Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-06-19

HO het e tant a gyakorlatba átvinni, szóval, lehet képezni. Nem akarom hinni, hogy a hírlapírók oly privilegizált kedvenczei volnának az Istennek, hogy azokat minden törvény alól kivette volna és engedte volna, hogy mint szilaj csikók ke­resztül-kasul száguldjak az emberi szellem pusz­táit. Úgy tartom, tisztelt R. J. úr sem hiszi ezt. Nemde ? Nem szenved kétséget, hogy a hirlapiras terén is a gyakorlat a legjobb mester. De vajon, ha tapasztalt hírlapírók rendszerbe szednék tapasz­talataikat és gyakorlatukból bizonyos elveket vonnának ki és állapítanának meg, nem köny­nyitenék-e meg a hirlapiras terére lépő fiatalnak a gyakorlatot ? Hisz a gyakorlat nem mas, mint valami elvont tannak, elvnek öntudatos vagy öntudatlan megvalósítása az érzéki világban. Tehát, ha van gyakorlat a hirlapirasban, kell elméletnek is lenni, ezt pedig bízvást lehet ma­sokkal közölni, erre lehet másokat tanítani. A mit tisztelt R. J. ur felhoz egyik-másik lap ilyen meg amolyan szerkesztésére, az éj) mellettem bizonyít. Ha vannak nyomorultan szer­kesztett lapok, bizonynyal kell annak okának is lenni, miért. Tehát megint csak ott vagyunk, hogy bizony igen szépen ki lehet fejteni, hogyan, mint lehet egy lapot ugy szerkeszteni, hogy min­denki örömmel vegye azt a kezébe, viszont lehet ugy is szerkeszteni, hogy a közönség az első sornál hascsákarast kap. A hirl.ipirásra születni kell, írja tisztelt K. J. úr. Osztom; de engedje meg azt, hogy min­denkinek szüksége van minden terén részint a mások, részint vagyis inkább mind a mások, mind a maga által való képzésre. Minden öntudatos képzés pedig elvek szerint történik. Hogy mennyiben lehetne a hírlapírók kép­zése egyenesen karos hatású, azt megvallom, nem vagyok képes felfogni. Ha az helytelenül alkalmaztatnék, minden esetre káros lenne , ép ugy, mint barmi mas az életben; de ha az esz­es czelszerüen foganatosíttatnék, bizony bizony a lehető legszebb sikert mutatna fel. Azután meg azt a hii lapiro-képzö intezetet meg kellene előbb a hirlapiras irodalmának előzni. Tegyük, hogy nagy lapjaink valamelyike pálya­zatot hirdetne és pályadíjat tűzne ki a hirlap­iras elmeletének rendszeres össze­állítására. Kire bizonynyal tobb mű latna napvilágot; nyomban meglatnok, hányadán va­gyunk az eszmével. Utána lehetne tovabb-tovabb fejleszteni az eszmét es talán idővel lehetne az egyetemen egy tanszéket a hirlapirasnak szen­telni. Koma sem épült egy nap alatt. Az idő megérlel mindent és ami ma képtelenség, talán egy pár évtized múlva kézzelfogható valósággá Valik. Li'cay Imre. A mcoaei főorros a koztyaz-yafási hiz-ollsáy f. Jttnitt< hó l.'l-án tarlóit üléséit a körrlkező jelt ütést terjesz-ti' elő: A megye közegészségi állapota május hó fo­lyamában a betegedések es a halálozás kevesbedése miatt az ápril havinál némileg kedvezőbb volt. Az uralgó kór jellegét tekintve a légzö szer­vek buiutos bántalmai jelentékenyen csökkentek, a esoi\ás emésztőszervi bajok pedig c< a váltólázak szaporodtak : mutatkoztak még orbánezos hórlohok. esii/.os bajuk, egyes esetekben súlyosabb jellegi to­roklobok és szórv ánv osau himlobetegedések is, de veszélyeztetve a megye közegészsége ezen utóbbi betegedések által még eddig nem volt éx jelenleg sincs, mert a felmerült himlözési esetek csekély térre szorítkoztak, a kór terjedésének meggátlása czéljából pedig a kellő óvintézkedések mint alább említendő lészen megtétettek. A mi a járványokat illeti a heveny fertőző kó­rok közül a kanyaró Borszörcsököu ápril 1-én ki­ötöl, de e hóbau már megszűnni látszott, a beérke­zett kimutatás szerint megbetegedett ápril hó l-től e hó utoljáig összesen 13. ebből meggyógyult 12, meg­halt 1. beteg nem maradt. Dégh községben a roncsolótoroklob teljesen megszűnt: megbctegült összesen 19, ebből meggyó­gyult 14, meghalt 5. beteg nem maradt. — A jár­vány itt igen enyhén folyt le. a betegek legnagyobb száma meggyógyult s jellege nem volt rohamon ha­nem lassú vontatott, a mennyiben a betegedések több­nyire ritkább idoközö ben földúltak elő. Az és leletek azt mutálták, hogy leginkább a beteges görvelyes véralkatú gyermekek estek áldo­zatul, cs egy családban egynél több gyermek nem is halt meg. A kór enyhe l-folyása mellett bizonyít az is, hogy ha egy családban lobb gyermek meg is be­tegedett ezek közül legfeljebb a leggyengébb balt meg. a többi gyermek feleselt. Az óvreudóri intézkedések közül igen jónak mutatkozott az egészséges gyermekek elkülönítése a betegektől, a mely a/.ouiial elrendeltetett mihelyt va­lamely családban egy belcgedés az orvos tudomása a jutott, es c tekintetben az uleza biztosok jó szolgá­latid (eltek. A gyógyszerek közül a natruni salyciticum ugy belsőleg adagolva valamint lorokvíznek használva jó szernek bizonyult, míg az egein szereknek igen kc­: vés használ leheléit tapasztalni, s ott a hol egy csa­ládtag megbetegedeti, az egészséges gyermekek is iialruin saly cilicuiiiol kaplak lorokv íznek, kívánt jó eredincuny el. Oi v osrendoi i v izsgálalok és intézkedések: Cseniyc községben egy elmebeteg vizsgáltatott és az országos téboly dália való elbely eztetése véle­mény estetett. .Minthogy a megye egyes községeiben himlő betegedések fordullak elo, jóllehet azok még eddig szói ványosak voltak. tekintve azonban azl. hogy ezen heveny fcr'özo kiilcg háimely községben is fellephet és járványos jellegel olihel. s minthogy u legjobb es legbiztosabb vcdszerelesi a fertőzés felvett lere való hajlam ellen ez ideig a vedhiiuló oltásban bírunk a mely egy ebb óv rendőri intézkedések alkalmazásával együtt a czéluak tökéletesen megfelel, ez érdemben azon tiszteletteljes javaslatul volt szerencsém a Irk. alispáni hivatalhoz leíjcs/.lcui . miszerint az oltó or­vosokat oda utasítani méltóztatnék: hogy iiiiuda.'ou községekben a hol szórványos himlő betegedések ed­dig előfordultak vagy jövőben elolöiilulni fognak, a kisdedek es oskolás gyermekek bcoitásával egy idő­ben a közegészségügyi t. ez. 1)3. 4}-a értelmében a felnotlck ujraoltiisa is teljesítessék. Hirtelen halai eset volt 2. u. m. Láashí József devecseri és líögös Szabii löihor tüskevári lakosok gutaütés következtében meghaltak. — Öngyilkosság volt 1, önfelakas/.lás által Várpalotán. — Véletlen esemény általi halál voll I. mely árokba bukás kö­vetkeztében. Az oi v osrendoi i bouezolás mind a 1 esetben teljesít eleit. Allategészségi viszonyok: A bhuz— házi ál­latok egészségi álapota kielégitó volt. járvány nem uralgott. Leplein ben elhullott Somlyó-vásárhelyen 1 tehén. Veszprémben I ló. Takony kór miatt ki­iitatott Szentgálon '* ló. Szűcs községben I ló. ­.Mindezen felsorolt cselekben a további ragály zás meg­gátlása czcljáhol a kellő óv intézkedések a fenuállii állatjárván) szabályok értelmében megtelettek. A föoi vosi hivatal május havi ügy forgalma volt összesen 4M db. ügy. ezek közül az alispáni hiva­taltól érkezett 31. az árvaszéktöl I. vegyes ügyda­rab volt 17, elintéztetett mind. Káéig a folyó évi összes iigydarabok száma volt 172. elintézetlen ügy egv sincs. Veszprémből. — június íj-én. .Már kavarognak a különböző pártelemek ; hiába, mához egy hétre lesz a nagy nap, amikor megválik, ki a legény a csárdában. Bármelyik léi bukik, sze­gy enelnie magát nem szükség, féifiasan küzdöttek, férfiasan mérkőztek, arról egyik fél sem tehet, hogy a győzelem babérja csak egyiknek adathatik oda. A képviselőválasztás szőrit ma mindent hát' : rbe. nyel ' el minden érdeklődést. Ki- ..I; s-e vagy Eötvös, ez a kérdések kérdése. .Mint Icüain. tetemes összegekre menő fogadások is történtek. Vetlereuin. A helybeli jótékony nőegylet mult szombaton tartotta közgyűlését . melyen a minisztérium által jóváhagyatott módosított alapszabályok értelmében az uj választás megejtetett ily eredmény nyel: elnök b. Fiáth Kercnc/.iié ö ezcelleatiája, I. alelnök Kereiiczy Teréz. II. alelnök Véghely Dc/.söné . pénztárnok Kovács Autalné. ellenőr Sándorfiy Miksané. orvos dr. PÍUitx Ueno, titkár dr. Csolnnky Kerencz, vá­lasztmányi tagok: lYrcnczy Teréz, ( serna Vinc/.éné. Margalit Ignáezné. Wunla Adolfué, Styiiimcl l.ajosné. Kleczár Kerencziié. Kraasa Armiuué. Varjas l.ajosné. Tereimen l.ajosné. Olalz Ignáezné. Kerényi Károly ne. Kadclhiirgcr Kmiliié. N'csziuclyi Autalue, ltohiiniczky Ödönné, Wellner Lajoané, Sándorsy Miksáné, Lich­tenberger Káiolyné. Vikár l.ajosné, Zsolnay Károlyne. Orbán l'álne. Kovács Antalne. Kovács Lajnsné. Ilar­cza Kálmán né, Tetiösy Mari. Valamennyien egy­hangúlag választattak meg. L'lhaláioztatott. hogy az alapszabályok ">oo példányban kinyomatnak és a tagoknak megkűldelnek. Az egylet a női ipar­kiallil.isi bizottságnak 88 frtot szavazott meg. — A békés-Csabai nőegylet az ország öaases nöegyleteit felszólítja, b 'gy ha netalán volna árvaházra megta­karítóit tökejök. azl csatolják az országos árvaház alapjához. Egyletünknek ilyen nincs s a felhívásnak elégi I nem tehet. — K közgyűlésen elhatároztatott a segély nettek revíziója, miután a titkári jelentésből kitűnt, hogy a kiadások igen nagyok és a reinéllhelo bevételek az év hátralevő részében csekély re rúgnak. Klnök ö evcellenliaja e revíziót azért is szükségesnek tartja, hogy az alapszabályoknak ennekuláiia jobban meglehessen felelni es szigorúan megőriztessék az elv. hogy csak házi szegények .segély e z­I essenek. K revisió a választmány feladata lesz. Almádiban a (urdu megnyitása teli bandában történt, de mégis megtörtént mult vasárnap. Időjá­rásunk megint ránk recscsenletl; a Haknnyból hava­zás, a mezőföldről karos kod hint vettük : nálunk is nyavaly golt: nevelve bár, de akaratlanul is előke­restük a téli kabátokat. lumpra régre uekiderült ; a díszes kormenetet megyés püspök ur o evccllculiája vezette. A haiinadik sátornál ép az odaerkezés pil­laii'itábau fogott tüzet a sátor díszítésére használt fátyol, mit Csakhamar lerángatlak éa a további ve­szélynek igy rögtön eleje vétetett. A budapesti lapok telve voltak a hírrel, hogy Szende hadügyminiszter Veszprémbe jő. Mi itt fütöl­fától kérdés tik egymás közt . igaz-e . megjött-e , mikor, sut. senki nem tudott itt semmit Szemléről. Sajtóhiba volt biz az éa Veszprém helyeit talán Vcr­seczet kellett volna olvasni. Ma egy liete valami Segesdi Károly nevű Jeruzsálembe gy i lakos, ki udvarán kőfejtést nyitott, vigyázatlanságból ugy zuhant fejjel a kőbányába, hogy eszméletlenül inaiadl. A rögtön odahívott dr. I'solnoky Kerencz orvos urnák azonban sikerült a súlyosan megsérültei annyira helyre hozni, hogy rövid ido múlva felgyógyul egészen. Kgy kis lányka meg űrnapján került a piaczoii egy kocsi alá. de oly szerencsésen, hogy az ijedtsé­gen kívül más baja nem esett. Kerenczy Teréz kisasszony, a helybeli nóegy­létnek buzgó és fáradhatatlan első alelnöke, ma meg­halt. Benne az egylet legbuzgóbb tagját, a szegények legönzelleiiebb párlfogojokat veszítették el. .Nyugodjék békében! Léray Imre. LEVELE2ES Bécs, ISSI. június 12-én. Kahlenberg-Leopoldsberg. Bécsben lenni és a Kahleuherget meg nem szemlélni a bécsiek véleménye szerint ép annyi mint Bómábau időzni és a pápát nem látni. Nem tagad­hatjuk, hogy egészben véve regényes, de a mi való­ban meglepő, az a művészet erdeme. Kahleuherget nem igen sokan látták, mert a kik Irajón és fogas­kerekű vasúton vitetik magukat csak a hegy ormát, mily igaz. hogy legszebb része — pillantják meg. míg magáról a hegy terjedelméről, völgyei, üregei éa mélyedéseiről fogalmuk sincs. De nem is csodálkoz­hatunk ily kényelmi közvetítők felhasználása fölött, hisz hány falut kellett átbaraiigolnuuk. magaslatokat megmásznunk, míg jó I» órai gyors, fáradságos és néha még reasétylyel is járó gyalogolás utána hegy ormára értünk. Hal órakor reggel indultunk uluak. Az idő is kedvezett e kirándulásnak. A legközelebbi faluig fDöbling) trauma) vili. azután lábainkra bíztuk ma­gunkat. K helység a ..falunak" csak nevét viseli, inéit tulajdonkénen számtalan ízléses modorban épült nyári palotájával, ga/. világítása és tágas szép szín­házával a ..város" czim is megilletné. Szebbnél szebb kérlek hazai es tropikus növényekkel tárullak sze­meink elé. A verandák körül palinak es narancsfák képeznek korlatot és elöltük szökőkutak játszadoznak vizükben számtalan ai auy halacska aaskál. Kgy es utczai eszek még a fővárosban levőket is fölülmúlják. A falu vége felé az ut folyton emelkedik, előre haj­lott (estünk eléggé mulatja, hogy hegynek megyünk midiin egy-zerre Hohe Warlc-ii találjuk magunkat. K falu neve a tudományos világban igen is ismeretes inert itt van a híres osztrák birodalmi loesillagda. melytől ugyancsak a falu is nevét nyerte, kívül csi­nos, csak egy csonka gúla alakú melléképítmény telejeii szel- és eso.nerok kel és valami v illamkészü­lekkel. melyet magassága miatt jobban szemügy alá nem vehettem, — clöfaláii napórákkal és egy napó­rához hasonlító általam még eddig nem latolt készü­lékkel mulatja, hogy nem közönséges épület. Szom­szédságában egy monumentális palota köti le figyel­münket. Bz a Königsvvarler báró és Franki lovag (a hires lantos költő) által alapított es Bothschilil. Stehe) bárók Borkenati. Wiener lovagok stb. aristok­ralak által rendkívül gazdagon segély zett izr. vakok intézete, mely épitémet) atytaaa (mór) remek arabesk­jei és gyönyörű angol parkjával még Bécsnek is díszére vállnék és a többi nagyszerű erkélyes s gót modorban épült nyaralókat zugba szorítja. A falu vegevei veszi a következő helység Heiligeiistadt kezdetét, mely hegyes-völgyes fekvése, számtalan kertjei és néhány csinos villáin kivül semmi külö­nösséget nem mulat. Annál szebb a mellette levő Nussdoif. mely helycukiiit paradicsomhoz hasonlít. Innen ."»II méternyi távolságra t etilI el Kahlenberg hegy geriueze, és mi hozzá fogtunk a hegység vizs­gálásához. A hegy magában véve csupasz terméket­len, a honnan német nevét is nyerte ( Kahl-csiipasz ) de a szorgalmas nép által nagy részt szőlővenyigék­kel Ion beültetve, az itt termo bor ha nem is jó. de rósz sem és a (iuuipolilskii«heninck az alsó ausz­triaiak e nemzeti borának épen nem válik gyalá/.a­efott talán elfeledtem bezárni. — Bizonyosan úgy lesz. No, nem tesz semmit; nálam szegény öz­vegynél úgysem keresnek semmit. Est mondva, távozik Huberne, miután most az ajtót annál gondosabban bezárta. Két óra mult cl, midőn a külső ajtó hirte­len fölnyílik, azután egy óriás-alak áthatol az előszobán, Óvatosan felnyitja a szobaajtót és ép­oly óvatosan bezárja, azután szép lassan az ab­laknál levő asztalhoz surran, s arra egy pohár vizet tesz, melyben egy fehér rózsa ringatja magát. — A kedves Aladár majd néz, suttogja az alak, e virággal oromét akarok neki szerezni, s egyszersmind szolgáljon ez neki intésül, hogy hozzám, legjobb barátjához való bizalmatlanságá­val mennyire megsértett. Okosan tettem, hogy oly lassan kelteni fol; ö ma alszik, míg máskor ez időtájban mar reg valami kertben tanul a vizsgára. No, ha eddig nem ment ki, nekem épen jó, mert annál előbb megpillanthatja ajándéko­mat. — Adieu, kincsem, délben latjuk egymást. Ks ..ajta'anu', mint jott, eltűnik a rejtélyes óriási alak. Az ón fel tizet mutatott, midőn Aladár fölkelt és gyorsan megmosakodott. Most arcát törli, s minden pillanatban leül, a levegőbe bámulva. Mily szépet, mily nagy­szerűét álmodott: Utána, Kucyja — álmában meg­engedte magának öt igy nevezni — után ment, kipuhatolta lakását s az időt, mikor egyedül volt. Mindjárt meg is látogatta ez időben, s tőle a legnagyobb kegyet kérte, a mit kérni mert, a fehér rózsát. O nemcsak ezt adta oda neki készséggel, hanem kérés nélkül még egy csókot is engedett neki. V.r. volt ám furcsa egy csok. Ajka mindig távolabb és távolabb ment tőle, a nélkül, hogy fejet visszavonta volna. Ugy tunt fol Aladárnak, mintha az egy vankosba mélyedt volna. — Ah, szép volt, — oly igéző szép volt, hogy Aladár elfeledi arcát egészen megtorolni, és nyi­tott szemekkel tovább álmodik.— Hja, a ró­zsa, az a pompás, fehér rózsaI He mi ez? — Még mindig alom, vagy valóság: hisz ott van, a mint látta! Mintegy kővé válva all ott Aladár s mereven néz az ablaknál levő asztalra, melyen a rozsa a pohárban csintalanul i ingatódzik, az ablakon beömlő lágy szellőtől lengetve. Oda rohan, kiveszi fürdőjéből és összevissza forgatja. — Az ö rózsája, Lucy rózsája! De hogy jutott e-: ide?!- Talán?!- — Ah, lehetetlen! Aladár, Aladár, eszed cserben hagy. O c.-^ak nem küldte *r! Aladár annyira meg van lépetve, hogy to­vább gondolkodni képtelen. Gyorsan felöltözkö­dik, és, miután nagy nehezen megtalálta a külső ajtó kulcs-lyukját es az ajtót bezárta, lerohan a lépcsőkön. A kapuhoz érve megált. — Hogy fejtsem meg e talányt ! Meg­van, megvan? Gyorsan a házmesterhez! A gondolatot! tett követte. Bealht a ház­mesterhez, tőle és nejétói tudakozódik, hogy nem láttak-e korán reggel egy küldöncöt felmenni.— Persze hogy látott, mar t. i. a házmesterné, s pedig kezeben egy kis csomaggal; de, ha nem tévedt, nem Komlos.y úrhoz a harmadik eme­letbe, hanem, ha jol lattá, a második emeletbe, Cilii kisasszonyhoz, a divatai usnöhoz ment. Egyébiránt a házban és a lépcsőkön oly sötét van, hogy az ember könnyen csalódhat ik. De a küldöncöt határozottan megismerte, a mint mel­lette elsurrant, piros sapkájától. Gyorsan Czilli kisasszonyhoz és kérdezős­ködni: Cilii kisasszony semmit sem tudott a kül­döncről. Aladár elsietett mindegyik lakosztályba — a három emeletes házban mindegyik emeletben volt négy — és tudakozódott, hogy ma nem volt-e nalok egy küldönc. A lakók egyike sem látott magánál ilyent. — Mi természetesebb, okoskodott Aladár, hogy a küldönc, kit a házmesterné látott, ná­lunk volt. De ezt tudnia kellett Hubernének, mint Aladár tovább következtetett. Ezért meg akarta öt vami. Türelmetlenül rohan fol és alá szobájában. Majd a teher rózsát kiveszi gomblyukjából és a legbensőbb szerelmi pillautasokkal nézegeti, azu­tán a virágot ismét vízbe teszi, és kidől az ab­lakon. •— Majd ezt megunva, egy könyvet vesz elő és tanulni akar nem megy. Egy masikat vesz. elő es olvasni akar — nem tud. Ismét az ablakhoz, ismét megszagolja a rozsát, ismét fol­disziti vele gomblyukját; az ébresztő óra tizet, — tizenegyet mulat,— Hubertté még sincs. Végre fél tizenkettőkor hallja lépteit; oda rohan a be­lepő öreghez, hogy volt-e itt korán reggel egy küldönc. C) ugyan nem látott senkit, de lehetsé­ges, hogy észrevétlenül bejött, mert az ajtót el­feledte bezárni. Dc öt nem ébresztette fol. Ha valakit, úgy bizonyara (iubernét találta mert Aladár egy hófehér angyalhoz hasonlónak; most e szavaival fegyvert adott kezébe, hogy nem csalódott feltevéseben; ö, egyedül ö, az ö Kucyja küldte neki korán reggel a virágot. Sze­rény telenségét, hogy ezt merte gondolni, csak azzal szépítette, hogy bevette a fejébe, hogy Lucy ezt bizonyara csak részvétből tette; mert hisz nem kerülhette el figyelmét, mily sóváran tekintet ö a szép rózsára. — A bolond izgatott­ságában elfeled,e, hogy, eltekintve egyéb erkölcsi lehetetlenségektől, miként tudhatna Lucy laká­sának cimet. Szive egész a megrepedesig tele levén, át­ölelte öreg gazdaasszonyát, feltette kalabriai ka­lapját és — a rozsával gomblyukjában, elrohant, mindegy, akárhova, cél és irány nélkül. Igy jött, sok bolyongás utan, a deli órákban a »Stadt­paikba<«-ba; de mivel ezt üresen találta, eszébe jutott, hogy ezt tudnia kellett volna; mert a deli órákban e kert mindig mintegy ki van halva. Aladár azért meghallgatta gyomra követe­léseit, és el ment rendes vendéglőjébe. Ide mi­dőn belépett, barátja mar kegyelmesen szörpölte a levest, s midőn Karoly fején a piros diak­sapkát megpillantotta, a küszöbön mint a meg­testesült boldogtalanság kepe alt meg. De azután mindjárt Kai oly hoz rohanva, a rozsát, melyet gomblyukából kirántott, ennek oria ele tartva, sziszegve kérde, hogy az ö inüve-e ez ? Ha esetleg, kedves olvasono, valamit érte­nél a felsőbb mennyiségtanhoz s ebből szakács­nődnek előadást tartani akarnál, ö aligha nézne rád jobban elképedve, mint ezt most Károly teve. — Kedves Aladár, te nem vagy eszeden, monda; hat Isten vagyok en, hogy felteszed ró­lam, hogy élő virágokat tudok csinálni? — Ne csinálj rosz élccket, esdekelt Aladár, mondd meg őszintén, te hoztad-e nekem ezt a rózsát. A házmesterné azt mondta, hogy egy küldöncöt látott fölmenni, s most tudom, hogy a tc vörös sapkád csalta meg öt, a mennyiben azt egy küldenie sapkájának nézte. Ugy latszik, Károly azt a szándékot, hogy barátját megbünteti, még nem akarta feladni; mert ezeket viszonza: — Valakit vörös sapkában látott felmenni, azt mondta ? No, akkor bizonyosan küldönc volt; mert hisz én nem a házba be, hanem abból már korán reggel kijöttem. Ha Aladárnak jelenlegi állapotában ez ér­velés nem lett volna kellemes, annak rosz logi­kája aligha kerülte volna el figyelmét. De igy teljesen meg volt vele elégedve, és follélekzett, teljesen meg levén most győződve, hogy a neki oly sok gondot okozott ajándék senki mástól nem jő, mint tőle, Lucytol. (Folyt kov.)

Next

/
Thumbnails
Contents