Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-06-19

VIII. évfolyam. Mi»;£.joI«*iiiK. in i n (I e ii vasa r II a |>. A lap .szellemi éa anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ, intézcinlok. 27. szám. Pápa, 1881. június 19. Bermeiitetlen levetek, csak is.nert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. I LAPOK Hirdetések a lai számára leheléinek A KI AB Ó II I V A T A I. II A \ ó-collcgiiiini épület. K 11» fi satéal (I ijak: Kgy c\re ti Irt. Kclevre frt. Kegyed évre I Iii 50 krajcár. Bg) szám ára 15 kr. pápa város Imtówágáiiak, a pápai Jótékony iiöo

s

> let-, is> VEGYES TARTALMÚ HETILAP. II i ril Hock 1 hasábos peti tarkáz- 5 kr.. nyilttérbefl suKinkint 2't krral vétetnek | fel. Hélyegilij mtadig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. moiolteijesziő-, lövész-, Uoeusolya-, tiizoltóegyleleknelv és a kertészel itái-^nlat iialc HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egy jövedelem forrás. Korunk ininduiilahiii változó, de folvton lokélyesbulő közlekedési eszközei ilt egy jövedelemforrást bedugunk, ott százat nyitunk. Ebben leli okát azon panasz, még pedig sűrűn hallható panasz . hogy a vasul egyes vidékeket, melyeken keresztül vonul, széffényekké lesz, másokat gazdagít. Tagadhatatlan, hogy a kt)zlekcdésnek nieirvállozoll neme. a birtok- és jövedelmi viszonyokat fellünöleg megváltoztatja, az előbb ga/.dagol szegénynyé az előbb szegényt gazdaggá leheli: de ezen nincs mit csodálkoznunk, aki az emberiséget, mini egészet tekinti. SS azon örvendetes eredményre jut. hogy egészben mégis baladunk, tokélyesülünk és e haladásnak egyesek elszegényedése nem szabad, hogy gátat vessen, különösen akkor, mikor százak meg ezrek ép ez állal nyernek, gazdagodnak, szóval virágzó jólétre jutnak. Mivel azonban a szegénység csak szenciivség, a nyomor csak nyomor marad akárhogy halad és fejlődik is a világ, azért kötelességünk azon segíteni, ahogy lehel, ahogy tudunk. A nairy viláj haladását meg nem akaszthatjuk, tehát arról sem tehetünk, hogy idővel egyik-másik jövedelmi forrásunk el ne apadjon. Mi tehát a teendő? Nem más. mint körülnézni, hol nyithatunk uj forrást, mely számunkra uj jövedelmei biztosítson. Egymásba fonni karunkat, lamentálni, hogy nem tudunk megélni, mert esetleg eddigi kereselforrásunk bedugult, annyit tesz, mint megérdemelni azon sorsot, amelyben vagyunk. Magasabb lálkörre szükség ma mindenkinek e? sj* emelkedni, mint amekkorái jó apáinktól örököltünk, különben, mondjuk ki nyíltan, felkopik az állunk és — méltán. Egy ily elhanyagolt, vagy legalább kellőleg nem méltatott, még kevesbbé kiaknázott jövedelemforrásra bivoin fel megyénk lakóit és ez a in ii Ii e k tartása. Egy pillantás megvénk természeti és talaj tulajdonságaira. azonnal belállatja velünk, hogy ilt kedvező hely/éllel vau dolgunk Erdők, lapályok, vizek, virágok, kertek sat. bőségben vannak, ami a méhek tartását szépen jövedelmezővé teszi. Azután meg sok emberi , lelkészi, tanítót, mestert, hivatalnokokat, sat. teendője hivatala is a házhoz köt és ép ezek vannak sok helyen vajmi szerényen fizetve és nem egy helyen a legnagyobb szükséggel küzdenek. Xeiu ér-e többet a szerény házi körben magái a méhek gondozásával elfoglalni és ez uloii néhány száz íorinlocskára szeri lenni, mint örökké és elvégre is biába várni akár kormánytól, akár az időktől helyzetünk jobbráfordult át ? Hogy a méhek larlása jövedelmező, a/.l fényesen bizonyilja, nein egy esel. Magam is Indok egy plebáoosl a Duna mentén, a ki husz-harmincz méhkas után négy-öt mázsa mézel nyer éveiikint és ezzel pótolja állásának csekély jövedelmei. Hogy azonban a méhek tartása csakugyan jövedelmező is legyen, el kell fogadnunk a inéliészelben eléri haladásai és igv vívmányai korunknak mind a kasok készítésére, mind a méhekkel való bánássá óéra vonatkozólag. Senki ne gondolja, hogy ezen ujabb mód nehezebb, költségesebb a réginél. Ellenkezőleg, olcsóbb és mégis biztosabb, inert a jövedelem forrását, a tnchekel. tobb éven ál használja és nem szükség azokat azonnal megsemmisíteni. De e rövid czikkben nem lehet feladaton a mének tartásának tüzelés eljárását kifejteni; czélom egyedül az, hogy a közügy elmet erre tereljem. Meri nagyon igaz az. hogy jövedelemforrásaink, egyik a másik ultin bedugulnak és vajmi kevesen vannak, akik ujakat jelelnének ki A pannszszal. az idők mostohasága lelett való jajveszéklésscl nem sokra •együnk. Tenni kell szakadatlanul, munkálkodni kell crnycdetlcnül: nem oly szegény a mi kesénk, bogy ennyi lakost nem volna képes tisztességesen eltartani, de bizony a sült galamb nem repül senki szájába. IÁraff Imre Ürmérték-e vagy súlymérték? A pápai piaezon különös dolog történik évek óta. Oly llalag, inch az adózó közönségei ei/.ékeli) en snjija. cs kimondhatatlan kasaveaáaak, csalódásnak, aecataráaak teszi ki az eladat, az elárusítót. Ertem az Imiértek kiküszöbölését, éa a mázsánkénti gabetta átvételi. Az elölt az eladó, a termelő koaa, mérőjével •egméré gsbsaáját, eladá, M az át mérésnél, ha szeme volt. ha vigyázott ritkás károsulhatott. Hiszen azt. kegy telvc-e kellőleg az ármérték? köayfl roll észlelnie. 8 most f: Mast, örököa rettegésben él az eladá. TegySk — fel, begy — megaserasvéa a mázsát megmázsálja. Meg is vaa. Még a zsákra is leszámít 1 kgol . . Haj! de az átvételnél nincs meg, hiányzik minden mázsán I kilő. Kiéget mondja az eladó : jól mázsáltam, hiába, az átvevőnek van Igaza, akár fekszik a mázsa jól. akár nem. Azután meg az a czifra leszámítás!! itnr!! l'sak agy izzad a szegény tadatlaa einher . . hagy hát ő tőle anyit lefogaak az urak. .Mikor ö jól mérte, kagy Igy, bog) agy .... Mii tudja n mi esik I kgramméiI. ha .»0 kilói az dirataaik — •> Irt •>•"> krajczárérl ad cl?! . . Beszélhet a kereskedő, aal nem érti. mert nem is értheti . . DeakfSC a kár. a zaklatás meg vau . . .lóliudnm. mit mondanak erre .... Menjen panaszra. Helyes. |)c primo: maga van: gaboaájál ott nem hagyhatja. Seeiindo: mind föl \an Magas padlásra hordva, izzadva, most hord le szegény belead i keress igazságot. Inkább aagy hasaláaábau ntt hagyja, és átkozza a kilát, métert, urat. kermáayt, különösen a kereskedőt, kitol c zaklatás ered. Valóban. In. meggondolnák a kerokedn urak azt a buszút, a mi ellcnök forr. ha észlelnék az elkeseredést, mely tomp u ság: igaaáa gondolkodóba esaéaek, és elállaáaak azon testületi határozattól — mely nekik kedvező — hogy csak mázsával szabad átvenni a gabonát' lle kimondom, nem is törvényes. A (örvény a becteltterl állapító meg. Tessék a törvényt resaectálni. 8 ha Gyérbea, Vessprémbea Irmértékkel vednek, regyeaek azzal Pápán is. Legyen, hagy a mérd nem szabados, de ott van a törvényes kimérték. Kitől nem kellene eltávozni. ügy tűnik lel iául a dalag, hagy a falusi munkás nép vau az inakért, a kereskedőkért, annak kell szüntelen szenvedni, kövezet vámot, gráf vámot, herczehurczát fizetni, cs Mindég csak fizetni. Nein titok előliem . hagy most már az élelmes eladok a városnál összeiná/.sállatnak előre, és sokszor oly előzékenységet nyernek, bog} az ár is kis/.ámilatik. köszönet érte. He ez is. 50—

CA mázsánál nehéz hurcza és pénzbe kerül. Az igaxaág követeli, a törvény parancsolja: legyefl űrmérték Pápán is. Kel kérjük a nemes város tanácsát és képviselő testületei, vegye még egyszer ez igy el tárgyalás alá. hiassalk gyésal fog az az Igy, melynek győaal kell! s nem leszünk oda utalva, hagy a nemes megye, a miiiistérüim. ha kell az országgyűlés is Megkerestessék. A közügy első. VigiL A hírlapírók kiképeztetése. Válás;* It. .1. iii-nalv. l'eszprém, /aa. iy-éu. A déli napnak hevét hiába keressük a hajnal hasadtakor, pedig ugyanaz a nap ragyog a mindenségben, a melyik délben. Igy vagyunk a hírlapírók kiképeztetésenek eszméjével is; tank nézve annyira új az, hogy bizony egy cseppet sem lehet sem arra neheztelni, aki azt kivihetetlennek tartja, sem azt nem lehet valami nagyon dicsérni, aki azt helyesli és kivihetőnek találja. Am küzdjenek a különböző felfogasok; erős a hitem, hogy előbb-utóbb a jobb fog győzni. Tisztelt K. J. ur a hírlapírók kiképeztetésenek eszméjét, illetőleg annak kivitelet képtelenségnek tartja. Száz évvel ezelőtt azt, hogy Amerikával a tengeren at egy pillanat alatt beszélni fogunk, az egész világ bibe tétlennek, képtelenségnek tartotta. K-ptelenscg-e a/, mar — Csak néhány évtizeddel is ezelőtt nem volt-e képtelenség, hogy egy egyszerű nyomorult gépezetbe beszélni fog? Keptelenseg-e ma a phonograph ? - Nem olvadt-e festékünkké a napsugár? Nem viszi-e ma nem csak gondulatunkat. de testünket is a villám? Lzek pedig valamikor szintén képtelenségek voltak. Tisztelt K. J. ur állítja, hogy a hirlapiráshoz tehetség és érzék kell. Teljesen igaza van; de azt is megengedi nekem, hogy mind a tehetséget, mind az érzéket lehet fejleszteni és művelni. A tudománynak legújabb fejlődése nem mutatja-e ki. hogy a legnagyobb művészi tehetségnek, tehát a lángésznek is megvannak a maga törvényei, szigorét törvényei, a melyek szerint működik és hozza létre azt: ami előttünk bámulatos ? Ahol törvények működnek, pedig azok mindenütt és minden ágánál az emberi ténykedésnek működnek, ott lehet ezen törvényeket ellesni, lehet azokat rendszerbe szedni, lehet azután mint elmeletet, mint tant másokkal közölni, leSt'i'HKMA LEX. Kárpátoknak ormain S a nagy rónaságán , Szaporo<l/tk a magyar Mint bimbó az agoti. S minden legkissebb gyerek Tanulja meg est: oh ,.

Salus ni public ae Suprema lex esto

i

'.' imádságod legyen sz Nemtetem t s mint hajdan Bel dag lt szesz, és s zabád likkor ismét majdan. Egedre, - - megtartva — ez Egy szebb javat fest, édi „Salus rei publieae Suprema lex esto".' Szeretnünk kell e hazát, Haljunk is meg érte! — Ha felzeng a harczi kürt — Bátran sikra lépve. Eontsuk ki a lobogót 1'elirva rá ezt: óh „Salus rei publieae Suprema lex esto".' Soos Lajosa. A FEHÉR RÓZSA. — Novellett.'. — A „F apai Lapok" számára irta: DAVIDOVItS ADOLF. Az eredeti német kéziratból fordította : 1 ta<la Isst\ áii. (Folytatás.) Schwächlich Károly valóságos óriás, a kinek, ha nem becsülné többre a bolcsészettudorjeloltséget, a legjobb alkalma volna »oriá.-á pénzt« keresni, ha t. i. magát valamely orpheumban mint athléta produkálni akarna. Valódi német typusra valló arcából egy pár barátságosan tekintő szem csodálkozva kancsalit Aladárra, a ki a pamlagon elterülve, ábrándozva nez maga ele. I fossza szünet, — — — Karoly szakítja felbe eme folkialtassal: — Kedves Áladat ! — Mi lesz? kérdi Aladár. — Mi bajod? — Nekem ? Ugyan mi bajom volna; csak fáradt vagyok, azért mindjárt le is fekszem. — Hat csak feküdjél le, kedves Aladár, nekem tovább kell tanulnom, fuvolyázza igazan anyai hangon Karoly, s az után a következőket mormolja bajsza alatt: — Furcsa, furcsa, így meg sohasem láttam e különben oly víg magyart; valami különösnek kellett vele történni. De ha nincs annyi bizalma hozzám, hogy maga beszéljen, én nem leszek oly tolakodó, hogy kitudakoljam. E közben Aladár kivitte szándékát es az agyban fekszik. Karoly gondosan bezárja az ablakot s azután ismét leül tanulni. A most beállt majdnem ünnepélyes csendet csak még nagyobbnak tünteti fel az egyik szekrényen álló ébresztőóra ketyegése. Igy múlik el körülbelül egy fél ora. Károly most ismét szünetet tart a tanulásban, megtömi hosszúszárú pipáját cs rágyújt, s azután mar alvó szobatarsara veti tekintetét. — Mindig eszembe jut, mormolja, hogyan ismerkedtünk meg ot év előtt. Miként lön Aladár barátommá s csatlakozott hozzám mindig szorosabban. Mikcnt fejlődött azután barátságunk annyira, hogy a mindig vidám, de mindig szorgalmas tanuló nekem szemrehányásokat tehetett, hogy tanulmányaimat elhanyagolom. Miként határoztam el magamat, hogy vele ily szegényes lakásban együtt lakjam. No igen, nekem volna tehetségem csinos lakást is fogadni és Aladárt magamhoz venni. De a bus/.ke a legcsekélyebb pénzbeli segélyt sem akar tőlem, testvérétől, elfogadni. A kedves Aladár! Ugyan mi baja lehet?! Konnyen fölizgatható, mint majdnem minden földije. Talán megint valami leányka van a játékban? — — De hallga! Mi ez? ajkait mozgatja — bizonyára álmodik ! I lallga! — — — Szép — gyo — nyo — ru — fe — bér—ró — zsa, suttogja Aladár. Karoly egcs/.en elhűl. — Feher rozsa, feher rózsa? Talán van neki ?! — Avagy ?! — — Na^y- ábrándozó és férfi létere rendkívül szenvedélyes viragkedvelö. A dolog kezd nyugtalanítani, ma mar nem tudok többet tanulni; azért en is lefekszem. Aladár alomban mondott szavai fölötti eme szeretetteljes gondolkodás utan Karoly megteszi a készületeket, hogy lefeküdjek. Azután az ébresztőt elrendezve és a lámpát kioltva, meg eme par szót mormolja: — Megvan! Igen. ezt teszem — korán reggel megteszem. — Feher rozsa, feher rózsa ?!! Agya előtt állva meg néhányszor fejét csóválja, azután lefekszik, és nemsokára rá horkolásának szabályossága versenyez az ebresztö-óra ketycgéscvel. — — — — — — — — Kíváncsibb teremtés a napnál nincs széles e világon; mert mi is lett volna mas, mint a kíváncsiság, a mi a föntebb elbeszélt események utan a napot arra ösztönzc, hogy alig dugta ki arcát a láthatárra, mar is az előszobába kukucskáljon, a melyben két barátunk szobájának oreg kiadója Morpheus szeretetteljes karjaiban pihent! Lassan, lassan emelkedett, először csak a falakat nézte, azután sugarait óvatosan mindig közelebb vitte az öreg asszony agyahoz, és egyszerre csak csintalanul játszadoztak az öreg ráncos arcán. Ugyanazon időben a nap kíváncsisága által a szomszéd szobában is feleslegessé tette az ébresztő órát; mert alig világította meg az ablakhoz kozcl álló agyat, midőn abból egy óriási alak kiugrott, s nyújtózkodva es ásítozva öltözködött. Azután az előszobába vezető ajtó óvatosan kinyílt, erre egy kissé csikorgott a külső ajtó, s azután ismét minden csendes lön. A nap, boszankodva kémkedési vagya egyik tárgyának eltűnte miatt, keresve jártatja körül .sugarait a szobában, s mindig beiebb es beiebb hatol, gyűrűket rajzolva a falra. Fgyszerre a szoba egészen világos lesz ; a kíváncsi alighanem valami nagyszerűt pillantott meg, mert most sugarai mintegy őrült táncot járnak a szobában; s mi lehetne mas, a mi neki oly nagy oromét okoz, mint a másik agyban fekvő fiatal ember arca, mely kissé kinyílt ajkaival a megtestesült boldogság kepe volt. Körülbelül egy oraig tarthatott Aladár harca a tolakodóval. midőn hirtelen foüjed eme kiállással : — Mi lesz, Huberne ? E szavak az ajtóban allo gazdaasszonyt illettek, a ki őt épen fölébresztette nyefegő hangjavai. — I íja, Komlőssy ur, monda az asszony, ön fölkért engem, hogy most minden nap 7 órakor irgalmatlanul fölkeltsem, miután a kávét elkészítettem. No, megtettem. — Kedves Hubertté, monda Aladár csak felig kinyílt szemekkel, ma meg semmi kedvem sincs fölkelni, hagyjon tovább aludni. — Nekem mindegy, monda az oreg, a kávéját majd melegre teszem, azután hozza be maga, mert nekem el kell mennem, s csak kesön térek haza. — Jol van, intett Aladár es ismét elalszik. Midőn Huberne a külső ajtóhoz megy és föl akarja nyitni, a kulcs semmi áron sem akar megfordulni. — Mi ez? morog az oreg. Tegnap lefekvés