Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-03-10

V. évfolyam. Pápa, vasárnap 1878. március 10. 10. szári). A szerkesztő ós lila&óim-ataL Waj dits Ii ár- oly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak is intézeadők. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. 7AS ¥. 1 40 vértanul; F. 1 Invocavit]^. 5) Tétfo Heraküus j~ Özílárdka >= 6)^ N. Gergely J=- 7)'~ 10 VAS 11 Hétfő 12 Kedd Gergely páoa XDlöXizetési dijalc: Egy évre 6 fr. — Félét re ..... . 5 ír. — Negyedévre 1 tr. £50 kr. Egy szám ára la kr. íTírdetéselv. 6 hasábos pelitsorban 5 kr. ITVi 1 ttérl>e

IT soronkinl 53 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizelemlö. Heti naptár. 13 Szerda Rozina Kánt f (kath.}, Rozina (prot.) 7 (izr.) FEPENCZ KÁROLY -jfőherceg, s Ő Felsége a Király édes atyja. Született 1802. december 2-án, meghalt Í878. március 8-án. A boldogult csak a jótékonyságnak élt, s mint jóttevőt siratja és gyászolja a nemzet. Béke porainak! Dicsőség emlékének. Pápa, március 10. Törvények, rendeletek végrehajtása falun. in. Midőn fenti soraink napvilágot láttak

5 olvassuk megyei tanfelügyelő úr sorait, hogy a népiskolai tantervei — az általa észlelt jogos panasz szerént is — azért netn lehet keresztül vinni, mivel a gyermekek 8 havi rendes időszak helyett 5 hóig járna k iskolába. íme tehát gyanúnk alapos! A baj nem is szórványos, nem is rejtegetett, hanem hivatalos helyről is beismert (Lásd e lapok 1878. 9. s'/ámát a tanügyi hirek közölt.) De épen azért mert igy van. keresni kell az okokat, és ha megtaláltuk azokat: meg kell szüntetni. Ha azt mondja a felsőbbség, erre a közel jövőben nincs kilátás, ez baj. de reményt nyújt mégis, hogy ,.van kilátás*

4 habár későbbre is. Az pedig, hogy e kilátás ne legyen pium desiderium, az iskola fentarló leslületek mellett oda működni első sorban a halóság kötelessége. Csak itt legyen, mint jelzem fent, csak itt ne hiányozzék a végrehajtás, lesz nem 5, de 8 hói s ha kell 10 hói iskola, mint van a marcal melletti reform, egyházakban régidő óta. De ezen szükséges bevezetés után, nézzünk szemébe a második iskolát bontó ellennek is. Ez ellenség: alagosztály. S kísértsük meg, lehet-e ellene orvosságot találni? A miben anyagilag haszon van, szellemileg kár. Az elölt a közlegelőn elszéledtek a libanyájak s megfértek a nagy mezőn, — s ma? Minden 5 — 6 liba mellett egy-egy iskolás gyermek, ki a tagutak tekervényein tiltott helyeken őriz, és szülője egyenes parancsára-csal. Igenis csal. Tép búzát, csak hogy libái ehessenek. Ezek a kis tolvajok azután bekalandozzák az egész határi felégelt arcai, boldog öntudattal, hogy ők ma loptak! A falu környéke, falu alja, hemzseg az iskola növendékeitől, és ha tisztelendő uram. vagy Í4 Csütörtök Msrhild királvné ] . Szendikc lo Péntek Jez. sz. töv. koron +~ Krisztina Heribert püspök f'^ Ábrahám 16 Szombat .9 1 . ? 10 s °- ItSab.Peka tanító uram arra megy, meg köszönés sem dukáll nekik, hisz ők március végétői a tagoszlály és apjok. unyjok parancsából októberig szabad polgárnői s polgárai a határnak, lopnak, henyélnek, fáznak, égnek és játszadoznak. Most már ez-e az az ok. melyet eltüntetni a közel jövőben nincs kilátás? Szomorú dolog volna azl igenis ellehet e kis szabadoncokat terelni nyájaik mellől az iskolába, csak akarni kell, de ezt nem teheti ám más, mint a szolgabíró felsőbb rendelettel, egyetértve a tanfelügyelővel. Egyszer, utaztomban megyénknek egy Fehér megyével határos községében voltam a Séd pariján. Nagy, reform, és kath. lakosokkal népes község. Reggel, dunogatásra ébredek, gondolom a barom-pásztor, ámde tehén nem gágog, és a borjú sem. Kinézek, és látom, hogy a község ludjait, libáit közösen, egy falkában dunogatva hajtja egy pá?ztor a legelőre. Hát lehető ez együtt? Kérdem a kösülünk levőket? hát lehető az, hogy esy einbtr helvetlesitsen f-;0 - 60 iskolás gyermeke! a liba őrzésnél? Hát el lehelne a gyermeket fogni az iskolától aratásig, illő. szabad volna az? Volt az ellen kérdés, a vártam felelet helyeit. Tessék ezt -rendelni mindenütt mindenütt van tér a falu körül, s ha nincs, venni kell. a közösből. Nem sóhajtások, hanem tettek kellenek, és végrehajtása a hozóit rendeleteknek, azonnal megszűnnek nőni a kis tolvajokból nagy tolvajok, mert hogy a liba őrzés tolvajokat nevel, azt kimondom, s nincs ellene más orvosság, mint gyökeres rendszerváltozás, illetve közös liba-pásztor fogadás. Hát a marhák őrzésével, hogy állunk? A gulyások, e kis káromkodó szörnyek nem iskolás növendékek-e? Valóban. Ezek még rcszahbak a libaőröknél. Legalább olyan cifrán káromkodni, mint ezek 3—4 tehenük hajtása közben, a faluban olig tud valaki, ha csak az öreg kanász nem. Miután most már közlegelö — eléghibásnn — nincs, e kis szörnyek szükségesek, de meg kell büntetni az oly apát, ki fiát engedély kérése nélkül ideadja, vagy ide használja, de meg kell büntetni pénzben az oly gazdát az iskolai könyvtár javára, a ki iskolaköteles fiút mer felfogadni, kivált engedély nélkül. Ez igy levén, lesz rend, lesz iskola, ha kell aratásig. Legyen rend, legyen fenyíték, és előhalad a jelki műveltség, és fajunk nem tesped, hanem előre megy. Szekeres Mihály. IX. Pius. IX. Pius nincs többé ! . . E kevés szó hirdette mult hó ?-én a legfájdalmasabb veszteséget, mely a kath, egyházat és világot érte. Kevés pápa volt. kiről oly hosszú időn át, oly világátkaroló tevékenységet jegyzett volna fel a történelem, mint !X. Pináról. A Gergelyek, Miklósok, Ili. Ince és VÍÍI. Bonifác, IV. Pál és IV. Pius nagyokat müveitek, mélyenható küzdelmeket vivtak végig, de azért merjük állítani, hogy ily sokoldalú, ily általános tevékenységet mint IX. Pius egyik sem fejtett ki. Hogy nagyságát kellőleg méltányoljuk, -lássuk habar csak felvonásaiban életrajzát, melyből a világot ámulatra ragadó nemes, tiszta jelleme \?, mint az igazi nagyság tükre, kisugárzik. IX. Pius, családi néven Mastai FcrretU János Maria, Mastai Ferrefti Jeromos és Solazzi Katalin fia, született S'migagliában l?92-iki május 13-án. Neveltetésének gondja főleg angyalielkü anyjának vállaira nehezedett, ki alapkövét leve le fia jövendő nagyságának, az által, hogy magzata fogékony szivébe beültette az erények csiráit, a minden szép igaz és jó iránti szeretetét. IX. Pius gyermeksége szomorú időszakba esik. Franciaország rémítő" látványt nyújtott a világnak, magasan lobogtatva a forradalom vészes fáklyáját, melyet a vallástalanság és szenvedélyek szikrája gyújtott a keblekben. Az ősz VTL. Pius fogságba hurcoltatott Valencébe, hol másfél hónap múlva kiszenvedett. A gyermek Mastait megtanitá anyja imádkozni azért, kinek később nemcsak nevét, trónját, hanem szenvedéseit is örökölte: Öt éves korában nagy veszélyben forgott ÍX. Pius. Egy tó partján játszadozván, a vizhe esett, de egy híí szolga megmentette a drága életet. E baleset egyelőre uem látszott oly szomorú következményeket vonni maga után; de tiz év múlva mutatkozott annak borzasztó szüleménye: az iljú Mastai rásztkórba esett. Ezen szerencsétlenség akkor érte a fiatal grófot, miután a kegyesrendiek híres volterrai collegiumában tanulmányait fényes sikerrel bevégezte. Az orvosok menthetlennek nyilatkoztatták a szánalomra méltó ifjat, ki szellemi tehetségei által oly szép reményekre "jogosított. Gyógyítás végett haza ment Sinigagliába, hol a viszontlátás szomorú volt. E közben Bonaparte Napoleon berontott Itáliába, a pápát birtokától megfosztotta, Rómát bevette és VII. Piust, ki ó't egyházi átokkal sújtotta, fogságba hurcolta Savona — később Foutainebleauba, hol öt évet szenvedett keresztül. De Isten megboszulta felkentjét, mert Napoleon Lipcsénél a szövetséges fejedelmek ellen vivott harcában szerencse csillagát végkép lehanyatlaui látta. A megalázott Napoleon most ugyanazon kastélyban, hol a pápát fogva tartotta, megtört sziwel irta alá lemondását, s Sz. Hona kietlen szigetén számkivetésben fejezte be viharos életét.' VII. Pius visszatért Rómába. Útja Sinigaglian vitte keresztül, hol meglátogatta a vele rokon Mastai grófi családot,' s a fiatal Mostait magával vitte Rómába. Itt egészsége látszólag heljTe levén állítva, nagyobb részt a tudománynak élt. Egy évig időzött körülbelül Romában, midőn gyermekségétől fogva táplált legforróbb vágya, pappá lehetni — nem tudni mi okból — megváltozott, s ő a pápai diszőrségbe óhajtóit felvéfetni, mely a legnemesebb családok ifjaiból állott. Barberini herceg, a pápai diszó'rség parancsnoka a gyönge és szenvedőnek látszó ifjút nem akarta felvenni; azonban a pápa kívánatára annyiban teljesítette kérelmét, h »gy ó't a jegyzékbe beírta. Mastai nem soA „Pápai Lapok" tárcája. A devecseri .„batyu-bálról." Járta a tánc kivilágos — virradtig .... Kedvünk virul, mint a virág — szakadtig. . . . Viruló kedv: szép nefelejís, szedtelek: Drága virág, de el sem is feledlek I — — De nem is ám, valamíg csak eszi'm lesz visszaemlékezni a legjobb mulatságok egyikére a mikben valaha részt vettem. Pedig kijutott már sok jó, roszból egyiránt. Ez azonban igazi brilliáns koronája volt a vesére járt farHangnak ugy rám, mint bizton hiszem, hogy édes mindnyájunkra nézve, kiket c*ak szerencse csillagunk odavezérett az áldott batyuxok vonzó körébe. — Az isten áldja is meg őket azért az igazán magyaros, szíves vendégszeretetükért, a melyek különösen bennünket, pápaiakat (vagy mint ők mondák: „kisegítőiket") fogadtak ! Hanem iszen szabadjon reméuyleriünk, hogy nem is igen lehet panaszuk ránk a jó deveeserieknek sem, ha csak azért nem, hogy töméntelen potya — — akarom mondani: batyuiéiéjüknek tixedrészét sem bírtuk bepakolni ámbár épen tizen voltunk hozzá. A mi különben csak az ő hibájuk, miért hordtak össze anrivi mindent a jóból, s miért vacsoráltattak meg bériünket még bál előtt, hevenyében a szálláson — tehát nem a háláson, mert otyat nem ismertünk — annyivá, hogy a bál ránk nézve bízvást batyutlan lehetet volna — mondom: meglehettek velünk elégedve, mert bogy jártuk isten igazában, — mintha csak valóságos vilii — táncban akartuk volna kilehellni a lelkünket mindannyian, és hogy nem kíméltük a lábunk fáradságát, (ha ugyan fáradságról egyátalán szó lehetett volna) arról beszéljenek a lázasan pihegő drága nőkeblek, a mik a mieinkkel együtt hevükének—legalább az el nem fojtható széles jó kedv csapongó lángjától. Élő bizonysága volt ez a par excellens kedélyes házias mulatság annak, hogy mily ég és föld a különbség egy jó izü, fesztelen, és egy üres, pöffeszkedő feszólyezettscgö táncinuJfttwág között. — Ha ugyan mulatság még az w, a hol valóságos robotolás az ólomlábu tánc, és terhes az aífectált társalgás. Nincs valami jobb táncmester a fesztelen jó kedvnél, s a hol kivált a csárdás, — a magyar ember- dalos jókedvének ez a leghívebb tükre, kifejezője egy folytán legalábbis 1 — 2 óráig szokott tartani: biztos jele annak, hogy a mulatság csakugyan méltó a nevére. Ilyen volt pedig a devecseri derék háziasszonyok által rendezett batyu tehát nem: potya — bál. Nem voltunk túlságos sokan ahhoz, hogy a városház termében meg ne férjünk, — de épen elegen arra, hogy azt egészen megtöltsük. — Hanem azért „mentül szorosabb, annál kedvesebb," — s igy az sem volt valami nagy baj, hogy szerény kis •'tánctermünk olvadékony űvegnemüliől nem voll, hogy a nagy fokú dupla bőség mellett legalább háromakkorára fel nem fújhattuk. Jó volt az igy is; sőt csak annál jobban kijuiotf a táncból: mert igy akár két karcsú dereket Kaphatott ét az ember fia egyszerre, N úgy járhatta aztán kettős hévvel, kettős kedwel kedvére. A ki periig nem járhatta: az járt legjobban, mert akkor meg felhasználva a jó alkalmat: kisurrant a sorból, --bea!hát>ó terembe, — ott azután járta a tánc helyett evés-ivás, pipaszó. - A nótázásból meg plana kifogyhatatlanok voltunk, mert hát a jó devecseriek nem tudták még eddig . zt a nálunk felkapott két új nótát, hogy: ! „Ha bemegyek, ha bemegyek, stb.— meg íiztán hogy: „Végig mentem, végig mentem a pápai kisutcán stjb. és a mire jól megtanulták, hát akkorra épen jóreggel lett. Ha ínyencek volnánk. s nem a batyut tartanok mellékes dolognak a bál mellett: jó alkalmunk volna most egy olyan hosszú speis-cetlit produkálni, hogy ez a lap ma akár egyébb sem volna, mint egy farsangi nagy étlap, a mely telis, de teli volua a sok jóval. Volt ott kálomista deákkint nemcsak minden, de minden, (t. i. bor, pecsenye, meg rétes} hanem még ennél is sokkal több: A'

lies was gut und theuer!—Kivált pedig pecsenye — boruk olyan volt a boldog somló - töveknek, hogy bizonyisten betegen mentem el (ínég pedig épen torok-gyulladásosai)} aztán olyan fris egészséggel érkeztem haza, mint a ki mindig jó vasas somlait ihatik meszes Tapnica-viz helyett. Hátra volna, hogy szokás szerint elősoroljam a jeíenvoltakat.még pedig ha Paris nyílt ítéletével junóí. haragot nem akarok magamra venni (pedig, ments meg uram minket, asszonyi haragtól!} hát ugy a jogász-bál találékony tudósítójaként betűsorban keiiene lajstromozni a neveket. . . . De udvariatlan még sem akarok lenni, K. minthogy szerencsémre ez az estély nem a .féle auMagszerü lánykiállítás volt mint. a legtöbb bál közönségeden lenni szokott, — még pedig mentül cifrább annál inkább — s minthogy igy apprehensiótól nincs mii tartani: hát a mennyire a nevekre visszaemlékezni tudok (nurt hisz a név nem határoz, s itt különösen ismeretlenül is kedves volt mindegyik, és nem igeu értünk rá tudakozni, hogy ki fia, lánya valaki, eleg az, hogy ott volt s jól mulatott} elősorolok egynehányat, a mint épen eszembe jutnak azok. * ütt voltak tehát Gulden ti.-ztartóné asszonyság, a buzgó bálanya leányostul, továbbá a szeretetre méltó, fáradhatlan Somogyi albiróné, és GyörfFy Gézáné, mint háziasszonyok, meg az a ml.ritka kedvességü. szállásadónőnk, ,es kitűnő táucosnó'nk Via*ics Lajos ispánné, két testvére, Kovács Nelli és Hermina kisasszonyokkal együtt (ez utóbbiak a Balaton menti Tóthiból}. — -Ott voltak még aztán a vidékről Vadnai. Perlaki, és Kolossváry kisasszonyok. A helybeliek közül pedig Barcza Gábor járásbiróné, továbbá Nagy Gizella, Fodor N. es több, mind meg annyi a lehetőleg ízlésesebb egyszerűséggel öltözött kisasszonyok, (általában kartonban} kiknek jókedvtől sugárzó arcukra igen, — de nevükre biz en nem igen emlékszem, — mivel tán' bemutatva sem lettem nekik. (!) Elég az hozzá, hogy a négyest táncolta vagy 16 pár, s még a füz'értáuc sem maradt a csinos, tui'kophil táncrendből s ugyancsak kedélyesen folyt le mindvégig. Legkedélyesebb volt azonban a társalgás, — a mi nem csuda egy ily szűk kis teremben, hol utávégreis nem nagy haiig kellett hozzá valami jót mondani, hogy az egész terem meghallja, és jót nevessen rajta. Valóságos kis Noé bárkája volt ez, bent egy egész- családdal, s az állat és növényországnak össxdhordott, halmozott sok mindenféle sült és főit nemével, — csak é'peri a nyerseség nem volt afférolva , legalább holmi éretlen i'/eflenségek alakjaiban nem; a raint az egyebütt, hogy ne mondjam: nálunk ren-