Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-09-22

A szex-lcesztő és leiad.ólii vatal "\Vaj d. i t s Kár/oly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési dijak is intézendők. Réziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijali.: Egy évre 6 fr. — Félévre . 5 fr. — Negyedévre 1 ír. 50 kr. Egy szám ára IS kr. Hlrd.etéselc 6 hasábos petitsorban 5 kr. nyólttérlbeit soronkint 2S krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. 23 VAS. F 15 Mór. vért.},,. 23 Hétfő Tekla, Linus J~j 34 Kedd Gellért püspök p F 14 Mór) . 34) Tekla )? 35> jg Gellért, ) =>• 3ö| ~ Heti naptár. 25 Szerda Kleofás vért. (r. k.), Farkas (prot.), 37 (.izr.) 26 Csiit. Ciporján, Just 1 ^ Eleazar 27 Péntek Kozma, Demjén}^ Vencel 28 Szomb. Vencel király Us Nilus ^ 28 9 28 Böjt. év vég. * 1 T. 5639. R, Pápa 1878. szeptember 22-én. Egy komoly szó gazdáinkhoz. =G. Nehéz időket élünk. Szükségleteink, a haladó kor követelményei folytán, napról napra növekszenek. Háztartásunk s ruházatunk cikkei napról napra drágábbak. A gazdaság kezelése, a kézi munka értéke növekedvén, drágul s e mellett a termények ériéke csökkenve, a jövedelem inkább apad minisem öregbüi. Az újkor, uj eszközökről, uj módozatok felöl kényszerít gondolkoznunk, melyek segélyével, nyers terményeinkből mentendő hasznunkat fokozhassuk s így ellensúlyozhassuk azon kiadási többleteket, melyeket minden téren tenni kénytelenek vagyunk. A gazdaság tudományos elméleten alapszik, s napról napra fejlődik, tökéletesedik s ma csak azon gazda állhalja meg helyét, a mely korszerű gazdaságot folytat. Tagadhatatlan, hogy Pápa városa és vidéke keresetforrásának alapját a földmivelés képezi; s ezért kötelességünk gondoskodni földmivelésünk emeléséről. Sok teendő volna e léren, de jelen cikkünk feladatát nem képezi gazdasági, rendszerünk hiányait elősorolni s ezen hiányok mikénti megszüntetésére javaslatot hozni s igy ezt mellőzzük, célunk egyedül földmivelési terményünk egyik nemére vonatkozik, a burgonya termesztésére. Minálunk nagy baj az, hogy saját vagyonunk becsét nem ismerjük s igy korántsem csodálkozunk a felelt, hogy gazda közönségünk nagy része nem tudja azt, miszerint a Pápa és vidékein termesztett burgonya az országban a legjobbak közé tartozik s pár év óta a gráczi és trieszti piaczon keresett s minden más hasonnemü termény felett álló cikket képez. Vannak évek midőn ezen termény oly keresett áru, hogy az illető kereskedők a tömeges megrendeléseknek eleget tenni nem képesek s ennek oka az: hogy gazdáink burgonya fajunk értékét nem ismerve, keveset termeszlenek s ez által egy nagy és biztos jövedelmi forrástól zárják el magukat. Ma léhát, midőn a burgonyatermés összegyűjtésére az idő megérkezett, felelte fontosnak tartjuk gazda közönségünket, ide vonatkozólag saját érdekökben egyre-másra figyelmeztetni. Első sorban a burgonya termeszlésre nagyobb gondot kellene fordítani s ezen növény müvelésére minél több tért szánni, azaz a burgonya tenyésztést nagyban kellene űzni. Másodszor pedig felhívjuk gazdáink figyelmét a burgonyának összeli ültetésére. Ugyanis ujabb kísérletek bebizonyították azt, hogy az ősszel ültetett burgonya már július hóban tökéletesen megérve a földből kiszedhető s ezen kivül az ilyen üllelés mellett nyert termés egy harmadával gazdagabb mint a tavaszi ültetésü, végül pedig a gumók sokkal szebben fejlödnek ki, nagyobbak és nem romlanak el. (nem cholerásodnak meg.) Anyagi érdekeink előmozdítása követelik, hogy az e téreni kísérleteket, még ez idén megtegyük, vagyis most ősszel eszközöljük a burgonya ültetését. Hogy tanácsunk alapossága felöl a t. gazda közönséget meggyőzzük, hivatkozunk a ,.Földnivelési Érdekeink" cimü „gazdasági szaklap" 37—ik számában megjelent cikkre, mely cikket egész terjedelemében közlünk s arra a t közönség figyelmét felhívjuk, meglévén győződve, hogy e téreni tanácsunkat sokan követni fogják. S állíthatjuk, hogy a kik ide vonatkozó tanácsunkat, követendik a jövő termés alkalmakor már dús haszonnak fognak örvendeni. Adja az ég, hogy minél számosabban figyelemre méltassák jelen sorainkat. ••iii in— wnw Felliirás. A nagyméltóságú magyar királyi Belügyministeriumtól, hivatalosan megküldetvén a Pápa városi jótékony nőegylet részére azon tárgyak jegyzéke, melyekre a sebesülteknek leginkább szüksége van: ezen jegyzéket oly fehivással közli a nőegylet elnöksége városunk lelkes hölgyeivel, hogy a sebesültek részére lehetőleg ily tárgyakat küldeni szíveskedjenek. Pápa 1878. szept. 13-án. Szvoboda Vencelné. alelnök Antal Gábor titkár. Jegyzéke. azon tárgyaknak, melyeknek gyüjése a harctéri betegeg és sebesültek számára leginkább kívánatos. 1. ) Különféle sebkötő és ruházati darabok úgymint: 8. számú bádog lemezek, sinck készítésére, csont töréséhez; hársfa keménypapír, és kéreg — sínek, gyapjutakarók, vízmentes lepedők vagy takarók; finom gypsz, pléh dobozokban; fehéritet '*/,, calicot, ki nem készitett orgatin, közönséges gyapot vastag táblákban, mint szintén zsírtalanított carbol és saly, cilsavas gyapot kötszerül, ugyanilyen kártolt juta, gyapjú ujjas kötött vagy horguk mellények, gyapjú lábra való és harisnyák, ingek, derékkötők, meleg nyakkendők, lábruhák vászon vagy flanellból, papucsok és cipők, meleg marokra való kesztyűk, j zsebkendők, flanell és vászon pólyák 10—15 inét. hosszúak és 3—5 méter szélesek, flanell darabok, tisztára mosott avult vászon darabok különböző nagyságban nyomfoltokul (kompreszek) és kisebb nagyobb háromszögű kendők. 2. ) Élelmi (táp) szerek; Liebig felé huskivonat, sűrített tej, szágó, rizs, dara, árpakása, tarhonya, makaróni, szalonnna, sajt, léa és kávé, valamint ezek kivonatai, csokoládé, cukor, befőzött gyümölcs és gyümölcs iz, mindenféle conszervek, szalámi, sonka, kétszersült bor, sör, rum, liqueurök, ecet, citrom, narancs, szivar, dohány, pipa, vízszűrő stb. 3. ) Olvasmányok és egyébb szórakoztató dolgok. Ha a küldemény neme a borítékon kiiratik, az ily küldemény posta vitel bérmentes. Levél a harctérről. (Folytatás). Szerajévo előtt aug. 18-án 1878. Augusztus 10-én Vraduk volt az állomás, a hová igazán félve indultunk meg, mert egész odáig folyton szük és mély uton kell menni. El is voltunk készülve arra, hogy nagyon meg fognak szorítani, hanem hála az istennek a felkelők éppen akkor midőn egy veszedelmes helyen reánk vártak, hátulról Würtenberg hg. csapatai által tönkre tétettek. Augusztus 11-én értünk Zenicába. Útközben elénk jött egy török keresztény proccessio, mely bennünket üdvözölt. Ze nica a Boszna folyó partján van. Csinos kis város, csakhogy mind faházakból áll. Itt láttam először török nőket teljesen le fátyolozott arccal, még a szemüket is alig látni, a kendővel oly jól betudják magukat burkolni. Itt már a pénznek is más neve vau és csak ezüstöt fogadnak el. Zenica mellett a réten lageroztunk, s délután oly meleg volt, hogy meg is fürödtünk a Boszna folyóban. Este ismét az cső esett és nem engedett aludni, a mi egyrészt jó volt, mert az a hír jött, hogy a felkelők éjjel bennünket megtámadni szándékoznak. Csakis bir volt, mert semmi sem lón belőle. Augusztus 12-én délután 3 órakor indultunk meg Zeni cából mint elővéd: alig mentünk egy órajárásnyira, midőn jön az ezredestől a parancs, hogy térjünk vissza — de nem Zeni cáig, mert ott igen veszedelmes helyen feküdtünk, hanem azon valamivel innen egy magaslatra. Rögtön neki álltunk ágyat csinálni fű és szénából s kényelmesen leheverésztünk, azonban — alig nyugodtunk pár percig, már ismét kiküldtek bennünket, az országutat megszállaui. Oda érve szakaszom előtt fel-alá sétáltam, míg végre éjfél után '/

t

3-kor, ncm bírván tovább, lefeküd tünk az országútra s ott elnyomott az állom és '/,4-ig oly jó izüt aludtam, mint a legpuhább ágyban. A legénység is alig birta már a terhes állapotot. Augusztus 14-én megindultunk Kákánj felé s mintegy 4 órai terhes „marsch" után Kákánj kökzelébe értünk, megjegyzendő, hogy csak egy batallion ment, t. i. a 3-ik. Legelői meri a 9-dik század, melyre a faluban levő felkelők lődöztek s miután az egész csapat egy szük szorosban volt, hol egytől egyik utat újra meg kellett tenni. A katonák közül igen sokan kidőltek. Csak a mi századunkból (9-ik) 79 maradt el. Este '/,9-kor ettük meg az ehédet. Augusztus 15-én, csütörtökön (nagyasszony napján) kemény napunk volt. Reggeli 7 órakor indultunk meg a lágerból és déli 12 órára beérkeztünk Kákánjba. Az egész divisióból 2 brigádé jött most és ezek is valamennyien tovább mentek, CBak a 9-ik és 10-ik század maradt itt megszállani a falut. Tőlünk '/, óra járásnyira az egész ezred (52-ik) a leghevesebb csatában van a felkelőkkel, kik igen erősen tartják magukat. Este felé vissza szorítottak. Nekünk 21 sebesültünk s egy halottunk lett. A sebesültek fele halálosan van megsebesülve. A felkelők vesztesége igen nagy. Augusztus 16-án semmi nevezetes nem történt. Augusz17-én, szombaton reggel 10 órára értünk az utolsóelőtti állomásra, Visokóba, hol már javában folyt a harc, és pedig igen heves harc. Alig hogy megérkeztünk, a 9-ik és 10-ik század rögtön felküldetett a hegy baloldalára, hol már a 12-ik szádad lassankint vísszanyomatott. Szerencséjére megérkeztünk épen jókor és golyózápor közt nyomultunk előre a hegyen, mig végre u. 1 órára visszanyomtuk őket. Igeu sok halottunk és sebesültünk van. A harc után itt lageroztunk. mig végre 18-án, ő felsége születése napján hajnali 3 órakor indultunk el Visokoból s minden ellentállás nélkül d. u. 3 órára megérkeztünk Szerajevó alá, a 9-ik és 10-ik század a város melletti hegyet szállotta meg . . . Miután azonban a VII. divisió még nem érkezett meg, a bevonulást nem kisértettük meg, hanem feloszoltunk és pihenésre adtuk fáradt testünket; itt, ez idő alatt irom levelem. Szerajévo, aug. 20. 1878. Augusztus 19-ike örökké emlékezetes marad előttem. Szép, de véres nap volt ez, olyan, milyet csak regényben olvashat az ember és felét sem hiszi el. Augusztuz 19-én kora reggel még a Szerajévo melletti hegyen voltunk, (9-ik század.) Reggel 6 órakor esett az első ágyúlövés a törökök részéről, melyre a mieink részéről is megindult a válasz és pedig nagy hévvel. A vadászokat küldték előre egy dombra s ezek ott feloszolva lődöztek a városba, de meggyengittetvén, a kilencedik századot leparancsolták az általa elfoglalt hegycsúcsról. A hegy iszonyú magas volt és sűrűn tüskével benőve, miért is nagyon nehéz volt lejönni; a mint lejöttünk, a völgyben nagyon sokszor alkalmatlankodtak a felkelőknek ágyúgolyói, melyek tőlünk alig pár lépésnyire estek le. Végre erős futás közt felértünk egy dombra a jágerok háta mögé, mint erősítés; de innen csakhamar elparancsoltak bennünket egy kápolna melletti dombra, mely közvetlen a város felett fekszik körülbelül 300 lépésnyire attól. Ez egy török temető, itt feküdtünk talán egy % óráig, midőn a VII. divisió a balfclén levő országúton megérkezett 16 Uchatius ágyúval s ezeket rögtön működésbe hozta. Erre rá a 9-ik század a kápolna mellől felugorva — mint a sárkány úgy rohant alá a meredeken a városba. E század volt az első az egész hadseregből, mely a városba rontott. Futás közben kettő közülünk megsebesült. (Az egyik Szatter — Pécsről.) — A város utcáin is tovább folyt a harc, — a golyók itt is, úgy mint a hegyen csak úgy repdestek s a ki ezt ncm élte keresztül, nem hiszi el: mintha morzsolt kukoricát szórtak volua, oly sűrűn jöttek a golyók fütyölve fejünk felett. A törökök az ablakon, ajtón, szóval minden legkissebb nyílásból lődöztek reánk. Minden egyes házat vér árán kellett megvennünk. Minden házat feltőrtünk, kikerestünk, kikutatunk mindent. Borzasztó jeleneteket éltünk át. Egy ház kapualjából egy ősz török emelte ránk fegyverét, — de a másik pillanatban katonáink egyikének golyója leterítette. Majd ismét egy nő emelte fegyverét reánk — de nem volt elég ideje, elesett .... Embereimmel betörtem a házakba és csak egyikben 11 fegyveres törököt lőttünk egyenkint agyon. A mely házban nem lehetett a felkelőkhöz férni — az fel lett gyújtva és ugy perzseltük ki őket s a midőn kibújtak az ott felállított katonák által agyonlövettek. Úgyszintén a utcán azon felkelők, kiknek nem volt elég idejük elrejtőzni, agyonlövettek, s akik elfogattak, azokra szintén nem várt külömbb sors. Nem tudom eléggé lefesteni e borzasztó utcai harcot, mely d. e. '/

4

11-től egész d. u. 1óráig tartott. Oly harc volt cz, hogy kegyelmet senki nem kért, senki nem adott. Sokan közülcvagdalhaltak volna, sietve fordultunk vissza s a reggeli nagy lünk, kik vigyázatlanul mentek el valamely ablak alatt, vagy t\ „Pápai Lapok

66 tárcája. A hatvaniak Eger Uti tárca. Valami bevezetés. — A háburli, — Csapatszállilás. vidéke. A hivők Mekkájából, a magyar Rómából, a Dobók — a vörös borok a görögdinnyék hazájából irom e sorokat, melyek éle — feltevésedben csalódtál nyájas olvasó, nem tárcád ellen irányul szegény vizkárosultaink javára, de sőt még csak azon — különben elég méltányos — alternatívát sem állítom elébed, bogy vagy olvasd el Pápán ezen egri tárcát, vagy pakkold be a magad pápai tárcáját s küld el nekünk Egerbe, mit majd mi megés kiolvasnánk. Van neked elég keserved, — de oszlasd el azt a somlói aranynedüvel, valamint a mi bajainknak is az egri bikavér nicgölójé, Vigasztalódjál te önkénytelen kolomposa önkénytes jelöltednek — bukástok példás volt s dicsőséges; a példa hatott, Egerben megbukott a kormánypárt. És te kedves „Landsmann" ki confidens modoroddal szüntelen praelectiókat tartasz az élet filozófiáról cs örökölt sofismával kapacitálnád a más nézetüeket ne búsulj oft a vén somló tetején a rosz termes miatt; jöjj el hozzánk Egerbe, eloszlatjuk bánatod, kicgyenlitjük homlokod redőit nekünk még soha sem volt oly rosz termésünk, hogy vendégünknek bor buza ki ne jutna; a mit az árviz meghagyott ijzivesen megosztjuk veled, de arról is biszfosilhatlak, hogy józanul nem szabadulsz el tőlünk. i Tudom, nyájas olvasó, szívesen bele nyugszol, haj az obligat bevezetést ennyi frázissal befejezettnek tekintem és megengeded ha ezek után sentimentalismusomuál fogva gyomrodat a többiekre előkészitettnek tartom. A mi az utas figyelmét ebben a bábuius világban első sorban leköti, az a tömeges esapatszállitás. A Dunán egész uszályokat láthatsz tartalékosokkal megrakva, — a vasúton minden állomásnál hallhatod a honnmaradók keserves jajjait, az'elmenők utolsó megható búcsúszavát; kendők, kalapok lobogtatását. Nehéz a válás azoknak, kik a munkás kezek hiányában,.véginséggel fenyegetett, éhező családot hagynak hátra; nehéz elmenni oda. hol az ellen mint fékevesztett fenevad barbár boszuját előszeretettel a védteleneken, sebesülteken oltja. És mikor minden az ország legvitalísabb érdekeibe ütközik ... • Könnyítsük meg vitéz harcosainknak a válást, vegyük pártfogásunk alá a honnmaradtakat, az özvegyeket, árvákat; a fásultságot, mit ez események logikai kényszerűségénél fogva szivükben előidézhetnének, paralysáljuk a jótékonyság lélek emelő, ncmesitő tudatával. , Ez hazafiúi és emberbaráti szent kötelességünk. Megszokott dolog az, hogy az utasokat a hatvani vasútállomáson jó zenével és rosz sörrel fogadják; de szokatlan s bárkire is jó hatással van az a fogadtatás a miben beljebb az étteremben részesül. Csinos emelvényen, melynek padimentumát nemzeti zászló fődi, kis persely s ládika van „Sebesültjeink számára" az utóbbi pedig „Egy szivart kérek" felirattal. Önkénytelen szivartárcádhoz nyúlsz s leteszed tartalmát a haza oltárán. A mit megtehet Hatvan, miért ne tehetné Győr, Pápa, Veszprém? Hisszük, hogy a példa hatni fog. Mert a hol áldozatkészségről s jótékonyságról van szó, ott Pápa városa nem szokott az utóisók közt lenni. A ki Egert, ezt a hazai történetünkben oly nevezetes szerepet játszó várost még nem látta, első sorban gyönyörű vidékét bámulja meg. A mi nekünk a bakony az Egernek a Bikk, a nagy mátrának egy ága, mely majd az egész horizontot körülfogja s csak délnek enged egy kis nyílást, mely az Alföld nagy rónájában tűnik s vész el; a mi nekünk Somló, az a hevesmegyeieknek „Eger" a mi nálunk a Tapolca, az itt az „Eger" De nem! Ezen hasonlat kissé merész és igazságtalan 1 A mi Tapolcánk még eddig megbecsülte magát. Dc nem igy az Eger. Rakoncátlankodásiról s Eger nevezetességéről a jövő számban. D. József.