Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-08-11

A íszex-lcessctő ét-s lciaclóHivaial "W aj cl i t ss ív. á r* o 1 y könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijait: Egy évre 6 fr. — Féléire . 5 fr. — Negyedévre 1 Ír. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. I lir* cl e t é s ele 6 hasábos petitsorban 5 kr. nyílttéri) exx soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 11 VAS. F. 9 B. assz. elh.) • F 8 Tiborc) . 12 ) 12 Hétfő Klára szusz }~ Klára, Hil-lg 13 >^ 13 Kedd Hippolitus, Ipoly)-* Ipoly j & 14 Lea \'~ Heti naptár. 14 Szerda Özséb, Athanasiafjí.), Özs., IVesle Q)rot._), 15 T.ö.fjzr.) 15 Csüt. N.Bold, assz.]^ N. Bold, assz.] 16 Péntek Rókus püspök]^ Jácintka 17 Szomb. Li berat apát ]•£ Bertram . 16 Libusa] ? 17 a 18 Pápa. augusztus 10- én 1878. Á lelkészi missió. =P Egy héttel ez elölt városunk lakosainak nagyrésze öröm ünnepet ült. Uj lelkipásztort nyeri s ennek beiktatási innepélyében lelkesülten veit részt. És lelkesültség^ jogosult, mert azon férfiú a kit mini plébánost üdvözölhet, vallásos érzülete, kitűnő jelleme, erkölcsös élete és tudományossága állal tündököl, s mivel személye az előítéletek korlátain túlemelkedik, örömteli szívvel üdvözölte őt. e város minden lakosa: És mi érijük az általános Jelkesiiltségnek indiló okait s azokat felfogni s helyeselni tudjuk: elöltünk ismeretes azon magaszlos hivatás, a mely egy lelkipásztor elé van írva, s miután ezen magasztos hivatásról az ünnepély alkalmakor sokat hallani alkalmunk volt, legyen szabad ezen hivatás felöl, ez alkalommal szóllani. Mi helyeseljük azon nézelet, mely az egyház hivatását szent missiónak nevezte: mi helyeseljük azon nézetet a mely az ész, a tudomány hivatását magasra emellé. Csakhogy bátor vagyok kérdezni mi hát az ész ? s mi a tudomány? Az ész: nap. l\ap, melynek függélyes sugarai életet idéznek ugyan elő a természetben, de a mely ha fellegek ánryéka állal a földtől élnem vonatik saját teremtményeit megöli, a viruló földet kiszárasztja sivataggá leszi. Mi az ész? hegyi folyam, mely korlátot nem ismerő vadsággal hömpölyög s a partokat szétszaggatva, feldúlja, elárasztja a kies völgyeket. Mi az ész? mi a tudomány? egy meztelen Venus, kinek bájait lepel nem fedi. s melynek gyönyörei felelt rövid időn át kéjérzelet érzünk; de a bajok mindennapivá válván, elveszük delejes vonz erejüket. A nap, felemeli a föld vizeit s ezek mint felhők elfedik a föltlet s megvédik azt, a nap égető sugaraitól s midőn mint eső a földre vissza hullnak termékenyítőleg hatnak a természetre. A tudomány és az ész, mely saját müveit felemészteni, mely egymaga az emberi szivet rideggé, az emberi keblet érzéketlenné tenni képes, mint nap a vizet, úgy emeli fel a munka véghetetlen tárházából azon szellemi részt, mely az égető sugarakat szemeink elöl elfedi s ez által örök frisseségben a sziveket megtartja. Az ész a tudomány, a munka tárházából fátyolt sző s elfedi a Vénus bájait s ez állal minden időn keresztül vonzóvá teszi azt. És azon elem, melyet az ész, a tudomány a munka tárházából mint szellemi kincset kiválaszt, nem más mint a művészet. A művészet örökíti meg az ész, a tudomány termékeit. A művészet teszi halhatatlanná az embert, az ész legnagyobb szülöttje s a műveltség szilárd alapja. A művészet az emberiség egyik legdrágább kincse, melynek termékeit még a késő századok is csodálva tekintik. A művészet azon szellem, mely a classikus ókori átlengte s azt oly magasztossá oly dicsövé tette. Mi lett volna Görögország művészet nélkül? elenyészett volna s múltjáról mi sem tanúskodnék többé. Az ó kor müveinek romjai hirdetik kétezer év eltelte után is, hogy Hellének és rómaiak tudománnyal cs észszel munkálkodtak. Az emberre nézve legmagasztosabb az Istenség, a vallásnak fogalma. Ez azon csillag, mely őt az élet viharain keresztül, vezérli s a biztos révre kijutni segiti, ez azon nt, melyen az emberiség eljutott a műveltség, és tudományosság tárházához; ez azon erély, mely az emberi szivet: a szép, nemes, magaszlos, igaz és dicső eszmék, gondolatok és cselekedetekért lángolni tanítá: ez azon erély, mely az emberi keblet az élet küzdelmei közepett bátorsággal, tölti, s legyőzi a legyözhelellent: a balált! A vallás lanttá az embert gondolkozni s a vallás fejlesztő legelőször az észt, a tudományt. És ezéit az ember legmagasztosabb műveit a vallás fogalmával köté össze s a vallás hatalmas védpaizsa alatt fejlődőik erősödölt, virágzott virágzik: a művészet ! Igen is a vallás egyik magasztos feladata: a művészetek pártfogása és terjesztése! Ezen magaszlos feladaton munkálkodott két ezredéven át a keresztyén egyház, s ez által lerakván alapköveit az igaz műveltségnek. Hazánk a művészelek dolgában szegény s ezen szegénységlink okozta visszamaradásunkat, noha népünkben megvan a művészet számára a szükséges anyag, meg van a hajlam, meg van az ész, meg a szív! Mi lehat midőn városunk igen tisztelt uj plébánusál beiglatásakor üdvözölnénk óhajtjuk, hogy valamint az isteni ige hirdetése által az erkölcsök nemesítését elősegíti, épen ugy segítse elő népünk közölt magaszlos példája által: a művészetek iránti lelkesültséget és hajlamot. Mert, a lelkészi missió legszebbike: a művészetek ápolása és terjesztése. Megyei és helyi hirek. — Személyi hirek. Méltóságos Báró Üchtricz Zsigmond ur az ugodi választó kerület országos képviselője folyó hó 8-án Pápáról Budapestre utazott. — Rostagni Ferenc szt. Ferenc rendű áldozár és hitszónok ur Pápáról Székesfehérvárra lett áthelyezve. — Ráth Károly ur több helybeli választó kívánatára prograrnmbeszéd megtartására lón a párt elnöksége részéről felkérve s e célból folyó hó 8-án d. u. 3 órakor Budapestről városunkba választói körébe jött. Ezen esemény lakosságunk békés nyugalmát némileg élénké tette, mivel mindenki törekedett a képviselő jelölt üdvözlete végett az indóházhoz kimenni; ünnepélyes sürgés-forgás volt a főutcán látható örömtelt néptömeg tölte be annak minden szabad helyét, noha a jelölt ur kívánságára minden tüntetés és ünnepélyes fogadtatás elmaradva, az egész csak magán jelleggel birt, mindazonáltal a fogadtatás felette szívélyes volt. A képviselő jelölt ur a „Griff" vendéglőbe szólván, d. u. 5 órakor ugyanezen szálloda nagytermében nagy számú választók előtt programmbeszédjét megtartotta. — A nagyterem zsúfolásig megtelt, még pedig kizárólag választók által, s miután Pap János párt elnök ur az összejövetel célját kifejtette volna egy 5 tagu bizottság lón kiküldve a képviselőjelölt urnák, meghívására. A lelkes éljenzések között belépő képviselő jelöltet, Gyurátz Ferenc választó polgár üdvözölte, felkérvén őt prograrumbeszédjének elmondására. A majd nem másfél óráig tartó sok helyütt helyeslés és éljcnzéssel találkozó előadásból kiemeljük többek között Ráth urnák azon ígéretet, hogy egész erejéből oda fog halni, miképen, városunk és lakosainak érdekeit előmozdíthassa. Az általános lelkesültség lecsillapodása után főtiszt. Gyurátz Ferenc ur emelt szót, kifejezést adván a választók megelégedésének és azon ma márlénynyé vált óhaját fejezte ki, hogy holnap után a választási urnából mint Pápa városának képviselője Ráth Károly nr neve emelkedjék ki, mely óhajt a jelenlevő választók viharos éljenzése követte. Ezután Légrádi József választó polgár általános derültség közepette abeli panaszos kívánságának adott kifejezést, hogy a bormérési regale-jog eltörlése minél előbb ténynyé váljék! Ezen, Légrádi ur vendéglőjére, alkalmasint nagy horderővel biró óhajtásra Ráth Károly ur nagyon helyes választ nyújtott, a mit a nagy választó közönséggel együtt Légrádi József választó is tudomásul vett. Ennek megtörténte után a képviselő jelölt urat számos választó lakására visszakísérte, a közönség pedig lelkes éljenzések között szétoszlott. — Választások a megyében. Mint köztudomású dolog Veszprém megye összes választó kerületeiben a választások folyó hó 7-én ejtettek meg, még pedig a következő eredménynyel : a veszprémi választó kerületben Véghelyi Dezső ellenében Ötvös Károly Budapesti ügyvéd 34 szótöbbséggel választatott meg. A zirci járásban Hunkár Sándor egyesült ellenzéki Ión egyhangúlag megválasztva. A nagyvázsonyi választó kerületben, melyet ez ideig az érdemekben gazdag és a magyar parlament egyik jeles tagját képező Molnár Aladár ur képviselt győzött most is Kun Pál függetlenségpárti ellenében. A somlóvásárhelyi választó ker.-beu Békássy Károly szabadelvüpárti lón 1159 óriási többséggel Botka Imre ellenében megválasztva. Végtére az ugodi választókerületben a hol köztudomás szerint három jelölt küzdött a babérért, mindenkinek nem kis meglepetésére a jelöltek egyike Lukacsek János volt országgyűlési képviselő ur jelöltségét ki sem jelentvén be alkalmasint visszalépet, minek folytán a. küzdelem csak Báró Üchtricz Zsigmond szabadelvüpárti és Biró Vince függetlenségi jelölt között meglehetős élénkséggel folyt, minek eredménye lőn, hogy Br. Üchtritz Zsigmond ur 153 szótöbbséggel képviselőnek kikiáltatott, dacára annak, hogy ellenjelöltje Biró Vince ur párthiveit szaporítandó önnön magára szavazott. • — Vásárok. A vidékünkön egyik legjelentékenyebb országos vásár a keszthelyi őszi vásár szokott lenni, mely folyó hó 14-én fog megtartatni, a mire iparosainkat különösen figyelmeztetjük. Városunkban az országos vásár f. hó 27- és 28-án fog megtartatni. Pápai Lapok" tárcája. Bécs, július. A tébolydában. Az elmebetegek gyógykezelési módszere, mérvadó, a korszak műveltségi fokának megítélésénél, ilykor nem egyesek, hanem az egyetemesség nézete vehető tekintetbe. A naiv világ korában, az őrültek, szentesített, Isten ujja által érintetteknek, ellenben a sötét előítéletek idejében, ördőngösöknek tekintettek. — E szerencsétlenek ápolása többnyire a papságra bízatott, és' noha egyes felvilágosodott elmék, ama theologiai állítás ellen — miszerint, minden elmeháborodás, elvetemedett szenvedélyek következménye és igy méltán kiérdemelt Isten csapása — erőnek erejével küzdöttek; e balnézet következményei a többségnél egész a legújabb korig, egész mai napiff fenmaradt, és azon hajmeresztő kegyetlenségben, melylyel az őrölt a nyilvános intézetekben gyogyitatott(?) azon kínzás és gunyolásban, melylyel hülyét illették, találta kifejezését. A mit e szegény együgyűek még néhány évtized előtt főleg fe'ső Osztrák- és Steiyerországban szenvedtek, mint okozta a nép, durvaságában ama közártalmas kihágásokat melyek e szerencsétlen £ készültségig abajgatottak által vitettek végnez mindezt a regi U.riszckek levéltáraiban, elég drástikus példákban találhatni; sok tüzkóyság, e kegyetlenek lelkiismeretét terheli, kik a szerencsétlenség megtörténtével, házaik és pajtáik leégése után nem tudtak eleget jajgatni, és azon hírre, hogy a gyújtogatónőt gyógykezelés végett az országos tébolydádan adták káramolták a „laza" bánásmódot, mert véleményök szerint az ily szörnyet árthatlanná kell tenni. — De még ezelőtt huszonöt évvel is, az elmebetegség gyógykezelésénél alkalmazott összes bölcsességet két szóban fejezhetjük ki: bezárattak cs kínoztattak. — A Cultur történet eléggé világosan mutatja ama borzasztó osztályrészt, melyet, az emberrel született utánzisi bajiamnak, a szenvek és elmeháborodások minden nemeinél, tulajdonithatni , volt idő, melyben ex ördöngös hatású alapnál fogva a vallás — szerelemdüh s. a. t. epidémiaként lépett fel; e borzasztó napokban az őrültség káprázat tétovázás a légben feküdt ugy hogy még a legegészségesebb emberek is csak, nehezen őrizkedhettek e diimoni befolyásoktól. Csek egyet emiitünk a számtalan reánk maradt hagyományokból mely egy eset elég szembetűnően mutatja, mikép ily áramlatok alkalmával a leegészségesebb fő a legszilárdabb szív, ingataggá remegővé válhat — ama aczéltermészetü és furfangos IV-dik Beormi Henrikről szól példánk. JVyolcz nap telhetett el a Bartholomäus! éj után midőn IX. Károly éjjeli órában magához hivatta. Henrik sógorát ágyon kivül, felkelt állapotban találta, mert — mind monda — zavart hangok vad moraja felverték álmából. Es íme — Henrik ís hallani vélte a hangokat, ama ordítást jajgatást és sóhajtást káromlást és tombolást, ép ugy mínt azon véres, vészteljes éjszakán.— A városba küldtek váljon nem lázad e a nép, de ott minden nyugodt volt, a zavar a levegőben feküdt. — Maga Henrik, ki a halálnak számosan és bátran nézett a szeme közé, bevallá, miszerint c történet, valahányszor rá gondolt, hajait égnek meresztette. Es ily tanúságokkal szemben, még 1863 ban a lehetőségek kőzé tartozott; hogy egy osztrák tébolydában az ugy nevezett „veszélyes" elmebetegségeket, átellenes vasrácsozatu cellákban Helyezték el, ugy hogy a dühöugőnek szomszédjait látni cs hallani kellett. Epen midőn az, ezen utálatos rekeszek által szegelyzett, folyosón mentünk keresztül az egyik őrült elordította magát; a mire a rettentőbb fülrcngctő és idegsértő coneert kezdődött, hallatlan baromi hangok voltak ezek: a gargarizálás, nyöszörgés és kurjongatás egy idétlen keveréke. Néhányan a cellák belsejéből eló'ugortak a vasráncsozatokig, és eltorzított arczal, kidomborodott szemekkel és borzasztó taglejtésekkel rángatták az erős vasrudakat, egy pokolijelenet támadt itt körülöttünk melynek borzasztósága mindent felülmúlt mit valaha festesz ecsete vászonra teremtett, A gyógymódszer, melynek e nyomorultak alávettettek, azon időben: éhezésből, fenyítésből, láncolásból, hideg roham és csepfürdőkből szóval a vébiróság legfájdalmasahb kínzásaiból állottak. E felfogáshoz illően, az úgynevezett „torony" mint a legveszedelmesebb büntevőknek, oly szilárd anyagból és oly tömötten volt építve, hogy most, miután már rég használaton kivül helyeztetett, nem találkozik senki ki a lebontás sanyarú és háládatlan munkáját magára válalná. Még csak 1796, a hires Frank orvos hálás fáradozásai folytán, rakatott kert az épület körül, a melyben a nyugodtabbak és üdülők hűvös levegőben részesülhetnek. Végre 1826, hozatott javaslatba egy korszerű tébolyda építése de számtalan tanácskozások dacára e humán eszme létesítése egész 1848-ig hallogattatott. Ez ulán gyorsabban folyt a munka, és az intézet, mely Fellner építész terve szerint megkezdetett, mint államintézmény 1853 augusztus 1-én megnyittatott; előállitása körülbelül 2 milliót vett igénybe.— E tébolyda most, egy dombtetőn, gyönyörű kertel körül övezve, virág és facsoportokkal valamint vidám szökőkutókkal díszítve pompás palotaként tündöklik. De a bolondok-tornya még most is alkalmazásban maradt ámbár a betegek már 1837 a nehéz láncoktól megszabadítottak. 1866-ban az intézet az országnak adatott át és a következő évben végre valahára Czediknek, akkori képviselőnek és a tébolydaügy refcrenséuek, a sajtó erélyes támogatása mellett, sikerült a torony lerombolását és az intézet nagyítását kivinni. De a kényszer eszközök a középkor egyébb hagyományainak mellőzését, és az uj aera megkezdését csak Dr. Spűrcheim eszközölhette.— Ezen módszer a helyiségek tágítását naponta szükségesebbé tette, és a most elkészült, két uj épület előállítására vezetett, a melyben az intézet 25 éves Jubileumának alkalmával egy igeu! érdekes kiállítást rendezett. Az" 1870-diki év különben az osztrák tébolydákra de főleg a gyógykezelésre nézve más irányban | is emlékezetes, ekkor nyittatott meg t. i. Németország nagyobb városaink példája szerint, az országos téboly-