Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-03-10

kára visszaesett betegségébe' égy nehézkór-roham majdnem életét oltá ki. Felgyógyulása után "VII. Pius őt magához hivatá. vigasztalta és elküldötte ót Loreítoba zarándokolni, hol egészsége teljesen helyre állt, mert a borzasztó betegség minden nyomaival eltűnt. #) A három éves theologiai tanfolyamot Mastai Rómába fényes sikerrel elvégezvén, 1819-iki april hó 10-én nagyszombaton áldozárrá szenteltetett. Zsenge miséjét másnap, ápril 11-én husvétvasárnapon mutatta be. VII. Pius az ifjú áldozárt, a Borgi János által szegény árva fiuk számára alapított Tata Giovanni-intézet igazgatójává nevezte ki az árvák nem csekély örömére és boldogságára. Öt évig tölte be Mastai ezen szerény állomást a legnagyobb önfeláldozás- és buzgósággal. Ügyessége és finom tapinlata által az intézetet a legszebb virágzásra emelte. Áldásdús működése nem kerülte ki a pápa és udvarának figyelmet; kitűnő tehetsége és erényei által csakhamar megnyerte a főpapok hajlamát éa azért, midőn Muzi philippíi érsek és bécsi nuntius, VII. Piustól, mint apostoli delegátus, Chilibe küldetett, Mastai Ferretti neveztetett ki melle ügyhallgatóul. Ezen követség célja az volt, hogy a nem rég Spanyolországtól elszakadt Chiliben, Peru, Mexiko- és Columbiában az egyház viszonyát az államhoz rendezze, mely feladat azonban a köztársaságok radicalis kormáuyférfiainak makacsságáu hajótörést szenvedett, s azért a küldöttség kilenc hó múlva visszatért Rómába. Itt ezalatt nagy változás történt. VII. Pius 1823. aug. 130-án meghalt. Utódja Hannibál Deila Genga bibornok lön, ki XII. Leo nevet vett fel. Az oj pápa kegyesen fogadta a visszatért követséget, a Mastait a sz. Mihályról nevezett apostoli jótékonysági intézet igazgatójává nevezte ki, s őt egyszersmind a Santa Maria in Maculata templomban kanonoki javadalommal ruházta fel. A sz. Mihályról címzett jótékonysági intézetet, mely hat házból áll, oly buzgósággal, gonddal és szép szakismerettel vezette Mastai, hogy a pápa őt már két év múlva spoletoi érsekké tette mondván, hogy az, ki ily nagyszerű intézetet oly ügyosen tud igazgatni, az alkalmas egy egyházmegyét is kormányozni. XII. Leónak azonban politikai indoka is volt, midőn Mastait Spoleto főpásztorává tette; ő ugyanis a szelid uj érsek személyében a béke angyalát akarta küldeni a pártviszályoktól dult városba. Reményében nem is csalatkozott, a pápa, mert Mastainak szeretetreméltó modora csakhamar megnyerte és kiengesztelte a pártfelek szivet. E közben meghalt XII. Leo, utódja VIII. Pius csak húsz hónapig kormányozta az egyházat, helyébe 1831. február 3-án XVI. Gergely lépett sz. Péter trónjára, ki Mastait 1832. decemberben az Imolái püspöki székre helyezte át — ismét politicai okból. A Carbonarismus ugyanis már régóta fonta tervét: a pápaság eltörlését „Itália unita" cége alatt. A folytonos izgatások a pápai szék ellen oda vitték a dolgot, hogy 1831-diki február hóban az egyház-állam terén csakugyan kitört a forradalom, mely azonban Ausztria segítségével csakhamar leveretett. Ekkor történt, hogy a lázadók legyőzése után egy ifjú a spoletói érseknél keresett menedéket, és térden állva kérte, rejtené cl őt magánál. Mastai megszánta a szerencsétlent, — és neki menedékhelyet adott házában. S midőn XVI. Gergely ez ifjút nyomoztatta, a spaletói érsek maga ment Rómába, és a pápa előtt leborulva kegyelemért esedezett az ifjú számára, mit meg is nyert, s a fiatal kalandor szabadon hagyhatta el Olaszországot. Ez ifjú pedig, kinek a spoletói érsek életét mentette meg, nem volt más, mint a későbbi gyászos hírre vergődött — III. Napoleon, A forradalom le veretesével azonban az átalános béke még sem állott helyre. Az egyház-állam folytonos zavargások színhelye volt, főleg pedig Romagna tartomány, melynek központja Imola. XVI. Gergely jól ismerte Mastainak a politika terén szerzett érdemeit Spolctóban, azért helyezte őt Imolába. Ő ez uj székhelyén is ugyanazon érdemeket szerezte meg magának, *) E jzerencsés felgyógyulás után \tmit felélsdl benne a régi vágy: at ejtyházi pályára lépni, azért Örörntelt lélekkel sietett vissza Rómába, hogy magát sz egyházi rendbe felvétesse. Gratiosi József a 3z. Apollinásról nevezett papnövelde—és Propagandában a theologta tanára volt az, ki őt elkészítette az áldoxárságra. melyeket Spoletoban. Ö a béke olajágát hozta; a háborgó elemek lecsillapodtak. Dc nemcsak, mint a béke fejedelme emelt magának dicső emléket az imolai főpásztor, hanem a székesegyház szépítése, egy papnövelde s egyéb nemes célú intézetek felállítása, különösen pedig határt nem ismerő jótékonysága által is. 1840-ben a pápa az érdemdús Mastait bíbornoki méltóságra emelte. j XVT Gergely, miután 15 éven keresztül kormányozta az egyház hajóját, 1846. június 1-én megszűnt élni. Június 14-én gyűltek össze a bibornokok a Conclaveba uj pápa-választás végett. A Conclave 48 óráig tartott, s eredménye, hogy gróf Mastai Ferretti János Mária lón megválasztva az egyház fejévé IX. Pius név alatt, s június 21 -én megkoronáztatott, mint pápa-király. IX. Piusnak trónra-lépte után első ténye általános amnestia volt; kegyes lelke akkor bizonyosan nem hitte volna, hogy rút hálátlanság lesz jutalma, s hogy épen azok, kiknek ő drága szabadságát visszaadta, őt egykor fogolylyá teendik. E közben az idők mindinkább viharosakká lettek. A forradalom, mint vészes betegség, mint emésztő láz az emberi társaság szervezetében, bejárta egész Európát. Különösen pedig termékeny talajra talált Olaszországban, mint a hol a titkos társaságok és izgatók már elkészítették a tért. Nagy igényekkel kezdett tehát fellépni az uj pápa irányában is, ki a kezdetben mérsékelt követeléseket hajlandó is volt megadni. Igy keletkezett az 1847. ápril. 19-én kiadott rendelet folytán a tanácsadói szavazattal biró képviselő testület egy neme, az államtanács, polgári őrség, sőt vegyes minisztnrium. Később pedig 1848. március 14-én: az alkotmányon alaptörvény kihirdetése. Midőn azonban a demagógok által félrevezetett nép, mindevvel nem elégedve meg, mindig odább és odább ment követeléseivel: belátta a pápa, hogy a népámitók csak eszközül akarják őt felhasználni, még pedig oly eszközül, melyet a legelső kedvező alkalommal félre fognak lökni, hogy önző céljaikat megvalósíthassák. Ekkor hangoztatta először nevezetes „non posaumus

w-át, a melytől azután nem is tért el többet. Rossi miniszterelnök meggyilkoltatása a kamara lépcsőjén, jeladás volt az átalános felkelésre. A szent atya valóságos fogoly volt a Quirinalban, a melyet csak álruhában hagyhatott cl, hogy Gaetába meuekülhesaen. Nándor, Szicília fejedelme, szívesen fogadta őt, felajánlva neki országát és kincstárát, inig visszatérhet Rómába. Majdnem két évig időzött IX. Pius Gaeíában, keseregve és imádkozva félrevezetett alattvalóiért. Ez alatt Róma köztársasággá lőn Mazziui elnöklete alatt, de ezen köztársaság szereplése olynemü volt még a Iegliberaíisabb francia köztársaság szemében is, hogy végre hadat küldött ellcue, hogy a pápa trónjára visszahelyeztessék. Oudinos francia tábornok 1849. jul. 3-án kemény ostrom után bevette Rómát, s Niel ezredest küldötte az örökőváros kulcsaival Gaetába a pápához, hogy trrne vissza Rómába. 1850. év tavaszán vonult be IX. Pius ismét Rómába. Még ugyanezen évben Cavour, Victor Emánuel első minisztere, megsértette a pápa jogait, mi ellen ez tiltakozott. 1856-ben a párisi eongressust akarta Cavour céljainak elérésére felhasználni, de a párisi congressuK nem volt hajlandó erre segédkezet nyújtani, s napirendre tért Cavour panasza felett. De Cavour nem tágított; sikerült neki Napóleont tervének megnyern.. S Európának akkori díctatora, hogy a titkos társaságok kedveben járjon, szövetségre lépett az olaszokkal, elárulvo legnagyobb jótevőjét, ki egykor életét mentette meg. Ez árulás eredménye ismeretes. Castelfidardo-uál a pápai hadsereg megveretett, s a pápai birtokok bekebleztettek az egységes Olaszországba. A pápa tiltakozott a jognak ezen lábbaltiprása ellen, s megrablóira kimondotta az egyházi átkot. A pápa birtokában már most csak az n. n. „natrimonium Petri" maradt meg. De az olasz cselekvési patt szemeben még ez is szálka volt, s Garibaldival élén fegyvert ragadt ellene. Az olasz kormány maga is sereget küldött Garibaldi ellen, s Aspromontenél olasz golyó gátolta meg Garibaldit terve kivitelében. 1864-ben az olaszok újra Napóleonra vetek szemeiket, s megköték vele a szeptemberi conventiót, melynek értelmében a Francia csapatoknak ki kellett volna vonulniok Rómából, mi azonban csak 1860-ban történt meg, midőn Olaszország Ausztriával ismét háborúba keveredett. Garibaldi rögtön ismét Róma I

felé vette útját, de a visszatért franciák és a pápai hadsereg Mentana-nál szétszórd seregét, s méghiusitá tervét a Capitolium ormán kitűzhetni a piemonti zászlót. Végre ennyi szorongattatás után egy örvendetes évvel vigasztalta meg az ur hü szolgáját, meghagyta érnie 1868-ban ötvenéves jubilaeumát, melyet rendkívüli fényessé tett hívei millióinak ez alkalommal nyilvánított hódolata és szeretete. 1869. dec. 18-án nyitá meg ünnepélyesen a vatikáni zsinatot; 1870. jnlius 18-áu hirdettetett ki a pápa térmentességéről szóló dogma. Ugyanezen időben sőt ugyanezen napon izente meg Napoleon Németországnak a háborút, és kivonta a francia csapatokat Rómából. Az olasz kormány rögtön a zsákmányra rohant; elfoglalta Rómát; a pápát és egyházat megfosztva minden birtokától, befejezte az egységes Olaszország müvét, a melynek létesítésében épen nem mondhatjuk, hogy válogatós lett volna az eszközökben. IX. Piusnak e folytonos izgaiom közepette épen nem tört meg ereje, sőt megcáfolá azt a római hagyományt, mely szerint egy pápa sem éri meg pápaságának 25-ik évét. 0 1871. juni16-án rendkívüli fénynyel ünnepelte meg pápaságának jubiláris évét, mely alkalommal képviselve volt a világ minden része; messzeföidrői Rómába zarándokoltak a minden nemű és rangú hívek milliói, hogy hódolatukat és ragaszkodásokat bemutassák az agg egyházfőnek. A világi fejedelmek, királyok, császárok is fclküldötték ezen alkalommai külön követeiket. IX. Pius Róma elfoglalása után nem jött ki többé a Va~ ticánból, megmaradt elvei mellett, s egy breveben visszautasitá az olasz garantia-törvényt, melynek elfogadása, rá nézve a tények szentesítése lett volna. Aggkora dacára is még nagyon tevékeny tudott lenni, encyklikák, brevek, bullák kibocsátásában, allokuciok tartásában és tömérdek küldöttség fogadásában. Még halála előtt néhány nappal febr. 2-án is részt vett a szertartásokban, sőt fogadott is, de ezentúl ereje rohamosan hanyatlott mig végre febr. 7-én hozta a távírda a gyászhírt, hogy IX. Pius niucs többé. Láttuk főbb vonásaiban IX. Pius életrajzát, és ebben viszfényét a sz. atya dicső jeliemének. Mint egy gyöngysor, ugy tüződnek IX. Pius életében a nemes tettek szakadatlanul egymáshoz, mert szív-jóságáról köteteket lehetne írni. IX. Pius, mint ember felül áll minden bírálaton, mert hatalmának lehetnek, sőt vannak is ellenségei, de személyének nincsenek. Az ő tisztes jelleme széles körökben és pedig nem csak a kath. világban megnyerte számára mindenkinek rokonszenvét, ugy hogy most, midőn életének 86-ik a pápaságának 32-ik évében elköltözött minden elfogulatlan kénytelen belátni: bogy ő magasan áll az erkölcsi világban, tiszteletül az utókornak, példányképül az unokáknak. R. A. Különfélék. ~ Tóth Fe? XtlC kwégeztetése. Jászberényből sürgönyzik. Tegnap (szombaton) reggel 7 órakor akasztották fel Tóth Ferencet a megyeház kis udvarában. A gyilkos egészen nyugodt volt, utolsó szavai: uraim! Isten önökkel! Az ítélet kihirdetése alatt mindig hátratekintett az akasztófára. Reggel kenyeret kért, mondván, hogy nagyon éhes. Utolsó percig a börtönben szivarozott. Kálmán tiszteletes mind végig nála volt. Tegnapelőtt imakönyvet kért és papot óhajtott. A kivégzésre kétszázad lovasság és az ötvenedik zászlóalj vonult ki. A tisztikar teljes számban volt jelen. A lelkészhez utolsószavai ezek: „Ha Isten van miért nem akadájozta meg tettemet?" Nép igen kevés volt, mivel a kivégzés idejét nem tudatták előre. (P.) Vasúti kocsik füttése. Belleroche, a Grand Central bclge vasút igazgatóságánál alkalmazott mérnök le;

1 ujabban egy oly eszközt talált fel, melylyel a szernél)vonatok valamennyi kocsija kevés költséggel fűthető. E rendszer abból áll, hogy a 30 fokra hevítet viz, — mely a mozdony szerkocsijától kiindulva, az egész vonaton végig

1 fut és a kivánt hóséget. a vasúti kocsik fenekén alkalmazott fémlemezekkel közli, azután pedig ismét a szerkocsihoz visszatér — szakadatlanul körben forogni engedtetik. Egy ily módon fútött vonat már naponként közlekedik Antwerpen és Chatieroi közt. Tiz perccel a mozdonynak a kocsikkal történt összekapcsolása után ez utóbbiaknak belső hősége 0 fölött 15—18 foknyira rúg és ezen hőmérsék az egész Antwerpen és Charleroi £122 kilométer hosszú) ut alatt állandóan megmarad. desen történni szokott. — Az illyetén izetlenség itt szinte csakhamar meg, — jobban mondva fensült és lefó'ződött volna, ha máskép nem, — az őszinte kedély melegétől. Szóval: jói, de nagyon jól mulattunk, úgy hogy még a másnapi csöglei bálba is áthalatszott, illetőleg átvándoltanesze; csak az kár, hogy ennek is mint minden jónak (no meg a rosznak is) el kellett múlnia. Már pedig hajh! — „A mi elmúlt, viszsza nem jő." Hanem azért éljenek a deveeseriek! — ml még sem fogjuk őket egyhamar elfelejteni; sőt ha az itthonn maradt pápaiak is úgy akarják, mint mi, akik oda voltunk: idővel még vissza is fogjuk szolgálni a jó szívességüket, meg a jó mulatságot. Tehát á viszontlátósig! Saáry József. Csarnok. Ki fogott csizmadiát? (

Humorätikus elbeszélés). Irta: Zoltay. (VII. Folytatás.) Midőn Haberzettel ur maga maradt szobájában, önelégülten mosolygott, alá- s feljérkált, dörzsölgette kezeit mint olyan ember, kl igen örül valaminek. „Azt nem mondhatom meg" — dörmögött magában — ez igen jó jel, most már bizonyos vagyok benne, hogy emberemre találtam. Rögtön tudósítom egyenesen a rendőrminiaztert, hogy kit sikerült elfognom. A legveszedelmesebb forradalmárok egyikét! Ezen tettemmel magamra vonom ő excellentiájának magas figyelmét, ki méltányolva buzgó eljárásomat, tekintetbe véve azon körülményt, hogy én akadályoztam meg egy ujabb forradalmat, legalább is rendőrtanácsosnak ki fog nevezni. Igaz ugyan, hogy ily szolgálatért nem valami nagy jutalmazás, de hiszen sohasem nyer az ember közszolgálatban kellő elismerést. Ezen utóbbi szavaira egy kissé elkomolyodott az érdemes rendőrtiszt, de csakhamar ismét vidám lett. Nem tesz ^kmmit — fúzé odább gondolatait — csak tanácsos legyek, most 11* u

*y *• 35 éve8 wriga vagyok, még öt évig mint tanácsos -Iwijd c*tk etoolgáiok « azután teljes nyugdíjjal nyugalomba tetetem magamat s vjsezatérek Umét a szép Stockcraubt, hol halászat, — madarászat s borsó-termesztéssel foglalkozva, boldogan töltöm el éltem utolsó éveit. Még sokáig tervezgetett Haberzettel, hogy milyen házat fog építtetni, hogy majd egy egyes fogatot tart, melyen korán reggel majd el-elnézeget borsóföldjeihez stb. mig nem a mellékszobába vezető ajtóhoz lépett s magához hívta Reissenzahn Írnokot. — Az ám a foglyunk, kinek gondoljuk, kezdé a főbiztos — Igen, kérdé ReisBcnzahn egykedvűen. — Igen, én már bizonyos vagyok benne, de el nem mondhatom, miről ismertem reá. Hej! Reissenzshn ur! ha ezt megtudja a miniszter ur ő exceilentiája legalább ie rendőrtanácsosnak kinevez a akkor rajta leszek, hogy ön biztossá legyen. Reissenzahn mélyen meghajtotta magát. — De el ne árulja ám senkinek a világon kit fogtunk, mert elronthatjuk az egész dolgot, mely pedig oly jól kezdődött. — Néma leszek mint a sír, biztoaitá az irnok főnökét. — Ajánlom is a számithat rá, hogy nem fogok önről magas állásomban sem megfeledkezni. — Apropos! jöjjön ma vacsorára hozzám, igen jó borsót kaptam Stockeraubol; tudom ön is szereti. Az irnok ismét mélyen meghajtá magát jeléül annak, hogy ő sem ellensége a stockeraui borsónak s oly büszkén, mintha a biztosi kínevezés már zsebében volna, hagyta el főnöke szobáját. Hagyjuk a két érdemes rendőr-tisztviselőt a jövő nagy terveivel foglalkozni s keressük fel inkább régebbi ismerősünket Jeromos urat, ki midőn börtönébe érkezett rögtön az egyptomi sötétségre gondolt s körülbelül akként vélekedett, hogy az egyptomi sötétség nem sokkal lehetett világosabb, mint a mely őt környezte. Midőn az ajtó kívülről reá záratott s egészen egyedül érezte magát, akkor kezdett csak helyzetéről gondolkozni. Mi természetesebb, minthogy legelőször saját becses személyét, különösen pedig eszét kezdte 6zidni azon gondolatért, meg a nősülésre vonatkozott. Keserű szemrehányásokat tőn magának, hegy miért i« mozr. dul ő ki falujából? hogy adhatta fejét most 46 éves korában a nó'süléwe? i ha már el i» határozta azt, miért jött éppen Debrecenbe? Számtalan ily kérdést intézett önmagához, melyekre a felelettel örökre adós maradt. Nem jobb lett volna nekem othon maradni s meglenni, mint eddig voltam, továbbra is az öreg Theklával! szegény Thekla! milyen jóravaló, becsületes, hű cseléd az, mint fog majd szomorkodni, 8irni, ha megtudja szomorú sorsomat! mert hogy szomorú most s még szomorúbbra fog változni, — az bizonyos, En eleinte azt hittem, hogy saját szereplésemért lettem elfogva s íme mert kiviláglott, hogy nem, most már szinte szeretném, ha magam tetteért kellene bűnhődnöm, mert akkor egypár évi börtön talán elegendő volna, de ha reá gondolok azokra, amiket N. N. telt, ugy az enyémeket caak valamivel látom kevesebbnek a semminél; azt hittem azok is elegendők arra, hogy felakasztassanak, de ilyenekkei összehasonlítva, alig elegendők a megdorgáltatásra, mert N. N. bűneiért is csak legfeljebb akasztás lehet a büntetés, melyet most majd nekem kell kiállani; a mostani időjárás igen különös! ezek a jó urak nem tudván elfogni az eredeti példányt, ily hitelesitlen másolaton fogják boszujokat tölteni; ezeknek nem kell egyéb, minthogy fügjön valaki is legyen az a. valaki. Ily, — nem épen vigasztaló — gondolatok között lepte meg szegény Jeromost az álom, mely a helyett, hogy nyugalmat adott volna neki, csak folytatta az ébrenlét nem igen kecsegtető képeit. Egész éjeién ördögök, hadibirák, bakókkal álmodott, alig került ki az egyik kezéből szerencsésen s máris a másik körmei között volt. Egyszer azt is álmodta, hogy nagy sokaság jelenlétében a bakó le is vágta már fejét s lábával odább akarta rúgni, de ő belemarkolt hajába s fejét erőseu nyomta nyakára, hogy ismét oda forrjon; a bakó ezt azonban seminiképen sem engedte s erőlködött, fejét elrúgni, mely szándék ellenébe Jeromos ur is minden erejét összeszedte, görcsösen megmarkolta haját, mignem a nagy fájdalomra — felébredt. Kezei annyira bele voltak mélyedve hajába, hogy alig tudta azokat onnan eltávolítani, ezt pedig nem kellett tenni, mert ugy vette észre, mintha valami mozgó lény volna mellén, melynek jelenlétét legkevésbbé sem volt hajlandó eltűrni; oda nyúlt tehát s szerencsésen el is fogta az épen leugorni igyekvő békát, melyet azután nem hagyott a leugrassa! fáradni, hanem segített neki azáltal, hogy jól a faihoz vágta. fFoldtatása küvpikezik.1