt két gyönyörű pamlagvánkost tétetett a gróf szobájába. A gróf e figyelmet igen szép és elismerő levélben köszönte meg Benkö Istvánnak és családjának. Nemo. Színház. A heti műsort Gaal József eredeti bohózata : Peleskei nótárius nyitotta meg. A színház zsúfolásig megtelt s bár a színlap reklámokban épen nem szűkölködött, hajlandók vagyunk a telt házat inkább a darab hírnevének, mint a reklámnak tulajdonitni, mert ez esetben közönségünk ízlését sokkal roszabb színben kellene feltüntetnünk, mint az a valóságnak megfelel. A nótárius hagyományos alakját Mikey személyesítette, s a jóízű humorral irt szerepben józan mérsékletet tanúsított, mi megóvta a túlzás veszélyétől. Kiss Ferkó (Baczur Gazsi) tetszetős külső, és sikerült ének által keltett hatást. Oláhné valóságos vasorrú bába volt, s a többi szereplök is helyesen oldták meg feladatukat. Hétfőn, szeptember 18-án A pálinka. L' Assomoir«és a »Nana« csodás gyorsasággal terjedtek el az egész vitágon. A vastag reálismus, mit Zola követ, a rikító színek, miket alakjai szerzésében, alkalmaz lenyűgözik az olvasó figyelmét s hatásuk nem a szív, sem az ész, hanem az idegekre van irányozva, a hatás tehát közvetlenebb más műveinknél; de természetesen ez nem annyira a müveit közönségnek, mint inkább az alsóbb nép rétegeknek szól, s azok javítását ezelozza. — Bárcsak valamennyi iszákosainkat beterelhettük volna a színházba ingyenes oktatáskép, hadd okultak volna ezen valóban iránydarabon. — A darab kivitele körül Mándokynak elismerésre méltó érdeme van. — A különböző phasisokat, miken a szesz mértéktelen élvezete keresztül hajtja Coupcaut egész a rettenetes halálig, a legnagyobb természetességgel, s szinte megdöbbentő hűséggel alakította. — Beödyné (Gervais) a szerencsétlen munkásnö megható szenvedéseit ecsetelő szerepében helyes felfogást tanúsított. Lackó Aranka az álnok, ravasz és kegyetlen bosszúálló Virginiet ügyesen játszotta. Beödy (az aranyszájú), Dezséry (jaj a csizmám), továbbá Mikey és Fenyéri (kőművesek) jellemző alakok voltak. Ellinger Ilona (Nana) természetes könnyedséggel játszott. Hevesi elég ügyesen mozgott Lantan szerepében. Kedden, szeptember 19-én Oláhné Takács Henriette jutalmául: Egy könnyelmű leány, életkép , dalokkal. Irta Bittner Alajos; fordította Lászi Vilmos. Tárgya a bécsi népéletböl van merítve, humorral irt, hatást keltő jelenetek s nép erkölcsi háttérrel. Abonyiné (Riza) a jószivü és elszánt kis varróleányt, ki legnagyobb becsületessége mellett is üldöztetést szenved, a nélkül, hogy egy percre is kétségeskednék az igazság gyözódelmén, ügyesen személyesítette. A jutalmazott (Eipeldauerné) igen mulatságos alak volt az ö draganyosával, Mikey nevetséges maszkjával a zenedühönc Írnokot, Follinus a könnyelmű szeles és gazdag Sterczlt, ki per jux, becsukatja magát, szokott sikerrel játszották. Közönség bár az eső miatt nem tölte is meg a nézötért, több koszorúval tisztelte meg a jutalmazott derék színésznőt. A szerdai előadás olyan változatos volt, hogy valóságos poutpourí-nak mondható. Midőn a függöny föllebbent, ott állott előttünk Munkácsy halhatatlan alkotása »Krisztus Pilátus előtt* élő alakokkal, "mely kivéve a termet és díszleteit, meglepően hü és sikerült volt. Ezt követte a szellemdus Pailleron egy kis vígjátéka: »A hol mulatnak.* Dezséry (báró) a megcsalatott együgyű férjét, ki maga szerez nejének udvarlókat, Beödy a jóakaró erélyes nagybácsit, Beödyné a kacér asszonyt s Follinus a szeretöjelöltet igen sikerülten alakították. Következett Souppe régi jó darabja: »7/-? leány egy férj sem* mely kedvelt zenéjü operettet főleg a II-dik felvonásban előforduló részben improvisált hangverseny tett kiválóan érdekessé; különösen tetszett a Máudokyné által előadott olasz dal, Ellinger és Tatay kettős dala, s főleg a magyar menyecske négyes, melyet Konti József karnagy igen ügyesen állított egybe , előadva Mándokyné , Abonyiné, Tatay Eugenia és Dezséryné által Csütörtökön szept. 21-én Mikéi Lajos javára »A pápai két bakter*, vagy egy komoly tréfa a mult farsangon, a színlap szerint »bohozatos nepszinmü« — irta Beödy Gábor. A műfaj ugyan ismeretlen előttünk, de a darab meséje annál ismeretesebb, Különben ugy nevezett alkalmi daraboktól nem szokás sokat várni s a helyi vonatkozás előre jelezte a darab ebbeli minőségét. A nagy számú közönség tehát, mely ezúttal megjelent háláját akarta leróni — ügy látszik — a kedélyes órákért, miket a jutalmazott más alkalommal szerzett. A szereplők különben iparkodtak kiemelni a darab mulatságos fordulatait s igyekezetok, főleg a jutalmazotlé, a kozjnség tapsait vívta ki, mig a hangverseuy részleteiből bárki is kárpótlást és valódi müélvet merített. Pénteken a „Hófehérke" czimü tündérjáték adatott a gyermekek számára délután 5 órakor. Az eső és az izraeliták ünnepe miatt nem volt tele ház, de láttunk ott vagy száz kis gyermeket szülőik kíséretében — A királynét Beödyné, Hófehérkét Kovács Ilka személyesítek helyes felfogás cs szokott hatással. — A kis törpék különösen megnyerték a gyermekek tetszését. Tegnap este Beödyné jutalomjátékául »Ifj. Fromonl és id. Riesler«, cimü színmű került színre Daudet Alfonztól. — A jutalmazott négy koszorúval, egy csinos virág csokorral, és a zsinórpadlásról lebocsátott viráglegyezövel tiszteltetett meg. A darab szereplői nagy sikert arattak, — Beödyné (Szidónia) a nagyravágyásból hűtlenné lett ravasznöt és Follinusné (Claire) a megcsalt házastársat kiváló hűséggel személyesítették. — Laczkó Aranka (Desirie) a sánta lábu, de egyenes lelkű fiatal leányt, ki munkásságát attya eltartására áldozá, s ki szerelme tárgyának hűtlenséget megbocsátván, a cselekvényt kedvező megoldásra segité, sikerrel, söt hóditó hatással alakította. — Mándoky (id. Riesler) nagyszerű alakítással mutatta be a ház becsületéért összes vagyonát feláldozó társat, ki nagy lelküségével szégyenité meg azt, ki töle vagyonát és családi boldogságát elrabolta. — Beödy, Follinus, Mikey, Oláhné, Fenyéri és Hevessy jól játszottak. Könyezö tekintete végignézett a násznépen, — keresett valakit, úgy fájt neki, hogy az a valaki nem jött el boldogságában osztozni. Úgy szerette volna a kezét megszorítani, megköszönni hü ragaszgodását, és biztatni, hogy azért az élet ez uj helyzetében sem feledkezik meg majd, a jó, a hü Tamásról. De Tamás nem volt ott; a jegyváltás óta, a faluban csak ritkán mutatta magát; mint a gép úgy végezte a toronyban kötelességét; csak esténként látták a torony tornáczán, akkor is mindig a kék eget, a csillagokat bámulta! Vájjon mit olvashatott ki szegény feje belőlük? Elindult a násznép az Isten házába; pisztolylövések, muzsikaszó jelezte az indulást; boldog arezok, tánezoló, ugrándozó fiatalság követte a boldog párt. Alig értek néhány lépésnyire, midőn a torony nagy harangja rémes kongásával vészt jelzett, — félre verték a harangokat. Rémülés fogta el az egész násznépet; — e borzasztó jel, végzetes jóslat lehet az új házasokra nézve; össze vissza futották a falúnak házsorait, a vésznek, tűznek, sehol semmi nyoma Elhallgattak a harangok — utolsó kongásuk még most is rémesen viszhangzik a halálra ijedt nép lelkében, — néhányan felrohantak a toronyba, és ott a haranglábnál találták a szegény Tamást halva! Meghúzta a harangokat; általuk adta a világnak tudtára végtelen fájdalmát, azután kimerülve a kíntól, gyötrelemtől, — összerogyott. Meghasadt a szive .... A menyasszony két nehéz könycseppet törült le á szeméből, és igaz részvéttel felsóhajtott: Szegény Tamás! Az uj tens ur küzdelmei. (Nőpiijs raj/..) Mocsáriakon legelső' gazda volt Nemes Nagy .András uram. Tanácsa nélkül sem csőszt, sem egyházfit nem fogadtak. Voltak ökrei, torony magas kuzalai, bélesei, volt két szép leánya, csinos jó mjo, cs ö meg sem boldog". Tens ur akart lenni. Mig ipa élt addig az ilyen hóbortok csak benn lappangtuk nem éjien bölcs fejében, de mióta a bölcs meghalt, azóta kiis törnek azok. Tudja ő, hogy megillcli ót, a »00 holdas urat a tens czim inkább mint mást . . Annyi belátása volt Andrásbátyánknak , hogyha tens ur akar lenni, mindenek előtt úrrá kell magát maskirozui . . de az a kérdés, hogyan? Van neki egy jegyzőne buga ugyancsak Mocsáriakon, ez a gőgös, kevély teremtés ad neki bőven tanácsot. Mindenek előtt azl a tanácsot ad(a, urasán viselkedjék. Es a tanács elfogadtatok. András fölvevő a pantalonl, térdig érő kabátot, ámbár a régi gombos puruszka — mert ezt igen szerette — és a régi kalap meghagyatok. Igy kicsípve jelenék meg vasárnap a templomban az első székben, és a predikalíó alatt lekintgete, hogy nézik-e? Hál hiszen nézni nézték, csodálkoztak is az emberek, de azért bizony nagyobb böcsületel nem adlak , sőt Bödők Péter uram ugy nyilatkozék, hogy Nagy András uram oh an mint. egy köszörűs. Ettől az órától fogva Nagy András uram és a jcg>zőnó tens asszony gyűlölték Bödők uramat, cs a bíróságtól clisütöttők. Igaz, hogy ez Nagy András uramnak 10 akó borába s jegyzőne tens asszonynak néhány rétesébe került, de hát győzlek. Meg kell említenem, hogy a jcgyzó'nő tens asszony — ki leány korában c.-ak ünnep nap ismerte a czipőt — midőn 50 h. teheniélküli birtokát oda igére, Nagy Gergely, káplárból lelt jegyzőnek, határozottan kikötötte, hogy cz csak ugy viheti ót a elölni kész jegyzői lakra, ha a tens ezimet megszerzi. Hogy sikei ült-c c/.cii manőver, azl kikutatni nem voliam képes, ámbár Nagy András ur egyre mondja cselédei előtt a jegyző tens ur, vagy a jegyzőne tens asszony, cs meg a bakter, — kinek ezért—tudomásom szerint— 111:1. den reggel 2 pohár pálinka utalváuyoztatik a tens asszony által. Képzelhető, hogy ily tens hug 11.ellett András ur se lehet rest. O még gazdagabb. Csak egy a baj. Nagy Andrásné asszonyom schogysem akar lensasszony lenni, neki igy is jó, maradjon mindenki a magáé mellett. Hanem hát nem bánja, férje tegyen a iiiit akar, ő az ur a háznál s az asszony tiszte az engedelmeskedés. Szép, jó, együgyű asszonyka ő. András uramnak se kellett több . . líchajtalolt Háni húgával — a jegyzőne tens asszonnyal — a városba, cs olt kerek szakállát állán lenyiratía, fciivel így látta ezt a méltóságos gróf ábrázatán, ar.ulán vett talmi aranyból arany gyűrűt, igazi arany áron, ujjára, czipőt, még pedig fclczipó'l lábaira, és nejének s leánykáinak kalapokat, minők a divatból rég kimentek . . . A ki ismeri Moc>iárlakot elképzelheti, hogy épen csök levén — András ur öveivel csak kocsin nululett el templomba, leven a templom azon hely, hol az uj portékákat közszemlére lehetett kitenni. Úgyde az urak feileres kocsin járnak, neki is azt kellett vinni s Lczig a falubeli mindenes azonnal kész volt, hogy illő áron állít egyel. Ez meglévén, a család (uuácsot (artolt. Elhatároztatott, hogy egyelőre még a tens czim kikiáltása függőben hagyatik, de a lánykák számára a kísaszszony czim bohozatik, de miként? cz a kérdés. A szolgálókon kell kezdeni, vélekedik a jcgyzó'nő tens asszony — Pravó! helyeslő András ur. Szokása diákszókat, és pedig helytelenül használni, mint most is. . . l)e ha nem fogadnak szót? . . vőleinőnjezi a szerény házi asszony . . . . . Nem-e?! pattog András ur, mikor én pamiicsoloni. Ki itt az ur?! Canis tota pater mint a tiszteletes ur mondja. . . De sógor ur igaza vau a sógor asszonynak - vélekedők a kevősbeszedü tens jegyző ur . .. . . . Ejnye milliomadta! fogod bc a szádat férjem uram, akkor beszélj ha kérdeznek — rivalt elképedt férjére a tűzről pattant tens jegyzőne, — de csak a bakter elött — azért is hívjuk be a szolgálókat, és a lánykákat. . . Te Panni - kezdi a jegyzőne — elhatároz! uk, hogy ezen túl Katiczát és Vilmát kisasszonyoknak fogjátok hívni . . . ,.Hi! hí! hi! hát aztán mi lesz érte a fizetés? „Semmi, meg a ráadás — feleié András ur. „Már kövesse meg magát Nagy András uram, én is ludom, mink is tudjuk mi a regula, 40 forint, a li/.eics, ebbe nincs bele tudva a kisasszonyozás, azért külön kell fizetni. „Meg lesz Panni felel a tensavsszony — kup.«z egy konyhakötényt, meg egy karton fejkendőt. Az Erzsi meg egy nyakkendőt, de azután jólviseljétck magatokat. Illő most már, hogy hőseinket bemutassam. András ur jól kihizoll, potrohos, se nem kicsi, se nem nagy polgár. A jegyzőne lensasszony csinos nő, tüzes szemekkel, darás derékkal, melyet most nem igen látni, mivel szüntelen éji vagy reggeli öltönyt hordoz, mert egyszer a tiszttartóuén a délelőtti órákban ilyet látott s most azt hiszi hogy egész nap azt kell viselni. A pletyka nyelvek ugyan beszélik, hogy a szép lensasszonynál a hűség ritka madár, c« hogy András urnái egy kerék hiányzik, de hát ez csak pletyka, olyan szép asszonynak, olyan gazdag embernek irigye mindég ős mindenütt akad ... Eljött a vasárnap. Az ujonan vett ruhák fölvételére szánt nap. András ur fólczipőjőt két szolgáló czipelte fel, a paníaluu kissé rövid, a kabát kissé hosszú, az uj kalap — mert cz is lett — kissé magas s must ugy nézett ki András ur mint egy cseh beamter, leánykái is a 16 eves Katicza ós a 10 eves Vilma uj divat szerint, kalaposán, mellettük csinos nénjök kevélyen ős anyuk szerényen. András ur csak abban nem bizonyos, huzzou-e kezlyüt? ha huz a gyűrű nem látszik, ha nem, akkor a keze látszik, utóbb is mint bölcs ember azt találta ki, l>ogy a gyűrűt a keztyü föle húzza . . . Képzelhető, hogy a buzgó, puritán hivők nagyot néztek, midőn a büszke család épen a szent beszéd tartása alatt jött be helyére zavarólag, csörtetve. És cz azután igy ment. Mindég előre, de a czim csak nem jött. Az adósság nőtt, de a czim nem .,,«
