Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-05-05
V. évfolyam május A szerkesztő és lciadóliivatal "Wajdits Károly könyvkereskedésében van, ahová az előfizetési és hirdetési dijak is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. 5 VAS. F. 2 Pius p. Goth.) . P. 2. Pastor bon.^ 2 6 Hétfő János ol. főz. )~ Gizella > ? 3 7 Kedd Szaniszló \-« Áldor HJlŐJSLzetési dLíjalv.: Egy évre 6 fr. — Félé\ re. ..... . . 5 fr. — Negyedévre 1 fr. 50 kr. Egy szám ára IS kr. 1-Iird.etéselc 6 hasábos petitsorban S kr. irayüttérbeix soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. a 4 Rafael Heti naptár. 8 Szerda Mih. jelent, (kath.}, Ákds (prot.), 5 (izr.) 9 Csüt. Niz. Gergely Gergely 10 Péntek Antonin pápa )-£ Hermina 11 Szombat Beatrix, Mamerti-* Berci Asp.j^ 6 Sab. 3 per ^ 6 Böjt, hv. al. |= 7 Templomsz. Pápa, 1878. május 4-én. A „Pápai Lapok" 11. számának vezércikke, megemlékezvén március 15-ik napjáról, az önkormányzati jog gyakorlatát is szellőztető. Részemről igen természetesnek találom, hogy épen Pápa Yáros önkormányzati orgánumának egyikét, képviselő testületünket, illetve annak működését, tevé szemlőlédésének tárgyává. Mi állunk legközelebb önmagunkhoz, tehát leginkább érezhetjük hátramaradásunkat, haladásunkat, leginkább tudjuk mit mulasztottunk, mi ezen mulasztás oka, stb. Az emiitett vezércikk nem zeng dicséneket képviselő testületünk működése felett, s én előre is kijelentem, hogy igen csalódik a tisztelt olvasó közönség netáni azon hitében, miszerint most pótolni akarom e mulasztást. Nem: én ezt tenni nem akarom. Nem lehetek oly elfogult, sem azon testület iránt, melyhez tartozom, sem pedig magam iránt, hogy kézzelfogható gyarlóságai, ha ugy tetszik, gyarlóságaink, elölt szemet hunyjak. Sajnálom, hogy nem tehetem azt, de jobb talán beismerni a hiányokat, mert e beismerés már első lépés a javulás felé, a beismerés a javulás csiráját rejtheti magában. Vegyük tehát szemügyre a városi képviselő testületet; miért, nem képes feladatának megfelelni kellően? Ami legelőször szemünkbe Ötlik, az ama körülmény, hogy a gyűlés teremben igen sok az üres szék a tanácskozások alkalmával. E körülmény magába véve, még nem volna oly nagy baj — ha t. i. több volna a szék mint a képviselő. Csakhogy kérem, bizony a szék nem több söt kevesebb a képviselők számánál, s igy a sok üres szék csak a távol lét által tündöklő collegák mellett tesz tanúságot. Kutassunk tovább! Mi oka lehet a tömeges távol maradásnak? Talán az önkormányzat iránti érzéketlenség? Talán a közügyek iránti közöny? Személyes elfoglaltsága a képviselőnek ? En azt hiszem, hogy mindezek részben hozzájárulnak a tanácsterem ürességéhez;— de a legnagyobb ok mégsem ezekben, hanem a téves választásokban van. A választó közönség nem igen szokta minden oldalról megvizsgálni a választandókat; nem latolgatja, yajjon azon egyén, kit ő maga helyett küld a zöld asztalhoz, képes-e, akar-e megfelelni feladatának? Politika s egyéb mellékes szempontokból indul ki legtöbb esetben, s minden apróság inkább megfigyeltetik, csupán a főkellékek hanyagoltatnak el. A mostani képviselő testületnek összeállításánál, leginkább a politicai nézpont volt az irányadó. A polgár megválasztatott képviselővé csak azért, mert ehhez vagy ahhoz a párthoz tartozik. Hogy lesz e belőle jó város atya? Ugyan ki törődött volna ily csekélységgel! Pártembereket és nem városi képviselőket választoltak. Azt hitték fődolog az, hogy a képviselő Deákpárli vagy baloldali, Ráth vagy Körösi-párti legyen] Azt hitték, hogy a város ügyének akkor használnak legtöbbet ha országos politikát űznek. Hiszen hogy most már kiábrándultak e hitből, mert tudtommal még egyszer sem volt rá eset, hogy Pápa város képviselő testületét felkérték volna akár kormány buktatásra, akár alakításra, de még csak a keleti kérdésben sem kértek tanácsot tőle! ami persze végtelen meggondolatlanság az illető köröktől, hogy egy országos politikai irányú városi képviseletet semmibe sem vesznek! Igenl tisztelt választó közösség! méltóztassék elhinni tévedését a legutóbbi választásoknál! Tessék megnézni a tanácskozási termet, s ékesen fog szólni ezen tévedésről! elmondja, hogy nagyrésze a választottaknak nem hajlandó az unalmas tárgyalásokban résztvenni; hogy vannak olyan választottak is, kik sehogy sem képesek a komoly, higgadt objectiv tanácskozásokkal megbarátkozni! — Ilyképen összeállított képviselő testület persze nem igen alkalmas arra, hogy a város ügyéi kellőleg vezesse. azonban a próba év lejár. Ma holnap a választó közönség gyakorolhatja választói jogát.. Tisztában lehet arról, kik érdemelték meg bizalmát, kik viselték szivükön a város javát, kik fáradoztak a város érdekében: ha a választók csak oly egyéneket tisztelnek meg bizalmukkal, kikben a jóakarat, buzgalom, értelmiséggel van párosulva, akkor szemrehányás nem illetheti őket, mert megtették mind azt, mit lenni lehetett. Maguk a választók is nyugodtan nézhetik az ilykép nyilvánuló eredményt, mert ebben már zálogát birják egy szebb j jövőnek. Ezeket véltem felemlilendöknek a képviselő testület össze állításáról; még néhány megjegyzést koczkáztatok a képviselő testület mikénti működéséről. Nem fogok újat mondani, s igy nem is tartok igényt a kezdeményezés dicsőségéhez. Nagyobb testületek nyilvános tanácskozásai, előre legalább tágabb körvonalakban meg nem állapitolt határozatok nélkül, csak igen nehézkesen mozognak. Sok drága idő elvesztegettetik, mig a különböző oldalokról jövő észrevételek, megjegyzések összeegyeztetnek, mig a legtöbb esetben előforduló félreértések felderítetnek, mig az egyes indítványok annyira megvizsgáltatnak, hogy azokat eldöntés alá bocsátani lehessen. Hogy az ily nagyobb testületek tanácskozásai lehetőleg objectiv folyanak le, hogy a határozatok gyorsan s mégis megfontolva hozassanak, okvetlen szükséges , hogy a nyilvános tanácskozást megelőzze egy zártabb értekezés, mely megállapodásra jut a nyilvános tanácskozás tárgyai mikénti eldöntése feleLt. Az ily magán értekezleteken szabadabban nyilvánulhat a vélemény, bizalmasabb eszmecsere fejlődhet ki; a netáni kényesebb kérdésekre is jobban ki lehet terjeszkedni, minisem egy nyilvános ülésen, hol a kimondott szó jegyzőkönyvbe vétetik s esetleg a világ elé jut. Én azt hiszem, nagy szolgálatot tennének a város ügyének, ha mind azon képviselők, kik szivükön hordozzák a város jólétét, egy körré alakulnának, melyben minden közgyűlés előtt annak nevezetes tárgyai megbeszéltetnének, azokban a kör tagjaira nézve kötelező határozat, hozatnék, mely határozatot a városi közgyűlésen érvényre emelni törekednek a kör tagjai Ismétlem nem mondtam újat; én ezen városi!képviselői kört szép eredménynyel látom működni más városokban, s azt hiszem, hogy a jól utánozni nem szégyen. Még csak néhány szót akarok elmondani. j Ha a városi képviselő választásoknál csak oly egyének jutnak be a tanácsterembe, kiket már eddigi működésükből mint buzgó, lelkes, tevékeny embereket ismerünk, ha a városi képviselői kör megalakíttatík, nem csak a gyors tárgyalás lesz lehetővé téve, hanem egyszersmind a város ügyeinek nagyobb felkarolása is bizton várható. Méltóztassanak tehát t. collegáim szavaimat becses figyelmük tárgyává tenni, ha gondolják, hogy érdemesek arra! Egy városi képviselő. t Noszlopi Noszlopy Ignácz. f született 1797. február 24-én, meghall 1878 április 10-én. Azon bajnokok közül, kik hazánk s nemzetünk ébredésében tevékeny részt vettek, kiknek müve a magyar nemzetiség megszilárdítása, és a magyar szellem fejlesztése volt, ismét elhunyt egy derék, egy veterán harcos. Egy igaz magyar ki nemzetét forrón szerette, imádta, ki zengzetes nyelvünkre büszkén hivatkozni mert, ki szerette a hazát, szerette annak törvényeit, szerelte királyát, ki a közügyek és igazságszolgáltatás terén férfias eréllyyel egy félszázadon át munkálkodott, hunytj el városunkban mint köztiszteletben, becsületben álló és polgári erényekben diszlő férfiú. És azon hazafi, ki munkás élte pályáján a becsület és a jellemen kivül más irányadó factort nem ismert, Noszlopi Ignácz cs. kir. udvari tanácsos volt. 1 Mi, ma midőn azon fának gyümölcsét élvezzük, j melyet Noszlopy és kortársai plántáltak, gondoztak és neveltek, mi kik előtt többé nem akadály magyarságunk arra, hogy az áílamélet bármely magas polcára is eljuthatunk, mi kik zengzetes hazai nyelvünket országunk életének minden ágában érvényesülve látjuk csak nehezen és az elmúlt küzdelemdús kor történelmének áttanulása által szerezhetünk kellő ismeretet arró|, hogy mi szükségeltetett hajdan egy magyar embernek, egy a magas aristocratiához nem tartozó egyénnek ahoz, hogy Ő magát azon polcra felktizdhesse, a melyre Noszlopy Ignác eljutott volt, és dicsteljesen sokáig állott. Ehez az észbeli tehetség, a munkaképesség, a jellem netovábbja szükséges volt. És ha Noszlopy Ignácz majdnem egy századra terjedő élettörténetét át tekintjük, azt fogjuk találni, hogy őt az ész, a szorgalom és a jellem vitte előre. Eszét és jellemét tisztelte még az ellenség is, és ezen tisztelet volt azon bástya, mely az ő személyét nemzetünk legsanyarubb korszakában is, a haza és a nemzet javára polcról, polcra emelte. Es mintha az örök igazság a jelen nemzedék számára példát akart volna mutatni a felöl, hogy az igaz emberek földi jutalma a boldogság, boldoggá tette őt s szenvedés nélkül engedé mint 82 éves aggastyánt elszenderülni. Hanem legjobban fogja a boldogultat dicsőiteui tevékeny életének történelme. Noszlopy Ignácz nemzetünk egyik legréibb családjának ivadéka volt, s született 1797-ik február 24-én Győrmegyében Téten; atyja Noszlopy Pál, anyja pedig Zámory Johanna volt, a kik szeretett, gyermeküknek gondos nevelést adtak. Az iíju Pápán kezdé tanulmányait, a hol a gymnásiumot végezvén, tanulmányait Győrött folytatta és fejezte mint kitűnő tanuló be. Husz éves korában a közpályára lépett s mindjárt 1817-ben Veszprémben mint megyei tiszteletbeli jegyző kezdé azon munkás életét, melynek majdnem egy félszázadig élt; később megyénkben ügyésszé, majd főbíróvá lett, és midőn 1832ben Veszprémmegye az országgyűlésre követet küldött a két megyei követ között Noszlopy Ignácot is találjuk. Mint képviselő 1830-ig működvén, tehetsége, szorgalma és jelleméről a kormány meggyőződvén, őt 1837-ben mint kerületi táblai ülnököt a kőszegi kerületi táblához nevezte ki; geniálitása itt is kitűnvén, párhónap múlva a királyi tábla ülnökévé és egyszersmind udvari tanácsossá ló'n ő felsége által Bpestre kinevezve. Mint táblai ülnök egész 1841-ig szolgálta hazáját s midőn törvényeink a váltótörvényszékek fellálitását elrendelték, ő felsége a soproni váltótörvényszék elnökévé Noszlopy Ignácot nevezte ki. Ezen állásában ismét kitűnvén, a magy r . kir. curiához, mint septemvir neveztetett ki. Midőn a szabadság harc szomorú vége bekövetkezett ő felsége a semmitőszékhez mint ülnököt nevezte ki. És épen ezen hivatalban mutatta ki Noszlopy, hogy igazán magyar hazafi, mert a meddig ő a semmitőszéknek tagja volt ottan a magyar nyelvet leszorítani, és helyette a németet behozni nem tudták; ő minden germanisatiónak ellent állva csak magyarul referált s igy habár rövid ideig is hazánk nyelvét ezen hivatalban érvényben tartá. Végre ő felsége által a Bpesti kerületi úrbéri főtörvényszék elnökének neveztetett ki, s mint ilyen a szent István rend keresztjével ló'n feldíszítve. Miután igya közügynek42évig élt és szolgált, 1859-ben ő felségétől nyugdíjaztatását kérte, a mit a király hosszas vonakodás után teljesített. Jellem szilárdságát illetőleg felemlítjük, hogy ő függetlenségét feláldozni és azt anyagi haszonért cserébe adni soha sem volt hajlandó, még akkor sem ha határozott férfias fellépése reánézve mindjárt anyagi kárral járt is. Ide vonatkozólag felemlítjük, bog)* mint uradalmi ügyész egy alkalommal gróf Eszterbázy Károly titkárjával, noszlopi birtokán épen akkor találkozott midőn ő a még mai napig is fenn álló családi kastélyát építette. S ekkor a titkár azon kérdésére, hogy miből építi házát? noha feleletének következményeit jól tudta, azt feleié, hogy úgy és ott, a hol a Gróf Szeredet épité. Hogy ezen bátor felelete, mely a kihívásra találó válasz volt, bizonyára az uraság kegyvesztét idézendi elő azt ő jól tudta, mégis ő megtette és azután állásáról azonnal le is mondóit. Később midőn Noszlopy Igzácz a királyi tábla birája volt, József főherceg Magyarország nádora elrendelte, hogy a főrendiház jegyzőkönyveit a királyi táblai birák kötelesek vezetni. Noszlopy ezen bal intézkedés ellen nyíltan ki kelt és ő fensége előtt kijelenté, hogy: „inkább kész hivataláról lemondani, mintsem ilyen céltalan rendeletnek engedelmeskedni," a nádor Ispán ezen őszinte nyilatkozatért legkevésbé sem neheztelt meg reá, hanem rendeletétől ellálván, a bátor és jellemszilárd férfiút minden alkalommal kitüntette. Hogy Noszlopy Ignácz jelleme mily tiszta volt, arról a következő tény tanúskodik: mint soproni váltótörvényszéki elnök, gróf Apponyi kancellár által felszóllítatott, hogy vállalja el Zala megyében az administrátori méltóságot. Ezen ajánlatot Noszlopy visszautasitá mivel ő ezen állást nemzet ellenesnek tartá és azon okot hozván fel, hogy ő zala megyében nem birtokos s különben is sokkal szegényebb ember, sem hogy ityen költséges állást elfoglalhatna. Apponyi ki ismervén Noszlopy Ignácz erélyét minden módon oda törekedett, hogy őtet ezen hivatal számára mindennek dacára is megnyerhesse s ígéretet tett, hogy szegénységén segítendő Zalamegyében számára a koronánál donatiót eszközöl ki. Ezen ajánlat felett Noszlopy megbotránkozva kijelenté, hogy ez megvesztegetés s ezért ő az ajánlatot vissza utasítja, s a felbőszült Apponyi midőn haragjában neki kijelentette, hogy ezentúl fejedelmi kegyre többé számot nem tarthat Noszlopy azt válaszolá, hogy „uralkodónkat ismerem, ő a törvényeket tiszteletben tartja s állásomat nem féltem, olyan kegyekre [^pedig melyekre igényt tartanom nem lehet, nem számitok." Hyen feleletet, ilyen választ csak egy szilárd jellemű és hivatásának megfelelni képes ember adhatott. Hazafiságakifogás alá nem jöhet és ezen hazafiságát a legfényesebben bebizonyitá akkor, midőn a nemzet borús napjaiban népe javára szolgált. Otet még a bécsi ministerek sem voltak képesek rá birni arra, hogy hivatalában anyai nyelvén mást használt volna; és ez otyan tett volt, a melylyet csak az érthet meg, a ki az ötvenes évek történelmét és viszonyait tökéletesen ismeri. Még sokat írhatnánk a boldogultról, de azt hisszük jellemének ecsetelésére működésének megértésére s emlékének tiszteletben tartására a mondottak elégségesek. Noszlopy Tgnáez emberszerető, jó szivü, adakozó és Istenfélő . volt. Mint igaz ember élt ő s élete nyugalomban, az.
