Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-11-17
120 millióra emelkedett. E tényt tükrözik élőnkbe az an. golpiacokról a legközelebb mult hétről t. i. október 14-ig terjedő jelentések is, az angol kikötőkben jelenleg amerikai eredetű buza 1.650,000 quarter '_), kukorica pedig l millió 300 ezer quarter van. És hogy ez amerikai termények minőségre nézve is mennyire felette állhatnak az európai, jelésül az oroszországi terményeknek, (mivel e jelentésből ugy látszik, hogy jelenleg csak ez még versenyképes az angol piacokon), kitűnik abból, hogy mig a taganrogi buza quarterje csak 35, miehigani 44, californiaí pedig 45 schillingen 2 ) kél. Hogy mennyire az amerikai termény szabályozza az angol piacokon az árakat, azt a következő táblázat is világosan mutatja — az első rovatban az Amerikából való kivitel éve, a másodikban annak mennyisége, a harmadikban az illető évek szeptember hónapjában jegyzett átlagos buza árak levén feltüntetve — az eredmény a következő : • 1874-ben 71. 8 millió bushel 43. 5 schilling 1875 „ 53. 3 ,. 1876 „ 55 0 „ 1877 „ 40 3 „ 1878 „ 110. o „ 46, 46 52. 39 O II 0 »" 8 » quarterenként. Ez utóbbi év óriás szállítmányai idézték azt elő, hogy a buza ára a londoni piacon f. év január 5-étŐl fogva október 5-éig 5l schilingröl átlag 40 schillingre, sőt az oroszországi terményekre nézve 34 schillingre a ) szállott alá. A baj tehát, melynek; fejlődését már évek óta folyvást növekvő aggodalommal kisértük, tényleg bekövetkezett s mi terményeinket a kiépített drága vasutak dacára sem Németországnak, sem senkinek nem vagyunk képesek eladni. Kérdés most az, hogy ha a folyamat a legközelebbi évek alatt is a megkezdett irányban tovább igy fog tartani, mi lesz belölünk. 48 előtt az export hiánya active nem nagyon genirozzott bennünket, mert nem voltunk a külföldi tőkepénzeseknek eladósodva a cifra vasutakért; de ma a helyzet egészen más, ma akár van exportunk, akár nincs, a külföldi tökepénzesek kezében levő állampapírok kamatait fizetni kellvén, bent az országban, tebát folyvást apad forgalmi eszköz, a pénz, melynek nagy bőségben jelenléte nélkül olcsó termelés nem képzelhető; ha pedig oly olcsón nem tudunk termelni, mint legalább is Oroszország, mely 84 schillinges *) búzájával kibírja az angol piacon az amerikai búzával a versenyt: kivitelre még kevésbé lehet gondolni. Egy oly circulus víciosusba jutottunk tehát, melyből ez uton aligha lehet kiszabadulni s igazolva van azou aggodalmunk, melyet a rohamos vasútépítés láttára többször nyilvánítottunk, hogy t. i. a polgárok individuális képességének nevelése helyett ily külső segédeszközök előállítása által igyekezvén emelni a termelőképességet, felettébb fonákul járunk el. Némelyek e veszély láttára a hazai ipar fejlesztését hozták javaslatba; azonban itt is ugyanazon akadály van ; pénz nélkül semmitéle ipar sem fejlődhetik. Szerintünk, ugy látszik, hogy az egyetlen kivezető ut a hínárból a polgárok szellemi képességének fejlődése lenne; ez azon egyetlen segédszer, mely azon termelőképességet meg fogja adni, a mi az amerikai termelöknél van; ha ugyanazon folytonos javítások a mi termelésünkben is raeghonosulnak, a mi amarikai collegáinkat jellemzi; legalább szomszódos versenytársainkat olcsóbbuló terményeinkkel leverhetjük. Ezért lapunk főfeladatául tekintjük, hogy folyvást éber figyelemmel kisérve mindazon mozzanatokat és vívmányokat, melyek versenytársainkat az olcsóbb termelésre képesítik, mielőbb közöljük azokat olvasóinkkal. Kétségkívüli, hogy habár a külföldi viszonyok közt létre jött javítraányok nálunk nem mind mereven utánozhatok, de legnagyobb részt mégis olyanok, melyek korszerű, a hazai viszonyainknak megfelelő javítinányokhoz szolgálauduak rugóul. Azon amerikai farmer, ki most 124 bushel vagy is körülbelöl 62 mérő búzát s 150 bushel vagy 75 mérő kukoricát termel holdanként, csak is ily folytonos szellemi ingének folytán jutott azon termelési eszközök, kézi gépek 1 J 1 quarter rz: 2,, hectoliter (465 pozsonyi mérő. *) i schilling = 50 kr, *) Vagy is pozsonyi mérőjét 5 frl 60 krról 5 frt 00 krra. *) Va 8 Y i s 3 frt 60 kr pozsonyi mérője. érdekeltség- elhalgattatta még a félelmet is, mely néhány hölgy arcán jelentkezett, még a szerelmesek is elmélyedve ezen ritka gyönyörben néhány pillanatra feledék egymás közellétét, A ballon hirtelen megállt és a kormányzó kinyilatkoztatá, hogy 660 méternyi magasságban lebegnek a föld szine fölött. Erre Haut de Lassusse elővett egy nagy hivatalos pecsétekkel ellátott íratott, ünnepélyesen fordult F . . . . hez ajkai körül gúnyos mosoly játszadozván és következőképen szólitá meg: „Igen tisztelt F ... . ur! Kétség kívül emlékezni fog azon szavakról, miket Boulogneban egy est alkalmával hozzám intézett, miszerint Amáliávaii történendő házasságomról csak akkor egyezkedhetik velem, ha leszállok a felhó'birodalomból vagy Ön oda felszálland. Az utóbbit Uraságod most méltóztatott tenni a hogy én sem vonakodtam kivánatát teljesíteni, tanúsítja ezen okmány a mely által a Garonne depatrement praefectosává neveztettem ki. Ebből kivilágítjuk, hogy politikai hitem melletti hűségem dacára is szolgálom a közös hazát, hogy felmentsem mindazon kételyektől, melyek az enyém és Amáliája szerencséjét akadályozhatnánk 1" Fölölte nehéz F ..,. ur arcát most lefesteni. Meglepetés, csalódás és zavar tükrötlzött azon vissza, csakhamar barátságos szint ölte és a boldog pár kezeit egybetéve, a többiek örömzajábau élénken vett részt, üjra leértünk a földre, a Caroussel téren megjelent bámészkodó sokaság valóságos tömkeleget képezett, csak nagy nehezen törhettünk utat magunknak s az először karöltve járó fiatal párnak, végre valahára a fiakerekhoz ertünk, melyek egyikét lefoglaltuk. „Bignon kávéház" parancsotá F . . . . U r a kocsisnak s csakhamar leszálltunk ezen finom helyiség előtt, melyben az ipa poharát rajnaival megtöltve « uj par e$éfz«éfére ivott. és földmivelési módszer birtokába, mely ily eredmények elérésére képesíti 1 ). 1 A műkedvelők ez évadban tartottt utolsó színi előadása. Nov. 10-én. Bizony bizony nehéz volt elhatároznom, hogy kiírjam e fejezet élére utolsó, mikor egyedüli legkedvesebb és legoktatóbb élvezetünktől meg kell vállnunk, bucsu előadás volt mint hallottam, Vidor ur, a mult vasárnapi színjáték, a műkedvelők lelépnek a fórumról talán hogy telünk hátra levő ünnepeit a táncnak a báloknak engedjék át, bizony heh kór, mily eltörölhetetlen emlék marad ez utolsó előadás is a műkedvelőktől ajánlva közönségünknél. — De hát lerontották már a színpadot az ácsok kegyetlen bárdja összevagdalta szét rontotta minden reményünket, már az idén alig látunk többé oly kedves játékot. — Ha mint színházi kritikus írnék is, ha oly művészekkel szemben állanék is, kik életüket a nemzeti múzsának szentelek, kiknek élet eleme a színpad és éjszakájuk a nappal, bizony mondom nem szólhatnék a kritikai anatómia legszigorúbb nyelvény sem másként mint hogy játékuk sikerült, előadásuk természetes, és tekintve a mi szük körülményeinket hogy felülmúlták önnön magukat. Mi csoda volna hát, hogy oly számmal jelent meg a közönség ez előadáson, mintha csak Molnár Vizvár vagy Feleky vagy akár a pesti színtársulatok egyike rándult volna hozzánk vendég szerepelni. A derék műkedvelők ezen ön megtagadó feláldozását miként is méltányolhattuk volna szívélyesebben mint tömeges megjelenés és szünet nélküli tapsok állal, de ne feledjük virág csokor és koszorúk is hullottak a színpadra. Gyula a furfangos író megérdemelte az elsőt, méltán volt az neki szánva, és a koszorúk a kedves játekú Ilonkának, kinek ajkáról oly könnyedén gördült a szó, ki fcllengős szerepét oly tökéletesen betanulta hogy az ember kétségtelenül leolvashatta arcáról a szavakat miket mondani készült, pedig szerepe nem épen könnyű volt, a fellcngős szavakat füzérbe szedle, és mintha lelkéből olvasta volna, oly simasággal tárta elő, ő volt az ki még a vizet is fcllengős stylusbau kérte; de hova jutok ha minden egyesről el kell mondanom azt mit tőlem okvetlen megkívánhatna, ha minden szereplő érdemét e sorokban felemlíteném még is Vidor ur Béni, és főleg Borbála, nem kevésbé Martha, Vidor a földes ur kedves öregecskéje a szemüveges kis mókuskáról ó mennyit kellene mondanom, Vidor urat a természetes alakításban a példabeszédek ügyes felsorolásában és a szinitaktikában mint tapintatos nagy mestert kell kiemelnem, Béni a gyermekes apa és fiu egy személyben a szerep minden ügyetlenségeit önmagán megtestesité. Borbála játékát bírálnom pedig merészség volna, nem fér ahhoz kritika, mert ő felül áll minden kritikán, — Béla a festő minden mozdulata a legügyesebb színész művészetéből volt ellesve. Es Mokány ur nem hiszem hogy e szerep kedvéért az alföldre ne rándult volna valamelyik kurta nemes gyarmatán tanulmányokat gyűjteni. És ha még a hajdút én a két szuronyt szegező kisérő katonát is a keretbe állítom teljes a kép melynek varázs hatása alatt vasárnapi cstélyünk a legdúsabb élvezetet nyújtotta. De hálátlan lennék ha letenném a tollat a nélkül hogy fel ne jegyezném ez évünk emlék könyvébe a derék önfeláldozó szereplök nevét. Vidor földesúr Grosz István ur, Martha neje Szili Janka úrhölgy, Béai fia Rada József ur Borbála második neje Mányóky Róza úrhölgy, Ilonka mostoha leánya Szép Irén úrhölgy, Mokány Gyuri Szélesy Dániel ur, Kendi Gyula író Széglely György Marjai Béla festő Saáry József ur volt. Szép játékuk, nemes készségük, a jótékony célt tekintve elismerést és közönségünk részéről a jövőre is őszintes méltanylatot cs köszönetet erdemei. O pedig kinek vezérlete alatt minden nemes cél, minden jó szándék megvalósul,! ki városunkban a jó érzelem egyik éltető lelke és példás előharcosa, őnagysága Ajkainé úrnőt hálás közönségünk nevében kívánjuk hogy soká éljen! Végül legyen szabad, Mészáros urnák mint reudezőnek bokros érdemeit kiemelve, fáradsága és szakavatottsággal párosult tapintatosságaért, úgyszintén Bogyay Vince urnák lankadást nemismerő buzgóságáért — ki mint „intendáns" hervadhatta ii babérokat szerzett a az erők megszerzését eszközölni szives volt — a közügy nevében, melyet önzetlenül szolgáltak, elismerő hálás köszönetünknek kifejezést adui. E A székesfehérvári 1879-ki országos kiállítás ügyében a következő sorokat vettük: Igen tisztelt szerkesztő ur! Jövő év május havában Székesfehérvárott mü-, ipar-,kézműipar-, gazdasági-és állat-,egyáltalában a magyar korona "országaiban előállított termények kiállítása fog megnyittatni. 0 cs. k. fensége József főherceg kegyeskedett ezen kiállítás védnökségét elfogadni; és miután a magas kormány, valamint Fehér megye és a kiállítás székhelye, a város maga is, ezen országos vállalatot minden irányban hathatós pártfogásukkal lényegesen előmozdítják, a budapesti országos ipar-egyesület ezen ') Hogy ugyanazon talaj termőképessége minden mesterséges trágyaszerek vagy javitmányok hozzáadása nélkül, csupán a másejk tapasztalatai felől való értesülés folytán mennyire emelhető, arra nézveí épen a legközelebbi kukoricalörés alkalmából idézhetünk egy tényleges hazai példái. Egy fiatal birtokos kemény agyag-földjének egy részén igen sűrűn (t i. a sorokat 2 láb, a fészkeket a sorokban 1láb távolságra egymástól) üttetvén, a mult tavaszon saját mivelés alá szánt kukorica egy részét, mintegy 1800 Q ölön, asjelen volt falusi munkások kárörvendőleg mosolyogtak aa új birtokos ez újításán, mivel azon vidéken senki sem szokott ily sürün ültetni. ,,Á nyári meleg napokon mind el sül c csalamádé!" injondogatták maguk között s a nekik átadott ti'/, hold feles kukoricát minden! rábeszélés dacára ülteitek a régi, ott százados szokás szerint 5 lábára a korokat s 2—2'/ lábra a fészkeket egymástól, „meri itt régi megpróbált dolog, hogy csak az ily rilkán ültetett kukorica fizet jól." Elkövetkezett most joktóberben a törés ideje, s a házi kezelés alá hagyott másfél holdon, melyet; pedig silánpbbul töltögettek fel ugyanazon munkások, mint a magok feles j kukoricáját — lett e birtokosnak 16 szekér fosztatlan kukoricája—s ugyanajnnyi lelt a batodléi hold feles földön is mindössze, ez a jelenlegi rosz árak mellett a mivelési költséget sem adván meg. Hogy a birtokosnak negyedfélszer annyi termése lett, mint a parasztoknak, ugyanannyi területen., ezi csakis a más vidéken nyert értesülésének köszönheti, mig az elzárt begyvidéki lakosok ősi szokásaikhoz ragaszkodtak. A sűrű kukorica földje kevésbé száradt ki a nyári bőségben s a fészkek, ép ugy 5—4 csővel fizettek, mint a parasztok ritkán ültetett kukoricája, csakhogy ezeken sok cső vakult volt, , kiállítás érdekében egy külön bízottságot küldött ki, melynek tagjai: Mudrony Soma, igazgató, Szabóky A. tanár, Falk Zsigmond, Ráth Károly orsz. gyűlési képviselő, Posner K* L., Kölber F. és Adler H., mely példát az ország legtöbb nevezetes intézetei követték. Ezen minden oldalról nyilatkozó érdeklődés, mely ezen vállalat irányában mutatkozik, a legbiztosabb sikert helyezi kilátásba, annyival is inkább, mert ily időnkénti országos kiállítások a hazai ipar előmozdítására, fejlesztésére és versenyékpességére bizonyára sokkal alkalmasabbak mint a nagy világkiállítások melyeknél az egyes országok sajátszerű érdekei természetszerűleg soha sem juthatnak annyira érvényre, mint az a szóbanforgó országos kiállításnál lehetséges, a melyek azonkívül még, a kiállítót hasonlitlanul csekélyebb mértékben terhelő költségeknél fogva is sokkal könyebben hozzá férhetó'k. — Ezen a szegedi kiállítás mintájára rendezett kiállítás 17 csoportra van osztva, melyeknek élén országos nevü, az illető szakma legkiválóbb tekintélyeivel találkozunk, ilyenek gf. Esterházy Mór, gf. Károlyi Gyula, Korizmics László, gf. Andrássy Manó gf. Nádasdy Ferenc, Gelléri Mór, Bakai Nándor, gf. Zichy Edm. gf. Cziráky János, gf. Forgách, Kozma Ferenc, Hegedűs Lajos, Dr. Haynald Lajos érsek, Hollán Ernő, Gönczi Pál. gróf Brunsvick Géza, és] még többen. Tekintetbe véve ezeken kivül még azon körülményt is, hogy a kiáiliás elnöke a lankadatlan buzgalma, hasonnemü vállalatok, rendezésénél már több ízben érvényesült szakavatottsággal biró és fényes tehetségű gf. Zichy Jenő, kinek közben járása folytán a végrehajtó bizottságnak sikerült a kiállítási iroda főnökéül megnyerni a II. csoport elnökét Ledérei* Sándor urat Budapestről, ki fáradhatlan munkása és sokoldalú tapasztalatainál fogva hathatós előmozdítja a kiállítási eszme létesítésének, s ki készséggel vállalkozott azou felette terhes feladatra, hogy mint a kiállítási iroda főnöke annak belső szervezését eszközölje; és hogy végre Fehér megye főispánja Szögyéni — Marich László ő excja a tisztetetbeli elnökséget efogatta — mindezekből a kiállítás féuyes sikere annyival biztosabban várható, mert már máig is sok sok és nevezetesebb kiállító jelentette ba a kiállításban való résztvételét. Frank Károly kiáll irodai liszt Tisztelt szerkesztő ur! A „Pápai Lapok" legutóbbi vezércikke a Talmudról a következő reflectiót tartalmazza. „A mi erkölcsünk" mely szeretni rendeli még ellenségeinket is, nagyban különbözik — a talmud erkölcstanától, mely szerint a gojim „iránt csak gyűlöletet csepegtetnek a gyermek szivébe" stb. Engedje meg tekintetes szerkesztőségi hogy Dr. Rohling münsteri tanárnak a „talmudzsidó'''' cimü hírhedt férctnüvében is előforduló eme thesis ellenében felhozzam a következő pár tételt, melyet épen a talmud-a theologiai ponyvairodalom ezen üldözött Ahasvérja-a zsidó és nem zsidó közti viszonyra nézve t ö r v é y k é p en felállít: Mischnah Aboth 4, 3. Ne vess meg semmiféle embert. U. o. Gittiu 59, b: Nem szabad a pogányok szegényeit a mezőn maradt buzakalászok gyűjtésétől eltiltani. Sabbath 151, a: A ki Isten teremtményein megkönyörül, azon megkönyörül Isten is. Bezah 32 a: A ki a teremtményeken megkönyörül, azt bátran lehet Ábrahám ivadékának tekinteni. Beracholh 17, a: Minden viszonyok közt legyen az ember eszes az istenfélelemben, mozdítsa elő testvérei, rokonai « általában minden ember javát, még az idegenét is, kivel véletlenül az utcán találkozik. Tossefta Baba Kamah X: Sokkal nagyobb vétket követ el az, a ki a nemzsidót fosztja meg valamitől, mintha zsidót foszt meg, mert az által a vallás máshitüek előtt megszentségteíenittetik. Maimonides „az eladás törvényei" 18 fejez. 1 §-a: Az adás-vevéskor nem szabad az embereket megcsalni, valamint nem szabad ellenök csellel élni. Erre nézve nincs külömbsés: zsidó és n e m z s i d ó közt. R. Achai Gaon responsái: Szigornan el van tiltva más felekezetűek iránt hamis esküvel élni. Schulchau — Aruch „az jigazság pajzsa" 228 fej. 6 $ : Ha az eladandó árucikken baj vagy hiba vau, tudtára kell azt adni a vevőnek, legyen az bár nem zsidó is; ne adjon el senki ennek péld. döglött állat húsát Qiabár ennek élvezete hite szempontjából neki meg is van engedve), mondván hogy az le lett vágva. Ugyan ott Jorch deah 159, 1 §: A bölcsek eltiltották a zsidónak a kamaívevést még pogányoktól is, oly időben, mikor számára más kereset források is nyitva állanak. Midras Zsoltár 96, 11. Isten a nemzeteket a hozzájok tartozó jó emberek után ítéli meg. Ugyan ott canticum 6, 2: Az emberiség kert, melyet az istenfélő jámbor emberek, tartozzanak azok bár milyen vallásfelekezethez, mint rózsák díszítenek. Ugy hiszem, hogy ezen a tatmudból s annak érteimezésével foglalkozó hasoutartalmu müvekből idézett tételek egyelőre elegendők annak megcáfolására, hogy a talmud erkölcstanától az ember vérszemet |kap, doronghoz fog, s valamennyi „gojimot" nyársra huz. A talmud miként a föld különböző hegyképződései különféle rétegeket és lerakodmányokat tűntet szemünkbe; ha ezen aranyerekben felette gazdag irodalmi aknába leszállunk: hozzuk napfényre a méhében rejlő nemes érceket, nem pedig kovadarabokat, melyek ha egymáshoz ütődnek, persze hogy aztán — tüzet adnak! Kiváló tisztelettel Dr. Klein Mór. Különfélék. — Furcsa kérdés. Egy ismeretes vén gonosztevő állt a törvényszék előtt. A büntető törvényszék elnöke szabadságon volt s igy helyette más biró elnökölt. A gonosztevőt bevezették és megkezdődött a kihallgatás. Az elnök a vádlott nevét kérdezvén, ez egész megütközéssel mondja: „Elnök ur nagyon uj ember lehet." — „Micsoda beszéd az?" utasítja rendre az elnök. — „Furcsa, hogy is ne! Lássa én itt annyiszor megfordulok, hogy a nevemet senki se kérdi már" válaszolá a vádlott. — Okos felelet. Nagy kutat kezdtek ásni az iskola udvarán és a kut alig volt még vagy egy-két lábnyi mélységű, a midőn a munkásokuak sürgősebb munkát kellvén végezni, abf bauhagyták a kut ásásást. Egy alkalommal két iskolás gyermek
