Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-09-10

IVIegj eleiiik in í n d e n vas á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkivüii számok is adatnak ki. lap szellemi cs anyagi részét illető küldemények SZERKESZTŐ- S KIADÓ HIVATALHOZ intézendők. A Bérinentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC . Hirdetések a lap számára felvétetnek A KIADÓHIVATAL?

AN ó-collegiumi épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 írt. — Félévre S frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetés ek 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bétyegdíj mindig külön fizetendő. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. Pápa város Hatóságának, a pápai jótékony nőegylet-, iamoretterjesztö-, lövész-, korcsolya-, t&zoltóegyleteknek, a pápai kertészetitáx-sxxlatnak ós több pápavidéki egyesületnek Jxivatalos közlönye. Pápa, 1882. szepl. 9. Az e hélen lartott évnegyedes megyei közgyűlés valóságos „számonkéröszék^ voll városi hatóságunkkal szemben. — Valóban pirulniuk kellett azon bizottsági tagoknak, kik városunkból a közgyűlésen részi vetlek; — mert egész sorozatát olvaslak fejükre azon mulasztásoknak, hibáknak, melyekel a városi jegyzői hivalal az ügyeknek törvényhatóság elé felierjesztésében rendszeresen elkövet. Alig volt megyei közgyűlés, melyen a Pápa városát közvetlenül érdeklő ügyek ily nagy számban fordullak volna elő mini a inoslanin — és mindezekből, hogy csak néhányat is érdemlegesen elintézni leheléit, — a megye bizottsági lagok jó lelkii elnézésének köszönhcljük. Evek óta lapaszlaljuk, hogy nálunk a felsőbb jóváhagyás alá terjesztendő ügyek felszerelésére nem fordilatik a kellő figyelem, a miért számos utánpótlásra van szükég; de házi ügyünknek lehintvén, csak lürlük az okulás reményében; de most, midőn már a rajiunk kivül állók, az egész megyei bizottság ujjal muial reánk, — a rendezell tanácsú városra, — hogy mig a legkisebb község körjegyzője is ismeri és tiszteli a törvénynek rendelkezéseit, — addig nálunk egyik iratcsomónak hiányosságait csak a másiknak fogyatkozása szárnyalja lúl. A községek rendezéséről szóló lórvénvnek az alig száz §-a hál oly Jabyriut a városi főjegyzői hivatal elölt, hogy rendelkezéseinek emlékezetben tartása ember feletti munkának tekintetik ? — Megmondja a törvény világosan, melyek azon ügyek, mik felsőbb jóváhagyást, igényelnek, megjelöli azok tárgyalásának módját, és jóváhagyásuknak feltételeit. — És mégis a megye jóváhagyása alá most beterjesztett ügyek mindegyikének iratcsomójából hiányzóit vagy a tárgysorozatra kitűzési, vagy a gyűlésnek kellő időben meghirdetését, avagy a szavazatok mikéntjei feJlünlelő okiratok melí lékelcsc. — Feltűnt továbbá az ügyek felterjesztésében észleli nagymérvű késedelem is, meri a mult hó 12-én tarlóit városi közgyűlésen hozoll halározalok egyike csak a gyűlés kezdete elöllí napon, — lehal az állandó választmány tanácskozásainak befejezte ulán, a másik pedig a közgyűlés másodnapján érkezeit az alispáni hivatalhoz,- — igy az egyik csak egy nap közbevetésével, a másik pedig cgyátalán nem lárgyallalhalolt a közgyűlésen. Elvárjuk lehal, hogy a megye gyűlés helytelenítésének ily alakban nyilvánulása jó akaratú figyelmeztetésnek vételik az illelök állal, és reméljük, hogy ez lesz ez irányban az utolsó panaszunk. KORUNK ÉS NEVELÉSÜNK. v. (JJ el ej ező k ü z I e m én y.") Fontos végre, hogy tanuljanak ifjaink lelkesülni a jövőért. A jövő reményei ők, és viszont, az ö reményük a jövő. Az elaggott korú rendszerint nem reméli már semmit; gyakran a férfiú sem sokat; és az ifjú? . . O reméli még mindent! Nem azt a reményt értem itt, melylyel saját viszonyaink között kisebb-nagyobb óhajtásunk teljesülésének eléje nézünk. Reméli igy mindnyájunk; az ember törekvéseit és várakozásait végkép csak a sir némíthatja el. De az ifjúság reményei nagyok, messzehatók! Igy volt ez mindenkor, és igy is van ez jól. A hitregés „aranykor" eszméje egy kifáradt, életszerepeiböl kiesett, saját körében is idegenné lett aggnak ábrándjaiból állhatott elé, melyekkel ifjú korának felhőtlenül ragyogó képeire repdes vala vissza. S valamint az ö szemeiben a világ folyása visszájára fordult s annál rosszabbá vált, minél inkább kihullottak az ö és kortársai kezéből a családi s társadalmi vezérkedésnek gyeplői; s valamint ennélfogva ö maga ifjúsága aranyidejéből, életkora fokozatain át, alkonyodó életének ,vaskorába' jutott át: épen igy alkalmazhatá azt nagyban az összes emberi nemre is. Egészen megfordítva számit az ifjúság. Nem foglalkozik ö a múlttal: hiszen a jövő is feltárja ö előtte aranykapuját. S noha tudja, hogy sokan hiába törekvőnek azon bejutni; s noha talán látja, hogy öt is csak súlyos akadályok cs hosszú küzdelmek utján át Ígérkezik az befogadni: egy pillanatra sem kétkedik győzelmén. A tapasztalt férfiú tudván tudja, hogy e, vagy amaz eszmény, politikai szervezet, társadalmi átalakulás, melyek csakis a létezőnél kevesbbé gyarló nemzedékre lehetnek számítva, létesithetlenek: az ifjú ellenben nem tudja belátni, miért ne lehetne azokat, a létező emberi gyarlóságok legyőzésével megvalósítani. Gyakran hallja az idösbek panaszait: mily nehéz ma egy-egy tekinlclyesb álláson i.i megelégedést találni; mily gazdag minden életállapot a gondokban, fáradalmakban és — hálátlanságban; ö azonban reméli, remélli, hogy clettörckvéscivel sikerülni fog neki a méltatlanságot magától távol tartania s elismerést érdemelnie ki; s a küzdelmek csak mint az életcselekvőség tüzelő fűszerei tűnnek föl előtte. Az idösbeket a tapasztalás nem ritkán azon csüggeteg föltevésre vezérli, hogy az emberi nem javulásáról messze időkre le kell tenni; mert noha a jó mindenkor vegyes volt a roszszal, mint ma, és a haladásra visszaesésnek kellett mindenkor következnie, cs viszont; dc ez a mi koruuk oly mélyre hanyatlott, hogy egy jobb kor kérdését csakis egy újabb vízözön lenne képes megoldani. Az ifjú elveti e lemondó nézetet, s nem adja föl reményét, hogy a magasabbra hivatott nemzedék, ha tétovázva is, de határozott haladással közeleg nagy célja felé. Ez az a lelkesedés, melyet gyermekeinkben ébresztgetnünk s táplálnunk szükséges, a helyett, hogy sötét világnézeteket oltsunk a lelkökbe s tegyük borongóvá tavaszkorukat, és talán terhessé, únottá magát az életet. A jövőbe vetett bizalom lelkesültsége tartja fenn ifjú lelkök frisseségét, melynek helyét a természetellenes, korai vénhedés foglalná el, ha, Sisyphusként, remény és cél nélkül vélnék hurcolni az élet terheit, s már mielőtt futni kezdenék életpályájukat, ennek csakis ínségeit tudnák látni. Magunk tennők igy siralomvölgyévé a földet, melynek pedig a türelem, béke, vidámság, szeretet, bölcseség és emberi nagyság színteréül kellene szolgálnia. Vajmi sok nemes erő, sok fiatal élet meglenne gazdálkodva önmagának s az emberiségnek, ha kik az ifjúság nevelését intézzük s többékevésbbé befolyásoljuk nem csak megértenök, hanem tényleg is életbe vinnök azon igazságot, hogy: az egyesek, vagy egész nemzedékek értelmi műveltsége csak ott lesz áldás forrásává, hol belőle a szivmüveltség tudománya kifelejtve nincsen, — az a tudomány, mely az önismeretre, vezet s arra tanit: hogyan kelljen élnünk? Ez a tudomány nyitja fel előttünk, többi közt, a léleknyugalom azon titkát, s egyszersmind az emberi tökély azon sarkalatos törvényét, hogy: a kicsinyben is hivek legyünk. Mert valamint a tenger egyes cseppekből s az élet percekből áll elé: úgy épül a nemes érzelmek s jó tettek állandó lánczolatából kicsinyben — az erényes érzület nagyban; és innét fakadó megelégedéséből egyes pillanatainknak — belső boldogsága egész életünknek. És mig a szivmüveltség s lelkiismeret nélküli lángész és magas értelem — hatalommal párosulva — másoknak nem ritkán csak vasvesszöt, bilincset, s magának rettegést és bukást kovácsol: eme tudomány erkölcsi erőt s érzéket ad, hogy az életzivatarok zúgásában ne csak a lesújtó csapást észleljük, hanem Isten szavának hangját is halljuk meg, melyből azt fogjuk tanulni, hogy az élet súlya alatt nem megtörnünk, hanem megadással szükség meghajolnunk; az elcsüggedés helyén fölemelő bizalmat és reményt ültetnünk, s az élet magas becsét még inkább éreznünk. Es végre, hogy az élet napjai, ha csakis értelmünk számlálja meg azokat, rövid álom-, füst-, semmiségképen tűnnek fel előttünk; de drága kincsnek, egy egész mindenségnek s örökkévalóságnak akkor, hogyha hitünk veszi számba őket. Szvoréuyi József. Megyei közgyűlés. 1882. évi sept. 4. és 5-én. Báró Fiáth Ferencz főispán az ülést megnyitván, üdvözli a megjelent bizottsági tagokat, s figyelmükbe ajánlja a tárgyalandó ügyeket. — Egyúttal jelenti, hogy az évnegyedes számon^A^^í^^ti ^^^^^Jtíi ® JÓ ÉJSZAKÁT, SZÉP ÁLMOKAT. Kinyitva ablakovi redőnye Akáczfa-lomb tekint be rajt, Lágyan susog az esti szélben Elaltató, bús, éji dalt Es én merengve hallgatom a Rejtélyes, édes hangokat; Amint fiilembe súgják halkan: Jó éjszakát, szép álmokat! Oh! mennyi ábránd, s édes álom Tanúja voltál vén akácz! De most a vidám suttogások Peresére, már hiába vársz. A víg mosoly elhalt ez ajkon Ivlost köny áztatja -arezomat. Ah! régen eltűnt kedves órák jFó éjszakát, széf álmokat! Bátky Lajos. CSENDES ESTE... Csendes este szált a tájra, Fénylenek a csillagok. Kis faiaknak tükörére A hold kefe leragyog. Temetőben czyprus-lombok árnya Mozdulatlan... már az éjt t várja. Csendes este két kis árva Jár a sírhalmok között, Hová édes apjuk, anyjuk Egyszerre elköltözött. Kis keresztnél úgy zokognak, sírnak, De nem hallják lakói a sírnak! < Csendes este éjre fordul, Ok olt térdepelnek még, Rájuk borul szomoru-füz És mintha megértenék, Amint nékik lassan súgva mondja: „Lészen rátok jó Istennek gondja!" . . Osatkal Ignáoac. Balaton-Füred és a Balatonvidék jövője. Jókai Nlóxtól. ^) Ne tessék megijedni a tisztelt olvasónak! Nem lesz ebből fürdői évadlevél, sem pedig költői elbeszélés — a Balaton tündéréről, a ki az arany kecskéket őrzi — a mikből nekünk csak a körme maradt; de az is kÖvé válva. Csupa reális dolgokat fogok elmondani, és a mellett igen érdekeseket; bizony érdemes lesz elolvasni. Tudom én, hogy mik a panaszok a balaton-füredi évad ellen? Hogyne tudnám? magam is szaporítom. De hát ezentúl nem szaporítom. Vagyok már valami. A »Balatonegylet irodalmi szakosztályának elnöke.« Vénségemre mégis csak jutottam valami hivatalhoz. S ez a hivatal igen jól fizet: megifjit. A ki a Balatonegyletbe beíratja magát, kap legelőször is egy certificátot, hogy fiatal ember; ha pedig el is jár szorgalmasan a Balatonhoz, tiz esztendő múlva épen tíz évvel lesz fiatalabb, mint mikor a Balatonnal megismerkedett. Ezt egész komolyan állítom. Tehát a Balatonegylet megalakult, elnökévé gróf Esterházy Lászlót, alelnökévé gróf Nádasdy Ferenczet, titkárává Sziklay Jánost választotta, azonkívül szakosztályokra csoportosult: az egészségügyi szakosztály elnökévé dr. Huray István főorvost, titkárává Engel Alajos orvostudort, a sport szakosztály elnökévé gróf Esterházy Mihályt, titkárává Németi Ernőt, a kirándulási szakosztálynak két elnököt és titkárt is, hogy ha •) Megígértük olvasóinknak, hogy a nemrég alakult .Balaton egvlct

,t-ről legközelebb újra megemlékezünk. Jobb tóllból nem hozhatnánk szebb közleményt, mint az itt köztöltét koszorús iiónktól . Síei

'

kegyik nincs ott, a másik kéznél legyen, Fenyvessy Ferencz képviselő és Salamon Adám, aztán meg Fcsy József cs Komlódy személyében, azutáu van még egy gazdasági szakosztály, meg egy irodalmi szakosztály, a melyeknek mind véghetetlenül üdvös feladataik lesznek: a választások természetesen a nagy közgyűlés napjáig mind ideiglenesek,. Lesz tehát a jövőre minden, a mi nem volt: megsokszorozva, a mi eddig is volt; .... de hát nem irok én most reklámot Balaton-Fürednek: majd meglátják, ha meglesz; ma csak azt jegyzem föl a mi már meg van. Megvan az, hogy oda át Tihanyban legyen egy vendéglátó hely: (ott van ám árnyék!) a hét remctelak környéke kibéreltessék, az átrándulókat a gőzös naponkint kétszer siófoki útjából kitérve át és vissza szállítsa, jó időben vitorlás yachtok álljanak rendelkezésükre, oda át fürödni is lehessen. A nKirálynév. vitorlás yachtot, mely az idén az első dijt nyerte, Goslingtól megvették Szarvassy Adám, Ilaneman és Pcrlaky urak, az tehát Balaton-Fürednek megmarad; azonkívül egész kis flotta vitorlás telel ki mr. Young hajógyárában, nem számítva a csónakok és sandolinok raját. Összefügg ezzel a közoktatási miniszternek azon kegyelmes elhatározása, (a mit épen ma megyek fel hozzá megköszönni), miszerint a balatonfüredi szeretetházat felveszi jövőre a budgietjébe s addig is anyagi segélyével fenntartja. A szeretetház, mint mindenki tudja] elhagyott szegény árvagyermekeknek felnevelésére épült oda Arács és Füred közé; hanem daczára annak, hogy mindenki tudja, a közönség nagyon szűken járul annak a fentartásához; az intézet eddig egy a kormánytói engedélyezett államsorsjáték töredékéből élt a hogy élt; de ez már fogytán van, s ha a miniszter nem könyörül az árvákon, be kell zárni az intézetet; mert a füredi közönségből még Atzél Béla sem népünnepezne ki tízezer forintot, a mennyibe ez árvaház fentartása kerül. Most azonban hát az »átkos kaurmany« veszi ezt is pártfogása alá s nagyon gyakorlati észjárással oda irányozza az eszmejárást, hogy az árvaház összeköttessék a b.-füredi vinczellérképezde és kertész iskola intézetével s egy kis gazdasági intézetté nöjje ki magát. Szőlőt akarunk a számára vásárolni, kertünk már van, gróf Esterházy Móricz szívességéből félajándékban birt bérlet utján ötven holdnyi gazdasága van — szeretetházunknak, a mit az árva aprószentek maguk mivelnek: a kereskedelmi miniszter ellátja őket mindenféle gépekkel. No hat — ennek a sok szónak az a vége, hogy jövőre ez a szeretetház maga fog Arácson tejgazdaságot felállítani s akkor azután a Balatonegyletnek csak a jó útról és vendéglátó hajlékról kell gondoskodni, hogy a füredi közönség szamára létrejöjjön a második kirándulási hely, az arácsi völgyben. — Ez egy elragadó szépségű kies hely, őserdőktől körülboritott völgykatlan, átfolyva hatalmas friss vizű pataktól (a ki a füredi forró délutánokat kóstolta, az tudni fogja, hogy mi értéke van ennek). És igy Trefort intézkedése a kirándulási szakosztályt állítja talpra. (Majd meglátom, hogy Fenyvessy barátom ellene fog-e szavazni a közoktatási miniszter költségvetésének ?) Már most még csak egy levélre várunk, a mi választ hoz egy másik levélre, hogy akkor rögtön kibocsáthassuk a programmunkat, a mi valóban sensatiót fog csinálni az országban. Tódulni fog a hazai közönség zászlóink alá. Két forint lesz a tagsági dij. -S ezért a két forintért kap, minden ember i. egy jelvényt, melylyel minden mulatságaiba a társaságnak mérsékelt áron bemehet.; 2. Egy czimet, a mit a neve után irhát. 3. Egy oklevelet, a melyben a Balatonegylet czime rajta lesz: a halfarkü sellő., egyik kezében nádszál, másikban cserág, aláírva a jelmondat: »böség, jokedv«. 4. Egy évkönyvet (nagyon érdekes lesz!) fele áron. 5. Aztán egy millió forint áru jó egészséget és megbecsülhetlen örök, vagy újjászületett ifjúságot!