Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-07-21

hamar elégtelennek fog bizonyulni: erre nézve az ezen kérdés 1 tárgyalása°a1kalmával tartott beszédemben sokkal részletesebben i kifejlettem nézeteimet, sem bogy ezúttal bővebben indokolnom kellene, miért nem vagyok képes a bankügyi megállapodásokat a i kiegyezés összmü egyik vívmányaként betudni. < Ha azonban szemügyre veszszük azon valóban szégyenletes i megoldást, melyet a minden előző magyar kormány által eldöntöttnek tekintett 80 millió bankadósság kérdése nyert, és bármen- I nyire korlátolt alattvalót fölfogásunkkal megmaradunk az egyszer i egy azon posztulatuma mellett, hogy akár miként fizetünk 24 mii- < lióí, az mindég csak 24 millió marad:— akkor nem tehetünk egye- í bel. mint hogy a bankügyi megoldást a rosz tényleges stalusquo í lörvényesilésének tekintvén, azt a főkönyv sem az egyik sem < másik lapjára nem írjuk ugyan, de a 24 milliónyi, majd azt moh- | danánk, hogy fizetést okvetlenül a kiegyezési mérleg terhére kell i feljegyeznünk. 1 4. Legsarkalalosabb részéi a létre jött kiegyezésnek kétség- > kivül a vámügy képezvén itt már az egész vonalon vereséget és < javulás helyett lényeges hanyatlást constatálni csak az nem, aki — s hidjék el önök uraim ily honfitársakkal találkozhatunk ép ugy a parlamentünkben «mint találkoznunk minden nap a sajtó egy bizonyos részben — kik előtt nem a magyar, még csak nem is az osztrák-magyar érdekek, hanem majd mindenütt „magasabb politikai szempontokból'" Austria érdekei a döntök. i Megkötöttük a vám és kereskedemi szövetséget az 1867-ben államférfiú bölcs elővigyázalbóí megállapítod (elmondási clausula nélükl. A fogyasztási adók közül a kormány beismerése szerint is két és fél millióra rugó, részletesebben bemutatott és senki által meg nem cáfolt saját számításaim szerint 4 millió körüli direct financiális károsodásunk továbbá 10 évre állandositlalolt. A helyeit, hogy a vámtarifának eddigi szabad kereskedelmi iránya — mely vámközösség mellett egyedül felelhet meg nemcsak M. ország, de Austria túlnyomó többségben levő nem iparos lakossága érdékeinek is — tovább fejlesztetett volna, roppant mértékben felemelteitek épen a mi tömeges fogyasztásunkra nézve legfontosabb vámtélelek; ujabb milliókra menő praemiumot fizetünk az osztrák gyáriparnak, hogy saját iparunk fejlődése méginkabb mint eddig megbénítva legyen. Nevezzük meg a gyermeket igaz nevén: azok, kik ezt a gyönyörűséges autonom vámtarifát javasolták és megszavazták, azok egy uj nagy adóemelést javasoltak és szavaztak meg, oly adó emelési azonban, mit nem a mi íinanciaink értlekében, hanem egyenesen a bécsi, cseh és morvaországi gyárosok zsebébe fizetünk. Sokszor volt már ez elmondva, de kötelességünk mindig újra mint valódi tényállásra reá mutatni, kivált akkor, midőn egyes beszámoló beszédek (mint péld. a legközelebbi napokban Keszthelyen tarlóit is) valóságos hymnust zengnek a kiegyezés nagy vívmányai felett. De nem elég, hogy az inaugurált nem osztrák magyar, hanem kizárólag osztrák vámpolitikával egy idejüleg sújtjuk hazánk fogyasztóit és hazánk iparosait, banem az autonom vámtarifa folytán egyszersmind veszélyeztetve van az oly kereskedelmi (szerződések megkötheíése is, melyek nyers terményeink számára ugyanazon előnyöket biztosítanák, mini a milyeneket biztosítani tudnak a magok részére azon államok, melyek ha már saját iparunk védelmére utalva nincsenek, legalább szabad kereskedelmi irányú vámpolitika állal boruk-, gabnájuk és egyéb nyers produclioik számára megnyitják a világ piaezot. ill semmit, de semmit sem lehet a kiegyezési mérleg javára betudni, hanem óriási közgazdasági veszlesség az, a mii az összes vámügyi megállapodások Magyarországra hárítanak. 5. A Lloyd gőzhajózási vállalat subventiójához oly százezrekkel járulunk, melyekből Magyarország külkereskedelmi érdekeire nézve jóformán semmi haszon sem háramlik. 6. A qnolla törvény is szoros kapcsolatba hozatott az egész más természetű kérdésekel felölelő kiegyezéssel, s itt is a törvény szellemének ellenére állapított és ellenére a két állam adóképességét napfénynél is világosabban felderítő számadaloknak, nem mint 26

7

', hanem 30:70 arányban lett a közös költségekhez való hozzájárulási hányad — megállapítva: miáltal a rendes budget keretén belül is liz éven át mint egy 10 millió forint terheli a kiegyezési mérleget Magyarország kárára, - nem is tekintve oly rendkívüli közösügyi kiadásokat, mint például a Bosznia és Herczegovina dicső efoglalására csak nem rég megszavazoti 60 milliót, melyből reánk a 29%-kos kulcs szerint siralmas pénzügyi viszonyaink közt eléggé tekintélyes összeggel kevesebb esnék. De, uraim, hisz eddig még semmit sem Írhattunk a kiegyezési billancz javára; hol vannak hát ama milliók ? már pedig sem túlozni nem szeretek, sem pedig ellenzéki álláspontom daczára a valódi vívmányt tagadásba vonni, vagy akár csak kicsinyíteni is sohasem szereltem, s azért felsorolom már most azon kél tényleges vívmányt is, meiylyel az imént összefoglalt következményeién még kellőleg alig mérlegelhető károsodásokat elpalástolni szeetik. Lássuk hát: 7. Az úgynevezett reslilulio kérdésének általam is besmert egészen méltányos megoldását, mely szerint eddigi mint- i igy 1200000 Frtnyi mivel sem igazolható pénzügyi károsodásunklak ezentúl eléje vétetik. Jönnek aztán végre: 8. Azon sokszor emlegetett híres financz-vámok, melyek a 1 Jegyezési tárgyalások alatt oly nagy szerepet játszottak, s melyekiek compensatio és recompensntioként kellett előállni mindmegannyi sgyébb vereségért és károsodásért. Ezekkel a financvámokkal való-» ágos humbug űzetik. Hát az ily természetű vámfelemelés, melyf emmi más mint egyszerű fogyasztásiadó felemelés, s a melyből^ >redö jövedelmi többletet egyenesen és kizárólag a fogyasztó állam»olgarok fizetik: lehet, ezt a kiegyezés egyik vívmányának nevezni? [ gen is lehet számítani e felemelt pénzügyi vámokból két-három f nilio jövedelmi többletre, de hát a kávé, petróleum stb. fogyasztás ! irősebb megadóztatásai csak egyéb nagy áldozatok és csak két ívi kiegyezési hercze-hurcza árán lehetett a magyar törvényhozásnak decretálni? Hidjék el önök, uraim, a ki e dolgok mibenlétét ismeri —már jedig ezen ismeretei ellehet várni a Törvényhozás minden tagjáól, — az csak nevelheti az ezen közönséges adó emelési forrásból merítendő két-három milliónak Auslriához való viszonyunk javulásaként való oda állítását. Hanem igen is pénzügyi előnyt foglal magában M. országra nézve azon vámjövedelmi külnöbözet, mely a kávénak 30%-nél kevesebb fogyasztásából ered. Csakhogy ezen nálunk hivatalosan mintegy 1.200.000 fiira becsült profit azon megbízható stalislikai alapokra fektelett számitások szerint, melyekre vámügyi beszédemben reflecláltain s melyek Kerkapoly Károlynak más alapokon tetl kiszámításaival összeegyeznek, legfeljebb 400.000 Írtra törpül; de ezen összeg is a kávé 1 fogyasztásnak nálunk évről évre mutatkozó növekedése folytán ok- > vétlenül már néhány év alatt teljesen el fog enyészni, más szó- ! vi\\ a kávé liuancz vámjövedelmünk nem lesz még pár százezer forintul sem nagyobb mint a mennyi kávét tényleg fogyasztunk. De hát azért csak írjuk és 400.000 frtot a kiegyezési mérleg javára. S már most, ha szembe állítjuk az imént fölsorolt 8 pontnak azon tételeit, melyek számokban meg nem határozhatók, de rettenetes gazdasági és pénzügyi károsodásunkat jelenlik, a ío- | gyasztási adók visszatérítéseknél és a íinanozvámoknál hasonló- | lag kimutatott, összesen mintegy másfél milliónyi pénzügyi java- íj lássál, akkor egész keserves valójában előttünk fekszik a most 1 már törvényerőre emelkedett kiegyezés — de a maga rideg | valójában előliünk áil azon politika is, mely Magyarország jogait és anyagi élelérdekeit csak ennyire volt képes megóvni. j; i Csakhogy mindezek im ár befejezett és 10 évre löbbé meg' nem változtatható dolgok, mondják önök joggal, uraim. Ebben leljesen igazuk van. A törvény előtt, bármily keserűen nehezedjenek is azok következményei vállainkra, meg kell hajolnuk, s legfeljebb oda lehet és kell is löresednünk, hogy e szerencsétlen alkunak káros kihalása mindenütt, a hol lehet konuányzatilag és törvényhozásilag enybilessék. . Hátra van azonban most még mindig azon igen fontos kérdés, mely épen a beszámoló és programmbeszédek jelen évadában oly sűrűn lelveltetik, azon kérdés t. i. váljon a kiegyezésnek — már igy vagy ugy — defacto lérejöltévcl mi alapja van a további ellenzékeskedésnek azok részéről, kik főleg ezen kérdések miatt képeztek oppobiliol a kormánnyal és pártjával szemben? En, uraim, nem vagyok képes azon politikai iskola és aj- \ kotmányos fogalom magaslatára emelkedni, mely ill habozni ké-, pes. Jól tudom, hogy minden hasonlat sántikál,"és mégis úgy találom, hogy az ellenzék a kiegyezés létrejötte után körülbeiifl k oly helyzetben van. mint azon férj ki kénytelen volt ell'orduliú h hűtlenné lett életiársától; váljon akkor, ha a háziboldogságál \ dull versenytárs véletlenül vagy meghal, vagy továbbáll: váljon

1 ily esetben lehet-e újból szent a béke az egyszer ama módon; megzavart családi életben, helyreállhat-e valaha ismét a kölcsönös bizalom és szereiéi a házastársak közöli? Azt hiszem nincs ez máskép, a mi a befejezelt s szinte aj különválás indokát képezett kiegyezési kérdéseket illeti, a kormány és pártja és azon ellenzéki párt közölt, melynek hive ét is vagyok. Azon politikai irány, mely az országra nézve ily ros eredményekre vezetett, ezentúl sem viseltethetünk bizalommal és megnyugvással nem láthatjuk továbbra sem a kormány gyeplőit oly kezekben, melyek ily alku megkötésére vállalkoztak.(Zajos helyeslés). Én tehát magam részéről, még ha egyéb tekintetben belf selhelném is a kormányunk állal követett belügyi politikát és aitf álláspontot, melyet a Magyarország létérdekeit érintő külüg! kérdésekkel szemben elfoglalt, a kormányt, támogató többsége újból csatlakozni képes nem volnék. (Éljenzés). irrt