Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-05-05
öntudat azon boldogító vigasztalásában végződött, hogy ő mint ember, mint család apa, mint hazafi megtette kötelességet! Jó kedélye soha sem hagyta őt el, élcei, vidám elbeszélései szeretve hallgatott tárgyak voltak. Mult év május hó 1-én tartá boldog házassága 50 éves jubeliumát s egy évre rá ugyan azon napon kisérték hűlt tetemeit gyászoló családja, számos barátja, sok tisztelője és a lakosság minden részéből összegyűlt sokaság nagy részvét között örök nyugalomra. Legyen élete a jelen nemzedék számára példa. Hamvai nyugodjanak békében azon hantok alatt, melyeket ő mint e haza földjét oly forrón, hiven és igazán szeretett. Áldás emlékére! A pápai lapok t. szerkesztőségének. A pápai lapok 17. számában Sz. J. jegy alatt megjelent vezéreikre következő válaszunkat a 18. számú lapba felvenni kérjük, és miután azok némi gyanúsításokat foglalnak magukban, ezen válasz felvételét egész szövegében elvárjuk *). A pápai kereskedelmi és iparbank igazgatói a bankkal vagy épen nem, vagy ugy állottak üzleti összeköttetésben, mint más magán felek, s a ki — mint Sz. J. cikk irója állítja — közülök tán milliomosakart lenni és nem sikerült, tudta ennek cousequcntiáját elviselni, és kötelezettségének önként és annak idejében eleget tett, nem volt szükség a hivatalnokok palástjára, nem ragaszkodott a cikkíró által vallott tanhoz, hogy értékpapírokat venni, vagy vétetni szabad, de fizetni nem kell. Mi nem kenjük magunk hibáit másokra, de mások szédelgéseit nem is födjük azzal, hogy helyettük a felelősséget megbízóink irányában elvállaljuk. A liquidáló bizottság a közgyűlés által azzal bízatott meg, hogy a tartozásokat kifizesse, a 20 forint utolsó részvény befizetést fizesse vissza, a követeléseket hajtsa be, és ugy kezelje, hogy a részvényesek érdeke minél jobbaa védve legyen; Mi ez utasításhoz képest a hitelezőket kifizettük, a 20 forint részvény befizetést visszafizettük, az adósokkal lehetőségig egyességet kötöttünk, vagy a már megkötőiteket átvettük, a 31,0000 forint tartozásból circa 80,000 forintért semmit se kaptunk, kétszázharmincezer forint helyett pedig elfogadtunk hatvanhétezer forintot tevő jobb, rosszabb kötelezőket és váltókat egyesség utján, akkor, midőn a bank ezen urak operatióiért csak 1873-ban Egyszáz negyvenezer forint csekélységet, fizetett készpénzben — adósaink közül néhányan pontosan megfizettek, mások több részletet, azután bizonyos összebeszélés folytán a fizetést abba hagyták és beperelték a bankot a már befizetett összegek vissza térítéséért és az adóslevél megsemmisítéséért. Hogy mennyire vannak a liquidáló bank könyvei helytelenül vezetve, kitetszik abból, hogy minden a bank adósai által ellene indított perekben, a könyvek az illető biróság által átnézettek, a biróság azokból szerzett magának a követelésekről tüzetes tudomást, szakértői vizsgálat is rendeltetett el, s mind ennek az a vége lett, hogy az illetők a mások befolyásolása alatt indokolatlanul a bank ellen indított pereket eddig mind elvesztették első, másod, de két esetben már harmad bíróságilag is. Ez minden szóbeszédnél jobban bizonyítja, hogy a könyvek helyesen vezettettek, s az egyesség folytán nyert kötelezvények mind birnak kellő jogi alappal és megtámadhatlan jogcímmel. Mind ennek dacára mi a viszonyok által inditatva, feljogosítva éreztük magunkat az adósoknak új engedményeket tenni, és velök újra egyezkedni; de miután egyiktől azon választ nyertük, hogy önként nem fizet semmit, ha pedig elveszti pőrét, akkor megfizet mindent — mi mégis történt—, mások bennünket pereltek be az egyesség megsemmitéséért és a már fizetett részletek vissza fizetéséért, ezek egyikétől is ámbár 0181 forintról adós levele be lett kebelezve és perelve, készek voltunk 3000 forintot elfogadni, de általa ajánlatunk vissza utasíttatott, még attól kellett tartanunk, hogy ugyanazon perhajhászó befolyás, mely adósainkat vezérli, utóbb még a részvényesek egy részét arra vezethetné, hogy felelőssé (egyenek bennünket ezen ujjabb elengedésekért: kénytelenek vagyunk a felek által ellenünk indított perek végét, bevárni, akkor közgyűlést hirdetni, ott majd meghalljuk , hogy a részvényesek hajlandók-e követeléseiket Szcrk. abba hagyni, mert mi még eddig a Pápai Lapokban ily nyilatkozatot nem hallottunk, de igen is oly nyilatkozatot, mely a 20 forint visszafizetését sürgette, mi, mihelyt eszközölhető volt, meg is történt. A bank liquidátoraí eddig se templomot se házat nem borítottak lángba, mi utánunk romok nem látszanak. A romok, melyek jelenleg díszlenek, az áprilisi Krach és azon jó tanács eredménye, hogy az aláírás csak akkor kötelez, ha akarom, külömben csak irászati gyakorlat, időtöltés, hencegés a hitellel. Hogy nem mi vagyunk azok, kiknek romokban örömük telik, kitetszik abból is, hogy a mostani Krach feltartóztatására és kiegyenlítésére a nem érdekelt felek részéről csak is e bizottság tagjai léptek fel közvetitőül. Mi nem tehetünk róla, de azon tant valljuk, hogy a ki mire kötelezi magát, azt ha az lehetetlenségbe nem ütközik, teljesítse; mert ezen alap nélkül hitel és kereskedelem nem létezhetik, még akkor sem, ha minden adós hitelezői elől a szoknya alá bújik is; ily tan még mindig megboszulta magát. Még arra kérjük a t. Sz. J. cikk íróját, hogy hagyja adósainkat a maguk eszük után járni, akkor majd létre jő köztünk az egyesség, — s nem szaporodik különben is nehezen viselhető terhük még haszontalan perköltséggel is. Pápán, 1878. május 1-én. A liquidáló bizottság. *) Azaz, hogy megkérettünk. Különfélék. — Paris április hó 25-én. A parisba utazóknak! mult hó 3í-én irt levelemben közöltem egyet mást a párisi életviszonyokról, az árakról és az uti körülményekről, hogy a szükséges informatiókat megadjam, azon levelem kiegészítéséül még a következőket tartottam célszerűnek tudomásul adni. Előlegesen megjegyzem, hogy számításom mindig a legszerényebb viszonyokia szorítkozik s igy a jelenleg is adandó tudósításaimat úgy kell venni, hogy azokat a legszükségesebb úgyszólva mellőzhetlen igények fedezésére építettem. Ki ne talán tehát nem felelhetne meg ezekhez mérve a Parisba való jövetel követelményeinek, az ne induljon el, mert bajnak teszi ki magát, itt senkire támaszkodni nem lehet. Mennyi pénz szükséges tehát ok^ vetetlen ahhoz, hogy valaki Parisba jöjjön és itt éljen? ide és vissza utazás (Bécstől III. o.) 40 ft. egy havi élet (szállás és koszt) Parisban egy személyre minimé 120 frank 60 forint, a mosás tisztogatás egy hóban kerül 10 frankba {6 ft.) ig3 r tehát a szoros élet fenntartást véve 100 írton alul senki el sem indulhat; a kiállításba való bemenetel. 1 frank (50 kr.) — A ki Parisba jön az természetesen élvezni és tanulni akar, a kik csak az első kedvéért jönnek, azokat az én szerény utasításaim nem érdekelhetik, tömött tárcát a világnak e legnagyobb vigadójában könnyen kilehet üritni, — a színházak, concertek, bálok, conferenciák, felolvasások, futtatások, ünnepélyek Parisban és a környéken napi renden vannak. Színházakba menni, néhány concertet meghallgatni mindenkinek szükséges ha teljes fogalmat akar ki ki szerezni magának a valódi francia művészetről, nem szükséges azonban minden színházat végig járni , Parisban körülbelől 60 szinház van, ezekből legfeljebb 10 van olyan melyeket clkerülhellenül meg kell tekinteni az idegennek ezek : az opera szinház, az olasz szinház, a chatelet, a theatre historique, a renaissance, a foliesdramaliques (hol jelenleg 310-szer adják a cornevillei harangokat) az ambigué, a vaudé ville-t, a concert helyiségekre nézve, melyeket nagyrészben szintén e színházak képezik, mégis a tisztán a nagymüveszek rendelkezésére álló Salle d 1 Erardot kiválóan ajánlom, — a hely árak különbözők 30 kr-tól 50 frtig váltakoznak, tisztességes helyre lehet jutni 2—4 frankért (1—2 frt.) a coníérenciák, az előadások nagj^obb részt ingyenesek és nyilvánosak. — Paris kiválóbb nevezetességeit, a tárlatokat, gyűjteményeket, a ritka műemlékü épületeket, könyvtárakat ingyen lehet meglátogatni. A Louvre, Hotel de Cluny, Louxembourgi múzeum, Hotel de la monnaie, a biblioíheque nationale, a bibliotheque ste Genevéve az egyházakból a Pantheon, Madeleine, Notro Dame Ste Sulpice, az iskolák közül az 1 université catolique, az université de francé (másnevén Sorbonne) a Collége de frauce, a kertek nyilvános terek közül a buttes de Chaumont, Bois de Boulogne bois de Vincenncs, Tuileriák kertje, place de la Concorde, a Vendome tér, a bastille tere, a I place du trone a luxembourgi kert, stb. nehéz volna mind felszámlálni miket elmulasztva, alig ítélhetne kellőképen valaki Paris értékéről. Helyben lévén szak avatott ember utasításait kell igénybe venni, — a ki nem intézkedett előlegesen fogadtatásáról, Parisba érve legcélszerűbben tesz ha rögtön a keleti vasút indóházához közel eső valamely szállodába viteti magát, egyfogatú kocsin, és egy vagy két napra fogad szobát egyelőre mig körülményeit továbbra rendezheti. A kocsizás nem drága Parisban, óránként 1 frank 50 Centimes nappal, éjjel 2 frk. 50. egy egy szoba ára naponként véve 2 frk tói 5 frankig változó. Végre senki se siessen a kiállítás első napjaiban mert a megnyitási ünnepélyre bizton állithatom, hogy semmi sem lesz még rendben. Oly nagy még most is a zavar minden felé a Trocaderon és a Champs de Marson, hogy lehetetlenség azt rendbe hozni május elsejéig, csak bár a végéig legyen készen, hallottam biztos kutforrásbói, hogy a megnyitási ünnepély proforma meg lesz, és hogy azután még 14 napig zárva maradna a kiállítás a kellő berendezés végett, eddig még a külső munkálatok vannak csak befejezve. Következő tudósításaimban a kiállításról fogok adatokat küldeni. E d e 1 é n y i. Csarnok. A viszontlátás. (Polko Eliztől). A. folytatás. Ford. Etelke. A rózsákkal bekúszott erkély volt tanúja Erich első lépéseinek midőn felépülve, Beáta segítségével menni próbálgatott, szegény; jól eső meleg sugarakat lövelt az ősszi nap, a lég kábító illattól volt áthatva. Ah! még is csak volt valami szép ezen a földön! — vidáman beszélgetve sétált együtt fel s alá. Oly sok mondanivalójuk volt a múltról, a gondtalan gyermek évekről! . . . Később a parkban sétálgattak, hol már a hulló levelek szőnyeget borítottak az utakra — Erich néha még el el bádgyadt s ilyenkor szegény kis vezetője aggódva tekintett halvány arcára. Esős napokon a termekben sétáltak együtt, a könyvtárban is órákszám el volt Erich lapozgatva a különféle értékes könyvekben. Egy arckép gyűjteményre is akadt, mely figyelmét rendkívül lekötötte ez azon bájos nők képmását tartalmazta a kik száz éven át a kastélyban megfordultak, mindenik képnek aranybetűvel alá volt írva neve is. Nagyon kevert társaság volt ez az arcképgyüjtemény, ott lehetett látni az előkelő származású dáma mellett az énekesnőt, hercegnő mellett a táncosnőt, érdekes nevek és arcok merültek fel Erich előtt. A hires festő n szerencsétlen asszony Lebrun Louise itt tartott pihenőt németországban tett nagy utazása alkalmával, — szép arca fájdalmas tekintete, le bilincselte a szemlélőt; a német csalogány: Gertrud Mara bécsi diadalai alkalmával nagyra becsült vendége volt a kastélynak úgy szinte nagy Frigyes kedvenc ballerinája az egykor oly végtelenül magasztalt Porporina mint Ciochi tanácsosné — több napot töltött e kastélyban s egy ünnepélyes összejövetel alkalmával a nagyteremben ellejtett néhányat elragadó pas-i közül. Az öreg vár- őr sok vidám dolgot tudott mesélni ezekről a már többé nem létező szépségekről; nagyrészét meséjének persze ő is csak hallomásból, mások után mondta. A felső emeleten volt a cimerterem, hol az ősök arcképei függtek széles, aranyos kereteikbea j egy hely a sötét tekintetű vár úr és neje mellett üresen volt hagyva, ez feltűnt Beátának midőn egy alkalommal Veronika testvérrel keresztül bolyongták az egész kastélyt. — „Erre a helyre kellett volna jönni az ifjú grófnő arcképének; de az öreg gróf úgy kívánta, hogy az a grófnő-szobájában maradjon" — mesélte a vár-őr leánya — „Az épület jobb szárnyán van ez a szoba, fent az erkélyes toronyban, meg is kell ezt önöknek egyszer nézni. Szegény kis grófnő! egy külföldi utazás alkalmával idegen földön halt meg s ott is lett eltemetve. Tudja a jó isten ezt oly valami kimagyarázhatlan titok fedi, de nem tudhattunk meg semmit bizonyosan, nem volt szabad a grófnőt említeni többé soha!" Azt monda egyszer Beáta Erichnek. „Ha eléggé megererősödik ön, meg kell ismernie a kastély volt tulajdonosait: a K. család büszke tekintetű férfiait s bájos arcú hölgyeit, érdekesnek fogja találni ön is a termek át tekintését, azután Constance grófnő szobáját majd együtt keressük fel, kinek igazi élettörténetét senki sem akarja előttem felfedezni; azt képzelem, hogy férjhez ment s választása nem volt kedvére családjának. Emléke ki lett törülve örökre mindenki szivéből. — Constance volt az én anyám is! sókajtá Erich s igy a grófi névrokon már is érdekel, alig várom, hogy arcképét láthassam. Szeretném önnek megmutatni az én drága anyám arcképét, itt van nálam — monda Erich: fel nyitva a kis arany medaillet s az apáca elé tartotta. Sokáig nyugodt Beáta tekintete e bájos, szép arcon, végre igy szólt Erichhez „csak a szemei olyanok mint az öné." — Akkor hát én nem leszek szerencsés I mert azt tartják hogy a fiúnak az anyához, a leánynak az apához kell hasonliani, hogy a szerencse velük járjon I Majd meglássuk igazat adhatunk-e ennek a közmondásnak?! Minél inkább gyógyult Erich annál ritkábban láthatta ápolóját, nagyon ellátszott foglalva lenni a többiekkel s szobájában is órák hosszat el volt; úgy tetszett Erichnek mintha Beáta őt szándékosan kerülte volna, s egy alkalommal nyilvánitotta előtte e gondolatát, a mire azt a választ nyerte, hogy „csak a betegnek van ránk szüksége az egészségesnek már nincs." Megyei és városi ügyek. — A megyei bizottság f. hó 6-án következő napjain tartandó közgyűlésének tárgysorozatát vettük, mely 67 pontot tartalmaz, mihez még a netán beadandó önálló indítványok járulnak. Az érdekes tárgysorozatból kiemeljük: az alispáni jelentést, a bel, közlekedési és kereskedelmi ministeriumoknak több rendbeli intézményét, Arad városnak a san-stefanói béke megsemmitése iránti feliratát, Gömörmegyének az adókivetés módositása iránti átiratát, a közigazgatási bizottság előterjesztéseit, a kis birtokosok földhitel intézetének megkereséseit, több hivatal és bizottságnak jelentését, — több község'költségvetéseit és zárszámadásait, — végre a Pápa városát közvetlenül érdeklök közül: a gyám és gondnoksági ügyben beterjesztett szabályrendeletet, a malom ipartársulat felebbezését, a marcaltői vám ellen emelt panaszt, a pápai tébolydáról, a kövezetvám és a mérték hitelesítő hivatal jövedelméről vezetett számadásokat. — Díjmentességet engedélyezett a kereskedelmi miniszter a községi elöljárók- és körjegyzőknek gyám- és gondnoksági, ujoncozási, szegénységi és bűnügyekben, továbbá szőkevények nyomozása iránt a közszolgálat érdekében a lelkészi hivatalokkal, mintáz any r akönyvek vezetőivel váltott levelei számára, ha azok „gyám stb. ügyben, közszolgálatban portomentes" záradékkal láttattak el. — Városi közgyűlés 1878. ápril 27-én. — Elnöklő polgármester a gyűlés megnyitása után jelenti, hogy nagyságos és főtisztelendő Devich József úr Pápáról távozása miatt képA'iselői állásáról lemondván, helyébe a legtöbb adót fizetők sorából P. Szabó Károly urat, Stampfl Gusztáv pedig képviselői jogát a törvény értelmében elvesztvén, helyette a IV. kerületből Tálos Istvánt hivta be. — Ezután felolvastatott a polgármester évi jelenlése a mult év állapotáról (melyet jövő számunkban tüzetesen ismertetni fogunk). A közhely r esléssel fogadott jelentésért polgármester urnák elismerés szavaztatott. Ez akalomból Dr. Löwy László megjegyzi , miszerint a polgármesteri jelentésbe, hogy céljának minél megfelelőbb legyen, jövőre felvétetni óhajtaná a vasúti, postai, távirdai és piaci forgalmat, mely kereskedésünkről kiváló tájékozást nyújtana, Körmendy Dániel képviselő az egyes adónemek és a hátralékok számszerű kimutatását kéri, végre Lazányi Béla a város vagyonának és tartozásainak tüzetes ismertetését, javasolja, mindezen felszólalások helyesléssel találkozván, jövőben figyelemben tartás céljából jegyzőkönyvbe felvétetni rendeltettek. — Olvastatott a kisbirtokosok országos földhitelintézetének az alapítók közé belépés iránt a városi képviselő testülethez intézett felhívása. — Körmendy Pál ügyész a felhívásnak egyszerűen tudomásul vételét ajánlja, Horváth Lajos képviselő ellenben 500 frtos kamatozó alapítvány aláírását indítványozza, mely indítvány Dr. Löwy László, Lazányi Béla és Körmendy Dániel képviselők pártoló felszólalása, után elfogadtatott. — A kereseti adót követő bizottsághoz bizalmi férfiakul Woyta József polgármester és Körmendy Dániel képviselő rendes, Steiner Mayer képviselő pedig póttagul kijelentetik. Körmendy Dániel képviselő előadja, hogy — „Ah, de én oly beteg vagyok!" monda Erich. Beáta tagadólag rázta fejét. „Nem saját fogalmunk szerint." Ma irtam meg L.-be, hogy itt létem már teljesen felesleges s erőmet újból rendelkezésökre ajánlani fel. Veronika testvér eleget tehet itt már egyedül is s azt hiszem, hogy már másutt a soknál is több foglalkozás vár." Fájdalmas nyomás nehezült szegény Erich mellére ápolónője nyilatkozatát hallva. Arra a lehetőségre, hogy Beáta távozni fog egy percig sem gondolt még, csak saját elutazása jutott eszébe néha, a minélfogva, majd válniok kellett volna, de valahányszor arra gondolt is, mindég azzal nyugtatta meg magát, hogy hiszen az egészen saját akaratától függ, akkor hagyja el ezt a helyet a mikor neki éppen tetszeni fog. r — „En oly itthon érzem magainat. e helyen mint valaha a szülői házban!" monda kevés vártatva Erich. Ama mesebeli elbűvölt kastélynak tartom ezt az épületet, a miről oly sokat tudott a jó Bella néném mesélni; melyben az emberek feltalálták a boldogságra vezető utat .... úgy szeretnék itt maradni örökké!" — Ez a helyhez való ragaszkodás azt jelenti, hogy ön még mindig beteg, jegyzé meg Beáta, — a mint teljesen meggyógyul száz útat fog látni maga előtt, melyek mindegyike abba a működési körbe vezeti önt vissza, a melybe tartozik!" — Es ön Beáta csakugyan vágyódik innét el menni?" — Igen! . . foglalkozásra vau szükségem s megvagyok győződve, hogy hasznomat vehetik, L.-ben kiütött a typhus." Erich rémülve tekintett a leányra ezt hallva s kétségbeesett hangon, kérdezé. „Oda vágyódik ön! — az lehetetlen!" — „En természetesnek találom ha valaki embertársain segíteni, őket ápolni s menteni akarja!" — Természetesnek igen — azt ápolni a kit szeretünk, de nem idegen embereket." — „Csak, hogy arra tanítanak bennünket, hogy tekintsük embertársainkat úgy mint testvéreinket!" — Még is csak kell abban külombségnek lenni, hogy micsoda szemekből sugárzik ránk a hála tekintet?" Beáta nem felelt mindjárt, azután pedig azt monda: „Ne gondoljunk hálára sohal Qfolyt. köv.j
