Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-06-02

A szerkesztő éss Iciacloliivatal Waj ditsí iíáx"oly könyvkereskedésében viin, '.-hova az előfizetési és hirdetést dijak is intézendók. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. 2 VAS. F. 6 Erasmus 3 Hétfő Klotild, Kornélia) 4 Kedd Quirin püspök F. 6 Exaudi)^ ~ Kornélia Quirin í Siván II.) 3 Zakarjas)" Előfizetési dijak: Egy évre 6 fr. — Félévre .5 ír. — Negyedévre 1 tr. SO kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések G hasábos petitsorban 5 kr. uyilttérlbeil. soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. Heti naptár. Szerda Bonifác püspök (kath.), Marcián (j""ot.), 4 (tar.) Pápa. 1878. május 2-án. A rendőri büntető tör?, javaslat bírálata, (Három cikkj. II. (F. F.) Richelieu bibornok — minister büszkén állilá egy alkalommal Desnoyers államtitkára előtt, hogy ö mindenbon, még a legegyszerűbb, a legközönségesebb három szóban is tud elég okot találni arra, hogy valakit -bezárattasson.! Desnoyers elég bátor volt, kivihetetlennek tartani Rischelíeu merész állitását, s a hatalmas ministerrel szemben fogadást ajánlott, melyet ha elvesztene, szívesen engedi magát három napra is eicsukntni. Richelieu elfogadta az ajánlatot! Desnoyers, ki egyúttal a titkos rendőrség feje volt, s mint ilyen maga is igen jól tudta a módját, a legártatlanabb dolgok miatt is becsukalni az emkereket, — egy egész napon át gondolkozott a lehető legegyszerűbb, legközönségesebb három szón, csakhogy megnyerje fogadását! Végre talál ilyen három szól; lelkesüllen fut R i c h e 1 i e u h ö z s elégült gúny mosoly közt mondja a bibornok szemébe: ^Egykettő, h á r o m" . . ! De az elégült gúnymosoly majd hogy fogak csikorgatásavá nem változott, midőn bibornok váratlanul, s döhösen rivalt rá: „Ön bűnös! ön a — s z e n t- h ti r o m s á g o t merte kigúnyolni! Mars a — Bastille be"..!! Es az államtitkár úr — a krónika szerint — három egész napon ál ült szép csendesen a — Bastilleban! — — Onkényielenül ez adoma jutott eszünkbe, midőn e törvényjavaslatot keresztül olvastuk. Igazságügyünk államtitkárja — úgy látszik — nagy nevű francia collegája siralmas sorsából okulva, Ri cheli ennek ad igazat, mert még az oly gyerekségekel is, melyek inkább a humorislicus lapokba, mint a rendőri büntető codexba valók — felvette javaslatába ós bünteti azokat — irgalmatlanul •' Nagyon tudjuk mi helyeselni, ha a törvény a körébe vágó minden egyes fon tos ab esetre kiterjeszkedik és szabályozza azt a kellő szigorral; — de, engedelmet kérünk, a mi szerény véleményünk az, hogy a törvény mind az egyes esetek szabályozásánál, mind az ezeknek megfelelő szigor alkalmazásánál tartsa meg a rendes határt, mert ha túllicitált hevében áthágja ezt,— vagy túlságosan szigorúvá, vagy rettentően nevetségessé fo£ válni. Sajnáljuk, felette sajnáljuk, hogy jelen javaslatnak több szakaszáról mind e két nem valami hizelgö tulajdonságokat el kell mondanunk! Sajnáljuk, hogy éppen e törv. javaslatnak, — mely tele van a közérdek iránti jóakarattal, tele van az államrend, a közbiztonság helyesen szabályzó tervével vannak — egyes szakaszai, melyekről: „difficile" est satyram non seribere." Múltkori cikkünkben tett ígéretünkhöz hűen megpróbáljuk e pontokat, melyeket vagy tűlszigoruakii a k vagy nevetségesek ne k, vagy anomáliákat tartalmazóknak tartunk, a sorrend szerint röviden a következőkben jelezni. — Mindjárt első fejezetében, az „állam elleni kihágások" rovatában a legigaztalanabb aránytalanságot alkalmaz a javaslata büntetések kimérésénél, mert mig például a 32. §. azt, ki valamely vár, vagy erőd, vagy a védelem céljából megerősített tábor íekvéséről, erösilvényéről az illető hatóság engedelme nélkül tervet, vagy vázlatot készít, vagy közzétesz, vagy pedig azt más számára megszerzi, lemásolja, — k é t hónapig terjedhető elzárással és 300 ft. pénzbirsággal bünteti: — addig ugyanily fokú büntetést szab arra is. a ki a katonai, vagy halósági zászlót, vagy cimert egyszerűen csak bemocskolja! Hasonnemű. s talán még kirívóbb, hogy ne mondjuk bosszantóbb anomáliával találkozunk a 89. és a 65. §-nál, hol mig az elsőnél az áilam—, vagy a törvényhatóság —, vagy a község állal alkalmazott orvost, ki járványos betegség esetében ok nélkül elhagyja állomását, — a közegészség méltán megkívánt tekintetei, miatt két hói elzáratással büntettetik,—addig a másik §-náI ugyanily büntetéssel sújtatik az a "szegény koldus is, ki — ha mindjárt hatósági engedélye is van — nyáron reggeli 7 óra, télen reggeli 8 óra előtt merészel koldulni..!! Nem anomália ez.?! S nem nevetséges is egyúttal..?! Egyenlő baj tehát—a javaslat szerint — a társadalomra nézve a koldulásnak 8 óra előtt való koldulása azon bajjal, sőt veszélylyel, mely az egyes közületet éri, ha fizetett közege, az orvos éppen a legválságosabb, legveszélyesebb időben megtagadja szolgalatját...?! Ez anomálián okvetlenül kell tehát segíteni; s véleményünk szerint legkönnyebben, s legjobban az által háríthatjuk el e büntetések szembeszökő aránytalanságát, ha a koldusokra vonatkozó fenti intézkedés körvonalozását kizárólag az egyes helyhatóságokra bízzuk! Határozzák meg ezek, mint különben is legilletékesebb fórumok, saját területükben divó szokásaik, életmódjaik szerint azon idő keretéi, a melyen kivül való koldulás „közbiztonság elleni kihágást

1,4 fog képezni ! De mind ez anomália eltörpül azon óriási naivság mellett, mely a javaslatnak a „köznyugalom — és közhalóságok elleni kihágások** fejezetéhen kifejezésre jutott ! Az ember elbámul, hogy egy különben szaktudományiig józan, practicusságára életre való törvényjavaslatba hogyan csúzbalik be oly gyenge 1 o g i c á n alapuló, oly — a természetes észt arcul ütÖ — intézkedés, mint az, mely mindenkinek, kivétel nélkül határozott kötelességévé teszi, a személy —, vagy vagyonbiztonság alkalmazásában eljáró c o n s l a bI e r n a k , ennek puszta segélykiáltására, — rögtön segítségére menni!,'" mert különben egy egész hónapra: „mars a Bastilleba*' ! Hát eszerint a magyar állampolgárok „muszáj c o n s t a b 1 e r o k k á" fognak avonciroztatni. .. ? ! Hát a magyar nép azért fizeti páratlanul nagy adóját, azért tartja arca izzadásának bérével a közbiztonság drága apparátusát, hogy ha véletlenül tanúi vagyunk, a mint két részeges cseh muzsikus eldöngeli a „közbiztonság orgánumát?** — nekünk jóravaló, derék, békés polgároknak vagy oda kell mennünk az általunk és saját biztonságunk érdekében fizetett drágalátos közeg segítségére és eltűrni archimedesi nyugodtsággal azt, hogy a két részeg cseh muzsikus, muszájból telt kegyeletes interventiókért nem valami diplomatiai congressuson, hanem mindjárt standé pede ott a ,,plalz"-on intézze el bagalell-módra a közlünk felmerült differenciákat oly képen, hogy bezúzza hatalmasan ennek fejében orrunkat, minek dugjuk be azt mindenüvé ; — vagy — a törvény megszegése miatt - egy egész hónapi időt kapunk, hogy constab1 e r j a i n k iránt több melegséget tanuljunk majd a - hűvösön..!! De őszintén bevallva, igaztalanok vagyunk e javaslat iráni! Elfelejtettük megemlíteni, hogy a javaslat elég bölcs ám hozzálenni, hogy e követelt segélynyújtást csak akkor kell tennünk, ha azt „testi épségünk veszélyeztetése nélkül'* tehetjük! Minthogy azonban e naivúl bölcs fellétel szerzője elfeledkezett gondoskodni oly §-ról, melyből megtanulhatnék megismerni azon előjeleket, melyek már előzőleg engedik majd velünk sejtetni azt, hogy a két részeg mélyen tisztelt cseh muzsikus baráti ölelés nem a mi szerény oldalbordáink kegyes ropogtatásával fog végződni: kénytelenek vagyunk abbeli nézetünk tolmácsolására szorítkozni, hogy a ki a javaslat e kedves pontját olvasta és — a codificalor dicsöitéseül — fel nem kacagott, az vagy gyógyíthatlan búskomorságban szenved, vagy — egy betűt sem ért magyarul..!! S ha e komikus §- mellé még egyik hozzá méltó testvérét, a dicső 47-ik §-t is hozzá gondoljuk, mely — horríbile dictu! — 100 egész forintig bünteti azon szerény Rómeókat, kik szende Júliájuknak a „hatóság engedelme nélkül** merészelnek éji serenádot adni — lehetetlen agyon nem nevelni magunkat..! Az ember akaratlanul a kérdésre fakad: — váljon e nyakatekert intézkedést egy komoly törvényjavaslat-e, vagy a .,H á r o m c s ö r ü kacs a

:

" ismert nevezetességű polgármestere rendeli. ? ! Igy válnak aztán sokszor a legjobb, a legkomolyabb dolgok n e v.e t s é g e s e k k é .! S ha százszor törli is el törvényhozásunk igazságügyi bízott sága e komikus §-okat, a megtörtént dolgot, meg nem történté nem változtathatja! Az angolok' világhírű drámai színésze , K e a n a legszebb, a legkomolyabb darabból csinált egyszer akaratlanul — bohózatot akkor, midőn a legérdekfeszítőbb jelenetben a helyett, hogy azt mondta volna: „Segítség! A választó fejedelem a vizbe esett'*!, — nyelvbicsaklásból így kiáltott tel: „Segítség ! A fejedelem a — választó vizbe esett'*! Nem akarjuk hinni, de nem is kívánjuk, hogy e törvényjavaslat Ke an színészt utánozza, — mert hiszen tiz éves törvényhozásunk rendszerében nekünk elég kijutott már a — komédiából..!! 6 Csüt. 7 Péntek /í3 8 Szombat 1 _• Norbert 1+3 _j Palka 5 Zakheus Róbert )? Pulcheria 6 Sob. p. 1. ü. Medard fj ^ Medárd 7 P. 2. ü. S. X. s Mennünk kell! Menni fogunk. . .B.-Csabára; de hol van Békés-Csaba, — minek és miért kell oda mennünk? — Békés-Csaba Békés vármegyében van, azon vártnegyében, a hol még 1543-ban országgyűlés tartatott, s a mely vármegye egyedül dicsekedhetik azzal, hogy J 840-ik évig egész Európában a legnagyobb falúval bírt, és mely csak azóta lett várossá. Ezen város Békés-Csaba. — Hova pedig azon okból kell mennünk, hogy június hó 9. és 10-én, azaz a pünkösdi üunepek alkalmával rendezendő iparos-ifjúsági országos Ilik vándorgyűlésen részt vegyünk, az ezzel egybekötött munkakiállítást éber figyelemmel megtekintsük, és az iránt, hogy a leendő önálló iparosok miként fejlődnek, miként tökéletesednek, — meggyőződvén, őket támogassuk. Kötelesek vagyunk ugyanis oda hatni, hogy iparosifjúságunk sem szellemileg, sem munka, sem versenyképességben bármely előre haladott nemzettől vissza ne maradjon, hanem vele legalább is egy uton haladjon. Ez okból kell az iparos-ifjuságot már most iparos élete reggelén serkenteni, neki a munkakiállitás által a versenyre alkalmat szolgáltatni, és időt engedni, hogy a szellem, mely minden miinek mestere, ne maradjon parlagon. Az ipar, már régi közmondás szerint koldusbotra senkit sem juttat; de mellette mindenesetre vasszorgalomrnal és kitartással kell birni, — küzdeni, — és tűrni tudni. Barátaim! Egy éve nmlt el annak, hogy Veszprémben az iparos-iíjusági I-sö vándorgyűlés, és ezzel egybekötött munkakiállítás rendeztetett. Belátta az ország ennek kor és célszerű hatását, ez idő óta 9 egylet alakult. Hiszem, hogy nekik ép ugy mint nekünk, nincs mit rajta megbánnunk ; azóta iparos ifjúságunk egyetért, a testvéri szeretet bennük megfogamzott. összetartó, és egyetértő. Szóval: ki van cserélve. Ezen ídó óta belátta, hogy mire van hivatva, mire lehet még szorgalom, — verseny és szakképzettség által a hosszú jövőben jutni. Megtanulta, hogy szellemi kiképzés nélkül az iparos csak egy önként mozgó gép, mely, ha a világ igényeinek meg nem|felelhet, meg kell szűnnie működni és megállnia annyit tesz, mint hátra menni. Tekintsünk vissza hazánk ipartörténetére, hogy oly városok, hol az előtt Magyarország királyai választattak és koronáztattak, hol három század multán először hangzott a nemzet nyelve a királyi trónról hol a nemzet bölcse Deák Ferencz első parliamenti szónoklatát tartotta, értem Pozsonyt, megszűnt koronáztatási város lenni, és ipar várossá fejlődött. Ipara által emelkedett állami és politikai életben is. A történelem mutatja, hogy Magyarországnak régebb időben is volt ipara, még is azt kívánom, hogy a mai iparos ifjak és majdan leendő önálló iparosok jelszava az legyen, miszerint: „M agyar országnak ipara nem volt, hanem les z." Nem csak hazánkban, de még Francziaországban is megtörtént hogy a koronáztatási város nagy és világhírű ipar várossá változtatott: ez Rheims városa. Hisz a királyok és hercegek is nemcsak elméletéből; hanem tényleg is ismerik egyik másik iparagot. Fel tehát ifjú barátaim! menjünk a verseny színhelyére Békés-Csabára, itt az alkalom, hogy a haza, a még most iparos-ifjak, de a jövő iparosai érdekében is oda hassunk, hogy a mit tavai Veszprémben elkezdettünk, folytattassék. B é k é s - C s ab á n megfogjuk látni, hogy mennyire haladt a lemult évben az iparos-ifjuság, melyek igényei és működése folytatásánál minő segéd eszközökre van és leend szüksége. Munkálkodjunk , hogy iparos-ifju3águnk szellemileg minél hamarébb és előre haladhasson, és hogy helyzetén, hol szükséges könnyitsünk. Felleljük-e B.-C s a b á n azon részvétet, melyet tavai Veszprémben tapasztaltunk? Oly kérdés, melyre most nem felelhetünk ugyan, de az adandó felelet hiszem, megnyugtató leend. Nem-e a munka az, mely hazánk nemzeti jólétét emelheti, mely fenállását és vagyonosságát biztosíthatja. A munka dicső, nagyszerű és nemes elvei, a függetlenség és szabadság, az erkölcsi érzet, az anyagi jólét fő kúttorrásai. Ezen források üditnek, táplálnak, de ismernünk kell azokat. Nálunk az ipar a megélhetési kény szerkeresethez tartozik, miután nálunk még erősen fenn van azon előítélet, hogy az iparos nem lehet müveit, sem önálló szabad ember és úgynevezett úr, csakis birtokos, hivatalnok vagy általában munkálatlanul élő ember lehet; pedig a honszeretet a munkánál kezdődik, mert ki saját javára munkálkodik, az a hon javára is dolgozik, az a jövőre is számít: az ilyen ember nem csak magának, hanem a drágán szerzett földnek szép hazánknak is öntudatos ura. i, k ff »8