Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-07-21

Melléklet a „Pápai lapok" 29-df k számához. Ráth Karoly Pápa város országgyűlési képviselőjének beszámoló beszéde {megtartatott Pápán, 1878. jul 14.) Tisztelt Polgártársak! Azon felelle szívélyes és fényes fogadtatás, melylyel az .ménli megérkezésem alkalmával kitüntetve lettem, még ünnepélyesebbé és komolyabbá teszi reám nézve azon percet, midőn önök elé lépek, hogy számot adjak arról: mikép feleltem meg nagyszerű bizalmuknak, s mikép képviseltem az országnak s e város minden egyes polgárának három év előtt reám bizolt érdekeit. Nem először bocsátom ugyan igénytelen működésemet l. választóim Ítélete alá, mert hiszen a mikor csak lehetett, kerestem az alkalmat a személyes érintkezésre: gyakrabban megjelentem az önök tisztelt körében, hogy meggyőződést szerezhessek magamnak arról, mennyire egyezett meg az önök nézeteivel azon elvi álláspont, melyre számos nagyfontosságú törvényhozási kérdésekkel szemben helyezkedlem. Kifejlettem annak idején önök elölt az ugy nevezeti májusi stipulaliok előterjesztése alkalmával a kormánypártból történt kilépésemnek indokait; önök helyesellek e kiválásomat. Szinte alkalmat kerestem önökkel megismertetni azon szempontokat, melyek ezentúl a kormáiiynyal s a többséggel szemben mind határozottabb ellenzéki állás elfoglalására indítottak, s önöknek helyeslésével mind e tekintetben is szerenesés voltam találkozhatni. (Igaz; Ugy van.) Átérhetek tehát az 0 Felsége állal imént berekesztett törvényhozási cyclus eredményeinek rövid összefoglalására. IIa visszapillantunk az 1875—78-iki országgyűlés működésére, 4 főirányban látjuk azt kidomborodni s engcdelrnüukkel a tárgyalások e négy csoportjaival fogok foglalkozni: ériem a kiegyezési kérdésekel, az államháztartás rendezésére vonatkozó törvényhozási rendszabályokai, továbbá az úgynevezett beire formokat, és végre a külpolitikai kérdéseket. A <ni első sorban a kiegyezési kérdéseket illeli, a mennyiben feladatomnak ismertem főleg azok közül a legbehatóbb tanulmányokat tenni, Jeginkább azokra is vonatkoztak azon fejtegetéseim, melyekre az önök körében időnként történt megjelenéseim alkalmat szolgáltattak, nem különben azon országgyűlési beszédeim, melyek talán becses íigyelmökre érdemeseknek találtatlak, szabad legyen tehát hivatkoznom az angol pólszerződés felmondása, a szesz és ezukoradó törvényjavaslatok, a bankügy, a kereskedelmi és vámszerződés és az autonom vámtarifa, végre a quota kérdés tárgyalása alkalmával tartott terjedelmesebb beszédeimre, melyekben igyekeztem mindenkor szigorúan tárgyilagos szempontokból kiindulva a számok 'csalhatatlan logikája alapján a kormány előterjesztéseit bírálni és az azok elfogadásából hazánk életbevágó közgazdasági és pénzügyi érdekeire háramlandó veszélyekre rámutalni. (Igaz; Ugy van.) Szavazatommal nem járulhattam mindezen előterjesztéseknek még csak általánosságban való elfogadásához sem, és ha egyedül a 80 millió bankadosságra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásánál önök nevemet kivételesen a lávollevők sorában olvasták, bizonyára kimenteit önök elölt azon kötelesség, mely a párizsi közkiállilás nemzetközi bíráló bizottságba történt kinevezésem folytán, fontos hazai érdekek képviselete végeit néhány heti távollétemel teile szükségessé. Az Auslriával való gazdasági, pénzügyi és hitelügyi kiegyezés immár bevégzett tényként áll elöltünk; a magyar országgyűlés mindkét házának többsége hozzájárult a kormány által kezdeményezett azon megoldáshoz, mely lényegében éles ellentéteket tünlel fel a nemzetnek jóformán osztatlan közvéleményével s a független sajtóban két éven át ritka egyhangúsággal vedelt nemzeti állásponttal. Emlékszenek önök, hogy a kormánypárti többség kiválóbb vezérféríiai közül jóformán egyetlen egysem vállalkozott ezen Magyarországra nézve ép oly káros mint dicstelen alku nyilt védelmére, sőt az egyetlenegy banktörvény javaslat kivételével, melynek tárgyalásánál Warm an- Mór szerepelt mint előadó, a többi nem csekélyebb fontosságú előterjesztések védelme a háznak, bár szép tehetségű és szorgalmas, de ily életbevágó fontosságú ügyek előterjesztésére és védelmére Magyarország parlamentjében talán még sem eléggé hivatott oly fiatal tagjai a háznak, mertekegyedül vállalkozni, mint Boross Gábor, Hegedűs Sándor Márkus István. Noha nem vagyok barátja a személyek bevonásának, mégis eléggé jellemzőnek tarlom e körülményt kapcsolatban azon másik közludomása ténynyel, miszerint oly fontos szakküldöltségekben, mint péid. a bank és várabizottság, a többségnek igen kormányhü és érdemes, de jobbára olyan tagjai választattak be — neveket nem emlitlek—kik ezen kérdések parlamentáris előkészítésére a nélkülözhellen beható tárgyismerettel egyáltalában nem bírnak. Csak azért említem e mellékesnek látszó körülményeket fel, mert a kiegyezési tárgyalások folyamában meggyőződtem arról, hogy a kormánypárti többségnek épen irányadó részét nem az előterjesztéseknek tartalma és bel értéke, tehát egészben véve valójában nem magából a tárgyból meritelt indokok vezérelték, hanem szavazatukra irányadó volt azon soha nyíltan és határozottan meg nem nevezeit mysticus báltér volt, melyre a kormányelnök ur az első májusi stipulatiok óla azon ismert mondásával szokott utalni: hogy a kiegyezés meghiúsulása esetén 3 hónap múlva oly dolgok fognának bekövetkezni, melyek — bár az ország vesztére, — de mégis fényes elégtételt szolgáltatnának a kormánynak, mely azon nemzeti zászló helyeit, melyet a nemzet bizalma a nagy párlfusio alkalmával kezébe adott, kénytelen volt mindannyiszor Bécsből hol fekete-sárga, hol pedig ,.feltétlen capitulatió" feliratú fehér zászlóval visszatérni. (Élénk helyeslés, felkiáltások: ugy van.) iparos foglalkozásaim közé a frasis gyártás soha sem tartozott és talán épen a kiegyezési kérdésekkel szemben szabad szerénytelenség nélkül arra hivatkoznom, hogy bármennyire népszerű hangzatos jelszavak ulán seha sem indultam, hanem egyes-egyedül a tárgynak behaló, akár elméleti akár gyakorlati ismerete volt elfoglal elvi álláspontomra és nyilatkozataimra irányadó, és azért állítom ma is: az Ausztriával létre jött kiegyezés nemcsak egészében roszabb az 1867-ben teremtett állapotoknál, hanem megingatta azon állapotokat is melyekre Deák Ferenc 1867-ki müve fektetve lelt. (Igaz; Ugy van.) Valóban, uraim, nem kell aboz valamely rendkívüli államférfiúi éles lálás, hogy öt ujjunkon le ne olvashassuk azt: miszerint kél állam közt egészséges politikai kapocs állandóan fen nem állhat és a közös védelemből folyó összelartozandóság érzete át nem hathatja az egy uralkodó alatt szövetkezelt nemzeteket olt, hol ezen kapocs csak az egyik fél gyarmati alárendeltségének árán tartható fen. (Igaz! Élénk helyeslés.) Ámde uton-ulfélen hirdettetik félhivatalos sajtóban ép ugy, mint a választóik bizalmát újból kereső kormánypárti képviselők beszámoló beszédeikben, hogy az uj kiegyezés végeredménye Magyarországra nézve 5—6 milliónyi pénzügyi előnyben nyer kifejezési. Ugyan nézzünk hát szemébe ezen millióknak és a czélból csináljuk meg az egész kiegyezés rövid pénzügyi és nemzetgazdászati mérlegét. Járjunk el a helyes kereskedelmi könyvvitel szabályai szerint és lássuk, mit írhatunk a kormány kiegyezési főkönyvébe „Soll" a „Haben" a ,.tartozás'' és a „követelés" lapjára ! (Élénk éljenzés.) 1. Mindjárt előzetesen foglalóképen felmondtuk az 1869—ki úgynevezett angol pótconventiot ugy, hogy már 1877 jan. l-élöl fogva, tehát másfélévvel a tényleges kiegyezést megelőzőleg a magyar logyaszlóknak egy-két millióval többet kellett fizetni ruházatukért, hanem is egészen, de mégis nagyreszten az osztrák gyár iparosok zsebébe. Ez tehát mindjárt a „Sollf* rovatba jön. 2. Megalkottuk az Ausztria ós Magyarországra nézve egészen azonos cukor, és szeszadó törvényt vagyis inkább felemeltük, speciális termelési viszonyaink minden tekintetbevétele nélkül részben roppant mérvben ugy a szesz mint a cukor adót. Nem lehetett kifogásunk az ellen, hogy mind a két fontos mezőgazdasági iparágban érvényesült technikai baladással szemben az állam pénzügyi érdekei kellőleg megóvassanak: de tudva azl, hogy mindkét iparág tekintetében az általános ipari productio viszonyai és elöfel télelei M. országban összehasoulithallanul kedvezőtlenebbek mint Ausztriában, másrészről pedig köztudomású dolog lévén az is, hogy például a magyar répa ezukor tartalma jelentékenyen csekélyebb mint a csehországié, s hogy akkor, midőn a kisebb mezőgazdasági szeszfőzdéknek adókedvezményt nyújtunk, M. ország összes szesz termelése alig egy-ötödének, mig Ausztria összes szesz termelése négy-ölödének nyújtjuk e kedvezményt: ily körülmények közt a kiegyezésnek azon részét, mely a szesz és ezukor termelés megadóztatására vonatkozik, az itt szóban levő fontos nemzetgazdasági érdekek szempontjából határozottan szintén a kiegyezési főkönyvben a mérleg terhére kell írnunk. (Igaz! Éljen Ráth Károly). | 3. A bankügyi egyesség védelmére leginkább halljuk felhozni, M. ország joga önálló bank felállítására épségben fentartatolt, No én nem akarok az ily képen elvben fenlartartotl, de tényleg feladott jogok ériéke felelt vitatkozni. De hogy sem az 50 millió dotatio, sem a bank egész szervezete tekintetében az eddigi tényleges állapothoz képest javulás nem állott be; sőt hogy a már eddig is tényleg rendelkezésre állolt 50 millió dotatio a legközelebbi líz évben a földmivelésnek, a kereskedelemnek és iparnak szükségszerüleg jelentékenyen fokozódó hiteligényeivel szemben csali-