Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-04-14

Pápa, april hó 14-én. (ß.) Városunkat a lefolyt két hét alatt egy váltságos esemény tartá izgalomban, egy esemény, mely következményeiben a hírhedt bécsi börzebukáshoz hasonlít s a mely minket pápaiakat érzékenyebben sújtott, mint az 1873. évi „krach*

1

' következtében összedűlt ,.kereskedelmi bank" fizetésképtelensége. Akkor vesztettünk, a börzén, s veszteségünk, noha! érzékeny csapásként nehezült vállainkra, inkább a speculátiónak esett áldozatul s igy elviselhető, részben indokolható volt. De most, bizalmunk és a véres verejtékünkkel szerzett.filléreinket vészijük el oly uton és módon a melyen a veszteség kétszeresen fáj. Hiszen azon tudat, hogy bizalmunkkal bűnösen visszaéltek, azon tudat, hogy munkánk gyümölcseivel idegen semmittevő egyének dőzsöltek, uraskodtak és pazaroltak azon tőkéből, melyért mi dolgoztunk, melyet mi, gyermekeink, nejeink és családainkért, nagy nehezen össze- gyűjtöttünk volt, még a legközömbösebb keblet is megrendíteni, elkeseríteni képesítő érzületet szül. Jogosult tehát a közerkölcsi érzület feljajdulása a népbank hivatalnokai ellen, kik mini bűnösök polgártársaik vagyonát megfoghatlan rafinériával elorrozni merészelték. Es ilyen körülmény közölt érthető ha a megsértett ember, eltekint az anyagi veszteségétől, egyedül a jogtiprók szövetkezete ellen fordul, s hangoztatja, követeli a megtorlást, követeli a társadalom ellen vétőkre a törvény szigorát alkalmazni, s jogos bosszúja közepeit nem ügyel azon rombolásra, melyet a gazok által alá ásott népbank rombadölése okozott. — Mi értjük, és természetesnek találjuk, ha népünk most csak azt hangoztatja: ,,ha mindenünk elveszett is, legalább maradjon meg becsülelünk — és az igazság keze diadalmaskodjék."' És nagy megelégedésünkre szolgál conslatáíhatni, hogy az igazzág győzőit, a bűnösök lakolni fognak, és a törvény példás szigorral sújtja azokat a kik még hetekkel ezelőtt fennhordott arczulattal hymnusokat énekeltek a bün magasztalására! Ok lakolni fognak! De hagyjuk a gonoszokat, hiszen olyan feladatok várnak megoldásra, melyek foganatosításától anyagi jólétünk gyógyítása függ. Most a főkérdés és a feladat az, hogy miképen hozhatjuk legjobban anyagi veszteségeinket ismét helyre? Mielőtt ezen életkérdés megfejtési módozatairól szólnánk, szükséges egy másik kérdés megfejtése, mely kérdés szoros összefüggésben áll, anyagi jólétünkkel, társadalmi és erkölcsi állapotunkkal. És ezen kérdés az, hogy miképen jöhetett létre, miképen vallhatott lehetségessé egy európai város közepett, egy jogi államban: a sikkasztás azon neme a mely a helybeli népbanknál napfényre derült?! A válasz ide vonatkozólag egyszerű s igy hangzik: E c o r u m p t i ó következtében. Igenis a c o r u m p t i o, mely társadalmunk rétegeit mérges fonalával átszőtte, s melynél* nyomára minden lépésnél akadunk, szegény hazánkban Egy társadalom, melyben egyes családoknak mindent tenni szabad és lehetséges; egy társadalomban ahol a közrend ellen vétő embernek meg van engedve a szerep vitel; és ahol az ilyen embernek nyilvánosan felemelt fővel járni szabad, egy társadalomban ahol s rokonok, a rokonnak minden hunét elnézni szokták, aho! a gazt a rokonság mindenből kimenteni képes és kimenteni szégyennek nem is tartják, sőt evvel nyiitan dicsekednek, egy társadalom, ahol félni keli az igazság kimondásálól, a hol törvény jogot kigúnyolni egyei emberek 'képesítvck az olyan társadalomnak corrumpáltnak kell lennie. És az, ho<ry a helybeli népbanknál a tervszeri csalás és lopás" az évek hosszú során háborílhatlanu virágozhatott, csak úgy képzelhető ha feltételezzük hogy kis városunk társadalmát is átszőtte volt már hálójával azon utálatos pók, melyet corumptiónak hívnak! Mi az igazságért, mint népünk. föérdekért küzdünk, s bár érje fejünket sokak analhemája is, azért kötelességünk teljesítésétol, mely az igazság védelme eltántonllatni, elrettenteim nem fogunk s igy kötelességünket teljesítjük, ha kimondjuk, hogy a helybeli népbank féle eset nem fordulh lott volna elő ha az egyes családokban az összetartozási ösztönnek nem eseltj volna az igazság is áldozatául. Gyámolítani a testvért, a rokont, szép és nemes tett sőt kötelesség is; de megtűrni és családi oltalom alá venni s a törvény kezei alól kimenteni a bűnöst, csak azért mert rokon, szelíden elnevezve: megbocsájlhatlan gyengeség. És ezen gyengeséget, mely a bűnös személyt megkíméli, és helyette szenvedni engedi a nagyközönséget, — a világ corumptiónak nevezi! Törökországot is a corumptió tette tönkre.!.. Pápa város lakosait pedig jelen esetben százezrekkel megkárosította. Első feladat tehát: küzdelem a corruptio ellen. A második feladat pedig válvetve anyagi érdekeink emelése végett egyesülni. A tehetségesebb polgárok siessenek segítséget nyújtani a szerencsétlen károsultaknak, hogy piacunk hitele meg ne rendüljék, és azután minden polgár kétszeres erélylyel lásson helyzetének javításához, mely javítás nem más mint: a munka, mely nemesít! Fuzió-e vagy konfúzió? A „Gyöngyös" cimű lapban a következő felette érdekes cikket olvastuk: Az ellenzéki árnyalatok fúziójának kérdését legújabban ismét napirendre hozták. A független szabadelvű párt közlönye fejtette ki először pártja ebbeli sziv-óhajait, és a konzervativek orgánuma adta rá a viszhangot. Mind a kettő hangsúlyozza az ellenzékek egyesülésének, illetőleg egy kormányképes oppozicié alakulásának szükségességét, hivatkozással a nemzet közvéleményére, melynél az eszme helyeslésre talál és létesítése régen táplált óhajt képez. A midőn mi e kérdéshez hozzászólni kívánunk: következe szempontokból indulunk ki. Mindenekelőtt azon kérdéssel akarunk tisztába jönni vájjon a közvélemény érzi-e szükségét aa ellenzékek oly alapú egyesülésének, amint az legújabban ay ellenzékek közlönyei és vezérférfiai által megpendittetett; további lehetséges volna-e általában az országra hasznos, egyönletí pártot a különböző ellenzéki árnyalatokból létesíteni, s helyes-< a kiindulási pont, melyre az ellenzékek a fúzió létesítése véget léptek ? A mi Magyarország közvéleményét illeti, úgy minden kétséget kizáró tény az, hogy a folyamatban volt bank- és vámügy tárgyalás a nemzet létkérdéseiként felfogva: adott okot a nézetek különválására és politikai pártállás tekintetében is az elv csoportosulásra. A mint a közgazdasági kérdéseink megoldása iránti felfogás különbözősége a kormánypárt részbeni felbomlására illetőleg a független szabadelvű párt megalakulására vezetett: épúgy a közvéleménynél is ezen kérdések képezték az impulzus a nézetharcra és a kormány mellett vagy ellen való állás-foglalásra. Más fontosabb belügyi kérdés föiötti nyilatkozatra sen alkalmat se módot nem nyújtott a jelenlegi országgyűlési sessio De nem is lett volna képes bármily belügyi kérdés fontosság tekintetében a bank- és vámügy fölé helyezkedni és ezt elhomályosítani. A közönség az.on része tehát, mely a kormánynak a bankés vámügyi kiegyezési tárgyalásnál követett eljárását nem helyeselte, megnyugvással és helyesléssel fogadta volna az ellenzékeknek az egyesség inegbuktatásári és egy jobb egyesség létesítésére irányuló egyesülését. Az ellenzéki fuzionált pártnak ez képezhette volm nem megvetendő programmját, és Magyarország népe ily programmért mindenesetre hajlandó is lett volna magát nagyobi mértékben alterálni. De az egyesülés is egy fontosabb közöi érintkezési pont birtokában „ad hoc" sikeres lett volna, és i közvéleménynek nyilvánított nézeteire támaszkodva: a tömörül ellenzéki párt keresés és kutatás nélkül lelte volna meg támasza a népben. De hisz ép a bank- és vámkérdés mint elintézett ügyel a felmerült fuzio kísérletnél szóba többé nem jönnek, nem jöhetnek. Igy fogják fel és adják elő a fuzio ügyével foglalkozí pártközlönyök is, melyek mindazáltal azt hangsúlyozzák, hogj határozottan egy elvi programm alapján kívánják az egyesülést. De hát eddig sem a független szabadelvű párt sem a konzervatív párt— a dissidensekről nem is szólva — nem tárt a közvélemény elé oly programmot; nem lépett fel olj elvekkel, melyek fontosságuknál fogva a közvéleményben nagyobb mozgalmat előidéztek volna; nem hangoztatott oly elveket, melyek a közvéleménynek határozott politikai irányt nyújtva: elvi csoportosításra lettek volna alkalmasak. És igy meréss volna azt álütani, hogy a nemzetnek a közgazdasági kérdései tekintetében ellenzéki érzületű polgárai, említett kérdésektő abstrahálva, szükségét éreznék a parlamenti különböző politika irányú és nézetű ellenzéki árnyalatok egyesülésének, illetőleg egyik vagy másik árnyalathoz való simulásnak. Mert ugyanazol kik elitélték a kormány kiegyezését utóbbitól abstrahálva bizalommal viseltethetnek annak más irányú működéae iránt és ugyanazok, kik tetszéssel kisérték a konzervatív pártnak s kiegyezés tárgyalásánál követett magatartását: nem volnánal j hajlandók ugyanazon pártnak más tekintetbeni politikai nézetét | magukévá tenni. Ebből kiindulva: nem lehetne határozottan állítani, hogy a fuzio eszméjét létesíteni kívánó parlamenti frakciók illetőleg képviselők, a választóknak ugyanazon részét fogják hátuk mögött lelni, hogy ugyanazok fognak akibontandó fuziózászló alá csoportosulni, kik bizalommal viseltettek a kiegyezéssel szemben tanúsított maguktartása iránt. De a fuzio kiindulási pontja sem helyes és céltévesztetett. A „minden áron való" fúzióra irányuló akarat nem engedi a dolgok azon természetes lefolyását, hogy egy uj kormányképes ellenzéki pártavalóban és bensőleg rokon elemek asszimilációja folytán keletkezhessek. Az ellenzékek — hogy újból említsük — a kiegyezési kérdést egészen félreteszik; mi indítja tehát a független szabadelvű pártot, mely csakis a gazdasági kérdésekre nézve vált ki a kormánypártból, hogy más kérdésekre nézve elérendő nézetegység céljából például a konzervativeknél keressen érintkezési pontot. Nem valószínübb-e, hogy a független liberálisok a liberálisoknál és nem a konservatíveknél találnak hason politikai nézeteket más belügyi kérdésekre nézve. Régen hallottuk már megpendíteni, hogy a jelenlegi kormány hajlandó volna a kabinet regenerátiójára; hátha ez — a nemzetre jótékony hatással — a független szabadelvű párt belépésével megtörtént volna? Hátha a független szabadelvű párt belépésével egészséges vért oltott volna a kormánypárt kóros tagjaiba és a valóban rokon elemek egyesülése állal a liberális párt mint „nemzeti párt" jeleritkezheteít volna új liberális kabinettel? Ezt megkísérteni lett volna mindeneseire az egészséges pártalakulást célzó szabadelvűeknek első feladatuk. Minthogy ez azonban nem történt meg, a fúziónak más célja nem lehet, mint egy szám szer int nagy ellenzéki párt létesítésével a jelenlegi kormányt pártjával és összes elveivel megbuktatni. Es ily irányban folynak a fúziói kisérletek is. Lássuk tehát vezethetnek-e ezek kielőgitő eredményhez? Eltekintve attól, hogy a fúzió nem egy, eddigelé is a : kormánynyal szemben ellentétes nézeteket képviselő nyilvánvaló .programm alapján létesül, hanem a „mindenáron való" f u» zió programmot keres az egyesülés igazolására: már a prog• rammnak mindenesetre főbb pontjául szolgáló közigazgatási i kérdés körül is oly nézeteltérés uralkodik, mely egyik vagy másik rész nézeteinek alárendelését fogja igényelni. A konzerí valivek és a volt deákpárti dissidenseknél az állami adminiszt• ráció életbelépte képez fő axiómát, a független szabadelvűek ; többsége pedig a megyei önkormányzat csorbátlan lételéhez ra; gaszkodik. ITa pedig ezen fontos kérdést is mellőzik, az állam í és egyház közti viszony, különösen a házassági ágy rendezése i körül állhatnak elő nehézségek. De úgy ezen valamint a többi í programmpontok megállapításánál kérdéses vájjon nem egy nét zetben van-e a kormány is, és majd elő kell állani oly programmal, mely a jelenlegi kormánynyal szemben minden tekintet- ben ellenézetű elveket vall. i A kormány-párt buktatására „minden áron" alakuló ellen- zéki párt lehet azután oly konglogmerátuma a különböző elemek, i nézeteknek és elveknek, hogy egy egészséges kívánatos uj pártalakulás helyett liberális — konzervatív konfúzió lesz az - eredmény; a közvéleményt, nem hogy elterelné, de támogatásra -j bírná a Tisza kormány iránt; a nagy közönség dissidenseit - visszavezetné a „tiszta" liberálisokhoz és a tévesztett „minden t áron való" fúzió még azon vélelemnek is adhat helyet a köz- véleménynél, ho-gy személyes ambíciók játszták az i ellenzékek egyesülésénél a főszerepet. És ezzel aligha • nem a fej én találnák ütni a szeget. W. S. Megyei és városi ügyek. — A tolonc. Nem Tóth Ede Mravcsák-ja, hanem egy - szegény Tirolhoni munkás, ki tán nem töltött annyi időt tolonc- uton mint amaz, mert eme gyönyörűséges állapot annyira elcsii gázta, hogy a f. hó elején Veszprémbe érkezvén, dacára a rögtön - nyújtott orvosi segélynek, alig '/, órai szenvedés után, mielőtt i hazája bérceit megpillantatták volna vele, — kimúlt szegén)-. - Megyénk emberséges alispánja ez alkalomból körrendeletileg félti hívta alantas közegeit, hogy különösen télvíz idején kezük alá s kerülő beteg toloncokkal humánusan bánjanak s kellő ápoltatási ban részesítsék őket, miből szegény Benvenutti Ferencznek (igy t hívták a feutirt egyént} ugyan csak kevés rész juthatott. t — Tudjuk, hogy a városi képviselő testület nem régiben feliratilag kérte fel a vasúti és hajózási m. kir. fó'felüc gyelőséget, a m. nyngoti vasút tájunkoni menetrendjének " a kereskedelmi és egyébb érdekek parancsolta megválasztatása 5 iránt, s most az illető főfelügyelőség értesité a folyamodó vá|rost, miszerint a kérelem tárgyában a menetrend legközelebb ' kilátásba helyezett módosítása alkalmával lehetőleg intézkedni fog. 1 — A házadó, ugy az I. és II. oszt. keresetadó kivetések f. hó. 11-től 8 napon át, vagy is 18-ig közszemlére vannak kitéve a polgármesteri irodáhan. Saját érdekében tanácsoljuk mindenkinek, hogy a kitett időpontban el ne mulassza megtekinteni, váljon adója nem-e méltánytalan, mert most még lehet rajta felszólamlás utján segitni, hanem á határidőn túl majd késő '. lesz ám a nagy adó ellen csendesen sóhajtozni vagy szidni öszy szeirót, kivetőt és beszedőt a kormánynyal együtt 1 j — A Konstantinápolyban összetódult mintegy 150,000 <• mindenféle vallású és nemzetiségű menekült részére, kik ott Í nyilvános és magán- épületekben összezsúfolva hallatlan nyomort szenvednek, pusztítva nélkülözések és betegségek számta: lan nemeitől, egy nemzetközi jótékony társulat alakult, mely f. i évi március 1-én Konstantinápolyban kelt felhívásában eleven t színekkel ecsetelve a nyomort, mely ezen szerencsétlenek között 1FÍ