Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-09-17

IX. évfolyam. 39. szám. IMegjelexiilc m i n d e n vas á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. lap szellemi és anyagi részét illető küldemények SZERKESZTŐ- S KIADÓ HIVATALHOZ intézendök. A Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC f Pápa, 1882. szeptember Í7. Hirdetések alapszámára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN ó-colleghnni épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 Irt. — Félévre 3 frt Negyed évre i frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyílttérijén 25 krral számítafnak. Bétyegdíj mindig külön fizetendő. VEGYES TARTALMÚ HETILAP Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. jpápa város hatóságának, a pápai jótékoiiy nőegylet-, isiueretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, tü^olLóegyleteltixelt, a pápai lcexnészeUtáx-sxilatxialc és töl)b pápavidéíci egyesiiletiielc lüvatalos közlönye. A köztisztviselők minősítéséről, in. (Dr. F. F.) A soraink élén jclzell törvényjavaslat — számos hibái dacára — tagadhatlanul üdvös hatással lesz közigazgatásunk fejlesztésére, bár isinélelve kell kifejezési adnunk a közigazgatás egyéb s még ennél is jóval fonfosabb szerves törvényalkotások iránti óhajunknak! — Á törv. javaslat elegendő el•méleli és gyakorlati szakképzettséget Kíván az állami és törvényhatósági tisztviselőktől, sőt e javaslalnak, szemben a külföldi törvényhozások intézkedéseivel, — melyekel cikksorozatunk I. részében ismertettünk — még azon előnye is van, hogy átkarolja a közigazgatás összes ágait, részletesen intézkedik egyszerre mindegyikről. Az elmeleli képzés a jelenleg fenálló jog- és államtudományi vizsga rendszer bázisán nyugszik. Kár, valóban Kár, hogy egy jobb, célszerűbb rendszer hiánya miatt, ily gyarló bázisán kell egy ily l'oulos intézkedésnek nyugodnia ! Sajnáljuk, hogy terünk, de főkép a megbeszélendő tárgyhoz való szoros ragaszkodásunk nem engedi c Kérdés feji égetését. Dc bár mily röviden is, de annál határozottabban kell kijelentenünk, hogy a mai államtudományi vizsga rcn dsze r ///egtartdsdval homokra van építve ez új törv. javaslatiul feíúiJitant szándékolt új épület. Ha a közoktatásügyi minister úr, — kinek évtizedes jubileumához, elkésetten is, szívből gratulálunk — nem hoz be célszerűbb vizsgarendszert: — az egész lörvény csak felhő lesz termékeny eső nélkül. Határozottan hibás a törv. javaslat azon pontja, mely az önálló, awi rendelkező halalmi körrel felruházott főbb hivatalok betöltésére egyszerű elméleti képzettséget Kivan?! Mintha bizony a diploma egymaga elég lenne a közigazgatás ezernyi, — könyvekből soha meg nem lanulhaló, — szövevényes eseteinek önálló elintézésére!? Megírtuk volt már épen Virág Klára. Virág Klára fején menyasszony koszorú, Régi szerriöje de nagyon szomorú, Sötét fájdalom vet árnyat bús arczára, Húzza már a czigány. Másé lesz a Klára. Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. »Jaj anyám, jaj anyám, ugy dobog a keblem, Képem is halavány, beteg vagyok, érzem.* Nem lányom, csak ámít a csalfa képzelet, Látod hogy a mátkád mily igazán szeret. Húzzad czigány vígan Hajnal hasadtáig. Eljött a vőlegény piros bokrétával," S indul esküvőre búsuló párjával. » Várjatok, várjatok, megszakad a keblem, Csak övé lehetek, megölsz anyám engem.» Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. Szól a víg muzsika, megvannak már áldva, Sarkantyú taréjjá bele cseng a tánezba. »Hogy is volt ? hej, haj, most a rózsámmal járom, Zetigjtn a hegedű, nótád meg ne álljon." Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. Széles kedvet nevel a bujdosó pohár, De Klára homlokán ott ül a bú madár. Ajka sóhajtásit nem is veszik észre, Tele, tele sirva kis fodros köténye. Húzzad czigány vigan Hajnal has a diáig. Szellő repes körül, harmat hull a réten, Sok szép csillag jő fel egy sorba az égeti. e lapok hasábjain, hogy a közigazgatás tudománya nem kotla, melyet minden jól-roszul klimperezö lejátszani képes, ha kotlából olvasni tud. A különféle életviszonyok, tradiliók, sokásjogok, specialis vidéki körülmények teljes gyakoriali ismerete szerzi csak meg az elméleti képzettség teljes és jogos érvényél. Ennélfogva részünkről feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy az egyes ministeriumok központi hivatalainál a minisleri titkári és az ennél magasabb liivalalok elnyerése — úgy a pénzügyigazgalók, adófelügyelök, posla- és távírda igazgatóktól, továbbá a megyei törvényhatóságoknál az alispáni, főjegyzői, szolgabírói, levcllárnoki, (mely utóbbi állomásnál , Különösen hangsúlyozzuk a gyakorlati képzettségei) a fővárosi és törvényhalósági joggal felruházott városoknál pedig a polgármesteri és retidör kapitányi állomások betöltésénél az elméleti Képzettségen Kivül a még fonlosabb gyakorlati képzettség feltétlenül inegKivánlassék. E képzettség egy Külön gyakorlati közigazgatási vizsgán lenne megszeg rezbelö. A szolgabírói, a polgármesteri, és rendörkapilányi állomásoknál — átmeneti inlézkedésben — azon ügyvédek, Kik a megyékben, városokban mint bizottsági tagok bizonyos éveken ál tényleg működlek, fel— menthetők lennének a gyakorlati vizsgálói. Maga a gyakorlati vizsga szóbeli és Írásbeli lenne, melyre csak azon elméleti Képzetséggel biró bocsájlalnék, Ki legalább kél ével már az illelö közigazgatási ágban praxisban löllölt. — Nagyon természetesen, fel lehelne hatalmazni a minisleri, hogy a szakirodalom, vagy a gyakorlati élet terén kitűnt egyénektől a gyakorlati vizsga ne KívántasséK meg. Legelső kellék azonban a törv. javaslatban lefektetett elvek sikeres keresztül vitelére nézve, hogy egyetemeinken, esetleg jogakadémiákon egy rendszeres közigazgatási tanfolyam szervezlessék. Az országgyűlési szakbizottságban maga a minislerelnök elismerte e tanfolyam szükségéi, de ennek szay>Kimegyek, megnézem ragyogó csillagom.* y>Féltelek, féltelek én kedves galambom,* Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. »Ki suttog? ki vau itt} a keze ugy reszket,* »Gyere, gyere velem, az enyimmé teszlek.* Meghalok uiánnad, érted lesz halálom !* A keblemre tűzlek gyönyörű virágom.* Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. S mennek gyors léptekkel ezüst tópartjára, Rengő sajkát vesz a futó hab hátára. Elmarad a füzes lassan ingó bokra. Édes az ölelés, csók csattan a csókra. Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. Útra kel a puszták viharja sietve, Csapkodó szárnyától zavart a víz tükre, T>Borulj, borulj reám, szerencse kísérget,* iOh retteg a lelkem, hogy elválok tőled." .Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. Zúgó moraj támad, nyíl az örvény mélyen, Hallik a sikoltás messze, néma éjben. Hullám takarja be a csendes sírhelyet, Örök béke virraszt az álmodók felett. Húzzad czigány vigan Hajnal hasadiáig. Bacsa Béla. bályozását a [örvényhozás útjára tartozónak vélle. Részünkről igen örömmel fogadnánk, ha kormányunk, még a köztisztviselők minősítéséről szóló törv. javaslat tárgyalása elölt be adna a közigazgatási tanfolyamról szóló lörvény javaslatot, nehogy az e sorokban tárgyalt lörvény javaslat a ÍÍIÍUÖ ante palrem szerepét viselje. A mi a törvényhatósági tisztviselőkéi illeli, a törv. javaslat nem intézkedik az u n. tiszteletbeli tisztviselőkről. A ki ismeri a megyei életet, tudja hogy ezzel a ..lisztelelbeli''séggel főispánjaink úgy lesznek, mini Oll'enbaeh operettjeinek hercegei, kik boldog- boldogtalannak deilire-borúra lűzik mellükre az „érdeme-jeleket. Főispánaink is. minden ,.jó hangzásű^Oalal emberi, a ki alig lép be valami megyei hivatalba, már „mcgtiszlelclbe-Jizik

11

. Igy van egy főispán, Ki eddig két., tiszteletbeli'" alispáni, és három ..tiszteletbeli" főjegyzőt nevezett Ki, persze a közigazgatás józ'in érdeke szempontjából. — E nevetséges érdemjel osztogatásoknak illik végei vélni. Nem célunk távolról sem, annak eltörlését indítványozni, de mivel a „tiszteletbeli"

1 állás mindig nagy Körles szerepet jálszik a megyei tisztviselők választásánál: — kimondandó lenne, hogy a törvényben szabályozóit köztisztviselői minősítés a liszlelelbeli állásokra nézve is feltétlenül megkívántatik. Az árvaszéki elnök és ülnökökre nézve a jogtudományi államvizsgál okvetetlenül szükségesnek tartjuk, sőt az elnökre nézve az ügyvédi vizsga felléleiébe is igen örömest bele nyugodnánk. Az árvaszékeknek igazán sanyarú helyzete, az ülnököknél lévő csaknem egész képzeltséghiány, s az ezzel járó óriási károk eléggé igazolják ez óhajtás jogszerűségét. A községi,- s körjegyzőket illetőleg ma már — mi tagadás — nem elegendő azon qualiíicatio, melyet az 1871. XVIII. I. cz. megállapít. A községi,- s körjegyzők ma már valóságos jogtanácsosai az egyes Községeknek. Az eddigi jegyzői szigorlaton kivül bizonyos középiskolai qualificaliól és legalább egy évi segédjegyzöi praxist múlhatatlanul szükségesnek tarlók. E kívánalom még kevesebb, mint a mii maga a körjegyzői országos egylet akart, mely érettségi vizsga-bizonyitványt követelt, melyei azonban — hazánk közművelődési viszonyait tekintetbe véve — túlzottnak tartok. Az orvosi szakot iilelöleg két évi orvosi gyakorlat a legkevesebb minimum az orvosi diploma melleit. Egyszerű sebészeket semmi cselben sem volna szabad ma már járási orvosokká kinevezni. Ez iráni is célszerű lenne, ha a bíráiL javaslat határozóit, intézkedést tartalmazna. A számvevői szaknál, a megyei és a törvényhatósági városok számvevő közegeitől az államszámvilel-lan sikeres vizsgája kivánlassék meg. A pénztári szakra nézve a javaslatban előírtakat egyáltalán kevésnek tarlóm. Legalább érettségi vizsgát, vagy a középlanodákkal egyenrangú kereskedelmi iskola végbizonyítványát előfeltételnek kell megkövetelni. A segéehivalaloknál alkalmazottakra nézve négy gymnasiumi, vagy reáltanodái osztály szabályszerű bevégzését jó lenne előírni, stb. Végül a mi az átmeneti intézkedéseket illeli; e tekintetben az a nézetem, hogy viszgákat nem volna méltányos, — jobban mondva nem volna illendő követelni azoktól, kik már a jelen törvényjavaslat törvénynyé válla elölt akár kinevezés, akár választás utján már hivatalban vannak. Ennél azonban több méltányosságot kívánni, túlhaladna minden józan értelmet. E törvényjavaslat azonban, ha mindjárt az e sorokban röviden részletezeit javításokkal lépne is éleibe, — édes keveset fog lendíteni magán a — közigazgatáson. E törvény inkább csak állomásokat biztosító intézkedés lesz a végzeit emberek számára, de a közigazgatásnak nem fog reformjára válni. ÚTBAN, Karcz. Deliblat, szeptember elején. Távcsövem tarsolyomba csúszott, koczkás plaidemet kiszabadítottam nyűgéből, hogy oda sodorintsam vállam köré, a lepkefogóm nyele meg kezembe szorult. Szóval, hátat fordítottam a kétegy fővárosnak: Budapestnek! Azután mentem, messze igen messze. »Talán hetedhétországon is túl« — azt veti hozzá menten a kegyes olvasó. Mert bizony igaz nincs is a bejártam vidékhez fogható több széles e hazánkban, hanem oda túl, messze hetedhét országon is túl, túl a tengeren Afrikában a Szahara sivataggal állit eléd ennek a tájnak egy töröl szakadt édes testvére! Mert hát szülőapjuk mindkettőjüknek az óczeán. Visszazúdult álja mérhetlen méhe fölött csapódott össze, hogy mély fenekének fövényét a kerekedő szél emelje ölére. Temes megye alsó szélén nyúlik hosszában a nagy sivatag Deliblat, Grebenácz., Mramrák és Károlyfalva határában negyvenhatezer holdnyi területtel^ hogy kietlen kopárságával gazdagítsa az enállamunk kincstárát! Éppenséggel akkora, mint a Lichtenstein herczegnek őseitől öröklött urodalma: Lichtenstein herczegség oda túl a burkus világban: Németországban Vadutz sziklavárával együtt! . . . S ez az óriási sivatag hullámzik egyre akár a sik mező kalászerdeje. Itt lankásba simul a homokhegy, amott rézsutosau nagy buezkót emel, másik oldalán meg nagy meredeken hanyatlik alá. S pirkadó hajnallal a kietlen puszta szélére tér drága pénzen váltott munkása az államnak: az a pozsgás arczu rácz leánygyermek, hogy elhintse a gyepágyat szülő termömagvat itt, gyűjtse a hullott magvat amott. Csak a fű köti a repülő homokot igazán. Hanem ha aztán jól megvetik ágyát az aczélos búzának, abban a kötött talajban, meg is terem az ős anyaföldben szaporán. Ahogy szavából megértettem a rácz atyafi három holdról takarított kévét s hetven métermázsa búzát fogadott ölébe a hombár! S ezek a leánygyermekek dalban ejtik sorját lelkük csapongó örömének addig is mig szombat napján kondulóra nem hajlik a helység harangja, hogy intsen imázásra: holnap vasárnap leszen, meg nagy dobbanásra késztesse a szivet s lüktesse hevesebben a vért: mikor immár a »zsok«-ot a vasárnapi tánezot eleve is hajtja a leány: Mert hétköznapon nem csilingel a kis harang, nem zúg bele az öregebbik. Vasárnapra selyemviganót Ölt valamennyi leány. Túl a Dunán a parádés lovak gondozója — a kocsis — feleségének csak karton ruhára, kék »festöbeli« fehér virágos kötényre, meg »parket«-re kerül, nem úgy ezen a tájon, hol az én derék gazdám deliblat föerdészének kocsisa a tulipántos láda helyett százhatvan forint áru ropogós selyemruhát, meg annyi sok ezókmókot vásárolt arájának ! Nem szorul az más pénzére, megél a maga emberségéből a maga fundusán, ha nem is tart egyéb állatot a juhnál. Nem is tűr az meg enmaga között semmiféle nemzetséget: se lengyelt, se zsidót, se németet, «svaba« az neki mind! A napszámra is csak úgy ímmel-ámmal meg merő szokásból jár a leányzója, hisz az a hatvan krajezáros napifizetés sem megy ám az egész nap számába, mert csak a reggel hatodik órájától a tizedikig, meg este hat órától a szürkületig tart a munka. A nap derekán kerekedik szárnyára a homokfelhö s hajt végig a síkon, hogy csak sátor védheti a munkást meg az utast: kinek kocsi kereke ugy is agyáig sülyed a nagy áldásba. Hej nagyot is bámultam e tájon. Az én vezetőm legott az »operenezias tengerrel« állott elő, hogy hajdanában danában — majd azt mondom Arany Lászlónkkal: ködös Brittániában — ez borította ezt a vidéket. De uti társam geológus létére meg tudományos apparátusával azt hajtotta, hogy az a nagy hegység ott Fehértemplom mentén a »geológiai harmadkorban egy szigettengerböl emelkedett ki« — éppen akkor, 39