Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-07-21

Ámde távolról sem kizárólag a kiegyezési kérdések képezték az 1867-iki alapon álló ellenzéki árnyalatok és a kormánypártja közt az erős válaszfalat. Ítéljenek önök, midőn most már rövidebben folytalom a visszaDil'antásl a lefolyt országgyűlés működésére, mely kifolyását képezi az általunk ellenzett kormánypolitikának. Itt vannak azon fontos feladatok, melyek az áilamházlartásramjában első helyet foglaltak el. Hiszen, hogy csak egyet emítsek , a k ö z igazgatási b i z o 11 s á g o k ' intézménye, ezen kegvencz alkotása a kormány elnök urnák, szép csendben íunclionál ugyan, és nem in ártott ugyan eddig senkinek és semminek, de hogy az ázsiainuk mondott közigazgatásunkat csak egy lépéssel is előbbre vitte volna, eddig mindeddig mit sem bau a snlyegyen beállítására vonatkozna, Tudjuk jól, hogy LtTönmÍ Ttl a vám és banjmgvi luegyezesen Uivúl loleg ezen fontos felada- kormány a közigazgatási bizollsá»ok haUísto Äsen őrlők szolga ak indokul a volt Denkpárt es balközép fusiojárn os vénybe "ütköző fundiókkal mint például az % ü^eS a bizonyos elveknek ismert „szegre akasztása.;- reskedelmi ministeriumot megillető harmadfokon való elintézésével Nem akarom kétségbe vonn, pénzüjrynuniMerünknek ez irány- akarja felruházni, ily uton 'az intézményélt Vat£ enn ban elismerésre méltóan kifejteit komoly törekvéseit, s nem aka- „|j,rh

a sikerülend " ^löDba lenni rom kicsinyleni azon eredményeket sem melyek tényleg a de- j * Nem időzök tovább az evvel rokon természetű a különben licitnek felere való leapaszlasa lolylan elérettek. |sem simámba vágó ügyeknél, hanem áttérek azon kérdésre. Csakhogy a mai 25—30 milliónyi tényleges (s nem a türelmes papíron levő névleges) deficitet a kibontakozás lehetőségére nézve nem tarlom kevésbbé súlyosnak, sőt kevésbé desperalusnak, mint pár év elölt a 40 és még több milliónyi államköitségvetési hiányt. S pedig igen egyszerűen azért nem, mert ma már minden forrás l'enékik kimerilcllnek mondható. (Igaz!) Kivált a direct adókai feljebb emelni mindenki által beismert absolut lehetetlenség, a mit pedig egyálalában be lehel hajtani, nnaak behajlásáról a mull, országgyűlés állal életbeléptetett adókezelési rendszer ugyancsak gondoskodik. Mindezekre nézve is szabad talán a legközelebbi általános budget vita alkalmával a házban elmondott beszédemre hivatkozni, s csak azon kél főszempont kiemelésére szorítkozni, melynél fogva az eddigi alapokon lehetetlennek látom államháztartásunk gyökeres javulását. S ez egyrészről éppen az imént említett rendszer, melylyel az adók kivetteluek és behajtatnak, másrészről pedig teljes hiánya oly k ö z g a z d a s á g i pol l k á n a k, mely az állam fokozódó rendes igényeihez méilcn nem csak a létező adóalapokat feutataná s erösbbilené, MH uj egészséges adóforrásokat nyitna meg. Uraim, oll, hol az ipar fejlesztési érdekek támogatására csak nyomorúságos 30 000 frtot képes költség előirányzatába felvenni; akkor, midőn az osztrák 1878-iki budgelben e czituen közei 1 millió frt szerepel; olt, hol vasutaink láriila politikája oda van irányozva, hogy a magyar gabona és liszt az curopr.i píaezokon mind nehezebben versenyezhessen az oláh és orosz, sőt most már mind inkább az éjszakamerikai és austráliai, maholnap pedig még a kelelindiai gabonával is. olt, hol — röviden — a hazai productio és kereskedelem védelmére és fejlesztésére iráuyzolt öntudatos közgazdasági politikának sehol még csak nyomára sem akadunk, oll aztán csodákat művelhet, mint valóban nálunk egykét éven át csodákat is müveit az adócsavar, de évről-évre mindinkább megfogja tagadni a szolgálalol. (Helyeslés.) Bárcsak holmi ,,búsmagyar'" dieliozás volna ez, uraim, ámde önök inkább mint én naponta tapasztalják azon eredményeket, melyek nem egyedül az adófelügyelök fényes beszámolásaiban jelentkeznek. Csak egy hivatalosan conslaláll adatol hadd mondják el a fővárosból. Olt az adó felügyelőnek a közigazgatási bizottságban lett előterjesztése szerint egyik közelebbi hónapban 35.000 adóvégrehajtás volt folyamolban. (JMozgás) Egy másik kimutatás pedig a következő lélekemelő fővárosi csendéletről lesz bizonyságot: 286 ezer forint adóbálralék iránt 126.000 Irl becsértékü ingóságokra kilüzelell az árverezés és tényleg befolyt 16,000 frt, beleértve a mindmegannyi költségeket is. (Mozgás, felkiállások: szomorú! Valóban ebhez azlán nincs szükség commenlárra! De hiszen az állami zárszámadások is pénzügyi gondolkodásunkra né: azon nagyon tanulságos adatot tartalmazzák, mely szerint nálunk a felek által •megterítendő végrehajtási költségek egy részről s a késedelmi kamatok másrészről, a direct adók jövedelméhez arányosítva, nem kevesebb mint nyolezszor annyit tesznek ki Magyarországban mint Austriában. (Szomorú!) Nem egészséges, — sokáig fen nem tartható állapotok az ilyenek! Azon kormány politikával szemben, mely szemet hány ezen állapotok elölt, én igenis lovábbru is ellenzéki állást vagyok kénytelen elfoglalni. (Élénk helyeslés.) Át kellene térnem a lefolyt országgyűlésnek a beíreformok körüli alkotására. He kell azt ismerni, hogy a szerrencsél len kiegyezési kérdések nagyban hátráltatták az e téren való termékenyebb és nagyobb szabású törvényhozási működést. A váltótörvény és a büntető törvénykönyv mindenesetre örökbecsű legis latorius alkotásként' jegyezhető fel, de aztán a kisebb, gyakorlati szükséget pótló törvényeken kivül, melyeknek száraz statistikai felsorolásával nem kívánom önöket fárasztani, a közigazgatás javítására irányzott törvények nem bizonyullak ezójirányo°saknak és távolról sem lebinlbetök oly fontos és gyökeres reformoknak, mint a milyenek jelen kormányunk 1575-iki progmely e perezben minden magyar embert mindenek fölölt foglalkoztat, és nyugtalanít: értem a külügyi fejleményeket. (Halljuk! Halljuk!) íme, alig hogy elhangzott az orzzággyülést berekesztő királyi Iróubeszád, és a monarchia érdekeinek megvédésére még a magyar delegalio ellenzéki tagjai által is megszavazott 60 milliónak Bosznia és Hercegovina megszállásában látjuk gondosan rejtegetett eredeti rendeltetési célját. Mit jelent a terület foglalás Magyarország államiságának jövőjére nézve, ezt épen most oly behatóan s annyira a hazafiúi elkeseredettség hangján tárgyalja az összes független sajtó, hogy én nem kívánom a politikai hordereje! fcjlcgelni, hanem igenis kell e nagy polgári gyülekezet szine elölt kérdeznem; lehet-e, szabad-e egy valóban a nemzeti közérzülelre támaszkodó kormánynak csak 24 óráig is a korona tanácsában helyét megtartani akkor, midőn bármely tekintetek és bármely befolyások következtében a nemzet közérzülelét ennyi merészséggel számba nem vevő elhatározás törvényes befolyásával megakadályozni nem képes? (Zajos helyeslés.) Avagy nem biztosítják az 1867-ki törvények §§-a a magyar kormánynak e befolyásai? i Amely kormány ily külpolitikához, ha nem is nynjl segédkezel, de annak megakadályozására nem vállalkozik, lehet az ily kormány iránt bizalommal viseltettünk? llt nem löbbé az állampolgárok anyagi jólétéről, nem többé az állam gazdasági érdekeiről van szó. Itt a nemzelilél forog koczkán, s itt már kell, hogy önök, épugy mint minden független gondolkozású és hazafias érzelmű választó polgárai e hazának, azt mondják:—az, ki az ily politika képviselőire avagy csak passiv támogatóira adja szavazalát, az ugyanakkor megszavazza Bosznia és Hercegovina occupatiojál, és hozzájárul, hogy magyar katonák elmaradhatlanul örök véri ontsanak. (Hosszas helyes és nyugtalanság.) Az elmondottak ulán nem is szükséges, hogy igazoljam, miért vagyok híve azon ellenzéknek, mely a volt független szabadelvö párt a jobboldali ellenzék s a kormánypártból legutóbb kilépett képviselők egyesülése következtében egyesült ellenzék név alatt megalakult. Azon program, melynek alapján az önök nagybecsű bizalmából három év elölt megválasztanám, ezen program egyetlen pontjában sem szenvedett változási, (Ugy van! éljenzés) s a független szabadelvű párt, melynek alakulását önök annak idején helyesléssel és rokonszenvvel fogadlak, szinte nem adott fel egy hajszálnyit sem azon elvekből s azon törekvési ezélokból, melyek ellenzéki tömörülésre késztelték. Ismerik önök az egyesülés alkalmával kibocsátóit programmot, mely, az igaz, semmiféle rendkívüli dolgokat nem tartalmaz, mely valósílhatlan ígéretekkel a nemzetet nem kecsegteti, mely utópiákat a párt törekvése czéljaiul ki nem tűz; hanem igenis világosan kijelöli azon közjogi és alkotmányos alapokat, melyeket a párt egjuránt felfelé és lefelé megvédeni akar, s a minden pontnál könnyen felismerhető s za k a v a to 11 kézzel kijelöli azon törvényhozási leendőket, melyek az alkotmányos intézmények fejlesztése, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közoktatás, a közlekedésijgy, a gazdászat és az iparfejlesztés terén immár elodázhatlanokká válnak. Ali az, hogy a szétforgácsolt ellenzéki erők egyesülésének legfőbb indító okát a kiegyezési kérdések képezték, de van az együttes működésnek elegendő elvi alapja, hogy a párt, mint ugyanazon közjogi alapon álló kormányképes ellenzék, a kormány és pártjának az ország érdekeire nézve sok irányban karósnak tartott politikáját ellenőrizze, ujabb Bécsből sugalmazod törvényhozási acliókat megakadályozzon és azon kormánynak felváltására törekedjék, melynek helyébe lépni államférfiúi szakkapacilásokkal elegendő számmal bír, — másrészről pedig megmutatta azt is, hogy politikai elvei és törekvési czéljai sokkal inkább megfelelnek a nemzet közérzületenek és jogos aspiralionak. Épen ezen elvi, személyi és számbeli súlyánál fogva volt az egyesült ellenzék alakulásától való úgy a kormánypárti sajtó mint némely az igaz.hazafiságra kizárlóagos privilégiumot és monopoli-