Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881
1881-05-08
VIII. évfolyam. stteajj ele ulk nin4eu vasárnap. A lap szellemi és anyagi reszct illető küldemények A SZERKESZTŐ* S KI ADÓHIVAT ALMOZ. iutésettdők. hWiauifi tlm levelek, csak is.nert kénektől fogadtatnak el. Laptulaj'ionos s/.erkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. 21. szám VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Pápa, 1881 május 8. Hirdetések a lap szamara Ith életnek A K I A 1» Ó II I V A T A I. B V \ i-cellegiemi épilct. B I S fi z c téai ii íjak: Kg) évre t> frt. Félévre :i frt. Negyéé évre 1 frt M krajcár. Eg) szám aia l."> kr. R&pa város lial ósiágánalt, a pápai jótékony nőegylet-, issinerettorjesztó^, lövész-, Itoeewolya-. tüzoltóegylotelcnek «' I HVATAL08 E&OZl IÖNYEI Hirdetések 1 hasábos petitrorbaa •"» kr.. nyilttérbea saraakial 85 krral vetetaek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. S a kcrics/ci iiit»-— ul.u naiv Pápa. I^^l. május 7. Nemes célú mozgalomról tudósítanak bennttnkel a fővárosi kirlapok. A szövetségbe lépett országos gazdasági egyletek közgyűlése, hazánknak. e par exellence földművelő országnak, mezőgazdasági érdekeinek gyökeres reformmal valö előidézéséi lelte programrojáéil. Üdvözöljük okol! Közgazdaságunk nolabilitásai vettek részi • felveti fontos kérdés tárgyalásában. A Kérdés voll. mily rsakősökkel volna elérhető • mezőgazdasági földbirtokok halárlnkin széldarabolásának megakadályozása. — Hogy * földbirtok helyes nagysága, s elrendezésétől f"< i LT «x a földbirlokos jóléte: — ezl az elméiéi és tapasztalás eléggé lannsilja. Nem célunk c rövidke liirl;i|>i cikkben l birtok korlátozót tság történetére kiterjeszkedni. A birtok-minimum, (vagyis egy bizonyos haláron túl való földeladás tilalma) kénlése élénk vitára adott okot az elméleti és praklicas szakférfiak között Kiismert dolog, hogy alsóbb műveltségi fokon: ez nélkülözhetetlen! Németországban még ti lb-ik századbál is közjogi szabály voll (nálunk IslS-io-). hogy földekel csnk nkkor voll szabad elidegeníteni, b;» i legközelebb álló örökös abba beleegyezett. Az újkor egészen szakitól I ez irnnynvnl. S niiír a kézépkor mén a tőkét és munkál is in— gatlamá iparkodoll tenni. addig az újkorban imir az i n g ;i t I n it o k is — i n g ö k k «i váltak. — Angliában már VII Henrik kezéé meg i földbirtok elidegenítését Franciaországban a forradalom (1789. aug. II.) szüntette meg a hűbérura ságot — Poroszarszágbaa as 1^07. oel 9-iki kiboesájtványl mondta ki. hogy minden földbirtokos kivélel nélkül jogosítva van lelkei feletl szabadon rendelkezni. Az újkor lehal a tulajdon szabadság korlálozhallanságfl mellell lörl lándzsát Mi is igy lettünk, s csak ma kezdjük belátni, hogy — bármennyire is álljon más országokra nézve épen az ellenkező tle minálunk n földbirtok korlátlan elidegenítési joga nagyon, nagyon idő előtti volt A feni érinteti szak-ülés nyiltan rámutatott erre. mini loldiicnüiik pauperismusának kellő okára. A földbirtok elaprósása ijesztő mérvet öltött Magyarországon, s ha ez ellen óvólag nem emeli fel kezel az állani, könnyen tönkrejutás veszélye érhet. A földeladáa balárának megszabása lehal valóságos létkérdés! S Int igaza van Apponyi Albert grófnak, hogy ;i magyar nemzetnek léte érdekében .-íll. hogy i magyar nép • magyar birtokban fentartassék: — részünkről azok közé csatlakozunk, kik e tekintetben n törvényhozás imperativ intézkedését nélkülözhetlennek tartják. A föld túlságos elaprózásál nemcsak ti nemzet hanyatlási okának, hanem egyenesen a hanyatlás előjeléül kell lehintenünk. A földművelő nép gyökere az eges/, népnek; — e gyökeret kell védenünk, lm virágot, gyümölcsül tikárunk. A ga/.diisiígi egyesületek közgyűlése kimondá. hogy fellétlen szükségesnek larlja e gyökér megvédését Üdvözöljük ismételten érte. Szivünkből kivánjuk: koronázza is megérdemlett siker a nemes törekvést! JUSTUS. Az 18;"-ik év eseményei Pápán. A pápai r. kaili. plébánia évkönyvéből Plosser Ferencz után közli —yf— | Fol) látás. ) A oaornal «>ata. Jnnius n-cn érkezett Pápára Kmetty ezredes hadosztálya, mely mintegy ötezer emberből állott. Lelkesülten s mint magyar varoshoz illik a kitüntetés minden jeleivel fogadtattak Buda ostromának e hősei, június I2-én indult e csapat Rábaköz felé, kisértetve hő kivanalainktól és résztvevő fohászainktól. - Mint későbben megtudtuk, egész éjjel mentek s reggel felé Csornára érkeztek, hol faradtan és elcsüggedve a császáriakra akadtak. 1 >e nem tudom ve..éri ügyetlenség e, vagy előre nem látható véletlenség őket oly állasba hozta, hogy számosan elcsenek mielőtt fegyvereiket kilőhettek volna. A temetőbe rejtőzött császáriak 15 lépésre bevártak a tömegesen előrehaladó sereget s ugy lőttek egyszerre raja. Vitézségük ugyan e bajt jóvá tette, s miután Csornán a császáriak hadvezére Vyss is Iclövetett, a németség Csornáról kivonult, de a mieink is rövid pihenés utan Tethre vonultak.- Atalanos volt a katonák ko/t azon vélemény, hogy nem a regi császáriakkal volt dolguk, különösen kiemeltek a császári dsidasokat, kik a huszárokban sok kart tettek. 13-au délután és 14-én reggel a hozott sebesültek elegge bizonyitak veszteségünk nagyságát. Korházzá lett most a pompás grófi lak, az izraelita iskola és az irgalmasok haza. A sebesültek ápolásában igen kitüntettek magukat l'apa lelkes hölgyet Asszonyságok cs kisasszonyok seregesen jovének a koródába a sebesültek ápolására, gyermek vetélkedtek a tépéscsinalasban, sőt nőegylet is alakult, melynek czélja a szerencsétlenek sorsának enyhítése volt. Népfelkelés, Reguly megöletése De midőn e ritka önfeláldozást festem, lehetetlen érintetlenül hagynom egy eseményt, melynek borzaszt ósága megrendíti valómat, leírása a keserv konyeit facsarja ki szemeimből, s mely örökös szegyenfoltja marad Pápának mindaddig, mig lesznek érző szivek és gondolkozó fők, pedig csak a lakosságnak legaljasabb része vett benne reszt. A csornai csatának napján június 13-án este felé, már midőn a magyarok győzelméről senki sem kételkedett, vágtatott be nagy robajjal barom agyú, mintegy szaz huszár fodozettel. Lehető gyorsasaggal vágtattak a fapiacz fele, szüntelen kiáltozva: »jonnek a nemetek !« Rémület és aggodalom közt fogott mindenki holmijának eltakarításához. Nem sokara az agyuk és huszárok a templom előtti terén állottak meg. a tüzérek égő kanoczczal, cs további parancsra várakoztak. A varosban létező tüzesebb fők titkos czimboráktól izgatva, megragadtak ez alkalmit, s nepfolkelést sürgettek és sokan mielőtt jel adatott volna, részint rendes fegyverekkel ell itva, részint helyezett dorongokkal a kálvária fele siettek, szüntelen ordítva: • verettessenek felre a harangok.* A városi tisztvisel őség s a helybeli apat es plébános ezt elleneztek annál inkább, mert a közelálló tüzértiszt azt szinten fölöslegesnek állította. De nem nemül e el ott az ész szava, hol indulatok és fektelen szenvedélyek viszik a főszerepet ? ? Eleinte a lisztesebbek közül jöttek a plébánia elé a harangok felreverését sürgetvén, de az apat ur okainak engedve, ismét eltávoztak, — utóbb a pór tömeg közül négy vagy öt jott szikrázó szemekkel az apat elé, s egy magát duhossen elkáromolván, a kezeben levő malterkever őt emelé az apat fele. ót tán leütendő, ha a mellette állók az ütésnek más irányt nem adnak. Vészesebb kitörésektől lehetvén tartani a felrevezetés megengedtetett. Futott minden ember, azt sem tudván igazán, hogy hova és miért, puskák helyett dorongokkal, botokkal, vasvillakkal stb. fegyverezve rend és összetartás nelkul. Kíváncsiak levén, hogy mi fog tortenni, mi is a tömeg utan mentünk, mig meg nem győződtünk, hogy az egész csak vakhir, vagy megrettent egyének agyának szülemenye, vagy pedig mint későbben beláthattuk, némely titokban működő vad demagóg koholmánya, ez által is a kedélyeket lázas ingerültségben tartani akarván.— A tizes-malmon innen a visszajövő huszárok elkezdek kiáltozni »eljenek a magyarok.« — utóbb pedig: »eljenek a huszárok !« A nép mind a kettőt lelkesülten viszonozta. - De ugy latszik ez oltv a jelszó egy iszonyú merény elkezdésére. Alighogy elhangzottak a kgben a lelkesedés eme hangjai, a varkert átellenében fekvő Reguly ha/, kapuja iszonyú döagetések ko/.t megtámadtat ik. Reguly János szabó mester akkor, mikor a teli napokban a német csapatok Pápán száguldoztak, némelyek szerint önkényt, mások SZC1 int Altham alezredes parancsara a magyarok aha! nála hagyott köpenyeket s mas katonai szereket a császáriaknak átadta, miért öt átalánosan honárulónak neveztek, nyilvános helyeken sértegettek, sőt nyíltan a magyarok visszajövetelekor - agyonveréssel fenyegettek. Azonban ó lelkében megnyugodva volt s többször alüta, hogy c>ak a kényszerítő parancsnak engedett, bog)- helyEMLÉKEZÉS IHÁSZ DÁNIELRE ismét Á idolt tgy kévéink Sorából, idegen földön tették sírba le, — De lenne tolunk bármily messze, távol. Emlékezete addig itt világol: Mig a magyarnak les: törtenete. Hűség, kitartás, hoz fényt jellemeié. Szabadság ' neked adta életét; Eriid folyt sok csatában hősi vére* Clio .' borulj le hideg sírkövére, S meghatva írd meg szép történetet. Putdor Gnnla. Haaaareak. — Koch Vilmos utan fordította HAHA ISTVÁN. I Vége). A aevesetea óra elközelgett; péntek és szemkai közti éjjrl és koromsötét vidi. t az njliold keskeny gyárija fekete felhők mögé Inijl. A k —i kapunál le\o határkőn egy setét alak v olt. köpeny éhe erősen beburkolózva. Az és/.aki szél a toronyóra méh hangjait, a méhnek ag] hanoii verése háromnegyed tizenkettőt ötölt, rlvitlc a magános hallgatáséfileibfl Schippers ur reszketett a hidegtől és izgatottságtól; az országidon egy férli árnyal lálla. a ki feléje közelgeti. Ah, ilt van! monda a diák halkan; elhozta a szükséges szcnkel? — .Mindent, lámpát, lapátol és ásót. — Szép, Schippers ur! De hogyan néz ki. nem is lehet ráismerni! Lapunk mat számálioz egy — Kgy fehér hálósapka! húztam fejembe cs arcomat hefeki •litctlem. bog) valami hivallau nezo egyhamar fid ne ismerjen. Kiliino! neveiéit liüigcr; de monl egy pillanatot se vc.s/(pgessiink. Jelli kisasszony kellje háromféle jelleggel hirl: zöldséges, gyü leaöa és virágai kert rajt; a zöldségei es gy umolesöi a lulajiloiiosno rév/áut maga fölhasználta, részint eladta, a virágakai pedig kcdvtölteshol ápolta : ezt k a primitiv, repkény nyel hcfultutoll kerti házikó körei valtak, melyben az eréayegyleti elnök nő költeményekéi faragott, ábráudoxotl éa világfájdalmával tépelődött. hlinfbogj a városbaa levő hazánál ucm \ olt kert azérl a kisasszony sokai tartáakodoii e falaaiaa Jaacalam-haa; meri szerelte a saaiiad termé tutetet, az kde levegőt, a kek eget a tarka virágokat, a csillogó bogarakat, szávai mindent, a mi eleiének költészetéi képezte és magáays prózájának fűszert és sziul kölcsönzött. A körülbelül két holdny i kertel egyik oldalán, mint már említettek, egy darab régi fal zárta cl, cs c/.cn eg) gömbölyű torony romjai emelkedtek, a melynek oldalfalai éa boltozata réssheii még épek valtak. A fal mögött egj kis patak csevegett, éa ezen Iái nagy, beláthatatlaa rét terült el. Schippen és Rkagei köaayaa átjatottak aa alacsony sövényen is a szuikc toronykoZ incnlck. 1111 h nck romjai mint fekete kísértei nyúllak fol a sötét ég lclt : . A toronyban Schippers meggy ojtotta a lámpái, magához vette a lapátot éa ásat, és a melységbe leszállni készeit, hogy aagyapia kincset loméi napvilágra hozza. Térdel remeglek, fogai vacogtak, mólon a lámpa segélyével, melyei a diák tartod, a kiallo köveken a melységbe leszáll. — Tehát joblua a bollozalban! monda a kópé diák, átnyújtva neki a lámpái és a lobbi dolgokat: kel lábnyira a szöglettől, azt mondja az hal. |)c vigyázzon, hogy a fazékul szét nc torjai Schippers fejével inletl. hogy a fehér sapka csúcsa vidám ugrásokat lelt, és eme szavakkal: Jól vigyázzon! ellőni a bollozalban; a toronyban isméi koromsötét lön. A diak lassan kiosont a toronyból és egv hokin hoz un ut. mily inogod tobb alak várt reá. — Mind ilt vágytakI kertté, mindegyiknek kezét nyújtva. ^^-^^^^ féttv melléletet van csatolva. — Senkisem hiányzik! Van mindegy ileknek lepedője és fáklyája? Az alakok intetlek. K pillanatban a toronyóra éjféli ül öli. — Ilt jönnek! sitiiogá Hiager; bukjatok le! A liokor möge rejtőzött és a f&ldre gBggoll emberek tégy fehér alakul láttak a torony felé menni, lassan és ünnepélyesen: midőn ezek a rom belsejében eltűntek, a tliák és társai • kísértetek mán eeoatak a bejáraiig, 1 olt várták a jeleneiéi, mely saCBIÖk előtt el voll játszandó. A régi romok belsejében félkörben négy nóálli. tetőtől talpig fehérbe burkoltam; miadcgyikaél hatalmas viaszgyertya volt. melyeket mosi Kató néni meggyújtott, "vtilokzatos szavakat monuolva. Az éji homályt c ifyo borzalmasan világitá be, a a tu'gy feher alak angyalokhoz hasonlitoti a sötétségben. Rendkívül sajátságosnak l ti itt fel az ártatlanság ruhájában a vén karivavelóno. kinek ráncos arca pergamenthez baaoaliioll a feher öltönyben; Jetii kisasszony sárga arca is, a gveriyák fényétől élesen bevilágítva, nagyon szokatlanul elütött a feher lepedőtől, melv fejétől a földig festői redőkben hullt alá. A kel másik ..szellem", kik köaötl Jelli állt, annyira be volt burkolózva, bog] csak orruk kitazotl ki. mini rózsa a kelepel alól. Caead volt, siri csend: egy hang sem zavarta az éjjeli hallgatást és a fontos feladatol ; csak az aggodé szüzek véltek a aiélységben tompa kopogást hallani. A .-zellcinüzo Kalo néni megkezdé a nehéz, veszélyes tisztet: a boltosaiba leveseié nyilas széléhez lépeti, s fölsietitá a szüzekéi, kogy lábuk begyével érintsék a félkört, melyet egy bottal a földön csináll; a félkörbea egy háiamsaögel rajzolt, éa abba éghető anyagokai, gyantái, lomjénl éa füvekéi hinteti, s a közepére egy légsaesasaet lelt edény 1 tett. Bal és a füveket meggytíjlolia, éa nemsokára fehér felhők koszorújában kékes tüz lobogod Fol . mely mohón nyaldosott az ég leié és a reszkető szüzekre veié sápadt fényéi. Az öreg. a botol jobbjában, a gyertyái baljában tartva, kiterjesztő mind a két kezel, és a kisaszs/.oiiyhoz fordulva kertit": — Tiszta a kiváu«ága ? Jeni alig bálikatí igent suttogott. Az öreg néhány Utokaatos varázsigét stormolt, s azttián baagosaa kérdé : — Szellem, ki e kincsei orzotl. in vag) ''. Mély hang hosszura nyujiott igennel feleli. A szüzek összeborzadtak és annyira reszketlek, hogy a gyertyák ide-oda inogtak cs a fehér lepedők folytonosan mozogtak. — Követelem tőled, alvilági szellem, folytatás szellemüzo. hogy az ilt elrejtett kincsei add ki: Bteglessed-e est s aaegmondod-e, kol vau'' Isméi dörgő igea kaagzott; a a ssüsek ujbol cs hevesebben össxeborzadlak; Jelti kisasszonynak az aggodalomtól iazadtság verte ki homlokai, a két barátnője magában megfogadta, bog] soka többé magára ucm vállal ily baráti aai ve sorget, és jelen nem less azellemizésnél, bármii] nagj legyen is a kiaeo, és legyen kár a kincskereső tkwaer eréayegyleti tlniikiio. De hármeuiiy irc elkívánkoztak is onnan. va^> legalább biztos, meleg ágyakba, félelmük, crak cjry tapodtat is moadalai onnan, még éléakebh volt. Mosi az öreg laaaan és ünnepélyesen mondva e rettenetes varázsigéket: „Vasaam azeidan iri a I I a in szafs/, uni köppíl" • nyiláskos lépett és magához inté a kisasszonyt, midőn ngyaaaaoa pillanatbaa a melységben rettenetes kiáltás kailalszoii , mely aagyoa kaaonlított a ..hurrah -hoz. Rémilve agrott vissza a kisasszony, es a másik kei gyertyavivő hangosan fölsikoltott, fsak Kalo aéal nem veszít- el higgadtságát. — Nyugalom! siitiogá: nem kell lelni! A legközelebbi pillanatban a/.oul.an a nyibishaa megjelent eg] felni fej, eg] fekete arc. melynek izzó szemei rémülve meredtek köröskörül, és két kar, mely egy fazekai, a kincset tartott. \ rettenetes jelenet néhány máoadperCalg volt látható, elcsen bevilágítva a légszes/.lámpa és a viaszgyertyák fényétől, azuián hangos kiállással ismel cltünl a arélyaégben, és tisztán kilehetett venni, heg] a fazék össsetört. Mintlez azonban nacyon sok voll a sauzekaek, kik már úgyis megtellek mindoat . a mi emberlol lelhetik; higgadtságuknak vége voll. Az egyik ájultan rogyod a földre, a másik ketté hangosan sikoltozva cl akarlak menekülni a rémületes helyi ól; csak begv uj szöruvetegek állták ttljnkal. Hirtelen fehér 21
