Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-02-03

mosott kaolint (porcellan föld') vegyíts össze száritid meg, melegen, míg vörössé nem lesz. s azután törd porrá, e por fehérségű lesz, — de szine kékes, ha a szárítás túlságos hősé^ ben történt. E port, használhatod akár magában, akár gypssz vegyítve (kevés mennyiségben} ez a legkitűnőbb hydraulic ciment. — ...The Journal of applied sciences*'' írja, bog >Sveiczban nem kevesebb mint 40,000 ember és asszony van a kalmazva az óra gyártásnál. Egy egy óra (ismétlő) mig elki szül 130 munkás kezén megy át, ily felosztás mellett természi tesen nincs szükség hosszú tanulmányozásra, mert a munkj részt vehet az óragyártásban, a nélkül, hogy ismerné az ó] minden részét, elegendő ha annak egy valamelyik részét meg tudja csinálni, erre pedig elégséges néhány hét, csak hogy Í ily fabricálásnak vannak kellemetlen következményei is. a mui kasok szaporodása, a munkadíjak leszállítása és a gyártmái! silánysága. — A gyárosok némelyike, megmaradt ugyan azon ch mellett, hogy inkább drágább de jó órákat bocsát a világba, h£ nem ezen becsületes emberek üzletét, az induslriális élelmessé) a rosz „patraque" nevű órák elárasztásával tönkre telte. A „paí racrue" órák különösen Északamerikában voltak nagyon kelendő! hanem az amerikaiak később maguk is hozzá láttak a gyártás hoz és mivel ők mindent géppel készítenek olcsóbb és még jol) szervezetű órákat állítottak elő mint a svájciak, s igy nem szo rultak többé Helvitiára. Apadt is nagymértékben az Amerikái] való óra kivitel igy például lS64-ben 169,000 órát szállította át az Óceánon, 1873 360,000-et, azóta azonban folytonosan csök kent 1876-ban már csak 76,000. E kivitelben látható csökké nés 1872—67-ig több mint 10 millió franknyi jövödelem kü lömbséget okoz, mi a helvétiai ora iparra bizony érezhető befő lyást gyakorol. Az emerikai ora gyártás ellenkezőleg, nűndinkáb emelkedett, s legrégibb és a legnagyobb amerikai óra gyár inas sachusettsben 1854-ben alapíttatott és TValtham vvaích Cornpan; cím alatt ismeretes, a munkások száma 960. a naponként gyár tott órák száma 300. Még 1860-ban Amerikában összesen csal 15,000 órát gyártottak ma már 250 ezer kivitelük Anglia é Oroszországba jelentékeny, európai órát ma már nem is fizeti Ív magát Amerikába szállíttatni, mert a bevitelnél nagy vámot kel lene fizetni. Franciaország is sokat telt e részben a helvétiai ón gyártás ellensúlyozására igy például Besauconban 1845-bei 54,000, 1865-ben már 396,000 éa 1875-ben 430,000 óra ké­szült, mely emelkedésnek oka az, hogy franciaországból az it készült órák, minőségei illetőleg, száműzték a coucorrentiaból í svájciakat. E d e l é n y i Megyei és városi ügyek. — Városi közgyűlés január í6-dn. Elnöklő polgár­mester a gyűlést megnyitván, felolvastatta a jog és pénzügy vegyes bizottság állal a gyámügyek rendezése*, tárgyában beter­jesztett szabályrendelet! tervezetet, mely a pénzkezelés tekinte­tében tett némely módosítás kivételével egész terjedelmében el­clfogadtatoít. — Az árvaszék üléscin részvételre tiszteletbei árvaszéki ülwökökül megválasztattak: Ajkai Miklós, Békáss.y Lajos, Bocsor István, Bermüller József, Eőri Szabó Sándor, Kal­már István. Kovács István, Körmendy Dániel, Löwy Mór, B.i­kótí József, Timáv Elek és Vághó János. — A fogyasztási adó kezelői a városi pótadó fizetése alól felmentetésüket kérvén, kér­vényük a jogügyi bizottsághoz utasitatott. — Sclioseberger Márk lisztkereskedő helytelen mértékhasználatáért 5 frt birságban lett elmarasztalása alól magát felmentetni kérvén , kérelme megta­gadtatott. — Jelenti végül polgármester ur, hogy Pscherhofer Tgnácz bécsi gyógyszerész (Dr. Pscherhofer Sámuel fia) jóté­kony célra 200 ftot tett le oly utasítással, hogy abból 100 frt. a városi kórház javára tő kés (tessék, 100 frt pedig a helybeli szegények javára fordít­tass ék. A kegyes adakozásért jegyzőkönyvi köszönet szavaz­tatott Irodalom és mii vészei. — Halálozás. Szigligeti a magyar drámairodalom Nesz­tora f. év jannár hó 20-án életének 64-dik évében szívbajban rögtön elhalt. Szigligeti érdemeit lapunk szűk keretében ecse­telni, teljességgel lehetetlen; de az elhunytról ha csak röviden is meg nem emlékezni, magyar lapra nézve szégyen és bűn lenne. Szigligeti 1814. március 18-án született Nagyvárad-Olnazibnn, Családi néven Szatmárinak nevezték. Mérnökségre készült, azon­ban 20 éves korában a Budán akkoriban játszott színtársulathoz szegődött. Innen jött Pestre a nemzeti színházhoz, hol mint dráma Erez-e magában tehetseget, erőt Livingstone felkeresésére, kérdezte őt a New-York Herald szerkesztője „megkísérlem," válaszolt a journálista, e válasz kielcgité Benettet tudva, hngy Stanley minden lehetőt meg teend. Stanley elutazott, tudjuk a többit nem csak megtalálta. Li­viugstone-t, hanem vissza Európába térve azon ajánlatot tevé, hogy ismét útra kél, Livingstone nagy munkáját folytatandó, belső Afrika, kikutatására cs csakugyan elmegy ezúttal kis fegy­veres csapattal. Mit tett ott, a ,,Pápai Lapok'"' olvasói táviratát már olvasták, de elfogja ő azt most részletesen mondani paris­ban, mi figyelmünket nem fogja ki kerülni. Stanley tehát megérkezett tegnap este 5 óra 50 perckor'. Parisba, jővén Marseillehol Lyon ésMacon-on keresztül. A nagy j tömegen kivül 50 hivatalos küldöttség várta. Maunoir a paris földrajzi társulat titkára rövid, de érzelemdús üdvözlő beszédet tartott hozzá. — A nagy utazó a Hotel Meuricebe szállt Campbell Clarké asszony (a Daily Telcgrnph rcprésentánsának neje) fo^-! gadta őt vendégül. . i Bemutatjuk végre Stanley t. termete közép nagyságú 36 éves, de 10 évvel többnek látszik energikus arca van, és szi­lárd tekintete, haja világos ősz, halántékánál fehér, bajusza kefe alakú fehér, (mikor távozott nem volt ősz haja) szemei szür­kések, kicsinyek, zavarosak, társalgása egyszerű vidám, vad mogyoróval élt Afrikában és távol léte alatt hírlapot nem is látott. Másnap sok hivatalos küldöttség fog nála tisztelegni. Edelényi. (Egy befejező cikk következik.) Csarnok. Ki fogott csizmadiát? (Humoristikus elbeszélés). Irta: Zoltai/. (II. Folytatás.) A »wint ezen fhema fölötti mély gondolataiban ismét IciUeszti wnfé\ mázsás alakját pamlagára, egyszerre kiderül bor«* arca, bíráló, mint igazgató, mint lelke a nemzeti színház drámai oi tályának életének utolsó napjáig megmaradt. Szinészkedése rő volt és jelentéktelen. A színpadhoz őt nem is színész tehets< vonzotta, mini inkább alkotó írói ereje és vágya a nemzeti s nészetet és irodalmát nemzeti önálló irányban műve emelni. Első terméke volt „Megjátszott cselek" 1835-1 Budán. Ezentúl tömegesen gazdagította a magyar drámaíród mat és tartotta fönn a nemzeti színház repertoirját jobbnál j< darabjaival. A nép színművet e specialis magyar drámai ág egyenesen ő neki köszönjük. Itt alkotásaiban példátlanul terű keuy és utolérhetetlen. Müvei a százot tizzel meghaladják, n lyek közül igen sok, száz, egész négy száz arannyal jutalim tátott. Ő a legtöbbször koszorúzott magyar ivó; oly termékei; ség mellett, oly első rendű szerepet vinni az irodalom e ágában, sőt azt, mondhatnám megalapítani — csak nagy tehi ség tulajdona. Bodenstedt Frigyes a hirneves német kö a Mirza Shaffi dalok szerzője, kí most fővárosunkban idős kifejezé: hogy a példátlanul meleg rokonszenves fogadtatás szü kellemes hangulatot benne Budapesten, csak az a szomorú k rüímény zavarja, hogy oda érkezte napján halt meg a magyar egyik legtermékenyebb írója. Németországban, monda, ritkás; oly termékeny író mint Szigligeti, Jókai. Szigligeti nem v classicus iró. „De nem is a classicus színműírók alkotják" mondja a „Nemzeti Hirlap ;í (cs igaza Tan), — ők csak diszíl nemzetük irodaimar s müveik kimagasló voltuknál fogva irán jelölnek benne. Katona „Bánk bán'-ja disze hazai dráma ir dalmimknak, és Szigligeti a Katona József között nagy a t volság. Mig azonban Bánk-bán nélkül szinműirodalmunk sz gény ebb lenne, addig — ha Szigligetit törülnők ki belőle, j formán egy lépés maradna csak koldusságig. Szigligeti darabj az erdő a magyar szinműirodalombao, katona müve az erdőbi a legszebb cédrus." — Szigligeti érdeme a magyar szinmüir dalom mezején a gazdagság, termékenység, és a népszinn megalapítása mellett az, hogy ő kora igényeinek fényesen fele meg, vonzóvá tette a színpadot és népszínműírókat nevelt, voi zott, a pályára lelkesített. „A magyar színészet kénytelen őt b< rostyánnal a fején — mondja a „N- H." házi szentjei (penatei közé ültetni." — Béke lengjen porai felett! (N. H. m. ru.) — Az új gyorsirási rendszerről. „Az eddigi gyón irási 4-' rendszerek csak hosszas gyakorlatokkal és nagy fáradság gal lévén elsajátíthatók, az általuk élért időmegtakarítás szól sem jöhet a tanulásra fordított időveszteség mellett, ez az ol annak, hogy a gyorsírás a szakemberek szük körén kivül ali képes gyökeret verni. Ezt évek hosszú során ál felismerve, an törekedtem — s mint hiszem el is ertem — hogy oly rendsze nyújtsak, mely nem esupán viszonylagosan könnyebb az eddi^ rendszereknél, hanem oly egyszerű, hogy első foka páróraala megtanulható, E rendszer alsóbb fokával a népszerű gyors Írással mindent betű szerént — természetesen a közönsége rásnál egyszerűbb hetükkel - - jelölünk, s ez a közönséges iráí íoz képest 4-szeres rövidséget nyújt. Az iskola gyorsírás ) a n (mely aunak felsőbb fokát képezi) a gyakrabban clőfoi luió szókra, ragokra és képzőkre állandó rövidítéseket alkal nazzuk s ez által az iskolai előadásokat 6—7-szeres rövidsé ncllett szóhiven bejegyezhetjük. Azok számára pedig, kik a skolai előadásoknál gyorsabb menetű szónoklatokat és tárgya ásókat is óhajtanák bejegyezni, a harmadik fok a szak gyors rás nyújt alkalmas segédeszközt, mely a különböző szakokba lőforduló szókra ajánlott rövidítéseket tartalmaz; ily szakokbe gyelőrc csupán a politikai, hittaui és műszaki rövidítések van iák ugyan munkálat alatt, jövőre azonban a szükséghez képes lás szakok is tárgyaltatni fognak. Ilyen berendezés és nagyob íérvii egyszerűsítés mellett azt hiszem szabad remélnem, hog; gyorsírás általános elterjedést nyereiul." E szavakkal bocsát! Fagy Sándor ur gyorsírását a közönség elé alig 4—5 hónapjj már is nagyon szép elterjedésnek örvend; úgyhogy tanköny­ének első része a „Népszerű gyorsírás" a napokban érte 3-i! iadását (minek oka egyébiránt a mesés olcsóság is 5 kr. < ipra terjed.) En is alapos, beható tanulmányozás folytán belát­án ezeknek főlénnyét az általam már tudott rendszeren, kedves őtelességeranek tartom a közönséggel is megismertetni ezei yorsirást (tan ez iránt könnyűsége miatt, nem fog olly nagy kö­önyösséggcl viseltet a n. érd. közönség mint a Markovit.' íudszer iráni?), mely mindenesetre lefogja szorítani a köz­asznaiatból kézen forgó rendszereket. •^agy Sáa^lor gyorsírásának elsőrészere a népszerű gyors­asra egyhavi tanfolyamot nyitok (hetenkint 2 órán), igy 8 órán, izíosithatok mindenkit, hogy a népszerű gyorsírást teljesen tudni zemci ragyogni kezdenek, ajkairól pedig egy dörgő mosolygás ibben el; meg van! Most mór tudja, merre fordítsa szekerének idját. Eszébe jutott, hogy hajdani vitéz telteinek színhelyén hal­it( ő egy emberről beszélni, kinek mint mondják egy leánya is an; ő ugyan sem azon embert sem leányát nem látta soha éle­iben, hanem az nem baj, most meglátja cs elveszi, t. i. a leányt •» nem az embert, azután meg azt is hallotta, hogy kapni ott jbc apritni valót is, hogy pedig ő mennyire szeret apritani, azt egmutatfa volna 1849-ben, ha véletlenül meg nem találják jrasztani. Jeromos ur csak most kezdett őszintén örvendeni azon, >gy neki szerencséje volt három napot lógó állapotban a kút­m tölteni, mert ha ő nem részesült volna azon kiváló szeren­iében, hogy a debreceni csatában fényes hadászali tehetségével ; ritka bátorsággal közre nem működik, ha részt nem vesz a sbreceni csatában, nem hallhatta volna megemlítem azon bizo­•os apának bizonyos leányát, ha nem hallja emlegetni, most :ui tudna hová menni feleségért, ha nem tudna feleséget találni, >m házasodhatnék, s igy csalhatlan logikájának segítségével íztábban mint a nap állott előtte, hogy egész jövendő boldog­gát ama fatális három napnak köszönheti. Miután ekként tisztába jött szerencséjének dátumáról, ha­irosan öltözködéshez fogott, nehogy ideje maradjon clhatáro­sának megmásitására; felölté füszin zöld színű frakkját, fehér illényét s fekete nadrágját; régen nem diszesitette már deli gjait ily ünnepi ruházat, s Jeromos nr már félig-meddig el is ejtette, mint, állhat az ő termetén ilyfélo öltözék; szerette lua magát tetőtől talpig megnézni, de nem lehetett, mert a gy tükör a falon föggött, s az nem mutatott egyebet, mint a sínek felső részét. Jeromos ur azonban nem ok nélkül volt szemelve a hottentottai nagykőveti állomásra! feltalálja ő ma­t az ily kritikus helyzetben j is, s hogy bebizonyítsa fényes icisépaek tOwtökiő mivoltát,'felkapaszkodik gyorsan a tQkör z- fogja. A tanfolyam február 3-án kezdődik: 6, 10, 13, 17, SO, ná 24, 27-ikéig tart. Tandij ezen egyhónapra 1 forint, tanulóknak ge 50 k. Tanköny vek 5 krért nálam kaphatók. Beiratkozhatni nálam ú- (levelezőlapon is)" február 3-káig. Márciusban majd ismét uj ni, tanfolyamot fogok nyitni. A helyiségről s a tanórák idejéről majd en időközben még addig értesíteni fogom a nagyérdemű közönséget, il- Teljes tisztelettel Jakab Lajos gyorsíró. ít Megyei és helyi iiirek. é- — Személyi hirek. Gróf Esterházy Móricz ur f. hó 26­e_ án B. Pestről ismét körünkbe érkezett. Mint biztos forrásból 7 '~ lapunkat értesitik a helybéli casinó derék grófunkat casinó el­y~ nőkévé szándékozik megválasznati. MHiszta szívből üdvözöljük casinónk ezen helyes szándékát. Grof Zychy Béla ur a mult t_ héten grófunk látogatása végett, Pápára érkezett. — Főtiszte­fcó lendő Devics József ur derék piebanusunk kanonokká tör­ik térit kineveztetése, a király őfelségétől már leérkezett Ismételve te üdvözöljük derék főpapunkat. — Dr. Pserhofer veterán orvosunk } ~ már javaló félbeu van. — Az ugodi kerületben kétjelölt van ugy mint Lukácsék János ugodi piabanus ur és Csepeli Sándor S ur budapesti ügyvéd. — Pakrócz Ferencz ur kinek súlyos betegségéről annak idején t. olvasóinkat értesítettük, most már ~ felépült s noha még mindég renconvalescens mégis a mult heti k tűznél jelenvolt s erélyes és tevékeny vezetése által mint tűzoltó ft parancsnok, mindenkinek figyelmét és elismerését magára vonta. ] — Furcsa becsiiletsértési panasz. Rendőrkapitányunk­nál egy helybeli asszony panaszt emelt, mert szomszédnője rá­fogta, hogy „néki sok pénze van", mely ráfogást asszonyunk . becsületsértésnek tekintvén, kérte a kapitány urat a „sértőiéit" megidéztetni s ezen vád visszavonására kötelezni és aztán jól meg­büntetni. Kapitányunk csak nagynehezen tudta az asszonyt felvilá­., gositani affelől, hogy a „sok pénz" birtoka ugyan jó és elő­nyös, de becsületbeli sértést az ilyen „ráfogás"nem tartalmaz. — Tisztelt szerkesztő úr! A pápai lapok f. évi 3-ik _ számában „beküldetett" cim alatt megjelent cikkben az álíitatik, } hogy „a pápai önk. tűzoltó egyletnek mult évi december hó 23­án tartott közgyűlésén elhatároztatott, hogy miután az egylet _ pártoló tagjainak kötelezettsége az év végén lefog telni, az egy­let alakuló közgjóilését f. évi január hó 15-én megfogja tartani," a s ennek meg nem történte miatt én mint az egylet elnöke nm­a lasztással vádoltatom. E vád ellenében részint magam igazolása, r részint pedig a t. közönség irányában tartozó igazság érdeké­J ben kénytelen vagyok a következőket előadni. A hivatkozott cikk t teljesen téves és valótlan állításokat tartalmaz, mert: a pápai j önk. tűzoltó egylet mult évi december hó 33. közgyűlést nem is t tartott, tehát a fentebbi határozatot nem is hozhatta, hanem igenis a mult évi december 23-án tartott az egylet egy választmányi ? ülést, melyben a többekközött azon indítvány is tétetett, hogy miután a pártoló tagok kötelezettsége az 1877. év végén meg­_ szűnik, intézkedjék a választmány, hogy az alapszabályok ér­, telnie szerint mielőbb pártoló tagok gyűjtessenek, a gyűjtés be­fejezte után pedig az alakuló közgyűlés azonnal tartassék meg", r mely indítványra azonban a következő határozat hozatott, — ,,a \ gyűjtő ivek kibocsátását megelőzőleg az 1877. évi számadás . j készítessék el, sat. közönség között osztassék szét, hogy láí­,| hassa azt, mikép az egylet minden egyes krajcárt a leghaszno­! sabb célra fordított, s a gyűjtés csak ennek megtörténte után kezdessék meg; minthogy azonban a mult évi számadás a mult év vége előtt bezárható nem volt, ez okból a gyűjtői vek sem voltak kibocsáthatók, a mi azonnal megtörténik, mihelyt a mult 1877. évi egyleti számadás kinyomva a t. közönség között szét osztható lesz. Látható tehát mindezekből, hogy engem ez ügy­J ben mulasztás, vagy hanyagság egyáltalában nem terhel. Tisz­telettel kérem azért t. szerkesztő urat, hogy e nyilatkozatomat közölni szíveskedjék. Pápa január 25-én 1878. Vághó János egylpti elnök. — Örült anya. Egy helybeli urasági béres asszony meg­őrült § hazulról négy éves gyermekévei eltávozva, azt a vám sorompóhoz kötötte s aztán beszólt a vámszedőhöz, hogy nézzék csak a kirttlévő gyermeket, valamely roszszivü anya idekötötte, kérdé továbbá, hogy nem idevaló-e a szegény gyermek. A vám­szedők effeletti csodálkozások után a gyermeket a kapitányság­hoz vitetni akarták, a mit azonban az asszony magára vállalván, ja gyermeket leoldta és eltávozott — a város másik vám sorom pójához a hol azonban az asszonyt s gyermekét ismerték g szép szó által a szerencsétlen nőt haza távozásra birták. Haza érve, az anya gyermekét átölelve — egy az udvaron lévő kútba előtti asztalra, a honnan is egész életnagyságban szemlélhette köpcös alakját. Meg is lehetett igen elégedve a szemlélődés eredményével, mert nem egy mosoly vonaglott el ajkain, s már épen lefelé volt indulóban, midőn az asztalnak különben igen gyarló lábai nem szokván másfél mázsa teher hordozásához, minden előleges be­jelentés nélkül felmondván a szolgálatot, Jeromos ur minden elő­és utóbevezetés hiján ugy találta a szoba padlózatát megütni, hogy nemcsak vendéghaja — melyet tekintettel célba vett uta­í zásának fontosságára mai napon rendeltetése helyére juttatni jó­nak talált — röpült el éles elméjének gyéren mezeit fénylő bo­ritékáról, hanem az esésszülte zajra még öreg — rövidlátó sza­kácsnéja is a szobába rontott. Ez persze nem sejtvén a történ­teket, gyors léptekkei ment előre, miguem az épen felkelő szándék által vezérelt urának testében megbotolváu, azt ujolag leverte lábairól s maga is ismeretséget kötött a padlózat keménységével; esés közben fejkötóje legurult fejérői, mit azonban csakhamar visszaillcsztett rendeltetése helyére, s felállott. A vén szakácsné ki végtelen restelte a vele történteket, két csípőjére téve két ök­lét úgy állott a.felcgyenesedő Jeromos előtt mint egy két fülű fazék. — Hát a teins ur miféle uj szokást kezd már megint, hogy itt a földön heverészik? Talán bizony unalmában már azt sem tudja, mit csináljon? kezdé rikácsoló hangján szónoklatát a sza­kácsné. — Jeromos ur nem szólhatott egy kukkot sem ezen gyön­géd felhívásra, mert majdnem bauyat vágta magát nevettében, midőn a vén asszonyra tekintett. — Talán bizonyára neveti a teins úr, hogy én is elestem, uií ? Jeromos úr pedig nem szólott, csak kacagott tovább.— E folytonos kacaj ura részéről kezdte az öreg Theklát rendes kerék vágásából kibicenteni, s most már egész haraggal fordult urához. Hát mondja meg már mi baja?— talán görcsöket kapott? — Bizony nem volna csoda ha az ember görcsöket kapna, hiszen olyan vagy mint egy dinyeföldre állított madárijjesztő — szóUalt végre meg Jeromos ur, (folyt* köret«)

Next

/
Thumbnails
Contents