Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-04-14

illesztetnek össze, mely műveletnél a cirkálom és a kiszámítás fon­tos szerepet játszik, ezen felül pedig egy-egy tárgy ötször, hatszor, tízszer kerül a tűzbe mig a csiszoló kezébe adatik, me j y óvatos munkát szintén herendi születésűek végzik. — A ^várban! tartózkodásunk fájdalom oly rövid volt, hogy a fe­lette complicált eljárás minden apróbb mozzanatait megfigyel­nünk nem lehetett, s igy a gyártás részleteiről ez alkalommal nem szólhatunk, s csak azt emiitjük fel, hogy a herendi Fischer nev eldtt tisztelettel megállni minden magyarnak kötelesságe és a ki teheti, vegyeo magának fáradságot, s nézze meg Heren­det, mely megfogja őt győzni, hogy hazánk az ipar a művé­szet számára termékey talajjal és értelmes néppel bir. — Vérfagyasztó lyncholás— Mint lapunkat értesitik Győr megyei Felpéc helységben e hó elején tüz ütvén ki egy szegénysorsu embernek háza leégett; a felbőszült nép alaptalan gyanú folytán egy a leégett házban lakó embert, a tüz szándé­kos gyújtásával terhelvén, kegyetlen módon kivégzett, vadállati dühvel rontott a nép fejszével, vasvillával és egyébb eszközök­kel a szerencsétlen áldozatra, s azt a helyszínén felmarcangolta. Midőn ezen borzasztó tettet felemiitjük, reményleni akarjuk, hogy Győr megye hatósága ezen vad község lakóit példás szigorral fogja sulvtani. — Mi a prágai keztyűket szeretjük, keressük és fi­zetjük drágán, mert el tagad hatlan jóságuk mellett a prágai kez­tyü ép olyan divat, mint a kassai sonka, pedig a Pápán készült keztyűk sem rosszabbak a prágai keztyüknél, kár hogy mi pá­paiak sem ismerjük, és igy nem méltatjuk azon gyártmányt, melyet Pákor János helybeli keztyüs készít. Többször volt al­kalmunk meggyőződhetni, Pákor úr jó gyártmányáról illetőleg kitűnő keztyűró'l, s a helybeli ipar érdekében, hazafiúi köteles­ségünknél fogva, felhívjuk polgártársaink figyelmét ezen derék iparosunk készítményeire. — Stampfliigy. Stampfl Gusztáv megszökését egyes érdekes episodok előzték meg, u. i. fütül-fátul mindenféle hamis ürügy alatt pénzt szédelgett össze, és hogy ártatlansága felől a nagy közönséget meggyőzze előbbeni szokásos dorbézolásaita régi modorban folytatta, mulatott mint Dárius, kinek szénája legjobb rendben van. Közvetlenül elutazása előtt meghitt barátjának Tarczy Dezső ügyvédnek látogató jegye alapján F. helybeli ká­véház tulajdonostól 200 forintot kért „holnapig" költsön a mitsem gyanítani akaró kávés küldött Stampflnak 100 forintot, mivel 200 forint esetleg kezénél nem volt. Tudvalevőleg Stampfl Gusztáv nem csak a szépek kedvelője volt, hanem a helybeli „Gottsehee"-erek „leghűségesebb kuntschaftja" is volt s hűsé­gében, lovagiasságában három, négyszáz forintot egy füst alatt eljátszani Stampflnak annyi volt mint a Gottscheebernek egy narancsot elveszteni; ily körülmények között megfogható, hogy Stampfl mielőtt Pápa városát a faképnél hagyta volna útravalóul a jó Gotlseertől is kert egy kis költséget. Kapott is Sdravlch Mátyástól 100 forintot. Pápáról ápril 2-án a délutáni vonattal utazott ő egészen háboritlanul Győrbe, nem vitt ő akkor magával egy kis kézi táskán kivül semmit, melyben alkalmasint bő uti költség volt és egy revolver, mely különben is kedvenc fegy­vere volt, mely a bank hivatalában is mindég kezei körül vala látható. Egy esetleg vele Győrig utazó pápai uri ember Stampflt felette zavart és felizgatottnak lenni állítja s utazását Győrig egy másodosztályú coupeeba tevé meg. Midőn azonban a vonat Győrbe ért, Stampfl urat a pápai utas kiszállani nem látta, noha különösen vigyázott reá. Hogy hova tünt Stampfl Győrből, azt mai napság meghatározni többé nem lehet; de a mint Tarczy Dezső Stampfl úr meghitt lelki barátja nekünk monda Stampfl még ápril 3-án d, e. Győrben láttatott, a hol is Tarczy Dezső úr állítása szerint, mig két hamis váltót escomptierozott: útra­valóul Ezen „jó madár" a ki csa­ládját, rokonait ilyen borzasztó szerencsétlenség és szégyenbe ejtette olyan szívtelen volt neje és gyermekei irányába, hogy azoknak, nem többet mint három f o rin t 50 kr ér t hagyott hátra. Valóban nem csak a szerencsétlen nő és a gyermekek szánandók, hanem szánandó St-nek városunkban köztiszteletben levő mostoha apja, nem különben ipja, kiket anyagilag borzasztó mérvben károsított. Amennyiben a hamisított váltók után ítélni lehet, ezeknek száma hír szerint oly nagy, hogy nyolcvan­ezer forinttal fedezni alig lehetne. — A nemesis keze. Megfoghatatlan, hogy miután a hamis bilancia aláírásának megtagadása óta a józan ész kétsé­gen kívülinek tartá, hogy a bank hiányait a kezelő személyzeten úgy kiabált is mint ha nyársalták volna, de igazán valami kön­ns'ebbülést is véltünk találni a kiáltásban. Veronika is nagyon jól végzi teendőit, de hiába, neki nincs oly puha, gyengéd érin­tésű keze mint Beátának s nincs oly részvét-teljes tekintete! — Tapasztalni kellett ezt bizonyosan önnek is uram. Minden érin­tésére az édes anya jut az ember eszébe, mikor fejünk alját igazgatja, szóval mindég, ha még oly fiatal is Beáta." . . Igen. Az egyszerű társalgó eltalálta az igazi jellemzést, a leg gyengébb kézre, s a lagszelidebb szemekre: az édes any­jáéra kelle gondolni ha Beáta közel volt, ismétlé, halkan az ifjú. Ah csak élne még anyám, hogy mesélhetnék neki ez angyalról, ki a halál karjaiból kiragadta fiát! Midőn egyedül maradt, elővont kebléből egy miniatűr ké­pecskét, az egyetlen emléket, melyet atyja birt nejétől s mely annak halála után az ő tulajdona lett. Hirteleni halála után — inert egy reggel dolgozó szobájában íróasztala előtt élettelenül talállak. Ez időtől fogva őrizte a fiú e drága emléket, melyet az atya életében szive felett viselt. Soká, hosszan nézte most, Erich e büszke, szenvedélyes arcot, a kellemes ajakat melyen lágy mosoly látszott átvonulni — mély fájdalom s forró vágy fog­lalta el szivét. — „Senki sem siratott volna meg engem ha ez idegen földöu elpusztultam volna!" susogá. Minden minden oda, mi gyermek koromat oly kedvessé tette s kis menyasszonyom az én szelíd Mártám! — apáca ruhát visel!" Elmendorf költeménye jutott eszébe az elhagyatottról, ki úgy vágyott az otthon után s akaratlanul el kezdé mondani. „Czikázó villámok veres fénye mögött. Távol hazáin felöl jönnek a fellegek. Hol jó apám s anyám rég sirba költözött. Kik most körül vesznek mind oly idegenek." — „Ebben nincs igaza!" szakittá félbe a kedves hang,— hát én is idegen vagyok már önnek? én a ki oly jó ismerős vagyok!? monda Beáta, ki lassan észrevétlenül lépett a terembe azt gondolva, hogy Erich alszik. (folyt, köv.) kívül más alig idézhette elő ezen kezelő személyzet mégis márt. végéig háboritlanul vezethette a bank összes üzleteit! noha ezek­nek hivataloktól"! felfüggesztése minden esetben már januárban helyén lett volna, mégis esak ápril elején nyúlt ezen rendszabály­hoz, a t. bank igazgatósága. És ha meggondoljuk, hogy újév óta mennyi furcsa eredetű váltó látott a népbankban napvilágot, érteni fogjuk azt, hogy közönségünk nagyon soktól meg lett volna óvva ha a felfüggesztés ideje korán történend. Hanem sajnos mind ez máskép történvén, ma már csak azt constatálhatjuk, hogy f. hó 7-én Tscheppen Eduárd, elfogatolt. A vele megejtett kihalgatásból főbümészessége ki tünt és a mi jellemző Tscheppen birtokában noha mint bukott kereskedőnek vagyona nem lehetett, még is nagymennyiségű ezüst készlet találtatott. Természetes dolog, hogy Tscheppen felhasználván az elfogatása előtti hosszú időt, el­rejtett mindent a mit rejthetett. Mindazonáltal a másoknál leté­teménybe volt 95 darab ezüst evő kanál 50 pár ezüst evő készlet és nagy mennyiségű értéktárgyak kézrekerültek. Ha meggon­doljuk, hogy Tscheppen bukott kereskedő volt, a banknáli fize­tése valami ezer forint lehetett s családjának nagy száma mel­lett is pazar uriházat vitt s a mellett szőllőt, házat, földet 6 darab sveici tehenet vett és tartott, belátható, hogy csak a bün utján volt képes mindezeket pár év alatt megtenni. Jellemző to­vábbá az is, hogy Tschepen leginkább a szegény sorsú em­berekkel felette durva, goromba, lelketlen bánásmódot, — ho­lott a jómódú emberek előtt valódi szolgalalküséget és meg­hunnyászkodást tanúsított. Nagy elégtétel volt tehát városunk közönségére ezen subjectum elfogatása és hálás szívvel áldja a nép Köves János veszprémi kir. ügyész és Simor János tvszki. bíró urakat igazságszerető, de szigorú eljárásukért, melyet a bűntársak elfogatása és a vizsgálatnak erélyes vitele mellett ta­núsítottak. Sokaktól hallottuk: van ismét „igazság" magyaror­szágon és a törvény keze nem csak a kis tolvajokat éri el ha­nem a nagycsaládok befolyásos palástja alá rejtődző nagy go­nosztevőket is sújtani képes. — Hada Mihály a népbank volt hivatal szolgának, elfogatása f. hó 9-én kihalgattatása után szin­tén megtörtént. Rada mint szolga hűségesen teljesítette azt amit elöljárói parancsoltak és igy tette, tán kevesebb beszámitásalá jöhet hiszen ő csak a gonoszok csábításainak, — meggondolatlansága folytán, esett áldozatul. Milyen rend uralkodott a népbanknál ez a következőkből is kitűnik: nagyon gyakran az összes pénztá­rak kulcsait a hivatalnok urak a cassán felejtették s ezen kul­csokat aztán Rada vitte utánnok. Hogy tervszerinti csaló mani­pulátió folyt ezen intézetnél, mutatja azon eset, hogy Sstamfl és Tschepen csak olyan váltókat fogadtak el a melyeken a lejárat ideje kitöltve nem volt. Ezen manipulatió folytán a váltók ren­dezésére beadott törlesztési összegeket, hol Tscheppen, hol Stampfl dugta zsebre, s a benyújtani szokásos uj váltót nem használták a réginek rendezésére, hanem azt mindég pénzzé tették, vagyis idegeneknek eladták. így pénzelt a Stampfl Tschepen consortium! És mint haljuk valami Bischiczky és Steiner Ábrahám hordták széjjel az efféle váltókat. Mint utólagosan értesülünk Tschepen értékes jószágait nem csak Pápáni rokonainál dugta cl, hanem egy ládával még Sopronba is került. Továbbá Tschepennél egy couffer is találtatott, melyet a megszökött Stampfl hagyott ottan, még pedig közel tizenöt ezer forintnyi érték papírokkal, váltók­kal, kötvényekkel s többefélékkel megtömve. Mindezekből lát­hatni, hogy a „jó madarak" ellen a bűntény kellőleg megalapítható és igy nem fogják kikerülni megérdemlett büntetésüket s mond­ható, hogy a „nemezis keze" a gonoszokat elérte. — A népbanknál felfedezett hiányok a következők: 1. A szakosztályok érdekkönyvei, melyek vezetője Ts. volt, tör­vénytelen vezetettek, a számadás hiányos, tele vakarásokkal, a hozzá tartozó naplók ezekkel össze nem vágnak, a hetenkénti befizetések ugy látszik nem lettek beirva hétről-hétre, hanem egyszerre, ez az oka, hogy a számviZsgálás igen nehéz és a hiányzó fjiefraudalf) összeg pontosan nem határozható meg. 2. A pénzszedő ivei, melyek alapján a hetibefizetések az illető könyvekbe beírattak, nincsenek. 3. A napibiztosok könyyeiből lapok hiányoznak, 1875. szeptember 11-től fogva 1876. már­cius végéig volt napibiztosi könyv ismeretlen okból és módon eltűnt az, később az igazgatóság által vezetett, elsó feljegyzési könyvből minden beirott lap ki van tépve, miokból a bank többi könyveiben előforduló bejegyzések nem hitelesek. 4. A sok ha­mis váltó és adóslevél közt egy 1873. évben kiállított 500 frtra szóló adóslevél került elő, melynek aláírója T. F. már 1866-ik évben meghalt vala, különben más váltók és adóslevelekbe vau­nak iktatva a pénztári könyvekben, melyek nem léteztek, mint­hogy az adósok neveiről semmi jegyzék nincsen, az illető vál­tók és adóslevelekről csak a megfelelő számok figuráinak a pénztári könyv „követel" rovatában. Az eddigi vizsgálat folytán a gefraudált összegek a bank létezése óta 120000 frtra lehet becsülni. Ha ezen összeghez a bank törzsvagyonának elveszett hatvannégyezer forintnyi részét hozzáadjuk, kitűnik, miszerint a sikkasztás kétszázezer forinttal csak megközelítőleg van jelezve, mivel az sokkal nagyobb.. Ha továbbá meggondoljuk, hogy ha­mis váltók és más csalásokból szintén közel nyolcvanezer forint jő ki, akkor a Stampfl- Tschcpen-féle bün consortiumnak rab­lása háromszázezer forintig terjedőnek felvehető. — A népbank liquidálása Folyó hó 11-én megtartott közgyűlésen a népbank részvényesei a liquidatiót elvileg kimon­dották és a liquidálást eszközlendő bizottságot megválasztották. Ugyanezen gyűlésben a felügyelőbizottság jelentését Hannos Zoltán ur felolvasta mely jelentésre Voyta Adolf bankigazgató ur ellenvetéseit megtette Ezután jelentette az igaz­gató, hogy a Vll-dik költsön segélyző osztályai 25% leengedés mellett kiegyezkedni akar, de mivel a közgyűlés a liquidatiót kimondá ezen tárgybani intézkedés mint túlhaladott álláspont elejtetett. Végül a közgyűlésen megjelent Simor János törvény­széki biró ur felszólalva jelenti, hogy Tschepen Eduárd könyv­vivőt, Rada Mihály hivatalszolgát letartóztatta, nem különben Tarczy Dezső bank titkárát valamint Steiner Ignác a zálogosz­tály ideiglenes vezetőjét is. Még felemlítjük, hogy Voyta Adolf elnök a bank vagyoni állapotára vonatkozó leltárt, melyet a fel­ügyelő bizottság közül senki sem irt alá, felolvasta. — Ezen leltár szerint a bank hajdani vagyonának romja tizenhat ezer forintot képezne. — A népbank ügyében a vizsgálat nagy erélylyel folyik. A Veszprémből városunkba jött királyi ügyész ur éa a vizsgáló biró ur fáradhatlan buzgalommal kora reggeltől éjjelig teljesítik nehéz feladatukat. A kihalgatások folytonosan eszközöl­tetnek. A felvett jegyzőkönyvek egész archiviumot fognak ké­pezni, ugy hogy ezen ügy méltán monstree bünpernek nevezhető. Fájdalommal constatálhatjuk, hogy népünk idevonatkozólag szoká­sos indolentiáját megtartja s nem jár el úgy mint eljárnia kel­lene, mert a vizsgálóbíró csak nagy nehezen képes a szükséges tényálladékot kifürkészni, meghatározni és felvenni, a mi sokkal gyorsabban történhetnék ha mindazok kik idevonatkozólag ada­tokkal szolgálni képesek, a törvényt nehéz feladatában támogat­nák. Ennek folytán városunk becsülete, a megsértett és lábbal tiprott jog, igazság és erkölcs, nemkülönben a károsulást szen­vedettek érdeke nevében felkérjük polgártársainkat, hogy minden panaszukat a kiküldött vizsgálóbiró­ságnál, vagy az ügyésznél saját érdekükbe tegyék meg, s mind azon adatokat, melyek ezen hallatlan bün kiderítésére vagy felvilágosítására vezetni ké­pesek, jelentsék fel. — A népbank könyvelnek megvizsgálását a veszprémi kir, törvényszék Schlezinger E. győri gyáros és törvényszéki krsk. ülnök úrra, mint megbizott szakértőre ruházta. Schlezinger ur városunkba érkezett s mint értesülünk a bank összes könyvei­nek átvizsgálását többek segítsége mellett a lehető legrövidebb idő alatt eszközölni fogja. — A népbank elleni vizsgálat megejtése szükségessé tette, hogy városunkban, mint a vizsgálat szín helyén, a királyi ügyészség magát mint a vizsgálat befejezéséig működő önálló ügyészi hivatalt constituálja. —• Mint lapunkat Veszprémből értesítik, Vélsz Ká­roly ur, a régészeti tárgyakat gyűjtő jeles tudósunk Véghelyi Dezső urnák egy művészetileg metszett s 1637. évből való bábsütő mintát ajándékozott. — Mai számunkhoz Ráth Károly orsz. képviselőnknek az állam költségvetés tárgyában april hó 4-én tartott jeles be­széde van csatolva, melyet t. olvasóink figyelmébe ajánlunk. — Veszprémmegye közgyűléséről, melyen lapunk szer­kesztője személyesen volt jelen, részletes jelentésünk térszüke miatt jövő számunkra maradt. — Figyelmeztetjük azon váltóbirtokosokat, kiknek kezén oly váltók lennének, melyeket a népbanki vizsgálattal összefüggésben állónak g3 r anitanának, — hogy azokat a vizsgáló bírósághoz mielőbb beterjeszteni el ne mulasszák, nehogy bün­palástolás vádja alá essenek, — tegyenek félre mindenfélelmet, mert a törvény védpaizsa alá veszi őket, a különben is már ár­talmatlanná tett mumusok ellen. Megnyugtatásul közöljük, hogy a népbank igazga­tósága minden hitelezőt kielégíteni törekszik. Idáig 50,000 ftig rendezett. — Jótékonyság. Az ember szivének megelégedésére és örömére szolgál tapasztalni azt, hogy városunkban az ember szeretet, a népbank-féle afairok dacára is, áldásos gyümölcseit termi. A jótékonyságaikról s valódi nemes érzelmeirköl ismert és köztiszteletben, szeretetben részesülők között mindenkor első­sorban látjuk Ajkay lmréné úrnőt. Ha szegények, ügyefogyot­tak pártolásáról van szó, Ajkay lmréné őnagysága nevét mindig lündökleni látjuk, ő az ki a művészekét és ez által a nemzeti színészetet városunkban felkarolni szokta s rendesen a gyengébb színtársulatokat az ő jószívű közbenlépése menti meg az anyagi bukástól. Ide vonatkozólag ezen nemeslelkü hölgynek egy újabb jótéteményeiről sietünk t. olvasóinkat tudósítani, u. i. a Szuper színtársulatánál lévő és szükségben szenvedő Erdősné E. gyá­molitására Ajkayné ő nagysága ismerősei között gyűjtést ren­dezett, mely gyűjtésnek 20 frt, 90 krnyi eredménye volt. Ezen­kívül a jótékonyságáról szintén ismert Szelestey Lajosné úrhölgy volt kegyes ugyan e célra nagyobb mennyiségű kisgyermek ruhát és 3 ftot gyűjteni. Ajkayné úrhölgy ivén a kővetkezők adakoz­tak: Ajkay lmréné 1 ft, Bezerédy Ödönné 1 ft, Fenyvessy Fe­renc 1 ft. Osvald Dániel l ft. Noszlopy Ignácné 1 ft. Tóth La­josné 1 frt, Bermüller Józsefné 1 frt, Kreiszler Józsefije t frt, Lázár Józsefné 1 ft, Tóth László 1 ft, Pap János 1 ft, Kollány Szörény 1 ft, Paxy Károlyné 2 ft, Steiner testvérek 1 ft, Krausz Miksáné 1 ft, Zimmermann Krisztina 1 ft, Zimmermann Antalné 1 ft, Bartalos lsrvánné 1 ft, Gyurácz Ferencné 1 ft- 50 kr, és Egyvalaki 40 kr. — Szelestey Lajosné úrhölgy ivén adakoztak: Szvoboda Vencelné 1 ft, Vály Ferencné 1 ft, Szelestey Lajosné 1 ft, és Egyvalaki mintegy 30 db. kisgyermek ruhát. Ezen ado­mányokat lapunk munkatársa Magvassy Pál ur szives volt Er­dősné Ella színésznőnek Kis-Celbe elküldeni. A nemeskeblü gyűjtők és adakozók a magyar múzsa nevében fogadják hálás köszönetünket. — Egy verekedő díjnok. Sz. I. helybeli díjnok múlt éjjel 12 órakor paraszt suhancok kíséretében a Herczog- féle korcsmába a korcsmárossal össze koccant, botjával 4 ablakot bevert s csak a megrémült korcsmáros segéd kiáltásai folytán ugrott meg. Rendőrkapitányunk kihez a garázdálkodó feljelentve lett, az illető elöljáró hatóságának az ügyet tudomására hozta. — A miseritoronyóra ügyébeni felszóllalásunkra ér­tesittettünk, hogy az e célra történt gyűjtés ezelőtt 15 évvel volt, és a begyült összeg 150 forintnál sokkal több, valamint az is tudomásunkra jutott, hogy ezen összeg polgármesterünk ke­zelése alatt van, s miután 15 év alatt a tőke megszokott két­szeresedni, úgy ezen célra jelenleg 300 forintnál többnek kell lenni. Ennek következtében kérjük polgármester urat, hogy bő­vebb felvilágosítással a közönségnek szolgálni szíveskedjék mi­vel a közel 15 évi idő elegendő volt ezen tárgyfelőli hivatalos gondolkozásra. Lássuk már egyszer a „medvét" is. Egyletek és intézetek. — A polgárikör {. hó 7-én tartott rendes választmányi gyűlést a melyben határozatba ment, hogy Stampfl Gusztáv he­lyett elnököt nem választ ugytn, de az elnöki teendőkkel Pak­rócz Ferenc alelnök ur bízatott meg. Miután pedig a polgárikör egyes tagjai több év óta hátralékba vannak, egyúttal határozatba ment a hátralékosoknak fizeiésrei felszóllítása és esetleg azok­nak beperlése is, — Pápa és vidéki tanítóegylet, téli álmából f. hó 12­én felocsult, választmányi gyűlést tartott, melyen határozatba ment, hogy az évi közgyűlésétf. é. május 17-én d. e. 9 órakor a polgári leányiskolában fogja az egylet megtartani. Határozatba ment, hogy a tagságidíjak befizetésének céljából, ezentúl félévi részletekben is törleszthetik az egylet tagjai a kétforintnyi évi dijjat. . április lO-ilci prágai lottó számolt. 51, 23, 63, 13, 88. április 13-ilvi foóosi lottó számok. 19, 71, 33, 86, 3. Feleiősszerkesz^Q; Szikszay István.

Next

/
Thumbnails
Contents