Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-02-03
A szerkesztő és Itiadóiiivatal "Wajdits Károly LÖnyvkereskedésében van, ahova az előfizetés ís hirdetési díjak is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. fäpa, február s Törvények, rendeletek végrehajtása falun *). j Nem mondhatnók, hogy a közélet egyes ügyeire nézve ne volnának törvényeink, vagy ezek hiányában ministeri vagy megyei rendeleteink, — nem mondhatnók hogy az elmélet fel ne állítaná, papírra ne tenné esz- j méil, tanulmányait, — nem mondhatnók, hogy a nyugoti . cívilisatió szépségét, boldogságát, falvaink keleti vérű . lakosai ottan ottan ne hallanák: mégis, mégis ama törvények, rendeletek, elméletek haladást eszközölni nem j képesek. ] Nem képesek, mivel hiányzik a végrehajtás, hiány- j zik a szigorú számon kérés. A mi magyar népünk katonás természetű, ha magára hagyatik, kész aludni, de ám a parancsszóra: cse- ! lekedni. Tanügy, testgyakorda, egészségügy, halottkémlés, hogy ne is említsem a befásítást, mind nyertek törvenyéket, vagy legalább rendeleteket. Es a ki olvassa a statistikai összeállításokat, és azt hiszi, hogy azok alapkövei épek, téved. Vegyük elé csak először is a tanügyet A törvény rendel, parancsol, a nép közönye ellen áll. Az iskola fentartó testületek intézkedtek, vagy intézkednek, hogy az épületek a törvénynek megfelelők, a tantervek a kívánt tanmennyiségei felölelők legyenek, állítanak is épületeikbe, hova tovább okleveles, tehát képzett tanférfiakat, iskoláikat a taneszközökkel fölszerelik, hívnak, inlnek, fenyegetnek, ám de a közöny ellen áll. Mig a tél bezár, addig népes az iskola, tavasz beálltával, őszig félig vagy egészen üres; Azt mondani, a törvény parancsolja az iskoláztatást, hivatkozik a szüle a tagosztályra, őrzendő barmaira, libáira, és a gyermek elmarad, és a törvény t e k i n t ép y e *c s o r b u 1! Pedig ha az iskola fenntartó testület, felekezet panaszkodik segélyére megy ára a ministeri rendelet, mely is a mulasztók neveit 2 hetenként, parancsolja általadatni a községi bírónak; de segélyére megy a megyei rendelet is, mint legközelebb Veszprém vármegyének közigazgatási bizottsága tette, a ki is megrendelte 1877 aug. 6-án tartott ülésében, hogy az év September végéig az iskola kötelesek névsorát 25 ft büntetés terhe alatt összeirassák s az iskolai év elejét közhírré tegyék. No most, ezek üdvös rendeletek, de fájdalom csak papíron! Mert kérdem: Van-e arról kimutatás, hogy Veszprém megye községei ezt megtették, megtette fele, vagy negyede, vagy 32-e? Addig, mig e tekintetben *) Ajánljuk a t. tanfelügyelő úr és a közig, bizottság figyelmébe S z o r k A ? ,Pápai Lapok" tárcája. Stanley Parisban. Paris jan. 17. 187%. Tegnap este vártuk Parisban a nagy utazót, — ki Afrika belsejéből Aissza térve Európa földjére Brindisinél, és Román Marseille-n Lyon Macon-on át' Páris-felé indult. — Európai utazása fényes diadalmenet, melyet a tekintélyes búvár, már 10 év óta tanúsított bátor törekvése és a tudomány terén tett bokros érdemeiért, méltán meg érdemelt. Hogy közelebbről ismertessem Stanley-t, kivel most egyhangúlag foglalkozik a müveit európai sajtó, rövid vázlatban adom küldetésének történetét. Az abessiniai háború korában volt, midőn Theodoros a fekete király az angol királynő kezeért sopánkodott ki őt ezen kivánságátol kegy teljesen eltántoritá. — az augol csapatok, szokásuk szerint telve lelkesedéssel Afrikába utaztak. — E csapatokat egy sereg reporteur és rajzoló késérte utjokban, kiknek feladatuk volt az expeditio katonáinak nagy tetteit az európai sajtó hasábjai számára megszerezni és elküldeni. Az expeditio minden tagja nagy névre volt hivatva, mert mellesleg legyen feljegyezve, hogy az angoloknál a dicsőség is olyan mint a thea, mindenki, megkívánja abból a maga részét. — Mig Európában e fényes előkészületek történtek, egy fiatal ember kit az Óceán elszigetelt e láztól, ki alig vette át, még akkoron élő attyától, a világ első lapjának a Nev-York Herald-nak szerkesztését, egy journalista ki inkább át volt hatva az igazságtól, mint az enthusiasmustól, Gordon'Benett James, egy levezőt keresett, ki Afrikába menne és kiben megbizhatua. hogy megfog felelni a küldetésnek, miszerint, az általa vezetett lapot értesíteni fogja mindenről, és pedig megelőzve minden európai vagy más correspondens-t, történjék az bármi áron. Többen jelentkeztek nála, de egyik sem vált be, egyszer egy kártyát visznek elébe, melyen nem volt egyébb mint ez szigorú, kérlelhetetlen végrehajtás nem lesz bárhogy is, g ez üdvös intézkedés hatályba nem lép. A megyének, vagy 1 k. bizottságának e rendeletét megtenni, minden községnek, illetve elöljáróságának elulasíthatlan kötelessége, t ugyan nem lenne épen fölösleges munka megkérdezni \ az egyes járások községeit; eleget tettek-e e rendeletnek. Tudtomra e megkérdezés csak akkor lenne tel- 1 jes, ha a feleletet az egyházi elöljáróságok fejei is alá- i írnák. Reménylhetö igy pár száz forint bevétele, ha t nem több, hanem 1000. Majd ekkor nem lehetne az, hogy a felekezetek között találkozzék a 19-d. század- i ban, mely iskoláját octoberlői uj évig tanító nélkül tart- I hassa, és község, mely a rendeletet nem ismeri. De rendeli még a fenti derék megyei közigazgatási bizottság: „6—12 évig minden gyermek a mindennapi, 12 —15-ig minden gyermek az ismétlő iskolába köteles járni", és hogy ezt ellenőrizhesse rendeli tehát azt, hogy a bíró 2 hetenként vegye ki a mulasztók névsorát az iskolaszékektől, és vezesse be ezen nevekel a büntetési jegyzékbe, és a törvény szerint járjon el, azaz büntessen a büntetés pénz vissza folyván az illető iskola számára ... No hiszen ez igen érthető világos rendelet! Ekkor már csak megy az ügy ; előre, az ódium eílesz véve a lelkészek, tanítók fejéről, lesz növendék, lesz 2 vizsga, lesz népmivelődés!! Csakhogy egy a baj. Az egyszeri gyermektől azt kérdezvén a lelkész a többek között: jelen van-e az Isten a pincétekben? magyarázván az isteni mindenütt jelenvalóságot ... A gyermek: „poff tiszteletes uram: hiszen pincénk sincs!" . . . Ugyvan, ugy, mégnemes publicum, — büntető jegyzékünk sincs, mondanák az egyes birák. Hiszen ha e tekintetben t. i. a büntetés tekintetében szétnézünk, épen semmi eredmény. A tauító kiírja, átadja, nincs eredmény. Kívánja csak meg, és nézze meg minden egyes községben a tanfelügyelő ezen könyvet, és nézze meg a tett intézkedéseket, és kívánja be ö vagy más hivatalos megbízottá havonként a megbüntettek neveit, a pénz meunyiségét, hova fordítását, és ezen kimutatást irassa alá a lelkészek és tanítókkal is: azonnal lesz büntetési könyv, addig csak itt és ott. Általában pedig elmondható, hogy „Azon községi birák és elöljárók, kik ezen utasítás teljesítésében muasztást követnek el íf ...nem érdemelnek kíméletet, mert nemzetünk jövőjére vetik ők a fejszét. És csak üdvözölni lehet a rendeletet, midőn rajok kimondja, hogy mulasztás esetében .,Az 1876. évi V. I. c. 18. és 22 §-ai szerint a fegyelmi vétség minőségéhez képest 25 frtig terjedő pénzbirsággal, sőt nagyobb beegyszerű név Stanley. A New-York Herald egész szerkesztőségéből csak Benett az igazgató ismerté őt. Benelt méltó fia lévén attyának, kinek jelszava volt „csak lapodra g o n d o 1 j," ő azonban nem csak saját lapjára gondolt hanem figyelemmel kisérte a másét is, és egy izben reá bukkan a „Tr i b u u e" által közölt levelekre, melyek tárgya Siouxi indiánok felkelése volt. Azonnal megtudakolta a szerző nevét, biz ez fáradtságába is került, mert Amerikában Angliában, vagy akár Francia országban a cikkek nagyobb részt nincsenek aláírva. Ezen nevet midőn kitalálta feljegyezte emlékezetébe, és sohasem feledé, ez, a név volt Stanley. Érteni fogjuk tehát most már, miért részesült Stanley kártyája jó fogadtatásban. Stanley ajánlatott tesz neki, hogy a „Tribüne" és NewYork Herald részére elvállalja az utat, olyformán, hogy a két lap közösen — mindegyik felerészben — viselje a költségeket. Benettazouban,ki ajournalisták Rotschildja, úgy tőn mint azon hires bankárok kiknek elve, soha semmi közös vállalatba nem bocsátkozni senkivel, maga vállalta el egyedül az alkut, és megegyezik Stanleyvel. „Ön egyedül értem fog elmenni, különben nem csinálunk vasart." „„De rendkívül sok a költség"" „Az rám nézve mindegy" Ezen rövid szócsere után csak hamar megállapodásra jutottak. Stanley Abesiniába megy, energiája tevékenysége és intelligentiájának fegyverén kívül semmi egyébb segélyt nem vive magával. Ő volt az első ki az angol kormánynak tudtára adá a győzelmet és Theodoros halálát. Az angol közegek rendelkeztek minden közlekedési eszköz és minden táviró vonal felett. Mind ez nern akadályozta meg Stanleyt abban, hogy az ő távirata 30 perccel meg ne előzze a hivatalos londoni telegrammeokat. — Franciaországban sőt Olaszországban is megállították késleltették a táviratot. (zámítás esetén szigorúbban is fognak büntettetni." Csak togy azután büntettessenek is! Azt pedig hogy e rendelet szigorúsága megindíaná az iskolába járatást, teljesen hiszem. Csak egy jó )élda, azonnal meg van az eredmény. Nem tagadom én azt, hogy a mi népünk tesz, ha seil, ha muszáj, lehal saját érdekében is legyen muszáj t bírónak, jegyzőnek, elöljáróságnak végrehajtani a renleletet magán és a hanyag szülőkén. De mintha érezné ama fenti bizottság, hogy lesznek hanyag birák, és ö azl nem tudja meg, kellő időben, az egyházi hatóságokat hivja fel arra. hogy a hanyag bírákat „az ügy érdekében" bejelentsék. Bajos dolog ez, az egyház, mert egyház, azt nem teheti, hiszen az a biró lehet fő embere, neki is elöljárója, és nem is fér meg jellemével a bemondás, hanem igenis, aláírást, mint fent említem, a kívánt okmányoknál megteheti, vagy megtagadhatja, mely utóbbi telte által, kiderül a hanyagság. Nézetem tehát az lenne, hogy e téren levő törvényeink, rendeleteink jók, de szükséges a) hogy a községi birák, jegyzők a rendeletet megkapják. A törvényeket közpénztárból megszerezzék h) Nyissanak büntetési könyvet. c) két hetenként hivatalból a mulasztók névsorát kivegyék, büntessenek, és d) a pénzt az illető iskolának visszaadják. És mindenek felett é) Havonként felkivánja a szolgabíró vagy tanfelügyelő ezen jegyzék másolatát és azt az iskola fentartó testületek által is aláírassa. S végre f) A hanyagokat kímélet nélkül megbüntesse. A többi kérdésekről később. Szekeres Mihály. Különfélék. — Seientifw amerikan irja. Hogy Indiában nagyon vigyázatlauúl és előre látás nélkül járnak el a kautsuk (cautchouc) szerzéssel, hogy annak gyűjtése temérdek pazarlással történik, és néhány év alatt oda érnek hogy alig lesznek képesek eleget tenni, a mindinkább gyarapodó fogyasztásnak. Braziliában például, elkövették azon meggondolatlanságot, bogy halomra vágták le a 150,-200 lábnyi magas fákat, hogy minél bővebb és gyorsabb cautchouc aratásra tehessenek szert. Igy történt, hogy ma már sok terjedelmes cautchouc fa erdő elpusztult. Az angol kormány Ceylon szigetére 2000 cautchouc plántát szállíttatott Brasiliából, melyek sikeresen megeredtek és az első fajtu cautchnucot adták. 1876-ban 90,000 ültetvényt szállíttattak el, de ezekből csak 2,500 érkezett el egészséges állapotban, ezekéi elültették egy 270 • méternyi térségre s néhány nap alatt már 0,45 méternyi növekedést mutattak. Ceylon, Singapour, Birmania nagyon alkalmas tájak a caoutchouc termelésre. — A Journal of the Franklin Islitule a következő receptet adja egy jó fehér ceiment készítésére 75 rész jól megAngliában, C m '£ a continensen nem jutottunk annyiraj még el is vitaták hivatalos jelentőségét. A minister maga tagadólag nyilatkozott, hogy semmit sem vett. Benett azonban meggyőződve Stanley corretségéről azt válaszolta a ministemek, hogy majd fog kapni.—Mig igy vitatkoztak az alatt a hivatalos távirat megérkezett. És a tény igy megei ősitve Stanley rcpulatióját az angol sajtó terén vissza állitá. Must a legbrilliánsabb igeietekkel halmozták el Stanleyt, de ő meg maradt híven Benett mellett, ki őt egyedül ériette meg helyesen. Az idő ez alatt haladt és Stanleyt az eseménj^ek örvénye Madridba sodora, hová Isabella királynő megbukfa vezeté. Ekkor történt, hogy a Livingstone iránti érdeklődés Stanleyre forditá a közfigyelmet. Livingstone Afrikába ment annak kikutatása céljából és róla semmi, épen semmi hir nem érkezett. Mi történt vele, hova lón Livingstone? E kérdést rebesgeté mindenki. E kérdés Benett fülébe is elhatott, ki épen Parison utazott kejt resztül. 0 nem hagyhatta válasz nélkül, s hogy jobban megismertethessük azon érzelmeket, melyekkel a New-York Herald szerkesztője el volt telve Livingstone nevének hallatára szükséges, hogy felnyissunk egy zárjelet. Benett volt ki hajókba rakta reportcurőket és az északi sark vidékre expediálta. Benett küldött Khivába is levelezőt, dacára az oroszok tiltakozásának kik irtóztak minden idegen journálistától, és ez a levelező ezer akadályok dacára is oda ért. Ezen előzmények után az olvasó eltalálja, hogy Livingstone felkeresésének kezdeményezője is ki lett volna más mint Benett. Táviratozott azonnal madridba Stanleynek ki 48 óra múlva már Parisba érkezett*}. */ Ezen megbizalást lapunk 1877. 15-ik száma részletesen hozta, melyet midőn kö'zollük, nem h ttiik h"gy a nagy utazó ulját siker koronázhassa s Livingstone felLlálása után, annak nagy művét befejezve Délal'nkát kelettől nyugotig keresztül szelhesse. Mely óriási mű Stanley rentlítb< > tti , o jelleméről kezeskedik és őt a legnagyobb felfedezők soraiba számlálja Az ig} megnyitott földrész nemsokára a művelt nemzetek birtokába fog átmenni Í annak mesés gazdagsága Europa és Amerika anyagi jólétére nagy befolyást !<> c t gyakorolni. Szerkesztő. Előfizetési díjait: Egy évre 6 fr. — Félédre 5 ír. — Negyedévre 1 fr. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetéseit G hasábos pelitsorban 5 kr. Xiyi 1 tt erbeil soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő.
