Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-07-21

val nem tudták a versenyt kiállani, s azért a vámok fölemelését sürgették: Minister* einök* tir%ész

v

kSszs%geT' adta bejé''egyezését;

1 de éz iamUh külföldi hMalma^8á]^ok1iak.

,

neni

,J

vtíIt, tetázésére, s'á szerződések lejártával

; ii\}úi

l tiMtünk vélök !

ej*yessógre lépni.

: rXkV az osztr. iui; níáterekkel egyet értve' Tis2a

;;

K.'űr keresztár vitte az" önálló vámtarifát az

; országgyűlésen, melynek két szomorú következménye lészen hazánkra nézve. :

élsÖ az, hogy ázon iparcikkeket, melyeket sem elÖ állítani, sem'nélkülözni nem tudunk, ezentúl jóval drágábban fogjuk űzetni és pedig 'selejtesebb minőségben, mert a fölemelt vámok, a külföld versenyét,;* vágy kiszorítják egészen, vagy tetemesén megnehezítik, inaskodik'pedig* és még szomorítóbb az: hogy valamint mi fölállítottuk a külföld ellenébe az önállóvámtarifát, szintúgy a külföld is fölfogja ellenünk ugyanazt állítani; és mivel az osztrák iparcikkeknek egy ti z ed része'.ni egy csak ki a külföldre többi ideben fbgyasztatik el, azért a représsaliákát a külföld nem annyira az iparcikkekre, mint inkább a mi hyersterményeirtkre,* melyeknek kétharmada Öehveioba németBirodalomba-vagy egyébb nyugoti országokba szokott kivitetni, íogja alkalmazni. És igy a meggondolatlan oláh gabonavám eltörlése folytán az oláhországi — s éhnek firmája alatt — az oroszországi gabona vámmentesen 'fogja elárasztani országunkat és Bécset, mi pedig csak vámfizetés mellett fogjuk kivihetni gabonánkat külföldre, és ily viszonyok közt a versenyt az amerikai és odessai gabonával ki nem állhatván, tönkre megy mezei gazdászatunk , mely hazánkban a megélhetésnek és adóképességnek fő, sött úgyszólván egyedüli alapja. Még azok is kik, mindent helyeselnek, a mi Tisza K kormánymányzata alatt történt, beismerik, hogy ezen egyezség nem jó söt káros hazánkra nézve, de azori mentséggel állanak elö : mit tehet ö róla, ha az osztrákok nem engedtek, más minister elnök sem tudott volna jobb egyességet kivinni, lám letette tárcáját, de nem találkozott reá vállalkozód ' Megengedem én, hogy más miniszter se tudott volna jobb egyességet kivinni, ha ugyan azon előzmények után indult volna az egyezkedésre, melyeket Tisza K. ur előre bocsájtott. Még meg sem kezdte az egyezkedést, már egyik országos ülésben a hozzá intézett interpellatióra adott válaszában ugy nyilatkozott; hogy ö az önálló vámterületet nem hasznosnak, de károsnak tartja hazánkra nézve, ö vámközösségben akár megmaradni a birodalom másik felével, neki vámsorompók nem kellenek; Nem hihetem, hogy egy különben éles belátásu férfiúnak ez lehessen belső meggyőződése, de ha igy volt is meggyőződve, megbocsáthatatlan hibát követett el akkor midöo ezt előre az egész világ halattára kikürtölte, mert ezzel kirúgta lába alél azon kedvező alapot, melyre támaszkodva a birodalom másik felét sakkban tarthattá volna. A "ki előre kikürtöli, hogy nem akar élni önrendelkezési jogával az előtt'egytér áll csak nyitva: a minden áron kiegyezkedés tere. Ezt jól fölfogták és megértették az osztrákok, magyarország legigazságosabb kívánságait elvetették, ha az osztr. rnmisterek engedtek valamit, elrontotta azt a bécsi birodalmi gyűlés, s mindig a mi ministereinknek kellett hátrálni, és engedni, s az egész egyezkedés lefolyása a lólyvásti hátrálások, vissza alkudozások, és szószegések szégyenletes sorát tárja elénk. A mi pedig a tárca letételét illeti, azt másnak mint színpadi játéknak mondani nem lehet, mert akkor még, sem az ország, som a képviselők Láza magát tájékozni nem tudta, a képviselőknek .legalább három negyede állott, mint a szirt, Tisza K,. mellett, mihelyt más lesz a minister elnök ö az oppositió élére áll ismét, s az ujmiuister elnököt, nem kerül bele egyhónap, megbuktatja. Még egykét szót akarok szólni a keleti kérdésről. Nem lehet szerencsétlenebb külpolitika mint az, mely egy birodalom jövőjének biztositékát, egyedül a most élő fejedelmek személyes vonzalmaiban és lájszólngos barátságában keresi. A személyes barátság, ha őszinte is, igen ham,ar változhat, de egyébként is a fejedelmek szintúgy alá vetvék a természet, törvényeinek, mint mi az élők elhalnak, más egyének, más nézetek jönuek lelszinre, ily bizonytalan, minduntalan változó alapra egy birodalom jövőjét fektetni nem lehet. — Biztosabb, reálisabb/és szolidabb alupra kell azt fektetni. Az osztrák-magyar birodalomnak, rosz pénzügyi állapotján kivül, nagy szerencsétlensége a geographiai helyzete, és népeinek kiilönfclesége, mindenfelül oly hatalmasságokkal vagyunk környezve, melyek a birodalom egy egy részére számot tartanak, A franciák leverése után hatalmassá és elbizakodottá vált tiémet birodalom, bár mit mondjon Bismarck, szeretné még a birodalom 8 milliÓDyi német lakossával magát erösbbiteni. Az éjszaki szláv cólossus. mely minél többet hódit, annál többet kivan, kétségen kívül óhajtja még a szláv tartományoknak, ugy mint Galli eiának. Morvának s talán még Csehországnak s Magyarország felső vidékének is aneetálását. Az olaszok alig várják már, hogy Trient vidékét a dalmát szigeteket Triesztet s Fiumét magukévá tehessék. A déli szlávfejtsdelemségek, minő indulattal viseltetnek irányunkban, azt úgy gondolom, nem kell bővebben ecsetelui. Egyetlen egy szomszédunk volt, kire biztosan számíthattunk: a török. 0 eszében sem tartotta, hogy tőlünk valamit elfoglaljon valaha, örült, ha a magáét megtarthatta. Uralkodó háza; az igaz, korhadt és élhetetlen, de katonái, most is oly" bátrok és vitézek, mint az Amurátok és Solimánok idejében, megmutatták ezt az oroszokkal lefolyt véres háborúban, melyben csak a roppant túlerőnek voltak kénytelenek engedni. Emlékezhetuek ) • - • uraim! hogy még nincs egy éve midőn városunk kivilágításával nyilväfiitähic örömünket a töröKöky'plévfiai' győzelme'fölöit. 'A f

nép pedíg egyenes, józan, komoly és 'becsületes/ A katholika egyháznak Rotaábarf székelő feje a világ sz'ine előtt kimondotta, hogy több becsületesség vkn a törökökben, mint a keresztényekben. De érdekeink is összevágok", azoknak is, nekünk í's, asztávoir legnagyobb' ellenségeink, 'és mi rnégis ezen derék becsiííetes népet, mely mindig'előőrsünk lett volna* aj déli. szláv mozgalmak elleti, nem csak megtámadtatui engedtük egy igazságtalan háborúval, melyet egyszóval lehetett volna megakadályozni, csak azt kellett" volna mondani Gróf Andrásynak : mi nem lár tünk okot arra, hogy a párisi békekötéstől eláljunk, és a háborút mégsem merte volna kezdeni az északi cólossus, — de mi még eitipratni is engedtük ezen jó szomszédunkat, kiről most már elmondhatjuk,

v hogy európábau többé számításba nem vehető. Sött a mint a következés mutatta még a Reichstädt! értekezleten elvolt már határozva Törökország felosztása, hogy mi is kapjunk valamelyes részt annak | foszlányaiból. Es csakugyan a Berlini congreasus oda is ajándékozta nekünk Boszniát és Hercegovinát, mint ha ez valami uratlan birtok volna, és ha még átnem lépték a határt katonáink átlépni fogják néhány nap múlva ministerelnökünk minden előbbi tagadása ellenére. Kaptunk tehát egy elszegényedett, kiszivatyuzott tartományt elvadult néppel, mely minden magán vagyonukkal egybevéve sem éri meg azt á (50 milliót melyet a delegatió megszavazott, az osztr. magy. birodalomra nézve pedig kevesebbet ér a semminél, mert az adminisf ratió költségére rá fogunk fizetni évenkint. Lakossága pedig, akármiként bánjunk vele, gyűlölni fog minket, mindig csak a szerbek, a montenegróiak és a muszka czár-felé fognak kacsingatni, és kriticus időben ellenünk fogják fordítani fegyvereiket. Tisza K. ur azt mondotta egyizben, hogy az Ő hire s tudta, nélkül egy magyar katona sem fogja, átlépni magyarország határát, inost pedig már átlépte, vagy átfogja lépni a uapokban, igy tehát ö is bűnrészese Bosznia elfoglalásának. A törökön elkövetett igazságtalanságot a boszuló istenség, kit a rómaiak Nemezisnek hivtak, az Osztrák-Magyar birodalmon fogja megbőszülni. Nem múlik el e század, és egy véres háború fogja Európa közepét pusztítani, mely háborúban a hajdani törökországhoz tartozott keresztény népekkel megerősödött északi cólossus ellenében a magára hagyott osztrák birodalom nem szláv népei, leginkább pedig a magyar faji fognak elvérzeni. A történelem pedig elfogja ítélni azon állam férfiakat, s utódaink neveiket átokkal fogjájk emlegetni, kik az idÖ intését s az ország hangulatát megérteni s a kedvező alkalmat annak idejében*felhasználni, vagy nem tudták, vagy nem akarták. Uraim, én soha ábrándozó néni voltam, és ha voltak is ifjúságomnak némely illusiói, az élet kornoly tapasztalatai után rég szétfoszlottak az ifjúság ábránd képei. En minden kormányt kész vagyok támogatni, mely alatt azt látom, hogy meglehet élni, és hazám jövője legalább emberi számítás szerint biztosítva van, de ily kormáuyt, raeiy saját" programmjávai és az ország közérzületével ellenkező irányt követett, mely az ország élet érdekeit egymásután föladta, és a mely azon az utou jár, mely hazámat a végromlás örvénye felé vezeti, támogatni részemről morális lehetetlenségnek ismerem. A nemzet lelkiismerete választásók utján fog nyilatkozni a fölött ha helycsli-e azokat, mik e három évi kormányzat alatt történtek és akarja-e, hogy a mostani minister elnök ur legyen ezentúl is ura magyarország sorsának ? Ha a választási urnákból többség jön ki a mastani kormány részére, akkor aztán ne panaszkodjék senki, mert az ország többsége igy akarja. Minden parlamentalis alkotmánuyal biró országnak olyan törvényhozása és kormánya van a milyent érdemel. De bízok a magyar uemzetnek ennyi csalódások közt meglankadt, de ki nem a'udt haza szeretetében, bizok az isteni gondviselésben, és a választó testületek morális érzetében, hogy hazájuk romlását a választások ünnepélyes aetusával szontesiteni nem fogják. Az elégedetlenség általános az országban, még azoknál is kik azt nyilvánítani nem merik. A két évvel ez előtt hatalmas párt lcis olvadt annyira, hogy az országgyűlés vége felé már csak ügyel, bajjal lehetett a többséget fenn tartani. A volt Deák-párt notabilitásai nagyrészben elhagyták Tisza K.' Zászlóját, a kik v

még megmaradtak mellette, s mindenben a mester szavaira esküsznek, azoknak lelkiismeretük belső rugóit Vizsgálgatni nem éu hozzám tartozik. Ítéljen fölöttük az isten és a közvélemény, de annyit én is elmondhatok róluk, hogy ők az országgyűlésen kivül álló ország lakosságának többségét nem- képviselték. Azok közt kik Tisza K. zászlaját idejeben elhagyták őszinte hazafi érzettel üdvözlöm Káth Károly urat Pápa városának volt érdem teljes képviselőjét, ki jelleuiszilárdsága sokoldalú képzettsége, szakisméretei és választói iránt több ízben tanúsított előzékenysége által magát köztisztelet és becsülés tárgyává tette városunkban; részben még-azok előtt is, kik három évvel ezelőtt ellene szavaztak, s azérf ugyliíszem, hogy ha nem is a választók összesége, de kétségen kívül többsége érzületének adok akkor kifejezést, midőn Káth K? urnák a múltért köszönetet szavazok, jövőre pedig fölkérem tisztelettel, hogy városunkat az eddig vallott elvek és nézetek alapján a jövő országgyűlésen is képviselni, és a képviselő jelöltséget elfogadni szíveskedjék !