Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-11-17

A. szex'lceszitő és lciaclóIiivacal W aj dits Ká r* oly könyvkereskedésében van, i.linvn az előfizetési és hirdetési díjak is iutézoriviök. Kéziratok nem adatnak vissza. 17 VAS. F 23 B. assz. olt.] j F. 22 AniáiQ^. 25 Ariel ] m 18 Hétfő Jenő, Jolán Jenő. Odo ")? 22 ['gör. áltab j; 19 Kedd Magy. Erzsébet )£ Erzsébet *) £• 23 Tempi, fert.p Pápa, november VI-én. Közgazdasági és hitelviszonyainkról. — Két cikk. — í. Soha ilyen szerencsétlen nemzetet, mint ez a — magyarnemzet..! Törekvéséi, hazáját nagygyá, hatalmassá emelni-, — j ó a k a r t á l, hónát consolídált állummá szervezni: csak a hitvány rosza karát tagadhalja meg tőle! S mi áldozatkészségét illeti, az messze túlhaladja az Erechteusok -. Lydusok —,s Ca jus Mariusoknak az ó-kor által méltán csodált áldozatkészségéi. Hanem hát: -szerencsétlen nemzet! Nagy nehezen felismertük például 1875-ben az óriást botlásokat, miket közgazdászatönk terén elkövettünk; — kormányaink egyenesen, s a legelső sorban e nemzetgazdászati hibák helyrehozására alakultak; — parlamentünk programmja legelső feladatává telte a ..jobb s józanabb"* közgazdászat elvének helyes keresztülvitelét s e célból el is kezdtük áz álliam-igazgatás minden körében a lehető legnagyobb mérvű megtakarításokat eszközölni, mi miatt aztán szenvedett igazságügyünk, szenvedett culturalis ügyünk; — s tettük mindezt azért, hogy végre valahára lethargiában lévő közgazdasági viszonyaink egészséges, s életerős újjászületésének nézhessünk elébe . .! — S mintha megvolna e nemzet átkozva, hogy éppen akkor, mikor már-már rátértünk a jó útra, — a végzet nem engedi — minden jóakaratunk, s minden törekvésünk dacára, — hogy felüdülhessünk, s hogy tétlenségre vagy rosz munkára kárhoztatott erőnket újból s jó munkára összeszedhessük! Alig szabadultunk meg a birodalom két fele közi ez évben lezajlott közgazdásza ti harc lidércnyomásától, — midőn ma meg a külügyi „kényes" kérdések kellemetlen chaosa (mely reánk nézve igazán életkérdést képező conflagrntió veszélyét rejlheii magában) tartja fogva a szebb s jobb térre érdemes erőkel ! De vétenénk az igazság ellen, ha közgazdasági-és hitelviszonyaink még mai nap is létező hátramaradásáért csak is a — végzetet akarnók vádolni! — Korántsem! Sőt inkább feltéllenül aláírjuk Beulé mondását, hogy: ,.Az ember gyakran a végzetet vádolja, midőn csak ö n m a g át kellene vádolnia.*' S valóban esak szét kell néznünk közgazdászatunk alkatelemein , hogy belássuk , miszerint ß e u 1 é n e k igaza van! A váratlan politikai zavarok által kellelt felszült, aggódás, s az Ausztriával történt kiegyezési vita keserűen izgató hatása — nem lehetett egyedül, s kizárólag oka annak, hogy például az iparpolitika — s az iparrendészet terén a közvélemény által régóta sürgetett, s nélkülözhetetlennek deciaráit r e f o r m o k még mindig — „késnek az éji homályban!*'* Csoda-e azlán. ha a gépgyártó — a vas — és az épületíp a r a lönkrejutás felé közelednek haElőflzetési dijait: Egy évre 6 fr. — Félévre . 5 ír. — Negyedévre 1 fr. SO kr. Egy szám ára 15 kr. HírcLetéselc 6 hasábos petitsorban 5 kr. jiyilttérbeit soronkint 25 krraívétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Heti naptár. Í20 Szerda Pódog hitv. (V-k."), Bodo«: (prot.), 24 Árnon (jzr.) 21 Csüt. B. Assz. avattatása 22 Péntek Cicelle 23 Szomb. Kelemen püspök ± Ilma Cecillé « j u Kelemen) 25 26 27 Sab. Told. zánkban ?! Hogy vasúti — és magánépitkezésünk ritka, mint a fehér holló; — hogy g y á r a i n k, h á m o r á i n k — bármily• e 1 is m er t haladást tettek is technikai felszerelésüket illetőleg — csak is a legnagyobb megerőltetés, — s kitartással, s csak is a ,.j o b b i d ő Ír* utáni reménység árán bírnak ellenállani a munka beálitás követelő szükségének! ? E p i l ö - i p a r u n k teljes stagnálásának bizonyításául pedig alig hozhatnánk fel lalán kcserüebb példát mint azt, hogy a mult évben Budapesten — az építőipar központján — négy ,,f óváros i

,v téglagyárnak kellelt teljesen és véglegesen beszüntetni működését. Nem sokkal különben állunk az agyag — üveg, — ruházati, — ugy a b ő r — és a szeszipa.r águnk tekintetében. Mert csak ez utóbbi iparágat tekintve, — meggondolatlanul járnánk el, ha ez iparágnak a mult évben történt nagyobb lendületét, az állandó javulás számlájára irnók! Mindenki tudja, hogy szesziparunkra csak is egy abnorm is helyzet, az orosz-török háburú gyakorolt jótékony hatást.— De kérdjük: lehel-e váljon biztos s állandó lendületet várnunk e téren akkor mikor irralionalís adóztatási rendszerünk a — termelést, s inprakticus kereskedelmi politikánk a" — kivitelt nehezíti meg. . .?! Pedig ki merné tagadni, hogy hazánkra nézve a mezőgazdasági szesz ipar egyik legnagyobb fontosságú közgazdasági tényező ?! — S még sem bírtuk még odáig vinni, hogy ez iparág első két alapfeltételét: a belföldi fogyasztási képesség emelését, s a külföldi piac nagyobb mérvüségét megteremthessük! — A mi a legfájóbb mindemellett, az épen az a tudat, hogv: — ha tekintetbe vesszük az összes kereseti ágak sauyarúan szomorúságos állapotát, a mely belföldi fogyasztásunk arányát folyton — folyvást, lejebb és lejebb szállítja; — ha megfontoljuk, hogy ez egyik első rendű fontosságú iparágunk terén oly kiválóan erős versenytársakkal keli megküzdenünk, mint Ausztria nyugati és déli tartományainál Csehországgal, majd pedig eddidi biztos vevőink : Olaszország — Franciaország — Kis-Azsia és a Dunaifejedelemségeknél 0 r o s z o r s z á g és Amerikával: — be kell sajnosán ismernünk, hogy e téren javulást még legalább a ..közel jövő'" semmi esetre sem hozhat.! — De nem csak az ipar terén vagyunk Igy, hanem a par excellence fő munkálkodást águnkon is: — a mezőgazdaság terén ! —Elismert tekintjélyü f o rrásbdl merítjük állításunkat, midőn felemiitjük, hogy mezőgazdaságunk igen sok tekintetben még mindig nem áll egy fokon a nyugat — európai államok mezőgazdaságával, s hogy: „mind a föld megmunkálására, s trágyázására, mind az öntözésre és iecsapolásra, mind a megváltás és beosztásra nézve, szóval mindazon első fontosságú intézkedések megtételére nézve, melyek kizárólag alkalmasok lehetnének mezőgazdasági termésünket a változó időjárás kártékony befolyása ellen biztosítani, — roppant sok még a kívánni való"*! Pedig buzdítás ró 1 nem panaszkodhatunk! A magyar buza kivileli p i a c z a például — s ezt hivatalos stalisticai kimutatásban olvastuk — a mult évban oly mérvben emelkedett, mint a hogy az már egy évtized óta nem történt. Nem csak Némethonban, Franciaországban, Svájcban, Belgiumban, de még Angliában, söt Egyyptomban is volt bnzánknak kereslete. S mindezek dacára még sem buzdulunk, hogy az akadályokat, melyek a termelés és kereskedés még nagyobb lendülésének ez ideig gátot vetnek, szép szerivel elhárítsuk. Avagy lehet-e jogosan várnunk a magyar gabona kereskedés teljes felvirágzását addig s akkor, a meddig, s a mikor vasúti hálózatunk talán az egész continens leghitványabbika, — valóban ritkítja pártját?! Lehel-e józanul remélenünk egy „jobb jövőt" akkor, a mikor vasutaink nemhogy a fővárosban központosittatnának — s ez által ott egy oly gyupontot teremtenének, hol a külföldi vevő minden pillanatban készen találná a nagyobb mennyiségben öszszehordolt gabonát, — de e józan terv helyett vasutaink ezerfelé hánykolódnak, mint a fellobbantott rakéta szerteszét sziporkázó szikrái.!? Más egyébb „közlekedési" vonalainkról: hajózásunkról, s országutaink állapotáról, — jobb ha hallgat a krónika! mert csak pirulnunk kell a müveit külföld előtt, ha látjuk, hogy a „szép, szőke Dunán" és mellék folyóin mily gyönyörűséges teher szállítás divatozik! Országutaink „kellemesen kedves és jó" voltáról pedig zengjen dicséneket az a bizonyos lybiai néptörzs-főnök, a ki még — a „ménykö"' áldásairól is dylhirambokat tudott énekelni 1 Hanem persze az is igaz ám, (legalább a krónika szerint), hogy ez a nagy enthusiasnius csak addig tartott, mig a „hálás" ménykö, le nem ütötte a nagy lelkesedönek az egyik — lábszárát! — (folytatjuk) Fenyvessy Ferenc. A jelenlegi alacson árak oka. A „Földmivelés Erdekeink" ide vonatkozólag következőket irja: Angliában a lejárt bérletek újra megkötése iránt öszázel tartatni szokott szokott árverések az idén igen kedvezőtlen eredményeket mutatnak, igy pl. egy lOOO holdas birtok, melyen pedig már több bérlő meggazdagodott, s melyre azelőtt 20 concurrens is szokott jelentkezni, most leszállított áron évi 1000 frtért adatott haszonbérbe. E meglepő jelenség közvetlen okát ott a rendkívül leszállott gabona-árakban keresik; — reánk nézve azonban sokkai érdekesebb azon közvetett ok, mely e szerint ugyanazon jelenségeket idézte elö Angliában ugy a földhaszonbér, mint a termény-áraknál is, a melyeket eléggé módunkban van hazánkban is tapasztalni. E tényező kétségkívül Amerika óriás mérvben fokozódó termése. Az Egyesült-Államok kivitele 10 év vagyis 1868 óta búzában 17 millió bushelröl l

) 40, söt 1878-ban 110 bushelre, rozsban 0.

096 millióról 2.

180 millióra, kukoricában 7 millióról 70, söt 1878-ban l

) t husiiéi = '/, quarter vagyis 56 liter A „Pápai Lapok" tárcája. Eljegyzés 680 méternyi magasságban, a föld Iii Németből Spátz Adolf. Június utolsó napja volt, a hőség Párizsban tetőpontját érte. a párizsi köröket bágyadtság fogta el, ugyláttfzék, mintha a zajos vigalmakat szünet váltaná fel, s kinek tehetségei megengedek, az óriás városnak „Isten hozzád"-ot mondva, siete az iíditő tender partja felé, vagy falvak és mezei lakokba, a fris tiszta levegőt élvezni. „JYern kísér el a tender melletti Boulogneba" szóla barátom, a vicomte de Haut de Lassusse, midőn ebéd után Riehe kávéházban mokkánkat szörpölgettük és szivarjaink füstjét kényelemmel eregettük, „valami titkos hatalom vonz oda mindenképen és misem tartóztat vissza, hogy a holnap reggeli vonatot fel ne használjam, mely az óceán kékellő habjaihoz meg Amália kökény szemeihez varázsol!" Engem a felkorbácsolt hullámok nagyobb mértékben vonzottak, mint Amália fényes szemtükrei, hisz a 26 fokos forróság következtében izzadt homlokomról.csak ugy gyöngyözött a verejték! „El!" volt válaszom, vágtassunk a villámsebes tüzes vaslovon Boulogneba, '/»9 órakor a szt. Lázár téren találand." Másnap délre megérkeztünk a nagyszerű fürdőhelyre s a „hotel de Páris"-be szálltunk, melynek erkélyére egy óra múlva elegáns sétatóilletben kiálltunk, vis-a-vis az óceán hullámaival B Amália sötét szemeivel. Mindkettőt figyelemmel szemügyre vévén, ingadozni kezdettem nézetemben s ugy hiszem, szívem mérlegserpenyőbe a fekete szemek felé hajlott. Azonban hisz ezek rám nézve nem léteznek, fettes tüzük nem engem illet, mert nem voltam vicomte, s mi a fő, nem a szép Amália kedvence. Minden esetre barátomnak jó izlése volt, mivel mellőzve a,zl

? bogy Amália kitűnő szépség, kiválóan vonzó alak, még azon nagy horderejű körülmény is hozzájárult, hogy atyja a párizsi pénzkirályok egyike s csak évenkinti „rendes" jövedelme 800000 frankra rúgott. Csupa" egy uagj' akadály létezett a szerelmesekre nézve ugyanis az atyuska testestől lelkestől repuhlicanus, míg a vicomte a royalista párt buzgó híve vagyontatan s évenkinti csekély 5000 frankkal kell megelégednie, a természetesen ily pénzüzér előtt bün gyanánt tűnt fel. így telt el néhány nap a legkellemesebb módon, a vicomte és Amáliája sóhajtoztak, fohászkodtak, kezet szorítottak, a parton sétáltak és estvé a salonban románcokat énekeltek, mig mr. F .... az apa meg én folyton tekéztünk és kártyáztunk. A visszautazásra kitűzőit nap előtti estén barátom félrehitt és oly hangon szóllott, mely lelki felindulását eléggé elárulá: „Ma el kell dűlni a kockának, Amália szeret; én pedig imádom só' kívánja, hogy atyjától kérjem meg kezét." — Amint F . . . . ur többszöri megjegyzéseiből s olykor elejtett szavaiból kivehettem, a kilátás nagyon alant [fokon állott, de bátorságától s reményétől nem akarám megfosztani hanem vállalatához tiszta szívből jó szerencsét kívántam néki. Haut de Lassusse egy kedvező alkalmat felhasznált mr. F . ... el magánosan értekezni és hosszabb ideig maradt a társalgóteremben, mig én a közvetlen szomszéd billiardtermében a tárgyalás folyamatát gondosan követhettem és minden szót felfogtara. Barátom lelkes, szivreható szavakkal beszélt Amália iránti szerelméről s viszont szerelméről, atyjának nagylelkűsége s atyai szeretetére apellált és kéréseivel ostromolta, hogy — frigyökhözi — beleegyezését adná. F . . . . ttr, ki nem csak jó pénzüzér, hanem joviális jelleme dacira is, mint már emiitettük, szenvedélyes republicanus és élces gunyuló volt, az ifjú kérő szerelem vallomásait gúnyos mosolylyal fogadta, az ostromló beszédekre satir-humoristicus megjegyzéseket tőn és a társalgást kedvenc témájára a politikára fordította, a melylyel, a mint látszék, szerencsétlen barátomat a legelőnyösebben remélte meggyőzni. „Ön, vicomte, legitimista, reményét légvárakba helyezi, egy ködös felhó'birodaIomba, mig saját gondolkozásmódom reális, tevőleges és szilárd talajon élek, annélköl hogy eg5

r phantomnak, minő V. Henrik, hódolnék. Hogy leányomnak Önhöz férjhezmeneteléről egyezkedhessünk, Vicomte urnák vagy le kell szállni légbirodalmáról hozzám, vagy én az Ön felhőkörözetébe emelkedem fel; minthogy azonban ezt oly magamforma öregtől nem várhatja, legyen tehát practikus, alkalmazza magát a viszonyokhoz s száljon le hozzám." Másnap minden eredménynélkül értünk a világvárosba viszsza. Több hét telt ez óta már el s a vicomte mindig gyérebben került szemem elé, de e kevés találkozó meggyőzött arról, hogy tervét még nem adta fel, sőt célja elérésében még buzgóbban fáradozott. A kormány befolyásos férfiaihoz való benső viszonya, államtudományi és jogismeretei egy magas status hivatalnak elrryerési törekvését nagyban segiték elő s jóllehet legitimista irányát következetesen megtartá, ugy tetszett előttem, mintha practikusabb irány felé hajolna és iparkodnék reménytelen politikai lézengésének áldozatot hozni. Augusztus 4-ike e tekintetben végre teljesen felvilágosított Előtte való este F . . .. asszony házában néhány kellemes órát töltöttünk, Haut de Lassusse szintúgy Amália különös jó hangulatnak látszanak lenni; még a házigazda is, kivált miután tőlem őt partiét elnyert, a vacsora alatt kitűnő kedvben volt, ugy hogy a vicomte indítványára, miszerint másnap a rögzített léghajóban mi mindnyájan kirándulást tegyünk, könnyen ráállt. Hisz némi tekintetben a bontonhoz tartozott Giífard óriásában legalább egyszer is himbálódzni. Következő nap délután 1 órakor a Tuilleria udvarban beértünk a léghajói gondolába s néhány perc múlva Camille Artois a kormányos jelt adott a felszállásra. Nyugodtau és fenségesen emelkedett a ballon. Csudálat és bámulattal szemléié a 45 utazó ama nagyszerű látványt, a melyet az óriás város és környéke mutatott. Ezen elragadó lüneménv fölötti általános 46