Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-04-21

az illető részényes már eladta részvényét, ha nevén a részvény még figurái, s ezért az eladást hitelező átíratás eszközlése mégegyszer mondjuk, azonnal szükséges. — A népbank zálog Osztály a. A népbank zálogosztálya tényleg működni megszűnt, amennyiben uj zálogtárgyak elfogadása, avagy ilyenek meghosszabbítása az intézet által többé nem eszközöltetik igy a zálog tárgyak mind kiváltandók lesznek. Különben pedig a zálogosztály el fog adatni. — Rada Mihály a népbank volt hivatalszolgája f. hó 17-én délben szabadlábra helyeztetett, mivel az igazsággal megegyező vallomásai ártatlanságát kiderítvén a szigorú, de igazságszerető biró által szabadon bocsájtatott, a mi felett velünk együtt sokan örülni fognak. — A Győri Közlöny folyó hó 14-kén azon hamis hírt hozta, hogy Stampfl Gusztáv a megszökött népbank könyvvivójét Hammburgban elfogták s Győrön keresztül Pápára kisérték. Ezen hír valótlan, mivel Stampfl holléte még máig sincs tudva es igy az egész közlemény rosszul szerkesztett hírlapi kacsa volt, melynek röpülése nem csak a közönséget vezette tévútra, hanem a Stampfl Gusztávot nyomozó rendőrséget is. — Koldusügy. Noha városunkban a koldulás el van tiltva mind a mellett ezen tilalom áthágását háborítatlanul teljesíti a kolduló sokaság. A lakosság mindenféle vándor koldusok által y,aklatlatik, ezeken kivül sok gyermeket lehet koldulni látni, és az országos vásárok alkalmakor a vidékről bejönni szokott koldusok száma oly nagy, hog3' a járó kelők alig képesek ezen vásári vendégektől utjokat folytatni. Sőt még a polgári ápokla egyik lakóját is lehet városunk nyilvános téréit koldulni látni, a mi úgyhisszük, kétszeresen helytelen. Kérjük a rendőrkapitány urat szíveskedjék Pápa város hatóságának idevonatkozó rendeletét szigorúan végrehajtva a koldulást elnyomni. — Az irgalmasok torony órájára történt gyűjtésből befolyt összeget illetőleg lapunk 15-ik számában történt felszólalásunkra a következő sorokat vettük: A pápai lapok f. évi 15. számában az irgalmasok torony órájára történt gyűjtés mibenléte iránt felvilágosítást adni felkéretvén, tudatni kívántam a közönséggel, hogy én ezen gyűjtést 1860. július havában perjel ur kértére vettem át, és kezeltem 1875. mart. 5-ig, amikorSzvoboda AVencel urnák adtam ót, tehát most csak 11 éve, hogy a gyűjtés megkezdetett; befolyt pedig adakozásokból 186G. júliustól 1878. január 26-ig 365 frt, ebből kifizettetett: Simonnénak az óratábla festése és aranyozásáért 14 frt, Ueranszky lakatosnak 48 frt, egy repedt harang elöntéséért 69 frt, takarékpénztári könyv ára 10 kr, összesen 131 frt 10 kr. Maradt tehát 233 frt 90 kr. Ezen összeg rövid időközökben a mint befolyt, a takarékpénztárba helyeztetett, melynek időközi kamatai 94 frt 59 kr. Ezeket a betéteihez számítva, a kérdéses összeg jelenleg 328 frt 49 kr. Ez kimutattatik a takarékpénztár 1044. számú könyvével; s kik erről személyesen is meggyőződni kívánnának t. Szvoboda Wenczel tanácsos urnái a számadást, a kifizetett számlákat és a takarékpénztári könyvet mindenkor betekinthetik. Még csak annyit, hogy kár A

r

alamely ügynek, mielőtt annak állásáról illető helyen ismeretet szereznénk agályos színezetet adni s ezzel a valaki jó hírnevének homályosítására irányzott törekvést elárulni, kivált midőn az ily szépen meghiúsult. Woita József. Midőn ezen kimutatást illetőleg részletes jelentést köa zölnénk felemiitjük, hogy felszólalásunk nem volt agályos színezetű, célja nem vala bárkinek is jó hírnevét elhomályosítani s végre nem föladatunk fühöz-fához felvilágosításért járni oly ügyben a melyben azt megadni az illetőnek kötelessége. Nemazért szóllalunk mi fel, mintha bárkinek is becsületében kételkednénk, hanem felszólalunk kötelességből s azok érdekében a kik hozzánk fordulnak. Utóvégre is kezelt pénzről nyilvános számadást nyújtani szükséges és még az nem jelent valamely személy elleni bizalmatlanságot midőn ez kéretik, hanem csak a nagyközönség megnyugtatására céloz. A világosságtól az igaz ember sohasem félhet sőt azt keresi, s mi ismerve kötelességünket a nép érdekében minden dolog felől világosságot követelünk. Azt hisszük, hogy azon nemeskeblü adományozók a kik valami célhoz járulnak, megérdemlik azt, hogy őket adományaik hollétefelöl és az ügy miben állásáról felvilágosítsák. Lelt volna csak szigorú ellenőrzés és nyilvánosság a népbanknál, megvagyunk győződve, hogy Stampfl és Tschepen ma nem lennének mint sikkasztok és váltóhamisitók üldözve, és városunk lakosai nem szenvedtek volna oly borzasztó kárt és veszteséget mint most. Végül megjegyezzük, hogy mi sem a polgármester ur, sem pedig Szvoboda Vencel ur tiszta lelküségében nem kételkedünk; de mint hasonló ősszegeket kezelőktől jogosan megkívánhattuk a felvilágosítás nyújtását, mely, hogy megtörtént nevezett urakra nézve nem hozott szégyent. — A városi képviselőtestület küldöttsége felkérte a békehír óságra kijelölt urakat a jelzett tisztségek elvállalására; de mint sajnálattal értesülünk — ők a megtiszteltetést nem fogadták el. — A Szent György napi hurcolkodás a városi tanács intézkedése folytán az izraeliták közbeeső ünnepe miatt folyó hó 29-én veendi kezdetét. — A Györ-pápai országúton Ménfő- és Szt.-Pálközött f. hó 14. és 15, közti éjjel 2 egyén egy lisztet, vivő pápai fuvarost megtámadott, kinek száját betömték s magát a kocsihoz lekötötték; de egy hintó közeledtére megfutottak, — a hintóban ülők felszabadították a köteléket, és a fuvaros és hintó tovább haladtak, mire két pandúrral találkoztak, kik az esetről értesülve az útonállók üldözésére indultak. — A pandúrok közeledtére az elrejtőzött rablók megfutottak, s miután a kiáltásra megállni vonakodtak egyik a pandúrok lövése által halálosan találtatott, — másikat pedig Csanaknál a pandúrok elfogták. — Megemlítjük, hogy az agyonlövött csavargó — mint a vizsgálatból kiderült — egy csehországi születésű kovács legény volt, és holt teste még másnap is az útszélen hevert. — A városi hatóságnak alábbi felhívását kaptuk, melynek kapcsában kijelentjük, hogy aláírási ív szerkesztőségünkben is van feltárva, s az adakozásokat nyugtatjuk. 1211. ikt. 1878. A török fővárosban még mindég mintegy másfélszázezer, mindenféle vallású, és nemzetiségű menekült létezik, kik a háború folytán oda a kimondhatlan nyomor elől rongyokban, félmeztelenül menekültek. — Ezek templomokban, egyébb középületekben, és számtalan magánosoknál elhelyezve, eddig a kormány, és a lakosság telhetó' segélyezésében, ápolásában részeltettek, kik azomban a háború csapásai által szinte teljesen kimerülve lévén, ezen aggasztó állapot folytán ott a külállamok képviselőiből és tekintélyeiből egy segélyező bizottság alakult, mellynek felhívásai Európa minden nevezetesebb lapjában megjelenvén, azt eredményezték, hogy Felséges királyunk, a Nemet, Angol, és egyéb külállamok fejedelmei, s az Angol egylet nagylelkű adakozásaiból eddig a szerencsétlenek közül 17000-et segélyezni lehetett; a szükség roppant mérve azomban most már még további segélyt követel, miután azok közt most már a kimondhatlan nélkülözések miatt a. betegedések is szaporodnak, sjárványnyá fejlődni fenyegetődznek. E végből ujabban a megyei hatóságokhoz is intéztettek — a nemzetközi segélyező bizottság osztr. magyar osztálya, és a Konstantinápolban székelő osztr. magyar fő consul, s több hasonló tekintélyek által aláirtt felhívások, hogy a szerencsétlenek segélyezésére könyöradományokat gyüjcsenek. Ezen felhívás városunk hatóságához is megérkezvén, midőn ennek minél sikeresb eredményre vezetése végett a városi tanács — buzgalmukról ily nemű eljárásokban is ismeretes t. Horváth Lajos, és líarthalos J'styán urakat bizalommal felkérő, bizton reményű, hogy a nyomor karjaiban kétségbeesve sinlődő szerencsétlenek, s köztük sok honfiaink irányányában az irgalom, emberbaráti szerejet, és hazafiúság követelményének városunk lakossága is tehetségéhez képest meg fog felelni. Pápán 1878. ápril*' 13-án tartott tanács ülésből. Kiadta Nagy B o I d i z á r főjegyző. — A fővárosi lapokból értesültünk, hogy a közigazgatási biróságok székhelyeinek kijelölése céljából az illető ministerium keblében már az előmunkálatok folynak, ennek következtében felkérjük városunk igen tiszteit országos képviselőjét liáth Károly urat, szíveskedjék ide vonatkozólag városunk érdekét előmozdítva oda törekedni, hogy ilyen biróság székhelyéül Pápa városa is kijelöltessék. Esetleg városunk közgyűlése is felirati uton ez ügyben kérvényezhetne. — Beküldetett. A következő sorok felvételére lettünk felszólítva. Tisztelt szerkesztőin-! Nagy megelégedésünkre szolgált becses lapjának utolsó számát elolvasni, ott azon bünbarlang (melyet mi pápaiak az évek hosszú során át népbanknak hittünk) viselt dolgairól részletes tudósításokat találhatni, és meggyőződtünk, hogy a nép érdekét, mely mint vezércikke megjegyzi az igazság érdeke bátran védelmébe vette. Azon cifra dolgok, melyek ezen szerencsétlen bankról felhozva voltak, fájdalom igazak, csak hogy szerkesztő urnák figyelmét még oly kardinális tények kikerülték a melyeket elhallgatni a részvényesek és az igazság érdekében nem lehel, nem szabad. Ide vonatkozólag tehát legyen szabad egy nyilvános kérdést azokhoz intézni, kiket illet. — Mivel ezen kérdések a népbank ellen vezetett vizsgálattal szintén összefüggnek, de a mint vesszük észre a dolog ezen vizsgálók figyelmét kikerülte, szükséges a nyilvánosság elé lépnünk. — Mielőtt ezen kérdést feltenném, megjegyzem, hogy sem én, sem pedig azon részvényesek kiknek beleegyeztével ezen levél íratott, nem fogunk belenyugodni abba, hogy bárkiért is, vagy bárkinek akár jóhiszeműsége, akár a dologhoz nem értése, avagy mulasztása folytán előidézett károkért, ha mindjárt csak részben is, mi viseljük a terheket. A kérdés következő: Miután a bank alapszabályaiban a váltó üzletre vonatkozó két paragraphus világosan kimondja,hogy a ba nk csakis biztos és jó aláírásokra nyújthat váltó kölcsönt, kérdjük : hogy történhetett az, hogy a bank igazgatósága mégis értéktelen nevekre adott hitelt? Másodszor pedig, az alapszabályok értelmében fel volt ugyan a bank igazgatósága hatalmazva a tárczájában levő, tehát mindenesetre jó váltókra, más pénzintézeteknél kölcsönt venni, de nen értéktelenekre, már pedig mostan kiderült, hogy Győrbe és íglón, hitvány pince váltókra vett a bank előlegeket, nem pedig olyan váltókra, a milyenekre az alapszabályok értelmében joga lett volna kölcsönöket adnia? ennek folytán kérdezzük: mi joggal tért el a z igazga tós ág a z a 1 apsza b á 1 y o k határozott rendeletétől és ha eltért, ki j ogosította erre? Miután pedig az igazgatóság az alapszabályoktól önkényüleg eltért, és miután ezen önkényi eljárása nemcsak a bankra, hanem sok privát emberre is érzékeny anyagi kárt hozott, jogosari mindezen hiányokért a felelősség, tehát a kártérítés is a törvény előtt csak az igazgatóságot terheli. Különben is a Győrből és Iglóból vissza került váltók között, sok fingált névre van kiállítva. Nem szívességi váltók voltak ezek hanem olyau pincze váltók, melyeket a tiszt, igazgatóságnak szélnek bocsájtania nem lelt volna szabad. Mi még nagyon jól emlékezünk azon ministeri rendeletre, mely szigorú eljárást rendel az ilyen esetekben s követeljük, hogy ennek minden tekintetben elég legyen téve vagyis, hogy a t. igazgatók viseljék a kárt. Mi, mint részvényesek törvényszerűleg kötelezve vagyunk a bank esetleges veszteségeit részvényeink név értékéig viselni, de csakis azon esetben, ha az intézet az alapszabályok szerint járt el s ha ezen szabályszerű eljárásból esetleg veszteség eredt volna; de itten épen az ellenkező áll, ugyanis a veszteségek szabálytalan eljárásból erednek s így a részvényesek nem kötelezhetők a hátralékos 20% befizetésére, mely ellen nyilvánosan óvást intézünk, s jogainkat felsőbb forum előtt ha kell, érvényesíteni fogjuk. Különben is azon óvatolás és zaklatás a mit a t. bank igazgatósága az efféle gyanús váltó beperlése folytán városunk lakosságán elkövet, tűrhetetlen, megfoghatatlan. Ezen kérdések azok, melyeket a t. igazgatóság meggondolhatott volna, mielőtt a részvényesektől a 20% utánfizetés eszébe jutott. Es még valamit. Tudomásunk van azon hírről, - hogy a bank részéről számos olyan adóslevél lőn beperesítve, a melyen fingált nevek léteznek. Kérdjük a t. igazgatóságot tudtával történt-e ez? és a bank jogügyi tanácsosa, titkára Tnrczy Dezső úr, illetőleg ezen értéktelen wischek beperesítője, íigyelmeztette-e a bank igazgatóságát arról, hogy a beperelt feleket széles ez országban ném találják sehol? és ha figyelmeztette, melyre azt hisszük a bank titkárja kötelezve volt, miért nem szüntette be ezen pereket, és miért nem akadályozta meg, hogy a bank ilyen rováson az ügyvédnek tetemes perköltségeket fizetni kénytelenítetett? mert azon esetben, ha a bank ügyvédje az ilyen létezetlen nevű egyének ellen a pert szó nélkül folytatta minden tekintetben ő is felelős, mivel ő a bank titkára, tehát hivatalnoka volt, s igy tudomásának kellett ezen ügyről lennie! . . . — Több pápai polgár és a népbank szerencsétlen részvényese. — Figyelmeztetjük a népbank tisztelt részvényeseit, hogy a liquidátiő kimondása céljából, a népbank j ö v ő szerdán közgyűlést fog tartani. — Helyreigazítás. Mult számunkban a. népbank bilantiáját illelöleg, tévesen az állt, hogy a felügyelő bizottság azt január hóban vette, holott az csak február végével készült el, mit ezennel helyreigazítunk. • - Még valami Stampflról. Mártius hóban Stampfl a népbank nevében az iglói hitei-intézettől magának 2400 forintot szédelgett ki. Ezen ugyan nincs mit csodálkoznunk, hanem annál többet azon, hogy Stampfl egy meghatalmazvány alapján ezen pénzt a helybeli postahivataltól felvehette annélkül, hogy a népbank igazgatóságának ezen ügy felöl bár mi sejtelme vagy tudomása is lehetett volna. Természetes, hogy szegény Stampfl*nak nyakába most mindent oda akasztani könyü dolog! Csarnok. A viszontlátás. (Polko Eliztől). 3. folytatás. Ford. Etelke. — „Bizony elég vigyázatlanul cselekszik az, a ki ápoltját pár órai pihenés miatt magára hagyja s addig gondtalanul aluszik, ha egyszer az a beteg olyan szófogadatlan mikép a helyett, hogy vidám hangulatban töltené idejét, biiskomor verseket szaval s vadoroszlán hangú hadnagyai órák hosszant, históriákat meséltetett magának!" Erich kezét nyújtotta az egykori játszótársnak. — Szemei ismét fényleni kezdtek. — Ki érdemli meg komolyan a dorgálást — Beáta testvér vágyén, engedelmes ápoltja?" Nem meg volt-e önnek is hagyva, hogy egészuap pihenjen?" — A nagyon is gondos Veronika néne hiába aggódott annyit miattam , — én most már teljes erőmnél vagyok ismét, néhány órai pihenés nálam csodát művel." — Hadd nézzem literét, már ismét van láza. Szófogadó patiensem most befogja venni a gyógyszert, azután elkölti frugalis ebédjét s nem beszél többet egy szót sem. Majd jobban kinyitom az ablakot, hogy erősebbeu hallhassa a szökőkút csevegését, azon igen jól el lehet aludni." Erich jóváhagyólag intett. Oly boldogság teljes érzés szállta meg, oly édes nyugodtság s figyelemmel kisérte a mint a kedves jelenség ide, oda mozgott, csendesen, minden zörej nélkül végezte a szükséges teendőket, úgy gondoskodott róla mint egy gyermekről. — Csak midőn helyet foglalt a magas támlájú székben s valami finom csipkemunkát vett elő, szóllak meg Erich halkan. — „Hagyjuk csevegni a szökőkutat a mint neki tetszik — meséld el te nekem, hogy miként történt minden!" — Apáca fátyolod úgy tűnik fel előttem mint egy rosz álom. Hat évig voltunk távol egymástól, hat hoszszú évig nem tudtam rólad semmit, ah! mennyit vesztettem ez idő alatt! mennyi hányatáson, megpróbáltatáson mentem keresztül! minden úgy van most is mint az előtt és mégis mennyire másképen! — „Hogy történt minden? — ismétlé Beáta s pillanatra halvány pir boritá arcát, — ezt elmondanom nem fog soká tartani. — Anyáin B.-ben, hová válásunk után mentünk másodszor is férjhez ment. — Második férjét az első találkozásra szenvedélyesen meg szerette s ezt a boldogságot valóban meg is érdemelte anyám, késői szerencse volt az ránézve, mert atyámali házassága igen szomorú volt. Menyegzőjök előtt kevéssel, a vőlegény súlyosan megbetegült M anyám kétségben erős fogadást tett, hogy hajegyese meggyógyul: engem zárdába ad. — Meggyógyult! — s egybekelésük utáni tavaszon anyám engemet L.-be vitt s az irgalmas nénék zárdájába adott. Eleinte szomorkodtam, sokat sírtam; — de az apácák valóságos angyalok voltak s később vágyódtam én is hozzájok hasonló lenni. — Ez időtől fogva nem irtam többé neked! — S & te leveleid sem jutottak hozzám, — később esetleg megtudtam, hogy atyád meg halt. Ekkor' kértem a főnöknőt, hogy írhassak neked,— ő meg is engedte s a néhány sort kézbesittés végett anyámhoz küldte. De választ soraimra nem kaptam soha!" — „Mert nem tudhattam rólad soha semmit kedves Márta" monda Erich megindulva. Ah! ha csak gyaníthattam volna, is hogy mint bánnak veled " — „Erről hallgatnod kell vagy távozom mellőled !

<£ tiltakozott a leányka félelmesen; — meg akarod zavarni erőszakolt nyugalmamat?! — Oh Márta, mennyit vétettek e|lened?! te még m(ost nem tudod mitől fosztottak meg téged! — „Hivatást adtak!" — Ez nem hivatás, ez megrablása egész valódnak! Én azt hittem, hogy ez a magasztos áldozat csak szabadakaratból történhetik." „De talán még nem határoztad el, hogy örökre viselője lész e sötét ruhának?" A leány elfordult tőle s borzadály futota végig egész alakját, — „Csak egyes pillanatokban szállt meg a kétely a csata mezőn" — suítogá alig hallhatón — csak az tántoríthatna el ha már nem tudnék senkinek sem segítségére lenni a habom kimondhatatlan nyomorúságában. Mert ah ! még nagyon gyenge vagyok! — Ne beszéljünk erről többet! — A rémséges képletek ismét elém tűnnek. Az első csatatér volt ez mit életemben láttam, azt képzelem egy második háborút uem tudnék túl élni!— De legyen most mind kettőnk lelkében béke, béke! Nem beszélt többé egyik sem. Márta kezei ölében pihentek. Álmodóként bámulta Erich a kedves ujján a mennyei jegyes gyűrűjét. Ah mint vágyott azt az, áldott kezet csókjaival borittani, — ott volt közvetlen közelségben mellette s még is oly elérhetlen távolságban Egy át hidalhatlan mélység választotta el az egykori kedves játszótárstól. Ezekhez a finom alabástrom fehérségű újjakhoz a minőket Fiesole szokott isteni alakjainak kölcsönözni, csupáu Csak a menynyei vőlegénynek van már joga. Kint a szökőkút csak zsongott,j csak zengett mint távoli orgona hang s midőn Erich szempillái végre becsukódtak, akkor ismét a kedves vidám mosolygó arcú leánykát hallotta beszélgetni amint tréfás kedvében azt kérdezé tőle „Mindég szeietni fogsz te engem? akkor is ha már száz éves leszek?" — „Tovább — óh még sokkal tovább!" válaszolá reá álmában. Szép napos idők következtek a fentebb leirt esemény után s a kellemes idő jóltevqleg hatott úgy a szegény ápolókra < mint eró'sitöleg a lábbadozókra órákszám e^ üldögélhetett már Erich,