Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-11-03

liivívtál Waj ÍÍ i i w lv á x- oly kt»iiyv!vt!.eökeilósél)eii van, ahova az előfizetési i

;

s hirdetési dijak is iiitéztMidiik. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési díjait: Egy évre 6 fr. — Félévre . 5 ír. — Negyedévre 1 fr. SO kr. Egy szám ára 15 kr. 1 Iii* d. e t é s eis: G hasábos pelitsorban o kr. nyilttérTbeil. soronkint 25 krral vétetnek fel.Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Pápa. november 3-án. |

1 Egy örvendetes tény! (= P.F.) Ki szabadidőben gazdag, illetőleg kinek , kevés a dolga: rendesen a politicai kérdések megvila- ( tásával, vagy köznyelven, politizálással, öli agyon idejét. í, Nincsen is kényelmesebb foglalkozás mint a ba-j, rátságos pipafüst göndör fellegei közepette, a világolj* mozgató nagyeseményckröl, vérmes reményekről s arról.) ho gyan kellene az ország sorsát, helyesen vezetni, s|| ide vonatkozó számos kérdések felelt, vitatkozni !. Dc őszintén szólva, nincsen is könnyebb foglal-! j kozás mini, a provinciális polilizálás. " i Es mivelhogy a könnyű mesterségnek ezer a követője, csak természetszerű, ha édes hazánkban, ke- ( vesét számítva, minden munkáskézre tiz politikus jut. j A polilizálás és a versfaragás nemzeti, gyengéink , közzé tartozik, mert hál azon ideális nagyságok, melyekért mi rajongunk a politika s a Jyra mezéjén sze- j rezlék a halhatatlanság babérait. s igy nem kell cso- , dálkoznunk a felelt, ha sokan szerencsét: a dicsőség | ama általánosan ismert kél, örök zöld, helyén kívánják elérni. ( A szép-és-nemes-példa uláni törerekvés s a hal- , halatianság babérának elnyeréseérti vágy : hasznos tulajdonát képezi az embernek, mihez ha tehetség, tudó- « mány, no meg szorgalom is járul, bizonyára célhoz is < vezeti nz illetőt. Minél nagyobb az ilyen jeles tulaj- \ donokkai megáldottak száma, annál dúsabb befolyást \ fognak azok a nemzet életében kifejteni, hiszen valamint a hegyláncok nagyságát a minél számosabb s minél j magasabb ormok alkotják, ép ngy a nemzelek nagysá- . gát is a nagy elméjű férfiak képezik. Távol áll tőlünk a politikai , vagy a költői pályát kissebbiteni s ha j ezek dicső voltát valaki elösmerni, méltatni s az e lé- , reni nagy férfiak értékét valaki kellőleg becsülni tudja , ugy bizonyára mi azok közzé tartozunk. Mi becsüljük, ( tiszteljük a nagy állam férfiút az ügyes poiiticust és a lángeszű költőt, hanem éppen azért jogunk van, a kontárság ellen kikelni s a kontárkodás következményei- ] nek veszélyeire figyelmeztetni. , Mint magyar emberhez illik: nyíltan őszintén , szoktunk szóllani, s ezért kimondjuk, hogy politizálni , s verset faragni, bűn olyan embernek ki erre észbeli hivatással nem bir. j Társadalmunk egyik uagy baja, hogy sokan rágódnak a politika kenyerén és hogy sokan pengetik < a „pusztai hárfa" recsegő húrjait, de kevesen dolgoznak. | Mi haszna van hazánknak abból, hogy a „domb- « szögi casinóbair

1 több a politizáló mint: az olvasó pub-11 likum s mi haszna van hazánknak abból hogy a versjj faragók száma, megszámlálhatlan, mint tengerben, a fövénv?! Semmi! Kárára van a nemzetnek meri sok , munkátlan, dologkerülő nevelkedvén a haza produktiv j ereje csökkenik, s az általános elszegényedés nagyfián elösegilelik. j Egy csekély számú nemzetnek, minden tagjára szükége van; nem nélkülözheti az. egy fiának keze munkáját sem s ezért a semmittevésnek élők nem egyebek i A „Pápai Lapok" tárcája. A halottait napján. Ha végig tekintiili ünnepeink során, egyet sein falatunk oly szépet cs jelentőségteljest mint a halottak napját. Mert inig 1 ü többi ünnepek a távol ezredévek jelentós napjainak emlékezetére állítattak fel, addig a halottak napja oly ünnep, mely saját világunkból, egyéni lálkörfuikbó'l vetetett. Mert avagy kinek nincs halottja? Van-e egy sziv olyan, mely non érezte volna— ' sokszor még: zsenge korában — azon kínt, mely keblünket akkor tölti el, ha meggoniluljuk, hogy azok közül, kiket benső szeretettel szoríthatnánk kebleinkre, sokan hiányoznak; hogy gondolatunkat nem közölhetjük egy-egy szerető nő, testvér vagy atyával; hogy nem kérhetjük pártfogását egy-egy elhunyt jóitevőknek, hogy uem örvendhetünk nagyszüleink őszülő fürtéinek. Szomorú — de való! Veszni kell mindnyájunknak, s egykor zajos egyéniségünk egy kis deszkaalkotmánybau is elfér, melynek neve: koporsó. Gyász (hagyunk a hátramaradottakra, kiknek szívében a fájdalom kétélű tőre dul, kiknek szemeire a fájdalom keserű könnyeket facsar. Ámde bánatunk nem örök. Valamint a zivatar, mely gyorsan jött, s esatátviva a villám átkos nyilaival, betölti a- levegőt, ugy látszik, liogy örökre dúlni szándékozik, ámde valamint az első napsugár a terhes fellegek foszlányai mögül előtörhet, a mint egy szélroham a beborult láthatárról képes messze magával ragadni a fellegek tömegét, hirtelen a legszebb változás áll előttünk: ugy az éleiben is, a kedves elveszlekor majd megőrül az érző ember, de az idő jótékony irt hoz a vérző sebre s hosszabb vagy rövidebb idő múlva mindé-aki feledi elhunyt kedvesét. Igen feled; elenyészik bánatunk tárgya: mint a szikla, mely büszkén áll a magas bércfokon; s ki hinné hogy az idő viszontagsága, büszke nagyságát ennek is megőrli, s az a földre hull. De mégis, hogy legyen egy nap, midőn a feledő szív, mint a nemzet testén élődő paraziták, melyek lulsza- i porodása ellen a társadalomnak magát védelmeznie kell. s Könnyű az ilyen ^.politizáló

4

* hadnak beszélni, lázi- i tanís nyugtalanságot, elégedetlenséget kiíiccamodoll ósdi 1 világnézetükkel kelteni; könnyű a háifázóknak ábrán- 1 dozui; de sajnos, hogy sem a politizálással sem < pedig a hárfázással hazánk bajain segíteni nem lehet, J mert azok orvoslását csak ön erőnk, munkánk, szor- < galmunk és kitartásunk képes eszközölni. ] Nincsen nemzeti iparunk, mert arra, arislokrálikus i kicsinyléssel tekintünk le. Nincsen kereskedelmünk mert ; azzal mi mint született urak nem akarunk bíbelődni. < Panaszkodunk hogy pénzünk nincs, pedig esak keze- • inkkel kellene a parlagon heverő kincseink után nyúlni. < Valóban nemzetünk jövője felett kellene kétségbe- i esnünk ha nem tapasztalhatnék miszerint már minálunk is követik azon magasztos példái, mely a nyugoti nemzeteket művelté, gazdaggá és hatalmassá tette. Már minálunk is kezdenek a haladó, a kulaló, a javító ipar terén mozogni s ezt örömmel szemlélve regisztráljuk hogy másokat hasonló áldást hozó cselekedetre serkentsünk. Egy egyszerű eszköz javítása, egy csekélynek látszó találmány: a társadalomra több áldást hoz, mint a meddő politizálás avagy a hígvelejű hárfázás. Örömmel jeleztük mult számunkban, hogy városunk egy munkás polgára egy egyszerűnek látszó készülékre szabadalmat veit. S ma kettős örömmel írjuk sorainkat, mert az illető fáradságának jutalmát élvezni fogja s városunkban fogja gyártani találmánya tárgyát. Az ehhez szükséges töképénzt kamat nélkül hozta új üzlettársával együtt: a külföldről, s a jövedelem nemzeti vagyonunkat fogja szaporítani. íme itt az élő példa! Munkahiányról panaszkodnak, s ugyanakkor egy iparos egyetlen cgy jó gondoláin által, a világpiaca számára cgy új iparcikkel készít s városunk hírnevét., becsülelét a messze külföldig terjeszteni képes — s becsületes uton vagyont szerezni tud! Oh bár követnék mások is példáját. A javítás, a találmány, a haladás: azon varázshalalom, a mely a Francia., az Angol s az amerikai népet gazdaggá tette! Iparosaink hatalmatokban áll ezen varázserő birtokába jutni, mert a haladás végnélküli mint az ész működése. Es ti büszke tévelygő politizálok és hárfások; nem láljálok, hogy a dicsőség a munka jutalma?! Ti költök akartok lenni? holott kontárok vagytok, s jutalmatok nem lehel más, mint a szánalom! Nyúljatok munkához, mert hazánknak munkás kézre van szüksége, nem pedig oly bigéiéire, mint ti tálalni tudtok. Dolgozzatok vagy pusztuljatok, heréknek nincsen többé hclyök — e hazában. Pápa város polgárai ! büszkék lehetlek, mert városunk n müveit világharcterén, ezentúl versenyezni fog. S ez az mii mi örvendetes lénynek nevezünk. Néhány szó Ärends Lipót gyorsirási rendszeréről. Arends egyszerű, biztos és könnyű gyorsírást akart létrehozni. Eszményi írást tartván szem előtt, mely az emberi ész kiválólag megemlékezhessék az olyra kiket szeretett, az egyház e célból c napot rendelte. Nem helyezte az üde tavasz, vagy a kellemes nyár valamelyik napjára azt, hanem a hervadó, kopár ősz egyik napját szemlélte ki e nap megünnopclésérc. Sajátságos az emberi szív,-ha az eget komor fellegek borítják önkénytelenül komolyabb gondolatokkal foglalkozik s az ily nap felébreszti létezésének összes kínait: mig ha a nap ragyog- az azúr kék égen, lelke örül, s kéjittas gondolatok töltik el az eimét. Ezért nincs a halottak napja nyáron vagy íavaszszaj, mert akkor nem tudná lelkünk a nap bús jelentőségét átérezni. Ősszel van halottak napja, midőn a fecske és,gólya elhagyja e hoi» kies vidékét, s messze messze keres magának öröiii (anyát, ősszel, midőn a nap nem futja be a láthatár nagy ivét egészen, hamem lekanyarodva vörösses bánatos fényt képes csak e kopár földre bocsátani, ősszel midőn a lehullott sárga falevelekkel az uj enyelgő szellő komor játékot üz, ősszel mi,dőu a természet szunnyadozni készül. Az érző ember kebelét ilyenkor bánatos érzés fogja át, emlékén átsuhannak kiállt szomorú napjai. Ily nap vau a halottak napja a szóhoz méltó szomorú napon. Felejtve otthonát, kötelességét siet az ember c napon a sírkert komor falai közé, léptei önkénytelenül oda irányozzák hol, szerettei az örök álmot alusszák. Még az élvhajhászó, hétköznapi ember kebelét is valami szokatlan érzelem tölti el je helyen, ha még nem veszett ki szivéből egészen a jobb érzéjs. S nézd meg a férfiút, kinek jellemén a vadszilárdság tükrözik át, ki dacol a sorssal, s végzetével, ki életében minden előnyt, minden talpalattnyi földet önszorgalmával, arcának véres verejtékével szerzett meg, még sem tudja megállani, hogy ama helyen, hol elhunyt életpárja nyugoszik, ki ne törölne szeméből egy könycíeppet, mely talán életében csak e napon szokott megjelenni, igen hisz jobb sorsainak ábrándképeit semmisítette umg a szeretett hitves halála. Itt egy ifjú rohan, s átöltei a kedn'nden követeléseinek megfelelne, általános elvekre igyekeett fektetni rendszerét *). Az írásjegyek megválasztásánál íindenek előtt azon volt, hogy amaz ellentétes viszonyt ifejezze, mely az önhangzók és mássalhangzók özt létezik a nyelvekben. Ez ellentét abban rejlik, hogy az uhangzókat önmagukban ki lehet ejteni, a mássalhangókat pedig esak amazok segélyével. A mássalhangzó sak az önhangzóval való összefüzés által nyer életet, hatáozott jelleget és ezért mintva la mi kifejletlen ünik fel. Az Írásban föl- és fernen ö vonásaink vaniak ; ezek ép oly ellentétesek és ép oly könnyen összekapsolhatók, mint a nyelvekben az önhangzók és mássalhangók. Arends tehát törvényre emelte rendszei'ében, hogy az -n hangzók jegyeit alulról íölfelé menő vonáok jelezzék, a mássalhangzók főjegyeit pedig ö 1 ii 1 r ö 1 lefelé menők. Az utóbbiak közös jellegét, a :iíejletlenséget azzal jelzi, hogy a mássalhangzók "jegyei kivétel nélkül egyenes vonallal végződi e k, az egyenes bírván valamennyi vonás közt leginkább , kifejletlenség jellegével. - E végső résznek, a mássallangzói botnak, (Consonantenstab) , jobbra vagy »alra kanyarodása által kényelmesen ki lehet fejezni az igyes hangzókat, melyek a szó bensejében állva, a mássallangzóval szorosan egyesülnek, vele egy egészet képeznek t nélkül azonban, hogy azt áthatnák vagy fednék. A mássalhangzók megkülönböztetésére szolgál a jegyek felső •észe, fekvése és nagysága és ez több mint elég, íogy minden mássalhangzót ki lehessen fejezni saját jellemző cgy ével. Hogy a leggyorsabb írás esetében se támadhassanak értelemferditő felcserélések^ a nyelvtanilag rokon >elük számára hasonló jegyeket állit fel Arends, ugy íogy az ajkliaugok, torokhangok, sziszegők meg annyi csoDortot képeznek gyorsirási rendszerében is. A bangókat illeőleg különbséget tesz a szók elején és a szók b e 1 s eében levő hangzók közt. Mig az előbbiek a nyelvben s önállóak, addig az utóbbiak szorosan egyesülnek a megíiöző mássalhangzóval és azzal együtt képesnek egy szóagot. Ezért Arends a kezdő hangzók számára külön ö ní 11 ó jegyeket állit fel, mig a benső hangzókat csak mint i mássalhangzói bot átalakulás'ait tünteti föl; nindket esetben azonban alulról fölfelé menő vonásokat íasznál, melyek a felfelé menőkkel a legkönnyebben köthetők össze. A gyorsaság kedvéért a tőben levő mássallangzók számára egyes mellék jegye ket használ, meyek a íölfelö menő vonások folytatásai gyanánt tűnnek fel, le az önhangzók jegyeitől lényegesen különböznek. Az xldig említett jegyekkel kényelmesen és biztosan lehet a szók gyökereit irni. Eddig semmi-féle vastagitásról lem volt szó; az eddigiek után érthető is lesz, hogy Arends •endszerében a vastagitásnak semmi szerepe nincs. Hogy ÍZ a biztosságra nézve nagy előny, az kétségtelen. A szók :öje majdnem mindig ki vau írva Arends rendszerében^ s iz írás egyszerű mert a hangzók és mássalhangzók éles negkülönböztetése és könnyű összekapcsolása a sebesen ró kéznek akadályt nem görditnek elé! Kérdés azonban, *) Ez elvekel bőven fejti ki tankönyvében „Vollständiger Leitfaden >incr rationellen, ebenso leicht erlernbaren wie sieher auszuführenden Steíographie oder Kurzschrift von Leopold Arends Berlin 1877. Kivonatosan )ohnányi: tankönyvében „Arends Lipót alkotta észszerű, könnyű és biztos [yorsirás; a magyar nyelvre alkalmazta üohnányi Frigyes. Pozsony 1878." ^es lény keresztjét, kinek lényét az övével egybeforva képzelő, lc a mely szent, de silány köteléket hamar ketté szakította a íalál angyala. Amott egy gyermek térdepel, szétszilált hajával i szél játszadoz, mily fájdalmai lehetnek szegények, ki csak íem régiben vesztette el atyját, oszlopát, eszébe jut talán minien perc, minden körülmény, mely ama szomorú esetet kisérte, 'eltűnik emlékében ama kedves arc, kinek egy uj mosolyáért, így édes szaváért talán életet is feláldozná. Ne csodálkozzál ajt ha könyez, hisz nem szomorú, kétségbeejtő-e ama gondoat, hogy léte adója sírjánál térdepel? ..... Láttam egy áratlan leánykát, mint egy fesledcző bimbó olyan élete; de a •ózsának tövisei is vannak, s ő már ily íiatalou érzi e tövisek szúrásait. Kézimunkájával tartja fen magát, de megtakarította, inmagától vonta el a filléreket; hogy koszorút helyezhessen a icm rég felhantolt sirra. Nem hiszem hogy az anyagelvüség szellemében működő ember a tettetés vad játékának tartaná nindezt. Nézd, nézd a kétségbeesettet, halovány kisirt arcokat, futasd ki a szivek titkait, s csak akkor mond ki gyilkos vádalat! Nem, ily érzelmeket tetetni nem lehet. Hisz ha Isten az ;mberi szívbe tigris érzelmeket oltott volna, csak ugy lehetne ly őrültséget feltételezni. Este meggyújtják a sírhelyeken a lámpákat, s a halottak íéma hazája most pezsgő életet nyer. Hullámzik az ember töneg, hogy mégegyszer látva kedvese sirját magával vihesse e lap szomorú benyomását. Ma már á temető ismét csendes, nyugodt. Csak az enyé-* izet rombol ott kénye szerint. A koszorúk isj meg fonyadtan bu;au tekintenek, s csak a kavargó szél csóválja a lombjuktól megfosztott ágakat. Egy évig ismét néma itt minden,- béke és ;send hazája ez, hol csak itt-ott lehet egy égy embert látni. — Sékc lengjen az elhunytak porai felelt! ' Daemoíi.