Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-10-13

V. évfolyam Pápa, vasárnap 1838. október 13. A b'/ei'lceöztő és Iciadóliivaial Waj űits ICároly könyvkereskedésében van, aliiiva az előfizetési és hirdetési dijak is intézendő!;. 41. szám. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijai*.: Egy évre 6 fr. — Félévre ...... . 5 fr. — Negyedévre 1 ir. öO kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetéseit. 6 hasábos petiisorban 5 kr. nyilttérben soronkint 25 krral vétetnek fel.Bélyegdij mindig külön fizetendő. 13 VAS. F 18 Kálmán ] . F 17 Kálmán)^ IS Suk. 2 ün. 14 Hétfő Kali.szt püsp. 15 Kedd Terézia Szerencs £ Adviga 17 Abdon )=- 18 Heti naptár. 16 Szerda Florent Gál ap. fj\ Ic), Flórent (prot.), 19 Abel ÍJzr.) 17 Csüt. Hedviga 1 • 18 Péntek Lukács evang. 19 Szomb. Alkantari Péter Hedvig Lukács r Agnes ^ 20 ? 21 Hos. rába £ 22 Has. S. Ber. 1 S Felhívás előfizetésre. Évnegyedes előfizetőinket az új évnegyed kezdetén] felkérjük, hogy előfizetéseiket minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a szétküldésben hiány merüljön fel. A beküldés legcélszerűbben 5 kros posta utalvány nyal eszközölhető. A lap ára október-decemberre 1 frt 50 kr. Tisztelettel KIADÓ HIVATAL. Pápa, 1878. oclóber 13-án. Mi lesz önkormányzatunkból!? A függetlenség', a szabadság: szép és dicső jog: de ezen joggal kötelezettségek is vannak összekötve. A független, a szabad, egyetmek legelső kötelessége gondoskodni Önmagáról, vagy is ki mint szabadsággal felruházott polgár akar élni annak meg kell tudnia keresni azt és annyit, amit és amennyit önállóságának fenntartása megkíván. A társadalom függetlenségét, szabadságát: az önkormányzat képviseli, védi és elösegiti. A társadalomnak tehát — ha csak függetlenségét és szabadságát feláldozni nemakarja — kötelessége mindazon terheket viselni, melyeknek Anselését az önkormányzat insliluliója igényli. És ezen áldozatokat meghozza, sziveseu meghozza — minden müveit társadalom, tudván azt. hogy ellen esetben jogát, ~- legszentebb kincsét—• kockáztatná, s egyszersmind bizonyságot szolgállatna a felöl, hogy éretlen — kiskorú — az önrendelkezés jogára képtelen, s mini ilyenl gyermek gyanánt vezetni, az absolutismus járnia alalt administrálni kellene. Az önkormányzat is — mint minden emberi inslilulió — mozgató, intéző erőket igényel, s ezen erőket díjazni, fizetni szükséges, e végből világos, hogy az önkormányzat olyan institulió, mely pénzbe kerül. Hanem azon pénz, melyet önkormányzatunk fenntartásáért kiadunk, nem kidobolt pénz, nem haszontalan kiadás, nem felesleges költekezés, de nem is teher, hanem olyan szükséglet — mint a minden napi kenyér — melyért fenntartjuk függetlenségünket, szabadságunkat, s ennek révén gyakoroljuk azon jogunkat, melyre mini polgárok oly büszkék — méltán büszkék — szoktunk lenni. Már az igazság, a méltányosság érzele is azt parancsolja, hogy élvezeteink árát megfizessük. És aki fizelni nem akar — vagy nem képes — annak az élvezetre nem lehet joga. Mi feltételezzük, hogy midőn Pápa város polgársága az önkormányzat gyakorlatát elfogadta, midőn rendezett tanácsú, községgé alakult, bírt azon komoly megfontolással, mely kitudja számítani azt, váljon képes-e azon terhek viselésére, a melyeket az önkormányzat gyakorlása igényel, vagy sem. — És mert ezen komolj

r megfontolást, mi jogosan feltételezzük, fel kell tételeznünk azt is mi ebből következik, hogy Pápa város polgárai képesek és akarják az önkormányzót jogát fenntartani, s ezen jogért pedig áldozni minden körülmények közölt hajlandók. Es ezt feltételezve, — sőt erről meggyőződve — nem érijük, mert nem érthetjük azon szomorú lényt, mely éppen idevonalkozólag tapasztalható, s mely tény — jogos feltevéseinkkel — szomorú ellenlábas gyanánt éppen az ellenkezőről törekszik tanúskodni. Mi őszintén megvalljuk, nem értjük azon szomorú lényt, miszerint, városunk pénztárában az apály oly ijeszlő szerepet jálszik, hogy a város: hivatalnokait — önkormányzatunk közegeit, szabadságunk, független rendelkezési jogunk őreit és végrehajtóit, a nép souverénilásának orgánumait — rendesen fizelni nem képes. Ez olyan komoly lény, mely felett gondolkozni egyenlő, szabadságunk, függetlenségünk, polgári jogaink érdekében munkálkodni. Mint a nép jogainak harcosai méltán kérdjük, mi azon megfoghatlan ténynek okozója, melynélfogva városunkban a lefolyt háromnegyed évben tizenhatezer forintnyi városi adóhátralék van, liololt az e célra befizetett összeg csak a kilencezer forintot közelíti meg?! Azt hisszük, hogy ezen kérdésre a felelet könynyii. A lény oka részben a lakosság elszegényedése, az iparnak és kereskedelemnek pangásában, tehát az általános keresethiányban s a hallatlan pénz szűkében,— más részt pedig az indolentia, talán a nemadózhatnámságban — rejlik. Hanem a szomorú helyzeten — noha a baj forrásának felismerése a javulhatás első feltété — az által nem segíthetünk, ha mindent a mostoha körülmények rovására írunk, s magunk pedig összefont kezekkel téllenül várjuk, mig a jobb idők maguktól bekövetkeznek, mert ezen várakozás által bizony a pótlékot meg nem kereshetjük, s hivatalnokainkat rendesen nem fizethetjük, s igy önkormányzatunkat Ü3

r

en körülmények között, s ilyen eljárásunk melleit becsüleltel nem tarthatjuk fennt. Ilten tenni kell — még pedig minél előbb tenni kell azt - amit helyzetünk javilása igényel. Ide vonatkozólag ismételve hangoztatjuk, hogy iparunk és kereskedelmünk érdekében nemcsak óhajokkal, fohászokkal, hanem tellleg is tegyünk valamit, s legyünk azon, hogy ez lendületet nyerve, a nép kereselforráshoz julva képesítessék polgári kötelezettségeinek eleget tenni, — más részt pedig az indolensek figyelmébe kell jullatni. hogy nékiek is van polgári joguk melyet élveznek, de a melyért a póllékfizelése a kötelesség, mit, ha más ut nem használ, kényszer utján is beszoktak — és be kell szedni — s ez esetben megvagyunk győződve, hogy a városi pénztár tátongó üressége meg fog szűnni. Mert ha állapotunk továbbra is igy} marad, kérdjük : m i 1 e s z ö n kormányzatunkból? A felelelet, azt hiszszük mindenki képes ezen kérdésre megadni. A must megjavításáról. (&. L) A tapasztalás által bebizonyult az, hogy nálunk a mustból csak akkor lesz jó és tartós bor, ha a doktor Guyotfrancia cukormérő szerint 21% cukrot, s a Mollenkopf-féle rajnai savmérő szerint 7% savat tartalmaz. Következéskép, hogy a nyers anyagból, vagyis a szó'lőfürtökből jó és tartós bort készíthessünk, s mustunknak minden évben a fentebbi helyes arányú cukor- és savtartalma meglegyen, a szüretelésnél következő eljárást kell követnünk: 1. A nyers anyagból vagyis a szőlőfürtökből a szőlőfürtsajtó által a levet kisajtoljuk s a Mollenkopf-féle rajnai savmérőhez tartozó próbacsövecs.kébe igen keveset és csakis annyit öntünk a kék Lacmusoldatból, mig ez az alatt létező s „Lacmus" felirattal s t. betűvel jegyzett vonal A betűjét pontosan el nem éri, mihez 10—12 csép szükséges. Ha véletlenül többet öntöttünk volna bele, tehát a feleslegest kiontjuk és csepegleté

8 által a kellő mennyiségre hozzuk. 2. A lacmusoldatra a próbacsövecskébe addig öntünk azon mustból, melynek savtartalmát megmérni akarjuk, mig a must a próbacsővecskén létező s „bor" felirattal s B betűvel megjegyzett, B vonal B betűjét pontosan el nem éri s minthogy ezen műtétet 1ÍTCII Ha gy óvatossággal kell végezuüuk, tehát a mustot nem egyszerre öntjük próbacsövecskébe, hanem lassanként és mig a B vonalat el nem éri, csak cseppenként, mely eljárás folytán a Iacmusoldat kék szine a mustban lévő sav által veresre festetik. 3. Most már a mustra nátronoldatot öntünk a próbacsővecskébe mindaddig, mig ez a próbacsővecskében már benn levő vegyitéket újra kékké, vagy is inkább zöldes kékké nem változtatja, ezen műtét közben azonban mind a nátronoldatot, mind pedig a próbacsövecskében már benn levő vegyitéket többszörösen, és pedig jól felrázzuk, s minthogy nálunk a mustnak savtartalma 7%

0 alól ritkán van, tehát még a meglehetősen édes mustnál is többnyire csak a próbacsövecskén létező s nátronoldat spermille felirattal ellátott mércső 6-ik számának, savanyunál pedig csak 8-ik vagy 9-ik számánál kell a nátronoldatot lassan és csak cseppenként beleönteni; hogy egészen begyakorolhassuk magunkat ezen műtét helyes végbevitelére, célszerű egymásután több kísérletet tennünk. Hogy a színváltozást, különösen pedig a vörös mustnálbiztosan és a maga idejében észrevehessük, igen célszerű mindjárt a kezdetben a próbacsővecskébe a lacmusoldathoz egy keskeny foszlányka Curcuma, vagy is sárga növénynedvvel megfestett papirost beledobni, hogy az egyik fele kívülről, a másik fele pedig belülről a fenékre érjen. Ha most már a próbacsövecske szájára hüvelykujjunkat reátesszük s ezzel egy pillanatra felfordítjuk, azonnal látni fogjuk, hogy a papiros azon részének szine, mely a folyadék által megnedvesittetett, megváltozott-e? s a mint a sárga papiros-foszlányka barna lesz, s az újra ismét felrázott vegyitek szine vörösből zöldbe átmegy, a kellő mértéket nemcsak elértük, de rendesen keresetül ís ugrottuk; minthogy azonban a becsepegtetett több natronoldat, ha figyelmesek és elővigyázók voltunk, legfeljebb egy csepp lehetett, a mi a mércsőu alig észrevehető, tehát ezen csekély többletet figyelembe sem vesszük. Most már a mércsőu megszámláljuk, hogy a nátronoldat, mely számig hatolt fel s ezen szám a mustban lévő savat ezredrészekben mutatja. Minthogy nálunk a jó mustnak savtartalma mint már említem 7°/

01) alól ritkán van, tehát azonnal tudjuk, hogy mustnak savtartalma a helyes aránynál mennyivel több, következőképen mustunkat minő arányban kell megszaporítanunk, vagy is mennyi vizet hozzá adnunk. Ha például a nátronoldat a mércső 8 számáig hatolt fel s minthogy mustunknak 7%o savat kellene tartalmaznia, tehát minden 7 liter musthoz 1 liter vizet adunk, ha pedig a 9-ik számig hatott fel, tehát minden 7 liter musthoz 2 liter vizet adunk s ha 10

1

/

3 számig, tehát 3'/, litert, vagy is minden 7 liter mustra mindig annyi liter vizet a törtszámokkal együtt, mint a mércső a 7-ik szamán felül savat mutatott. Ha kockáztatni akarjuk, hogy borunk inkább kellemes, mint tartós legyen, tehát mustunkat 6°/

00 savtartalomra is leszállíthatjuk, s ezen esetben aztán '/^-ed részszel több mustot is fogunk kapui, minthogy ennyivel több vizet adunk hozzá, ekkor azonban hasonló arányban kell azután cukrot is hozzáadnunk. Ha ámbár kétszerannyi, vagy még több vizet adnánk a mustunkhoz, mint ennek mennyisége tesz, nem lenne az se baj, mert még mindig kellemes boruuk lesz, ha ugyan a fennebi arányt megtarjuk pontosan s azutáu a kellő mennyiségű cukrot hozzáadjuk. Hogy egészen biztosak lehessünk abban, hogy vegyítékünket pontosan készitettük-e? vagy is, hogy sem több, sem kevesebb vizet nem adtuuk hozzá, tehát előbb kicsinyben állit— A ,.,Fápai Lapok" tárcája. Milyen férjet szeretnék én? A „Pápai Lapok" mult számának tárcájában, egy férfi azt fejezi ki milyen nőt szeretne feleségül. A cikk ámbár igazságot tárgyat, nem nyújtana, egyedül állva, teljeskorképet, mert a családi boldogság hiánya nem a nőnemben, hanem igen gyakran a férfiban keresendő. Azért álljon itt ezen cikk, mint amannak kiegészítése. Sokszor a férfi mint családfentartó, mint védője a gyengébbiknek, ezen fontos hivatásban elbizva magát, s mindent ami vele nem teljesen egyenlő, tehát pl. a gyengébb női nemet nem részesiti azon bizalomban, mely a családi életet elviselhetővé teszi, hanem ugy az örömöt, mint a fájdalmat önuönmaga éli át, s nem osztja meg azzal, ki Isten és ember előtt házastársa. Ilyen viszonyok alatt a két egymásnak rendelt sziv nem hogy közelednék, hanem mindinkább távozik egymástól. Nem állhatom meg, hogy egy tapasztalás utján szerzett hasouképerrfet itt fel ne említsem. Egy időben az alpok között utazék . . . meleg nyári nap volt, a völgy melyben mentem valódi éden volt, s szelídség a boldogság képét ábrázolá, — de mig itt a természet virult, addig a völgy koszorúi, a köröskörül lévő hegyormok még mindig hóval borítottak valának, melyek a napsugaraknál tarka csillogó színben pompáztak. Önkénytelenül e kép jut eszembe e cikk írásakor, mert igen hasonló az tárgyamhoz. Mondják, hogy a nő a szívnek lénye, hogy nála a kedély azon gyúponl, mely körül érzeményei forognak, míg a férfiúnál nem a sziv, hanem az ész az irányadó, ő ki egésznap munkál, s ha este fáradtan hazatér, a sziv, a kedély lényénél talál szórakozást. De valamint sokszor a nap nem volt képes a magas hegyek tetejéről leolvasztaui a zordonság jellegét: ugy vaunak férfiak is, kik magukba zárkózván, elkomoritják azt is, kinek előbb a mosoly ült arcán. Csak képzelj magadnak egy mogorva férfit, akit semmi sem melengethet fel, mily zord lehet ennek élete de az-é is, kit a végzet ily lény mellé rendelt. Tehát igaz ugyan hogy a férfinál szükséges az észnek a sziv felett való uralkodása, de korántsem következik az, hogy szive ne legyen. Pedig mily sokan vannak napjainkban, kik még nevezetes szerepet is játszanak a társadalomban de otthon komolyan csüggesztik le fejüket, s családjuk számára nem áldoznak egy pillanatot sem. De valamint csúnya dolog, ha a férfi sziv nélküli lény ép oly rut dolog, ha az érzelem uralkodik az ész felett. Azon férfiura a ki a legkisebb dolog miatt könyet töröl ki szeméből soha se bízd magadat, mert az ha a legkisebb felhő tornyosodik éltelek egére, (ami pedig oly gyakran törtéuik) gyáva megküzdeni a veszélylyel, az mást pl. nejét a gyengébbet használja védő paizsul. Legyen a nő virágszál, mely meghajol ugyau ha vihar zúg feje felett s ha a vihar elrobogott vigan emeli ismét fejét: de a férfi törzs legyen, mely inkább megtörik, mint sem meghajol. Korunkban a férjek nem viseltetnek oly tisztelettel nejeik iránt, mint az előtt. Pedig őseink mily tisztelettel voltak a gyengébb iránt, bizonysága a történelem sőt a szó: feleség is. A régi magyaroknál — midőn más nemzeteknél az asszony-féle rabszolga volt — a nő mindennek „feles" birtokosa volt; a férfi szivének fele a nő, az asszony vala. Pedig hogy oly viszonyok közt boldogabb családi élet létezhetik, az reménylem nem szorul magyarázatra. Ha vannak nők „kik a" Jézusával is képesek forgolódni ugy vannak és sokkal többen a férfiak között is. Vagy talán a férfiúnak inkább szájába illik a durva kifejezés? Korántsem a férfiúban ép ugy megvetendő a durvaság, mint a nőben. Vannak férfiak, akik nem goudolják meg, hogy a nő ép ugy fárad az életben — csakhogy külömböző eszközökkel — mint a férfi a család fenntartására, — s azt képzelik, hogy önmaguk mentik meg családjukat, s e tudatok felfuvalkodottá teszi nejeik előtt őket, s könnyebb a telet viruló nyárra változtatni: mint ezeket büszke fenségükből a valónak vissza adni. S ebből származnak pedig mind azon féke értések, melyek a családi életet pokollá változtatják. Pedig valódi boldogság csak ott lehet, hot a szerelem, s bizalom, az egyetértés karöltve vezeti a házastársakat az élet veszélyes utain. Valamint vannak nők, kiket szerényteleneknek lehet nevezni: ugy van a férfiaknak is egy bizonyos nagy osztályaj melynek tagjai Bachus nedvét nagyon szeretvén, csak az oly társaságokban érzik jól magukat, hol a villogó kupák mellett, a mámor és kéj karjain ringathatják magukat. Könnyen elismerheted őket, ha mulatság van, nem igyekeznek a gyengéd s nemesítő mulatságot, a nőkkel való társalgást felkeresni, hanem eltáncolnak néhány fordulót, hogy az illemnek eleget tegyenek, aztán kivonulnak a mellékszobába, hogy áldozhassanak a mámor és kéj istenének. Pedig hogy ily férjet senki sem igen óhajt, azt eltudom képzelni. Cikkíró ur — a nőkről szólván — azt mondja, hogy nincs rútabb dolog mint a hiu nő. Igaz hogy csúf ha a nő hiu, de van ennél még csúfabb is. t. i. ha a férfi hiu. s! pedig hogy mily sok hiu férfiú van, azt mindjárt láthatjuk, ha gyűlésterembe megyünk mely karzatán esetleg a nők foglalnak helyei Nézd sorba a legtöbh 41