Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-09-17

Nem csak az emberekben, hanem talán kizárólag a mai rosz rendszerben van a hiba. Addig, mig nem lépünk az igazi szerves reformálás bizlos útjára, addig az efféle törvényalkotások, melyekkel némelyek oly fennen szerelnek dicsekedni, nem hasonlítható máshoz, mint mikor a chaldeusi mágusoktól elkezdve Albertus Magnuson át egész C»glioslróig ezrek és ezrek hiába lalálgalták a — bölcsek kövét. Reform kell nekünk! Öntudatos, szerves reform, mely jóvá és magyarrá tudja tenni hazánk közigazgatását E nélkül a köztisztviselők minősítésének új törvényével csak egy csinos czirádáf tesz az országgyűlés közigazgatásunk épületére, mely igen jól állhat egy új szép épüleleii, (le nevetségesen roszÍ'/XÚ néz ki egy romladozó épület korhadt falán. intézeteink nagyobb számmal mint valaha, dc—azért nálunk a kenyér egyre kevesedik, az alsóbb néposztály szegénysége egyre szaporodik. Lelkemnek erős meggyőződése, hogy e bajon a bcgyümölcsösités áltat lehetne segíteni, ha a községek minden zege zuga be lenne ("ásítva jól termő gyümölcs

r

ákkal. ]Ve mondja azt senki, hogy a gyümülcstermés ideje lejárt; ott terem a gyümölcs, hol sok la van. Hol sok a fa, ott tanyát ütnek az éneklő madarak s elpusztítják a hernyót, hol sok a fa, egyik a másikat megvédi az idő zordousága ellen, még a fagytól is. Lessz gyümölcs csak fa legyen sok, akkor még éghajlati viszonyaink is megjavulnak. Azoknak pedig kik azt mondják, hogy a fa soká terem, ha kell mutatok fiatal gyümölcsöst, hol hat hét éves fák szépen teremnek már. Igen csalódnék, ki az elmondottakban, divatos eszmék Átoktatását keresné, Isten látja lelkemet , hogy minden vágyam egy gondolatban forr össze, segíteni ez uton az alsóbb néposztály anyagi helyzetén, és lessz is segítve, ha mi tanítók egy szívvel lélekkel felkaroljuk a faiskola ügyet, s annak szolgálatába állunk. Ifjú barátim! karoljátok fel a faiskola ügyét! Áldásos munkátok eredménye, mint j jó mag mély gyökereivel át hat majd több ivadékon i is, s az eredmény szép sugara vissza veti fényét még I sírotokra is, melyben egykor áldott hamvaitok pij hennek ! Németh Péter. A faiskola kezelés köréből, in. Ha a faiskola bővében van a vadonezoknak, akkor a kezelő ne tűrjön egy vadonezot sem, hanem valamennyit nemesítse meg; csak azt fel ne tegye, hogy a sok vadonezot ejry hét alatt mind beszemzi. meit akkor sem egy, sem tiz hét, de soha sem lesznek beszemezve, ugy jár vele mint. a gyermek, ki felteszi, hogy egy bögre vizel ki iszik egyszerre, először nyeli teljes erejéből, aztán látva, hogy nem megy, ott hagyja. Elég ha a kezelő minden nap beszemez 50 db. vadonezot, délelőtt is 25-öt, délután is 25-öt, ez nem sok, ezt könnyen megteheti; délelőtt addig nemesit, mig igen meleg nincs, délután pedig akkor, ha a forróság múlik, igy nem unja meg, s ha már keveset végez is e^y nap, dc örömmel tapasztalja, hogy még is, mily gyorsai szaporodnak a nemesített sorok. Olvasásra, a kis gazdaság rendezésére is marad azért elég ideje; s ha majd egy sereg nemesicett fát. Ját maga előtt, mint hű munkásságának szép jutalmát, s a helyi lakosok meglepetve a szép s gyors eredmény által, a kezelőt dicséretökkel, tiszteletükkel halmozzák el, a kezelő észrevétlen oda emelkedik, honnét, a visszalépés igen bajos máj-, tehát megy előre, s egy reggelen arra ébred, hogy a faiskolának egy derék, tiszteletre, bccsülésre méltó munkása vált belőle A faiskola körüli teendők pori- ) tos teljesítésére nézve a jó igyekezetü kezelő igen J sokat tehet szép szóval, meggyőzve a népet a gyű- | mölcsfa tenyésztés üdvös voltiról. csak parancsolólag ne lepjen fel, ugy is elég a végrehajtó, neváljunk mi azzá soha. Azt mondja Környei egyik jeles nevelészeti művében, hogy mikor a tanitó nines megelégedve az iskolai állapotokkal, próbálja a hibát, először önmagában keresni, s igen sokszor feltalálja; áll ez a faiskolai állapotoknál is, sokszor a baj okának kutatása végett nem kellene messze mennünk, igen gyakran feltalálnánk közel, magunkban. A nemesítésnél nem kell a hangzatos nevű gyümölcsöket választani egészen; mert nem tudhatjuk, vájjon a mi vidékünkön diszleni fognak-e, itt a talajviszonyok s a nép érdeke legyen szem előtt tartva. A többek közül a fehér és piros búzás körte akkor érik, mikor híre hamva sincs a kenyérnek az asztaliiában. Ismeritek-e a háznak irtóztató ördögét a nyomort? . . Ne is ismerjétek meg soha. Isten óvjon benneteket, hogy valaha alacsony kunyhóban koplaló gyermeket lássatok; az a látás megfagyasztaná jó szivetekben a vért, idegessé tenné crös testeteket. , .Szinte megfoghatatlan, de igaz, hogy vannak vasuta- | di

2 U

S>'> mint ez alkalommal ink, távirdáink, gépeink a közjólét előmozdítására Veszprémből. — szeptember i6-án.. Tekintetes szerkesztő ur megbocsájt, hogy becses lapjába pár héten át tudósításokat nem küldöttem, oka az volt, hogy a városból távol voltam s igy helyi s vidéki hireket nem közölhettem ; hanem most már ismét megfogom a tollat s engedelmével hü levelezőjének továbbra is felcsapok *). Városunk kedves s nagy vendége József föherczeg e hó JO-én a reggeli vonattal elutazott Kis-Czellbe. Elutazása előtt V

2

9 órakor a püspöki kápolnában sz. misét hallgatott. Búcsúzáskor a papság képviselői, törvényszéki elnök, s a város képviselői, élükön a polgármester, jelentek meg. A búcsúbeszédet püspök ö excellentiája tar totta; azután kocsik hosszú sora által kisérve hajtatott ki az indóházhoz. A várból lemenve a felállított diadal oszlopok hátsó részén e felirat volt »Magyar szivek kisérnek;« a város végén felállított diadal oszlopon pedig »Isten veled;« . ez utóbbinál a tiizoltóegylet alkotott diszsort, J hol a tűzoltók zenekara ráhúzta a »Rakoczit.« j Az indóháznál városunk derék polgármestere tar- j tott búcsú beszédet s igy szűnni nem akaró él- j jénzések között hagyta el a hazáját szívből sze- ; rető főúr városunkat. Isten vezérelje útjában! \ A városunkba összejött katonaság naponkint tartja nagy gyakorlatait, sajnos, hogy a \ kedvezőtlen esős idő nagyon megviseli őket; több- ' ször agyonázva jönnek haza gyakorlataikról. A ' katonaság ittléte egész élénkséget kelt váró- j sunkban. j Színházunk e hó 9-én zsúfolásig megtelt, | mert az a hir terjedt el, hogy József föherczeg [ E hó 14-én installáltattak czimzetes kanonokokká a székesegyházban Fehér József sümegi és Szabó Vilmos attalai plébános urak. Ad multos annos! Ráth Iván püspöki jószágigazgató úr az ösii rom. kath. iskolának 50 frtot ajándékozott. Dobai István ösii 16 éves legény lábát, saját vigyázatlansága következtében, Küngösön a cséplőgép elszakította, s daczára a rögtöni orvosi segélynek, városunk kórházában, hova szállitatott, másnapra a nagy vérvesztés következtében meghalt. Megyés püspökünk a keszthelyi zárdát, a melynek felépítésére maga is jelentékeny áldozatokat hozott, jövő hó elején fogja felszentelni. A veszprémi rom. kath. tanítói önképző és segély-egylet e hó 7-én tartotta az őszi nagygyűlését. Jelen voltak: mélt. és főt. Pribék István felszentelt püspök, mint az egylet védnöke, főt. Németh János palotakerületi esperes, főt. Joó János lepsényi és Czompó Gábor enyingi plébános urak s számos palotakerületi s füredkerületi tanítók, kik az egylet új tagjai lettek. Az elnöki beszédet Rák János veszprémi tanitó s az egylet elnöke tartotta; felemlité az egylet keletkezésétől történt mozzanatokat; ennek végeztével egyéb egyleti ügyek intéztettek el s Cser József tanitó ur tartott figyelemre mélló felolvasást a »gapies és értelmes olvasás tanításáról,« mely köztetszéssel s éljenekkcl fogadtatott. A gyűlés délutáni 1 órakor ért véget. Városunk első czigánybandája, mint Frankfurtból írják fényes sikert arat ott. Az időjárásunk a lehető Iegroszabb; folytonos esőzés kétségbe ejti a szőlősgazdákat, kik nagy reményt kötöttek ez idei szürethez, mi alkalmasint meghiúsul, mert már rothadásnak indul, édessége pedig alig van. Nemó. Fürdői levél. Radegund, ssept. /_?. 1882. Tisztelt szerkesztő vir*! Fenyvessy képviselő barátom birt rá engem, hogy a Pápai Lapok számára valamit írjak. Természetesen jobb volna, ha én, ki alig hat hét óta tanulom a magyar nyelvet, inkább hallgatnám fülemmel a magyar nyelv szép hangját, mint tollammal rontsam el egy magyar újság hasábjait. Azonban fent irt barátom kedvéért, szerkesztő ur engedelmével itt küldöm kontárkodásomat. Olvastam valahol, hogy az igazi magyar ember nem szeret hegyet mászni. Az itteni tapasztalásaim után nem mondhatom ugyan ezt. A Lajtha túlsó partjáról sok látogatónk van, kik nem egyszer mászták már meg a Schöcklnek nevezett Montblanc-unkat. Mások pedig bizony e magasra törő szenvedélyt mostanáig csak amúgy academice értik. Beszélnek ezek ökörről, szamárról s mindenféle terhethordó baromról; - meghatározzák a kirándulásnak idejét penczekig, hanem is megjelenik, mivel az ö kedvencz darabját ,.Pe- ' azonnal csak a völgyben andalognak a vakmerő leskei notarust« adják. A föherczeg ugyan nem 1 hegymászók és csak szemükkel masszák meg a jelent meg, mert azon nap tartott hadgyakorlat J sötét fényűvel zöldellő magas hegyet. Hat bizony kifárasztotta, hanem két segédtisztjét küldötte j be kell vallani, hogy a völgyek utai is mindenütt el. Geröfi színházigazgató örvendhetett e szép j elragadó kilátással birnak itt Radegundban. Mint közönségnek, mert alig telt meg a színháza ed- tenger terül el szemed előtt a messze táj, a haí lom, a völgy, az erdő, a szép szántó föld, a kis j falu, a sok csinos nyaraló, egészen a két kék ') Kéljük! S/.ork. mikor túl a Dunán ebből a nagy mélységből ágaskodott ki a Somló meg a Ságh meg a Balaton-mellék bazaltkupjainak nagy száma! A fehértemplomi hegyszakadások homokját szárnyain szitálta a szél s ide vetette századokKri-kri! Zerrr ! Zrrrrik-zik — zrrrrik-zik ! S hallom az örök szerelem édes vallomását a természet ölén. Kergeti hajtja a hím tücsök egymást , nagy haraggal csapva össze, háromszor hangoztatva: kri-kri-kri! De ha immár ott jár a kai ennek előtte, hogy munkás kéz paradicsommáj lovag bácsi a g

y

üze

]

em terén, s odatér nagyváltoztassa: a sivár pusztát! Kevés ember mérte végig e nagy sivatagot, hol nyár közepén tiz óra után a járás-kelés nagy nehézséggel jár, csak az «alma zsáne«-k (pásztorok) erdőcsöszök — olyiknak-olyiknak oly gyönyörű villája van, hogy akár oda állíthatnék a fürediek közé — dicsekedhetnek vele. Kik ott járnak-kelnek őrizve azt, vájjon a juhtartók nem legeltetik-e le a pusztaság peremén fölcseperedett fiatal gyöpör, mert hatvan apró krajezár jár a legelésen rajta kapót juhnyáj minden szálaért: váltságdíj fejében. Ennek a vidéknek növényzete annyira elüt a miénktől. Fa helyett tüskés bokrok meg kóró. Annál érdekesebb az állatvilága, azok az apró szép lepkék! Szegénykék oda kerültek sürü hálómba: a fekete Andraena, a halváuyolajzöld sávú Bembex, sárgapettyes Scolea meg Anthidius! Hozott a jó Isten benneteket a „hymenoptera" rend válfajait annyira kedves szinpompátokkal! Oda túl a mocsarak táján egészen másforma az élet! Búja virány takar mindent. A gémek húsz fajtája emeli bóbitáját, ha pörge kalap került volna a kezem ügyébe biz ucscsa sutba vetem a »pincset« (úgy értsed: köcsög kalapot), hogy kócsagtollat tűzzek a kalapom zsinóija mögé! . . . Itt újra fölérez lelkünk, újra nyüzsgő élet tör a fű bársonyából, hogy olvassunk a természet, dajkálkodó édes jó anyánk, nagy könyveool. S hallom ujra a rét énekesei dalát! Reá kezdi a tücsök, folytatja a lovacska meg a, hátas szöcske ott a mocsáron túl! sámhoz, hangja lágy fuvalomba hajlik: kriiii! Cl 1111Lálom a szöcskék gyülekezetét, hallom dalversenyüket s azt a trillát, hogy: »trr! . . . S felrajzik lelkemben Hermán Ottónak és a derék korán sirba hanyatlott Ver sin francia tudós munkájának minden sora, ki kótába fejtette az apróságok Iyráját! A mély völgyből kerekedett szellő esőt szitált reám. Én meg plaidembe, burkolva hallgatom a természet örökké szép danáját: csak egyre hallgatom! Láss Samu. Végre megnyíltak a hónapok óta szorosan lezárt redők, ablakok, iparkodunk a mollpor, cárból s egyéb desinfiziáló illattól megszabadítani lakásunkat, s boldogan körültekintünk, mert hisz itthon vagyaink! A milyen gyorsan csomagoltunk elmenetelünkkor, ép úgy sietünk kicsomagolni, hogy lakásunkban mennél előbb a régi rend honoljon. Mert hisz melyik jó házi asszony szereti a felforgatott lakást ? — De hát végre ezt is csak megértük — minden ragyog, szobák, kamra szekrények mind rendben vannak, a virágkosár telve friss virággal, tartókban csokrok díszelegnek s a madárka is ott fütyörész ismét vigan régi helyén. Most már rá érünk egyébre is. Kitekintünk ablakunkon kissé, mert sok a vidéki látogató. Igen élénk, zajos a város, a jó szülők kis gyermekeikkel, kiket a behatásra kísértek el, a mamák gcudosan megfésült lánykáikkal jol kikeményített ruhákban, a fiucskákat papák vezetgetik és vigasztalják, az elválás előtt még néhány pogácsával tömködvc meg zsebeiket; mert hát a szegényeket ezentúl úgyis csak tudománynyal táplálják. — Jönnek a gabonás kocsik bőven megrakott terményekkel stb. ez mind, mind érdekel most a hosszas távol lét után. Aztán előszedjük az össze halmozódott iratokat, könyveket, anonceokat, hírlapokat, hisz utazásunk úgy igénybe vett, hogy hírlapot sem értünk rá rendesen olvasni. Itt ott leköti figyelmünket egy egy czikk, fürdői levél, ismerősök nevei., — azonban Hellas barátom szivét Ilka. Ida, Aranka, vagy Luiza szép szeme, és a Balaton ringó hullámzata, holdvilágos estén való csónakázás, aligha meg nem zavarta, mert fürdői levél helyett mythologiai és világtörténelmi elmefuttatást irt!! Előszedegetjük a velünk hozott fényképeket, melyek ujra és ujra emlékünkbe idézik a szép vidéket, hol anyira gyönyörködtünk. Szárított virágjainkból, melyeket sétáink alkalmával szedegettünk, csokrokat állítunk össze, kedves ismerőseink számára. — Mindezen apróság az átélt időről maradandó emléket kelt bennünk s szívesen elmélkedünk és beszélünk felöle. Örömmel hagytuk el otthonunkat ezen változatos életért, sokat láttunk, sokat tapasztaltunk, sok régi jó ismerőssel és új, kedves emberekkel találkoztunk, jól teltek napjaink mindenhol, sajnálattal váltunk meg innen is, onnan is — és mégis milyen jó most „itthon!" Boldog ember ki szívből elmondhatja azon ismert népdallal: „Messze jártam, távol is volt jó dolgom, Hej de szivem csak azt mondja jobb otthon! Gizella. hegyig, mely megett rejtekezik Gleichenberg ismert fürdője és a Riegersburgnak magas vára. Vendégeink az utolsó napokban nagyon megfogytak, mi nem is csoda, mert hiszen nagyon rosz volt az idő. Egy-egy nap az eső esik, sürü fellegekkel füstölög a Schöckl, és mikor bőrig megázva vissza, tértél, oda haza ís a szobádban találod a ködöt. Mennél kevesebb azonban a bátran kitartó sziveknek száma, annál összébb szorultunk mi, kik itt maradtunk. Magam is tagja vagyok egy kedves társaságnak, melynek középpontját épen a pápai plébános és apát ur képezi jóságával és vig kedélyével. Szép aszszonynak, leánynak sincs hiánya, kiknek neveit most még elhallgatom, de jövőre, mikor már nem kell félnem haragjuktól, közleni fogom. Engedje meg szerkesztő ur, hogy türelmét x

\ igénybe vettem. j Seler Ede *). 1 Lsvél a szerkesztőhöz. ! Tisztelt Szerkesztő Ur ! ' A „Pápai Lapok" mult heti 38. számának ve! »erezikke a pápa városi jegyzői hivatalt, sajátképen ! a főjegyzői, országos botrányul pelengérezi **"), a ha; nyagság, mulasztás, figyelmetlenség vadjával bélyegzi, s azt mondja, hogy a legközelebbi megyei közgyü; lés elé nagy számban terjesztett városi ügyek közül I csak néhánynak elintézhetése is a megyei bizottsági , tagok jólelkű elné/.éséiiek köszönhető, két. tárgy pe\ dig a késedelmes beterjesztés miatt nem is volt tárgyalható. : Ugyan azon lap közli utóbb a megyei közgyűlés folyamát, III< !y szerint tárgy.lás alá vetetett 8 I városi ügy, ezek közül 6 helybenhagyólag elintéztetett, 1 feltételesen hagyatott jóvá, 1 pedig hiány pótlása végett vissza fog küldetni; felterjesztett 10 tárgy közül tehát 2 késedelem miatt nem tárgyaltathatott ***'). ! Midőn pedig 8 felterjesztett tárgy közül (í jóváhagyatik (Jiololl lényeges szabálytalanságot elnézni nem lehet) I ügy, mely megjegyzendő, az én befolyásom nélkül, nem a jegyzői hivatal, hanem mások álla! intéztetett, c>ak feltételesen hagyatik jóvá, s csak 1 ügy kíván pótlást. — Midőn a késedelem miatt nem tárgyalhatott 2 ügy közül egyik, a város földjeinek bérbeadása iránti szerződés, azért nem terjesztethetett be idejében, mert ezt a bérlő hosszas huzavouás, kifogásainak legyőzése után csak a beterjesztés napján irta alá. s igy ezek közül is csak az egyiknek, a házaló kereskedés tilalmazására vonatkozó szabályrendeletnek késedelme rovható fel nekem, melyre nézve pedig szintén megjegyezni bátor vagyok, ho»y a ki egy, leendőkkel ugy elhalmozott hivatal ügyfolyamát ismeri, mint az enyiin, az azon, ha egy nem épen égető ügydarab a sok közt a figyelmet kikerülve 8 heti késedelmet szenved, még oly nagyon fennütközni nem fog, ez még nem olv égbekiáltó, oly ujjal mutatható hanyagság: — az ügyek ily állása mellett az oly keményen, oly élesen rovó ve/.érczikk valóban méltatlan, s nem tudom mifele ellenszenv vagy czél vv-**-j intézménye. En polemizálni senkivel nem kívánok, fentebbi tárgyilagos megjegyzéseimet azonban az oly élesen és kíméletlenül megrótt jegyzői hivatal, illetőleg saját repulatióm védelmére, a vezérczikk által támasztott baliléletek eloszlatására , szükségesnek véltein megtenni, ezzel tartoztam önmagamnak, tartoztam hivatalos állásomnak. Kérem tehát tisztelt szerkesztő urat, szíveskedjék ezeket becses lapjában szintén közzétenni. Tisztelettel l»ápán, 1882. szcpl. 15. alázatos szolgája Nagy Boldizsár vár. főjegyző. Színház. A hét változatos repertoirja sok müélvet szerzett a közönségnek, mely dicséretes kitartással látogatja az előadásokat, méltányolva a társulat és vezetőjének figyelmét és igyekezetét. Vasárnap szeptember 11-én Lukácsi Sándor ismert népszínmű irónk darabja Árva Zsuzska adatott. A Zsuzska igaz csak egy liba pásztor, de Sásréti Mike János ur nem átallotta nőül venni állitólag csupa dacból vagy megszokásból, mert hisz első felesége is csak e fajta fehérnép volt. Ki ime a szurtos kis pesztrábóí, ki se irni, se olvasni nem tud, mint egy varázs ütésre olyan takaros menyecske s mi több értelmes, mivelt nő, kitűnő háziasszony válik, ki szivjósága uemes és fenkölt gondolkodásánál fogva mindenkit felül mul; megmenti férjét a vagyoni tönkrejutástól, s szerelmes mostoha gyermekét, ha kell saját boldogsága árán is boldoggá teszi. Mert a *; Meg nem állhatom, hogy e levél után pár sort, ne írjak. Sül er Ede berlini tanár úrral, s l, barátommal itt ismerkedtem meg, hogy ismerkedésem után megbámuljam őt! Nevezett barátom bizonyára tuiicuni a maga nemében, A feni. kö/lüll levelet, — melynek styiját úgy, mint főkép helyesírását sok ministeri fogalmazónk is megirigyolhatné— hat, mondd hat heti magyarul tanulás után irta. Itt mindannyian csodáljuk e ritka emberi, ki nem egyszer minket magyarokat is megszégyenít gcrnianimnusuiik kijavításával. Egy — irmét megrendeli — Üallagi zsebszólár volt nyelvmestere a t. barilomnak, kinek lapomban szórói szóra, s minden javítás nélkül közlött levelét t. olvasóim szives figyelmébe ajánlom. Hildegund, 1882. sepl, 13. Dr. Fenyvessy Ferenc. *') A jóakaratú figyelmeztetés még nein országos botrány Szerk. *•*) Hogy a közgyűlési tudósításba épen a főjegyző ur iránti tekintetből nem vettük lel a fő- és alispán uraknak és az egész közgyűlésnek a rendszeres mulasztások l'eietl kifejezett megrovásait, n.ég nem mulatja azt, hogy állitásunk valótlan lenne Igaz, hogy volt néhány tárgy a hol mosl hiba nem észlelletell; de ezek olyan ügyek voltak, melyek másod vagy harmad ízben lellek felterjesztve, és azokra nézve a város már előzőleg kilanilva lett. Swrk. *«•«) Igen is azon cél, mely városunk érdekétől el nem választható, Szerk,