Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-07-04

VIII. évfolyam. 29. szám. Pápa, 188! július 4. Megjelenik. in i ii (I e ii v a s á r n a [>. A lap szellemi es anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ. intezendok. Beriuentetleii levelek, esak isaiert kezektől fogadtatnak el. I.aptulajdonus szeikesztó Dr. FENYYESSY FERENC. PAPAI L Hirdetések a lap számára felvétetaek A K I A II Ő II I V A T V I. II A N o-collcguimi épület. K I o f i /. e t é s i dijak: Egy évre *> Irt. Felévre :t Irt. Negyed éVre I Irt 60 krajcár. Egv szám ara 15 kr. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdeté H »• k 1 hasábos petilsmlian "t kr.. nyilt,érben soronkint 85 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig kulim fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. I»ápa város Hatóságának, a pápai jótékony uőegj let-, is,iiiereltoi-jes/.i(i-, lövész-, korcsolya-, tiizoltóegyleloknek és a koi'tés/.clHársii lat nak. IIIVATALOS KÖZLÖN Vi:. A választás után. Városunknak ú j képviselője van. A heves küzdelem, miket a politicai pártok városunkban már hetek óla faradliallamil folytattak: — mára végei éri. — Városunk polgársága tegaap élt újra jogával, mit csak minden három évben egyetlen egyszer ád nékik alkotmányunk. S bizonyára, ha valahol. égy épen egy oly intelligens városban, mint Pápa városa tudták ex ..egyetlen egvs/ef'-nek rendkívüli jelentőségéi méltányolni Az a férliu. kiben legnap városunk polgárainak bizalma nyilvánult jellemes, becsületes, munkás derek férliu! S mini ilyen nincs két- > ségünk benne hogy városunk azl fogja benne feltalálni, kit keresett! Adja Isten! Azt mondluk lapunk mull számának vezérczikkében: — válnssssOM ualunk a szíves az é*z! — Éa Láng Lajos megválasztatását nincs okunk más körülményeknek betudni. A szív választolta ől. mert az. ő szivét a gyermekkori emlékek edes kötelékével e városhoz. — városunkhoz csatolják. Az ész választolta őt mert megtisztelni akarta benne és általa az esznek kiváló birtokosai. IIa lapunk politicai lap lenne, bizonyara egészen más szempontok vezetnék e percben lollunkal: — de mi, a társadalmi lap más szempontot nem keresünk , mint hogy képviselőnk hazánk társadalmának jelesei ko/.é tartozzék. S meri Láng Lajosi. Pápa yárosának képviselőjét ilyennek ismerjük: — üdvözöljük ól szívből lélekből, szívvel lélekkel! A helyes közigazgatás biztositéka. Azon átmeneti intézkedések , melyek az utolsó három évtizedben az ország közigazgatási állapotában helyt foglaltak, a szakítás egyfelől az elavult ősiségi intézmenynyel es folyományaival, -- beültetése másrészt az államrendszerbe a modern közigazgatási agaknak az államot a merev a képtelenség rendszeréből noha kiemelte, mégis számos létérdek megsemmisítésével az államszervezet bizonyos irányzatait évtizedekre megbénította. Tudtuk, hogy a földesúri biraskodas es administratió millióknak nemcsak vagyoni, de szellemi es erkölcsi erdekeit sérti, minden fejlődést lehetlenit, a tőkét hatalmi befolyásától megfosztja, a munkás kezekben a proletariátust táplálja; tudtuk, hogy a földnek a jobbágyság briareusi karjaiból felszabadítása pénzintézetek, bankok megteremtésének lesz kezdőbetűje, olcsó és nagyobb tőkékhez való hozzájut hat ásnak előfeltétele, a primitív állami és magángazdálkodásnak intensiv gazdálkodásba való átmenetének segítsége; de a közlekedési eszközök, a vasúti és gőzhajózási a a csatornázási hiányok, az olcsó közlekedéssel el nem érhető vilagpiaczok. leginkább pedig az activ kereskedelmi szellem hiánya nem tevé-e az eredményét kétessé ama beruházásoknak es intézkedéseknek, melyekbe a nemzet jólétének reménye horgonyát annál biztosabban veté. mivel a nyugateurópai államok hason intézményekkel legott gyarmatosaivá tevék e földet, segédmunkásaivá e népet; tudjuk, hogy a czchrcndszcrnck eltörlése, a szabadiparnak proklamálása és biztosítása évszazadokon at bilincsekbe veit társadalmi osztályt fog felszabadítani s lehetővé teendi azt, hogy az európai gyártmányoknak saját földjén Útját vágja a esetlep a világ conccrtjebcn a hazai készülékeknek minél jelentékenyebb szerepel kölcsönözzön; de ki látta volna előre és ki hitte volna, hogy a feuadalis intézményekben megcsontosult czéhatyák képesebbek inkább a létező ipart, tőkét és munkaképességet megsemmisülni engedni, semhogy a modern követelményekkel számolva, azoknak eleget tegyenek s hogy nehany évtized kell ahhoz, mig uj nemzedék fog növeltetni a szabad ipainak cs szabad kereskedelemnek, mely az. ujabb közgazdasági rendszerben annak emelése korul tényező leend. E szuk határok kozott sorba nem vehetvén az ujabban megalkotott intézményeket, de ezek utan ítélve, méltán kérdezhetjük, hol van egy ujabb alkotás, mely az átmeneti nehézségek miatt vajúdásnak ne nézne eleje, mert ha létezik is az uj intézmény ir.mt közérdekeltség; ha volnának is hivatott egyének kik életbeléptetésén, meggyokeresitésen és felvirágoztatásán fáradozzanak, alig létezik nehany hazafi, kik emez ügyeket testestül lelkestül magukévá tennék s igy a legjobb, a legmaradandóbb becsű intézmények irott malaszttá válnak. Itt van az egyleti ügy, mint az ujabb kor hatalmának egyedüli kútforrása, létfeltétele, a kivándorlási, honosítási, tolonoz, szegeny-ugy, az élet és egészség oltalmára szolgáló intézkedések, a közoktatásügy stb. mind annyira a nemzet életébe vágó kérdések, mely eket a nemzet geniusah JZ képest az utolsó részletekig végre nem hajtani annyit tesz, mint egy régi rozzant hazat földig lebontani, helyette ujat emelni, azt tetóés ablak nélkul hagyni, hogy az idő vasfoga meg az elő generatio szemeláttára porlaszsza szét. A dolgok kérlelhetlen végrehajtásának hiányánál nemzetünknek - sajnos — csak szalma•tuze nagyobb. Hisszük, hogy ha az európai cultura feltétele papirosra van téve, vagy törvénykönyvbe iktatva, akkor az első államokkal egy niveaun vagyunk pedig minden intézmény csak a tökéletes végrehajtásban nyeri meg a letelt, e nélkul minden intézkedés es beruházás holt tókéjét képezi a nemzetnek, mely elóbb-utobb önmagát emésztendi fel. Hol van tehát a módozat, mely az összes állami es társadalmi intézmények kifogástalan végrehajtását biztosítja : A mióta c.-ak létezik ez ország, autonómiájára mindig féltékeny volt s ezen autonómiának legfőbb biztosítékát mindig a koztorvényhatósagi és községi tisztviselők szabadvátasztásában találta fel. Igy tortenl az. hogy ezen országban tényeiért, vagy mulasztásaiért soha es senki felelős nem volt s ezt alkotmányos szabadságnak merlek hinni a legtöbben, holott mindenben, mi koz- es magánügy vala égbekiáltó igazságtalanság és rendetlenség volt. Most ez iránt mar tisztultak a nézetek. Helyes önkormányzatot kinevezett tisztviselők nélkul nemcsak elképzelünk magunknak, de nálunk az ellenkezőnek czelszeru voltáról beszélnünk felelős kormányzat mellett nem is lehet. Csak egy pillanatra tekintsünk a biraskodas mai és a kinevezések előtti állapotára. Megtestesült képét nyújtja az annak, mi most és mi lenne a közigazgatás a kinevezések rendszerének életbeléptetésekor. A mint a törvénykezés korul a mai állapotok létesíttettek, a codificalt es nem codificalt tételes jog rögtön eletei nyert. F.gy ugrassál a jogi államok igazságügyi állapotainak színvonalára emelkedtünk", a minek fényes bizonyítéka nemcsak a culturállamoknak napontai jogszolgáltatási viszonosságaiban lelhetők fel. hanem ama hitel és bizalom megszilárdításában, mely az angol és belga embert ügyletének államunk területére kiterjesztéseben mindinkább ösztönzi és biztosítja. Ugyanezen állam másik cselekvősége korében a közigazgatás terén forduljon csak valaki a községhez, járáshoz vagy megyéhez, keressen csak fel ez irányban bennünket a külföld, látni fogjuk, hogy a jogállam föltétlen biztositékai itt, a szolgalatot lépten nyomon felmondjak. De alakítsuk meg az állami rendészetet le egész a községekig, az önkormányzat üdvteljes malasztjait kinevezett tisztviselőkkel szolgáltassuk csak ki: a papíron meglevő hatalmas tarhaza a torvények és szabályrendeleteknek rögtön életet nyerend a lesz az országban minden irányban ki-, ugy mint befele hitel, nem lesz erdő devastatio, lesz fasitas, futohomok-megkotes, ipar es kereskedelem, népoktatás, személyes szabadság és közbiztonság, a nemzetiségi törekvéseknek es izgatásoknak egyszer-mindenkoi ra eleven védgát fog emeltei ni a mindezekben a nemzet erkölcsi ereje nyerend táplálékot, szóval az állam- es társadalmi létérdekek életre kelnek s a koztevekenységre és fel virulásra a lehetőség meg lesz adva, mert az ország közigazgatását nem pusztán választott ; de minden tekintetben szakavatott és hivatott tényezők fogjak kezelni. .)/. ./. Barangolásomból. I. Ef£y k.öltö otíUona. Kare. , l.idki'inln'ii I mult s vi'l.' in111.1 a no szép volt l.ohb a. ki, Brtktstaal tfiUagsML

M Itt vagyok liát újra az én szerény kis helységemben. Akácfa bájtja lombját kis házacskám eastergyájára. Szegény ákácv irágok ! Viiégésekén! hull tok lábaim elé. I.enge szellő kél ..Kis lálhallan tündernjja itt-ott Felharzagatja pillés szárnyatok Libeg a lomb. az ég kék . . . s én A virágansagáera hallgatok." Lelkemben pétiig fölmerni a átéli édes bánatos kepeivel! l'li az emlékezet kibontja azokat a korongéi homályból, leoldja mink a: feszié fátyolt! Létei azt a kedves alakot, a magas barna homlokkal, ki ott görnyed Íróasztala fölött; kezében I KSKÍ Y'ŐX. Ott állt a menyasszony, Fékét a ruhája . . . -— * Az ott vőlegénye* .' . . — — Mutogattak . . . láttam, S nem emlékszem raja: Fiatal-e ven-e': A magas boltok kozt Leng orgona , harang S tömjen-illat árad . . . De hallga: mely csend lesz Halk ige n, . . . ó e hang, Milyen csüggedt, fáradt . . Most már kéz a kézbe' Hogy legyen ekepen Hosszít elet e n át . . . Nagy Isten, te mindig Akaratunk nelkul Mered a n u a k hosszát. Lejemet lehajtani Hideg márványára Az ur oltárának . . . Hány szerető szívnek, Boldogságnak ára: Mit itt áldozatiak':'. Sz-. Gf. A FEHÉR RÓZSA. — naasnsaV. — A „P apai Lapok" számára irta: DAVIDOVirs AIKM.K. Az eredeti német kéziratból fordította : lta<la István. (Folytatás és vége.) — Nem kegyed Lucy kisszony ? — Nem, hangzik a válasz, ö nincs itthon, hanem én unokanövere vagyok és talán — Ah, akkor kétségkívül kegyed az a barátnő, ez váratlanul, de annál pompásabban jő. Szíveskedjék par pillanatra meghallgatni, rendkívül fontos dolgokat kell a kisasszonynyal közo'nom. — De, kérem, ismeretlen ur, viszon;; Fva vidáman. — Ah ugy, igen, igen, de engedje meg, hogy a szobába léphessek. - Igy - van szerencsém, Schwächlich Karoly, bolcsészeltudor-jelolt, jelenleg szobatársa és barátja KomlÓSSy Aladárnak, végzett technikusnak. — De eddig nincs szerencsém sem Schachlikh Karoly urat, sem az un szobatársat cs barátját, Komlossy Aladárt, ismerni. S igy be fogja látni, hogy meg be kell várnom, nug valami ismerős egyen nekem ont bemutatja, mielőtt önnel „rendkívül fontos dolgok" felett beszélgetésbe eredhetnék. — Mily büszke! Hala Istennek, hogy nem Aladár imádott ja; azért nem tehetem, hogy bele ne szeressek. Miközben e gondolat átvillant agyán, viszon zá : — Ah, hát barátom nem mondta meg kegyeteknek nevét; az a fiatal szamár, ah, pardon, az a fiatal úr ó azzal a fehér rózsával. Most Károlyon volt a sor csodálkozni; mert Fva, mintegy átváltozva, az előbbi etiquetteszerii udvariasságból kiesve, megragadja Karoly kezét, a szomszéd szobába vezeti, s folyton csak ezt ismétli: — Oh, ah, ah Istenem! # A szobába érkezve, minden ctiquettetől megfeledkezve, majdnem nyakába borult az óriásnak, de még idejében meggondolja magát cs mondja: — Tehát ön az a vörös sapkás úr. Meg vagyok győződve, hogy ön vitte akkor azt a rózsát. Tehát ön idézte elő a szerencsétlenséget, azért jova is kell tennie. Ah, bocsánat, magamviselete kissé ügyetlennek fog on előtt látszani. De kérem, tudja be ezt egy barátnő elkínzott szivének. Kérem, foglaljon helyet c karszékben, és beszeljen, beszeljen. Károlynak a szemei kápráztak a kisasszony e magaviseletére és szavaira; nem tudta megmagyarázni, a mi bensejében végbement. Bátorítania kellelt önmagát, s c.*ak par nyeles utan sikerült megszólalnia. — Tehát lattá, kedves kisasszony, kezde, en ide a leggonoszabb gondo'attal jöttem fel, nem kegyed ellen, Isten r s, nem kegyed, hanem Lucy kisasszony ellen. Félek, kisasszony, hogy ha tovább is igy megy a dolog Aladárral, idővel ugy elszárad, hogy egy csontváz lesz a szobatársam. I udja-kegyed, felmérheti-e, mit csinált Aladár, kegyed uiiokanóvérének mogorva viszszautasitasa által azon alkalommal, midőn a bolond, azon örült véleményt táplálva, hogy a fehér rózsa tőle van, ót e felől a »Ring«-cn megkérdezte ? ü nem tanul és beteg lesz. Fölemészti magát és a vizsgán megbukik, melyet mindjárt a szünidők utan le kell tennie. Oh, Istenem, mily gyötrelem! Tudja, kisasszony, Aladár egy szegény Ördög, a ki csak mások oktatása által tarthatja fon magát; de társai kozl a legeszesebb és legtehetségesebb; s ha most megbukik, ennek csak kegyed büszke unokanóvere lesz az oka. F szavaknál Karoly majdnem zokogott, oly panaszkodó hangon mondta ki azokat. — De nem értem, monda Éva, mit akart ön azzal, hogy bennünket most felkeresett. Különben ez most nem is igen jő szoba. Hallgasson meg csak pár pillanatig, s bizonyara barnulni fog, habar egészen nyugodt leend. — — Midőn mi, Lucy és én, az on barátjával való találkozás után azonnal haza jöttünk, Lucy, engem majdnem vonszolva, a legnagyobb izgatottságban sietett fol a lépcsőkön, s alig voltunk szobánkban, hevesen nyakamba esett és görcsös zokogásba tort ki, a hogyan vidám unokanöveremet meg sohasem láttam. — „Ah, Fva, kiáltott fol, mily rosz, mily rettenetes rosz vagyok en hogy az etiquette-nek ennyire hódolok. Oh, ostoba büszkeségemmel oly nagy fajdalmát kellett okoznom annak a szegény fiatal embernek. Mit tehet ő arról, hogy annyira szeret engem? S valóban erős szerelemnek kell annál; lennie, úgy-c Fva, mely ót annyira elvakita? — Oh Istenem azt hinni, — -— — Hah, Fva, pompás, nagyszerű eszmém támadt, miként kárpótolhatnám azt a szegény liatal embert! Felre minden ctiqucttel. Ennek nagyon is szigorú követese által szomorú lecket kaptam. Egy, egy — rozsát fogok neki küldeni, — természetesen ama föltevéssel, hogy ó azt nem fogja más indoknak betudni, mint az igazinak, a részvétnek." Midőn erre eszébe hoztam, hogy hisz a fiatal embernek sem nevét, sem lakását nem tudjuk — őszintén megvallva, akkor meg örvendtem ennek, mert leltem, hogy izgatottságában valóban megtehetne ezt az ostobaságot, -midőn tehát erre figyelmeztettem, nyugodt lón, de idővel oly feltűnően, oly rettenetesen nyugodt, hogy a lefolyt három hét utan alig lehet ráismerni. S ezután oly bizalmassággal beszélgettek, mintha mar a bölcsőben barátságot kötöttek volna, azzal a bizalmassaggsl, mely könnyen létre szokott jóni ket eddig teljesen idegen ember kozott, ha oly egyénekről társalognak, a kiket szeretnek. Hisz Károly egeszén mintegy bele volt bolondulva Aladárba, cs Évának eleg oka volt Lucyt határtalanul szerelni. Kora ifjúságában elárvulván, nagybátyja, Hägen őrnagy, anyjának testvére ót szeretetteljesen magahoz vette, Lucyval együtt nőtt fel, ezzel mindig egyenlő bánásmódban részesült, s joggal nevezte az őrnagyot papának. Eme szavakkal: