Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-06-24

A lap szellemi részéi illető közlemények a szerltessctö laltáísára: Főutea 20. sz, emelet, 7. aj ló, küldendők. ElűíizetéM és Hirdetési díjak, "YVajdJLtS KLáx-Oly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, mté/endúk. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési díj alt: Egy évre 6 fr. — Félévre 5 fr. — Negyedévre 1 fr. SO kr. EBV szám ára 15 kr. Hirdetés ele 6 hasábos petiísorban 5 kr, nyílttériben soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. 24 VAS. ü 5 Ker. sz. János) ~ G 4 Adolf)-"" 13").. 25 Hétfő Prosper )~ Vilmos ) ® 14 ) ^ 26 Kedd János és Pál vt. ~)Z Jeremiásba. 15 )~ Heti naptár 27 Szerda László király (kath.) László (jprot.) 16 ostroma Qzr.) 28 Csütörtök Leo szerpap -j-),s Arszlán )-^ 17 Szor. böjt t. 29 Péntek PÉTER és PÁL)^ Péter és Pál) ? 18 30 Szombat Pál emléke )^ Lucia )o. 19 Sab. Dibr. Klőíizefési felhívás a | „Pápai Iliapol5:"-ra. A második évnegyed vége feJé közeledvén, figyel­meztetjük és kérjük lisztéit olvasóinkat előfizetési meg­rendeléseik szives megújítására. Előfizetési díj fél évre 3 frt. | negyed érre 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a kiadóhoz (Wajdits Károly könyvkereskedéséhe) mtézendök. vidékről legcélszerűb­ben postautalvány utján. Pápa. június 24- én. Dobszó hangzik! Hajdan mint a hatóság- hírnökét kíváncsian hallgatták voll, holoit most a nyomor, az el­szegényedés, a vagyon bukás és a fizetésképtelenség ha­rangjának siralmas kondulása — azt jelenti, hogy a tár­sadalomnak ismét egy anyagi halottja van; tehát lici­tatió lesz! És csakugyan, ha viszonyainkai tekintjük, ha ke­reskedelmünk és kézmüveink jelen helyzete felelt szemlét tartunk. meggyőződést szerezünk magunknak a felöl, hogy nem is lehet ez másként, mivel az üzletek pangása, kereselforrások végkimerülése sokakat a kétségbeesés és véglemondás fagyos kezei közé lökött, s igy nem csoda, ha az anyagi temetés harangjának zúgása nagyon is gyakran megszóllak Azt hiszszük, hogy a veszélyesen romboló és mohó falánksággal terjedő járvány az egészséges elemeket gondolkozásra bírhatná, s talán ideje is lenne már a pusztításnak gálol vetni, mert ellenkező esetben társa­dalmunk anyagi és erkölcsi oldala oly mérvű csorbát fog szenvedni, hogy annak roncsolt szélei épen azokat fogják leginkáhb megsérteni, kik ma még a biztonság függő ágyában nyugalmasan szívják a nemtörödés könnyű zamatu dohányát. Ott, hol a kereskedelem hiányzik, nincsen a nép­nek keresete, s hol a népnek keresete nincsen, ott a vagyontalanéig és elszegényedés üti fel sátrát, mely er­kölcstelenséget szül, hazafiatlanságot nevel, az iskolákat, templomokat üresen hagyja, s benépesíti a börtönök nyirkos celláit; s mindez a város, a megye és az ál­lam alapkövét megrendíti, a közigazgatás gépezetét meg­zavarja, bizonytalanságot leheli, s a hitelt aláássa, s ro­hamos áradása oly örvényt kelt, mely épen a legbizto­sabbnak hitt vagyont, a fekvöségeket teszi értéktelenné. Elszegényedvén a lakosság, igényeit kénytelen folyton összevonni, s ennek folytán nincs ok bámulnunk a fe­lett, hogyha egyedül Pápán közel kétszáz lakosztály üresen hever, s e miatt a házak értéke egészen prob­lematikussá vált, sőt el sem adható többé. Ez azon kéz­zelfogható tény. a mely ijesztő szavakkal szól minden capitalista — és oly intézethez, mely kölcsöneit kizáróla­gosan a fekvös egekre nyújtja, pedig könnyen megtör­ténhető dolog leend, hogy ama tízezerre becsült és öl­ezer forinllal dotált telek holnap talán négy ezret sem ér, s ennek folytán épen a legbiztosabbnak vélt specu­lalió fogja az illetőket édes álmaikból oly mérvben fel­riasztani, aminőre a jelenlegi édes nyugalmukban talán még nem is gondollak. Es ezért, még a veszélyes 12 óra ülése előtt han­goztatjuk, hogy épen a biztos speculatió érdekében szükséges az, hogy a még kárt nem szenvedtek közbe­lépése által a közveszély tova harapódzásának határ szabassék. a nyomor az üzletek lendítése által megszün­teltessék, s a szünetelő keresetforrások újbóli megnyí­lása, véglére eszközöltessék. Nincs sok idő hátra, mert minél később fogunk a munkához, annál nehezebb le end a siker elérése, tehát valamit tenni, gyorsan tenni kell, hogy az általános elszegényedés veszélyétől meg­menekülhessünk. Hogy pedig bajainkon segíthessünk, szükséges a bajok forrását felkeresni, s aztán ha ezt megtaláltuk lehetséges leend eszközökről gondoskodni, melyek al­kalmazása majdan anyagi állapotunk javulását fogja ele­id ézni. Nálunk e célból szükséges a szerencsétlen 1873. évre visszatérnünk, melynek borzasztó katasztrófája szol­gáltatta szegénységünk máglyához azon tápanyagot, mely­nek lángjai mindenünket elnyelni törekszenek. Megbocsálhallan bűnös eljárás volt a börzepapírok üzérkedését városunkban meghonosítani, sőt protegálni; a könnyű vagyonosodási mánia szorgalmas kereske­dőinket és polgártársainkat elkábította; ők hittek a csengő ígéreteknek, s a mihez előbb minálunk nem is konyított senki, ahoz most egész lázas mohósággal fogott min­denki, s a csalékony üzlet martalékává dobván mindenét. Ez volt elszegényedésünk egyik előidézője, ez volt anyagi állapotunk főmegrontója, s az innen eredő vesz­teségek okozzák polgártársaink romlását és ezeknek utó­hatása alatt görnyedeznek közöltünk még ma is nagyon, de nagyon sokan. Es a mi legfurcsább és megfoghat­lanabb az, hogy az ilyen üzletet terjesztő pápai keres­kedelmi bank, nem tudni mi oknál fogva, nem elégedett meg azzal, hogy egyes committenseit roppant veszte­ség érte, hanem eltérvén más, hasonintézet eljárásától, a nála felhalmozott s nagyon kétes értelmű tartozások részletfizetés utján való törlesztésre kényszeríté a sze­gény áldozatokat a helyett, hogy az egész ügyet gyor­san lebonyolította és igy a helybeli piacot a végrom­lástól megszabadította volna. Sokan öt, tiz, sőt harminc évre is a hitel tekinteté­ben meg vannak bénítva, s az infinitivumig folyó liqui­datiónak utóvégre is mi leend az eredménye, az egyes részvényekre — azt ugyan senki sem tudja — de azt tudja és látja mindenki, hogy ezen eljárás által csalá­dok tönkretéve, üzletek megsemmisítve és sok szorgal­mas kéz életfogytiglan lenyűgözve van. Ennek követ­kezménye aztán az, hogy a mindenütt bizonytalanságot szagló lökepénz a hitelt mindig szűkebb térre vonta, s ez által a munkálkodó erők: töke és hitel az üzleti élettől megvonva, minden mozgás és vállalkozás meg­köttetett és helyi engedett azon szomorú állapotnak, mely mint az üzleti pangás a lakosság minden osztálya kö­zött kereselhiányt létesített, mely ha még tovább is fennáll, általános tönkrejutásunkat fogja előidézni. Ami pedig az ezen bajokat orvosló eszközöket illeti, igénytelen nézeteink szerint következőkben állnának. Mindenek előtt a leszámolás alatt álló szerencsét­len kereskedelmi bank hívjon egy közgyűlést egybe, melyen azon tartozások gyors lebonyolítása mondatnék ki, melyek a börzespeculalioból származtak, hogy ez ál­tal a bizalom némileg helyreállíttassék. Más városok mintája szerint állapíttassanak ugy a kereskedelmi, mint iparos körökben úgynevezett h i t e 1­egyletek kellő tartaléktökével, melyeknek alapításánál pedig ami privát capitalistáink is betéteik által activ részt vennének, ezen egylet aztán az itteni takarék­pénztárnál tekintélyes hitelt eszközölne ki a résztvevők számára; ez állal a kereskedelem és ipar olcsó pénz­hez jutván, nagyrészben felkaroltatnának s viszonyaink jobb karba hozatala elősegítve lenne. Végtére pedig előmozdíthatná helyzetünket még az is, ha az itteni népbank kellő szakerők által gyökere­sen átalakíttatnék, illetőleg kereskedelmi bankká a szó tiszta értelmében átalakulna, mely ellen az illető rész­vényeseknek mi kifogásuk sem lenne, holott ezáltal ke­reskedelmünkön szintén javítva lenne. A helyzet sző­ri „Pápai Lapok'* tárcája. Balatonfüredi levél. II. „A gyöngyszem. u A jó és gonosz, a szép és rút, a nemes és nemtelen, a haladás és visszamaradás, az élet és halál: a meleg' és hidegben leli képmását. A meleg — a nap, — a jó szellemet; a hideg ­a sötétség — a természetben a gonosz szellemet jelenti. Ha a nap mosolyog, a természet ünnepi szép öltönyt vesz fel; ha su­garát ködfátyol takarja, gyászló alak még a különben pompás virány is. A nap ünnepe életet jelent; sugarai a milliárd alakú természetben munkát, érzést, gondolatot, szerelmet ébreszt; de ha derült arcát a föld kérgétől megvonja: visszamaradás, munkát­lanság, halál következik be. De hová tévedtem? Hiszen a nap működéséről, a termé­szetről beszélek, pedig fürdőről kellene szólnom 1 Nem tévedtem; mert templomban vagyok, a nap modern templomában, s gondolataim csak e felett merengtek ; s ha a temp­lomról kell irni, akkor azon érzelmek is tolmácsolhatok, melyek ahoz láncolva vannak; s hogy a nap modern temploma a „fürdő," s hogy ezen fürdő megnyitási ünnepe mostan épen május hó 21­ére esik, mit tehetek én róla? Bizonyára nem tehetek róla; de örveudek, hogy azon áldozatokért, melyeket a nap-templom ol­tárára leteszek, gyenge testem erősbül és t, egészséget nyer! De hogy szokták az ilyen templomokat megnyitni, hogy felszen­telni? Egyszerűen. A szertartás ép oly magasztos, mint szép szokott lenni, ha a nap ugy akarja. Balaton-Füred, mert hiszen imádott hazánk e gyöngye tárja fel ma vendégszerető csarnokát — Balaton-Füred rendes alkalom­kor minden évi május hó 15-ére következő vasárnapon ünnepli az ivad megkezdését. Ez évben ezen vasárnap éppen a hó 21­dik napjára esett, s igy a megnyitás látszólag késett, de csak is látszólag, mert az oly sokszor dalba fűzött május most az egy­szer savanyú arcot öltött és a szabad levegő után epedőket a nagy városok falai között fogva tartá, tehát kevés volt a vendég! Kora reggel tarack-dörgés ébresztett fel; ez jelszó a lo­bogók kitűzésére. Siettem én ís nézni a látnivalókat, a fürdői kápolna felé haladva, szándékom volt jelért lenni a megnyitást emelkedetté tevő szent misén, ütamban minő kellemetes találko­zás; nem reméltem volna, hogy meghitt kebelbarátomat ma már karjaim közé szoríthassam. „Jöjj velem barátom, jöjj velem a misére, mert én oda megyek." Te misére? mit hallok, te vaskalapos kálomista — s min­den iránt protestálni szerető ember, te misére sietsz? Hihetetlen!! Hihetetlen talán, de való; látod, én a rideg tagadás hive nem voltam soha, a nemes érzelmeket, a magasztos gondolato­kat, a szépet, bárhol is találja kezdetét, örömmel üdvözöltem, szivem és lelkem kielégítésére felkerestem. És ki tagadhatja a kath. szertartásban oly magasztosán, ethikailag oly szépen ösz­poutosuló, mély gondolatokat, ki tagadhatja el az abban rejlő és tündöklő nemes érzelmeket, jogot, egyenlőséget és a feláldozó emberi szeretetet? Ki a morált? Bs a művészet, a költészet, a zene nem itt leié legszebb és legfenségesebb kifejezését? Elme­gyek, mert a már magában keblet emelő isteni tisztelet, ma, még a gyógyintézetért, tehát a szenvedő emberiségért emelendő imá­val párosulva — az ég, a mindenható áldását kérendi le azon va­rázserejü forrásra, melynek létele, a balatonparti „gyöngyöt," a fürdőt idézte elő! Most értelek és igazat adva, követni foglak én is. Ezen kölcsönös beszélgetés közben elértük a kápolnát. A mise azonban 10 óra után veendi- kezdetét, s most csak 8 óra van, tehát még éppen elegendő idő marad arra, hogy barátomat a fürdő épületei és ezeknek berendezésével megismertethessem. Mert barátom azon magyarok egyike, kik "u külföldi „Badokat" mind ismerik, de a hazai fürdőket nem! . . . * A fürdő éjszaki részét szegélyző erdő lombos árnyai — és kellemetes sétáival a gyógyintézet parkját képezi; nem nagy, de annál kedvesebb; szépen kigyódzó utai tisztán tartva, százakra menő ülőhelyekkel ellátva a legszebb sétákra nyújt alkalmat. A lombok között számtalan éneklő madár, melyeknek dauolása édes vágyakat kelt a kebelben; az erdő közepén a díszes nyári szín­ház, melynek deszkáin majd a nagy ivad alatt a magyar mú­zsa leend hivatva naponkint a vendégeket szórakoztatni. A li­getből a gyógytérre érünk. Nagy városi tér ez, közepén a hires gyógyforrásssal, tovább a naponta játszó zenekar számára csinos emelvénynyel, oldalvást pedig egy szép kiosk a legkitűnőbb sa­vót áruló szép leánykák számára. Ezen tér egyszersmind séta­tér is, melyen az elegáns világ fel s alá járkál. A tér bal ol­dalát egy óriási háznégyszög a „fürdő házak" zárja el. Lépjünk be; még pedig a kényelmes főbejáraton. Vendégszobák, egyesek és családok számára, de milyen gonddal, milyen kényelem és íz­léssel berendezve. A fővárosok hoteljei csak ritkán mutatnak fel ily fényes lakosztályokat. A kilátás elragadó szép; egyrészt az élénk sétatérre, másrészt pedig a magyar tenger sima viz tükr rére. — Lépjünk ki az áltányra; áltány? nem; ez oszlop-csar­nok, mely az épület homlokát félkörben díszíti. Előttünk a parti kert — számtalan rózsabokraival, regényes utaival; dalt, ismét dalt hall az ember, a fülemüle, rigó, csalogány és ki tudja fel­számlálni és ki megkülönböztetni a nagy koncert egyes éneke­keseit. Bal kézre, gróf Esterházy Pál 0 Excellentiájának a ven­dégek számára is nyitva álló kertje, lábainknál egy pompás rajzú virágszőnyeg, jobb kézre Tihany szirtéi láthatók, a kikötő keb­lén pedig egy óriási épület, a hideg fürdő. Minő festői látvány! De tovább-tovább; nézzük meg a meleg fürdőket. . . . Meglepő izlés, fény, kellemes tisztaság és gondos berendezés. Ezek itt a porcellán-fürdők, itt az érzékenyebb hölgyek számára csinos fa­medencék; ez megint az úgynevezett szénsavas fürdő, melynek szerkezete 1000 forintba került. De térjünk az olcsóbb másod osztályú fürdőkbe, itt is ugyanaz a csín, csak természetszerűen egyszerűbb berendezéssel Hogy minő hatásúak az imént látott ásványvizü fürdők, azt Orzovenszky Károly volt fürdői főorvos urnák Balaton-Füredről irt s előnyösen ismert művéből legjobban meglehet tudni; én nem vagyok orvos, s csak pár napi tapasz­talataim nyomán erősíthetem, hogy edző és étvágyot gerjesztő hatása fölülmulhatlan. Lépjünk a gőz-fürdőbe; ez a tükörfürdő; ugy kell ezt tekinteni, mint unikumot, mert a hires „Badok" nem képesek ezen erősítő és az idegrendszert fölelevenítő tükörfur­dőt utánozni, mivel nincsen annyi savanyu vizök. Itt a zuhany, majd a gőzfürdő, amit a legújabb tudomány. e téren feltalált, Füreden mind alkalmazásba van és ezért Füred megérdemli, hogy a világfürdők sorába száraláitassék és sajnos tény az, hogy mi magyarok saját kincseinket nem ismerjük, tekintetbe nem veszszük, s méltánylásunkban nem részesítjük. No de sebaj, csak tovább, mert már 9 óra, s még csak azt tudjuk, hogy az áj für­dő-palota 76 elegáns lakosztályt, a régi fürdőház 42 csinos ven­dégszobát, a távírda hivatalt, a melegfürdőket és a gyógyszer­tárt foglalja magában.

Next

/
Thumbnails
Contents