Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-04-14

pusztít, a törvényhatóságokat is felkérte nemes céljának támogatására. Hazánkfiai közül is akárhány lehet ott most elhagyatva, kétségbeesve a nyomor karjaiban, kik tehát honfiaik támogatására joggal számolhatnak s igy hisszük, ha az adakozás iránti felhívás városuuk hatósága részéről közzétetetni fog, városunk közönsége sem marad hátra az irgalom, felebaráti szeretet és hazafiság adójának tehetségéhez mért lerovásában. — A közigazgatási bizottság ülése. A megyei főjegyző az ügyforgalomra vonatkozólag jelenti, hogy a február hóban elintézetlenül maradt 17 ügydarabhoz márciusban járult 446 nyiLvános betegápolási és 522 közigazgatási más természettel biró ügydarab. A forgalom legnagyobb március 30-án, mikor 58, leglanyhább pedig 3-án volt, mikor csak 8 darab érkezett be, az előző hónaphoz képest átalában 37 darab, apadás mutatkozott. — Elintéztetett 945, közgyűlési tárgyalásra félretétetett 13, nyilvántartásban maradt 6, elintézetlen 21. — A közigazgatási bizottság iktatójába beérkezett 55 darab közül elnökileg elintéztetett 16, ezen gyűlés napirendjére kilüzetett 39. — A pénzforgalom az alispáni hivatalnál tett március hóban 1392 frt. 60 krt, mely összeg az előző hónaphoz képest 3482 frt. 91 kr. apadást tüntet fel. Kiemelendőnek tartotta a jelentést tevő, hogy a megyei nyilvános betegápolási alapból a kórházi tagdijak fedezésére csak 100 frt. 93 kr. fordíttatott, mig 327 frt. 21 krt, a fizetni köteles községek, illetőleg egyének fedeztek. Az újoncozás a megye egész területén befejeztetett, eredménye: Az 1877. évi havjutalék végleges számbavétele óta a f. é. fősorozásig eszközölt utóállitások alapján 28 egyén állíttatott;— a fősorozásnál a közöshadsereg jutalékába 434, a honvédségébe 162 egyén soroztatott be, felülvizsgálatra 3 küldcte't. — A Veszprémben utóállított 16 egyén közül, besoroztatott, 12 visszahelyeztetett, 3 mint teljesen alkalmatlan fölmenteiéit; az Enyingen utóállitott 1 egyén mint 2. korosztályú a honvédséghez lett besorozva. A közbiztonság a lefolyt hóban nem volt egészen kielégítő, a bejelentett folvajlások között 4 jelentékenyebb is előfordult. Tüzctet 9 volt 2134 ft. 60 kr. kárral, melyből biztosítás által nincs fedezve Í204 frt. 60 kr. A kir. adófelügyelő jelentése szerint az egész megye adóhátraléka 1877 végével 309396 frt. 4 kr. volt, mig az 1878. év első negyedének előírása 273525 ft. 93 kr. az összes tartozás tehát 5S2921 forint. 97 kr. volt. Befizettetett pedig január és februér hóban 175837 frt. 83 kr; márciusban 33354 frt. 25'/, kr; a hátralék tesz 373729 irt. 88'/, krt. Az idei március havi befizetéseket a mult évi megfelelő hónapjaival összehasonlítva 23514 frt. 62'/, kr. apadás mutatkozik. Az árvaszéki elnök jelentésében a megyei árvaszék és községi gyámok működésének hü kévét adja, kiemeljük a következőket: Az 1877. év utolsó negyedévej az árvaszék hatósága alatt maradt 10428 gyámolt és 31 gondnokolt, összesen tehát 10459 egyén, mely szám a jelen év első negyedében szaporodott 367-tel, de a nagykorúság elérése és halálozás folytán fogyott 122-vel, tehát a jelenlegi létszám 10704. Az 1877. év. végével elintézetlen ügydarab maradt 22, a jelen év első negyedében beérkezett 1593, a feldolgozandó darabok száma tehát 1615 volt. Elintéztetett 1304, mely számból Kőrösy ímre, árvaszéki ülnökre 4S5, Tüttüsy Mihály, árvksz. ü-re 3S0, Szentes József ügynökre 94 esik; elintézetlen 311. A kiadó hivatalnak kiad-yányozás végeit a mult évi hátralékkal együtt átadott 173Í db. közül kiadatott 1528, elintézetlen 203. A jelentést teA'ő sajnosán panaszkodott, hogy a községi közgyámok és elöljárók, kevés kivétellel, legnagyobb mérvű hanyagságot és vétkes gondatlanságot tanúsítanak számadásaiknak beterjesztésében, igy az 1861 — 1827. év közötti időről nem kevesebb mint 2S2 számadás nem lett beterjesztve; a mulasz'ó községek következők: Lepsény, Alsó-Lszkáz, Varsány, Foksznbadi, Xyőgér, Kis-Pirilh, Karakószörcsök, Tüskevár, Gy írott, Magyar- és Német B.-Sz.-László, Enying, Siómaros, Papkeszi és Hajmáskor; itt csak azon községek számlálvák fel, melyek 1876 előtti évekről vannak hátralékban, mert ezen évről 52, 1877-ről pedig 159 számadás nem küldetett még be. — A számvevői észrevételekkel kiadott, de mig vissza nein érkezett számadások összege 69. A számadások beküldésénél tapasztalt ezen hanyagság a számvevőség működését is gátolja, a már beterjesztett számadások közül ugyanis 135-t átvizsgálni nem lehetett, minthogy az előző évek számadásai nem küldettek be. Eddig 24 községi közgyám ellen lett büntető eljárás és felhívási kereset indítva. Irodaion* és Eiíüvésací. — Szülészet Kisczelben. Vendégeink vannak, és bocsássuk mindjárt előre azt is, hogy szívesen látott vendégek.— Szuper Károly színigazgató jól rendezett kis társulatával néhány nap óta városunkban időz. — Őszintén megvallva, aggódva néztünk Szuper ur e válalatának eredménye elé, mert tekintve városunk kis népességét, e vállalat bizton merésznek mondható. Annál jobban esett nálunk, hogy Szuper ur bízva, városunk és {környékének hazafias és a művészetet pártoló közönségében, annak áldozatkészségében sem csalatkozott. — Tíz előadásra bérletet nyitva, már az első előadáson mintegy 36 támlás szék volt elfoglalva. — Szükségesnek véltem ezeket felemlíteni, mert becses lapja egyik számában sajnálattal kellett olvasnom, hogy Pápa városa nagyszámú intelligentiája dacára, ily kis színtársulat sem képes magát ott fenntartani.' líjah! A pápai publicumnak kényes izlése és nem könnyen kielőgithetö igényei vannak! ők operáról álmadoznak, zenekart kivannak, és igy tehát vidéki színészek nem felelhetnek meg várakozásuknak. — Xo de vigasztalódjék Szuper ur, ő nem az első és. — hála a művészet iránt lelkesülő pápai közönségnek — tán nem is utolsó, ki részvét hiány folytán szomorú emlékkel kénytelen Pápáról távozni. Hisz ott voltak mult nyáron a fehérváriak, volt azoknak zenekaruk, adtak operát is, és mi volt a facit? Xo de félre e bús töprengésekkel, melyek ugy is csak pusztában elhangzó szavak, beszéljünk derék színészeinkről: Szinidényünk mult hó 30-án „Rád bízom nőmet" című vígjátékkal nyílt meg. Nem szándékozom recensensnek felcsapni, mert arra hivatást nem érzek magamban, és mivel az eddig itt előadott darabok már úgyis mind, még pedig nagyon helyesen, birálfattak a Pápai Lapokban. Nem is volna könnyű dolog declarálni, valljon színészeink melyike, kedvence a közönségnek, mert mindegyik eddig jól tölte be helyét és kivétel nélkül elismerést érdemelnek. De hogy még is neveket említsek, Ujfalusiné, Király Amália, Darvayné, Erdősné, Szuper, Somogyi üarvay, Ernyei, Mártonfi méltán megérdemlik műértő közönségünk elismerését. Mint értesülünk színtársulatunk innen Szombathelyre szándékozik menni; fájlalva fogjuk azon élvdús estéket nélkülözni, melyeket csinosan összeállított változatos repcrtoirjával nekünk szerzett. Sok szerencsét kívánunk Szuper urnák további vállalataihoz, és ha távozni fog, legyen meggyőződve, hogy fáradozása nálunk méltó elismerésben részesült és kívánjuk neki, hogy Kiscelböl megelégedetten távozzék, valamint ő is társulatával nálunk kedves emlékezetben maradand. V u p i d ó. ille&Tei és helyi hírek. — Személyi hirek. Simor János törvényszéki biró úr és Köves János kir. ügyész úr Veszprémből folyó hó 6-án városunkba érkeztek; a népbank hivatalnokai ellen megejtendő vizsgálat keresztül vitele céljából. — Dr. Kövy József úr lapunk munkatársa, folyó hó 9-én utazott el Berlinbe az ugyan ott folyó hó 10—13-án megtartandó orvos sebészeti congressuson részt veendő. Berlinből ismét becsbe megy a hol az orvosi egj'etcm tanárai körében pár hetet tölteni szándékozik. Májas 1-ső napjaiban pedig ismét visszatérend városunkba. Kívánjuk, hogy a derék és buzgó orvost minél előbb helybeli áldásos működésének terén ismét üdvözölhessük. Az orvos xir bécsi címe: Wien allgemeines Krankenhaus, hová mindennemű irásos megkeresések intézendők. — Jekel falusi Sándor keresk. minisleri titkár ur a m. kir. posta igazgatóság részéről Stampfl Gusztávnak adott 1000 frt. előleg ügyében városonkban időzik. Gombás Antal volt pápai ügyvéd és keszthelyi kir. járásbirósági albiró a n. kanizsai kir. törvényszékhez bíróvá neveztetett ki. — Vérfagyasztó rabló gyilkosság, F. hó 7-én a herendi vasúti állomás szomszédságában lévő, s az erdőszólén fekvő 221. sz. pálya-őrházba d. e. 11 és 12 óra között, midőn apályaőr a városba ment, két szeutgáli csősz a honnmaradt s épen főzéssel foglalkozott asszonyt a konyha mellett agyonlőtték, a kint levő mintegy öt éves gyermeket pedig a gonosztevők a közel levő csekély vizet tarfalnazó árokba dobták s lábbal mindaddig lenyomva tárták, a meddig a szerencsétlen gyermek ártatlan életét ki nem lehelte. A házban levő szekrények feltörése után, a készletben volt 30 frtnyi összeget mag-okhoz véve a rablók tovább állottak. Az ezen borzasztó esetről mitsem gyanító pálya-őr hazaérkeztekor rémülettel látta a bablógyilkosság borzasztó nyomait; a szeiencsétlen családapa jelentése folytán már másnap a veszprémi törvényszék részéről a vizsgálóbíró a borzasztó telt színhelyén volt, s a megejtett vizsgálat, eredményre is vezetett a mennyiben egy herendi vendéglős, ki vasárnap délelőtt az őrház közelébe járva, a két csőszt őrházba bemenni látta, a nyoraozó bíróságot helyesen informálta. Ezen informatió következtében a két csősz letartóztatott és rövid vallatás után bűnöket elismerték, valamint azt is, hogy idevonatkozólag rég forralt tervöket valósították meg, mivel a pálya-őrnél nagyobb összeg pénzt gyanítottak. — A bűnösöket a veszprémi fogházba kisérték. — A herendi porcellán-gyár. Hazai müiparunk egyik büszkeségét, egyik világhírű nevezetességét a herendi porcelán-gyár képezi, melyre mi Veszprém megyebeliek kétszeres joggal büszkélkedhetünk, hiszen ezen büszkeségünkre feljogosít Kerendnek megyénkhez tartozása és főképen az, hogy a gyár alapítója és genialis tulajdonosa megyénk szülöttje. Kellemetes vidék az, melyben a hajdan kiáltal sem ismert igénytelen Herend községe fekszik, s az utas az alig pár házból álló falu mellett megjegyzés nélkül haladna el, ha Fi scher úr ezen világhírű gyára nem léteznék ott. A mint az ember a veszprémpápai országúton Herendre ér egy nagyobbszerü, messziről uri kastélynak tartható, emeletes épülethez ér, melynek fehér homlokzatán nagy belükkel hazai nyelvünkön ez áll: „Fischer testvérek porcéi Ián gyára," s mely épület magában öleli a munkás szellem azon telepét, mely Magyarország becsületére a világ verseny terén oly sok ízben már kiérdemlett babért hozott. A gyártelep helyén hajdan igénytelen szalmás viskók álltak, ezek a már Istenben boldogult Fischer apa által leromboltatván, helyükbe a jelenlegi emeletes épület emeltetett. Az épület nagyrészét a gyár helyiségei és műcsarnoka veszi igénybe, a többi részeit pedig a derék család lakja. Barátságosan fogadtatik itt minden idegen, maga a tulajdonos úr által, ki egyszersmind az öt világrésszel össszeköttetéshen lévő üzletet vezeti. Es noha a herendi poreellán-gyár, gyártmányait illetőleg a földtekén unikum, mégis nyitva áll az mindenki számára, s megtekinthető mindenki által, mert a tulajdonosok mint igaz vendégszerető magyarok nem követik a külföldi gyárak titokzatos elzárási sistemáját, hanem megmutatnak mindent, felvilágosítást adnak mindenről, mert meg vannak győződve, hogy a herendi porcellán-gyár titkát, ellesni ki sem tudja, mivel ezen titok nem más, mint a Fischerek sajátságos eredeti müizlése. Midőn mi ismeretlen létünkre a tágas gyár helyiségébe léptünk, a szives tulajdonos által nyájasan fogadtatva mindenek előtt az emeleten levő múzeumba, vagy ha úgy tetszik gyári raktárba vezettettünk be. Mi ki Fischer urnák a bécsi világkiállítási nagyszerű tárgyait láttuk, nem hittük, hogy az ott láttakon kivül a művészetnek még nagyobb gyűjteménye is létezhessék valahol, s ezért kétszeresen lepett meg az, a mit Herenden láttunk. Egy nagy terem telve sajátságos szerkezetű, sajátságos ízlés és sajátságos alakú porcellán tárgyakkal olyau látvány, mely bámulatra ragadja még azt is, a ki már előbb a világ legnagyobb porcellán- gyárainak raktárait és dísztárgyait szemlélte. Elüt az itt látható tárgy minden idegen gyártmánytól ugy, hogy első pillanatra ráismerni a herendi gyártmányra, mely ép oly sajátságos és eredeti ízléssel bír, mint a milyen az építészet terén a gothicus, a római, a görög, az egytomi vagy az arabs építészi stilus, ugy hogy a porcelláu-gyártás terén a herendi stylus, vagy a magyar stylus mindennek a netovábbja. Óriási vázák, apró szelencék, csészék, ezer és ezer dísztárgyak, sajátságos ékitménynyel, Ízletes festménynyel ellátva képezik ezen nagyterembe összehalmozott műtárgyak kirakatát. Itt napokat kellene tölteni ha az ember minden egyes tárgyat behatóan megvizsgálni, megnézni akarná és az ki ezen gyűjteményt nem látta, nem bírhat fogalommal a herendi porcellán-gyár jelentősége felől. — Mi röviden ide vonatkozólag csak azt mondjuk , hogy a porcellánipar terén a herendi gyártmány a classicus korszakot képviseli s a mit ezen gyár előállít, az a fejedelmi lakosztályok díszére szolgál. A gyűjtemény terméből a rajzolók és müíéstó'k termébe vezetett vendégszerető és előzékeny gazdánk. Tágas világos terem az, melyben tiz vagy tizenkét művész folytatja serény munkáját. A mi leginkább meglepett és a mi legkellemetesebben hatott reánk azon tapasztalat volt, hogy a festők között több fiatal magyar fiukat láttunk, a kiket Fischer úr a nép köréből kiemelve betanítva ezen pompás művészet számára kiképzett. Mindenféle tárgyak díszítésével láttuk az itt lévőket foglalkozni s a készletben lévő nagy mennyiségű műtárgyak után ítélve a világban elismerésre talál a herendi gyártmány és óhajtandó volna, hogy hazai főuraink a műkincsek ezen nemével díszítenék fel termeiket. Megnéztük a többi munkaterméket is, s mindenütt fiatal magyar munkásokat találtunk ügyesen dolgozni. A készítésből megtudtuk, hogy milyen óriási fáradsággal jár a műtárgyak előállítása, igy pl. nagyobb dísztárgyak 30—

40—50 külön darabban formáltatnak és azután (Polko Eliztől). 2. folytatás. Ford. Etclke. — „Hála istennek sóhajtott fel teljes szivéből! — Megláthatom majd szegény hü szolgámat?! — „Még nem, de majd ha menni tud azonnal." Majd ismét a régi bágyadfság veit erőt a betegen, de már mégsem nehezült rá oly nagy inertekben, gondolatai nem hagyták el, erezett, látott mindent tisztán. Midőn ismét megszóllalt azt kérdezé „hol vagyok?" — „Valami gróf K. kastélyában." — Itt lakik maga a birtokos is? vagy családjának valamely tagja? — Nem, a K. családból úgy szólva már senkisem él, én nem is tudom tnlajdonképen, hogy kié most ez a kastély? Jelenleg mi vagyunk a birtokosai. Mondhatom , hogy gyönyörű kórház a melynél pompásabb tartózkodási helyet képzeld is alig lehet lábbadozó betegek számára." — „S te voltál ápolóm kedves Márta! neked köszönhetem életemet?!" — „Csak régi adóságot fizettem le" — válaszolt mosolyogva, — te bizonyosan el is feledted már. hogy egyszer ama kis leányt saját életed kockáztatásával mentetted ki a folyamból?" — „Ah! én semmit sem feledtem el Márta!" — Ne nevezz engemet mások előtt igy; mert lehet, hogy nem maradhatnék többé

1 veled, Beáta testvér jobban is hangzik. Azután most már nem is szabad többet beszélned, mert ismét vissza jön a láz." El hallgatott hát Erich, de szemei nyitva maradtak s minden mozdulatát követték a nyúlánk, setét alaknak ruhái mozgását, foglalkozó hófehér kis kezeit, melyekkel most számára hüs.sitőt készített. Szótlanul nyújtva oda a poharat a mig o aunak tartalmát itta, lassan végig simította homlokát a fehér kezecske s meg érintette bal halántékán az üteret. — „Azt hiszem, hogy most már csakugyan ráhagyhatlak egy. szolgára, megfogadom Veronika tanácsát, lefekszem pár órára. Kifárasztottál egy kissé, holnap—monda vidáman — majd annál frisebb leszek!! — s búcsuzólag intve Erichnek elhagyta a termet. Távoztakor egy barátságos kinézésű ápoló lépett be s foglalt helyet a beteg ágya mellett. A szökőkút csergése mintha beszéddé vált volna „Márta fel van találva!" hangzott a csengő éneklő viz moraja, a szunynyadozó beteg álmaiban. — Mint mélyebbek mélyebbek lettek az árnyak az erkély teremben s mire a kíváncsi hold fényes sugarai betolakodtak a sötét függüny hézagain, egy nyugodtan alvót láttak feküdni az ágy párnáin, a boldog elégültség mosolyával ajakán. * * * A legközelebbi reggelen egy komoly, idegen teremtés jelent meg Erich fekhelyénél: Veronika testvér. Ürömét fejezte ki, hogy egészen láz nélkül találhatta a beteget, le vette fejéről a köteléket, de a legnagyobb vigyázatot rendelte. — Ha kímélni fogja magát s minden tekintetben szót fogad, úgy egy hét múlva már fel kelhet!" — monda neki barátságosan. — Nem sokára megengedhetjük önnek azt is, hogy néhány sort írhasson, de ha már most is óhajtana hozzátartozóinak mintlétéről tudósítást küldeni, úgy Ceáta testvér írni fog helyette. Nagyon jól tette Beáta, hogy egyszer már nyugodni ment., mert nagyon ki van merülve, gyenge teste nem képes lépést tartani feláldozó szolgálatkészségével. i — Mióta fekszem én itt? mennyi idő óta ápol ö engem?" — kérdezé Erich — semmi kép sem tudok vissza emlékezni az idő folyására. i — „Négy hét óta ápolta önt éjjel, nappal. Nála nélkül aligha jött volna ön ide, s valószínű, hogy már rég a halojttak között volna, Beáta találta meg önt. A kocsi már megindult a többi sebesültekkel, midőn szemei önt meg pillantották, s dacára annak, hogy mi többiek önt halottnak hittük, kérésének engedtünk s el hoztuk önt is -- hála az ég urának! . . . — „Ah! Csak anyám élne még, hogy megköszönhetné neki!" — sóhajtá mélyen megindulva Erich." — „A testvér nem érdemel köszönetet, jól tudja, hogy ő csak gyenge eszköz lehet a mindenható kezeiben, mint mi mindnyájan." — Nem láthatnék egyet a felépültek közül? „legényein szegény tudom, hogy még nincs annyira." — Egy szász hadnagyot fogok önhöz fel küldeni ő az kinek már nem veszélyes a lépcső járás. Csak azután ne engedjen magának sok háborús dolgokat mesélni, ezt ön még nem volna képes elviselni." Kis idő múlva, egy barna arcú, jóravaló katona foglalt helyet Erich ágya mellett s megígérte, hogy naponként meg fogja látogatni. Hanem Veronika jóslata igaznak bizonyult, még nem volt elég erős arra, hogy a háborús dolgokróli emlékezést elviselhesse; tulajdon képen már az elbeszélő nyers hang is kellemetlenül hatott rá, csak abban a percbeu esett jól társalgása midőn a jó ember Beáta apácáról kezdett beszélni s egyszerű modorával igy kiáltott fel „Angyal az a leányok közül, kire a világ legnemesebb, legjobb embere is méltatlan volna. Mi mindnyájan tűzbe mennénk érte! Senki sem tud hozzánk oly gyengéden nyúlni, velünk oly ncmessn beszélni; meg sem mukkantunk midőn ő köztünk volt, ha bár oly nagy fájdalmunk volt is, hogy majd nem a légbe repültünk miatta. Összeszorított fogakkal tűrtünk, hogy azután tőle dicséretet hallhassunk, a miért oly bátran tűrjük a szenvedést. S ő maga volt köztünk még is a legbátrabb; mert mikor valamelyik — sebeit bekötötte, vagy a másik apácának — a ki jóravaló sebész — a medencét tartotta mig az rajtunk valamit metélt, oly halvány lett a látottaktól, mint a fal s reszketett mint a nyárlevél, de azért meg álta helyét mint az igazi katona. Veronika nem törődött vele ha valaki