Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-08-13

Alegjelenilc m i n d e ii vasár n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koionkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓ HIVATALHOZ intézendök. Bérinentetleii levelek, csak is,nert kezektől fogad latnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVE8SY FERENC PAPAI Hirdetések a lap számára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN ó-collegiumi épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Kegyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. II i r d e t é s ek 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr,nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. Pápa város liatóságáiialc, a pápai jólélcony nőegylet-, Isnieretterjeszto-Zlövétíz-, korcsolya-, tUxolioegyleteli.ju.eli., a pápai ltertészetltáx*s-ulatnalt é« töiyt) pápavidélci egyesületnél*. JiivaLalos Jcösciönye. Korunk ÉS NEVELÉSÜNK. i. A mi korunk, melyben a mai nemzedék születik, él és hal, nagyon kedvezőtlen az embernek testi és erkölcsi létére egyaránt. Azl a sok korán érő keserű gyümölcsöt a családban, azt a sok kalaátrophát a nyilvános életben nsm csekély részt magok a mai k o rviszonyok érlelik. Minden szövetkezik ma az ifjú élet megronlására, még talán az iskolát s magát a törvényt sem véve ki, — nem mondom szándékosan, de az idők áramlatának hódolva, azzal egy üli úszva. . . . Hanem épen ezért: hol hát az erő, hol az a hatalom, mely az ellenséges világáramlatot boldogabb irányba terelje? Biz

1 a nem egy napszám, nem egyes halandó, s még csak nem is egy nemzedék müve, hanem magáé, egy újabb, jobb koré s azon mngvacskáké, melyeket előre elhinlcgelünk, bogy a mit ma kilépni nem tudunk, — az elhatalmazott burjánt egy áldottabb kikeletre a jóval elnyomni segilsük. Az elveszeti eszme gyakran egész nemzedékeket ébreszle már tel, országokat hozott mozgásba s egy századnak lön uralkodó elvévé. . . Miérl ne hintsük hál az ép magot, ha még oly parányi volna és ha mi magunk oly kicsinyek vagyunk is; miért ne eszinéltessük a kort, az életet, a társadalmat, — e nagy betegeket. ... Az ő dolguk meghallani bennünket. Nem szükség sárga üvegen ál néznünk a világot, hogy eladdig a kérdésig vetődjünk maholnap vájjon egyátalán szükséges-e hát gyermekeink nevelésében maga a nevelés? Különc egy kérdésnek tűnhetnék ez föl, ha nem látnók, bogy időnkben, gyakran a legfontosabb életügyeknél is arra szokás fektetni a fősúlyt, a mi ezzel nem bir, vagy épen azt avatni céllá, a mi csakis eszkÖz arra.-Igy nyeri a fősúlyt mai nevelésünkben is az oktatás. Királyi nevelésben részelteljük az értelmet, mig a sziv, akarat, jellem mini mostoha testvérek hanyagoltatnak el. . . . Mi haszna tudjuk: mint éllek a régiek, ha mi magunk élni nem tanulunk. A fej műveltsége, melyért egy romlatlan sziv veszne kárba, örült drágán lenne megfizetve. Az ily műveltségben a mi világosságnak Játszik, csak bolygólliz, mely posványba vezethet s esetleg kártékonyabbá válhatik azon fejek sötétségénél, kik az égdörgéslöl megfélemedve bújnak el. . . Gyermekeinknek erkölcsi nevelése, akaratának fegyelmezése, jellemének képzése, kedélyének ápolása minden rétegekben el van hanyagolva, ugy, hogy valóban minden emberbarátnak hivatva kell ma magái éreznie, hogy a fiatalság öszhangzalos nevelése iráni szavát fölemelje. Mert oly világol élünk, mely nagyon rosszul íizel, s mely gyermekeinket sem fogja kímélni az élei keserű poharaitól. Földi mennyországról s földi angyalokról beszélhetünk ma is; de ha ezek nem létezlek soha, annál kevésbbé ma. Merítsük ki bár egészen szereletünk és jótékonyságunk mélységeit, s a mii érlök kölcsönben aratunk, az aligha hála lesz. Az érdek harcok küzdelmeiben a legszenlebb elveket vigyük bár oslromrn : magunkkal egyült lejárják, s a lelketlenség, a bűn jutnak talán diadalra. Fél eleiünk törekvései hiúsulnak ma meg; s holnap, lehel, mindazt, a mi kedves, drága, szent voll még előliünk, ragadja el löJiink egy pillanat hálálnia... S kérdem: elég támasz, elég tanácsadó lesz-e ezek közöli gyermekünk számára egymaga, az ismeretekkel tömöll fej, a jog. a technika, e vagy ama szaktudomány? Alig hiszem ezt; de annál erösebben azl, hogy mindörökre szüksége lesz a halandónak, bármily lángszelleme s tudománya melleit is, az erkölcsi erőre; szüksége a világos érlelem, az emelkedett sziv. a szilárd akarat támogatására, melyek jó és balsorsban megóvják öt az elmerüléslöl. Minélfogva gyermekeink szellemi képességeinek egyenleles kifej lésére van szükség, hogy ne csak fél, ne csak harmadrésznyi embert állilson elé nevelésünk, hanem bevégzett egészei, ki ne csak helyesen gondolkodni, hanem nemesen érezni s szabadon akarni is tudjon. S ez az ember erkölcsi tartalma, melynek hiányában minden szép, igaz, jó, a szeretet, hűség, a szivöröm, belső béke, erény és boldogság — mind csak üres szavak reá nézve. Minden szép, jó és magasztos elől elzárkózik lelke, ha erkölcsi érzéke nem kölcsönöz azoknak éleiéi és erőt; mi annál fonlosabb, meri cselekvéseiben is ritkábban, vagy csak kevésbé felfogásai, mint inkább érzései vezérlik az emberi. Csak nagy rilkán élünk ugy, a mini gondolkodunk; ha nem gondolkodunk, a mini élünk. Azért is nem a fogalmak, nem az ismerelek s nem a tudomány állal javítjuk az embert, hanem érzéseinek nemesítése által. S ebből nyeri megfejtéséi az a jelenség is, hogy néha a Jeglanullabb emberi nyomorult jellem bélyegzi; cs hogy az okosság és eszély meg az elvetemüli aljasság szép barátságosan megférnek némelykor egymással. A tudomány maga, valóban, nem kezeskedik a bölcseségérl és erényéri; pedig csak ezek kíséretében lehelne ériéke Azért hát: oktatás által tudóssá, meg nevelés által jó emberré válni — valamint magára az emberre nézve, ngy a társadalomra nézve is egészen különböző dolog. Nem épen szokatlan ezen idők szerint, minden értelmi és szivmüvellséget, valiá.-l, erkölcsöt, jellemet az egyetlen „becsülelesscií" szó keretébe foglalni be. és kérdeni, hogy: ha egyszer becsületességünk tisztán s állandóan nyilatkozik meg a lörvénj

r- s kölelességliszlelelben, a szigorú lelkiismeretességben, szorgalomban, az embertársak élelérdeki körül való eleven részvétben, a hazaszeretetben, az emberiség főbb javai iránt készséges lelkcsülésben és minden hűségben, — lehel-e még ezeknél is elsőbb s kétségei kizáróbb alapja minden megbízhatóságnak és belső emberi érléknek ? . . • Igaz. Csakhogy ha ezeket elismerjük, sőt löbbé-kevósbé gyakoroljuk is tán, ez elismerésünket s gyakorlásunkat azonban minden egyéb inkább, csak nem a szivünk vérével együtt lüklelö, mély erkölcsi érzés lelkesíti, és ezen erkölcsi erő magas ériékének legbensőbb ludalma mozgatja: hin, hasztalan otl minden becsületességünk; mert erkölcsi érzés nélkül nincs erkölcsi ember, csak lavírozó ördög, ki a nyilvánosság elölt minden tisztességgel tüntet, lilkon pedig, lehet, hogy annál elvetemüllebbcn érez, él s cselekszik. Igenis, az egyedül megbízható becsületesség a valódi s z i v m ü v e 1 ts ég e n , ez pedig csak a szigorú erkölcsi érzésen és erőn nyughatik. Ha lehat az erkölcs nem az erkölcstan tanulása, hanem csak gyakorlás utján lesz erkölcsösé; s ha továbbá a vallásos élet is — noha van tudománya — maga nem tudomány, hanem inkább művészet, — a legfenségesebb képző-művészet, melyhez nem elmeláng s tudomány, hanem csak érző sziv szükséges; és ha végre gyermekeink szivének s jellemének erkölcsi s vallásos képzése oly hatalmas tényezője az egyéni s társadalmi boldogságnak: azt kellene valóban gondolnunk, hogy házi és nyilvános nevelésünk nem ismer elsőbb és szentebb feladatot az ifjúság vallás-erkölcsi és jellemképzésénél. Ez azonban nincs igy. 3 ha kérdjük, hogy miért? — alig lehet találóbb válaszunk rá, mint hogy: korunk beteg! SZVORÉNYJ JÓZSEF *). Az orsz. magy. gazdasági egyesület által nagyméltóságú Báró Kemény Gábor földmivclés, ipar s kereskedelmi magy. kir. minister úr védnöksége alatt „Agárdon" ifj. gróf Nádasdy Ferencz űr birtokán rendezendő nemzetközi fogatos és gŐzeke-verseny tervezete. Magyarország mindinkább fejlődő mezőgazdasági .viszonyai a termőföld megmunkálására szolgáló eszközöktől is fejlődést követelvén, de másrészt ép úgy a fogatos, mint gözekeszerkezetek rendszerében is a legközelebbi múltban oly változások állván be, melyek értékének alapos megismerése a gazdaközönségre nézve kiváló fontossággal bir; az orsz. magyar gazdasági egyesület — támogatva nm. báró Kemény Gábor földmivelési minister úr által — Agárdon, (Székesfehérmegye) ifj. gróf Nádasdy Ferencz úrnak e czélra hazafias készséggel felajánlott birtokán szeptember 25. 26. és 27. napján „Nemzetközi gőzés fogatoseke-verseny" megtartását határozta el. /. Rész. A gőzeke-verseny tervezete: 1. Czélja a gözekeversenynek. Tekintettel azon körülményre, hogy hazai termőföldünk jelentékeny részének termőképessége a gőz-eke mivelés által nagy mértékben fokoztatnék,— a gözekék használatának elterjedését hazai mezőgazdaságunkban lehetőleg előmozdítani. E czél elérése végett a) a különböző és jelenleg használatban lévő gőzeke-rendszerek a gazdaközönségnek bemutattatnak , b) az egymással versenyző különböző rendszerek viszonylagos értéke megállapíttatik. c) A Jury kimerítő jelentésében a gözeke*) Örömmel közöljük kitűnő lanférduriknak, az egri fó'gymnasium érdemekben gazdag igazgatójának s az aeademia tagjának, e szép irányezikkét, s midőn köszönclünket fejezzük ki a tudós szerzőnek, hogy irányczikkéoek közölhelésével lapunkat megtisztelő, felhívjuk olvasóink IjgyelméL e magvas közleményre. Szerk. DALOK, Szerettelek, szeretlek is, Szeretlek a siron lul is. il/.— m. I. Fagyöngy a bánat, mini az a fákat Ugy dídja ez az eletet, Attól szegény fa kiaszik, szárad, Ettől szegény sziv megreped. Repkény szerelmed, mint a fát az Altalkaralja résztvevőn, Szerelmeddel mellett ein állasz, Könyörülvén a szenvedőn. II. Istenem ily csúnya képnek, Mint a milyen én vagyok, Hogy lehet oly szép keretje, Mint ölelő két karod? ! III. Habos, gesztenyeszin hajadból Egy fürtöt adtál énnekem, E piczi fürtöt éjjel, nappal Itt hordom zajgó szivemen. Hisz sorsunk egy. Tegnap még véled Voltam s ez ott volt fejeden ..... ... Gondolkozom, szemembe köny szökellik. Mily távol estem tőled! Istenem! IV. Nem szólhattam már, szemeimmel Akartam búcsút intui csak, De nem tudtam, hisz könyeimtől %,ányka! alig hogy láttalak. Mert köny nélkül való öröm nincs, És a bánatra köny az ir, Sírtam boldogságomba tegnap S ma szemem újra, újra sir. V. Oh mért nem vagy vidám örökké ? Mért tűnik néha kedved eP. Hisz ha téged búsulni látlak Rám is borúi a búlepel. Ha a napot lakarja felhő: A földre setét árnya száll; " Ha szived búfelliő borítja: Rám veti árnyát, kis leány! VI. Azt gondolád megnyugtatsz engem, Ha írod e kis levelet. »Forr-ón szeretlek* ezt ha mondod S ho csókjaid arcsomra ontod: Nyugodtabb volnék, elliíhcdd. lí. A pápai cholera, VAGYIS Igaz törtéxreten. épült tréfa, melyet emlékül leirt Nemes Osváld Dániel Pápán a cholerának számkivetett esztendejében 1831-ben. (Folytatás.") HarxxiadLils. jelenés. Menyhárd. örülök, hogy ismét mind egészségben látom az urakat, tsak ugyan már tagadhatlak hogy városunkban van a cholera. Kurta. Tegnapelőtt kiküldetésem következésében én a pápai nemességet mind egybe gyűjtöttem, elejbeíc terjesztettem a cholerának megérkezését, szivekre kötöttem a szegényeken leendő segedelmet, őket az adakozásra hathatósan serkentettem, sött candide fatendo, majd nem erőltettem is. De fájdalom! orcza pirulva kell jelentenem, hogy oly csekély ajánlást, (még pedig azt is csak ajánlást) nyertem, hogy ha bé szedetik is azt, az ispotályhoz megkívántató nyir ág seprűnek, vagy a füstölni való fenyő magnak megvételére sem lészen elégséges. A nemesség egy szívvel szájjal azzal menti magát: 1- ször. Hogy a nemesek közt vágynak ollyan szegények is, akik nem hogy segedelmet nyújthatnának, sött a nélkül szűkölködnek. 2- szor. A tehetőssebbek jobbára cselédes, gyermekes emberek, kiknek a közibök rontó cholera esetében magokról aggódni is elég tereh lészen. 3- szor. A tekintetes nemes vrgyének a nemességhez bocsájtojtt nyomlatásbéli levele azt tárgyazza, hogy a cholerába esendő szegényeknek felsegéllésére a tettes ns. vrgye 25,000 vfrtokat kölcsön föl vett, azbn summából tehát segittse a ns. jvrgye a maga j nyomorultjait, s még egy pénzt azon summából a nemesség nem látott, malis megadása kéretik, ezt Ök el nem tudják gondolni hogyan lehet az. Mihály t. birói Szerencsétlen helyheztetés! nincs doctor, nincs seborvos, nincs kórház, nincs miből költeni, nincs irgalom, nincs kegyelem, se segedelem, s ennyi sok nincs után csak kezdjük el danolni amaz esmeretes, s egy el adósodott Szála yrgyei nemes társunknak mulatságos nótáját: „En Istenem mit csináljak midőn semmim sincsen" s azt mindnyájan halljuk, hogy szünet nélkül szóll a lélek harang, s szomorúan konganak a többi harangok, valahol pap vagy barát van fút, és az hallatódik— marsch a Srég pálya elkészittésére, ä merre nézünk koporsót, halottat és jajgató özvegyeket, siránkozó árvákat, az uton, útfélen öszve rogyott, halállal küszködő holtakat látunk, ágyaikba megbüzhödtt, a tehetetlenség s elrémültség miatt napokig a földön felyül lévő holtakrul szomorú híreket hallunk. Ha már a közjóra felállíttattunk, legalább annyiba feleljünk meg rendeltetésünknek, hogy a sírásókat, halotthordókat és a betegek feljegyzőit rendeljük el; külömben ha segitteni akarnánk is nem tudjuk, hogy kiken segítsünk, minden betegnek a kórházba, vagy halottnak a temetőbe leendő vitelére bizonyos summát adjunk, igy talán a betegek a segedelem nem léte miatt éhen elhalni, s ágyaik fenekén holtan megbüzhbdni nem fognak. Zegcrnye. Szivreható tanáttsat a tettes urnák én is helyesnek találtam, tanáttsat egészen elfogadom, fájdalom, hogy kezdetben midőn a cholera közibénk berontott a törvényes procedúrát meg nem tartottuk, mert ötet mint öldöklő, s vérengző latrot tüstént eriminalis actioval convenialni ad personaliter ad standum citálni kelletett volna. Én a determinatiot óhajtottam, de magam mozdulást tenni a cholerátol való félelmembe nem mertem, Sz. István törvényeit már meg is hánytam, s a dologra illendőket ki ki is jeleltem. De annak már vége van, nem is vitatom. Hanem ami a fent forgó tettes Mihály tábla biró ur fontos elöladását illeti. Én tegnap doctor úrral beszéllettem, engem ugyan csak magához kertalol eresztett be, s ő hitével erősíti, hogy ámbár velünk együtt egy cholerás beteget sem látott, de bélpoklosságrul irt sz. históriát a bibliábul kiolvasván, tudja, hogy a cholera valamint a bélpoklosság • hajdan, ugy ma is elöl hátul, oldalrul, hegyen völgyön ragadó nyavala, s különösen aki az ilyen beteghez vagy halotthoz nyul, halál fia általam azt tanácsolja: hogy a cholerás halottakat, valamint a megveszett embereket ágyastul, ágyiruhástul, s mindenestül együtt tűzi Csákiakkal kihúzkodván, vagy elégetni, vagy legalább kilencz ölnyi mélységű sirba eltemetni költetnék. Mihály t. b. No, 110, talán csak kilencz schukkot mondott a doctor ur, kilencz öles kut sem mindenütt van, fiskus ur. Zegernye. Lehet hogy meg tévedtem, rcdeamus ad priöra. Monda tovább doctor ur, mint hogy dörgölni kölletik ásó, vagy kapa nyelekre hajtogatott pakrócz darabokkal dörgöljék, petrenczefák végeire alkalmaztatott fogó vasakkal forgassák, söt a halottakat is ezen hasznos machinákkal tegyék be a koporsóba, a halottakat pedig kocsin hordjak, s a kocsis a lovait ne a förhétzre, hanem a rud végire fogja, süljön a lovára, és úgy vigye a halottat, külömben az érintésből eredendő propagatio által elhalunk egytül egyig, söt doctor ur declaralta, hogy ö akár hogy jár a nemes vrgyével még sem megy egy beteghez is, mert ö mar öreg, 30 esztendős vármegye szolgája, s bolondjába ha a Cholerába talál esni s meg nem halhat benne, sinlődne, elég fiatal doctor van arra való, menjen az. Mihály U b. Fiscus urnák elöladásából ,hát