Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-03-03

A. szerkesztő és Jciaclójiivatal Wajdits Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. 3 VAS. F. Farsang-vasár.] • F. Ötvenedvas.K 4 Hétfő Ózséb Kázmér V° ., Ad. Jenő }~ 30RoschodMy' Előfizetési díjak: Egy évre 6 fr. — Félévre . 3 ír. — Negyedévre 1 fr. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hix*d.etéselc 6 hasábos petitsorban 5 kr, JXyirttérTbeil soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 5 Kedd Húshagyókedd 28 Antiókren) 29 Pápa mártius 3. Törvények, rendeletek végrehajtása falun. n. Teljes meggyőződésem, hogy a megyei közigazgatási bizottság, és a megyei tanfelügyelő úr szivén hordozza a megyei tanügyet, és azon van, hogy ennek meg-meg zökkenő kereke egyenes talajra találjon, — valamint azt is elhiszem, hogy keresik a kivezető utat, mely már valahára kivezessen azon türhetlen helyzetből, mely ez úttal uralkodó. De midőn ezen meggyösödésnek szivesen hódolok, ugyanakkor nem szűnöm meg hangoztatni azon elvet, hogy a kényszer joga az államé, és ha ez teljes erejében érezteti hatalmát, az esetben az iskolafentartó testület helyzete kedvezőbb tanmüködése belterjesebb és hatékonyabb leend, vagy pedig lehetend. Mihelyt a mulasztók névsora, mulasztási órák száma hatóságilag kivetetik, és a törvény, rendelet alkalmaztatik, nem kell többé tennünk azon szomorú tapasztalatot, hogy őszszel októberben csak néhány gyermek, tavaszszal, ápril- májusban hasonlóképpen csak kevés találtatik iskoláinkban, és a második vizsgával sietni kell, hogy a vizsga fiascót ne valljon. Ha van vidékünkön község, vagy felekezet a hol ez a baj ne észleltetnék, annak legelőször cikkíró örvend, és nincs azon rögeszmében, hogy nézetének illustrálásaért örvendjen, mert bizony ez szomorú örvendezés lenne. Van a nyári mindennapi iskolázásnak három rendkívül ellensége, mely három ellen, —• jól tudom én — szembeszáll a haladási vágygyal, szemba az egyházzal, szembe a felügyelővel, hatósággal, a bíróval. E három ellen megrázta magát a törvény előtt is, és hivatkozik a legelsőre, a legelső kötelességre a megélhetésre. E három ellen közül egyik a szegénység, másik a gazdálkodási rendszer, és harmadik az önjog. Magában véve nem látszanak ez ellenek erőseknek, de viszonyba hozva, más tényezőkkel, igen. A szegénység azt mondja: Ne kívánja a törvény fiamat, lányomat iskolába. Kell, hogy az nekem dolgozzék, elmenjen napszámba. Legelső természeti kötelesség az önfentartás. Mig télen ezt nem lehetve, előáll a ruha hiánynyal, nincs lábbeli, nincs felső ruha. De ha sem az első, sem a második mentség nem hangzik, ott a harmadik baj: nincs könyv. Már pedig régi példabeszéd: „Qui discit sine libro agram haurit eribro''

1 (ki könyvnélkül akur tanulni, vizet merit rostával). Hogy vagyunk a szegénység eme döntő (?) argumentumaival? Van-e ellenök készület? Van-e orvoslási mód? Sokan, sokfélekép kezdtek már a baj orvoslásához. Én is megkísértem. Az első panasz: gyermekemnek dolgozni kell. Veszedelmes iskolamulasztató keményfejü szörny! Ez egy hatalommá kezd kinőni, minő volt eddig a gazdagság, csak hogy szomorú romboló hatalommá. Valódi factorrá. Az ország, hódolva a civilisatió áramlatának egyik részről törvényhozásában azt mondja: Az iskolázás falun 8 hó. A szegénység ellen áll, azt mondja: 4 hó (nov.—febr.) s abból is 20 nap mint ünnep szün nap. Hol van itt a kisegítő? Engedjünk-e fenti követelésünkből? meghátráljunk-e a hangoztatott birói végrehajtás elve mellől ez ellenhez érve?! Nem, egyáltalában nem. Kövessük a latin példabeszédet: divide et vinces. Nem az egészszel, hanem az egyesekkel beszéljünk, s bebizonyul, hogy azok, kik azt hangoztatják, nem épen olyan szegények. Csak kívánja meg a rendelet annak bebizonyítását, hogy valaki gyermeke pár krnyi munkája nélkül élnem élhet, azonnal igen-igen kevés lesz a fenyegetődzök száma. Nézetem az, és más nem is lehet, a fenti alapon állva: kövelelje ki a községi biró a mulasztók névsorát 2 hetenként, ezt kezébe véve, a magokat szegénységükkel mentő szülőket utasítsa, — különbeni büntetés lerhe alatt — az illető iskolafentartó testületek elöljáróihoz a végett, hogy azoktól vegyék ki Írásban illő volt-e szegénységük miatt elmu7 Csütörtök Aquin. Tamás ) . 8 Péntek Jézus 5 szt. sebep 9 Szombat Cirill és Melúd Felicitas Zoltán Franciska 2 3 4 5. A IX. pont alatt a kivetés és beszedéssel foglalkozóknak állapitatik meg 300 •/. háromszáz forint. Hát mire való a város által fizetett ama temérdek tiszti, segéd és szolga személyzet? Hát nem volna a városházánál ki a kétszer kettőt tudja? miért ne tudnák a pénzt kivetni s a kivetettet beszedni, s illő helyére szolgáltatni? Itt tehát 300 frt. ismét meg menthető. — Igy szállna alá gondos megbirálás után a 14641 frt. bizonyára kevesebb százra, mint a hány ezerben megállapitatott. — 6. A kivetés hultsául is hibásan veszi föl a választott biróság csupán a legelőt, miután a per nem csak a legelőért folyt, hanem főtárgyát az elkülönzés képezte. Az elsőben kötött egyességis, nem annyira a kikötött legelő menyiség, hanem az elhelyezés miatt támadtatott meg mert a választó vonalon nem volt képes a közönség megnyugodni, s e miatt adatott be a semmiségi panasz, s ennek folytán semmittetett meg az egyesség. Fő tárgya lévén tehát a pernek az elkülönzés, mely szántóföldeket, rétet, legelőt egyiránt illet, az igazság azt hozza magával, hogy a revdszerinti perköltségek, mindennemű birtokot egyformán terheljenek. 7. Aláveti a választott biróság a költségeknek azokat is, kik a pernek ellene mondottak azon okból, mert a per utján szerzett előnyöket, azok is elfogadták. Ezen indok azon esetben megállhatna, ha a per folytatók, a per ellenzőit képesek lettek volna biztosítani az iránt, hogy ha a per kimenetele kedvezőtlenebb lesz, mint az egyesség, a kárt nekik pótolni fogják, de miután azt nem tették, kockáztatva voltak az egyesség előnyei, s ha a birói ítélet rosszabbul üt ki, úgy a per miatt azok is károsodnak, kik az egyességet elfogadták volna. Ezekre nézve legfölebb is mint megbízás nélküli ügyvő jöhet tekintetbe a tagositó bizottság, s mint illyen, csak a szükségképen! és hasznos kiadásokat kkvetelhetí, mely kiadások törvényszerűen igazolandók. 8. A curialistákat pedig kiknek érdekei, a volt úrbéresek érdekeitől egészen különböztek, a kik egészen külön és pedig személyenkint idéztettek, kik magukat egészen külön és önállóan képviseltették, — kik nem is a lefolytatott perben hozott ítélet, hanem egy általuk egészen külön kötött egyesség alapján elégíttettek ki, hogyan lehetne a volt úrbéresek által folytatott per költségeinek fedezésére kényszeríteni? ezt ugyan megérteni nem lehet. A volt úrbéresek feje miért fájjon a curiálistáknak ? Ezekből tehát kitűnik, hogy a választott biróság a tagositási per költségeinek megállapítására illetékességgel nem bírt, határozatai pedig, sem a törvényei sem a méltányossággal meg nem egyezvén el uem fogadhatók. Különfélék. lasztani gyermekeikkel az iskolát? s hí azok felmentik írásban, fel van mentve, hí nem, nincs. Es ez a büntetés könyvben megjegyeztessék. Hosszadalmas? Másként nem érünl célt . . . (Folyt, köv.) Szekeres Mihály, A pápai tagosiíásiper költségeiről. IC. Nem lévén iletékes a biróság, mely a perköltség kérdé seben határozott, nagyan világos, hogy határozata semmis, s ig; kötelező erővel nem bírhat. Neui volna tehát szükség arra. hog

1 érdemleges hiányait ki mutassam, de észrevételeimet rá még \, megteszem. 1. Nem ismerem a számadásokat, melyek alapján a válasz tott biróság azokat, kik a tagosítás által érdekelve vannak 14,64: frt. 50 krnyi roppant perköltség megfizetésére kötelezni jónál látta. Nem vonom ugyan kétségbe Soos Dániel ur számadásánál helyességét, — nagyon elhiszem, hogy Németh Mih. úr a kama tokkal együtt 7886. frt. 20 krt. a tagositó bizottságnak csaku gyan előlegezett; — tudom, hogy a nagy. mélt. magy. kir. curi; által Sáray urnák megítélt 3600 frt. kamataival együtt megfi zetendő: de a választott bíróságnak mindenek előtt azt kellet volna a törvényes igazsággal egyezőleg kimondani, hogy e: összegekről nem Soos Dáninl, nem Németh Mihály és nem i Sáray úrak tartoznak számadással, hanem a tagositó bizottság s illetőleg az, ha a kiadásokat utalványozta Meghatalmazott vol ugyan a tagositó bizottság, de mint illyen is csak a törvény kor látai között mozoghat, mely szerint ha haszontalan, szükségte len és céltalan kiadásokat tesz, ezeket a meghatalmazó sem köteles neki megtéríteni, anyival kevésbé azok, kik a per ellei tiltakoztak, mivel ezekre nézve a tagositó bizottság — a törvén; értelmében — megbízás nélküli ügyvivőnek lévén tekint hető, tőlök csak a szükségképpeni és hasznos költségek volná nak talán követelhetek, s ez esetben bebízonyitandók, hog} melyek voltak az eikerülhetlen és hasznos kiadások. Mert, hogj egy illy per, az alperesnek közel 15000 forintba kerüljön az ugyan senki el nem hiheti midőn a mi sajátkép elkerülhetlei költség volt, azt a fölpörös uraság fizette. — Ily roppant összeget csak a meggondolatlan tékozlás emészthetett föl, melynél megtérítésével még maguk a meghatalmazok sem kötelesek annyival kevésbé azok, kiknek megbízás nélküli ügyvivői voltak.— 2. Erezte ezt, sőt úgy látszik nagyon jól is tudta a választott biróság, midőn értesítésében azt mondja: „minder tételt vizsgálat alá vett, s több rendbeli oly költségekre akadt, melyek a per lefolyta után fölöslegeseknek ismertetnek, és melyek a jutalmazás kérdésében a helyes mértéket meghaladni látszanak, de ezek visszatérítésére és leszáliiitásár; magát illetékesnek nem ismerte." Hát valljan a választott bíróságnak nem az lett volna kötelessége, hogy a mit belátása szerint helytelennek, igaztalannak, tövénytelennek tart, i szerint mondja ki ítéletét? megmondja, hogy a kiadások fölöslegesek, a jutalmazások a helyes mértéket túlhaladják, még u nem azt a ki ezeket eszközölte, hanem a közönséget [marasztalja el 3. Az pedig egyátalában hallatlan, a mit a III. pont alatl a választott biróság elkövet, midőn Sáray urnák ügyében a n mélt. magy. kir. curia által hozott Ítéletet megváltoztatja, holoti a curiai ítéletek, már csak királyi kegyelem által módosíthatók ez pedig civilis ügyekben nem is szokott gyakoroltatni. De még ha alsóbb biróság ítélete lett volna is, a törv. rendt. 512-dik §-ának c) pontja szerint, ez már a választolt biróság illetőségi kérébe nem vonható. Ide vonatkozólag nagyon helyes a curia ítélete, midőn Sáray úr követelésében azokat marasztalja el, kik az ígéretet neki aláirtak. Mert ha bár ezek meghatalmazottak lettek volna is, ezen ajánlat által hatáskörüket átlépték, melyért csupán maguk lehetnek felelősök. Nem is érthető, hogyan történhetett ezen nagy összeg kötelezése, midőn erre Sáray urnák semmi törvényes jogcíme nem volt. Láttuk ugyan, hogy a per folytatásában jelentékeny szerepet vitt, de ő bár foglalkozására nézve mérnök, még is mint illyen nem működött, ügyvédi minősitvénnyel pedig nem birván, mint ügyvéd szintén nem volt fizethető. A mi tanácscsal ő a tagositó bizottságnak szolgált, azért a per folyamának idejére neki kötelezett, és általa valóban föl is vett évenkénti 200 forint fizetéssel és utazási költségeinek megtérítésével illően dijjazva volt. Ha tehát találkoztak, kik ót még ezen felyül is jutalmazni akarták, ezt csak a maguk erszényére tehették. Ezen egy tételnél mindjárt elesik a megállapított összegből 4153 frt. 53 kr. 4. A IV. pont szerint meggyőződik a választott biróság arról, hogy Szenté Pongrácz ügyvéd úrral (ki ez ügyben nem hat csak 4 évig ügyvédkedett) a tagositó bizottság egész a per befejeztéig 100 forint évi fizetésben egyezett meg, ki is ezen fizetését nem csakhogy rendesen megkapta, de ezen kívül még utazási költségei és napi díjjaira nézve is illően kielégitetctt sőt még előleg-képen is szép összegeket szedegetett föl. Es midőn várja az ember, hogy a választott biróság az illetéktelenül kifejezett összegeket tőle vissza követeli, vagy legalább azoknak elengedésétjavasolja, ámbár kimondja, hogy.Szente P. kérelmének helyt adni nem lehne, mégis neki a közönség terhére 1000 •/. ezer forintot megállapít. Hanem hát ez a mai kor szelleméből folyik, mert most az alsóbb körök a 6zázak és ezérekkel, a felsőbbek a milliomokkal csak úgy dobállóznak, mintha magyarország lakosai, mivel csupa Rothschildekbó'l állanának. Ezen tételnél tehát 1000 az az egy ezer forint ismét elesik a ránk telierképpen rótt összegből. — A vegytan ujabb haladása. Ez ideig a vizet két elem: könany és éleny összetételéből számlázottnak tartottuk, mit a viz felbontása éleny és könenyre s viszont ezen két elem egyesitése által szemlátomást bebizonyitottnak hittünk. Most azonban Maiehe M. vegyész kísérletek által felfedezte, hogy a viz nem egyéb mint villanyos állapotban lévő éleny valamint a köneny sem egyéb, mint az élenynek egyik molekuláris állapota, minek folytán az éleny, köneny és viz egy és ugyanazon elem. E szerint az elemek száma egyel csökkent. Tudvalévő dolog, hogy az Amoniumot is hosszú ideig elemnek tartották, mivel önálló vegyet képez, s csak később lőn felbontva, s most tehát a könenynél lőn kimutatva, hogy az nem külön önálló elem hanem csak is egy másiknak villanyos stádiumát képviseli I Ugy látszik hatalmas lépéssel haladunk — előre 1! — Papirostéglák. Amerikai lapok jelentik, hogy Wisconsinban egy gyár, papirból készült építő téglát készít, melyből sokkal olcsóbb és jobb házak építhetők mint az égetett téglákból. Az ilyen anyagból épült házak, a papir rosz melegvezető lévén télen sokkal melegebbek mint a kőházak, s azon kivül az építés gyorsabban halad előre mivel nagy darabokban állitatik elő s igy a komi vésnek kevesebbet kell „cementezni". Most már nem csak irás nyomtatás és kisebb dísztárgyak előállítására hanem hordók, kocsikerekek, hajóvértek, ingek, gallérok, szerviétáknak, és házaképitésére is használják a papirt, s nem valószínűtlen dolog, hogy nemsokára már az Uchatius ágyucsöveket is papírból fogják gyártani! Csalódás. X. asszony, egy előkelő hivatalnok neje, jobban szerette férjénél az udvarlóját, kí még előkelőbb hivatalnok volt. A langyos szeretet férje iránt azonban nem zárta ki hogy azért rá is féltékeny ne legyen. — Ugyanis egy este csinos szobaleánya az álarcos bálba készült, s ugyanekkor a férj is jelenté, hogy baráti körben fogja az estét tölteni. A nő gyanakodni kezdett, s midőn a szobaleány és később a férj is távozott, maga szintén útra indult az álarcos bálba. Mily roppant meglepetés lesz a férj részére, ha egyszer csak leveti álarcát, s bebizonyítja neki hűtlenségét. Már látta is a megrémült arcot. A bálba érve nem sokáig kellett kutatnia, s felismerte a szobaleány dominóját. Mellette egy férfi udvarolt. Reszkess férj! A nő, amint a deli lovag hirtelen távozni akart a fiatal leány mellől, lerántotta gonosz álarcát. Megfogta, csakhogy nem a férj, hanem az — udvarlót, a még előkelőbb hivatalnokot. Keserű csalódás. — Kárpótlás a feleségért. Tordán egy színész, ki színlapirással is foglalkozott, igen szerette nejét, és kedvéért éjjelnappal dolgozott, csakhogy az asszony szükséget ne szenvedjen. A ruhára is bővebben jutott, mint más szegény asszonynak. Egyszerre az asszony kijelenti, hogy máshová költözik. A férje engedelmeskedett és elköltözött nejéyjLa-kivant házba. Észrevevén. hogy neje ismét valamin töri^a^féjét, meg akarta lepni selyemruhával; de már elkésettr^Ugyanis alig pihent meg az uj lakáson, beállít hozzá juházíuí', egy délceg, fiatal kovácsmester és kije-