Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-11-24

A szerkesztő és lei adó­Iii vatal "W a j d. i t s Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak is íntézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijak: Egv évre 6 fr. — Félérre. ...... . 5 fr. — Negyedévre 1 ír. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hir* detés ele 6 hasábos petiisorban 5 kr. nyUttérTbeil soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 24 VAS. F 24 Flora sz..Tán.) • F. 23 Firmina ")___. 28 25 Hétfő Katalin s/.íiz 1= Katalin )? 2U 2G Kedd Konrád p Vác/, r. ) - 30 Heti naptár. 27 Szerda Virgil Ákos (i: k.), Ákos Cprot), * Kizl. Ro. (jzr.} 28 Csüt. Sosthenes hitv. ] ^ Eberhard ~) . 2 Esóer köny. 1 . 29 Péntek Saturnin (~ Valthér j g 3 Bálv. t. elt. JS 30 Szomb. András apostol j~ Endre ~) 4 Sab. Vaj. J JPáp«, í<$7<9. november 24-én Tarosunk polgáraihoz! Jövő évben — Székes-Fehérvárt --- országos ipar és termény kiállítás leend. Hazánk minden nevezetesebb vidéke, minden éleire való gyára, kézművese, gazdája, szellemi műveltségün­ket ápoló minden intézete, serény munkásságot fejt ki, hogy mit az iparterén illelöleg közművelődésünk mezején nagyot és dicsőt teremteni képes azzal a békés küzde­lem terén, a kiállításon megjelenve, részt vegyen, s élet­revalóságunkról tanúbizonyságot legyen. A mit Magyar­ország nyers és müeikkekben előállítani, termelni képes, az a kiállításon képviselve leend, hogy a müveit világ előtt hirdesse raiképen a Kárpáloktól le az Adriáig: kultur, munkás, szorgalmas, gondolkozó és életrevaló nép lakik; nép, mely a világ müveitnemzetei között mélló és tekintélyes helyet foglal el; nép, mely haladni képes; nép, melynek dicső múltja s dicső jövője van. Az országos kiállítás nemzetünk ünnepélyes tilta­kozása, ellenségeinek azon állítása ellen, hogy: a ma­gyar nép túlélte magát s jövőre igényt nem tarthat! A székesfehérvári országos kiállítás, dicső Széche­nyink azon mondatát, hogy: „Magyarország nem volt hanem lesz í: — hivatva van igazolni. A kiállítás hivatva van igazolni azt is, hogy hazánknak van ipara, me­lyet fejleszteni lehet, és a melyet védelmezni kell. A kiállítás igazolni fogja, hogy mi magyarok bírunk mind­azon szellemi és anyagi vagyonnal, mely, ha a mun­kával szövetkezik, egyedül képes egy nemzetet dicsővé nagygyá, hatalmassá tenni. A székesfehérvári kiállítás hatalmas szavakkal fogja hirdetni, hogy a magyar népnek ezredéves élete után, joga van egy új évezredre számítani, s léteért, nem csak fegyverrel a csaták mezején, hanem észszel és munkával is küzdeni képes; és valamint jeles tulaj­donságai a harcokban tündökölnek; ép ugy ragyognak azok, a civilizáció dicső alkotásai közepette is. A civilizált, a mnnkás, az életképes magyar nem­zet géniussa tart, jövő évben, békeünnepet, melyen meg­jelenni, melyen résztvenni: kötelessége mieden ma­gyarnak. Hogy erdeink hatalmas állaba minő értékes fákat rejt s minő kincset bírunk ezekben, azt a kiállítás első csoportja fogja hirdetni. Itten képviselve lesznek a már­marosi havasok alján díszlö óriási fenyők, melyekből a tengeri jármüvek büszke árbocai kerülnek ki. Itten lát­hatók lesznek hatalmas tölgy, bükk, cser, jávor, ihar s minden fanemeink, valamint a hajdan oly becsben levő tiszafa ritka példányai is. A fatenyésztés; faké­szítés; félgyártmányok; erdőtermények; erdei mellék iparunk termékei; erdészeti statisztikai munkálatok, épít­kezések; erdei vadász szerek; erdei állataink; egy­szóval min&ötei lit pompás erdeink magukba ölelnek, a mit természetbeli és iparban képviselnek: az országos kiállításon elölüntetve és kimutatva lesz. — Ezen nagy fontosságú osztály reánk, pápaiakra nézve fontos, mert városunkhoz közel fekszik hazánk egyik legbecsesebb erdeje, melynek gazdag kincsei iparunk fejlődésére, minden esetre hatalmas lendületet fognak kölcsönözni. De mi ezen osztályra különös büszkeséggel tekinthe­tünk, mert annak elnöke ifj. gr. Esterházy Móric úr ö méltósága. Hazánk hegyei mesés kincseket rejtenek gyom­rukban, melyeket napvilágra hozni, értékesíteni a bánya ipar van hivatva. Ezt a kiállítás második csopprlja fogja \ előlünlelni, a hol megfogjuk ismerni Erdély, arany és ezüst, kincseit; Felső-Magyarország vas, réz, horgany, nikol, kobalt, higany és más fémekbeni gazdagságát látnifogjuk érciparunk fejlődését, nemkülönben üveg­gyurma- agyag- és kő iparunk állapotát. í A mit mezőgazdaságunk termények és felkészít— menyekben előállítani képes a mit kert iparujik felmu­tatni tud, azt a kiállítás harmadik osztálya öleli magába. A városunkra oly fontos malom ipar és az élelmi cikkek a negyedik csoportban lesznek képviselve. A szeszipar, borok és egyébb szeszesitalok, lipueu­rök az ötödik; a fonó —, szövő-ipar ruházati tárgyak és ezekhez használt eszközök a hatodik; a háztartási és bulor-ipar a hetedik; a vasipar pedig a nyolcadik csoportban lesz képviselve. A kilencedik csoport a nemesérc, nemeskö és a féraiparcikkeit; a tizedik a bőr— csont— és kaucsuk tárgyakat; a tizenegyedik a műipar — és zenészeti tár­gyakat, építészeti rajzok és terveket; a tizenkettedik csoport a közművelődési tárgyak, tanszerek, tudományi és szépművészeti tárgyakat; a tizenharmadik csoport a gazdasági eszközök, iparos szerszámok és kézi gépe­ket fogja felkarolni. A tizennegyedik csoport a göz-viz és lóerejü gé­peket; a tizenötödik csoport a halászati — hajózási, viz és gazdasági — építészeti tárgyakat; a tizenhatodik cso­port állattenyésztés és állatkiállílásunkkal fog foglalkozni. Elvégre régészeli és műemlékkiállítás, a tizenhetedik csoportban lesz féltalálható. Az itt jelzeit beosztásból látható tehát, hogy ezen kiállítás szervezeténél fogva megérdemli, az általános kiállítás nevét, mivel magában öleli, nyilvános életlink, szellemi és anyagi munkásságunk minden mozzanatát műveltségünk hü tükrét képezvén. Városunk becsülete, jó hírneve, polgárainak érdeke, jövője, feltételezi, megkívánja, hogy mi is megjelenjünk s ugy ipar, mint mezei terményeinkkel részt vegyünk a kiállításon, hogy bemutassak az ország szine előtt mi­szerint Pápán életre való nép lakik; még pedig olyan nép, melyre hazánk büszke lehet. Nekünk pápaiaknak, el kell mennünk ipar ké­szítményeinkkel, a székesfehérvári kiállitásraj hogy be­mutassuk mit tudunk előállítani; hogy az ország szine előtt munkánk által tekintélyt szerezve iparunk fejleszté­sét előmozdíthassuk s így anyagi jólétünk alapköveit lerakhassuk. Felette fontos ügy ez, megérdemli, hogy a kivitelhez erélyel minél elébb hozzáfogjunk s előse­gítsük, egyesült akaratunk és kölcsönös támogatásunk­kal, a résztvenni szándékozó, kevésbé tehetséges iparos polgártársainkat is. ; A városhatósága, testületeink, közintézeteink, ke­reskedelmi és ipartársulalaink elé dicső feladat tárul s főképpen ezeknek buzgalmától és serkentésétől fog függni azon siker melyet az országos versenyen kivívhatunk, s melyet ki kell vívnunk! Ki városunk ügyét szívén hordja, kí a közügyek­nek önzetlen híve, az részt fog venni egy szervező bízottság alakításában munkássága által pedig ezen bizottság működését diadalra fogja vezérelni. A kí városunkban korszerű kertész, gazda, iparos, kí a művészet és a tanügy terén önállólag Yalamít lé­tesíteni képes, az bizonyára a kiállításra elküldi termé­nyét, elküldi iparcikkét, elküldi műtárgyait, hogy saját győzelmével városunk diadalát megteremteni elősegítse. Adja az egek Ura, hogy reményeink teljesüljenek! A szőlő szaporítás egy új módja. (.F. E.) A közel mult napokban a magyar lapokban is említve volt, hogy egy bizonyos Ossenkop nevü auszt­riai uri ember a szőlő- és gyümölcsfaszaporitás egy új mód­ját fedezte fel. Most az American Agriculturist, a Revue Horticoleból értesülvén az Ossenkop előadásáról, azt állítja, hogy e módszer nem is új. s nem is az Ossenkop felfede­zése, mert ö már 1867-ben közlötte a William Patrick ter­rehautei kertész azon levelét, melyben az egész egyszerű­séggel előadja az általa használt sikeres módszert, s nem kerit a dolognak oly feneket mint Ossenkop, ki egy egész füzetet teleirt módszere ismertetésével. Az amerikai William Patrick módszere a következők­ből áll: ősszel meg a fagyok előtt lemetszetvén az egész­séges szölö-vesszök, 4—6 hüvelyk hosszú darabokra me­téltetnek, ugy hugy mindenik darabon legyen legalább 2 szem s 50-ével csomagokba köttetvén, a csomagok aztán alsó végökke) körülbelöl fél magasságra agyagból készült s tejlelsürüségü sárba mártatnaU. Mikor a csomagok igy el vannak készítve, egy már előbb e célra elkészített s ho­mokos könnyű tőiddel megtöltött meleg ágy rámába álit tatnak, felső vég ö k k e 1 lefelé, az iszapba mártott aUó végökre pedig, a midőn a csomagok már szorosan egymás mellé vannak állítva, finom porhanyó föld szórandó oly vastagon, hogy a vesszők végeit körülbelöl 4 büvelyk vas­tag földréteg födje és a csomagok közötti üregek is bele­gyenek földdel töltve. Ily állapotban maradnak antán az ágyak a szabad ég alatt mindaddig, mig csak eső nem jött rajok és fagyni nem kezd, a mikor is szalmával vagy le­velekkel befedve, e takaró fölébe meg deszkákkal bebo­rittatnak. Tavaszszal azlán, ha mennél korábban akarunk ül­tetni, a deszka és levéltakarót eltávolítván, a vesszöágyakat a meleg ágyakra használtatni szokott ablakrámákkal fedjük be, ügyelvén reá, hogy szellőztetésre elegendő nyilas ma­radjon. Ha az időjárás netalán hírtelen száraz melegre for­dul, akkor néha meg is kell locsolni a vessző ágyakat hogy a megszokott nedvességben maradjanak. Igy kezelve a vesz­szÖk körülbelöl 5 hét alatt mind gyökerezni kezdenek, és pedig némelyik 2—3 hüvelyk hosszú gyökereket is hajt ez idő alatt, ellenben a szemek szintén erősen feldagadva, rü gyelleni kezdenek A vesszők tehát ez állapotukban már ppen készen vannak az ültetésre s csak arra kell legfökép ügyelni, hogy a földbe való berakatásokig valamiképen újra ki ne szá­radjanak. E czélból igen célszerük az ágyakból ki vett vesszöcsomókat azonnal egy kevés vizzel ellátott vedrekbe állítani, és ily módon szállítani az elültetés helyére. Az elültetésnél aztán csak arra kell ügyelni, hogy a legfelső szem csak alig egy ujjnyira legyen a földszine alatt s körülte a földet egy kissé meg kell az ujjunkkal nyomkodni. Az ily módon elültetett vesszők majdnem ki­vétel nélkül miud kihajtanak s még azon évben erősen meggyökereznek. Azon esetben ha melegágy ráma nem áll rendelke­zésünkre, a vesszöcsomagokat a szabad földbe ásott lü— A „Pápai Lapok" tárcája. A föld felosztása Franciából Schvarcz- Sámuel. Volt egyszer két város, mind kettőt tenger választá el egymástól és sehogy sem férhettek el a földön. Háromszor üt­köztek össze egymással és mindaddig nem tágítottak, mig egyi­kök végképen fel nem dulatott. E két város Roma és Kart­hágó vala. Hasonló viszonyok uralkodtak Franciaország és Anglia közt. I. Napoleon naponként ismételte az öreg Cato ceterum conseo mondatát. Anglia leverése — e gondolat volt szüntelen kiséróje, e gondolat serkenté fel újra-aj ra a háborúra. E gondolat következménye az egyptomi hadjárat, a bon­logni tábor, a tilsiti béke, az oroszoknak való háburuüzenés. Volt egy idő, midőn közel vélte magát céljához, midőn a Niemen hullámain kezet fogott Sándor orosz cárral. E napon mindkét császár egy asztal mellett foglalt állást, hol az egész világ földabrosza volt kiterítve. Az egyik tétovázó szórakozottan tekinte rá; keze hideg és kesztyűbe volt rejtve. A másik kapzsi és áhítatos tekintetével mint egy elnyelni lát­szók a térképet, melyen lázasan röpíté kezét ide s tova. A fölött tanácskoztak, hogy miként osztassék el közöttük a világ. Egykor más tárgya volt a világ, az ilyen tanácskozás­nak, ezelőtt körülbelül 2000 évvel, midőn öktavianus, Antonius és Lepidus álltak egymással szemben. Most csak ketten voltak *) E cikk a „Figaró" után I. Napóleonnak India és Afgbanisztánra vonatkozó terveit adja elő. Ma midőn ugyanaz a kérdés áll napirenden a jelen fórokat épen időszerűnek tartottuk itt közölni, a követelők: „Ide nézzen" monda Napoleon, de parancsoló han­gon, öné az éjszaki, az enyém a déli rész. Ön kapja Svéd-orosz és Törökországot, Dániát, Finlandot, Perzsiát és előindiát Tü­betíg. Én, Francia-Spanyol-Olaszországot, a rajnai szövetséget, Egyptomot, Arábiát és Kátsóindiát Chináig. Mi ketten leszünk a föld élő sarkai; Sándor és Napoleon kezeiben lesz a világ egyensúlya." „És Anglia"? veté közbe Sándor. „Anglia el fog veszni mint Karthágó. India nélkül nincs Anglia, Indiát pedig mi ket­ten meghódítjuk." A cár erre egy kétkedő mosolylyal felelt. „Ön ezt talán a lehetetlenség körébe soroljaj? Ön persze még soha sem törte ezen a fejét. Nekem azonban mindig ezen járt az eszem e's mióta, Sire, kezeink érintkeztek egymással, azóta Anglia elveszettnek tekinthető, „En nagyon is feltudom fogni hatalmas tervének egész horderejét, felele Sándor, és higyje el, hogy semmit sem kivan­nék annyira mint a meggyöződtetést." „Ez uem oly lehetetlen mint ön hiszi" monda Napoleon. Hogy mindezekről meggyőz ód tessem előbb meg kell ismerkedtet­nem Indiával. E nagy kérdés megoldására csak egy negyed órát engedjen és ez idő alatt bemutatom önnek, Sir 5, tizenöt évi munkámat. 1 ' „Negyed óra lesz éltem legszebb, legdicsőbl része", fe­lele némi udvariassággal Sándor. „Tessék ide hallgatni 1 Rövid leszek I Felséged tudja, bogy Anglia Indiában kényuralmi hatalmat gyakorol." „l)e több ennél, hatalma szüronyokon nyugszik." „Minden kényuralom alapja vagy a szeretet vagy a fé­lelem." Sándor mosolygott. „Néha mind a kettő" válaezolá. „Több nyire azonban az utóbbi.'' „Kérdezze meg csak Sire a Hindut, ki a férgek tanyájául szolgál, félesége és gyermekével a földön fetreng, a bérlőt ki az igás marhát irigyli, a dologtalan takácsot, kí maga előtt látja az angol szövetek eladását, a Brahmint kihez az angol tisztátalanul hözeledik, a mohamedánt, ki legszentebb helyeit az angolok által megszentelenitve látja — mindannyian egyhangú­lag azt fogják felelni: Halál azon emberekre kik a tengeren át egy ismeretlen szigetről jöttek át hozzánk, hogy elnyomjanak bennünket és fölöttünk zsarnokoskodjanak. „Hát tatár fejedelmeiket jobban szeretik?" kérdé a cár. „Mindenesetre I A tatár fejedelmek saját országukban lak­nak, itt emésztik fel óriási jövedelmüket, miből hébekorba, a Rajának is csak kerül valami. Dc az angolok olyanok, mint a hernyók, csak az év egy részében maradnak itt és a mint arany szárnyú pillangókká nőtték ki magukat visszarepülnek hazá­jukba. „Miért is oly ritkák a forrodalmak ?" „Mert a lázadás mindig csak az egyesekből és nem az egész, a tömegből indul, ki. Hogy egy komoly forrodalomra kerüljön a dolog el kell törölni a népek közt fenálló válaszfalakat, minők: vallás, nemzetiség és osztály érdek. Ezen időre mi azonban hiába várunk mert ketten összeesküdnek is a kitörés napja előtt, az egyik bizo­nyosan elárulja a másikat. Igy jár minden felkelés mindaddig, mig az indiai népek magukra hagyatnak. Mit gondol Sire, áll­e ez akkor is ha Anglia Indiában egy európai hatalom által támadhatnék meg? hü maradna India Angliához? Nem! Semle­gesen tartaná magát támadója és Anglia közt? Nem! Az indiaiak kétségkívül Anglia ellenségéhez pártolnának

Next

/
Thumbnails
Contents