Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-03-24
V. evtolyam apa, vasárnap A. szerkesztő és 3iiad.óüivatal "Wajdits Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. 24 VAS. P 3 Gábor főangy. HETF. 2o HETF. GYUM. OLT. B. A.te Gy. o. b. assz. > p 26 Kedd Jenő, Manó Manó }=• 12. szám Előfizetési dijalc: Egy évre ........ 6 fr. — Félévre . 3 fr. — Negyedévre 1 fr. SO kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetésele 6 hasábos petiisorban 5 kr. nyllttér"beil soronkint 28 krral vétetnek fel.Bélyegdíj mindig külön fizetendő. F. 3. Oculi 19 20 21 Heti naptár. 27 Szerda Rupert püsp. (kath.), Rupert (prot.) 22 (izr.) 28 Csüt. Sixtus pápa, GuszO Virány 29 Péntek Eustáz, Jónás te Jónás 30 Szombat Angela szűz ' reskedelmünk még ennyire is fenntarlhatá magát bizonyságot tesz affelöl, hogy kereskedőink értelmes, tevékeny élelmes és megbízható, elemet képeznek, mert hát ellenkezőleg a takarékpénztári knikkeresség és lázas félelem hitel dolgában, rég tönkre tette volna őket. Ha üzlet foganatosítás után a legjobb váltók állal kielégített pápai kereskedő bécsi, vagy grazi váltóit escomptirozni ohajtá az effélékhez uem értő takarékpénztártól elutasitalva kénytelen volt Győrbe vagy máshová fordulni, s ekkor az escompte haszon szépen Pápáról elcsúszott az idegen intézetek tárcáiba! Személyes hitel, a mely a kereskedelmi világ lelke, itten bizon nem volt, mivel a félelem túljárt a célszerűségen, túljárt a józan ész követelményein, s ezen zsugoriság inkább r heverlelle <t> a pénzt, sem liogy azt észszerű uton forgalomba hozta volna. Ezen, a kereskedelem és ipart elnyomó, rövidlátás ellen, híjába szólallak fel, mert ,.ök t5, megmaradtak régi elvök mellett, s igy nem maradt más hátra mint egy ipar és kereskedelmi takarékpénztár alapításához togui. Ily körülmyek között az uj kereskedelmi takarékpénztár alapítása természetszerű és elodázhatlari volt, s városunk jövője érdekében melegen üdvözlendő az. És mi megvagyunk győződve, hogy ha az uj intézet vezetését (a mi nem is lehet másként) értelmes szak emberek tehát kereskedők fogják kezökbe veni, akkor az virágozni fog, s városunk anyagi felépülését elő fogja segíteni. M. P. (Egy befejező cikk következik) 23 24 Angyalka) & 25 S. Pari s H. ülönfélék. — Vasúti szerencsétlenségek elhárítása. Két gyorstehervonatnak a Bouget tón történt összeütközése folytán a francia tudományos akadémia mintegy két évvel ezelőtt egy bizottságnak mindazon különféle rendszerek tanulmányozását tűzte ki feladatául, melyek segélyével vasúti szerencsétlenségeknek eleje vehető. Ezen bizottság most — mint a „Moniteur" irja — a javaslatok egy egész sorozatát bírálja, mely egy és ugyanazon feltaláló által terjesztetett elébe. Ez utóbbi e célra egy villanyos tükröt használ, mely r minden pályaudvaron volna felállítandó és a vonatok egész mozgását a ezomszédvonalokon mutatja. Egy pillantással e tükörre az állomási főnök a legnagyobb szabatossággal láthatja, hogy mely pontján a vonalnak van a vonat, mely pályaudvaráról elindult vagy a féle közeledik, mi által mindazon szerencsétlenségeknek is, melyek egy vonat késedelmezése, vagy korábbi érkezéséből keletkezhetnének, — az illető vonatvezetőket figyelmeztetvén — elejét veheti. E tükörben a vonatok egy 400 kilométernyi vonalon lesznek láthatók, a mint azok azon ide-oda közlekednek ós egymást keresztezik. Az álomásfőnök valamennyi útban levő vonat mozdonyvezetőjével rögtön összeköttetésbe léphet, sőt még azok gőzsipjait is működésbe hozhatja. Ezen rendszer segélyével a mozdonyvezetők is érintkezhetnek egymással, s mindig tudhatják, hogy az őket megelőző, vagy követő vonatok, mely pontján vannak a vonalnak, s ennek folytán azt ls, hogy mikor kelljen menetüket gyorsítani vagy lassítani. Legsajátságosabb a villanyosság ezen nj alkalmazásánál, mely által a feltaláló a vasúti forgalmat kívánja biztossá tenni, azon módszer, melyet az a vonatok menetének különösen éjjel, alagutakban vagy ködös időben egy bizonyos távolságra való jelzésére használ. Ezen módszer egészen egyszerű. Ha egy útban levő vonat előtt vagy után 100 tűzgolyó megyén, melyek a vonalon egy kilométernyire a vonat előtt és egy kilométernyire a mögött, távirdaoszlopról távirdaoszlopra szöknek, okvetlen kell, hogy a szemközt, vagy utánna jövő vonat ezen tűzgolyókkal előbb találkozzék, mint azon vonattal, melyről kiindulnak. Ez utóbbi tehát vagy meg fog állani, vagy pedig a tűzgolyók hatáskörén kivül magát tarthatni. V. K. K. — Nem rég egg oláh asszony pénzt vitt egyik faluból a másikba. Egy 50 frtos bankót, hogy el ne veszíthesse, zsebkendőjének sarkába bekötölte. Egy erdő közelében egy félig megdermedt nyúlra talált, a mit sikerült is elfognia. Lábait a kendővel összekötözvén, vállára vetette a nyulat, s örvendve az olcsó pecsenyének, ballagott tovább. A meleg általányul életre ébredve, hatalmasan rángatózni kezdett, hogy megszabadítsa magát a köteléktől, s az asszony ugyaucsak erőlködött, hogy válláról le ne ejtse; de végre is oly ugrást, tett az, hogy az asszony nem bírta tovább tartani, kiugrott kezéből s elvitte a kendőt az 50 frtossal együtt, árkon bokron keresztül. Kétségbe esve nézet utána a szegény nő, azután meg jajgatásával lármázta fel az erdőt, Egy idő múlva ezután egy szomszéd falubeli paraszt nyulat lőtt, melynek egyik lábára egy kendő volt kötve, s annak szögletében 50 frt. Az asszony meghallotta azt s követelte tulajdonát. A szerencsés vadász azonban nem akarja neki kiadni a ritka zsákmányt s most pereskedni készülnek a miatt, irja a „Mármarasi Tárogató". — A veszettség ellenszere. Chochin-Chinában a veszet eb marása ellen a datura stramonium levelét használják. Egy maroknyi levelet vízben megfőznek, s a beteg egy meszelynyit iszik meg belőle; erre iszonyú, de rövid dühösségi roham következik, s a beteg 24 óra múlva meggyógyul. Legrand téritő biztosnak mondja e gyógyszert. — Greguss Ágost Grünwald Bélához, a „Felvidék" című kitűnő mű szerzőjéhez, a következő szép s igaz sorokat intézte, melyeket a Pesti Naplóból veszünk át: A haza testét bontó kóranyagra, — De gyógyszerére is, reá mutatva, — A rövidlátót felvilágosítod, - Sa csüggedelmest bátor tettre hivod, — E pulya korszak idején. — Kis könyved egy nagy esemény. — És honíi munkád sikere mi lesz? Ne adj' Isten, de félek, hogy csak ez:—A magyar ember nem tud mit se rólad, —A hírlapíró megdicsér futólag,— Gyanakva néznek a kormánykörök,— S az ellenség szemed közé röhög. Greguss Ágost. —• A hangiró. Alig terjedt el Európában a Bell-féle „Telephon" s már is az elért siker által felbátorítva sokan annak tökéletesbitésére és tovább fejlesztésére gondoltak, ugy hogy e téren a javítások egymást követték. De ameddig a legtöbb mechanicusnak célja a telephon hangjának emelése volt addig Edison Tamás amerikai physikusnak azon eredeti gondolata támadt, hogy a telephon által a kimondott szót, dalt leiratoi s azt ismét tetszése szerint a készülék segélyével ismételtetni íogja. Egy szóval Edison úr a hangot megakarta örökíteni. Es ezen szándéka sikerült is, s ennek eredménye a hangiró, vagy „phonograph". Noha a technica mai állapota mellett nem tartatott lehetetlennek a phonográph létesítése, mégis azon tudósítás, a mely ide vonatkozólag az amerikai lapok után hozzánk átszivárgott, nem volt megbízható s igy csak szép állomnak ábrándnak hitte a todományos világ Edison ur találmányát, a mely találmány betegséget meggyógyítani, az öregséget megifjitani, az életet meghosszabbítani, és a legkisebb adag ebből, az életnek csodaszeréből",-- „iható arany"-ból, ezen „é 1 etitaI"-ból megment az évek terhétől és a betegségek fájdalmaitól. Nem csoda tehát, ha a föld hatalmasai oly nagyon vágytak a bölcsek köve után! Arany, egészség és hosszú élet-- nem-e az emberek kivánatainak összege?! Az aranyfőzőknek (adeptusok) épen ezért a kis és nagy fejedelmek valának leghőbb pártolói és az aranycsinálás a 13-dik századtól a 17-íg valóságos csapássá nőtte ki magát, melyet a fejedelmek pártoltak, a tudósok ápoltak és különbség nélkül minden osztály tisztelt és becsült. De az aranycsinálók néha veszélyes játékot űztek. Kezdetben fejedelmi pártolóik aranynyal és tisztelettel halmozták el őket, hogy a titkot kicsalhassák tőlük. Midőn azonban e csoda — emberekről bizonyos lett, hogy vagy csalók, vagy megcsalatottak, és hogy az aranycsinálás titkát vagy nem ismerik, vagy pedig nem akarják elárulni, — akkor fogságba hurcolták, kínpadra vonták, sőt néha fel is akasztották őket. Igy Bötther Frigyest, egykor gyógyszerész-inast Schleiczban, a szász uralkodó fogva tartotta (170?) és szerencséjére föltalálta, nem ugyan a bölcsek kövét, hanem a meisseni porcellán t. Hasonlóképen. Frigyes, az első porosz király egy olasz odeptust, mivel nem sikerült aranyat csinálnia, aranyos ruhában, aranyos papírral beragasztott akasztófára függesztetett. (1709). S valóban I. Frigyesnek nagyon is szüksége volt aianyra! — Miután az aranycsinálással semmire sem ment, serte-kereskedéshez fogott. Azért a serte-kereskedést a korona jogai közé igtatta és egy királyi rendelvénynyel megparancsolta mindenporosz alattvalóinak, hogy a disznók sertéit János-nap körül; tépjék ki és minden egyes sertés sertéit élkülönözve és fonallal átkötve az adóhivatalba szállítsák, Egyúttal ki lón jelentve, hogy a sertéknek János-nap körül való kilépésé az egészségre (t, i r 13 minden földi jó birtokába juthatni. Hogy ily mese csakugyan létre jöhetett, azt épen nem lehetett csodálni; mert ez az emberek azon ősrégi törekvésében csírázik, hogy kincset, és vagyont, habár elrejtett, titkos uton, módon is, szerezni igyekeznek. Legkülönösebb az egész dolgokban azonban az, hogy a fémátváltozásról szóló tan még a tudományban is fölvételre talált, s hogy annyi századnak legmélyebb gondolkozású férfiai ily tévely által valának lebilincselve. Ezen agyrém a fémek korlátozott ismerete mellett csakugyan a viszonyok természetes következménye volt; mivel az akkor ismert vegytani tények e tan helyességét látszólag megerősítek, mely azon idők elismert igazságainak egyikével sem állott ellentétben. Lassan, lassan rájöttek arra, hogy csupán izzítás által az ólomfénylét férni ólommá s a hígpirt higanynyá lehet változtatni. Ily előzményeket az anyagátváltozás melletti bizonyítéknak kellett tartani mindaddig, mig csak ismert dolog nem lett az, hogy a fémek saját ércükben már benfoglaltatnak. E mellett könnyű volt észrevenni, hogy egy bizonyos anyag elillan, melynek szaga után a kénre lehetett ismerni. Jgy jött létre lassanként a tan, hogy minden nemtelen' fémből, az ebben levő bizonyos anyag eltávolítása által, mely anyagot „philosophikus kén"-uek nevezték, nemesebb fémet és végül aranyat nyerhetni. Csakugyan, a philosophikus kén már sok bolondságot okozott a világon! A nemtelen fémet „beteg arany"-nak nevezték, s minél csekélyebb értékkel birt, annál betegebb vala. A réz tehát nem volt oly beteg, mint a vas, s az ezüst majdnem egészséges vala. Azon por, mely a beteget meggyógyítja, t. i. a nemtelen fémet aranynyá változtatja, volt „a bölcsek köve." — Ezt kemény, vörös szinü készítménynek képzelték, melyből a legcsekélyebb részecske is képes a folyékony fémet arannyá változtatni, betegségét meggyógyítani. Később ezen átvitt érteraényü szót: „betegség", saját, valódi jelentésében használták és a bölcsek kövét általános gyógyszernek tartották, mely képes minden Pápa, mariim 24. '1878. Ha városunk utcáin széttekintünk, azt fogjuk tapasztalni, hogy épületeink nagyrészét oly korban emelték, midőn még Pápa ipart és kereskedelmet üzö helység volt. Nem tígy létesült Pápa városa mint az alföld nagy falvai, vagy pedig mint a megye székhelyét képező községek, hanem létesülését, emelkedését, virágzását, az Üten évekkel ezelőtt diszlett,'ipar és élénk kereskedelem idézte volt elő. Akkor épüli, akkor emelkedett várossá midőn a pápai iparos, és kereskedő cikkeivel, a messze távol piacait ellátni képes volt és ezen piacokon a pápaiak voltak az uralkodó elemek. Csak nem kell elfogultnak lenni, s a város történelmét figyelemmel kell kisérni, akkor a fenntiek igazsága kifog tűnni, valamint az is, hogy mióta városunk lakosai eltérlek, vagy a körülmények állal el lettek azon iránytól terelve, a melyen elődeink haladtak, városunk is anyagilag folytonosan vissza esett s azon szomorú helyzetbe jutóit a melyben mainapság tengődik. Nem szükséges valami világhírű állam gazdászali tehetség annak bebizonyításához, hogy ha ipar és kereskedelmünk hanyatlása ilyen mérvben tovább terjed: megfogjuk azt is érni miszerint Pápa város utcái népteleneké, házai pedig romokká fognak válni ép ugy mint, lassan lassan romba dűlt hajdanában a híres Babylon városa. Hiszen anyagi körülményeink városunk lakosalt nem annyira a földmivelésre mint inkább az ipar és kereskedelemre utalják, s ha azt akarjuk, hogy városunk végpuszlulásától megovassék akkor el keli követnünk mindent, hogy iparunkat, hogy kereskedelmünket felelevenítsük. Lapunk ide vonatkozólag már több izben emelt szól, hangoz!alván mind azt, a mit anyagi jólétünk felvirágzása megkíván s noha ésszerű felszólalásunk, a még soktekintetben városunkat uralgó szűkkeblű és előre lálni nem tudó elemek állal rosz néven is vételeit, mind a mellett felszólalásaink felébresztették, tett erős polgártársainkat s a sokak óhaja most valahára győzelemre vergődölt, a mennyiben a már már bukkó félben levő piacunk megmentésére, az értelmes elemek szövetkeztek s eltökélték magokat mindenek elölt hitel ügyünk javítását, egy létesítendő s a kereskedelmi iníentióluiak megfelelő takarékpénztár által, előmozdítani. Valóban elviselhetlen volt már azon helyzet, mely városunkban a hitel ügyet illetőleg uralgott, s ideje volt, hogy végre valahára nemzetgazdászati emancipátiónk napvilágot lásson, és hitel ügyünk felszabaduljon az egyetlenegy pénzintézet egyeduralma alól. És őszintén szólva csodálkozni kelletett azon, hogy ilyen viszonyok közölt, ma még kereskedelmünk is van. És mert keÄ 5 .,Pápai Lapok" tárcája. A bölcsek köve. Minden időben, vagy helyesebben szólva, minden időbeli embereknek megvannak saját rögeszméik. Hiában, természetünkben van, hogy elérhetlenek után törekedünk s az akadályok, melyek utunkban gátolnak, nem hogy csökkentenék, de sőt inkább növelik a messze távolban lebegő phantazia szülötte utáni vágyunkat és törekvéseinket, s gyakran majdnem erőnket fölülhaladó küzdelmet fejtünk ki, hogy célt érhessünk és csak későr vesszük észre, hogy jobb sorsra érdemes törekvésünk hasztalan volt, hogy csak ködkép lebegett előttünk. — Ilyen elérhetler valami volt a „bölcsek köve" is. Ezen szónak „chemia" (vegytan) leszármaztatása bizonytalan. Némelyek ezen egyptusi szóról „chema" (elrejtett) származtatják , mások pedig ezen arab szóról „cham" (szem), amennyiben a szem az elrejtettnek symboluma és a vegytan a természet elrejtett titkaiba hatol. Régebben a „chemia" szó ele ezen arab névelőt „al" tették, s igy lett belőle „a 1 chemia.' vagy „al chy mi a," mi alatt ma az aranycsinálás mesterségéi értjük. Az aranyfőzők mesterségüket „egyptusi" és „hermetikus" művészetnek is nevezték, mivel azt hitték, hogy ennek megalapítója egy egyptusi bölcs, Hermes volt, ki nem kevesebb, mint 36,525 kötetet irt az általános tudományokról. A jelenkor legtermékenyebb regényírói tehát messze elmaradnak az ó-egyptus ; ttrlyph — író mögött. Hogy ezen Hermes valóban ennyi! HIEIL/ * - ,. , O.7 IER kötettel kevesebbet, vagy valóban léteirt s nem iieluiSy ~ P „--niség, nem teszszük kezünkéi zett-e és nem volt-e jnesea e e ,~ ^ ^ ktfejeBésbeil a tűzbe; annyi azonban bizonyo», -.„etikuselzárás" egész napjainkigfenmaradt, mint pl. ebben, „noAz alehymisták fő tana a bölcsek kövéről szolt. Az idők folyamában keleten azon mese keletkezett, hogy nemeij embernek sikerült légyen nemes ércet létrehozni és ezen modoi T «—„ir ™»i fi9S ámáHQZ 8-ad ívnyi mel
